A hetem, miután Jungkook elhívott... Nos, mintha egy nagyobb fordulatot vett volna. Legalább is részben. A keddi délutánomat is vele töltöttem, ahol igazából ismételten csak kajálni mentünk volna el, de a végére az lett, hogy kikötöttünk a moziban, ahol megnéztünk egy filmet. Jól éreztem magam a fiúval, ehhez kétség sem fért. Talán néha egy öntelt alak, de senki sem lehet tökéletes, nem?

Szerdán bocsánatot kért Jonghotól a kérésemre. A srác arcára hatalmas meglepettség ült ki, de én csak mosolyogni tudtam a háttérben. Látszólag Jungkooknak nem igazán volt ínyére, hogy ezt kell tennie, de mégis megtette, s viszonylag őszintének is látszott. Nagyon jó színész lenne belőle. Az osztálytársam persze csak vállat vont, bár az arcára volt írva, hogy a legkevésbé sem érdekli őt ez az egész, mert a véleménye nem fog változni az úszóról, de Youngjára pillantva inkább beadta a derekát. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy Jungkook még a bulijába is meghívta, bár abba már nem ment bele. Azt mondta, hogy dolga lesz hétvégén, s ezt nem is firtatta a srác. Én azért örültem, hogy jó irányba haladunk, még akkor is, ha picit rosszul éreztem magam, amiért Jonghonak valószínűleg bejön Youngja, akit én próbálok összehozni Jungkookkal.

Végül megegyeztünk abban, hogy elhívjuk Chant is, mert kell egy sofőr, illetve Hyunjint, ugyanis ő a múltkorira nem tudott jönni, s most ideje lenne bepótolnia. Azonnal élt is a lehetőséggel, s már most elkezdett azon gondolkodni, hogy mit fog felvenni hétvégén. Komolyan, rosszabb néha, mint egy lány. Mondjuk tény, hogy ő sokat ad a külsejére, ami látszik is. Jó stílusa van, követi az idei divatot, legalább is azt, ami tetszik neki.

Szerdától ismét mennem kellett dolgozni, bár a nagybátyám nem engedett be még mindig oda, ahol Bodza volt. Szerintem egy ideig nem is fog, s ez így van jól. Jobb, ha hagyom még picit ülepedni a dolgot, tekintve, hogy akárhányszor meglátom az épületet, összeszorul a szívem. Hiába van nekem Stella, még mindig nehéz, s az is lesz egy darabig.

Viszont mielőtt elmehettem volna, Jungkook ismét elhívott, hogy menjünk el valahova. Persze itt le kellett mondanom, mert a munka az fontos, s a főnök nem fogja elfogadni, ha hiányzok, igazolásért meg nem akarok járkálni. Így is hamarabb el kell jönnöm szombaton a buli miatt, hogy el tudjak készülni.

Csütörtökön és pénteken is rengeteget voltam együtt a sráccal, s ez azért furcsa, mert hiába volt ott Youngja, inkább velem törődött. Ez persze nagyon jól esett, s nem is bántam, amiért kapok egy kis figyelmet tőle. Szerettem vele lógni, annak ellenére, hogy – valószínűleg – csak a szerződésünk miatt van velem. Nem bírtam a srácot eleinte, de most olyan, mintha az egyik legjobb barátom lenne. Elég fontos helyre került, de ezt semmi pénzért nem osztanám meg vele.

Pénteken ő maga vitt el a menhelyre, s ismét megígértette velem, hogy holnap mindenképp elmegyek a bulijára. Már csak nevetve bólogattam neki, ám mielőtt kiszálltam volna az autóból, ő megölelt, s kitartást kívánt.

- Kitartást, oké? – suttogta a fülem mellett, ami egy kisebb borzongást váltott ki belőlem, s elérte azt, hogy egy nagyot nyeljek.

Valószínűleg arra gondolt, hogy nehéz lehet nekem oda visszamenni, ahol meghalt a kutya, aki nagyon sokat jelentett nekem, s ezért tette azt, amit, ám nekem... Mégis gyorsabban kezdett verni a szívem, s szabályszerűen lefőttem. Egy kínos mosollyal hagytam el akkor a kocsiját, s igyekeztem minél hamarabb berongyolni az épületbe, mielőtt kiszúrja, hogy bizony, zavarba jöttem.

Nem gondoltam volna, hogy ismét lesz egy ölelés köztünk. Csak akkor öleltem meg, amikor elmentünk közösen sétáltatni Stellát, s megköszöntem neki, amit értem tett. Most viszont ő cselekedett, s egyszerűen nem értettem, hogy miért. Viszont... Magamat sem értettem. Miért viselkedek így? Akkor voltam ilyen, amikor Chan tetszett, de az, hogy Jungkook bejöjjön, az tilos. Nem lehet, mert ő a barátnőmre pályázik, s ez egy olyan reménytelen dolog lenne, hogy a legszívesebben bele se gondolnék erre.

Mikor beértem az öltözőbe, csak homlokon csaptam maga, majd mind a két arcomat lágyan pofozgatni kezdtem.

Hülye vagy, amiért ilyeneket gondolkodsz! – gondoltam.

Nekem nem tetszik az úszó, csak azért, mert hirtelen kedves lett velem, s azt mutatja, hogy törődik velem. Biztosan csak azért, mert később több információt akar a lányról. Nem kellene ilyen jóban lennünk... Nem kellene törődnie velem, hogy hasznot húzzon belőlem. A kép miatt amúgy is beszélnék, nem szükséges ahhoz így viselkednie.

- Mi történt? Látom éppen harcolsz magaddal. – jött be Yunsik, s biccentett rám a fejével. – Valami gond van? – ült le a padra az öltözőben, s vett elő egy szívószálas innivalót.

- Semmi, csak... Hülyeségeken kezdtem gondolkodni. – sóhajtottam, majd leültem én is, s a táskámban kezdtem kutatni, hogy kivegyem a ruháimat, s átöltözzek.

- És mi ez a nagy hülyeség, ami miatt pofozgatod magad? Teherbe ejtettél egy csajt? – kérdezte, mire majdnem kiestek a szemeim a helyükről, hiszen eldöntöttem, hogy átverem picit a bácsikámat, de a kifejezésem látva lefagyott. – Én csak hülyéskedtem, de...

- Semmi ilyesmiről nincs szó! – nevettem el magam jóízűen. – Nincs senkim. – vallottam be. – Csupán lehet, hogy... Furcsa érzéseim vannak egy ember iránt, akinek már tetszik valaki. – rántottam vállat, mintha semmiség lenne. – De szerintem csak fellángolás.

- Vagy nem, lehet, hogy csak te akarod elhitetni magaddal, hogy ez nem igaz, mert nem akarsz keresztbe tenni neki. Ismerlek már, Kölyök. Verj át mást, de ne ezt a vén rókát. – kelt fel, mutatott végig magán, majd a sarokban lévő kukához sétálva beledobta az üres dobozkát. – Régen nekem is volt részem plátói szerelemben. – mesélte.

- És mi lett a vége? – pillogtam fel rá, mire ő elmosolyodott.

- Az, hogy most van egy közös gyerekünk. – utalt a feleségére, nekem meg majd' leesett az állam. – Szóval ne add fel már itt. Ez olyan, mintha egy versenyben a startvonalnál, még a kezdés előtt kiszállnál, mert azt hiszed, hogy neked nem megy. Tényleg nem a legjobb érzés, de ez ilyen. – rántott vállat. – Minden egy furcsa érzéssel kezdődik. Lehet, hogy már egy ideje tetszett neked, csupán nem akartad magadnak se bevallani. – mutatott rám.

- Nem hiszem. – húztam a számat.

- Zavar, ha nem figyel rád? – kérdezte, mire erősen elgondolkodtam. Őszintén szólva, nem tudtam mit mondani erre, hiszen teljesen össze voltam zavarodva. – Jó, akkor úgy kérdezem, hogy jól esik, ha veled is, vagy csak veled törődik? – változtatott a kérdésén, miután egy perc elteltével se sikerült választ adnom neki.

Már majdnem megráztam a fejem, de ekkor eszembe jutott az, amikor elmentünk csak úgy közösen enni vagy moziba. Akkor pedig nem Youngjáról beszéltünk, sőt, a lányról egy szót se ejtettünk. Nekem pedig ez jól esett, így a válaszom csupán egy bólintás volt, miután nyeltem egy nagyot, hiszen realizálódott bennem, hogy én igenis szeretem Jungkook társaságát, s egyáltalán nincs ellenemre, ha vele kell kettesben lennem. Viszont az zavar, ha a lánnyal van, amiről eddig úgy vélekedtem, hogy biztosan csak azért van ilyen keserű íz a számban, mert Youngja elsősorban az én legjobb barátnőm, mindig velem volt, most meg hanyagol. De jobban belegondolva, a lánynak voltak ezelőtt is udvarlói és barátja is, ők mégsem érdekeltek. Nem éreztem kisebb féltékenységet, ha velük volt helyettem, de most mégis.

- Inkább menjünk és csináljuk a dolgokat. – ráztam meg a fejem, s gyorsan a felsőmet is átvettem. – Nem akarok többet agyalni ezen. – motyogtam, s felé fordultam.

Szerencsére tényleg ejtettük a témát, aminek rettentően örültem. Így is hála ennek a beszélgetésnek, komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy tényleg tetszik-e nekem Jungkook vagy egy szimpla erős baráti kötelékről van-e szó. Reménykedtem az utóbbiban, mert nem akartam, hogy részem legyen egy plátói szerelemben, mert nekem ebben felesleges lenne küzdenem, nem úgy, mint a nagybátyámnak. Én meleg vagyok, Jungkook pedig rá se nézne egy fiúra sem. Az elvárásai is elég magasak a lányok terén, tekintve, hogy egyből Youngját fogta ki, aki szerintem az egyik legszebb és legcsinosabb lány az iskolában.

Szinte aludni sem hagyott ez a gondolat, s ez nagyon zavart. Már nem vártam annyira a szombati bulit, mint amennyire eleinte. Csak egyedül akartam lenni, még úgy is, hogy meg szerettem volna bizonyosodni afelől, hogy valóban táplálok-e kisebb érzéseket az úszó iránt.

Youngja szombaton a buli előtt átjött hozzánk, hogy közösen készüljünk. Azt mondta, hogy nem akarja, hogy valami csöves szettben jelenjek meg, úgyhogy majd ő választ nekem valamit. Én persze ettől tartottam egy picit, hiszen a múltkorinak sem lett jó vége. Mondjuk akkor nem az öltözékem miatt történt a dolog. Tulajdonképp nem is tudom, hogy az exem miért kapott le, de talán jobb is. Vele azóta se nagyon beszéltem. Elég rideg a hangulat köztünk.

- Mit szólsz ehhez? Ebben jó a feneked. Ezt próbáld fel. – tette le az ágyamra a szekrényemből kiszedett nadrágot, mire egy nagyot sóhajtottam.

A kérdése teljesen felesleges volt, mert ha nekem nem tetszik, de neki igen, akkor is abban kell lennem. Mondjuk ezzel a nadrággal éppen semmi bajom nem volt. Csupán azért nem hordtam, mert míg levenni könnyű, felvenni annyira nem, s iskolában azért iparkodni kell az öltözködéssel.

- Még valami? – döntöttem oldalra a fejem, miközben a kezembe vettem a nadrágot.

- Egyenlőre ennyi. Ha találok valamit, akkor úgyis kirakom neked. – rántott vállat, s engem kihessegetve a szobámból, be a fürdőbe, vissza is ment, hogy tovább kutasson.

Egy sóhajjal néztem a fekete nadrágra. Nem tudom, hogy jó-e még rám, de hamarosan úgyis kiderül.

Levettem azt, ami most rajtam volt, majd elkezdtem magamra venni a kiválasztott anyagot. S lássunk csodát, jó volt. A fürdőben lévő tükörben meg is néztem magam benne, s el kellett ismernem, tényleg jó volt benne a fenekem, de még a lábaim is. Ki is mentem, hogy megmutassam a lánynak, aki elképedve kérte, hogy fordítsak neki hátat, majd oldalt is had nézzen meg.

- Ezt próbáld fel vele. – tért magához a bámulásából, s vágott hozzám egy fehér pólót és egy sárga kockás inget. Bólintottam, s már mentem is volna ki, ha nem szól utánam. – Mi van, lány vagy, hogy még a pólódat is a fürdőben akarod próbálni? – kérdezte nevetve, mire én egy gúnyos mosolyt villantottam felé, s le is kaptam magamról a rajtam lévő szürke pulcsimat.

Átcseréltem ezt a fehér pólóra, majd Youngja kérésére bele is húztam a nadrágomba, amibe egy övet muszáj leszek tenni, mert úgy tűnik, hogy fogytam azóta, mióta ezt megvettem. Az inget is magamra kaptam, amit majdnem elkezdtem begombolni, de a lány leállított. Ismét végigvezette rajtam a tekintetét, s ezúttal körbejárt, miközben hüvelyk- és mutatóujja közé csípte állát.

- Na? – kérdeztem kicsit türelmetlenül.

- Tökéletes. – mosolygott. – Talán a bőrkabátod is felvehetnéd és minden még tökéletesebb lenne. – villantotta ki a fogait, miután leült az ágyamra.

Csak bólintottam egyet, s levettem a fogasról a kért darabot. Youngja már kész volt, úgy jött ide. Az idő már elkezdett lehűlni, de őt ez cseppet sem zavarta. Egy passzos vörös felső volt rajta, aminek az ujja háromnegyedes volt, s ehhez egy fekete, loknis, térd feletti bőrszoknyát vett fel. Fekete nylonharisnya fedte csinos lábait, s egy fekete magassarkút vett fel. Határozottan dögös volt. A sminkje meg elképesztő volt. A haját is leengedte, ami rá nem jellemző, mert felfogva jobban szereti. Természetesen jól állt neki, sőt, lélegzetelállítóan nézett ki.

- Ha ma nem szedsz fel valakit, akkor soha. – mondta, miközben én egy nadrágszíjat vezettem be a tartókba, nehogy elhagyjam a gatyám. Furán néztem rá, mire vörös rúzsos száját mosolyra húzta. – Nem ártana pasiznod. – jött ide hozzám, s ölelt át. – Channal olyan boldog voltál régen, szeretnélek ismét annak látni. – mondta, mire egy keserű érzés áradt szét a belsőmben, mégis magamra kellett erőltetnem egy felfelé ívelő ajakgörbületet.

- Nekem jó így. – rántottam vállat. A lány elengedett, s éppen szólásra nyitotta a száját, mikor meghallottuk, hogy Chan és Hyunjin üdvözli a nagyszüleimet. – Menjünk. – biccentettem az ajtó felé, s előre is engedtem. Még gyorsan magamra kaptam a kabátomat, s beletúrtam szőke hajamba, s egy sóhaj kíséretében, egy erőltetett mosollyal én is kiléptem a szobából, hogy üdvözöljem a többieket, a nagyszüleimtől pedig elköszönjek.

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel😌 Hogy telt a hetetek? Az enyém elég fárasztó volt😭

Köszönöm szépen a 7k megtekintést! Nagyon hálás vagyok, hihetetlen, hogy már ennyinél járunk🥺♥️♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook