10. fejezet
Luke szemszöge.
Kinyitottam a szemem, ahogy a napfényt megéreztem bőrömön. Felültem, körülnéztem, próbáltam visszaemlékezni mi történt tegnap este. Eszembe jutott. Homlokon csaptam magam. Kurvára szexeltem vele tegnap este. Aztán elkezdtem gondolkodni. Akkor itt aludna mellettem az ágyban. Bassza meg. Oldalra nézek, az ágy üres. Gyorsan kipattantam az ágyból, felvettem a bokszerem, majd egy melegítőnadrágot. Lefutottam a pincébe, persze, hogy nem volt ott. Ugyan Luke. Gondolkozz! Nem menne vissza a pincébe és láncolná oda magát a falhoz. Idióta. Visszasiettem az emeletre, felhúztam a Vans cipőmet. Nem vesződtem azzal, hogy keressek valami pólót, ugyanis Ausztráliában elég meleg szokott lenne. Megragadtam egy konyhakést és az előszobába rohantam, az ajtót tárva nyitva találtam. Francba, akkor már kijutott, de biztos nem lehet még olyan messze.
Kirohantam az ajtón, nem tudtam melyik irányba menjek.
- Callie! - esküszöm, egy halk nyögést hallottam a bal irány felöl. Gyorsan arra kezdtem rohanni. Megálltam, hogy levegőhöz jussak. - Hol a faszomba vagy? Ha megtalállak, kurvára halott leszel! - üvöltöttem, folytattam a futást. Lelassítottam, megpróbáltam a lehető leghalkabban menni. Ahogy közeledtem egy fához lélegzést hallottam. Gyorsan mögé ugrottam és a fához nyomtam. - Meg vagy!
Egy kurva nagyot sikított, a kezemmel befogtam a száját. Éreztem, hogy összerezzen.
- Nem hiszem, hogy helyes döntés volt megszökni. - mondtam, ahogy előhúztam a kést, a szemei kitágultak. Megrázta a fejét. Beszélni próbált, de csak motyogni tudott a kezem miatt. Sírni kezdett, a könnyek, amik lefolytak az arcán, találkoztak a kezemmel, amit még mindig a száján tartottam. A testemmel erősebben szorítottam a fához. Összerezzent, lehunyta a szemét. Sajnálnám, hogy ezt csinálom vele, de ő megint átvette az irányítást felettem ezekkel a gondolatokkal; gondolatok fájdalomról és dühről. Mikor ez történik, a szavai teljesen elöntik az agyam és átváltoztat egy teljesen más emberré. Észrevettem, hogy még jobban kitágultak a szemei, mikor az én szemembe nézett. Zavartan néztem rá. Önelégülten mosolyogtam, majd elvettem a kezem a szájáról.
- Luke, k-kérlek ne - könyörgött, elkezdtem gyengén végighúzni a pengét a karján, csak rá akartam ijeszteni. Hamarosan a düh átvette az irányítást felettem és a késsel mélyebben belevágtam a bicepszébe. Üvöltött a fájdalomtól, borzasztóan sírt. Pupilláim kitágultak a sokktól, eldobtam a kést és ránéztem. Sose terveztem, hogy bántani fogom, csak rá akartam ijeszteni és visszavinni a kunyhóba. Ez mind az ő hibája. Le kéne állnia azzal, hogy folyton átveszi az irányítást. Felkaptam mennyasszonyi stílusban, és gyorsan a kunyhó felé kezdtem rohanni. Persze előtte a kést is felvettem. Tudod, semmi bizonyíték. Általában nem szoktam magam rosszul érezni, ha valamit csinálok ezekkel a lányokkal, de Callie-vel más volt a helyzet. Kurvára össze vagyok zavarodva. Berúgtam a lábammal a kunyhó ajtaját, a szobámba rohantam, majd a fürdőszobába és leültettem őt a pultra. Letérdeltem és előkaptam az elsősegély dobozt. Felálltam, Callie szorosan szorította a karját, reszketett.
- Istenem, Luke bazd- miért? - sírt, a könnyek még mindig folytak le az arcáról.
- Meg kell mozdítanom a karod, hogy lássam a sebet - mondtam. Elvette a kezét a sebről, tiszta vér volt. Elővettem pár alkoholos törlőkendőt, először csak körbetöröltem, hogy jobban meg tudjam vizsgálni. Legalább 2 cm mély volt a seb. Több alkoholos törlőkendőt ragadtam meg.
- Valószínűleg fájni fog, de muszáj kitisztítanom - mondtam. Elkezdtem.
- Á, Luke ez nagyon fáj! - nyafogott.
- Bébi, tudom. Hamarosan túl leszel rajta. - bébi? Most komolyan bébinek hívtam? Jobban kitisztítottam. Össze kell majd varrni, mert a seb elég mély. Elővettem egy tűt és egy cérnát. Köszönöm istenem, hogy régebben eldöntöttem, megtanulom, hogyan kell az ilyen dolgokat kezelni. Okos lépes Luke. Lassan összevarrtam és bekötöztem. Sóhajtottam és beletúrtam a hajamba. Callie csendben ült a pulton és szipogott.
- M-miért segítettel? - kérdezte, a hangja halk volt.
- Hogy teljesen őszinte legyek, kurvára nem tudom. - mondtam. Rám nézett.
- És m-most mit f-fogsz tenni? - kérdezte, vállat vontam. Felkaptam mennyasszonyi stílusban és visszacipeltem a pincébe.
- Elölről kezdjük.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro