A történelem már megváltást lehetett ennyi fizikai megterhelés után. Teljesen kifáradtam, s még sehol se volt a nap vége. Ha belegondolunk, most kezdődött.

Kim úr jelezte nekünk, hogy hamarosan lesz egy meccsünk, úgyhogy lassacskán elkezdünk ismét játszani gyakorlásképp. Szerencsére fedett téren lesz, nem úgy, mint a lányoknak, akik a szabadban fognak megmérkőzni egy másik iskolával. Youngja különösen utálja, ha kint, a strandon kell játszani. Állítása szerint ott is homok van, ahol nem kellene homoknak lennie. Tény és való, olyan koszosan szokott lejönni a pályáról, hogy rendesen sajnálom előtte meginni a vizet, inkább ráönteném, hogy kicsit tisztább legyen és ne süljön meg.

A teremben annyival rosszabb, hogy amikor vetődni kell, akkor az sokkal keményebb, mint a homok, viszont a másiknál nehezebb a mozgás. Jobban mondva nekem. Nem sokszor játszottam kint, talán ezen a nyáron négyszer, de elég is volt. Mindig elvágódtam a homokban, mihelyt megindultam. A labda, ami a fejemre esett, csak hab volt a tortán. Úgy éreztem magam, mintha egy szög lennék, amit még jobban belevernek a kívánt helyre.

A történelmet oktató úr egy igazán kedves középkorú bácsi volt, aki eredetileg pszichológus szeretett volna lenni, de időközben rájött, hogy nem való neki az a munka. Ő nem bírná, ezért is lett tanár. Elég laza, nem sokszor emeli fel a hangját, ellenben az irodalomtanárral, akinek az órájára rendesen rettegünk olykor bemenni. Ha a folyosón közlekedik, akkor a falhoz lapulva várjuk meg, amíg elmegy. Bár néha lehet, gyorsabb lenne, ha valaki – aki persze meri – meglökné hátul, s had guruljon!

- Ma melózol? – kérdezte tőlem Youngja, amikor az óra végén kiment a tanár, s végre beszélgethettünk. Csak megráztam a fejemet, hiszen ma nem kellett mennem dolgozni, csak szerdától. – Szuper! Akkor elmehetnénk moziba valamikor. Ma nem, mert előre kellett volna szólnom a szüleimnek, de a holnap neked jó? – pillantott rám.

- Előreláthatólag jó. – biccentettem. – De mit nézzünk? – vettem elő a telefonomat, hogy megnézzük, mit vetítenek holnap.

- Ne horrort. – mondta, én pedig elmosolyodtam, hiszen én se szerettem volna abból a kategóriából válogatni. Egyikünk se szereti, de az akciófilmekkel nincs problémánk. – Valami vígjáték nincs? – bújt közelebb hozzám, hogy ő is meg tudja lesni a kínálatot. – Ennek láttam az előzetesét. – bökött rá az egyikre. – Egész jónak tűnt. – ingatta a fejét.

- Akkor legyen ez? – kérdeztem rá, ő pedig megvonta a vállát, s elhintette, hogy kíváncsi lenne rá. – Akkor foglalok. – mondtam, s két helyet foglaltam is. Ha nem engednének valamelyikünket, akkor sincs baj, mert nem fizettem előre a jegyért.

A következő óránk kémia volt, viszont ilyenkor volt a hosszabb szünet. Az osztályfőnök által aláírt kilépőnkkel igyekeztünk, hogy még azelőtt a be- illetve kijárathoz érjünk, hogy többen is odatömörülnének, mivel boltba szerettünk volna menni. Hyunjin és Jongho voltak olyan kedvesek, hogy vigyáztak a cuccainkra, ezért csak a pénztárcánkkal, illetve az igazolványunkkal lódultunk meg. Egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki az ajkaim közül, mikor megláttam, hogy csak 4-5 ember van ott.

Gyorsan meg is mutattuk az engedélyünket, s már mentünk is, de ekkor egy ismerős hangot hallottam meg, bár archoz kötni nem tudtam. Ezért is álltam meg, s fordultam egyet, hogy lássam, kihez tartozik ez a kellemesen mély orgánum.

Azt a srácot láttam meg, aki Youngjával beszélgetett még a kondiban. Természetesen a lány is megállt, amikor én, s elkezdte azt nézni, amit én figyelek. Horkantott is egyet, majd meg is rántotta kicsit a karomat, hogy menjünk. Csak biccentettem egyet, s emeltem is a lábamat, hogy elhagyjam egy kis időre az iskolát, ám valaki – nagy valószínűséggel – utánam szólt.

- Hé, szöszi! – mondta, mire muszáj voltam ismét megfordulni, miközben felvontam az egyik szemöldökömet. Nyilván nem tetszett ez a megnevezés, de nem tudja a nevemet, jobb ismertetőjegyem meg nem volt, csak a szőke hajam, szóval elnézem neki. – Hoznál nekem egy sajtburger menüt? – kérdezte az ajtónak dőlve, a tárcáját előszedve. – Odaadom az árát.

A lányra néztem, aki csak a fejét rázta, miközben kicsit sem kedves pillantásokat küldött az úszó felé. Én viszont vele ellentétben nem voltam ilyen, csak sóhajtva visszamentem, s felé nyújtottam a kezemet, hogy beletegye a pénz.

Már biztos voltam benne, hogy új, elvégre nem mehetett ki, mert nem volt kilépője. Nem tudtam csak úgy figyelmen kívül hagyni, a meki meg közel van, simán visszaérünk, főleg, hogy mi csak egy-egy palack vízért mentünk. A büfében is van, nyilván, de kétszer annyi áron adják, mint a pár percre lévő kisboltban, tehát egyértelmű, hogy kimegyünk és inkább ott vesszük meg. Igaz, Youngja már kért egy palack vizet, amit Jongho meg is vett neki, de az elfogyott, a suliban meg csőtörés van, szóval nem tudjuk újratölteni a palackot.

Kicsit kellemetlen, mert aki mosdóba akar menni, az nem tud. Én is szerettem volna lefürödni a kimerítő edzés után, de nem tudtam, de szerencsére volt nálam dezodor.

- Miért nem mondtál nemet neki?! – kért számon a lány, amikor kiértünk az intézményből, én pedig számat húzva rántottam vállat. – Meg mi a franc ez a megszólítás? Szöszi... - horkantott fel. – Lehet, hogy idősebb is vagy és akkor hyungnak kellene hívnia, nem pedig ennek a... Nem is tudom minek, ez nem becenév! – puffogott.

- Mindegy, nem tart sokáig elmenni a mekibe. – rántottam vállat. – Ha nem akarsz jönni, akkor kint megvársz.

- Na nem játszunk ilyet! Ha már elmegyünk, akkor minimum egy epres fagyit veszek. – rántott vállat, hiszen az volt a kedvence, s igen, ő képes volt bemenni egy kicsiny fagyiért a mekibe és végigállni a sort. Mondjuk én se szoktam ott mást venni, mert a mamámék nem szeretik, ha ott étkezek, mert állításuk szerint az egész csak műanyag.

A két vizet gyorsan meg is vettük, s célegyenest mentünk tovább a mekibe, hogy ott a srácnak a kajáját is megszerezzük. Bár nem értem, hogy miért nem szóltak neki, hogy nem tud kimenni, mert nincs kilépője... Lehet barátai sincsenek egyenlőre, akik tájékoztatják erről, amit már a portás megtett.

Szerencsére nem voltak sokan, ami azért meglepett, mert ilyenkor általában tolonganak a mi iskolánkból is, de amilyen gyorsan jöttünk, olyan gyorsan mehettünk is. Mivel a srác – akinek elfelejtettem a nevét – nem mondta, hogy milyen üdítőt kér, illetve a krumplihoz mit, ezért sima kólát kértem neki, illetve barbecuet Youngja ajánlására.

- Amúgy miért ezt mondtad? – utaltam a barbecuera, amikor már mentünk vissza az iskolába.

- Ezt nem sokan szeretik és reménykedem benne, hogy ő sem. – rántott vállat, mire hitetlenkedve felnevettem. Ember legyen a lábán, aki képes ennek a lánynak udvarolni... Félreértés ne essék, nagyon imádom ezt a csajszit, illetve a stílusát is, de tény, hogy nehéz eset, s nála nagyon fontos az a bizonyos első benyomás, hiszen eléggé előítéletes.

A suliban szétváltak útjaink, mert ő a mi termünkbe ment, míg én az úszókat próbáltam felkutatni. Nem szerettem volna, de végső kétségbeesésemben muszáj voltam ráírni Chanra, mert nem akartam mind a három emelet össze termét átnézni, hogy melyikben vannak. Szerencsémre azonnal érkezett is a válasz, miszerint a másodikon vannak a 220-as teremben, ezért a lépcső felé is indultam, hogy felvánszorogjak.

A teremből hallottam is az egyre erősödő zenét, ami a sulirádiónak köszönhető, s a többiek által generált hangzavart is, ami eléggé elnyomta a Red Velvet egyik számát. Mikor beléptem, azonnal körül is néztem, s észre is vettem Chant, hiszen intett nekem egyet, majd felém lépkedett.

- Szia Jimin. – mosolygott. – Miért kerestél? – kérdezte, majd meglátta a kezemben lévő kaját, mire összeráncolta a szemöldökét.

- Szia Chan, ami azt illeti... - kezdtem bele, de egy hang félbeszakított.

- Meg is érkeztél? – hallottam közvetlen magam mellől a srác hangját, majd kikapta a kezemből a csomagot. – Köszi Szöszi. – mosolygott rám, én pedig megforgattam a szemeim.

- Jimin... – mondtam, de ő rám se hederített, ezért csak legyintettem egyet, s egy kínos mosollyal az arcomon közöltem Channal, hogy csak azért jöttem, hogy ezt odaadjam neki, mert nem tudta, hogy engedéllyel lehet csak elhagyni az épületet, egészen a 6. óráig.

Eléggé kellemetlen szituáció volt, de a fiú nem vette magára, sőt, közölte velem, hogy nagyon kedves vagyok, amiért ezt megtettem az új srácért. Ezután persze azonnal elköszöntem, s vágtatva indultam a saját termem felé, mert nem szerettem volna tovább ott lenni. Mint mondtam, kissé kínos számomra az exemmel lenni, pedig nem vagyunk haragban egymással.

Ha legközelebb összefutok ezzel a sráccal, akkor muszáj leszek köszönés helyett bemutatkozni, mert nem tetszik, hogy így hív, s ahogy Youngja mondta, az is megeshet, hogy idősebb vagyok tőle, akkor pedig elvárom a hyung megnevezést. Bár reménykedem benne, hogy erre a beszélgetésre nem a mai nap fog sor kerülni, mert eleget voltam az ő és a többi úszó közelében.

Hello Sütikék! Meg is hoztam az új részt😌 Nem éppen rózsás eddig a kapcsolatuk a srácoknak😅 De majd alakul az😌

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook