Amikor megérkeztünk a szórakozóhelyre, s leültünk egy asztalhoz, hogy együnk – illetve persze igyunk – valamit. Mindenki kért valamit, s amíg vártunk, az asztalon lévő kis nassolni valókat eszegettük. Kicsit azért sajnáltam Chant, s szerencsésnek is találtam. Neki nem kellett innia. Ő jobban bírja a piát tőlem, sokkal, hiszen én nem vagyok egy nagy ivós, az ízét se szeretem az alkoholoknak.

A beszélgetés többnyire a röplabdáról szólt, amihez az exem hozzá se tudott szagolni. Számára ez idegen volt, csak annyit tudott, amennyit én nagyjából elregéltem neki még akkor, amikor együtt voltunk, s érdekelte, hogy mit sportolok. Éppen ezért feldobtam egy másik témát, mert nem akartam, hogy kimaradjon, ha már volt olyan kedves, hogy elhozott minket és még testőrnek is marad. Ez a téma jelen esetben a filmek voltak, amiket most játszanak a mozikban. Mindenki elmondta, hogy amiknek látta az előzetesét, arról mi a véleménye, s azt is megbeszéltük, hogy mindenképpen el kell mennünk a közeljövőben megnézni egyet. Persze arra már Hyunjint is hívjuk, csak ő most nem tudott jönni. Kár, mert úgy tudom, hogy részegen nagyon vicces, s legalább nem érezném magam annyira egyedül, ha két korty után beütne a pia.

- Akkor majd ezt megbeszéljük. – mondta Youngja, mi pedig mindannyian bólintottunk. Pont ekkor érkeztek meg a rendeléseink, ezért azokat megköszönve el is vettük. – Akkor egészségünkre! – emelte a magasba az alkoholos italát Youngja, mire mindenki más így tett. Kivéve persze Chan, hiszen ő a kólájával koccintott velünk.

Számat elhúzva reagáltam a kesernyés ízre, még az arcom is eltorzul egy kicsit, s a szemeimet is összeszorítottam. Határozottan nem tetszett az ízlelőbimbóimnak ez az egész, pedig csak egy kortyot ittam. Utána gyorsan enni is kezdtem, hátha hamar felszívódik ez a kis mennyiség is, ugyanis ismerem a barátnőmet, nem fogja hagyni, hogy szomjasan menjek haza.

A beszélgetés tovább folyt, s lassan, de el is fogyasztottuk az első adag italunkat. A lány és Jongho azonnal kérték is az újabb kört, én pedig igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire nem szeretném. Még a végén én lennék a buli elrontója.

Szerintem a harmadik kör után döntöttek úgy, hogy ideje felkelni, s átmenni a bár másik részére, ahol táncolni lehet. Velem már most fogott a világ, így elég lassan álltam fel a székből, nehogy ráhasaljak az asztalra, ha esetleg elveszíteném az egyensúlyomat.

- Minden rendben? – kérdezte Chan, miközben megfogta a karomat, hogy ő is segítsen abban, hogy meg tudjak állni a lábaimon. Erőltetett mosolyra húztam az ajkaimat, s felmutattam neki a hüvelykujjamat, miszerint minden oké velem, holott ez nem így volt. Szemeimmel a mosdót kerestem, s nagyon megörültem, amikor megtaláltam, mert ha jönni fog, aminek jönnie kell, akkor legalább fogom tudni az utat. Már csak abban kellett reménykednem, hogy emlékezni fogok rá, s nem is lesz senki előttem, ha be akarok menni. – Hazudj jobban, Jimin. – forgatta meg a fiú a szemeit. – Tudom, hogy nem bírod a piát. Ne igyál többet. – mondta, s elengedte a karomat, mert tudtam magamtól menni, de végig szorosan mögöttem volt, hogyha valamerre eldőlnék, akkor utánam tudjon nyúlni, s még idejében megfogni.

- Nem szeretnék. – sóhajtottam. Már most éreztem az arcomon, hogy picit kipirult az alkohol miatt. Azt se tudom, hogy mit rendelt ez a kettő! Nem is hagyták, hogy megnézzem. – Hova lettek? – kérdeztem, hiszen mikor mi beértünk, akkor sehol se találtuk őket. Elég sok ember volt. Mindenki táncolt, vagy az ott lévő pultostól kért erősebb italt, mint amit az étterem részénél adtak.

Láttam a falakon, hogy be van kapcsolva a légkondi, de egyáltalán nem éreztem. Nagyon meleg volt, s a cikázó fények se tetszettek. Zavartak, de nem volt mit tenni, nem hagyhatom itt őket, nem kérhetem azt Chantól, hogy szaladjon haza velem, hiszen egy órája se lehettünk itt. Tudom, hogy megtette volna, de nem szerettem volna ugráltatni, s Youngját se akartam itt hagyni. Jongho meg is értené, de a barátnőm lehet, hogy picit berágna rám, amiért csak úgy lelépnék.

- Hát itt vagytok! – karolt át Youngja, s mosolygott rám. – Azt hittem, hogy felszívódtatok. Gyertek táncolni! – fogta meg mind a kettőnk kezét, s húzott át a tömegen. Majdnem mindenkinek nekimentünk, én pedig nem győztem az idegenektől bocsánatot kérni emiatt.

- Hol van Jongho? – kérdeztem a lány füléhez hajolva, s úgy kiabálva, hiszen másképp nem hallotta volna, hogy mit mondok.

- Elment szerezni valami jó piát. Jóba van a pultossal, úgyhogy jobb árban kapjuk a dolgokat, mint mások. – mosolygott, én pedig úgy éreztem magam, mint egy céltábla, aki azon emberek előtt áll, akik már felhúzták az íjat, s lövésre készek.

Nem repdestem az örömtől, mert akkor engem tényleg úgy kell felkaparni a földről, ha többet iszok. Jongho hamarosan tényleg itt volt az italokkal. Mosolyogva mesélte, hogy még alsós gimiből ismeri a srácot, együtt jártak edzésre, csak a fiú szakgimnáziumba ment, míg mi sportba.

- A ház ajándéka. – mosolygott, s Chan kezébe is nyomott egy alkoholmentes sört, hogy legalább azt igyon, ha már mást nem nagyon tud.

- Ez mi? – grimaszoltam, mikor az az egy korty is végig marta a torkomat.

- Whisky. – válaszolt. – De nem tudom, hogy milyen. Felsorolt vagy négyet, én meg mondtam, hogy a legütősebbet hozza. – rántott vállat. Youngja ezután felkiáltott, s meg is borzongott, ugyanis egybe leküldte, ami a poharában volt.

- Táncoljunk! – kiáltott. – Gyerünk, Jimin, gyorsan húzd le! – vigyorgott, s szerintem ő részegebb volt, mint én, csak nagyon jól álcázza.

Nem tudom, hogy még hány pohárral hoztak nekünk inni, hiszen a második után már nem számoltam. Mindenből legalább kettőt láttam, s az irritáló fények miatt olykor csukott szemmel dülöngéltem ide-oda. Már a ritmusra se tudtam lépni, s bárki szólt nekem, többnyire csak vigyorogtam, hiszen fel se fogtam, hogy mit mondd. Chan próbált azért odafigyelni, csak három részegre elég nehéz. A baj csak az volt, hogy már volt bennem annyi, hogy ne akarjak leállni, s már mindegy volt, hogy mit töltöttek a poharamba, csak ne legyek ennyire szomjas.

Ha még nem voltam elég részeg, s eléggé szerencsétlen ezen a napon, akkor ezek után tényleg annak éreztem magam. Pontosabban miután megjelent egy bizonyos alak, akiből még egy is sok volt, nemhogy kettő.

Jungkookot láttam meg egy sráccal, aki ismerős volt, de a nevét jelenleg nem tudtam volna az arcához kötni. Csoda, ha még a sajátommal tisztában voltam. Youngja persze azonnal bevágta a flegmát, Jongho pedig csak hallgatott. Nem ismerte Jungkookot, így nem is ítélkezett.

- Micsoda véletlen. – mosolygott a magas srác.

- Micsoda balszerencse. – viszonozta a gesztust a barátnőm, csak sokkal gúnyosabban. – Arrébb mennél? Mi mulatni próbálunk, zavaró tényezőkkel pedig ez elég nehéz.

- Ez fájt. – tette a szívére a kezét Jungkook, s vágott egy fájdalmas grimaszt. – És ha meghívlak valamire?

- Nem hiszem, hogy lenne nálad annyi, hogy mindannyiunkat meghívj egy drága italra. – fonta össze a mellkasa előtt a kezeit a lány. Ő legalább éreztette Jungkookkal, hogy mi is itt vagyunk, nem csak Youngjával társalog. Mondjuk nekem nem volt szükségem több italra, volt már bőven elég bennem, s már így is majdnem Chanon kellett támaszkodnom, hogy állni bírjak.

- A pénz nem gond. – kacsintott. – Gyertek. – biccentett a fejével, én pedig a lányra néztem, s megráztam a fejem, miszerint már tényleg nem kellene többet inni, de ő rám se hederített. Végül mindannyian a pultnál kötöttünk ki, s Jungkook megkérte a barátnőmet, hogy válasszon valamit. Természetesen a legdrágábbat kérte, aminek, ha jól láttam, elég magas volt az alkoholtartalma. Már akkor rosszul lettem, hát amikor még ki is tették elénk a poharat. Mindenki lehúzta, csak én álltam ott, s néztem ezt az átlátszó szörnyeteget. – Mi van Szöszi? – kérdezte a fiú, én pedig ránéztem. – Nem mered? – nevetett.

- Szerintem Jiminnek elég lesz. – mondta Chan, s a vállamra fogott.

- De gáz, nem tudod ezt meginni? – kérdezte eléggé lesajnálóan, én pedig nem is tudom miért, talán a megfelelési vágy miatt, de megmakacsoltam magam, s nagy kortyokban egyben leküldtem a piát.

Azonnal levert a víz, s meg is szédültem. Még a szám is lezsibbadt. Szerintem a szemem is ketté állt. Ez bitang erős!

Éljenezni kezdtek, s Jongho meg is ütögette a hátamat, hogy gratuláljon, amiért le tudtam húzni ezt a nem is tudom, hogy mit. Természetesen ez nem segített rá arra, hogy én jobban legyek, sőt, úgy éreztem, hogy mindjárt vissza is jön ez a cucc.

Youngja nem szívesen vallotta be, de most veszített. Éppen ezért is összefont karokkal mondta, hogy inkább menjünk táncolni, minthogy együtt iszogassunk Jungkookékkal. Igen ám, viszont én nagyon rosszul voltam, így csak a pulton támaszkodtam, s sehova sem mozdultam, mert forgott velem a világ.

Chan megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem, legalább is én ezt hallottam. Erősen megráztam a fejem, ugyanis már tényleg nem voltam jól. Nagyon nem.

- Jó, neked elég mára a bulizásból. Megkeresem a többieket és hazaviszlek. Ha ők maradnak, akkor maradnak, de te biztos, hogy hazamész. – mondta kissé idegesen, de én nemhogy megszólalni, de fejbiccentéssel se tudtam reagálni, mert attól tartottam, hogy még a tegnapi ebédem is kijön belőlem.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, mikor Chan visszajött, s egyik karomat megemelve átdobta a vállán, s derekamra fogva segített nekem kimenni. Én előre-hátra dülöngéltem, s a föld valahogy sokkal messzibbnek tűnt, olykor pedig közelebbnek, mint kellett volna. Fogalmam sincs, hogy az exem hogyan tudott engem kivinni a sok ember ellenére, de a friss levegő nagyon jól esett. Le is hunytam egy pillanatra a szemeimet, s a kocsijának dőlve hagytam, hogy picit lecsillapodjak. Messzebb álltunk, szerintem egy utcával arrébb, de nem baj, mert minél többet voltam a kellemes időben kint, annál jobban éreztem magam. Bár még mindig forgott velem a világ, már kevésbé volt hányingerem.

- Soha többet ne hagyj inni. – mondtam kissé összeakadó nyelvvel, s lassan felnyitottam a szemeimet, amikor Chan elém ért. – Youngja és Jongho? Nem jönnek? – kérdeztem, amikor realizáltam, hogy ők sehol sincsenek.

- Később visszajövök értük. – legyintett. – Segítek beszállni a kocsiba. – nyitotta ki nekem az anyósülés ajtaját, én pedig elmosolyodtam, s közöltem vele, hogy még mindig nagyon udvarias és törődő velem szemben.

Meg is próbáltam valahogy beülni, ám elveszettem az egyensúlyom, s majdnem beestem a kocsiba, ha Chan nem tart meg. Nagy szemekkel néztem rá, s éppen meg akartam köszönni, amiért megmentett attól, hogy még jobban összetörjem magam – elvégre elég probléma volt az orrom, nem szerettem volna még több sérülést.

- Köszi, hogy...! – akartam mondani, ám ő belém fojtotta a szót.

Ajkait enyémekre nyomta, miközben közelebb húzott magához. Mozgatni kezdte a száját, én pedig kezeimet a vállára vezettem, hogy megkapaszkodjak. Tarkójánál lévő hajába túrtam, s úgy próbáltam még kisebb teret varázsolni kettőnk között.

Fogalmam sincs, hogy miért csókoltam vissza. Talán az alkohol miatt, mert semmit sem éreztem, szimplán csak akartam.

Hello Sütikék! Itt is van az új rész! Nem hittem volna, hogy sikerül összehoznom, hiszen mint azt instán is említettem, vizsgáztam, így nem volt sok időm írni, sőt semmi. De megcsináltam!😂😂 És a vizsgám is jó lett, elsősegély letudva✅

A napokban elég sok megtekintés jött a könyvre és a követőim is megszaporodtak. Néztem is egy nagyot😂 Nagyon szépen köszönöm♥️♥️

Mivel hamarosan iskola, a részek száma sajnálatos módon csökkeni fog. A heti két rész heti egyre fog váltani, hiszen nem lesz időm a tanulás mellett. Remélem ez nem gond és ugyan úgy várni fogjátok az új fejezeteket😌 Valószínűleg minden szombaton lesz update.

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook