- Jövök! – mondtam, s egy alkarérintéssel át is passzoltam a csapattársamnak, Hyunjinnak a labdát, aki átütötte.

- Francba... - fújtatott egyet Jongho, amikor nem sikerült megmentenie a labdát, s ezzel megszereztük az utolsó pontunkat.

Pont meg is szólalt a jelzőcsengő, mi pedig pakolni kezdtünk. Kint játszottunk, mert a lányoknak még edzése volt, hiszen hamarosan ismét meccsük lesz, én pedig jó barát módjára megvártam Youngját. Szerencsére sikerült rávennem a többieket arra, hogy maradjanak és játszunk egy kicsit, úgyhogy még unatkozni sem unatkoztam.

Igyekeztem nem vetődni, s ha úgy volt, akkor hagytam, hogy leessen az a fránya labda, mert a betonon játszottunk, s nem akartam, hogy szétmenjen a térdem. Tapasztaltam már párszor, hogy milyen, mikor elesek a bitumenen, s köszönöm szépen, nem szeretnék még több ilyesfajta élményt szerezni.

Az öltözők felé mentünk, mert nem akartunk az utcai ruháinkban játszani, s azokba beleizzadni, ezért átvettük a testnevelésen használt darabokat. Meglepett az, hogy pont ott találtuk az úszókat is, akik egy szál törölközőben flangáltak, hiszen ők le is fürödtek. Nekem se ártana, de majd még úgyis beugrunk hozzánk a lánnyal, s ott letudjuk ezt. Egy kész szekrénye van nálunk, úgyhogy azzal nem lesz gond, hogy esetleg nem lesz ruhája.

Csak halkan köszöntem, s leültem oda, ahol a cuccaim voltak, majd vetkőzni kezdtem. Ha nem elég kínos egy meleg srácnak arra belépni, hogy csupa jó kinézetű fiú van ugyanabban a helyiségben, mint ő, akkor mondok még valamit. Az exem... Ő is itt volt, s pont most lépett ki a zuhanyzó részlegből. Az ő testét is csak egy – a derekára tekert – törölköző fedte. Hiába nem vagyunk már együtt, be kell vallanom, Chan nagyon jól néz ki.

- Sziasztok. – köszönt mosolyogva, s rám nézett. Én is hasonlóan cselekedtem, s igen meglepődtem, amikor leült mellém. – Itt a cuccom. – mondta, s elő is vette a száraz ruháit. – Mi a helyzet? – kérdezett rá, miközben én azzal vacakoltam, hogy kifordítsam a pólómat.

- Semmi érdekes. – rántottam vállat. – Megvárom Youngját, mert moziba megyünk, de előtte szerintem elmegyünk hozzánk.

- Ő a csajod? – hallottam meg egy – pár nap alatt túlságosan is ismerőssé vált – hangot.

- Parancsolsz? – néztem rá a fiúra összeráncolt szemöldökkel.

- Youngja. – mondta a lány nevét, s rám nézett. – A csajod?

Kevés kellett ahhoz, hogy képen röhögjem a pici akcentussal rendelkező fiút, de még időben visszafogtam magam, Channal ellentétben, aki csak jót kuncogott mellettem. Ő tudja, hogy nem jönnék össze vele, egyrészt mert én a másik csapatban játszom, másrészt pedig azért, mert a legjobb barátom.

- Nem. – ráztam a fejem.

- Akkor valami barátság extrákkal van köztetek? – folytatta tovább a kikérdezésemet a lánnyal való kapcsolatomról, mire nagyokat pislogva pillantottam fel rá, s hirtelen még azt is abbahagytam, hogy a pólómat próbáljam kifordítani.

- Nem, ő csak a barátom. – nyomtam meg a csak szócskát, hátha így felfogja a dolgot. – Egyébként meg nem kezdenék bele ilyen értelmetlen dolgokba, mint barátság extrákkal. – motyogtam magam elé, s forgattam meg a szemeimet.

- Jó, csak egy kérdés volt, ne rágj be rám, Szöszi. – ült le mellém, mert neki is itt voltak a cuccai.

- Jimin... - motyogtam a nevemet, hiszen tényleg kezdett idegesíteni az, hogy így hív. Komolyan mondom, át fogom festetni a hajamat, hogy leszálljon rólam.

- Rendben, de rettentő a névmemóriám, főleg a koreait illetően, úgyhogy a Szöszi számomra megfelel. – mosolygott, amit a legszívesebben letöröltem volna a szájáról.

- Nekem viszont nem. Vagy jegyezd meg, vagy ne hívj sehogy. – morogtam.

- Igyekezni fogok, Szöszi. – biccentett, tovább hergelve.

- Hé, tényleg elég legyen... - hallottam meg a másik oldalamról Chan hangját, mire felé pillantottam. Kicsit sem kedvesen méregette az új srácot, aki csak nagyokat pislogott. Nem számított rá, hogy a fiú majd kiáll mellettem, ahogy én sem. – Vegyél vissza a képedből, Jungkook, ha nem szeretnéd, hogy én rendezkedjek.

Gyorsan leintettem Chant, mielőtt még tényleg egymásnak esnének, mert bár fiú vagyok, ezt a két állatot nem tudnám szétszedni, s bevallom, nem is tudnám, hogy ki nyerne. Jungkook magas és izmos, míg az exem alacsonyabb, de szintén rendelkezik kellő izomzattal.

Mindenesetre megköszöntem a segítségét, s mondtam neki, hogy nem kell miattam rosszban lennie másokkal.

Gyorsítottam is a lajhártempómon, ugyanis minél előbb el akartam hagyni az öltözőt. Semmi kedvem nem volt ezek után még társalogni. Bőven elég volt az új srácból, aki marha tiszteletlen, s nagyon idegesítő egy gyerek...

Youngja már várt rám, s meg is kérdezte, hogy hol voltam eddig, de miután látta, hogy mekkora pukkancs vagyok jelenleg, nem várt választ, inkább más kérdést tett fel, miszerint mi történt. Elregéltem neki, hogy mi történt az öltözőben, s ő még tőlem is idegesebb lett. Eleve nem bírta már az első pillanattól kezdve Jungkookot, de most még mélyebbre ásta magát a fiú nála.

- De legalább Chan ott volt és kiállt melletted. – fújta ki a benntartott levegőjét, én pedig bólintottam egyet. Meg tudom védeni magam, ezzel nincs probléma, de attól még jól esett, hogy az exem nem hagyta csak úgy a dolgot. – Ha meglátom azt a pasast, addig ütöm, amíg mozog... - mérgelődött, én pedig kinyitottam a bejárati ajtót, s előre engedtem.

Levette a cipőjét, s a tartóra tette. A konyhából finom illatok jöttek, ezért a lány engem meg se várva ment, hogy megnézze, mi jót főz nekünk mama.

A nagyszüleim nagyon kedvelik a lányt, s egy ideig reménykedtek abban, hogy összejövünk, sőt, nagyapa meg is kérdezte, hogy mikor jelentem már ki, hogy együtt vagyunk. Mi csak szépen elmondtuk nekik, hogy köztünk sose lesz semmi több barátságnál, amit meg is értettek, s azóta úgy foglalkoznak a lánnyal, mintha családtag lenne.

Mintha őt is befogadták volna, nem csak engem.

Mama kedvesen üdvözölte Youngját, s mondta, hogy 30 perc múlva kész a kaja. Szerencsére még volt bőven időnk a film kezdetéig, úgyhogy a fürdés mellett még ez is belefért az időnkbe.

Mivel olyan jól elbeszélgettek, ezért én mentem először lemosni magamról a napi koszt. Jól esett a langyos, olykor pedig hideg víz az ilyen meleg időben. Teljesen felfrissített, sokkal üdébbnek éreztem magam.

Mivel nem szeretem a tömény mentol illatát magamon, ezért vaníliás illatú tusfürdőmmel szépen bekentem a testemet, majd lemostam azt a vízzel.

Hajat is mostam, elvégre megizzadtam, s nem szeretem, ha vizes, főleg, hogy rossz szokásom bele-beletúrni a tincseim közé. Hozzátenném, ugyan ezt csinálja Youngja. Állítása szerint jó érzés buzerálni a hajamat, úgyhogy annak mindig tökéletesnek kell lennie. Chan is sokszor piszkálta, bár ő inkább puszilgatni szerette a fejemet, s szagolgatni.

Néha... Néha tényleg hiányzik az, hogy legyen valakim. Vele jó volt, de nem működött a dolog. Mi inkább csak jó barátok vagyunk, mintsem egy pár.

Csak akárhogy nézi az ember, hiába jó egyedül, mert nincs senki, akihez igazodnia kell, rossz végignézni az utcán, ahol sok csókolózó pár van, vagy olyanok, akik fogják egymás kezét. Mi persze ezt nem tehettük meg, mert nem néznék jó szemmel az emberek, de mégis tudtam, hogy van valaki, aki szeret, s néha ad nekem egy-egy csókot, suttog valami szép dolgot a fülembe, simogatja a karomat, s kiáll mellettem.

Most meg élem a szinglik életét, s csak fantáziálgatok arról, hogy mi lenne, ha lenne velem is valaki.

- Mehetsz! – jöttem ki a fürdőből, s kiáltottam el magam, hogy biztosan meghallja a lány, én pedig a szobámba mentem, hogy átöltözhessek.

Megnéztem, hogy milyen idő lesz, s még szerencse, hogy így tettem, mert estére esőt mondanak, s elvileg a levegő is jócskán le fog hűlni. Ezért is vettem ki egy hosszú nadrágot, s egy pólót. A pulcsimat majd elrakom a táskámba, hogy ne zavarjon.

A nadrágom egyébként egy sima, térdnél szaggatott farmer volt, amire eleinte a nagyapám allergiás volt, s emlékszem, mindig megkérdezte, hogy elestem-e, hogy kiszakadt. Persze idővel hozzászokott. Akkor se szólt bele, de szeretett csipkelődni velem az öreg. A pólóm egyébként sima fekete volt, kicsit nagyobb is, mint kellene, de ez csak azért volt, mert ez valójában nem az enyém, hanem Chané. Szimplán nálam maradt, ő pedig nem kérte, azt mondta, hogy maradhat nyugodtan, én pedig hordom is.

Éppen a szobámból akartam kimenni, mikor belefutottam Youngjába, aki körül csak egy törölköző volt, hosszabb haját pedig felkötötte a feje tetejére valami konty-féleségbe.

- Bocsi. – nevetett fel, mire elmosolyodtam, s arrébb álltam, hogy bejöhessen, én pedig kimentem, magam után becsukva az ajtót.

- Youngja! – fordultam vissza, de csak a zárt ajtón kopogtam kettőt. – Hozz valami pulcsit is, mert nem lesz jó idő. – tájékoztattam.

A lány megköszönte nekem, amiért ilyen kedves voltam, hogy szóltam neki, én pedig el is mentem, hogy segítsek mamának a terítésben. Szerintem 10 perc se telt bele, mire a lány is idevágtatott, s akár egy kisgyerek, mosolyogva várta az ételt. A nagymamám nagyon finoman főz és süt, nemhiába volt szakács. Kár, hogy bezárt az az étterem, ahol dolgozott, mondjuk az ő korában nem is szabad elmennie olyan helyekre. Ő már idős, nem bírná...

A film egyébként nem volt rossz, nevettünk rajta sokat, de tény, mind a ketten jobbra számítottunk. Viszont mihelyt kiléptünk a moziból, láttuk, hogy konkrétan leszakadt az ég. Igaz, hoztunk esernyőt, de rettentően fújt a szél, így tudtuk, hogy nem értünk volna vele semmit.

Csak ott álltunk, mint két szobor, s vártunk, amíg meg nem szólított minket valaki.

- Ez már tényleg a sors keze. – mondta a srác, mi pedig ránéztünk. Hát ez nem igaz. – Kell egy fuvar? – kérdezte, bár egyértelmű volt, hogy csak a lánynak tette fel a kérdést, hiszen folyton rajta legeltette a tekintetét.

- Tőled nem. – nézett végig rajta Youngja eléggé rosszallóan. Hát nem rejtette véka alá a véleményét Jungkookkal kapcsolatban. – Mehetünk, Jimin? – nézett rám a lány mosolyogva, én pedig bólintottam egyet, s ki is nyitottam a piros esernyőmet, hogy elindulhassak, de ismét megeredt a nyelve a drágának.

- Mind a kettőtöket hazadoblak. Kocsival vagyok. – mondta, mire muszáj voltam megállni. Nem szívesen mentem bele, de messze voltam a házunktól, ahogy Youngja is, s nem úgy nézett ki, hogy pár perc múlva eláll az eső.

- Nem szeretnék korán meghalni egy idióta miatt, akinek kiadták a jogosítványt. – húzta a száját a lány.

- Nem is fogsz. – erősködött a srác. Komolyan olyan, mint egy pióca. – De tőlem meg is ázhattok. – rántott vállat. – Ahogy kényelmesebb, én felajánlottam. – indult el, mi pedig összenéztünk a lánnyal, s némán tárgyaltuk meg, hogy mi legyen.

- Várj... – sóhajtott a nagyszájú barátnőm, mire a fiú mosolyogva fordult meg. – Akkor mind a kettőnket elviszel hazáig és kifizetjük a költségeket. – mondta.

- Nem kell a pénz. – legyintett a srác. – Gyertek. – indult előre a földalatti parkolóhoz, mi pedig követtük őt.

Nem szívesen mentünk bele ebbe, de más lehetőség nem volt. Sajnálatunkra nem volt buszmegálló a közelben, egy jó 10 percet gyalogolnunk kellett volna, s még várni is, hogy jöjjön a jármű.

A srác céltudatosan ment a parkolóban, s meg is állt egy fehér BMW előtt. Mikor megláttuk, összenéztünk a lánnyal, aki meg is kapaszkodott a karomban. Hát Jungkookék sem hiányolhatják a pénzt. Eleinte el sem akartam hinni, hogy ez komolyan az övé, de mikor a kocsikulcsot elővette, s felnyitotta a kocsit, már biztos voltam benne, hogy nem szegény családból származik.

- Te ülsz előre. – mondta gyorsan Youngja, majd válaszomat meg se várva bepattant hátra. Még tátogtam egy ideig, de a végén gyilkos pillantásokat lövellve a barátnőm felé én is beültem.

Hátra már nem tudtam volna, hiszen odatette a táskáját, miszerint nincs több hely. Gonosz ez a lány...

Gyorsan elmondta, hogy hol lakik, mivel ő az, aki kettőnk közül a hamarabb leadható csomag, ezért el is indultunk arra, amerre a GPS vitt minket. Meglepett, hogy angolul beszélt a sráchoz. Én évek óta tanulom a nyelvet, de olyan hülye vagyok belőle, hogy lassan már büntetni lehetne miatta. Mondjuk a hátul ülő Youngja is hozzám hasonlóan sötét ebből a tantárgyból.

Hamarosan meg is érkeztünk, a lány pedig előre hajolt, hogy adjon nekem egy arcra puszit, s el is köszönt, míg a volán mögött ülőt figyelembe se vette, aki csak nagyot sóhajtott.

- Te hol laksz? – kérdezte eléggé kedvetlenül. Látom nem tetszik neki, hogy ennyire elutasító vele a barátnőm. Gyorsan ledaráltam neki a lakcímemet, ő pedig azt beütötte a GPS-be, s el is indultunk. – Zavar, ha közben megy a rádió? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem. Örültem neki, amiért bekapcsolta, mert így legalább nem volt annyira kínos a csend, ami körülölelt minket. Persze csak halkan szólt a zene, mert hallanunk kellett a GPS utasításait. – Mi van köztetek Banggal? – kérdezte hirtelen, én pedig csak nagyokat pislogva kaptam rá a tekintetem. – Úgy értem... - kezdett bele. – Olyan fura. Bár itt Koreában minden fura. – nevetett. – Ezt beraknád nekem a kesztyűtartóba? – nyújtotta felém az irattárcáját, én pedig azt el is vettem tőle. Ám pont ott nyílt ki, ahol a személyigazolványa volt. Nagyot néztem mikor megláttam, hogy mikor született.

- Te idősebb vagy tőlem? Ráadásul egy évvel?! – esett le az állam, ő pedig elnevette magát.

- Mindenkitől idősebb vagyok az évfolyamon. – rántott vállat.

- Miért? Megbuktál vagy mi? – érdeklődtem, s közben betettem a cuccát a kért helyre, mert nem akartam tovább bámulni az iratait.

- Nem, csak évet kellett ismételnem, mert én nem itt nőttem fel, hanem Los Angelesben. Tudtam beszélni nagyjából ezt a nyelvet, de meg kellett tanulnom jobban, úgyhogy egy évig csak ezt tanultam. – rántott vállat.

Tehát amerikai.

- Értem. – bólintottam.

- Még nem válaszoltál a kérdésemre. Van valami veled és Channal? – kérdezte ismét, mire elhúztam a számat.

Nem szabadulok a témától...

Hello Sütikék! Itt is van az új rész. Nagyon nehezen írtam meg, ennek ellenére jó hosszú lett😅😂

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy publikálok még egy sztorit, de rájöttem, hogyha elkezdődik a suli, nem lesz időm kettőre, úgyhogy felejtős a dolog😂 Pedig jobban haladok azzal, mint ezzel🤔

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook