Számat húzva ültem a buszon a telefonját nyomkodó Hyunjin mellett. Valóban én voltam az első, akihez eljött, s nem csak az enyémre, de a mamám lelkére is kötötte, hogy semmiképp se hagyhatom ki a tavaszköszöntőt. Persze nagyi azonnal rábólintott a dologra, miszerint ő nem hagyja, hogy itthon mulassak, mikor ez az utolsó bálom az iskolával.

- Youngja már ott van, Jongho hamarosan érkezik, ahogy mi is. – fordult felém mosolyogva, majd kelt fel, hogy megnyomja a kis gombot a buszon, ezzel jelezve, hogy a következő megállónál mi le szeretnénk szállni.

Én is mellé tipegtem, bár elég kedvetlen voltam. Nem akartam menni, nem szerettem volna teher lenni, az a személy, aki csak a barátain lóg, mert nincs párja. Még annyi erőt se vettem magamon, hogy megpróbáljak elhívni egy elsős lányt, aki azonnal ugrik, mert egy végzős kéri fel. Akikkel most megyek vásárolni, azoknak mindnek van párja. Youngja egyértelműen Jungkookkal megy, Jongho valószínűleg külsőst hoz, bár erre nem bólintott rá, sőt, én se kérdeztem rá pontosan. Hyunjin Channal lesz, de azt nem tudom, hogy együtt mennek-e be, vagy külön-külön.

Mikor leszálltunk, a magasabb szélsebesen szedte a hosszú lábait a célpont felé, ami nem volt más, mint a pláza. Kissé déjà vu érzésem volt, hiszen Jungkook mellett is szinte futólépésben kellett mennem. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért én lettem a csapat egyetlen liberoja, hiszen mindenki magasabb tőlem. Mondjuk én nem bántam, egészen addig, amíg nem fikáztak miatta.

Átmentünk a zebrán, s már meg is láttuk a hatalmas épület előtt álló Youngját és Jonghót, akik nekünk integettek, hogy észrevegyük őket. Hyunjin célirányosan indult feléjük, én pedig komolyan úgy éreztem magam, mint tesiórán, mikor késés miatt plusz köröket kell futnom. A magasabb emberek miért nincsenek tekintettel a kisebbekre? Én akkora se vagyok, mint amekkorát ő lép.

- Sziasztok! – köszönt kedvesen Youngja egy nagy mosoly kíséretében, majd meg is ölelt minket. Jó volt látni, hogy egészséges. Sajnos nem tudtam átmenni hozzá, s a bál miatt ez ismételten felejtős lesz. Talán utána végre összehozhatunk egy filmezős estet. – Oké, nekem minimum négy ötletem van, hogy milyen ruhát akarok nektek. – nézett felváltva hol rám, hol pedig Jonghóra. Elhúzva a számat pillantottam a sorstársamra, aki hozzám hasonlóan nem repdesett az örömtől.

- Magadnak nem akarsz valamit vásárolni? – kérdezte a velem szemben álló.

- Nekem már van ruhám. – rántott vállat. – Hyunjin? – kérdezte a telefonját nyomkodó szőkét, aki felemelte egyik mutatóujját, ezzel jelezve nekünk, hogy várjunk egy picit.

- Rendben, még vannak olyan szettek, amiket kinéztem. – vigyorgott, s el is indult be hatalmas lelkesedéssel, akárcsak a lány. Én csak kelletlenül felnyögve követtem őket, s készítettem fel magam lelkiekben arra, hogy vagy nagyon sokat fogok költeni miattuk, vagy semennyit, mert elegem lesz és hagyok mindent a francba.

Az első megállónk abba a boltba vezetett, ahol Hyunjin kinézte magának a ruháit. Nem mondom, az állam a földet verdeste az árak láttán, s egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy hogyan képes ennyit költeni egyetlen bálért. Még akkor is, ha ez az utolsó.

- Oké, én már láttam nullát, de az egy darab volt és a bankkártyámon, nem pedig egy cetlin és legalább 8 darab! – akadt ki Jongho teljesen jogosan. Bár megszólalásán majdnem felnevettem, én is ilyesmire gondoltam. Itt minden cucc nagyon drága. Fel is jönnek rám maguktól, vagy mi?

Hyunjin mind a két szettet felpróbálta, amiket már előre kinézett magának. Szerencsére a méretében is voltak darabok. Az első egy sötétbarna nadrág volt egy ugyanilyen zakóval, illetve fekete inggel. Szőke hajához szerintem igenis ment ez az egész, nagyon jól nézett ki, főleg, hogy az anyag sem fényes volt, hanem matt. A második nekem már kevésbé tetszett. Persze jól állt neki, de nem bálra való. Fehér nadrág, fehér zakó, s egy minden színben pompázó ing. Az egyértelműen neki se jött be, s mikor öltözött, ki se akart jönni. Már akkor megmondta, hogy számára ez nem nyerő, ellenben az elsővel.

Nem mondom, elég sokat költött, de a kis dívánk mindenféle pénz utáni sajnálat nélkül csapta ki a kártyáját, s fizette ki őket. Még cipőt is nézett magának – zoknit szerencsére nem, hiszen volt otthon egy pár fekete, ami tökéletesen megfelelt erre az alkalomra –, illetve nézett magának egy nyakláncot. Tulajdonképpen jól nézett ki, nagyon jól, s biztos vagyok benne, hogy többen is utána fognak fordulni, a párját pedig el fogja kápráztatni.

Ezek után egy újabb boltba mentünk be, ezúttal Jonghónak és nekem nézni valami. Én legalább két imát elmondtam, mielőtt beléptünk volna, s reménykedvem benne, hogy nem fognak lehúzni a hülye ötleteikkel. Youngja azonnal az ingek felé vette az irányt, hiszen állítása szerint ehhez kell nadrágot és zakót választani, nem pedig fordítva. Ezzel Hyunjin is egyet értett, míg én – mint divat-analfabéta – csak bólogattam, mint aki mindent ért, s velük egy véleményen van, holott abszolút nem tudtam, hogy miért nem lehetne fordítva. Először zakó és nadrág, aztán ing. Nem olyan bonyolult, sőt, semmi értelme ennek a fontossági sorrendnek, de ők tudják.

Szerencsétlen Jongho esett először áldozatul, hiszen Youngja talált egy – állítása szerint – csodálatos inget, ami nagyon illene hozzá. A fiú nyögvenyelősen ment oda, s nézte meg, amit a lány, s Hyunjin annyira dicsértek, majd közölte velük egyszerűen, hogy ő biztosan nem fog semmilyen rózsaszín cuccot magára aggatni, elég lesz neki a zakóra tűzött cseresznyevirág.

- Milyen elég? Nagyon jól néz ki és jól fog mutatni. Ne legyél már halálmadár! – vette le a fogasról az inget a lány, s nyújtotta felé, hogy fogja meg, mert ő nem tágít az ötlete mellől.

- Szerintem a fekete jobban nézne ki... – morogta Jongho.

- Jongho, folytasd még és nézek neked fekete inget, de az kétszer olyan drága lesz, mint az, amit én megvettem. – fenyegette meg őt Hyunjin, mire a srác inkább befogta a száját, s elvette a babarózsaszín darabot. – Egyébként szerintem nagyon jól állna neki a fehér. – nézett végig rajta Hyunjin.

- Úgy próbálj meg belőlem vattacukrot csinálni, hogy azt a virágos kitűzőt a seggedbe fogod találni, nem pedig a mellkasodon! – hepciáskodott Jongho, én pedig elnevettem magam, főleg miután láttam a szőke arckifejezését. Biztos vagyok benne, hogy elképzelte.

- De nem lennél vattacukor. – mondta Youngja. – A fehér és a babarózsaszín nem olyan. Ha babakék és babarózsaszín lenne, akkor már inkább néznél ki annak. – rántott vállat a lány, s adott oda a fiúnak egy, a Hyunjin által említett színben pompázó nadrágot, s zakót, illetve egy nyakkendőt. – Na, futás öltözni. – mosolygott, mire a srác szemét megforgatva indult is az öltöző felé, hogy felvegye azt, amit kiválasztottak neki. – Jimin, te jössz! – mosolygott rám a lány, én pedig felkelve lépkedtem elé. – Szerinted a barack színű ing jó neki? – csípte állát hüvelyk- és mutatóujja közé, miközben hunyorítva nézett végig rajtam.

- Nem, ha szőke miatt semmiképp sem. – rázta a fejét Hyunjin. – Lazac? Nem, az sem. Jongho pink, az pedig hasonló. – vetette el az ötletet, s esett gondolkodóba, majd hirtelen, mikor oldalra pillantott, mintha megvilágosult volna. – Tudom, hogy milyen lesz! – csettintett, s hatalmas lábaival az üzlet másik végébe igyekezett. Nem is értem, hogy hogyan látott el addig...

- Azt hiszem tudom, hogy mit nézett ki neked. – mosolyodott el a lány a szemöldökét húzogatva, majd kezemet megfogva indult el az öltönyök felé, majd a kezembe nyomott egy nagyobb kivágású mellényt, ami fekete színű volt, illetve egy nadrágot is, viszont a zakó barnás volt, s glitteres. Közben Hyunjin is visszajött, aki az inget is rátette a kezemben lévő kupacra. Nagy szemekkel néztem a fehér anyagot, aminek a nyaki részéből kilógott valami.

- Ez mi? – kérdeztem.

- Megkötő. – rántott vállat. – Nem nyakkendőt fogsz hordani, hanem bokrétát. – mosolygott. Közben Jongho is kijött az öltözőből, s be kellett vallanom, nagyon jól állt neki az, amit kinéztek neki, még úgy is, hogy soha nem láttam ezt a srácot világos színekben. Kivéve a meccseken, hiszen a mezünk az nem sötét.

- Ez fixen marad, ez bámulatos! – tapsikolt boldogan Youngja, s kérte meg, hogy fordítson nekünk hátat, hogy minden szögből megcsodálhassa őt. Láttam Jonghón, hogy zavarban van a lány lelkessége miatt, de közben örült is, amiért tetszett a kiszemeltjének.

- Jimin, irány az öltöző. – hessegetett be Hyunjin, miután kicsodáltam magam én is. A függönyt is behúzta, én pedig felaggattam a fogasra a cuccokat.

Sosem szerettem ilyen helyeken vetkőzni. Mindig bennem volt a félsz, hogy valaki benyit, s hiába vagyok fiú, elég kellemetlen lett volna. Emellett a hely sem a legnagyobb, én pedig sosem tudom normálisan letenni a viselt ruháimat. Mindig a székre gyűröm az összest, aztán pedig panaszkodok, mikor a nadrágot nem tudom normálisan felvenni.

Először az inget vettem fel, amit bár begomboltam, sehogy se tudtam normálisan megkötni, s idegemben inkább hagytam is a francba. Majd otthon megkérem mamát, hogy csinálja meg nekem, esetleg Youngját, hiszen a lány mondta, hogy velem együtt szeretne elkészülni, főleg, hogy ezzel bebiztosítja azt, hogy elmegyek.

A mellényt és a nadrágot is magamra aggattam, s ez már így jól nézett ki. Biztos megkötve is szép, csupán én voltam béna hozzá. Kintről hallottam, amint Hyunjin és Youngja is kérdezgeti, hogy mikor leszek már kész, meddig vagyok bent. Eleinte még letudtam annyival, hogy sietek, várjanak egy picit, de a végén – mikor is ismét megpróbáltam bokrétát csinálni, csupán nem sikerült – már bevallottam, hogy az inggel harcolok épp, s jelenleg ő áll nyerésre.

Legnagyobb meglepetésemre Hyunjin bújt be hozzám, s kért meg arra, hogy forduljak felé, hogy meg tudja nekem csinálni. Én persze azonnal pánikolni kezdtem, hogy vajon mit fognak szólni a vásárlók és az eladók, hogy két fiú van bent egy fülkében, de ő csak lazán vállat rántott.

- Ugyan már, mások itt bent szexelnek, én csak bokrétát kötök. – mondta, s látszólag őt tényleg nem érdekelte mások véleménye. Irigykedtem is miatta, hiszen mindig is szerettem volna ilyen, vagy csak fele ennyire magabiztos lenni. – Kész is. – mosolygott rám, de arca azonnal aggodalmat kezdett tükrözni. – Valami baj van?

- Nincs, csak... – haraptam ajkaimba. – Még mindig nem sok kedvem van ehhez. – sóhajtottam. – Nem akarok senki nyakán lógni. – sóhajtottam.

- Nem fogsz senki nyakán lógni. – rázta a fejét Hyunjin. – Legalább is azt nem fogod tenni. – ingatta a fejét, mire összeráncoltam a szemöldökeim. – Nézd, Jimin... Ne azt nézd, hogy ki kivel megy. Én sem leszek egész végig Channal, sőt, szerintem olyan szinten le fogom inni magam, hogy először elhagy, mert elege lesz belőlem, aztán pedig hazarángat éjfél előtt. – nevetett. – Ez az egész nem arról szól, hogy párral mész-e vagy sem. Ha egy teljesen ismeretlennel lennél, jól éreznéd magad? Nem. Viszont a barátaiddal, akik az aula közepén egymás kezét fogva fogják üvölteni a zenét tök részegen, velük igen. – mosolygott. – Úgyhogy ne csüggedj le. Ez az utolsó ilyen bálunk együtt és nem tudni, hogy mit hoz a jövő, hogy fogunk-e egyáltalán találkozni. – húzta a száját. – Mulassunk egy jót együtt. – tette mindkét kezét a vállaimra, s mosolygott rám, bár szemeiben láttam, hogy kissé meghatotta őt a saját beszéde is.

- Köszönöm. – öleltem meg őt, ő pedig kedvesen viszonozta is a gesztusomat.

- Barátok vagyunk, még szép, hogy nem fogom hagyni, hogy szomorkodj. – simogatta a hátamat. – Na, elég az enyelgésből, indíts ki, mutasd meg magad, fizessük ki a ruhákat és együnk végre. – nevetett, s a kezembe adta a glitteres zakómat, amit én magamra is kaptam.

Annyira örülök, hogy ilyen barátaim vannak. Egyszerűen nem lehetek elég hálás nekik, csupán azért, hogy vannak nekem. Szerencsésnek éreztem magam, hiszen ekkora ajándékot nem mindenki kap, én pedig úgy gondoltam, megkaptam a főnyereményt.

Szombat este Youngja nálunk volt, hiszen itt készült el. Hozta a ruháját, s a sminkjeit is. Tulajdonképp a fél fürdőszobáját a lakásunkban találtam. Nagyon szép csipkés babarózsaszín ruhát viselt fehér cipővel, s kistáskával. Barna haja kontyban volt, arcán pedig leheletnyi smink. Csodálatos volt a lány. Kezében ott volt a cseresznyevirágos kitűző, amit majd a párjának fog adni. Ez a lányok dolga szokott lenni, hiszen mi igazi virágot szoktunk vinni nekik.

- Hyunjinnel jó munkát végeztünk. – mondta, miután eltette a rúzsát a táskájába. – Nagyon jól nézel ki. – mosolygott rám, miután végignézett rajtam.

- Te is csodaszép vagy. – mondtam neki őszintén. – Jungkook érted jön? Gondolom nem fogja hagyni, hogy buszozz ilyen ruhában. – nevettem, ám Youngja csak egy mosolyt ejtett felém, ami teljesen összezavart. Nem volt őszinte.

- Mondanom kell valamit, Jimin. – sóhajtott, s fogta meg a kezem, majd ment az ágyamhoz, ahova leült, akárcsak én. – Mindenről... Tudok. – mondta, engem pedig egy pillanat alatt vert le a víz. – Tudom, hogy szereted őt és azt is, hogy megcsókolt téged. – fogta még mindig a kezemet, amivel játszani kezdett. Nem nézett rám, s ez valamilyen szinte jó volt, hiszen most legszívesebben elsüllyedtem volna. – Emlékszel, mikor még év elején megkérdeztem, hogy tetszik-e neked? – kérdezte, én pedig lassan bólintottam. Ismét lágyan elmosolyodott. – Azért nem adtam be a derekam azonnal, mert azt hittem, hogy bejön neked. Mivel nemet mondtál, kaptam a lehetőségen, hiszen... Basszus, jóképű, kedves és törődő fiú. Tényleg jó szíve van, és talán eleinte velem akart összejönni, de később... Már nem én voltam az, aki kellett neki. – rántott vállat. – Az utóbbi időben sokat veszekedtünk, le se feküdtünk és végül már megcsókolni se akart. Gondoltam, hogy valami van, de nem hittem volna, hogy ez áll a háttérben. Beszélni akartam vele, hogy mondja el, hogy mi a baja, de már nem volt szükségem találgatásokra és bizonytalanságra. Amikor edzésünk volt, akkor be akartam a menni hozzátok a szertárba, hogy segítsek és elüssem az időt. Ti akkor beszélgettetek erről az egészről és én meghallottam. Seungmin pont akkor jött, ezért megkértem, hogy tegyen úgy, mintha ott se lettem volna... Jimin, miért nem mondtad el? – pillantott rám. – Miért szenvedtél? Miért nem próbáltad elcsábítani vagy, vagy...?! – kérdezte, én pedig lehajtottam a fejem. – Fogalmam se volt arról, hogy te ennyi mindent feláldoztál azért, hogy én boldog legyek valakivel és annyira rosszul éreztem magam, hogy miattam te nem vagy az. Te túl jó vagy, érted? – csúszott közelebb, én pedig ránéztem. A lány sírt. – Úgy gondolom, eleget szenvedtél, úgyhogy ideje innentől kezdve boldognak lenned, mert megérdemled, mindenkitől jobban megérdemled. – ölelt meg, persze vigyázva, nehogy összekenje a ruhámat. Az én szememből is folytak a könnyek. Megkönnyebbültem volna? Nem haragudott rám, pedig tudja, hogy mi történt. – Jungkookkal beszéltem erről. – húzódott hátrébb. – Nem tagadta le, elmondta, hogy megtörtént és már nem érzi azt irántam, amit az elején. Ezzel talán én is így voltam. – nevetett fel. – Jó volt a suli egyik leghelyesebb pasijával járni, de... Azt hiszem sose szerettem igazán. – mosolyodott el szomorúan.

- És akkor... Most mi lesz? – kérdeztem. – Kivel mész? Ő nem is lesz ott?

Youngja elmosolyodva kelt fel, s vette a kezébe az asztalon lévő kis kitűzőt, majd tette azt a táskájába.

- Miattam ne aggódj. Van párom a bálra. – törölte meg kicsit a szemeit, s igazította meg picit a sminkjét. – Neked pedig ezt oda kellene adnod, nem? – mutatta nekem az érmet, amit még azóta se adtam vissza. Még a számat is eltátottam. – Menjünk. – biccentett a fejével az ajtó felé. – Hamarosan kezdődik a bál és egyetlen momentumról se szeretnék lemaradni. – fogta meg a kezem, s indult el velem a bejárat felé, hogy ott még felhúzhassam a lakkcipőmet, majd elindulhassunk.

Meglepetésemre lent Chan és Hyunjin vártak ránk kocsival, amiben már Jongho bent ült hátul. Annyi kérdésem lett volna még Youngjához, de egyszerűen nem tudtam feltenni őket. Mindenki hangoskodott az autóban, főleg Hyunjin, aki már alig várta, hogy mulathasson egy jót.

Jungkook és Youngja már nincsenek együtt. A szakításuknak én voltam az oka, de a lányt úgy tűnik, hogy ez nem zavarja, sőt. Beszélget velem, olyan, mint azelőtt volt, hogy megismertük volna egymást Jungkookkal. Valahogy... Megkönnyebbültem. Nem éreztem magam rosszul ezek után, nem volt bennem az, hogy rossz barát lennék. Csupán a bennem lévő remény mécsese kapott ismét lángra.

Mikor megérkeztünk, s Chan le is parkolt, Youngja szólt nekem, hogy álljak meg egy pillanatra. A többiek az ajtóhoz mentek, így ismét kettesben maradtunk a lánnyal. A táskájában kezdett kutakodni, majd elővette a benne lévő kis cseresznyevirágos kitűzőt, s a kezembe nyomta.

- Ideje, hogy boldog legyél Jimin, de ezúttal senkinek se engedd, hogy eléd álljon a sorba, mert én magam foglak megrugdosni. – fenyegetett meg, de a mosoly ott bujkált a szája szélén. – Úgy tudom, hogy az első csókotok egy igazán különleges helyen volt. – lépett hátrébb, s megvonva a vállait egy cinkos mosollyal indult a többiek felé.

Egyből tudtam, hogy mire céloz. A belsőmet izgatottság melegítette fel, s szívem ezerrel vert. Beléptem az iskolába, majd egyből a lépcsők felé vettem az irányt. Tudtam, hogy ott lesz, ott kell lennie, a lány erre célzott.

Lehetséges? Lehet, hogy Jungkook és én... Valóban megtörténhet?

Mikor felértem a tetőtérre, mély levegőt vettem. Az adrenalin miatt fel se tűnt, hogy szinte futottam eddig, viszont most, hogy úgy lihegek, mint egy kutya, rájöttem, hogy valóban nagyon siettem. Hallani akartam, hogy mi az ő verziója, s azt, hogy mit akar valójában. Nem akartam tovább a remény által felépített képzelt valóságban élni.

Az ajtót kinyitva szinte azonnal megláttam őt. A korlátnál állt, s nézte a város ezen részén lévő éjszakai fényeket. Viszont a vas nyikorgására hátra kapta a fejét. Engem nézett, én pedig őt.

Az első pillantás hamarabb megtörtént, s eddig észre se vettük, hogy az a bizonyos ,,örökké" már akkor elkezdődött.

- Szia Jimin. – köszönt nekem kellemesen mély hangján.

- Szia Jungkook.

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel😌 Nos, hányunknak változott meg a véleménye Youngjáról? Sosem szántam őt egy teljesen negatív karakternek, csupán szegény egy nagyobb bonyodalom kialakítója volt, ami azért valljuk be, kell😌

Azért most elég sok mindenre fény derült😏♥️ Köztük arra is, hogy nem Seungmin volt az, aki elmondta Youngjának a dolgokat. Ő volt az, aki meghallotta és kérte meg a srácot, hogy falazzon neki🥺Nem olyan rossz ő

Újabb pont✅♥️

Szidjátok csak a seggemet, hogy itt hagytam abba, de holnap szombat, azaz updates nap😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok?♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook