- Erre tényleg szükség van? – kérdeztem Hyunjintól egy gondterhelt mosoly kíséretében. Megbántam, hogy eljöttem vele vásárolni, nem mellesleg egyedül.

- Jimin, még szép, hogy erre szükség van. – bólogatott, miközben csípőre tette a kezeit. – Amúgy szervezhetnénk közös randit, ha már ilyen jól alakulgattok Jungkookkal. – ingatta a fejét mosolyogva, s meg is fordult, hogy tovább válogasson a termékek között.

- Még nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk. Nagyon randizni se randiztunk. – motyogtam, ahogy belegondoltam a dolgokba.

Annyira lefoglalt az iskola, az edzések akárcsak őt, hogy nem is voltunk együtt sehol. Nyilván, minden délutánt együtt töltöttünk, csattantak el csókok, de ez nem számít annak, nem? Úgy viselkedünk, mint egy pár, mint akik ezer éve együtt vannak, pedig még a kérdés se hangzott el. Nagyon nem aggódom emiatt, hiszen megbeszéltük, hogy nem sietünk sehova, viszont mégis bennem van az a bizonyos gyermeki vágy, hogy mikor jön el az ideje.

- Akkor épp itt az ideje. – mosolygott rám a szőke. – Szerintem elég időt töltöttetek egymás nélkül. Nyilván, azért volt egy kisebb zavaró tényező, amiért ez így alakult, de... – vakargatta a tarkóját kínos mosollyal az arcán.

- Ne mondd ezt Youngjára! – rivalltam rá. – Nem tehet róla, mert nem tudta. – sóhajtottam.

- Jó, ez igaz. Amúgy is sokat segített, szóval. – rántott vállat, én pedig lassan emeltem rá a tekintetem. – Mármint! – köszörülte meg a torkát. – Szerintem elnézek arra is, hátha ott van valami jófajta hajgumi. – mutatott a bolt másik végébe, s már spurizott is volna, de én megfogtam a kapucniját, mielőtt meglépne.

- Halljam, miben segített? – mosolyogtam rá, akárcsak ő rám. Két mutatóujját összeérintette, s oldalra pillantott. Hyunjin nem tud hazudni, éppen ezért tudom, hogy nem is fog nekem. Maximum megpróbál szépíteni a valóságon, de elmondja, hogy mi történt valójában.

- Jó! Feladom! – sóhajtott, én pedig el is engedtem, s mellkasom előtt összefontam a karjaimat türelmesen várva, hogy belekezdjen a magyarázatba. – Mind a ketten idióták vagytok. Komolyan. – vágta a fejemhez, mire csak pislogni tudtam. – Olyan csigatempóban haladtatok, hogy az már fájt és sajnos nem egymás felé. Youngja Jonghóval beszélte meg, hogy szakítottak Jungkookkal, én pedig pont meghallottam. Elmondta, hogy egyáltalán nem haragszik rád és rá sem, jó, talán Kookra picit orrolt, mert kettőtökkel játszott egyszerre, de ez most lényegtelen. – hadart, s legyintett egyet. – Ott beszéltem meg vele, hogy ide megoldás kell, főleg, hogy innentől már ő is szerette volna, hogy együtt legyetek, ha már úgymond áldozati bárány lett. – rajzolt a levegőbe idézőjeleket. – Kitaláltam, hogy a bálon összehozlak titeket, ha törik, ha szakad, mert már rossz volt nézni, amit leműveltek. Nem a semmiért vittelek el akkor a versenyre és hagytam, hogy az a csaj igya meg a levét, akinek direkt nem szóltam a pontos dátumról. Az a picsa amúgy is ráakaszkodott Chanra, az én kanomhoz pedig nem nyúl senki. – fújta fel az arcát egy pillanatra, én pedig, ha nem lettem volna ennyire lesokkolva, akkor nevettem volna rajta. – Szóval elrángattalak téged, beszerveztem Youngjáékat vásárolni, mert nem hagyhattad ki a bált. Akkor lőttek a tervemnek és nagyon ideges lettem volna. Channal beszéltem, hogy győzze meg Jungkookot, mondja el neki, hogy mit találtam ki, mert mily' meglepő, a másik bolond sem akart eljönni a rendezvényre. – tapsolt egyet, én pedig azonnal szétnéztem, mert elég hangosan beszélt az áruház kellős közepén, ahol nem kevés ember tartózkodott. Szerencsére csupán egy család kapta ránk a tekintetét, s néztek furán. – Szóval röviden ennyi. A kezembe vettem ezt az egészet. Jimin, te egy nagyon kedves és aranyos ember vagy, teljesen önzetlen, és pont ezért vagy borzalmas. – tette kezeit a vállamra. – Légy önző! Nem gáz, ember vagy, kijár. Ha nem lennénk ilyenek, akkor elég nagy szarban lennénk elég sok szempontból. Szerintem az emberiség fele szűzen halna meg. Egyébként ezt is vegyük meg. – vett le a polcról négy csomag kotont, mire az én fejem lángolni kezdett.

- Jesszusom, Hyunjin! Nem akarom tudni, hogy mire készültök este. – ráztam a buksim, de ő csak elnevette magát.

- Édes, drága, butus Jiminie. Ez nem nekünk lesz. – mosolygott. – Holnapra beszervezek magunknak egy páros randit. Bulizni megyünk és egyikünk se fog szomjasan kijönni onnan. – mutatott rám.

- De Hyunjin, mi szeretnénk lassa...

- Lassabban haladni, vágom én. – mutatott a kobakjára, majd hátat fordítva nekem indult el, én pedig utána. – De nem értelek titeket. Oké, hogy most lett vége a kapcsolata Youngjával, de köztudottan téged szeret. Ami köztetek van, az kavarás, barátság extrákkal, semmi más. Már ismeritek egymást, jobban, mint lehetne és az, hogy működne-e a kapcsolatotok, azt csak akkor fogjátok megtudni, ha belekezdetek. Nem vagytok lekötelezve, bárki csinálhat bármit. Nem elbizonytalanítani akarlak, de akár itt és most lekaphatnálak és Jungkook nem mondhatna semmit, mert nem jártok. Teljesen oké lenne a dolog. – rántott vállat. – Viszont én jogosan kapnék a pofámra, mert én ezzel megcsalnám a párom. – fordult felé mosolyogva, s két hajcsatot mutatott fel. – Melyik jobb? Mielőtt kérdeznéd, ezt magamnak veszem. – tette hozzá.

Hyunjinnak gyakorlatilag igaza van. Bízom Jungkookban, de tény, hogy ez nem más, mint barátság extrákkal. Eddig nem aggódtam emiatt, de most picit rám hozta a frászt. Szeretnék normális tempóban haladni, de ahogy előadta, rájövök, hogy talán túlságosan is lassú, amit csinálunk. Nem tudom, hogy Jungkook erről hogyan vélekedik. Én egyszerre szeretnék normálisan felépíteni egy kapcsolatot, de közben pedig alig várom, hogy megtörténjen az, amik ilyenkor ebben szoktak.

A szőke természetesen megvette a kotonokat is, s a kezembe is nyomta őket, amiket csak égő fejjel fogadtam. Reménykedtem abban, hogy csak poénkodik, de úgy tűnik, hogy mind a ketten mást fogalmat csatolunk a viccelődéshez. Én ezt biztos, hogy nem fogom odaadni Jungkooknak. A bőr lesülne a képemről, annyi szent. Csupán félek, hogy drága barátom rákérdez a srácnál, hogy felhasználtuk-e őket, vagy sem. Valahogy nem jönne ki jól ez az egész beszélgetés, szóval... Lehet, hogy azzal a címszóval kellene beállítanom ezekkel, mint például: A későbbiekre?

Ez nagyon ciki még fejben is.

A legrosszabb az egészben az, hogy délután tényleg találkozni fogunk a srácokkal, mert amíg mi vásárolni mentünk, addig ők úszógatyát mentek nézni, illetve kaját is hoznak nekünk, hiszen egy, s ugyanazon plázában vagyunk. Hyunjin tutira fel fogja hozni a páros randevút, szóval az elől nincs menekvés. Biztos vagyok benne, hogy ennyi idő alatt, s kevés ismeretséggel, de Jungkook is megtanulta, hogy Hyunjinnál nincs olyan, hogy nem. Makacs, tudja, hogy mit akar és senki sem tántoríthatja el az eredeti céljától.

Néha tényleg irigy vagyok rá emiatt...

A fiú telefonon beszélt éppen a párjával, ahol megegyeztek abban, hogy a harmadik emeleti Starbucksban találkozunk. A gyomrom kissé görcsben volt, nem is tudom, hogy miért. Talán féltem attól, hogy Hyunjin meg fogja említeni a vett gumikat, bár fogalmam sincs, hogy miért kellett ennyit megvásárolni. Először azt hittem, hogy felezünk, de nem így volt. Ő csak nekünk szánta ezeket, s kifele menet még azt is hozzátette, hogy ez egy sok boldogságot ajándék nekünk.

Lassan mentünk felfele a mozgólépcsőn. Én ezt javasoltam a lift helyett, s Hyunjin bármennyire nyavalygott, hogy az sokkal gyorsabb, én nem engedtem neki. Szerettem volna összeszedni a gondolataimat, mire találkozunk velük. Fel akartam készülni arra, hogyha a srác megemlíti a kis ajándékát, akkor mit fogok mondani, illetve reagálni. Bár szinte biztos voltam abban, hogy az utóbbit nem fogom tudni irányítani, minden esetben pirulás lesz a vége.

Kissé izzadni kezdtem, mikor felértünk, s alsó ajkam is fogaim közé csíptem. Hyunjin céltudatosan indult a megbeszélt hely felé, miközben azt ecsetelte, hogy milyen kávét szeret itt venni és miért. Azt hiszem, hogy azt is említette, hogy az egyik olyan borzalmas volt, hogy még Chan se volt képes elfogyasztani – ami már azért is nagy szó, mert őt szerintem egy konyhamalacnak nevelték, az én maradékomat is mindig megette. Sajnos a többi dologra nem figyeltem, mert azon agyaltam, hogy mi lesz akkor, ha a két fiúval találkozunk. Nyilván egyszer eljött volna az a pillanat – legalább is gondolom –, de ezt így bejelenteni, avagy utalni erre... Valahogy nem az én asztalom volt, s számomra túlságosan is kényelmetlen volt.

- Sziasztok! – integetett mosolyogva Hyunjin, majd oda is lépdelt a fiúkhoz. – Sapkát is vettél? Múltkor mondtad, hogy a mostani már a végét járja. – nézett bele a szatyorba a szőke.

- Basszus, még jó, hogy mondod, az teljesen kiment a fejemből! – csapta homlokon magát Chan.

- Nem gáz, úgyis be kell mennünk egy másik üzletbe. – szólalt meg Jungkook is megvonva a vállait.

- Tényleg! Kook úgyse talált magának gatyát, nem volt jó neki a fazon, szóval átmegyünk egy másik boltba majd kaja után.

- Próba is lesz? – kérdezte Hyunjin, mire a srácok bólintottak egyet, a szőke pedig elmosolyodva rám pillantott. Nagyot nyeltem, hiszen ez mindent elárult. Ő ténylegesen a kezébe vette azt a bizonyos gyeplőt, s nem fogja engedni, hogy lehetetlen lassú tempóban haladjunk. – Oké, nekem nem gond, Jiminnek is van ideje, viszont előtte együnk és vegyünk kávét. Bár még nem sikerült döntenem, hogy milyen legyen. – ingatta a fejét, s indult el a pulthoz, hogy rendeljen, ahol szerencsére nem volt senki, tehát nem kellett a sor miatt is várakoznia.

- Előre sajnállak titeket, már megint forgat valamit a csinos fejében. – nevetett Chan, s lepakolva egy asztalhoz a párja után ment, hogy ő is vehessen magának valamit. Persze minket is meghívott, de mindketten elutasítottuk az ajánlatát, miszerint nem szeretnénk most kávézni. Az én szívem amúgy se bírja olyan jól ezeket, szóval jobb is, hogy kihagyom.

- Milyen volt a vásárlás? Vettetek valami jót? – csúszott közelebb Jungkook, hogy belenézzen a táskába, ami köztünk volt. Azonnal kapcsoltam, s vörös fejjel tettem át a másik oldalamra a szatyrot, miközben kínosan nevetve válaszoltam, hogy jó volt, Hyunjin hajcsatokkal és hajgumikkal lett gazdag. – Jimin, ez mi volt? – kérdezte szemöldökét ráncolva.

- Mi? – próbáltam tettetni a hülyét, s reménykedtem abban, hogy elengedi a témát.

- Valamit rejtegetsz előlem? – akart átnyúlni, hogy megnézze, hogy mi is van a szatyorban. A kezére fogva próbáltam ebben megakadályozni, viszont ő tőlem erősebb, s gyorsabb is volt, így csupán a csuklójára sikerült kapnom, amíg ő belemarkolt a mellettem lévő tasakba.

Teljesen lefagyott, s láttam arcán a zavarodottságot. Az enyém persze olyan vörös volt, s annyira zavarban éreztem magam, hogy legszívesebben eltűntem volna, ha erre képes lennék.

- D... Direkt nem akartam, hogy belenézz! – csaptam a karjára, mire ki is húzta azt a táskából, s csak meredt maga elé. Sikerült teljesen meglepnem őt.

- Én azt hittem, hogy lassan akarsz haladni. – köszörülte meg a torkát, s pillantott rám, amikor feldolgozta a tényeket. Bár én örültem volna, ha nem legelteti rajtam a tekintetét, mert nagyon zavarban voltam. El is akartam takarni az arcomat, de ő lefogta a kezeim. – Nem kell szégyellősnek lenned, Szöszi. – nevetett. Örülök, hogy ő jót mulat azon, hogy én megszégyenülök. – Figyelj, szerintem...!

- Itt is vagyunk. – vágta le magát mellém Hyunjin, miközben a kávéját szürcsölgette. – Jesszus, mi lett az arcoddal? Minden rendben? – kérdezte, viszont miután kissé dühösen meredtem a szemeibe, azonnal leesett neki, hogy miért lehetek ilyen. – Remélem tudod, hogy nagyon szeretlek. – motyogta, de ajkai közül nem engedte ki a szívószálat.

- Ennyi szerencséd van. – morogtam neki halkan, s igyekeztem legalább annyira lenyugtatni magam, hogy enni tudjak.

Az étkezés – részemről – szó nélkül telt. Nem hibáztattam a szőkét, tudom, hogy csak jót akart, s egyik felem igazat adott neki, miszerint felesleges ennyi ideig húzni-vonni a dolgokat. Viszont a szex... Az kissé túlzás. Nem vagyunk szentek, ez tény, de ennél nem akartam a mindenség közepébe vágni. Azzal valóban várni akartam, legalább addig, amíg komolyan nem kezdünk el járni. Sajnos Hyunjinnak itt is igaza van, hogy jelenleg a kapcsolatunk nem más, mint kavarás. Ebben egyeztünk meg, hogy várunk, de szembesíteni a valósággal... Türelmetlenné tesz és bizonytalanná. Egyszerre szerettem volna lassan haladni, ahogy azt elterveztük, ugyanakkor már boldogan mondani, hogy párkapcsolatom van.

Miután mindent megettünk, elindultunk a bolt felé. Chan és Jungkook elől mentek, mivel Hyunjinnal nem tudtuk, hogy merre is van pontosan, egyértelmű, hogy mi nem jártunk oda. Másrészt én nem voltam hajlandó most az amerikai közelében lenni. Egyszerűen nem ment, annyira zavarban voltam, hogy csoda, amiért még volt bőr a képemen. Szóval a szőke hátra lett száműzve hozzám, ugyanis ez a minimum, ha már elérte ezt az állapotot nálam.

Mi is bementünk az üzletbe, bár csak követtük őket, mint a kiskutyák, hiszen olyan dolgok voltak ott, amiről nekem fogalmam se volt, avagy nem láttam még. Nyilván, az ország híres, olimpián eredményeket elért emberek arca ott volt egy-egy törölközőn.

Chan szerzett magának sapkát, Jungkook pedig az öltöző felé ment, hogy felpróbálhassa a kiválasztott úszógatyát. Mivel jobb dolgunk nem volt, a fülke előtt várakoztunk. Én teljesen szótlan voltam, s ez az exemnek is feltűnt. Torkát megköszörülve kért tőlünk egy kis pillanatot, ugyanis elmegy kifizetni a kiválasztott dolgait.

- Haragszol rám? – kérdezte Hyunjin suttogva, hátha Jungkook nem hallja meg. Az mondjuk érdekes lett volna, hiszen közvetlen az ő ajtaja előtt voltunk.

- Nem, de elég kínos szituációba keveredtem miattad. – sóhajtottam.

- Miért, ciki volt neki?

- Nem tudom. – rántottam vállat. – Pont elkezdett mondani valamit, csak visszajöttetek. – meséltem, ő pedig figyelmesen hallgatva engem bólogatott.

- Értem. Akkor egy pillanat. – fogta meg a karomat, s rángatott az ajtóhoz, amin kettőt kopogott, majd szemét összeszorítva nyitotta ki azt résnyire. – Bocsi Jungkook, de vigyáznál Jiminre egy pillanatra? Volt itt egy srác, aki nagyon nézte őt és a pénztáros csajszi szemet vetett Chanra, úgyhogy szólok neki, hogy a drága a virslire bukik. Köszi! – rántott egyet rajtam, s a lendület miatt csodásan be is estem a fülkébe. Persze a fiú azonnal becsukta az ajtót, s hallottam is, amint elmegy.

Nem tudom, hogy szerencse, vagy sem, hogy sikerült Jungkook mellkasának esnem, főleg, hogy rajta semmi más nem volt, csak az alsó, amit kiválasztott magának. Az ajkaim elnyíltak, s eleinte nagyokat pislogtam, viszont mihelyt realizáltam, hogy itt többen is vannak, ráadásul Jungkookon szinte semmilyen ruha nincs, menekülőre fogtam. Ki akartam nyitni az ajtót, de az pechemre befele nyílt, így a mögöttem lévő srác azt könnyedén becsapta azzal, hogy rátenyerelt. Még a zárat is elfordította másik mancsával, s közelebb lépett hozzám. A fekete falapra tapadtam, s próbáltam valamit kiolvasni a másik tekintetéből, viszont nem tudtam. Amennyire megnyílt nekem mostanság, most annyira elzárkózott. Nagyot nyeltem, s éreztem, amint a vér az arcomba áramlik, a szívem pedig heves tempót kezdett diktálni. Izgatott lettem, s rettegtem is egyszerre.

- Szóval valaki szemet vetett rád. – morogta, én pedig kezeimet felemelve próbáltam szavak nélkül megmagyarázni neki, hogy semmi ilyen nem történt, az egész csak Hyunjin hülyesége. – Hol van az illető? – kérdezte, engem pedig elfogott egyfajta pánik. Egy olyan sötétség jelent meg a tekintetében, amit csak egyszer láttam. Amikor Wookheevel találkoztak.

- Jungkook, nyugodj le, oké? Ez nem az, aminek hiszed. – ráztam a fejem végre erőt véve magamon. Nem akarom, hogy patáliát csapjon a semmiért, hiszen tényleg semmilyen csávó nem nézegetett engem. Hyunjin úgy tűnik, hogy csak akkor nem jó a füllentésekben, ha szemtől-szembe van az illetővel.

- Jimin, nem fogom hagyni, hogy valaki más is nézzen téged.

- Miért is? Nem vagyunk még együtt. – nyögtem ki, amivel őt is megleptem annyira, hogy a sötét tekintetében látni véltem a kérdőjeleket. – Most nem jogos az, ha kiakadsz. – használtam Hyunjin szavait, bár a hangom remegett, s bizonytalan is voltam. A fiú hátrált, majd tenyereibe temetve arcát elnevette magát.

- Nem értelek. – nézett rám. – Lassan akarsz haladni, de kotonokat vásárolsz és nem engeded, hogy bemossak annak a baromnak, aki néz téged, sőt, még azt is megkapom, hogy nem tehetem, mert nem vagyunk még egy pár. Komolyan, semmit sem értek. – ült le az ott lévő kis székre, s nézett rám.

- Azért, mert barom vagy! Egy barom, mint Hyunjin, ahj! – túrtam szőke hajamba. – Nincs semmilyen pasi kint, aki nézett engem, egy indok kellett neki, hogy betuszkoljon hozzád. A kotonokat is ő vette, mint ajándék a jövőbeli párnak. – rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. - Azt pedig azért mondtam, hogy leállítsalak, mielőtt jelenetet rendezel a semmiért a féltékenységed miatt. Igen, szeretnék lassan haladni, de közben meg úgy érzem, hogy ismerlek annyira, hogy megbízzak benned és... Ez annyira ciki! – temettem ezúttal én tenyereimbe az arcom, s nyögtem fel gondterhelten. Nagyon szeretem Hyunjint, s tudom, hogy rengeteg dolgot köszönhetek neki, de néha akkora galibát okoz nekem, amiből nem tudok jól kijönni.

- Szöszi! – nevetett Jungkook, s előrébb hajolva fogta meg a könyököm, majd húzott közelebb magához, pontosabban a lábai közé. Kezeit csípőmre tette, s a pulcsimat kicsit feltűrve cirógatta lágyan a bőrömet. – Aranyos vagy ilyenkor, ugye tudod? – kérdezte, mire csak pöfékeltem egyet, ezzel is jelezve neki, hogy szerintem ez egyáltalán nincs így. – Hyunjin nem akart rosszat szerintem, csak... Kissé hülyén jött ki a dolog, de a hatást elérte. – mondta, s kelt fel közelebb lépve hozzám, majd lefejtette arcomat takaró mancsaimat. – Nem engedted, hogy végigmondjam amit akartam, mikor a Starbucksnál voltunk. – fogta két keze közé orcáimat. – Azt szerettem volna mondani, hogy szerintem kérdés nélkül is olyanok vagyunk, mint egy pár. Nyilván szeretnélek hagyományosan megkérdezni, viszont én ettől függetlenül a bál óta úgy tekintek rád, mint akivel együtt vagyok. – simogatott hüvelykujjával, míg én teljesen meghatottan hallgattam kellemesen mély hangját. – A szex miatt meg ne aggódj, jó? Majd eljön annak is az ideje, én tudok várni. Te eleget vártál, most én következek. – adott egy puszit a homlokomra, majd össze is érintette a sajátjával. – Nem mondom, hogy nem tepernélek le azonnal tudván, hogy még gumi is van nálad, de a gatyámban tartom a farkam, amíg kell. – mondta, én pedig elnevettem magam, s beharaptam alsó ajkam.

- Köszönöm, Jungkook. – mondtam mosolyogva, s pipiskedve öleltem át a nyakát.

Nagyon jól estek a szavai. Annyira szeretné bizonyítani nekem, hogy ő vár, amíg én is készen leszek, amíg eljön az idő, s számára teljesen mindegy, hogy milyen tempóban halad a kapcsolatunk, amíg együtt vagyunk. S igaza van. Valóban ez a lényeg. Hiszen az a bizonyos ,,örökké" már elkezdődött. A tettek olykor többet értek a szavaknál, amihez nem feltétlen kellett jelentést fűzni, mikor kiejtjük őket cserepes ajkainkon. Lehetnek üresek, de a tetteknek nem csak következményei, hanem okai is vannak. Nekem pedig innentől nem számított az, hogy kimondjuk azt, hogy egy pár vagyunk. Meg fog történni, s bár vártam, de tudtam, hogy az csupán egy levél lesz. A pecsét már előbb elkészült.

Hello Sütikék! Itt is van ez a rész, amit pénteken kellett volna feltöltenem. Nincs mentségem, szimplán balfasz voltam és elfelejtettemXD Viszont ezért vasárnap feltöltöm a délután folyamán a 60. fejezetet. És ezt nem fogom elfelejteni🤣

Sok pozitív visszajelzés miatt örömmel jelentem, hogy hamarosan publikálni fogom a social media jikookomat😌 Időpontot egyenlőre nem tudok mondani, de nagyon fogok igyekezni🥰

Egyre kevesebb a visszajelzés a könyvön. Esetleg valamit rosszul csinálok? Vagy nem jönnek be a chillesebb részek?🥺

Hogy vagytok?🥺 Milyen a szünet eddig?🥰

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook