Sajnos egy tervet kieszelni könnyebb, mint azt megvalósítani. Szombat van, s jelenleg is Hyunjinnal vagyok egy bevásárlóközpontban. Chant már beavattuk Jungkookkal, akinek egy árva szava sem volt, csak mindenre rábólintott. Tényleg bármire képes csupán azért, hogy a kedvese megbocsásson neki, aki meg kell, hogy jegyezzem, lassan az idegeimre megy. Nem nyavalyog, azt csak az elején tette, mára már csak egyáltalán nem tudom levakarni magamról. Jongho és Youngja se ért semmit, nyilván, hiszen ők ebbe nem lettek beavatva. Természetesen nem gond, hogy a szőke keresi a társaságom, én is egyfolytában velük voltam, viszont így egyáltalán nem maradt időm Jungkookra, aki ezt kissé puffogva meg is jegyezte – persze üzenetben –, hogy többet lógok a legjobb barátommal, mint vele. Én is kissé húztam a számat, de kellett egy támasz Hyunjinnak.

- Szerinted milyen lennék vörös hajjal? – fordult felém egy doboz festéket tartva a kezében. Nagyra nyitottam a szemeimet, mert sehogy se tudtam őt elképzelni úgy, s szerintem inkább hasonlított volna valamelyik Weasley gyerekre, mintsem arra, amit el akart érni ezzel a hajfestéssel. Pláne, hogy a dobozon szereplő hölgy frizurája is olyan színben pompázott, mint Ronnak. – Oké, az arckifejezésedből ítélve maradjak valami másnál. – bólintott, s visszatette a festéket.

- Muszáj befestened a hajadat? – kérdeztem rá. Nem értem, hogy honnan jött neki ez az egész. Olyan sokat küzdött a szőkéért. Miért akarja lecserélni?

- Olvastam a neten, hogy sokan úgy zárnak le egy korszakot, hogy a hajszínükön vagy a hajformájukon változtatnak. – sóhajtott. – Chan még csak rám se néz suliban, te is láttad. – vett a beszélgetésünk egy komolyabb hangvételt. – Szerintem nem akarja ezt feleslegesen húzni. – motyogta, én pedig majdnem leütöttem őt, s magamat is, amiért ennyire nehéz megállni azt, hogy ne járjon el a szám a ma estéről.

- Szerintem adj neki egy kis időt. Ismerem Chant, tudom, hogy mennyire szeret téged. – simítottam a vállára, de ő csak egy szomorkás mosolyt ejtett.

Innen tudtam, hogy Hyunjin tényleg maga alatt van. Hogy már nem küzdött. Nem adta fel a harcot, hiszen a láng, ami benne van, ezt nem engedte, viszont kezdte elfogadni a kétségbeesés illúzióját, s fejet hajtani neki.

Nagy nehezen lebeszéltem őt az extrém színekről, mielőtt megbánná. Tudom, hogy annyira nincs oda ezekért, s a túl sok szőkítés miatt még a végén kihullana a haja. Emlékszem, amikor még az eredeti hajszínem volt, mindig panaszkodtam, hogy nem tetszik, annyira egyhangú. Mikor szőkére váltottam, valahogy jobban éreztem magam, s azóta nem szeretnék mást. Bár a napokban én is elgondolkodtam azon, hogy átfestem feketére, de hamar elvetettem az ötletet. Nem szeretnék mást, jobban tetszem magamnak így.

Üzenetben egész végig tartottam a kapcsolatot Jungkookkal, hogy tudjam, hogyan állnak Channal. Még képeket is kaptam, minek hatására elengedtem egy-két mosolyt sunyiban, nehogy a fiúnak feltűnő legyen. Bár könnyen hazudhatnék neki, hogy szimplán a párom kedveskedik nekem. Nem kérdezne vissza, csupán attól félnék, hogy meg akarja nézni a beszélgetést, s akkor lebuknánk. Ezt pedig nyilvánvalóan egyikünk sem szeretné. Ma este úgyis meglátja a magas szőke, addig pedig húznom kell az időt.

Beültünk fagyizni, s még moziba is elhívtam azzal az indokkal, hogy pótoljuk be az elmaradott filmes esténket. Nem kellett sokáig győzködnöm, hamar belement, s ki is választottunk egyet. Valamilyen új animáció volt, sok kisgyerek állt sorba miatta a pénztárnál, ezért mi inkább interneten vettünk jegyet, s foglaltunk vele együtt székeket. Legalább nem kellett beállnunk a kígyózó sor végére, hanem egyből az ellenőrhöz mentünk, miután a büfében kikértünk két nagy adag italt, s míg Hyunjin a pattogatott kukoricánál döntött, addig én maradtam a nachosnál. Bár ott nagy gondolkozásba kezdtem, hogy salsa, esetleg sajtszósz legyen mellé. Általában az elsőt választom, de a srác tanácsára ezúttal a második lehetőség mellett döntöttem.

Bementünk a terembe, jól megpakolva, s elég furcsán néztek ránk a szülők, amiért két tinédzser egy gyerekfilmre mászik be, de ezzel egyikünk se törődött. Még az én nagymamám is szívesen néz meséket, én miért ne tehetném meg? Semmi összefüggés aközött, hogy hány évesek vagyunk, s milyen filmhez van kedvünk.

Egész jó poénok voltak benne, s én mondom, jobban kacagok ezeken, mint a rendes színészek által eljátszott komédiákon. Nagyon jól meganimálták, s rendesen úgy éreztem, hogy feltöltődtem sok-sok pozitív energiával. Látszólag Hyunjinnak is tetszett, hiszen javarészt csak a göndör nevetését hallhattam. Közben arra is rájöttem, hogy miért akarta azt, hogy sajtszószt kérjek. Ő örömmel mártotta meg benne a pattogatott kukoricáját, ami állítása szerint nagyon finom volt. Unszolására én is kipróbáltam, bár én semmi mást nem éreztem, csak a tömény sajtot. Viszont, ha neki ízlik, akkor fogyassza egészséggel.

A két nagy kóla mind a kettőnknél elérte a hatást. A mesefilm végeztével azonnal felpattantunk, s megrohamoztuk a mosdót. Úgy éreztem, hogy kidurran a húgyhólyagom, s rendesen a séta is fájdalmas volt. Mindezek mellett az alapból rövid út nagyon hosszúnak tűnt.

Alig vártam, hogy felszabaduljon egy hely. Hiába volt, betartottuk a férfitörvényt; egyet mindig ki kell hagyni. Hyunjinnal rendesen versenyeztünk, amikor valaki elvégezte a dolgát, s ilyenkor nagyon tudok irigykedni arra, hogy neki jóval hosszabb lábai vannak, mint nekem. Szerencsére hamarosan én is mehettem. Viszont a szőke pont akkor végzett, ezért elment, hogy megmossa a kezét. Teljesen nyugodtan engedtem kifele a felgyülemlett meleg vizet, főleg, hogy a helyiségben egyedül is maradtam. Legalább is azt hittem.

Nem sokkal később, pont, amikor pakoltam elfele magamat, egy torokköszörülést hallottam.

- Nem hittem volna, hogy újra látjuk egymást, ráadásul ismét egy mosdóban. – mondta a férfi, s mikor felismertem a hangját, a testem megfeszült, ugyanakkor egyszerre futott végig a hideg a gerincem mentén, míg elöntött a forróság. Nem akartam megfordulni, nem akartam látni őt. Féltem, hiszen Jungkook ezúttal nem volt itt, hogy megmentsen. Hyunjin igen, akinek tudok kiabálni, de nem tudom, hogy képes lenne-e elbánni vele. A fiú nyurga volt, szálkás, majdnem vékony. Ellenben ez a férfi nemcsak magas, de izmos is volt. – Nem mondasz semmit? – kérdezte.

- Kérem, menjen el. – sóhajtottam. – Ne okozzunk egymásnak több kellemetlenséget. – próbáltam illedelmesen elküldeni, s elmenni úgy, hogy rá se nézek, de ő ekkor megragadta a karomat, s visszarántott, így láthattam a még mindig ott lévő nyomokat. Jungkook szépen elintézte, ezt meg kellett hagyni. A szemöldökén ott volt a heg, s szemén barnás-sárgás folt ékeskedett.

- Több kellemetlenséget? – kérdezte, s elnevette magát. – Nézd meg, hogy milyen lett a képem miattad, te olcsó lotyó! – lökött rajtam egyet, én pedig próbáltam megkapaszkodni egy piszoárban, de ez sajnos nem sikerült, sőt, még le is fejeltem. Azonnal a buksimra kaptam, s ijedten néztem fel a férfire. – Ez még semmi ahhoz képest, amit én kaptam. Kegyes lettem volna veled, de ezúttal nem leszek. Láttam, hogy nincs itt a drágalátos barátod, te rohadék. Ezúttal nem lesz, aki megmentsen. – lépett közelebb, viszont ekkor valaki fejbe dobta őt egy festékesdobozzal. – Te meg mégis ki a fasz vagy? – kérdezte Hyunjin felé fordulva, aki dühösen méregette a támadómat.

- Nem szokásom bemutatkozni ilyen mocskoknak, mint te. – ejtett egy mosolyt. – Elég, ha úgy ismersz, hogy ennek a srácnak vagyok az őrangyala, úgyhogy jobb, ha lekoccolsz róla, mielőtt baj lesz. – kezdte hessegetni a kezével a férfit, aki elnevette magát, még a hasára is fogott, Hyunjinnak pedig egy pillanatra ráncba szaladt a szemöldöke.

- Jó vicc. Majd el is fogom hinni, hogy egy szőke hurkapálca fog helyre tenni. A kanjából kinézem, ő megtette, de te... – vezette végig rajta a tekintetét. – Mint a pláza ribanca. – mondta, mire Hyunjin idegesen szusszantott egyet, s lépdelt előre, szinte fújtatva.

- Igen? Mint a pláza ribanca? Na, akkor mutatok neked valamit, faszikám. – vette elő a maradék kóláját, s a fedelétől megszabadulva képen öntötte a férfit, nem sokkal utána a szőkítő porral is meghintette őt. A férfi azonnal hátrálni kezdett, s míg ő azon volt, hogy valahogy leszedje magáról a rákent mocskot, Hyunjin a kezemért nyúlva felszedett a földről, s rohanni kezdtünk ki.

Hallottuk, ahogy bent őrjöng a férfi, de mi csak futottunk át a plázán. A támadó is hamar utánunk igyekezett, én pedig ilyenkor találtam igencsak hasznosnak azt, hogy sportgimnáziumba járok. Természetesen ezt egyetlen egy biztonsági sem látta, nem állították meg sem őt, sem pedig minket. Mikor a távolból megláttuk a buszt, ami nekünk kell, jobban belehúztunk, hiszen nem akartunk várni, esetleg még egy megállót futni, hogy azzal lerázzuk a palit.

Szinte felestünk a járműre, majdnem rám is csukódott az ajtó. Mikor elindult a busz, a férfi az ajtón kezdett dörömbölni, mi pedig a sofőrt kértük, hogy ki ne nyissa, mert akkor nekünk végünk. Szerencsére nem állt meg, hogy felengedje ezt az őrültet, s még a jegyünket se kérte el, hiába lett volna.

Lihegve rogytunk le a székekre, s szemeimet lehunyva próbáltam feldolgozni a történteket. Hihetetlen, hogy ismét összefutottam ezzel a mocsokkal, az pedig még durvább, ahogy Hyunjin lerendezte. Az emlékre elmosolyodtam, ám hamar nevetés lett belőle, amit láthatóan a barátom is értett, hiszen ő is fáradtan kuncogni kezdett a maradék energiáját felhasználva.

- Nem hittem volna, hogy ennyi mindenre jó a szőkítő por. – kuncogtam, a fiú pedig megvonta a vállait.

- Paprika spray-m nem volt, úgyhogy feltaláltam magam. – mondta. – Az a mocsok megérdemelte, remélem fényesebb lesz a jövője, mint ezek után a képe. Ha ez nem szívja ki a barnás foltot a szeméről, akkor semmi. – nevetett, én pedig követtem őt ebben. – Egyébként hova is megyünk? Mondtad, hogy még be kell adnod valamit. – váltott témát, miután lenyugodtunk mind a ketten.

- Ja, csak Jungkookhoz. Vissza kell adnom neki valamit, amit nálam hagyott. Csak beugrunk és mehetünk is. – rántottam vállat, mintha tényleg semmi fontos nem lenne. Ha tudná, hogy semmit nem kell visszaszolgáltatnom Jungkooknak, csupán az ő meglepetése miatt megyünk oda...

- Egyébként hogy van a fejed? Megütött téged, vagy mi? – kérdezte Hyunjin, én pedig azonnal odavezettem a mancsomat, ahonnan a fájdalmat éreztem. Meg is láttam az ujjbegyeimen a karmazsin véremet, mire elhúztam a számat.

- Csak meglökött, én pedig belefejeltem a piszoárba. – legyintettem, s elővettem egy zsebkendőt, amivel kicsit megtörölgettem. Sajnos jobb lehetőségem nem volt most, csak ez. Majd Jungkooknak szólok, hogy had menjek fel hozzá, hogy legalább le tudjam fertőtleníteni a sebet. Bár kétlem, hogy nagy gond lenne vele, nem vérzett nagyon, szerintem csak lehorzsoltam kicsit.

- Lehet, hogy mégis salsát kellett volna kérni és azzal megdobni. – morgott a srác, mire elnevettem magam.

- Egyébként szép mentés volt. – bólogattam elismerően, ő pedig büszkén húzta ki magát.

Szerencsére nem kellett olyan sokat utazni Jungkookhoz. Fel is hívtam őt, mikor a közelben voltunk, hogy hamarosan érkezünk. Mondta, hogy kijön elénk, hiszen a terv szerint én beküldöm valamiért Hyunjint, akit bent fogja várni Chan. Legalább most lenne is indokom erre. Kisebb színészkedéssel megoldom, hogy beszaladjon a házba.

Ahogy elterveztük, Jungkook ki is jött elénk, s már készült, hogy üdvözöljön, ám amikor meglátta a homlokomat, összeráncolta a szemöldökét, s láttam, ahogy megfeszül egész testében.

- Mi a franc történt? – kérdezte, én pedig úgy gondoltam, hogy itt az ideje kisebb színpadot építeni, s színészkedni.

- Nem olyan nagy dolog, viszont... Kaphatnék egy pohár vizet? Kicsit... Szédülök. – nyeltem nagyot, s mint aki tényleg mindjárt rosszul lesz, Jungkookba kapaszkodva engedtem el magam. Az úszó megtartva térdelt le lassan a földre velem, s Hyunjinra nézett, akinek leesett az álla, s arcára kiült a félelem.

- Hozz vizet, kérlek meg a telefonomat! Tudod hol a konyha, igaz? – kérdezte a srácot, aki csak bólintott egyet, s már be is rohant. – Jimin, hívjak mentőt, vagy mit csináljak? Mi történt? – kérdezte kétségbeesve, s mikor hallottam, ahogy becsapódik a bejárati ajtó, elmosolyodva ültem fel. – Hogy mi...? – pislogott nagyokat a párom, én pedig kuncogva adtam neki egy puszit.

- Tényleg nem nagy cucc. Valamivel el kellett érnem, hogy berohanjon, igazából nem vagyok rosszul. Picit fáj, de nem gáz. – rántottam vállat, viszont a fiú nagy levegőt vett, s idegesen nézett rám, ami kisebb rémületet váltott ki belőlem. Jungkook ijesztő tudott lenni, amikor mérges. Már felkészültem arra, hogy kiabálni fog velem, s ide-oda hadonászni a kezeivel, viszont ő csak szorosan megölelt.

- Megijesztettél, Szöszi... Legalább szólj előre, ha ilyen műveleteket fogsz csinálni, mert tényleg képes lettem volna kihívni rád a mentőket. – bújt a nyakamba, s bőrömre adott egy lágy puszit. Megkönnyebbülve vezettem kezemet tarkójához, s az ott lévő hajába beletúrtam.

- Sajnálom, ígérem, hogy nem teszek többé ilyet. – mosolyogtam. – Bemegyünk? Kíváncsi vagyok, hogy hogyan haladnak. – húzódtam el picit, s miután a párom bólintott egyet, majd segített nekem felkelni a földről, kéz a kézben indultunk be a házba.

Mihelyt beléptünk, megragadta a figyelmemet a síró Hyunjin, aki egyszerre akarta Chant megölelni, illetve megcsókolni végre, ugyanakkor a kezében lévő kiscicával is törődni akart. A jószág, akit nemrég kaptunk, szerencsére örökbe fogadható volt A fiúnak el kellett vinnie két napra, hogy hogyan bír vele, ez ilyen előírás, amit be kell tartani. Úgy tűnik, hogy mindannyian kiállták a próbát. A picurka valószínűleg a szőkénél lesz, legalább is kétlem, hogy ezentúl el fogja engedni. Majd amikor összeköltöznek, akkor osztoznak a cica társaságán.

Szépen feldíszítették a helyet. Az ajtótól a nappali végéig egy utat raktak ki kicsi mécsesekkel, s ha jól láttam, még szirmok is voltak a padlón. Ilyen romantikusan akár meg is kérhetné a kezét, bár az korai lenne, s szerintem nem ilyen körülmények között akarja ezt megtenni. Mégis annyira szép volt, olyan hangulatos. A házban sötétség uralkodott, néhány kisebb fényű lámpa égett, illetve azok a kis mécsesek. Hangulatos volt, tökéletes arra, hogy valakit levegyen a lábáról.

Örömmel néztem őket, s döntöttem a fejem Jungkook mellkasának, aki mögöttem állt. Kezét szokásosan a pólóm feltűrésével oldalamhoz vezette, hogy lágyan simogatni tudja a bőrömet. Kisebb büszkeséggel is töltött el ugyan ez az egész. Sikerült kibékíteni őket, bár a szőke most is csak szavakban próbál elmondani egyszerre több dolgot is. Kérdezte, hogy miért nem mondta el neki Chan a dolgot a családjával, s közben a szeretlek, illetve a hiányoztál is elhangzott a szájából. Tényleg boldogsággal töltött el, hogy láttam; minden rendben van köztük.

- J... Jimin! Ő rosszul van, vinnem kellene neki vizet. – jutottam eszébe, mire megköszörültem a torkomat, a szőke pedig rám kapta a tekintetét. – De hát te... – mutatott rám nagy szemekkel.

- Valahogy be kellett téged küldeni. – rántottam vállat mosolyogva. A fiú alsó ajka remegett, s felém lépkedve megölelt.

- Annyira köszönöm, Jimin! Nem is tudom, hogy mi lenne velünk nélkületek. – pillantott hálásan Jungkookra, aki lepacsizott Channal.

- Ne köszönd. Barátok vagyunk, az a dolgunk, hogy segítsük a másikat. – fogtam a vállára, ő pedig bólintott egyet. – Mi lesz a neve? – simítottam meg a cicust, aki teljesen nyugodtan pocolt Hyunjin kezében.

- Borotva. – jegyezte meg nevetve Chan, hiszen a párja folyamatosan kidobta az ő borotváit, amikor tett egy komolytalan kijelentést. Erre persze mindannyian kacagni kezdtünk, de közben a szőrgombócra néztünk, akit a srác lágy mosollyal simogatott.

- Amour. – mondta. – Amour lesz. – mosolygott. – Köszönöm szépen, mindenkinek. Nagyon hálás vagyok, amiért ilyen szeretetteljes barátaim vannak. Tényleg. – nézett szét hálásan, s adott egy csókot Channak.

Jungkook nekem is a homlokomra csókolt, s végigsimított a karomon, majd a fülembe suttogta, hogy menjünk, fertőtlenítsük le a sebemet, s majd utána beszélgetünk még. Addig a párocska lent maradt, a cicával, illetve a saját dolgaikkal foglalkoztak, amíg mi felmentünk az emeletre, ahol a srác előkapta az elsősegélydobozt, s neki is állt a sebem megtisztításának. Éreztem rajta, hogy feszült, s volt egy olyan érzésem, hogy azért, mert nem mondok neki semmit arról, hogy ez hogyan történt.

Ajkaimba haraptam, s úgy gondoltam, felesleges lenne elhallgatni ezt előle. Nem lett semmi komoly probléma, Hyunjin egész szépen elintézte a férfit, s én is csak egy kisebb karcolást szenvedtem. Rosszabb is lehetett volna.

- Összefutottunk azzal a férfivel, aki. – kezdtem gyűrögetni a felsőm alját, míg a fejemet lehajtottam. Szinte suttogtam a szavakat, hiszen a barátom hirtelen feszült meg, s hagyta abba minden eddig végzett tevékenységét. Csupán ideges szuszogását hallottam. – Nem történt semmi, Hyunjin szerencsére ott volt. Csak meglökött, én pedig belefejeltem a piszoárba. – rántottam vállat motyogva.

- Hozzád mert érni...? – kérdezte mély hangon, én pedig felkaptam a fejem.

- Nem, csak meglökött. Nem történt semmi, abszolút nem csinált semmit. Tényleg! – győzködtem, s kezdtem magyarázni neki kézzel-lábbal, ugyanis tartottam attól, hogy mentem kocsiba pattan, s megkeresi azt a görényt. – Hyunjin leöntötte kólával, utána pedig szőkítő porral is, szóval, amíg azt próbálta leszedni magáról, addig kifutottunk, még a buszt is elértük és jöttünk ide. Semmi baj nem történt. – hadartam, mire a srác egy ideig komolyan, szinte szigorúan nézett rám, majd elmosolyodva megrázta a fejét.

- Kóla és szőkítő por... Ez teljesen Hyunjinra vall. – kuncogott. – Te pedig voltál olyan ügyes, hogy ahelyett, hogy megkapaszkodtál volna abban a piszoárban, inkább lefejelted. – csipkelődött velem, én pedig arcomat felfújva löktem meg a vállát kicsit.

- Nem vicces. Ne nevess.

- Az előbb úgy tűnt, hogy azt nem akarod, hogy idegrohamot kapjak, most pedig inkább választanád azt, csak ne nevessek ezen az abszurd dolgon? – kuncogott, én pedig a lábammal idegesen dobolni kezdtem.

- Inkább szeress. – rántottam vállat sértődötten, ami a fiúból még nagyobb kacajt váltott ki. Ám közelebb jött hozzám, s megölelt.

- Tudod, hogy szeretlek, Szöszi. Kérned se kell. – adott puszikat az arcomra, illetve a nyakamra, s mikor elhajolt, hogy a szemeimbe tudjon nézni, megsimította az orcámat. Szám apró résnyire nyitva volt, s csillogó tekintettel néztem a fiút. Teljesen elvarázsol engem, megbabonáz, s tényleg ki se látok a rózsaszín köd mögül, de nem is akarok kilépni innen. – Szeretlek, Jimin. – tisztelt meg sötét szembogarának világával. Tekintete olyan lágy volt, annyira szeretetteljes, hogy képtelen lettem volna akár egy percig is ellenállni neki. Szégyellős mosoly foglalt helyet arcomon, akárcsak a halovány pír.

- Én is szeretlek, Jungkook. – mondtam, s fogadtam örömmel ajkait, melyek akármikor készen álltak arra, hogy az enyémekkel járják le páros táncukat.

Hello Sütikék! Itt is az új rész😌 Na ez már kevésbé vérszegény, 2800 szó, úgyhogy valamivel jobban érzem magamXD

68. rész... Hamarosan vége a könyvnek, el sem hiszem. Nagyon durva, mert 1 éves se lesz, amikor befejezem. Viszooont, végre rendet tettem a draftjaim között és döntésre jutottam. 4 könyv lesz a szavazásban, ez már biztos😌 Annyit elárulok, hogy két fantasy és két normál történet között lehet választani.

Jimin jó munkát végzett szerintetek? Na és mit szóltok Hyunjinhoz, az őrangyalhoz?😂

Hogy vagytok?♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook