A zuhany sokkal gyorsabb lett volna, de én most jobban preferáltam az ülést, ezért döntöttünk a fürdőkád mellett. Megengedtük vízzel, s először én ültem be, később pedig Jungkook, aki mögöttem foglalt helyet. Hasamnál összekulcsolta kezeit, s lágy puszikat adva nyakamra késztetett kuncogásra. Az ő ajkai is mosolyra görbültek, hiszen éreztem.

- És mondd, mennyivel volt másabb egy fiúval? – kérdeztem rá érdeklődve. Nekem nem volt dolgom lányokkal, sosem érdekeltek, a másik meg az, hogy mindössze egyszer voltam én felül, s nekem az a poszt valahogy nem tetszett. Én nem szerettem dominálni, valahogy nem éreztem magaménak. Sokkal több volt rajtam a stressz, hogy a másik fél élvezi-e, vagy sem, s jól csinálom-e azt, amit éppen csinálok.

- Igazából nem volt olyan furcsa. – mondta. – Volt már olyan élményem, hogy nem volt nálam gumi, de nem akartuk abbahagyni a lánnyal, ezért fenékbe ment. – kuncogott, én pedig meglepődtem egy pillanatra. Azt nem gondoltam volna soha, hogy az ellenkező nem is próbálkozik a popsival. – Egyébként nincs sok különbség a kettő között és mielőtt bármit is mondanál, te ezerszer jobb voltál, mint az a csaj. A nevét se tudom. – nevetett, majd valamit angolul kezdett nekem hablatyolni, én pedig hátrakaptam a fejem, s csak pislogtam rá.

- Ezt kérlek koreaiul is, mert nem értem. – mondtam, mire ismét egy kacajt váltottam ki belőle, s jobban magához ölelt, fejét pedig a nyakhajlatomba bújtatta. – Komolyan beszélek, ne nevess már! Én nem értek angolul. – vigyorogtam már én is. Persze a kis szemétje még megjegyezte, hogy mégis miért ülök be akkor angolra és mit csinálok ott. Arra tippelt, hogy alszok, amire csak sértetten megforgattam a szemeimet. – Egyszerűen nem tudom megjegyezni a szavakat, a nyelvtant meg nem értem. – fújtam ki egy adag levegőt, s igyekeztem lefejteni az engem átölelő karjait, de ő csak szorosabban húzott magához, s még mindig kuncogott rajtam. Nem tehettem róla, akárhogy próbálkozok, sík hülye maradok angolból. Nem az én tantárgyam, nem megy, akármennyi időt fektetek a tanulásába.

- Azt gondolom érted, ha azt mondom, hogy I love you. – adott egy puszit a nyakamra, majd az állkapcsomra, s hümmögött egyet, ezzel szavak nélkül megkérdezve, hogy annak a rövidke mondatnak felfogtam-e a jelentését. Ám én annyira meglepődtem, hogy lefagytam. Nem tudom, hogy ő most ezt tudatosan mondta-e nekem, de olyan heves dobogásra késztette a szívemet, hogy csodálkoztam, amiért nem vette észre, elvégre szinte rám van ragadva. Azonnal elvörösödtem, s idióta, szerelmes mosolyra húzódtak ajkaim. Már nem is próbálkoztam azzal, hogy leszedjem hasamnál összekulcsolt kezeit, csak rajtuk tartottam a sajátomat, s lehajtottam piros buksimat.

- Én is téged. – válaszoltam suttogva.

Nagyon jól éreztem magam Jungkookkal, s megnyugtatott, amiért nem viselkedett furán. Picit aggódtam, hogy meg fogja bánni, amiért lefeküdt velem, de nem így történt. Nagyon kedves volt velem, s törődő. Este hozzám bújt, ölelt engem, s édes semmiségeket suttogott a fülembe, este is, s reggel is. Tényleg szeretve éreztem magam, s ezt én is igyekeztem a lehető legjobban közvetíteni felé. Elvégre így volt, nagyon szerettem őt, rettentően szerelmes voltam ebbe a fiúba.

Az éjszaka gondtalanul telt. Jungkook automatikusan húzott engem a mellkasára, s ezt nagyra értékelem tőle, hiszen ez a hóbortom, miszerint ellenőrizgetem az embereket alvás közben, sajnos nem múlt el, s szerintem egy ideig nem is fog. Egyeseknek furcsa lehet, de nekem... Nekem sajnos már szokásom. Ám az, hogy a srác még erre is figyel, ténylegesen megmelengette a szívem. Nem lehettem neki elég hálás, amiért ilyen velem. Hihetetlennek tartom még mindig, hogy ideáig jutottunk. Egyoldalú szerelemmel kezdődött, s én voltam az, aki a barátját a saját boldogsága elé helyezte, s végül itt vagyunk. A fiú, akit eddig csak a távolból figyelgettem, s ábrándoztam, kergettem hamis reményeket arról, hogy talán majd mi egyszer összejövünk, most itt van velem. Engem simogat keze, nekem suttog szépet szája, s szíve nekem játssza csodás dallamát. A képzelet valósággá vált.

Reggel az első utam a fürdőszobába vezetett. Kíváncsiságból meglestem magam a tükörben – elvégre ezt tegnap este nem mertem megtenni –, ám a látvány szinte letaglózott. Nem azzal volt a baj, hogy kiszívta a nyakam, elvégre meg is kérdezte, viszont ezt csak sállal vagy garbóval tudnám eltakarni. Mondanom se kell, nem szeretnék március közepe, avagy vége felé ilyeneket hordani, amikor végre kezd meleg lenni az idő. A másik meg az, hogy edzéseken, avagy az öltözőben mindenki kiszúrná, csak azért meg nem fogok később bemenni – ezzel elérve a tanárnál is, hogy plusz köröket fussak az esetleges késés miatt –, hogy senki se lássa őket. Mindenesetre bíztam abban, hogy nem fognak kérdezősködni. Semmi közük hozzá, nem vagyok köteles válaszolni nekik. Kivéve, ha az illető Hyunjin. Ő addig rágná a fülem, amíg be nem számolnék neki mindenről.

Jungkookot láttam meg a tükörben, ahogy álmos, szinte kómás fejjel jön be hozzám, s buksiján lévő hajkoronája jobban hasonlított egy madárfészekre, mint arra, amire kellene. Eltántorgott lényemhez, majd hasamnál összefonta a karjait, s miután kaptam az arcomra egy puszit, nyakhajlatomba bújt. Szemeit lehunyta, én pedig a mosdókagylóra fogtam, hogy megtartsam mindkettőnket. Még én is erő híján voltam, a srác pedig nehezebb volt, mint én.

- Jól aludtál? – kérdezte reggeli rekedtes mély hangján. Egyszerűen nem tudtam haragudni rá, azért meg pláne nem, mert én egyeztem bele. Mindenesetre kicsit húzni akartam az agyát, ezért mindenképp meg fogom említeni neki a tettét.

- Jó reggelt. – köszöntem. – Jól aludtam, de nézd a nyakam. – döntöttem oldalra a fejem, ő pedig felemelte onnan a buksiját, s összeráncolt szemöldökkel nézte a már lilás foltot. Megrántotta a vállat, s ismét visszabújt.

- Nekem tetszik. – morogta. – Neked meg azért tetsszen, mert én vagyok a barátod. – nyomott rá egy apró puszit, én pedig elmosolyodtam. Azt hiszem, hogy feladom. Nem tudom még csak tettetni sem, hogy ideges vagyok rá miatta, esetleg kényelmetlenül érzem magam ezzel a nyakamon.

Miután felöltöztünk – szerencsére a fiú ismét megszánt ruhával, s meg is említette, hogy nem kell visszaadnom, hiszen jó, ha nálam is lesz pár cucca, ha ő fog ott aludni, amivel egyet kellett, hogy értsek – megreggeliztünk. Én nem akartam sokáig maradni, hiszen tanulnom kellett holnapra. Hétfőn nem volt oktatás, mert nálunk volt egy verseny és nem akarták, hogy a diákok bezavarjanak. Ezért is mertünk elmenni vasárnap bulizni. Egyébként én nem lettem volna benne, hiszen nem szerettem volna másnaposan beülni az órákra, edzeni meg pláne nem.

Mivel Jungkook nem ivott, neki nem is volt szüksége gyógyszerre, s mivel én is már jócskán kijózanodtam este, ezért nekem is elég volt a sok folyadék. Szerintem minden tizedik percben lehúztam egy pohár vizet, mivel folyamatosan kívántam, mindezek mellett a torkom is égett, avagy száraznak tűnt. A fiú meg is jegyezte, hogy biztos benne, hogy hazaúton meg kell majd állni velem, hogy pisilni tudjak valamelyik üzletben, mert ezt a közel 30 perces autóutat se fogom kibírni. Persze inkább nem mondtam semmit, mert nem lett volna értelme, a másik pedig az, hogy a feltevése nem tűnt hülyeségnek. Lehet, hogy valóban ez lesz, s minden piros lámpánál én kiszállok, bemegyek egy boltba, csak azért, hogy könnyítsek magamon.

Az egyetlen dolog, amit furcsálltam, az nem más, mint az, hogy még sosem találkoztam Jungkook szüleivel. Több, mint fél éve ismerem őt, voltam is nála párszor, de sosem láttam őket. Nem voltak itthon, amikor én ott voltam. Biztosra vettem, hogy nem egyedül lakik abban a nagy házban, hiszen amikor régebben volt nála egy buli, akkor is volt egy szoba, ami szépen be volt rendezve, s kétlem, hogy Jungkook női ruhákat tartana ott. Meg persze az egyik mosdóban, ami az alsó szinten volt, ott is női dolgok voltak. Sminkes cuccoktól kezdve minden, a fiú pedig nem sminkel. Teljesen felesleges lenne, hiszen úszik. Ha nem is mossa le a víz, akkor a szemére cuppanó szemüveg elintézi, hogy valamennyi lejöjjön róla.

A falon láttam képeket, amin hárman voltak rajta. Az anyukája egy alacsony, de rendkívül csinos nő. Az apukája viszont magas, akárcsak ő. Jungkook egyedül a mosolyát örökölhette a hölgytől, hiszen mind a kettőjüknek ugyanolyan széles, nyuszikat megszégyenítő mosolyuk van.

Nem akartam túlgondolni a dolgokat, de Jungkook csak akkor hívott magához, ha egyedül volt. Bezzeg ő az én – akkor még kevésbé megértő – szüleimnek úgy mutatkozott be, mint a barátom, holott akkor még semmi sem volt köztünk. Persze nem lett rossz a vége az akkori történéseknek, hiszen továbbra is röplabdázhatok, sőt, a nagymamámnál lakhatok. Ám az, hogy én még egyszer sem láttam őket, kicsit aggasztott. Nyilván, benne volt a pakliban, hogy talán nem olyan elfogadóak a szülei, s még ő maga is nehezen fogja fel, hogy egy fiúval van most. Nem is várom el tőle, hogy azonnal mutasson be, viszont egy-két mondatot szívesen meghallgatok, hogy tudjam, milyenek, mire számítsak, ha egyszer eljön az ideje annak, hogy elmondja; neki most nem barátnője van.

Mikor megérkeztünk, behívtam, hogy legalább mamának köszönjön, de ő ezt visszautasította, miszerint sietnie kell vissza, mert hamarosan otthon lesznek a szülei. A mosoly az arcomra fagyott, de megértettem őt, ezért bólintottam egyet, s miután elköszöntem el is indultam be. Kicsit kellemetlen volt így lépcsőzni, de a tegnapi gyönyör miatt nem panaszkodtam. A kulcsaimmal kinyitottam az ajtót, s gondoltam, hogy majd gyorsan beszaladok a szobámba, felveszek egy garbót, hogy legalább mama ne lássa a nyakamon büszkélkedő tegnap estét, ám mihelyt betettem a lábam, Stella ugatva rohamozott meg, s meglepetésemre anya pislogott vissza rám a folyosó végéről. Le is fagytam egy pillanatra, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy vendégeink lesznek, de nem küldhettem el őket, pláne most nem, hogy kezdett jobb irányba haladni a kapcsolatunk. Avagy kialakulni egy olyan dolog, amit annak lehet nevezni.

Nem sokkal később mama is kidugta a fejét a konyhából, s elmosolyodva integetett nekem. Én is egy somolyt erőltettem magamra, majd megpróbáltam megfeszíteni az arcizmaimat, hogy ez fent is maradjon, amíg leguggolok, s leveszem a cipőmet. Természetesen nagymamám nem tudta megállni, hogy ne tudassa apával is, hogy hazajöttem, ezért még ő is a folyosóra vergődött, hogy hosszabb idő elteltével lásson. Hát... Nem mondom, jobban örültem volna egy másik időpontnak.

- Szia! Hogy vagy? – kérdezte anya egy kedves mosollyal, én pedig gyorsan a nyakamra tapasztottam egyik mancsomat, s azt kezdtem el masszírozni, azt tettetve, hogy fáj.

- Sziasztok! Hát egész jól, csak kicsit elaludtam a nyakam. – nevettem kínosan, s eloldalaztam mellettük. – Mindjárt jövök, csak átöltözök. – intettem a másik kezemmel, s gyorsan be is spuriztam a szobámba. Még az ajtómat is bezártam, s egy nagy, gondterhelt sóhajt engedtem ki ajkaim közül.

A szekrényemhez trappoltam, s feltúrva azt kerestem ki egy garbót. Nem volt a legjobb, elég bő volt a nyaki része, de a célnak megfelelőnek tűnt. Eldöntöttem; nem kockáztatok. Nem akartam kínos szituációba keveredni, ha ezt kiszúrják. Lehet, hogy nem kérdeznék meg, kétlem, hogy annyira érdekelné őket, de jobb félni, mint megijedni. A Jungkooktól kapott nadrágot el is felejtettem lekapni, annyira szétszórt lettem a hirtelen ért meglepetés miatt, hogy ugyan abban mentem ki. Meg is jegyezték, hogy azt nem vettem át, én pedig válaszoltam – egy gyors füllentés kitalálása után –, hogy azért, mert az még tiszta volt. Nem is firtatták, csupán arról faggattak, hogy milyen az iskola, mennyire voltak nehezek a vizsgák, illetve azt, hogy mikor lesz a következő meccsünk. Én ezekre szépen feleltem is, de titkon reménykedtem abban, hogy mama mihamarabb visszatér a konyhából a nappaliba, hogy ne egyedül kelljen beszélgetnem velük. Hiába a szüleimről van szó, számomra ez elég kellemetlen volt, hiszen nem ismertük egymást. Tudtam, hogy kik őt, hogy milyen posztot kellene betölteniük az életemben, mégsem lettem volna képes a nevükön kívül más információt elmondani róluk.

Szerencsére néma könyörgésem meghallgatásra talált, hiszen nem sokkal később meg is jelent a nagymamám. Vállamra fogva nyomott egy puszit az arcomra egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Milyen volt a buli? Jól éreztétek magatokat Jungkookkal? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. Teljesen normális kérdés volt, viszont mikor a szüleimre néztem, az ajakgörbület az arcomra fagyott. Meredten néztek rám, amit eleinte nem értettem, de ekkor anya a kezét lassan a saját nyakához emelte, s mutatóujjával megvakarta azt. Azonnal leesett, hogy mama kedves érintése miatt elhúzódott az anyag, s picit is, de láttatni engedte a foltot, ami a bőrömön ékeskedett.

- Igen, jól éreztük magunkat. – köszörültem meg a torkom, s hajtottam le vörös fejem.

- Értem. – bólogatott apám, miután feleszmélt az előző meglepettségéből. Egy mosolyt erőltetett magára, s úgy kérdezett. – Ő az a tökös srác, aki még velem is képes lett volna vitát nyitni, hogy az iskolában maradhass, igaz? – kérdezte, mire anya nagy szemekkel nézve rá oldalba könyökölte.

Kínos mosoly került az arcomra. Furcsa volt nekik ez az egész. Konkrétan hozzájuk lett vágva az igazság, hogy a fiúk meleg, s barátja is van – hiába akkor még nem volt. Ezért is nem foglalkoztam azzal, hogy hogyan tette fel a kérdést. Nem hiszem, hogy rosszat akart, csupán annyira zavarban volt, hogy nem tudta rendesen összeszedni a gondolatait, s aztán azokat szavak formájában kiejteni a száján. Anyától viszont értékeltem, hogy azonnal kapcsolt, s a nem tetsző stílust – nem éppen a helyes módon – megjegyezte apánál.

- Igen. – nevettem kínosan. – Ő az. – bólogattam, mire anya az asztalra helyezte a könyökét, s tenyerébe helyezve állkapcsát érdeklődve, egy kedves mosollyal nézett rám.

- Jól megvagytok együtt? Vagy szoktatok vitázni? – kérdezte.

- Hát... Volt egy-két nézeteltérésünk. – vakartam a tarkómat, s már az sem érdekelt, hogy jobban fog látszódni a dolog. Úgyis kiszúrták, innentől meg mindegy, nem tudom szépíteni a helyzetet. – De megbeszéltük szerencsére. – mosolyodtam el az emlékre, hogy meddig kerültem Jungkookot, amiért csak úgy lekapott, avagy előtte, s most pedig egy pár vagyunk. Nem megszokott módon lett kimondva, sőt, ha úgy vesszük, nem is kért fel, csak mondta, hogy ő annak tekint engem, s ez részemről is így van. Aztán ki tudja? Lehet, hogy valamelyik nap beállít hozzám, hogy el akar vinni randira, aztán megkérdezi. Elvégre említette, hogy a hagyományoknak megfelelően fel fogja tenni a kérdést, csak nem tudni, hogy mikor.

- Ennek örülök. – bólogatott, mire végre én is fel mertem emelni kissé rózsás orcámat

- Jimin kedvesem, kivinnéd a ruháidat a szennyesbe? Indítanék majd egy mosást. – mondta mama terelve a témát, én pedig most nagyon hálás voltam neki, hiszen egy remek indokot adott, hogy leléphessek egy kisebb időre, amíg lenyugszom.

Be is mentem a szobámba, s a táskámból elkezdtem kipakolni a ruhákat, amik tegnap rajtam voltak. Legalább ennyi idő alatt szusszanhatok kicsit, s nem kell kellemetlen szituációba keverednem. Jobban mondva, visszamenni oda, ahol az egész kínos beszélgetés folyt. A szüleim próbálkoznak, de nekik is furcsa ez az egész, s nekem is. Mama kényelmesen beszélget velem, ő egyáltalán nem változott meg a vallomásom óta, ugyan úgy kezel engem, mint előtte, de ők... Ők nem is foglalkoztak velem, most pedig hirtelen kedvet kaptak az anya-apa szerepre, amikor nagykorúságomhoz közeledtem. Teljesen tapasztalatlanok, s én még meg is nehezítettem a dolgukat.

Ekkor kopogást hallottam az ajtómon, s azzal a tudattal élve, hogy mama lesz az, engedélyt is adtam a belépésre. Ám meglepetésemre nem ő, hanem anya volt az, aki bemerészkedett a kis birodalmamba, amit szerintem eddig még nem is látott.

Ekkor pedig megértettem, miért jobb Jungkook helyzete. Ő biztosan nem kerül ilyen kínos szituációkba, mint én, ami miatt irigykedem is rá.

Hello Sütikék! Itt is az új rész, jej!

Nos, néhány közlemény, amit bár kitettem az oldalamra, gondoltam itt is megemlítem, ha esetleg valaki nem látta volna😌

Igen, jól látjátok a második pontot. Reményeim szerint május vége fele befejeződik ez a történet, ha pedig mégsem, akkor egy-két rész át fog csúszni júniusba. Szerintem ilyen rövid idő alatt sosem írtam meg egy könyvet sem, a fura pedig az, hogy az összes közül ez lesz a leghosszabbXD 80 fejezet, prológussal, epilógussal és köszönetnyilvánítással (amiben a nyertes könyvet is kihirdetem) lesz 83😌 Na, de ne beszéljünk erről úgy, mintha már most temetnénk, még bármi megtörténhet.

Szerintetek Jimin miért nem látta egyszer sem élőben Jungkook szüleit? A véletlen műve, vagy a srác direkt mozgatja úgy a szálakat, hogy ne találkozzanak?🤔

Ugyanakkor vajon miért ment be Jimin anyja a szobájába? Vajon mit akarhat?🤔

Hogy vagytok drágák?🥰♥️♥️

Köszönöm szépen a 40k megtekintést, ami a könyvön büszkélkedik! Nagyon hálás vagyok érte🥺♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook