A nap további részében nem sok minden történt. Én próbáltam azt mutatni, hogy mennyire örülök annak, hogy Jungkooknak sikerült elérnie azt, hogy a lány elmenjen vele randizni, pedig közben rettentően éreztem magam. Mi lesz akkor, ha összejönnek? Olyan jól elvannak, biztos, hogy ez be fog következni. Nekem meg boldognak kell lennem, hiszen ők is azok egymással, az, hogy én is érzek valamit Jungkook iránt, teljesen felesleges. A srác kezdetek óta a barátnőmre hajt.

Még az állatok etetése közben is álarcot kellett öltenem magamra. Az úszó néha-néha beszélt Youngjáról, de miután csak monoton bólintásokat, avagy egyszavas válaszokat kapott felőlem, inkább ejtette a témát. Biztos vagyok benne, hogy kérdezni akart, hogy szerintem mi lenne a megfelelő randi a lánynak, ám én most nem voltam olyan állapotban, hogy erre válaszolni tudjak. A másik pedig az, hogy egy ideje olyan, mintha csupán idegenek lennénk, nem pedig azok, akik egykor legjobb barátok voltak.

Jungkook hazavitt én pedig egy gyors búcsú után szinte berontottam a házba. Persze kétszer is be kellett írnom a kódot, mert egyszerűen mindig félrenyomtam. A szokásos ,,Megjöttem!" -kiáltásom most elmaradt. Ezért is csak Stella vette észre, hogy hazaértem. Fel is kaptam a kutyust, s a szobámba rongyoltam. Úgyis későre járt már, lehet, hogy alszanak a nagyszüleim.

- Stella, hatalmas hülyeséget csináltam! – kezdtem panaszkodni az ölemben lévő kiskutyámnak, aki kicsi fejét a lábamra téve nézett rám nagy kerek szemeivel. – Összehoztam a legjobb barátnőmet egy sráccal, aki... Aki nekem is tetszik. – hajtottam le a fejem, s halkult el a hangom. – Magam alatt vágtam a fát, de teljesen mindegy. – rágtam az ajkaimat.

Jungkook sosem kezdeni ki egy fiúval sem.

Az, hogy a randi hogyan sikerült, nem tudom. A lánytól nem kaptam üzenetet – bár ez már nem lepett meg, mégis picit érzékenyen érintett – Jungkook pedig szintén ignorált ilyen téren. Viszont, mintha Hyunjin és Jongho ráéreztek volna erre, hogy piszok rosszul érzem magam, elhívtak hétfő délután magukkal kajálni, kedden pedig Hyunjinnal megyünk fodrászhoz. Nagyon jól esett ez az egész tőlük. Úgy éreztem, most tényleg nagy szükségem van arra, hogy törődjenek velem. Olyan voltam, mint egy árva. Sőt, nagyon is hasonlítok egy árvára, ha belegondolunk. Vannak szüleim, ők az igazi gyámom, csupán tojnak a fejemre, a nagyszüleimmel élek – ami talán az egyik legjobb dolog az életemben, hiszen sokkal többre értékelem őket, mint azokat, akik életet adtak nekem, majd eldobtak. A legjobb barátnőm, akivel azt hittem, hogy törhetetlen kapcsolat van köztünk, egy olyan kötél, amit semmi és senki sem szakíthat el, most mégis megtörtént. Már neki se kellek. Végül ott van Jungkook. A fiú, aki tetszik. Belegondolva is tudom, hogy mi lenne a vége; semmi. Egy mérkőzés nélküli eredményhirdetés, hiszen ez a szerelem egy vesztes játék.

Hétfőn, nulladik órában már felkészültem arra, hogy egyedül fogok gyakorlatokat csinálni, ám meglepetésként ért, mikor Jongho és Hyunjin ezt nem hagyták, s végig velem voltak. Hárman edzettünk, s akkor nem is gondoltam arra, hogy mennyire hiányzik Youngja, s milyen rossz azt tudni, hogy Jungkookkal esélytelen az, hogy valaha is együtt legyünk.

Az egész napomat beragyogta a két srác, s még a délutánomat is. Abból, hogy enni megyünk együtt, végül az lett, hogy elmentünk még röplabdázni is picit. Tulajdonképp csak passzolgattunk, de mi ezzel nagyon jól elvoltunk. Nevettünk is egy párszor, mikor valaki olyan hihetetlen mozdulatot tett, hiszen nem akart elhasalni az aszfalton. A labdát egyébként Hyunjin hozta, hiszen ő a közelben lakott, s elszaladt érte, hogy tudjunk játszani, mi pedig Jonghoval elmentünk venni egy-egy üveg sojut. Nem szoktam iszogatni, főleg nem iskolaidőben, de egy kevésbe nem halunk bele.

Egyikünk se volt részeg, tényleg alig ittunk, csupán a jókedv miatt csináltuk.

Kedd délután pedig Hyunjinnal mentünk el fodrászhoz. Nem is tudom, hogy meddig ültünk ott, mert a srác nagyon szerette volna azt a szőke hajszínt. Én meg hűséges barátként ott voltam mellette. Szerencsére én hamar megvoltam, nekem csak a lenövéses problémát kellett orvosolni.

- Már elég késő van. – nézett ki az ablakon az immáron szőke fiú, s elhúzta a száját. – Nekem semmi kedvem metrózni meg villamosozni haza.

- Hát nekem sincs sok kedvem, de valahogy haza kell jutnunk. – vettem fel a táskámat a hátamra, miután összehúztam a cipzárt a kabátomon.

- És ha Chan értünk jönne? – dobta fel az ötletet. Őszintén szólva, nem tudom, hogy ez mennyire jó. Mármint... Nekem nem gond, hogy együtt vannak, sőt, nagyon is örülök, csupán annyira kínos lenne. Legalább is számomra. A sráccal azóta se beszéltem, s szerintem most se tudnék feldobni egy értelmes témát. Ha kérdeznek, akkor válaszolok, de magamtól meg se szólalnék. – Azért egy kocsi kényelmesebb, mint az a retkes metró. – vette elő a telefonját.

- Nem tudom. – vallottam be egy mélyről jövő sóhaj kíséretében. – Vele azóta se beszéltem és nem mondom, hogy amióta nem vagyunk együtt, rossz a kapcsolatunk, de nem keressük úgy egymás társaságát. Nem akarom, hogy elrontsam a hangulatot, vagy... – mondtam volna, de ekkor hallottam, hogy Hyunjin vidáman beleszól a telefonba, ezért elakadtam.

- Szia Chan! – vigyorgott. – Értünk tudnál jönni? Nem akarok sötétben hazamenni és Jimin sem. – mikor kimondta a nevem, rám pillantott, én pedig mint egy epilepsziás macska kezdtem össze-vissza rángatózni, főképp a fejemet rázni, hogy ne, engem nem kell, megleszek én magamtól is. De mintha a falnak próbálnék beszélni, s megtanítani neki a koreai ábécét. Hyunjin le se szarta, hogy én mit akarok. – Köszi! Akkor elküldöm a pontos címet üzenetben és várunk! Puszi! – cuppogott párszor, s mint aki jól végezte dolgát, kihúzta magát, s csípőre tett kézzel vigyorgott rám. – Nem menekülhetsz a problémáid elől, Jimin! Engem nem zavarsz, Chant se fogod. Ő csíp téged, nemhiába voltál a párja és maradt meg a jó kapcsolat köztetek. Szóval felejtsd el azt, hogy te valaha is elrontanád azzal a hangulatunkat, hogy velünk vagy.

Csupán nagyokat pislogtam, majd egy kedves mosolyt ejtettem. Annyira jól estek a szavai, hogy kevés kellett ahhoz, hogy elérzékenyüljek. Meghatott, s melegséggel töltötte el a szívemet, hogy így gondolja. Hyunjin tényleg remek barát, ahogy Jongho is. Szerencsésnek érzem magam, amiért ők itt vannak nekem. Szerintem megőrültem volna egymagamban, most, hogy nincs Youngja.

- Köszönöm. – motyogtam szégyenlősen piroskás pofival.

- Ne köszönd, Jimin. Barátok vagyunk. Bár, azt mondjuk nem bánnám, ha megölelnél. – ingatta a fejét, én pedig elnevettem magam, s a magasabb fiúhoz léptem, hogy teljesítsem a kérését.

- Te nem félsz attól, ha meglátnak az emberek? – utaltam arra, hogy itt azért eléggé elítélik azt, ha két srác szinte egymásnak cuppanva ölelgetik egymást. Nem éppen az elfogadásról híres a társadalmunk. Viszont Hyunjin csak megrántotta a vállát.

- Szarok rájuk. – mondta. – Senkinek se ártok vele. Ha nekem fasz kell a picsámba, akkor az kell, senkinek semmi köze hozzá. Én legalább nem állok le az utca szélén árulni a testem. – vette elő a szabadszájú énjén, amin nem tudtam nem nevetni. Hiába néztek ránk a szalonban, hiszen a fiú azzal sem zavartatta magát, hogy esetleg halkabban kellene beszélnie. Nem érdekelt, egyszerűen csak vicces volt. – Kevesebb ruha is csak azért lenne rajtam, mert előbb vennék meg a gönceimet, mint engem. – nevetett.

- Chan szerintem pont a ruháidat hagyná ott. – kuncogtam még mindig a mellkasához bújva, s mikor el akartam húzódni, ő visszarántott.

- Még ne. Elképzeltem és rákvörös vagyok, úgyhogy várj. – motyogta, mire én csak fejemet rázva hagytam, hogy ölelgessen még picit, amíg legyőzi a zavartságát.

Kezdeti idegességem szertefoszlott ugyan, amíg vártunk, de mikor az úszó felhívta az osztálytársam, ismét feszült lettem. Nem akarom, hogy kellemetlen legyen a szituáció. Olyan jó volt ez a nap, nem szeretném, hogy rosszul végződjön.

Amikor elindultunk ki, már a kabátom ujját piszkáltam idegességemben. Nem is tudom, hogy miért voltam ilyen. Ennyire meg akartam felelni? Ennyire jó barát akartam lenni, hogy biztos senki se érezze magát kellemetlenül miattam?

Féltem... Féltem, hogy elveszítek még egy barátot. De tudom, hogy Hyunjin nem olyan, mint Youngja.

- Sziasztok! – mosolygott a volán mögül a srác, s mindkettőnket megnézett, s elismerően bólogatott. – Hihetetlen, hogy a párom és az exem összebeszéltek, hogy elmennek fodrászhoz és mind a ketten tök szőkén jönnek ki. – nevetett fel hitetlenkedve. Na igen, nem megszokott az, ha valaki jól kijön a barátja exével. Én egyébként már rongyoltam is volna be hátra, de Hyunjin megállított, s átkarolva engem állt az ablak mellett, hogy Chan meg tudjon csodálni minket. – Jól néztek ki. – dicsért meg mindkettőnket, mire az osztálytársam egy győztes mosollyal indult, hogy beszállhasson, így én is vele tartottam.

Ki is nyitottam a hátsóülés ajtaját, s be is ültem, de ekkor megláttam, hogy hozzám hasonlóan a srác is oda pattan be. Nagy szemekkel néztem rá, s egyszerűen nem tudtam napirendre térni, hogy ezt mégis miért csinálta. Miért nem ül előre a barátja mellé?

Láthatóan Chan sem értette, hiszen összeráncolt szemöldökkel, s értetlen pillantásokkal illette Hyunjint, aki csak bekötötte magát, s mosolygott.

- Nem megyünk? – nézett szét, mikor mind a ketten csak bámultuk őt.

- Kicsim, nem ülsz előre? – kérdezte a fiú, én pedig helyeselve bólogattam, hiszen úgy lenne a normális, nem? Direkt nem akartam kínos szituációt, erre Hyunjin megteremti helyettem!

- Nem. – rázta a fejét.

- De miért nem? – kérdeztem ezúttal én.

- Mert nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad. – rántott vállat, nekem pedig az állam a padlót verdeste. Ezzel hozol kellemetlen helyzetbe! – Tudom, hogy hiába mondtam azt, amit, akkor is kényelmetlen lesz neked, azért itt leszek veled. – mosolygott rám.

Csak nagyokat pislogtam, s próbáltam valahogy szóhoz jutni. Hyunjintól ez annyira aranyos és figyelmes. Viszont nem szeretném, hogy miattam száműzze magát hátra. Tényleg nem lett volna gond, ha előre ül. Úgy is tudnánk beszélgetni.

Chan csak elnevette magát, s inkább előre fordult fejét rázva.

- Hihetetlen vagy, de te is Jimin. Ne érezd magad kellemetlenül, jó? Én sem feszengek. – rántott vállat. – Az, hogy volt köztünk valami, már a múlt és most jobbak vagyunk, mint akkor. – utalt arra, hogy mikor együtt voltunk, valóban nem működött olyan jól a kapcsolatunk, mint előtte, mikor csak barátok voltunk. – Szóval ne legyél ilyen, oké? – nézett rám a visszapillantótükörből, s egy biztató mosolyt küldött felém, ami engem is lenyugtatott.

- Rendben. – bólintottam.

- Szuper! – csapta össze a tenyereit Hyunjin egy nagy mosollyal. – Akkor tekerjük fel a hangerőt! Énekelni akarok! – kiáltott, én pedig elnevettem magam.

- Isten óvjon mindenkit. – rázta a fejét Chan, de azért feljebb vette a rádiót, Hyunjin pedig bele is kezdett a kornyikálásba. Ha nem lett volna velem egész nap, s nem tudnám, hogy vízen kívül mást nem ivott, azt mondanám rá, hogy részeg. De nem volt az, csupán... Jó barát. Egy nagyon jó barát.

Mikor hazaértem, elmeséltem a nagyszüleimnek, hogy milyen jól szórakoztunk ma is. Ők ennek nagyon örültek, hiszen látták, hogy a napokban elég letört voltam, főleg hétvégén, most viszont a fülemig ért a szám. Nem érdekelt semmi. Se az, hogy Youngja ilyen, se az, hogy jelenleg egy olyan betegségben szenvedek, aminek a neve plátói szerelem.

Stellával lementünk sétálni – örömmel jelenthetem be, hogy a leányzó szépen jelzi, hogy ki kell mennie, s már nem kell takarítani utána – ahol el is végezte a dolgát, s még hagytam, hogy picit mozogjon. Azért egy bérházban nem sokra futja neki, még akkor sem, ha pici és míg én lépek egyet, addig ő szinte lohol utánam.

Este még meg is fürdettem, hiszen a drága belelépett egy pocsolyába, s eléggé sáros lett. Szerencsére hagyta magát, bár a hajszárítót eleinte rosszul viselte. Félt tőle, de a végére megbarátkozott a dologgal, persze túl közel nem vihettem, mert akkor nyüszíteni kezdett.

Én is gyorsan letusoltam, s meg is törölköztem, illetve a fogaimat is megmostam. Egy derekam köré tekert törölközővel mentem be a szobámba, mikor láttam, hogy felvillan a telefonom. Szemöldököm ráncolva lépdeltem oda, s vettem a kezembe, hogy megnézzem, ki a franc zavar ilyen későn.

Youngja volt az, aki egyfolytában írt nekem. Figyelmen kívül akartam hagyni, ám mikor sorozatosan pittyegett a telefonom, illetve rezgett némítás után, már azon agyaltam, hogy vagy a wifiről fogok lecsatlakozni vagy a készüléket kapcsolom ki. Nem akartam törődni vele. Nem érdemelte meg. Hetekig – majdnem egy hónapig – az se érdekelte, hogy élek vagy halok, szóval ne most jussak eszébe. Ma jó napom volt és nem ő tette azzá, sőt, ő volt az, aki elrontotta az egészet. Hagyjon békén. Nem érdekel, hogy mi van vele.

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel!♥️♥️
Hihetetlen, hogy már a 28. fejezetnél járunk, pedig nemrég kezdődött a könyv. Mondjuk messze még a vége😌

Kaptam egy kihívást, amit nagyon szépen köszönök KrisztinaMagosi -nak!♥️♥️♥️ (Remélem sikeresen megjelölt, mert szeret velem kicseszni ez a kaki alkalmazás...)

2. Nekem nagyon tetszett már az első pillanatban, a mai napig is szívesen hallgatom és vibeolok rá😌

3. ➖A BTS-ből Jungkook (funfact: eleinte, egy olyan 1-2 évig Jimin voltxd) ám Taehyung is néha megkörnyékez és huh... Már néha úgy érzem, hogy nincs is biasom, csak szeretek mindenkit és készXD
➖A BLACKPINK-ből Lisa
➖Az EXO-ból Chanyeol
➖A STRAY KIDS-ből meg Hyunjin (bár itt is végigmentem az egész bandán, mire sikerült leragadnom egy embernél😂)
➖A TWICE-ból sose tudtam dönteni... Sana, Momo és Nayeon. Nem tudok választani):

4. 2015-16 óta maybe. Régen nagyon számon tartottam ezt, még napra pontosan fel is jegyeztem, ám mára már fingom sincs erről😅😂

5. Ihh, ez nehéz kérdés. Mostanság nem sokat olvasok, de _TheyCallMeIdol_  antisocialprincess06 Nanacita1 és Zsuzsyyy

6. A felsorolt írók könyvei😂♥️

7. ➖A BTS-től a We are Bulletproof : the Eternal
➖ A BLACKPINK-től a Playing with the fire
➖ Az EXO-tól a Call me baby örök kedvenc marad
➖ A STRAY KIDS-től a Booster az, amint egész nap tudnék hallgatni
➖ A TWICE-tól pedig Likey vagy a Feel Special

8. Nem nagyon eszek gyors kaját sajnos, de legyen a pizza🍕

9. Én nem merek nyilatkozni😅😂

10. Ihh, na jó.
Dorciiina
antisocialprincess06

Nagyon szépen köszönöm ismét a kihívást, a kihívottaknak meg sok szerencsét!♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook