Nem szívesen egyeztem bele abba, mikor Hyunjin alkohollal kínált, de semmiképp se szerettem volna megsérteni őt. Sajnos én nem bírom ezt az italt, elég hamar padlóra tud küldeni, de pár pohárka sojutól nem lesz bajom. Legalább is én pár pohárra gondoltam. Tulajdonképp az volt, csak a hatodik után inkább nem számoltam. Nem voltam annyira részeg, viszont kótyagos állapotomban voltam. Minden viccesebb volt, még az is, mikor az ivótársam, Hyunjin majdnem terülj-terülj asztalkámat csinált a sok alkohol miatt. Persze, ő rettentő jól érezte magát, én viszont be akartam fejezni ezt az egészet, mert fogalmam sincs, hogy így hogyan jutok haza.

Éppen ezért is fogtam be Jonghót és Youngját, hogy iszogassanak vele, de figyeljenek is rá – hiszen Chan éppen táncolt az osztályával –, én pedig kimegyek levegőzni egy kicsit. Nem volt olyan jó hirtelen annyi itóka. Meleg is volt bent, így rendesen megszédültem, s a látásom is homályos volt miatta. Átverekedtem magam a tömegen, bár nem volt egyszerű, de sikeresen kiértem az udvarra. Egy páran voltak ott kint. Néhányan – hozzám hasonlóan – levegőzés céljából, viszont egy-két fiatal elektromos, avagy rendes cigarettát szívott. Legalább is remélem, hogy semmi – az utóbbitól károsabb – rossz nem volt abban a papírba csavart bűzrúdban. Mindenesetre elég felelőtlen volt ez mindenkitől, aki ezt csinálta. Nagyon szigorúan veszik ezt, főleg, hogy elismert sportiskolánk van, a dohányzás pedig nem ajánlott egy sportolónak. Főleg, ha az én edzőmmel van dolga. Nyilván, ennyi erővel az alkoholfogyasztást is betilthatnák, de legalább ennyit engedtek, ezt is csak a végzősöknek.

Tovább nézelődve megláttam meg azt a lányt, aki a minap fellöktem nagy sietségemben. Egy pohárral a kezében, szemét lehunyva levegőzött. Haja vége most be volt göndörítve, s úgy fogta fel. Zöld ruhát viselt, s látszólag nem volt jól. Lehet, hogy sokat táncolt, vagy a pia ártott meg, nem tudom, de hevesen vette a levegőt, s kapkodta a fejét, miközben arcán könnyek jelentek meg. Szemöldököm ráncolva indultam meg felé, hiszem megrémisztett mindaz, amit produkált. Lehet, hogy rohama van, nem tudni.

- Szia. Ne haragudj, de valami baj van? – kérdeztem, s bár szívesen simítottam volna a vállára biztatásképp, inkább megtartottam a kellő távolságot. Nem ismertem őt, s ő sem engem. Ki tudja, hogy mit hitt volna.

- Szia! Jaj, nem, csak... – próbálta valahogy úgy törölni a szemeit, hogy a sminkje ne jöjjön le ennél jobban. – Szóval, akivel jöttem, az a barátom és most megláttam mással csókolózni. – hajtotta le a fejét szomorúan. – Nem értem, hogy miért... Nem voltak vitáink, legalább is nem olyan durvák és mindig megbeszéltünk mindent. – ivott bele ismét a poharába, amiben puncs volt. Elhúztam a számat, hiszen valamennyire ismerős volt a helyzet. Talán nem engem csaltak meg, de Youngja is valahogy így érezhetett, én pedig nem voltam mellette, hogy tanácsot adja, hogy tartsam benne a lelket.

- Nagyon sajnálom. – motyogtam. – Leülhetek? – kérdeztem, ő pedig bólintva egyet arrébb csúszott. – Egy megcsalás nem szép dolog, viszont ezzel nincs vége mindennek. Találsz majd mást, akivel talán sokkal boldogabb leszel, mint vele. Lehet, hogy szeretted, de... Lesz, akit majd jobban fogsz. Az élet ilyen. Nem áll meg. – néztem rá, akárcsak ő rám. Ajkai remegtek, s újabb könnyek bújtak elő szemeiből.

- De én úgy szerettem őt. Hogy fogom újrakezdeni? Basszus, akkora idióta voltam, hogy osztálytárssal jöttem össze, most egyetemig nézhetem a fejét. – morgott, s most inkább tűnt dühösnek, mint szomorúnak. Összezavarták őt az érzelmei. Felnevettem, hiszen hasonlóképp jártam én is Channal, csak itt egyikünk sem lépett félre. Közösen beszéltük meg, hogy legyen vége, mivel jobbak vagyunk barátoknak, mint egy párnak. – Most mi ilyen vicces? – kérdezte motyogva.

- Az én exem az évfolyamtársam volt. Szétmentünk, persze közös megegyezéssel, de így is kínos volt, aztán az éven egy buliban rányitottam, mikor éppen az egyik legjobb barátommal volt. – ingattam a fejem. Jesszusom, de kellemetlen volt akkor, viszont visszagondolva elég bizarr és vicces is.

- Hát ez ciki. – nevetett ő is. – Te végzős vagy, igaz? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. – És röplabdás. – tette hozzá, az én válaszom pedig ugyan az volt, mint előzőleg. Biccentettem egyet. – Tudom már, hogy ki vagy! – csettintett egyet. – Az a srác, aki nekem jött, mert nem figyelt. – mutatott rám, én pedig kínos mosollyal az arcomon bólintottam egyet, s ismét bocsánatot kértem. – Ugyan, én is elég durván szóltam neked. – legyintett. – Csak akkor is ideges voltam. – sóhajtott. – Köszönöm, hogy te és a másik oppa összeszedtétek a díszeket. – mosolygott.

- Ugyan, semmiség volt. – legyintettem ezúttal én.

Fogalmam sincs, hogy meddig beszélgethettünk a lánnyal. Egyszer még elsírta magát, de én igyekeztem jobb kedvre deríteni úgy, ahogy csak lehetett. Nem volt rossz arc, igazán kedves volt. Kiderült, hogy ő nem elsős, önként jelentkezett, hogy segíthessen, mert nem voltak elegen, s osztályelnökként kötelességeként érezte ezt megtenni.

Én sajnos nem tudtam teljesen megbeszélni vele ezt a megcsalásos dolgot, hiszen nem éltem át, viszont egy dologban biztos voltam. Valahogy össze kellene hozni őt és Youngját. A lány nem mondaná el közvetlen nekem, hogy mennyire is fájt neki, milyen gondolatai voltak valójában, hiszen ismer, s akkor inkább Jungkook közelébe se mentem volna, akkora bűntudatom lenne. Így viszont mind a ketten kibeszélhetik magukat. Lenne közös témájuk, annyi szent.

Nem sokkal később valaki a vállamra simított, mire felkaptam a fejem, s Jungkookot láttam meg. Kissé izzadt volt a sok tánc miatt, s baromi jól nézett ki. Kicsit zavarban is voltam miatta, de örültem, hogy a gyér lámpafény miatt szinte semmit se lehetett látni. Legalább is reménykedtem ebben.

- Már mindenhol kerestelek. – mondta nekem, majd biccentett a lánynak, aki mellettem ült. – Nehogy megfázz kint, inkább gyere be. – nyomkodta meg picit a vállamat, én pedig bólintottam egyet. Ki voltam izzadta én is, mikor kijöttem, s kellőképp józanodtam is ebben a – talán – fél órában, amíg az udvaron ültünk, s beszélgettünk.

- Szerintem te is gyere be. – mondtam Eunjinek, hiszen közben a nevét is megtudtam.

A lány biccentett, majd ruháját igazítva kelt fel, s porolta le magát. Mikor elindultunk, nem számítottam arra, hogy Jungkook a hozzá közelebb eső kezemet megfogja. Meglepett, nem is kicsit, de ő nem zavartatta magát. Az épületben sem engedte el a kacsómat, bár én sem feszengtem miatta. Akkora tömeg volt, hogy ez fel se tűnt volna nekik.

Eunji jött velünk, s nem is kérdezett rá, hogy miért kéz a kézben sétálunk, de láttam az arcán a meglepettséget. Nem számított erre, ahogy én sem, de nem úgy tűnt, mint aki annyira ellene lenne. Az asztalunkhoz mentünk, ahol Hyunjin – annak ellenére, hogy mennyit ivott – aktívan, s viszonylag normálisan beszélgetett Jonghóval és Youngjával is. Viszont a barátnőm kísérője már nem bírta tovább, hiszen így is szinte elfolyt az asztalon. Mennyit ihattak ezek, amíg én nem voltam?

- Elég a piából. – jött ide Chan, s vette ki Hyunjin kezéből az üveges sojut, amit a szőke csak nagy szemekkel nézett, de a végén csak vállat rántott, mint aki beletörődött véglegesen a sorsába.

- Jongho-ssi, gyenge vagy, leköröztelek. – nevetett, s verte hátba szerencsétlent, amin a mellettem álló srác nevetni kezdett. – Mi a kotta? Ki a hölgy? – vette észre Eunjit, bár eléggé hunyorított. – Inni jött? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem. Ő nem volt végzős, nem lehetett.

- Amúgy se ihatsz többet. – morgott Chan, mire Hyunjin ugyan ezt megismételte, csak motyogva, majd felkapta a fejét.

- Miért nem? – pislogott nagyokat. – Én nem vagyok félszeg! – állította biztosan.

- Aha, és részeg sem. – forgatott szemet az exem, mire a szőke elgondolkodott, majd legyintett egyet. Biztosan észrevette, hogy teljesen mást mondott, mint kellett volna. – Egyébként kit tisztelhetünk köreinkben? – nézett az új vendégünkre.

- Kim Eunji vagyok a 10-es sportakrobatika tagozatról. – mutatkozott be, s hajolt is meg.

- Szia, Hyunjin vagyok, örülök, hogy megismerhettelek! – mosolygott a szőke, s próbált meg felkelni a székről, de vissza is huppant oda. – Ha adsz öt percet, akkor esküszöm, hogy felállok. – nevetett azon, hogy nem tudott lábra állni. – Channie, legalább valami kaját kaphatok? – nézett a párjára nagy szemekkel.

- Ne merjétek itatni. – nézett idegesen mindenkire, majd elindult, hogy ténylegesen hozzon valami élelmet.

- Szia Eunji, Shin Youngja vagyok. – mosolygott kedvesen a barátnőm. Nincs olyan jóba a lányokkal, mint például velünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy onnan nincsenek barátai, de tény, hogy a mi társaságunkban sokkal jobban érzi magát. Ő fiúsabb, talpraesettebb csaj, mint a többiek. – Szerintem Jimint már ismered, mellette a magas srác Jungkook, a padon fekvő Jongho... – pillantott a rózsaszín szerelésben lévőre, aki csak intett egyet, de a fejét nem emelte fel. – Aki pedig elment, az Chan. – fejezte be mosolyogva a társaság bemutatását.

- Engem be se mutatsz? – kérdezte Hyunjin, én pedig a fejemet tenyereimbe temettem. Tényleg nem szabad többet innia.

- Te már bemutatkoztál! – nevetett Youngja.

- Tényleg? – meredt előre Hyunjin, majd elmosolyodott. – Tényleg! – tapsolt egyet, mire a mellette fekvő Jongho felkapta a fejét, s meg is fogta azt. Volt egy olyan sejtésem, hogy ő nem csak sojut, hanem mást is ivott. Jól bírja a piát, ezerszer jobban, mint én, kétlem, hogy ennyire kiütné őt pár pohárka csak abból az italból.

- Egyébként jelentkezett itt valaki a tavaszkirálynő és király címre? – kérdezte kíváncsian a lány, s körülnézett, hátha talál valakit.

Bevallom, én nem tudtam, hogy van ilyen. Jobban mondva, hogy idén lesz. Tavaly nem tartották meg, mert nem érdekelte az embereket, de idén úgy tűnik, hogy több jelentkező is volt.

Ahogy észleltem, nem csak én voltam tudatlan ezzel kapcsolatban, hanem a barátaim is. Youngjának egy pillanatra még ráncba is szaladt a szemöldöke az információk hallatán. Ki tudja, lehet, hogy ő jelentkezett volna, bár... Előbb kinézném Hyunjinból, mintsem a lányból, aki talán rajong a divatért, az ilyeneket sosem szerette.

- Vajon milyen lehet tavaszkirálynak lenni? – kérdeztem inkább magamtól, mintsem a többiektől, akik persze ezt meghallották, hiába üvöltött a zene. Vagy csak nagyon jól olvasnak a számról.

Ekkor Hyunjin az asztalra csapott, s felállt. Kinyújtózkodott, majd mintha nem is lenne részeg, indult meg felém. Irigyeltem, mert én már biztos felnyaltam volna a padlót ennyi ital után, bezzeg ő olyan egyenesen, s magabiztosan tud járni, mint egy józan. Egyedül a kissé gyerekes viselkedésén látszik meg, hogy italozott, meg talán a leheletéből, de azt Chanon kívül másnak nem kell szagolnia.

- Hol vannak a koronák? – kérdezte a lánytól, aki csak nagyokat pislogott mellettem a magas szőkére nézve.

- Minek az neked? – kérdezte Youngja.

- Ellopom azt is. – rántott vállat, s ebben a pillanatban Jongho is felkelt, átkarolta Hyunjint, s mondta, hogy mindkettőjüknek jót tenne egy kis friss levegő, majd el is indult magával hurcolva a srácot, aki bár eleinte hisztizett egy sort, mégis lépkedett vele. Úgy nézett ki, mint egy nyűgös kisgyerek. Csak egy idősebb kiadásban.

Éjfél előtt mindannyian a táncparkettre álltunk, s akárcsak szilveszterkor, itt is számoltuk a másodperceket. Majd mikor egészet ütött az óra, éljenezni kezdtünk, s sok sikert kívántunk az új tavaszra mindenkinek, főleg, hogy sokaknak ilyenkor indul a versenyszezon. Nekünk is hamarosan meccsünk lesz, ami már tétre megy, szóval az elkövetkezendő két hetem másból se fog állni, mint kemény edzésből. Viszont erre most nem akartam gondolni.

Jungkook végig velem volt, olykor-olykor megsimította az oldalamat, kedveskedett nekem, ami rettentő jól esett. Szeretve éreztem magam, s az még boldogabbá tett, hogy a barátaim közül senki sem ellenezte ezt az egészet, sőt, inkább szurkoltak, hogy végre nekem is eljöjjön az öröm, amit annyira vártam már.

A végén mindannyian elindultunk haza. Eunji végig velünk volt, s örömmel láttam, hogy jól kijönnek Youngjával. Kiderült, hogy ugyanarra laknak, így együtt fognak hazamenni, főleg, hogy a barátnőmért jönnek a szülei. Azért nem biztonságos későn egyedül járkálni. Chan és Hyunjin természetesen együtt mentek, s voltak olyan kedvesek, hogy Jonghót is hazaszállították. Én alapból busszal mentem volna, de Jungkook nem engedte, így találtam magam mellette.

Jungkook jól vezet, jól is áll neki, viszont... Még sosem láttam ittasan vezetni. Még Chan mellett se ültem akkor, mikor illuminált állapotban volt, így kicsit tartottam ettől az egésztől, bármennyire is igyekeztem elhitetni magammal azt, hogy nem lesz semmi baj. Jungkook nem volt részeg, de fogyasztott alkoholt, s hiába mondja, hogy neki az itteni italok meg se kottyannak, bennem ugyan úgy megmaradt a félsz.

- Jimin, ne félj, tényleg nem lesz semmi baj. – sóhajtott a fiú, mikor megállt egy pirosnál, s nézett rám. Én csak ajkaimat rágva bámultam kifele, ő pedig megelégelve a szótlanságomat simított a térdemre, s hajolt közelebb. – Szöszi, hozzád beszélek. – hívott azon a becenéven, amit ő adott nekem, mire rákaptam a tekintetem. Elmosolyodott. – Bízz bennem, jó? Nem megyek gyorsan, pedig a forgalom se nagy. Nem lesz baj. – paskolta meg a térdem, majd helyezkedett el ismét, hiszen a lámpa már váltott.

Kissé zavarban voltam, hiszen Jungkook ismét olyan közvetlen velem, mint régebben, de most mégis más volt... Már tudom, hogy miért viselkedik így velem, s ez annyira boldoggá tett, hogy maradat lehetne fogatni velem jelenleg. Fél évnyi plátói szerelem után végre úgy érzem, hogy én is kaptam valamit, s nem csak adtam.

Jungkook tényleg figyelmes volt. Nem ment gyorsan, s nem érdekelte, hogy pár hajnali huligán leelőz minket. Beszélgetni nagyon nem beszélgettünk. Én már elég álmos voltam, s a sok alkohol is hatással volt nyomottságomra. Alig vártam, hogy levehessem ezt a sok ruhát, s végre bedőlhessek az ágyamba és aludhassak egy jó nagyot.

Mikor a lakótömbünk elé értünk, én csak akkor eszméltem fel. Nagyot szusszantva nyújtóztam ki kicsit, hiszen majdnem elaludtam a kocsiban főleg, hogy Jungkook még a fűtést is felnyomta, elvégre kihűlt az autó a bál ideje alatt. Ő volt az, aki először kiszállt, s megkerülve a járművet kinyitotta az én ajtómat is. Elmosolyodtam, s kissé el is pirultam udvariasságára, majd kiszálltam.

- Köszönöm, hogy hazahoztál és azt is, hogy vigyáztál az úton. – nevettem. – A virágot is. – vettem a kezembe azt az egy szál rózsát, majd mosolyodtam el.

- Én köszönöm, hogy vártál rám és adtál egy esélyt. – hajtotta le a fejét, s lépett közelebb, majd nézett a szemembe. – Tényleg hálás vagyok. – simított arcomra.

Közelebb hajolva birtokba vette ajkaimat. Egyik kezével, ami orcámon volt nemrég, a tarkómat fogta, míg másikkal oldalamat simogatta. Én vállait találtam meg, s vettem fel lassan azt a tempót, amit a szája diktált.

A szívem hevesen vert, azonnal elöntött a forróság. Kíváncsi voltam, hogy ő is úgy reagált-e, mint én, ezért is helyeztem egyik mancsomat a mellkasára, ott pedig éreztem érzelmei hevességét, cikázását, örömteli játékát.

Jungkook... Tényleg hálás lehetsz, amiért ennyit vártam rád, de én is örülök, amiért ezt tettem.

Egy cuppanással vált el tőlem, viszont még egy utolsó puszit kaptam a homlokomra. Annyira hihetetlen az, hogy tegnap még csak ábrándozni tudtam arról, hogy ismét érezhetem ajkai édes ízét, most pedig az álom valósággá vált.

- Lassan be kellene menned, nehogy megfázz. – mondta nekem, én pedig bólintottam egyet. Bár most annyira kimelegedtem emiatt a csók miatt, hogy meg se kottyan az, hogy tavasz első napja van. – Ha felkeltél írj. – kötötte a lelkemre.

- Te pedig, ha hazaértél és óvatosan vezess! – emeltem fel a mutatóujjamat, hogy komolyabbnak tűnjek, de ő csak nevetni kezdett. Szerencsémre bólintott is mellé.

- Ígérem, hogy egyesben fogom hagyni és úgy vezetek hazáig. – vigyorgott, én pedig megforgattam a szemeimet. Direkt csinálja ezt, le merem fogadni. – Na, futás be. – biccentett a tömb felé, én pedig eltátott ajkakkal néztem rá, majd bólogatni kezdtem.

- Jól van, Jeon Jungkook. – mondtam. – Jól van, akkor küldj is el. – kerültem ki, s indultam az ajtó felé, s igyekeztem nem azzal foglalkozni, hogy az idősebb kinevet azért, mert elég gyerekesen viselkedtem.

- Hé, Szöszi! – kiáltott utánam, én pedig hirtelen fordultam meg. Ez teljesen hülye, itt minden felhallatszik. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy most értem haza, főleg nem a szomszédunknak, akivel nem ápolok valami jó viszonyt. – Aludj jól. – mondta a kocsijának támaszkodva, s kedves mosollyal várta, amíg bemegyek.

- Jó éjt, Jungkook. – jelent meg az én arcomon is egy felfelé ívelő ajakgörbület, majd mentem be a lakásba végre.

Jó éjt, te Amerikában nevelkedett gazdag ficsúr.

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel!

Többen érdeklődtetek, hogy mi történt velem, miért nem voltam aktív a héten. Az 53. fejezetnél már említettem, hogy a szüleim betegek és a helyzet az, hogy én is elkaptam a koronát): Nem voltam jól, ezért sem tudtam írni. Viszont, már helyre jöttem nagyjából, csupán az ízekkel és a szagokkal még bajban vagyok😂

Emberek, hatalmas kérdésem lenne felétek! Tervben van (már közel fél éve, talán picit több) egy social media jikook könyv. Nem jönnének részek folyamatosan, hiszen ez kedvtől függnek, nem úgy, mint ez a könyv, amiből rendszeresen van update (ugyebár szombatonként, a plusz részek azok az én időmtől és kedvemtől, esetleg egészségemtől függenek). Szóval a kérdés: lenne érdeklődés az iránt? Csak chat lenne, jelenleg 7 résszel vagyok kész😌 Ettől függetlenül a Blow the whistle ugyan úgy íródna, hiszen a fontossági listámon ez van első helyen, semmiben sem befolyásolná a feltöltések gyakoriságát.

Ezt egyébként azért nem akartam a választottak közé tenni (aki olvasta a Let's Dance-t, s úgy jött ide, ehhez a történethez, az tudja, hogy a könyveim végén választani lehet 3 sztori közül, hogy mi legyen a következő. Megsúgom, hogy 3 már biztosan van, jelenleg egy negyediken agyalok, jobban mondva annak a borítójánxd) mert nem éreztem elégnek. Ott csak akkor lennének részek, amikor épp nincs mit tennem, de írni se akarok. Tulajdonképp kész komédia az egész, ugyanakkor ott a helyes szóhasználatra se figyeltem/figyelek, mivel chates beszélgetésről van szó.

Szóval ha lenne érdeklődő, akkor az jelezze nekem és a kövi résznél hozok egy kisebb ismertetőt és ha úgy is rábólintotok a dologra, akkor publikálom😌

Hogy vagytok?♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook