- Oké, elég legyen. – sóhajtottam, s álltam kettőjük közé, mivel mind a ketten tettek egy lépést egymás felé. – Bocsánat, amiért figyelmetlen voltam, vedd át a felsődet és ezt majd kimosom. Chan, te meg nyugodj le, nem történt semmi. – néztem a srácra, ám ő csak Jungkookot méregette. – Oké?! – kérdeztem kissé hangosabban.

- Itt meg mi folyik? – hallottam meg Youngja hangját, s a lányra pillantottam, aki összeráncolt szemöldökkel méregetett minket. Éppen szóra nyitottam volna a számat, amikor Jungkook horkantott egyet, majd legyintve közölte, hogy hagyjuk a francba, s inkább elsétált.

Nagy szemekkel néztem utána, s eléggé felcseszett a viselkedése. Mi a baja ennek a gyereknek, de most őszintén?! Mintha nem hordana magával más felsőt. Ha valami rohadt drága cucc lett volna, s a folt nem jönne ki, megérteném, hogy így reagált, de ez csak egy sima fehér póló.

Youngja ismét megkérdezte, hogy mi a franc történt itt, viszont ezúttal én legyintettem egyet, s mondtam, hogy majd később elmondom, de jelenleg ki se akarom ejteni a nevét ennek a pökhendi valakinek. Channak pedig megköszöntem, hogy kiállt értem, viszont megkértem arra, hogy legközelebb ne tegye, mert ez a srác már most gyanakszik. Nem hiányzik, hogy elkezdjen itt elméleteket gyártani.

Egyáltalán nem volt szimpatikus nekem ez a fiú, s ezzel nem voltam egyedül. Se az exemnek, se a legjobb barátomnak nem jött be a stílusa. Valamelyik srác utána ment, akiről fogalmam sincs, hogy ki, bár Chan megjegyezte, hogy seggnyaló, úgyhogy gondolom a haverja lehet az újnak.

- Megleszel? – nézett rám a fiú, én pedig bólintottam.

- Igen és köszi mindent. – mosolyogtam, s még hozzátettem, hogy remélem, nem fojtja bele az amerikai barátocskánkat a vízbe, persze csak bohóckodtam, de ekkor láttam, hogy Youngja előkapja a tárcáját a táskájából, majd Chan kezébe nyomja.

- Kétlek, tedd meg és még a húgom malacperselye is a tied lehet. – mondta a lány, mi pedig nevetni kezdtünk. Hihetetlen, hogy ennyire oldani tudja a hangulatot egy-egy hülyeségével.

Lassan mindannyian elindultunk órára, út közben pedig elmondtam Youngjának, hogy mi volt ez a cirkusz korán reggel a suliban. Igaz, alig tudtam befejezni óra kezdetéig, mert minden mondatnál elkezdett káromkodni, s lehordta a fiút a sárgaföldig. Alapjáraton nem szeretem, ha valaki ezt csinálja, de egyrészt tőle már megszoktam, másrészt meg egyre jobban nyugtatott az, hogy nem csak nekem van problémám ezzel az új diákkal, hanem másnak, is.

A matekóra hamar elment, én pedig már pakolni is kezdtem, hiszen edzésem lesz. Egyik órán bemelegítünk, a másikon viszont játszunk, hiszen tegnap beírta az edző a csoportba, hogy lesz egy meccsünk egy másik iskolával. Azt is megemlítette, hogy nem a röplabda az erősségük, ennek ellenére szeretné, ha mi toppon lennénk.

Az első órán végig passzolgattunk, ahova a lányok is beszállhattak. Youngja egyértelműen az én párom volt, mivel így tudtunk beszélgetni. Jobban mondva ő beszélt, mert én igyekeztem fent tartani a labdát. Ha megszólalnék, akkor félő, hogy elharapnám a nyelvem, hiszen néha olyan vetődéseket csináltam, hogy csak úgy koppantam a földön.

A játékba ők már nem szálltak be, megbeszéltük, hogy csak nézzék, mert a mi mérkőzésünk hamarabb lesz, mint az övék, ők pedig már régóta gyakorolnak, úgyhogy most pihennek.

Szerencsére voltunk elegen ahhoz, hogy két csapatra tudjunk osztódni, sőt, még cserék is voltak – mind a két csapatnál kettő-kettő.

- A baszó hármas. - vigyorgott Chanseong, amikor realizálta, hogy Hyunjin, Jongho és én egy csapatban vagyunk.

Már elsőben jóba lettünk, s rengeteget gyakoroltunk együtt. Jongho kiskorától kezdve játszik, simán bekerült a suliba, akárcsak Hyunjin. Emlékszem, azért kezdtek el beszélgetni velem, mert amikor Youngja beteg volt, egyedül voltam egész nap, hiszen Seungmin is el volt foglalva a saját barátaival. A két srác idejött hozzám, s társalogni kezdtek. Szerencsére azóta is nagyon jól kijövünk, bár nyilván nem vagyok velük annyit, mint Youngjával, de tudom, hogy számíthatok rájuk.

- Szép volt. – pacsiztunk le Hyunjinnal, amikor átütötte a labdát, amit nem sikerült visszaadni a másik csapatnak, ezért újabb pontot szereztünk.

- Ezek meg mit keresnek itt? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel Jongho, s a lelátó felé bökött. Azonnal felnéztem, s akkor láttam, hogy az úszók csak úgy özönlenek befele.

Nem hiszem el, ezek mindenhol ott vannak?

Csak vállat rántottam, s a helyemre mentem, hiszen már a feladó is ott állt.

- Gondolom lyukasuk van és nincs jobb dolguk, mint minket nézni. – rántott vállat Chanseong, akit tényleg nem érdekelt, hogy ki néz minket, amíg nem zavar be a játékba. Mondjuk igaza is volt ilyen téren.

Újabb menet kezdődött, s legalább négyszer kellett vetődnöm, hogy ne essen le a labda. Nagyon felkészültek, hiszen az összes támadásunkat sikerült semmissé tenniük. Simán visszaadták a labdáinkat. Hyunjinra irányult a legtöbb figyelem, hiszen eddig ő szerezte a legtöbb pontot. Hát ellene még én se szívesen játszok. Nagyon tehetséges a srác.

- Csinálj már valamit, Szöszi! – hallottam meg Jungkook hangját. Minek kiabál ez? – Ez így elég unalmas... Üsd már át te is! – kiáltott ismét a srác, mire idegesen kaptam felé a fejem, s már készültem szólni neki, hogy fogja be, ám ez egy elég nagy hiba volt tőlem. A labda jött, s úgy fejen talált, hogy kiterültem az arcomat fogva összeszorított szemekkel. Még a könnyem is kifolyt.

Rettentően megszédültem, mert nem kis erővel érkezett egyenesen a képembe, de legalább visszapattant, Hyunjin pedig sikeresen átütötte, aztán idefutott hozzám a többiekkel együtt.

- Jól vagy? – rázta meg a vállamat Jongho.

- Jimin, minden rendben? Nagyon fáj? – hallottam meg Youngja hangját, aki eléggé lihegett. Gondolom azonnal lefutott, amikor látta, hogy mi történt. – Elkísérem az orvosiba. – mondta.

- Veletek megyek. – mondta Jongho, s valahogy felkapartak a földről, ám azonnal meg kellett kapaszkodnom a fiúban, mert nagyon megszédültem. – Remélem nem tört el az orrod... - motyogta. Hát igen, az nekem is feltűnt, hogy nagyon fáj, de annyira zsibbadt az arcom, hogy azt észre se vettem, hogy vérzik, csak akkor, amikor lábon álltam, s a parkettára csöpögni kezdett a karmazsin színű folyadék.

Lassan eltántorogtunk a nővérhez, aki azonnal egy jégakut nyomott az orromhoz, mert állítása szerint ez segít majd hamarabb elállítani a vérzést. Tény, hogy hamarabb elállt, de még mindig iszonyúan fájt.

- Szerintem nem tört el, de jobb, ha megnézeted, nehogy baj legyen. – mondta, s adott nekem két tampont, hogy azt dugjam az orrlyukamba, ha esetleg ismét megindulna az, aminek ilyenkor meg kell indulnia. És nem a takonynak.

A kísérők órára lettek küldve, ezért egyedül indultam az öltözőbe, hogy átvehessem a ruhámat. Haza lettem küldve, hogy nézessem meg az orromat. Mondjuk nem sok időm lenne tökölni a kórházban, mert el kell mennem dolgozni, de ha minden kötél szakad, akkor felhívom a nagybátyámat, hogy mi a helyzet, s beszéljen a főnökkel, hogy nem tudok bemenni. Igaz, nálam nem veszik olyan szigorúan a munkát, mint a többieknél, hiszen én csak egy diák vagyok, akit kérésre vettek fel.

Éppen mentem volna be az öltözőbe, amikor kinyílt annak az ajtaja, s ha nem lenne elég az orrom, még ez is jól homlokon vágott. Ez nem az én napom, de nagyon nem!

A földre ülve fogtam a homlokomat, miközben nyöszörögve próbáltam minden átkot, amit ismerek, ráküldeni az illetőre, aki még a homlokomat is elintézte. Mi lesz a következő?! Elüt egy busz?

- Basszus, bocs... - hallottam meg egy hangot, de annyira el voltam foglalva a fájdalmammal, hogy nem is realizáltam, hogy ki az. – Mutasd... - emelte fel a fejemet álltamnál fogva, én pedig kinyitottam eddig összeszorított szemeimet, s akkor láttam, hogy ki guggolt előttem. Jungkook volt az. Meglepett, amiért ilyen gyengéd volt velem, s az is, hogy nem kezdett nekem beszólogatni. Nagyon közel volt hozzám, rettentően közel, ami zavart. Hirtelen eszembe jutott valami, s bár tudtam, hogy nem lesz kellemes, szerettem volna kicsit visszaadni neki, amit velem tett. Éppen ezért is erőt gyűjtöttem, s lefejeltem, mire ő is seggre ült, majd hozzám hasonlóan nyöszörögve fogta meg a homlokát. – Baszki, ezt miért kaptam? – nézett rám.

- Megérdemelted! – nyögtem ki. – Elvontad a figyelmemet, az is lehet, hogy eltört az orrom, te idióta! – veszekedtem vele orrhangon.

- Én csak mondtam, hogy csinálj már valamit! Mindenki csinált, de te csak ott hasalgattál meg visszaütötted a labdát, de pontot nem szereztél. – fonta össze mellkasa előtt a karjait, s nézett rám egy gúnyos mosollyal.

Ha most nem fájna ennyire az arcom, képen törölném saját magam.

- Azért nem ütöttem át a hálón a labdát, mert libero vagyok, te barom! Én nem adhatom fel a labdát és nem is üthetem át! – magyaráztam kiakadva, mire nagy szemekkel nézett rám, végül pedig száját elhúzva lehajtotta a fejét.

- Bocsi, ezt... Nem tudtam. – sóhajtott.

- Valahogy feltűnt... - morogtam, s inkább oldalra néztem, s aranyos kiskutyákra gondoltam egy virágos réten, nehogy valami olyat mondjak egy tőlem idősebbnek, amit még én is megbánok. Ha már nem használom a hyung megnevezést, akkor legalább az idiótánál és a baromnál ne mondjak csúnyábbat.

Egy ideig csend volt, ami nem volt kínos, mert mind a ketten a gondolatainkba merültünk, de nyilván kellemesnek se volt mondható. Ezt végül ő törte meg.

- Hazaengedtek? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet, majd fel is keltem a földről, hiszen eddig csak úgy ültem ott vele szemben. – Nem kell bemenned a kórházba? – jött az újabb kérdés.

- De. – sóhajtottam, s őt kikerülve mentem be az öltözőbe, hogy levegyem magamról a véres felsőmet.

- Akkor elviszlek, aztán pedig beülünk valahova kajálni, végül haza is fuvarozlak. – jött utánam, mire szemöldökömet ráncolva kaptam rá a tekintetemet. – Ne nézz így, nem vagyok olyan szívtelen, mint amilyennek gondolsz, szóval csak öltözz és menjünk. – legyintett.

- Meg akarsz ölni, igaz? – kérdeztem őt méregetve, s teljesen komolyan gondoltam ezt, hiszen a mai nap után már az lepne meg, ha tényleg nem csinálna semmit, amivel tönkre tesz fizikailag.

- Jesszusom, dehogy! – nevetett fel. – Na, öltözz. Még azelőtt le akarok lépni, mielőtt kezdődik az irodalom. – borzongott, én pedig nagyot sóhajtva bólintottam egyet.

Legalább nem kell buszoznom.

Viszont egy dolgot nem értek. Ha kettesben vagyunk, akkor miért mondható jófejnek ez a srác, míg amikor többen is vannak, akkor kiállhatatlan ficsúrnak?

Hello Sütikék! Meg is hoztam az új részt. Nagyon sokat szenvedtem vele, de elkészült🥺 Azt hittem, hogy a minimum 1200 szó se lesz meg, de még magamat is megleptem, amikor 1668 lett a végére😌

Köszönöm szépen az 1k megtekintést! Nagyon örülök, hogy már ennyi van a könyvön😌♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook