- Szerintem citromos illatosítót vegyél a kocsiba. – mondta Hyunjin Channak, aki minden figyelmét az útnak szentelte. – Olyan frissítő hatása van, mint a fenyőnek. Az is jó lenne. – gondolkozott.

- Akkor citrom vagy fenyő. – bólintott az exem, s megállt egy piros lámpánál.

Hyunjin ült az anyósülésen, s próbált segíteni azzal, hogy Chan milyen illatosítót vegyen, hiszen az előzőnek kiment az illata. Ezért is volt ez a téma, bár nem sok reakciót kapott osztálytársam, hiszen az exem nem igazán rá figyelt, hanem az útra.

Az osztálytársam egy fekete nadrágot viselt egy fekete garbós pulcsival, amihez egy fehér inget társított. Ez pár számmal nagyobb volt, s az első három gombot nem is gombolta be. Meg kell mondanom, nagyon jól nézett ki, s tetszett is a stílusa.

Chan sem esett túlzásba, hiszen – hozzánk hasonlóan – egy fekete nadrágot viselt egy fehér pólóval és a farmerdzsekivel. Még most is csak azt tudom mondani, hogy az exem iszonyat dögös. Régen is az volt, de most se panaszkodhat. Az már biztos, hogy a következő párjának nagyon oda kell figyelnie, nehogy lecsapják őt a kezéről.

Youngja és én hátul foglaltunk helyet és hallgattuk, ahogy ők ketten arról diskurálnak, hogy mégis milyen illatosító kellene az autóba. Néha mi is hozzászóltunk a témához, de többnyire csendben voltunk. Egyébként kiderült, hogy Chan alapból jött volna, hiszen Jungkook az egész osztályt meghívta. Már előre látom, hogy minden olyan lesz, mint az amerikai filmekben. Mindenki a nagy hétvégi buliról fog dumálni, ami a gazdag srácnál volt, aki nagyon hamar szerzett magának hírnevet. Tény, hogy a személyiségéhez nem tartozik hozzá a visszahúzódó én. Nem mondom, van mire felvágnia. Jól néz ki – de még mennyire jól - és pénze is van, emellett – a többiek által kapott információból tudván – remekel a saját sportágában. Bezzeg én egy kanál vízben is képes lennék megfulladni.

Bevallom, picit izgatott voltam. Sosem voltam Jungkookéknál, nem mintha ő annyiszor járt volna nálunk. Viszont nem tudtam, hogy mire számítsak. Sose voltam házibuliban. Itt ez nem jellemző. Vajon le kell vennem a cipőmet, ahogy azt illik? Bár Jungkookból kiindulva, mindezt felesleges megtenni, hiszen ő maga is folyton elfelejti levenni a lábbelijét.

- Valaki volt már Jungkooknál? – kérdezte Hyunjin, ami egyébként engem is érdekelt. Chan és Youngja között kapkodta a tekintetét, mikor hátrafordult az ülésben.

- Most miért nézel rám? – kérdezte a lány.

- Mert te vagy vele szinte egész nap. – rántott vállat.

- Ez nem igaz. – rázta a fejét. Aha, persze. – De válaszolva a kérdésedre, én még nem voltam.

- És te? Te az osztálytársa vagy. – fordult vissza Chanhoz.

- Az egy dolog, de még sosem voltam nála. – mondta, majd lefordult egy kis utcán. – Elvileg itt lesz. Szóljatok, ha látjátok a sötétben a házszámot.

Őszintén? Szinte nem is figyeltem a házszámot, inkább a lakásokat, nem! Palotákat. Ez tényleg a gazdag negyed. Hatalmas, gyönyörű épületek voltak itt, előkerttel és kovácsolt kapuval, amit színes mészhomok tégla tartott, s törte meg a – majdnem, hogy egyhangú – kerítést. Néhány kert ki is volt világítva. A házak többsége fehér, bézs és barnás színekben pompáztak, ezzel mutatván a letisztultságukat. Mintha egy klasszicista világba kerültem volna.

- Szerintem az lesz az. – mutatott előre Hyunjin. – Ott látok sok embert és színes fényeket. – mondta, mire én is kiszakadtam a látvány adta eufórikus állapotból, s előre néztem.

Nem lepett meg, hogy az előbbiekhez hasonló hatalmas, csodálatra méltó építmény fogadott. Ez csak annyiban különbözött a többitől, hogy itt ment az élet. Sőt, még csak most kezdett feléledni, ellenben a többivel, melynek lakói – valószínűleg – már aludtak.

Megerősítést Hyunjin feltevésére a GPS adott, ami azonnal jelzett, mihelyt a ház elé gurultunk. Mivel közvetlen elé nem tudtunk leparkolni, így picit hátrébb hagytuk magára a kocsit, persze miután lezártuk azt. Ezúttal Chan is megnézte magának jobban a környéket, s elismerően bólintott.

Hiába vagyok városi, most nem érzem magam annak. Most a nagykutyáknál vagyok, ez pedig kisebb idegességet okoz nekem. Valószínűleg csak a suliból lesznek itt, de mégis bennem van a félsz, hogy nem leszek odavaló. Eleve az úszók azok, akik elsősorban meg lettek hívva, velük szinte semmilyen kapcsolatban nem állok. Youngja – valószínűleg – Jungkookkal lesz, Chan pedig az osztálytársaival. Még szerencse, hogy Hyunjin itt van és hozzám hasonlóan ő se mondhatja el magáról, hogy az exem osztályának minden tagját ismeri.

Mindannyian megálltunk a fekete kovácsolt vaskapú előtt, mint a szerencsétlenek, s csak néztünk egymásra. A csengőt felesleges lenne megnyomni, hiszen kétlem, hogy a hangos zenétől hallanák. Tulajdonképp ez egy kisebb verseny volt; ki mer benyitni?

- Jó, akkor csinálom én! – sóhajtott az egyetlen nő a kis csapatunkban, s könnyedén beengedte magát. Mi összenéztünk, s végül Hyunjin volt az, aki Youngja után lépkedett.

- Menj csak. – intett nekem Chan, mire egy kedves mosolyt ejtettem köszönetképp.

A kert mesés volt. Mintha nem is a valóságban lennék. Szépen ki volt világítva, a fű tökéletes nagyságban volt levágva, akár a sövények. A képet csak még különlegesebbé tette a medence, ami kint árválkodott, hiszen senki sem használta. Minden bizonnyal a házigazda nem vállalta be, hogy még azt is takarítsa másnap.

Az egész ház, a kert, minden olyan más volt. Annyira modern, hogy kezdtem kellemetlenül érezni magam. Nekem a legokosabb kütyüim a telefonom és a laptopom. Ennyi, semmi több, itt pedig már látszólag is minden méregdrága és minden bizonnyal a mai technológiának megfelelően működik.

Ahogy bementünk a bejárati ajtón, akkor azonnal a szemünk elé tárult az úszó osztály többsége, illetve egy-két – számomra – ismeretlen személy. Ahhoz képest, hogy Jungkook nincs itt olyan régóta, több embert ismer, mint én. Páran köszöntek is nekünk – többnyire Channak – viszont volt olyan, aki figyelembe se vett minket. Nem gond, jobb szeretek a sarokban megbújni, minthogy mindenki engem nézzen. Röplabdánál más, akkor nem érdekel, de egy ilyen helyen elég frusztráló tud lenni.

- Sziasztok! – hallottuk meg Jungkook hangját, mire mindannyian felé néztünk. Mosolyogva közelített hozzánk egy üveg alkohollal a kezében. Fogalmam sincs, hogy milyen fajtájú, de nem is akarom tudni. – Érezzétek jól magatokat. Pia van, mosdó a második emeleten a harmadik ajtó baloldalt. A lentit ne használjátok, mert a szüleim kinyírnak. – nevetett.

- Minden törhetőt eltakarítottál? – viccelődött Chan, mire a srác vigyorogva megingatta a fejét.

- Maximum kapnak egy másikat. Annyi cuccuk van a szüleimnek, hogy fel se fog tűnni, ha egy-két dolog hiányzik. Mindenesetre vigyázzatok.

- Oké. – bólintottam. Szerintem kétszer is megnézem, hogy merre fogok lépni. Az életem nem ér annyit, mint a sarokban lévő porcica.

Habár Jungkook azt mondta, hogy nem kell innom ahhoz, hogy jól érezzem magam, a többiek nem hagytak szomjasan. Eleinte tiltakoztam, de a végén muszáj voltam én is inni, ugyanis elkezdtünk játszani. A nappaliban egy nagy körbe ültünk, s a felelsz vagy mersz játékot próbáltuk ki büntetésekkel együtt. A büntetés maga az ivás volt, ami számomra azért volt rossz, mert nem szívesen eregetem ki a titkaimat mindenkinek, s a szomszédhoz sem szerettem volna átszaladni, hogy kérjek tőle vécépapírt, mert összefostam a házat. Úgyhogy maradt az ital, onnan is inkább a hagyományos soju, hiszen nem akartam úgy járni, mint múltkor.

Néhány úszó nevét megjegyeztem, de a többséget csak külső leírás alapján választottam, ha én voltam a kérdező, esetleg a feladatadó. Voltak elég bátor emberek is, olyan dolgokat csináltak, esetleg válaszoltak meg, amiket én semmi pénzért nem lettem volna hajlandó. Például nem adnám mások tudtára, hogy kivel vesztettem el a szüzességem, főleg, hogy eleve azon vagyok, hogy az a kép rólam és Chanról véletlenül se kerüljön ki.

- Jungkook! – kiáltott fel az egyik rövidebb hajú srác, mire mindenki felé nézett.

- Merek. – vágta rá a házigazda, meg sem várva a már sokszor elhangzott mondatot.

- Adok neked két lehetőséget, amik közül választhatsz. – mosolygott a fiú, s egy kis hatásszünet után feltette a kérdését. – Bal vagy jobb?

- Bal. – válaszolta Jungkook egy kis gondolkozás után. Ő Youngja és köztem ült. A lány volt a bal oldalán, míg én a jobbján. Egy pillanatra elment a kedvem mindentől, amikor kimondta ezt az egy szót, hiába volt nyilvánvaló, hogy kit fog választani.

Miket beszélek? Nem szabad ilyennek lennem, mert ez csak nekem lesz rossz. Jungkook a lányokat szereti, méghozzá a legjobb barátnőmre fáj a foga, aki – mint látszik – nem áll ennek ellent. Én pedig nem leszek rossz barát, nem fogok közéjük állni. Nem is tudnék.

- Szuper, akkor a bal kezemben lévő piát kapjátok, a jobb oldaladon ülővel pedig bezárkóztok egy szobába és kettesben elfogyasztjátok ezt. – jött ide, s nyújtotta át Jungkooknak az üveget. – Egészségetekre. – vigyorgott, de én csak meglepődve néztem hol rá, hol pedig az úszó kezében tartott alkoholra, ami tele volt.

Ezek a halálomat akarják...

Már éppen készültem megszólalni, hogy szerintem nem jó ötlet ez az egész, vagy valaki váltson le, mert én lassan elérem a határaimat és direkt nem akarok részeg lenni, de ekkor Jungkook felkelt, s rám nézve biccentett egyet az emelet felé.

De jó, még a lépcsőn se fogok tudni lejönni a végére.

Mivel nem tudtam már mit mondani, számat húzva keltem fel én is, s követtem a srácot. Őt elég sokszor láttam inni, de még mindig nem ütött be neki a pia. Mint aki még ma bele se dugta volna a nyelvét legalább a sojuba.

- Mennyire bírod a Jägermeistert? – fordult felém, miután beléptünk a szobába, s be is zárta az ajtót.

- Semennyire? – mosolyogtam kínosan. – Nem tudjuk kiönteni az ablakon? – kérdeztem nevetve. Őszintén szólva, nem bántam volna, ha nem kell meginnunk. Szerintem az első két korty után végem lenne. Már így is picit be voltam csiccsentve.

- Nem öntök ki ilyen italt az ablakon. – nevetett és leült az ágyra, miközben felbontotta a piát, s meghúzta, majd egy fintor kúszott az arcára. – Baszki. – nevetett. – Ez nem volt a legjobb ötlet. – feküdt el az ágyon. – Mesélj valamit. Legalább tudjuk, hogy meddig vagyok itt fejben. – ivott ismét egy apró kortyot.

- Ugye nem akarod azt egyedül meginni? – kérdeztem.

- Te nem bírod, én pedig nem erőltetem rád. – motyogta. – Ha elkezdek hörögni, hívj mentőt.

- Idióta. – forgattam szemet. – Add ide. – sétáltam oda, s nyúltam az üvegért, ő pedig felült, s oldalra döntött fejjel, felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Jimin, hozzám talán egy fél liter után kellene mentőt hívni, hozzád viszont azonnal, mihelyt beleszagolsz. – vigyorgott, én pedig csúnyán néztem rá. Azért ennyire nem vagyok rossz ivó!

Hirtelen kaptam az üveg után, s Jungkook belassult reflexeinek hála meg is szereztem, majd én is beleittam. Nagyon nem tetszett az íze, de nem akarom, hogy a fiú egyedül fogyassza el. Azért az elég durva lenne. Még ketten is kevesek vagyunk ehhez.

- Ennek nagyon rossz íze van. – fintorogtam, mire Jungkook elnevette magát, s ismét elvette tőlem az italt, majd beleivott.

- Mesélj valamit. – ismételte magát, közben pedig letelepedett a földre hozzám, ugyanis én ott foglaltam helyet. Minek is a kényelmes ágy...

- Kérdezz. – rántottam vállat, hiszen magamtól nem tudok elkezdeni beszélni.

- Akkor... – gondolkodott el. – Kérdezhetek olyat, amit már kérdeztek lent, csak nem válaszoltad meg? – mosolygott.

Őszintén gondolkodóba estem. Jungkook tud rólam egyet, s mást, de nem szeretném, hogy mindennel tisztába legyen. Akkor már én is szeretném megismerni őt.

- Igen, de akkor én is kérdezek tőled. – bólintottam, az ő vigyora pedig még szélesebb lett. Nem tudtam eldönteni, hogy most helyes, vagy cuki ebben a pillanatban.

- Benne vagyok! Akkor, kivel volt az első csókod? – kérdezte, én pedig egy pillanatra elpirultam az emlékre. Elég romantikus volt az első csókom, s őszintén szólva mindenkinek ilyen első csókot kívánok.

- Channal. – válaszoltam. – Mi a kedvenc színed? – néztem fel rá, de csak a meglepődött arcát láttam.

- Ennyi? – kérdezett vissza, én pedig bólintottam. – Na jó, a fekete és a kék. Miért kérdezel ilyen egyszerűen megválaszolható dolgot?

- Mert nem ismerlek és nem ártana tudni, hogy kivel hozom össze a legjobb barátnőmet. – füllentettem picit, de ő ezt úgysem tudja. – Mikor volt az első csókod?

- Amikor 14 voltam, a suliban az egyik felsős csaj lekapott. – rántott vállat. – Meglepett, de nem csak engem, hanem a folyosón lévőket is.

- Nem volt rossz, hogy elvette az első csókodat? – kérdeztem, ő pedig elmosolyodott.

- Egyszerre csak egy kérdés, Szöszi. De rég hívtalak így! – nyúl előre, hogy meg tudja piszkálni szőke tincseimet, de én elhúztam a fejem. – De kis vad valaki, mintha nem lennél meleg. – kuncogott, mire én csak megforgattam a szemeimet.

- Csak nem vagy az esetem. – rántottam vállat. Valójában Jungkook tényleg nem volt az esetem, mert az én álom pasim nem így nézett ki, a belső tulajdonságai teljességgel különböztek az övétől, de úgy tűnik, hogy ez a srác egy hatalmas kivétel lett.

- Ezzel most rombolod az önbizalmam. – motyogta tettetett sértettséggel a hangjában. – Mi volt a legextrémebb hely, ahol csináltad? – kérdezte, én pedig azt hittem, hogy képen köpöm az itallal, amit éppen próbáltam leküldeni. – Érdekes reakció! Kíváncsivá tettél! – jött közelebb, s csillogó szemekkel várta a válaszomat.

- Ne mássz az aurámba. – próbáltam hátrébb tolni a fejét, de ő elkapta a kezem, s nemes egyszerűséggel leszorította azt a földre, miközben továbbra is kíváncsian méregetett. – Egy kocsiban. – sóhajtottam. Azt inkább nem említem, hogy akkor elvileg kirándulni mentünk fel a hegyekbe, csak a természeten kívül mást is felfedeztünk.

Jungkook elismerően bólogatott, s vissza is mászott a helyére, ami nagy megkönnyebbüléssel töltött el. Nincs nekem arra szükségem, hogy belemásszon a pofámba. Próbálom elérni, hogy ennél jobban ne tetsszen.

Szerintem egy jó másfél órán át bent lehettünk, s mást se csináltunk, csak kérdezgettük egymást. Az ital is gyorsabban fogyott, én pedig lassan a világomról se tudtam. A legtöbb dolgot viccesnek találtam, ahogy Jungkook is, bár ő nem csípett be annyira, mint én. Sokkal jobban, sőt, mérföldekkel jobban bírja az alkoholt, mint én.

Rengeteg dolgot megtudtam róla. A sok ciki sztoritól kezdve néhány szomorúig mindent elmondott. Már csak abban reménykedtem, hogy észben fogom tartani, bár tekintve, hogy a végére mennyire berúgtam, kétlem, hogy a negyedénél többre emlékezni fogok.

- Esküszöm, hogy elsétál az üveg! – próbáltam a Jungkook mellett lévő boldogítómért nyúlni, ám valamiben megbotlottam, s rázuhantam a fiúra, aki azonnal nevetni kezdett, mihelyt a földre értünk egy huppanással.

Én is elkezdtem nevetni, s kezdetleges zavaromat le is győztem ám ekkor Jungkook valami olyat mondott, ami miatt nem tudtam eldönteni, hogy a levegő megfagyott köztünk, vagy épp ellenkezőleg; lángolni kezdett.

- Tudod, kár, hogy nem lány vagy. – tűrt arrébb egy szemembe lógó szőke tincset. – Akkor nem is lenne kérdés, hogy kire startolok rá. – mosolyodott el, miután a szemeimbe nézett.

Hello Sütikék! Egy picit hosszabb rész lett, remélem ez nem gond🥰 Számítottatok erre? Juj, én annyira vártam ezt a részt😻😂

Reményeim szerint jövő héttől egy helyett két frissítés lesz a könyvből🥰

Eddig milyen az online oktatás? Nekem nagyon nem hiányzott, nem is tudom, hogy hogy a fenébe fogok én emelt érettségit tenni biológiából és kémiából😂 Olyan kétségbeesett vagyok, mint még sohaXD

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook