Nagyon álmos voltam, de egyszerűen képtelen voltam elaludni. Egyrészt nagyon boldog voltam, amiért Jungkookkal a dolgaink elkezdtek más irányba haladni. Úgy vélem, hogy jó fordulatot vett a kapcsolatunk. Ezt pedig nem is tudom, hogy kinek köszönhetem igazán. Az biztos, hogy Youngjának könyökig benne volt a keze, még annak ellenére is, hogy ő szerette a fiút. Biztos voltam abban is, hogy Hyunjin se ártatlan, elég furcsán viselkedett mostanság, csupán ez nekem nem tűnt fel. De az, amikor hirtelen elment Channal a fényképész felkeresni, mihelyt megemlítettem Jungkook medálját, elég gyanús volt. Valószínűleg a srác már akkor is azon volt, hogy mi valahogy találkozzunk, legalább egy pár szó erejéig.

Másrészt ugyanakkor aggódtam. Jungkook tényleg nem ivott sokat, de én akkor sem tartottam jó ötletnek a kocsikázást. Akármilyen lassan megy, veszélyes. Nagyon ellene voltam, s szívesebben buszoztam volna, esetleg sétáltam volna haza, de ő erősködött.

Idegesen túrtam a hajamba, majd vettem a telefonomat a kezembe. Nem mertem szemtől szemben ezt mondani neki, de talán így könnyebb. Reméltem, hogy még a közelben van.

- Máris hiányzom, Szöszi? – nevetett, én pedig egy pillanatra megnyugodtam, hogy minden rendben van, nem szenvedett balesetet. Lehet, hogy én reagálom túl ezt az egészet, de szerintem elég veszélyes ez az egész. Ha pedig megszondázzák, akkor fizethet egy kis bírságot.

- Hol vagy? – kérdeztem figyelmen kívül hagyva kisebb szemtelenségét.

- Az első lámpánál. Pirosom van. Miért? Itt hagytál valamit? – kérdezte, s hallottam, ahogy matatni kezd. Minden bizonnyal keresgélt, hátha tényleg nála maradt valamim. Nagy levegőt vettem, s lassan kifújva azt szólaltam meg ismét.

- Fordulj vissza, kérlek. – motyogtam. – Inkább aludj itt, de ne vezess ittasan.

Minden mozgásában megállt a vonal túlsó végén lévő srác. Az én fejem annyira égett, pedig csak egy egyszerű mondatról volt szó. Csupán bennem volt az, hogy ma tisztáztuk az érzéseinket, gyakorlatilag nem járunk, nem lett kimondva. Az egész olyan, mintha csak kavarnánk egymással.

Jóízű kuncogást hallottam, mire csak jobban pirulni kezdtem. Mi olyan vicces ebben? Csak nem akarom, hogy baja essen.

- Két perc és ott vagyok. – mondta, én pedig bólintottam egyet, hiába nem láthatta.

- Akkor lent várlak. – nyomtam ki a hívást.

Nagy levegőt vettem, s hideg kezeimet az arcomra tettem, ami szabályosan lángolt. Hirtelen annyira gyorsnak éreztem mindent. Igaz, aludtunk már együtt, de ez a helyzet mégis más. Mindegy, úgyse lesz semmi, mert ennyire elkapkodni nem akarom – s remélhetőleg ő sem –, csak nálunk tölti az éjszakát. Maximum a kanapén alszok.

El is indultam le a lépcsőházban, hogy felengedjem Jungkookot, s fel is kísérjem. Papucsban mászkáltam, nem akartam ismét felhúzni a cipőmet. Még szerencse, hogy ilyenkor a szomszéd nem nézelődik, mert akkor biztos megjegyezné, hogy mennyire jól nézek ki, mennyire kicsíptem magam, de a bolyhos papucsom elrontja az összképet.

Pont, mikor leértem, akkor láttam meg, ahogy Jungkook beparkol a kocsijával, majd azt leállítva ki is száll. Lezárta, majd megindult az ajtó felé, ahol én álltam, s szinte csorgattam a nyálam az elegáns srácra. Annyira jól festett, hogy egy kisebb örömmel töltött el, amiért ilyen helyes pasinak jövök be.

- Meglepjük a nagymamádat? – mosolygott, mikor kinyitottam neki az ajtót, s oldalamra simított. Megforgattam a szemeimet, majd elindultam felfelé. – Úgyis úgy tudja, hogy együtt vagyunk, szóval előtte akár ezt is csinálhatom. – fogta meg a kezem, aminek hatására elpirultam. Nem vagyok hozzászokva ehhez a Jungkookhoz. – Egyébként remélem semmi olyan hülyeség nem jutott az eszedbe, hogy külön fogunk aludni. Már aludtál velem, és, mint említettem, az egész családod abban a tudatban van, hogy a pasid vagyok, tehát nem lenne meglepő, ha holnap csak úgy beállítanának hozzátok.

- Ne mondd, még a végén megtörténik! – kaptam rá a tekintetem, de csak a mosolygós fejével találtam szembe magam. – Egyébként meg mama tudja, hogy nem vagyunk együtt. – motyogtam.

- Értem. – bólintott. – Nem gond, akkor picit összezavarjuk. – rántott vállat, én pedig elmosolyodtam.

Gondoltam, hogy nem azzal fog fogadni, hogy jöjjünk össze, s nem fogja egyből erőltetni, ennek pedig örültem. Szerettem volna jobban megismerni ezt az oldalát, s hagyni, hogy ő is közelebb kerüljön hozzám. Csak aztán bólintanék rá a dologra, ha megkérdezné. Ne hamarkodjunk el semmit.

Mikor felértünk, szerencsére Jungkook azonnal tudta, hogy le kell vennie a cipőjét. Adtam neki egy papucsot, ami az enyém. Szerencsére nem volt annyira kicsi, de még így is látszott, hogy rendesen bele kellett gyömöszölnie a lábát.

Bármennyire is fáradtak voltunk, gyorsan letusoltunk. Először Jungkook, aztán pedig én. Szerencsére voltak nálam ruhái – mivel elég lusta voltam ahhoz, hogy ne adjam vissza őket neki, de nem is nagyon követelte, szóval teljesen mindegy – így nem kellett az enyémekben feszítenie éjszaka. Persze én is bővebb ruhákban alszok, de ami nekem jó, vagy éppen bő, neki nem igazán. Alsót is csak azért találtam neki, mert kicsit husisabb fenekem van, neki pedig – annak ellenére, hogy vékony, s szabályos V alakja van – az enyémtől vastagabb a csípője.

Kissé pironkodva mentem a szobámba, s örültem, amiért mama nem kelt fel arra, hogy fel-alá járkálok a házban, másrészt pedig többször, s tovább folyt a víz, mint általában. Mindenesetre úgyis magyarázkodnom kell, ha Jungkook elmegy másnap.

A fiú felém nézett, majd elmosolyodott. Bemásztam mellé, bár rá se mertem nézni. Boldog voltam, de így, hogy tudom, viszonozza az érzéseimet, valahogy előhozta belőlem a kissé szégyellős énemet. Persze ismerem magam, s tudom, hogy kis idő múlva fel fogok oldódni, de most még ez lehetetlennek bizonyult. Később minden jó lesz.

- Aludhatnál a ruháimban. Szerintem aranyos lennél bennük. – mosolygott, én pedig megforgattam a szemeimet, s elmorogtam, hogy nem vagyok aranyos. – De, az vagy, pici Szöszi. – gügyögött nekem.

- Nagyon vicces vagy, te Amerikában nevelkedett gazdag ficsúr. – vágtam gúnyos arcot, ő pedig mosolyogva ölelt át, s fúrta a fejét a nyakamba, ahova adott egy puszit.

- Remélem lesz még lehetőségünk együtt tölteni az éjszakát. – suttogott a fülem mellett.

- Ne mondd így, ez annyira félreérthető. – motyogtam.

- Megmozgatom a fantáziádat? – kérdezte, én pedig bólintottam egy aprót, mert basszus, ki nem gondolna rosszra, ha így fogalmaz meg valamit? – Akkor jó, mert te is az enyémet. – bújt picit közelebb hozzám. – De mindent csak szépen sorjában. Előtte szeretnék még kicsit udvarolni neked. – kaptam egy puszit az arcomra. – Gondolom te is szeretnél jobban megismerni és megbizonyosodni afelől, hogy ez működni fog-e. – simított a pólóm alá, majd a hasamon kezdett köröket rajzolgatni hosszú, csontos ujjaival. Lassan ismét biccentettem egyet, hiszen jelenleg képtelen voltam a beszédre.

Jól estek a tettei, a szavai, a pillangók a hasamban pedig szinte örömtáncot jártak. Tetszett ez a bújós Jungkook. Egy olyan oldalát mutatja most nekem, amivel még nem találkoztam, én pedig éhesen vágytam arra, hogy jobban megnyíljon nekem, hogy kiismerhessem végre, hiszen ő maga volt a titokzatosság, a köd, ami csak akkor engedett látni, ha ő úgy akarta.

Nem is beszéltünk már többet, hanem inkább jó éjt kívántunk egymásnak, s álomra hajtottuk a fejünket. Hosszú volt ez az éjszaka, s ha nem akarjuk az egész vasárnapot átaludni, hanem legalább délután 2-3 körül felkelni, akkor ideje volt lehúzni a rolót.

Azt kell, hogy mondjam, rendkívül jól aludtam. Jungkook egyfajta biztonságot nyújtott nekem, és bár éjszaka felkeltem, s automatikusan megnéztem, hogy minden rendben van-e vele, ő jól volt. Mozgott a mellkasa. Valószínűleg ő is felébredt a hadműveleteimre, hiszen az utóbbi vizsgálataimnál ismét hozzám bújt, s a nyakamba szuszogott tovább. Ez pedig megnyugtatott, s jól is esett. Tudja, hogy azóta a nap óta van egy ilyesfajta paranoiám, ami ellen egyszerűen nem tudok mit tenni, de remekül kezeli a helyzetet. Később már fel sem ébredtem, mert tudtam; minden rendben van.

Fogalmam se volt, hogy álmodtam-e valamit. Mikor kinyitottam a szemeim, csak annyit éreztem, hogy kipihent vagyok. Magamtól keltem, s mosolyogva konstatáltam, hogy Jungkook mellettem még az igazak álmát alussza. Fekete tincseit kisepertem szemeiből, majd bátorkodtam egy puszit nyomni az arcára. Olyan jó volt, hogy én is megtehettem ezt végre.

Lassan másztam ki, s halkan kilibbentem a szobámból becsukva magam után az ajtót, ha esetleg mama tévét nézne, akkor az ne hallatszódjon be. Mikor megláttam a nappaliban – tényleg valamilyen bűnügyi sorozatot néző – nagymamámat, halkan köszöntem neki, s elnyomtam egy ásítást. Nyújtózkodva mentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, mama pedig utánam is jött, hogy tányért szedjen ki, hogy egyek is valamit, ha már kimásztam az ágyból.

- Kipihented magad Kincsem? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet, miközben lassan a vizet kortyolgattam. – Jungkook még alszik? – tette fel újabb kérdését, mire félrenyeltem, s köhécselni kezdtem.

- Honnan tudod, hogy...? – akartam faggatni őt, de ismét köhögni kezdtem.

Már éppen kezdtem lenyugodni, mikor éreztem, hogy valaki megölel, s a hasamnál összekulcsolja a kezeit. Jungkook a fejét a vállamra hajtotta, s morogva valamit hunyta le a szemeit. Nem mondom, innentől már levegőt se mertem venni, nemhogy köhögni. Nagymamám persze jót nevetett a helyzeten, s kiszedett még egy tányért, s még egy pár pálcikát, hiszen a kérdésére választ kapott; hacsak a fiú nem alvajáró, akkor már fent van.

Mind a ketten leültünk az asztalhoz. Mama velünk szemben nézett minket mosolyogva, én pedig inkább csak lehajtottam a fejem, s igyekeztem a kajára koncentrálni. Ez egészen addig ment is, amíg Jungkook a szabad mancsát rá nem tette a térdemre. Egyszerre esett jól, s jöttem zavarba. Már biztos volt, hogy magyarázkodnom mamának, de neki is muszáj lesz, hiszen nem tudok rájönni, hogy hogyan tudta meg azt, hogy Jungkook nálunk van.

Szerencsére nem sokáig tartott ez a kínos csend, hiszen mama kiment a végén, s folytatta a sorozatát, én pedig fellélegeztem. Jungkook csak jót mosolygott, élvezte, hogy zavarba tud hozni, s ezt nemhogy tagadni se tudta volna, nem is akarta. Meg is jegyezte, hogy tetszik neki, mikor piros az arcom. Legalább ő jól szórakozik.

Miután megkajáztunk, s meg is mosakodtunk, visszamentünk a szobámba, ahol adtam még a srácnak ruhát, hiszen volt még az övéiből nálam. Ezt annak köszönheti, amiért elvitt magával úszni, s berántott. Meg persze az én kezem is benne van a dologban, elvégre mikor megszöktem otthonról, s megtalált, neki kellett darabokkal ellátnia.

- Hány cuccomat fogod még magadnál tartani? – kérdezte nevetve. – Még valami?

- Van. – mondtam, s az asztalról levettem azt az érmet, amit ő tett a táskámba. – Még ez is nálam van, viszont ezt nem én csórtam el. – pillantottam rá, de ő csak mosolygott.

Végül lekísértem őt, miután köszönt a nagymamámnak. A kocsiba bepakolta a cuccokat, s én is segítettem neki, bár nem volt annyi minden. Valahogy jobban éreztem magam, hogy nem csak álltam ott, s néztem ki a fejemből, hanem tettem is valamit.

- Biztos minden nálam van? Nehogy nálad maradjon mondjuk egy zoknim vagy valami. – csipkelődött, én pedig puffogva löktem meg a vállát, hogy jelezzem, elég ebből, mert kezd az agyamra menni velük. Ő viszont csak megfordulva adott egy puszit a számra, én pedig nagyokat pislogva néztem rá, főleg, mikor a nadrágzsebembe csúsztatta az érmet. – Ez maradjon nálad. Ha ismét eszedbe jutna az, hogy kerülni akarsz, akkor valahogy el kell érnem, hogy újra lássalak. – simított végig állkapcsomon. – Mástól nem fogom elfogadni, vissza fogom küldeni. – mondta teljesen komolyan, én pedig eltátottam a számat.

Hihetetlen ez a fiú... Mindig rá kell jönnöm, hogy a sajátos módján, de mindig sikerült úgy mozgatnia a szálakat, hogy úgy legyen, ahogy ő akarja. Úgy éreztem magam, mint egy főszereplő, de a történet írója ő volt.

Egy utolsó csókot nyomott az ajkaimra, majd megkért, hogy vigyázzak magamra és mamára is, illetve Stellára is. Persze én annyira meg voltam illetődve, hogy csak tátogni, s bólogatni tudtam, de legalább a szavai eljutottak a tudatomig.

Mikor felmentem a lakásba, s a szobámba menekültem, nehogy magyarázkodnom kelljen mamámnak, az ajtómat becsukva, mosolyogva simítottam a számra. Annyira boldog voltam, hogy szavak nem voltak rá. El sem hiszem, hogy Jungkook tényleg ilyen velem, s olyan volt az egész, mint egy mese, egy álomvilág. Nem akartam, hogy a történet véget érjen, esetleg felkeljek. Örökké ebben akartam maradni, mert annyira jó volt. A boldogság egy érzés, s aki adja, az maga a drog, akiből nem volt elég, akiből többet, s többet akartam, hiszen ő maga a kábulat, a boldogság, egy érzés, egy személy.

Viszont annak a tudatában is voltam, hogy mamának muszáj leszek valamiféle magyarázatot adni, hiszen már nem bújhattam ki ez alól. Jungkook nem úgy viselkedett, mint egy átlagos barát, hanem sokkal inkább úgy, mintha a párom lenne. Még nem tudom, hogy hogyan fogom felvázolni neki ezt az egészet, de még ma meg fogom tenni, ez biztos. Nem hagyná szó nélkül, ismerem őt. Biztos megértő lesz, hogy nem akarok egyből belemenni a kapcsolatban, hanem jobban megismerni egymást. Én ezt tartom helyesnek, nem kell kapkodni, mindennek eljön a maga ideje. Aztán pedig... Majd meglátjuk, hogy mennyire sikerül az együtt töltött időt visszafogni, s a gyeplőt a kezünkben tartani. Elvégre egy ló hiába van felszerelve, még meglódulhat, s akkor ő lesz az, aki vezet, nem pedig fordítva.

Hello Sütikék! Itt is az új rész😌 Elnézést, hogy az utóbbi két hétben eltűntem, de ez az iskola egyszerűen... Fúj😂

Nektek hogy megy a suli? Szerintetek meg fogják nyitni idén a kapuikat az intézmények?🤔

Vissza a sztorira! Szerintetek Hyunjinnak tényleg benne volt a keze mindvégig?🤔🤭 Vagy csak Jimin számára gyanús a viselkedése a szőkének?

ÉS AKKOR🥁🥁 A social medias Jikook😌 Nagyon sok visszajelzést kaptam, miszerint vevők vagytok rá, úgyhogy itt is a kisebb ismertető😌

Elég basicnek tűnik, igaz?🤔 Na, csak hogy felkeltsem az érdeklődéseteket, elhintek egy kisebb információt😌 Jungkook úgy ír a fiatal Jiminnek, hogy eddig még nem találta meg az igazit, sőt, a szerelmet se nagyon kereste. Mindezek mellett egyik képén se látható az arca. Vajon bele lehet szeretni egy olyan fiúba, akiről azt se tudod, hogy hogyan néz ki?🤔

Na, még mindig jöhet a sztori?😁☺️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook