- Mikor kezdődik? – kérdezte Jungkook tűkön ülve, amit a mellettem lévő Jongho csak egy szemforgatással díjazott.

- Bemelegítés van még egy 20 percig. Mit szeretnél, mikor induljon? – sóhajtott unottan a srác. Meg se próbálta tagadni, hogy nem csípi az úszót, de őt ez egy kicsit sem érdekelte.

Youngjának meccse van ma, amire eljöttünk. Én mindig ott vagyok és támogatom őt, néha Jongho is lenéz, viszont most Jungkook is hozzánk csapódott, s szerintem ezek után egyet se fog kihagyni. Egész héten együtt voltak, vagy éppen velünk. Az amerikai sráccal még kedden találkoztunk, hogy ismét kibeszéljük a barátnőmet. Ez úgy tűnik, hogy hasznos volt, hiszen amikor – nagyon ritkán – kettesben maradtunk a lánnyal, elkezdett áradozni Jungkookról, s azt is megemlítette, hogy talán félreismerte.

A lányok már csak passzolgattak a végére, s hamarosan el is kezdődött a két csapat mérkőzése. Youngja szokás szerint hozta a remek formáját. Nagyon jól játszik, s a lányok nagyon összhangban vannak. Ez mondjuk nem csoda, rengeteget gyakoroltak, s sok kisebb meccsük is volt. Ez se számít nagynak, de a nyáriakhoz képest igen. A barátnőm legnagyobb öröme az, hogy ma esett az eső, így fedett pályán vannak, nem homokban kell fetrengeniük.

Viszont több csere is kellett. Egyszer az egyik lány rosszul érkezett, s utána már fel se bírt kelni. Nagyon fájlalta a lábát, így le is vitték onnan. Szünetet rendeltek el emiatt, mivel mentő jött érte. Nagyon szurkolok érte, hogy ne szalagszakadása legyen, mert azután nem biztos, hogy pályára állhat. A napot végül győzelemmel zárták a mieink, szóval az már biztos, hogy ünnepelni fogunk. A lányok nem szoktak úgy összeülni, mint mi, szóval mindig külön tartunk Youngjának egy vacsora-partit.

Stella lassan egy hete lesz nálunk, s még mindig akkora boldogsággal térek haza, hogy azt elmondani sem lehet. A kutyus mindig vár engem, mama pedig minden nap elmondja, hogy mi történt. Az ő életük is picit aktívabb lett egy kiskutyával. Bár papa panaszkodik, amikor ő találja meg a kutyagumit, mivel még nem szobatiszta, de legalább már az ajtóba áll, s oda csinál. Jelezni még nem jelez, csak odamegy és letesz egy csomagot.

Jungkook megkérdezte, hogy végül milyen név mellett döntöttem, én pedig vállat rántva közöltem azt, amit ő ajánlott, s hozzátettem, hogy csak azért, mert nem volt jobb ötletem. Csak jót mosolygott rajta, s szerencsére nem firtatta a dolgot. Nem kezdett el kötekedni utána.

- Na, milyen voltam? – jött ide hozzánk a lány lihegve, mi pedig mosolyogva fogadtuk.

- Elképesztő. – mondta Jungkook teljesen átszellemülve. Tagadni se tudta volna, hogy bejön neki a lány. Úgy nézett ki, mint akit bedrogozott csupán a látványa, s ami még meglepőbb, az az, hogy Youngja zavartan le, majd felpillantott egy mosollyal.

- Köszönöm. – mondta, én nem akartam hinni a szememnek, hogy a lány, aki mindig kemény, most zavarban van. Valamit nagyon jól csinál Jungkook. – Kapok vizet? – nézett szét, bár inkább Jonghon akadt meg a tekintete, aki csak nagyokat pislogva rázta a fejét.

- Nem-nem! Mindig én hozom, most itt az új srác. – biccentett a fejével Jungkookra, aki csak szájtátva nézett a tőle alacsonyabb csapattársamra, s már készült is, hogy megszólaljon, amikor a lány megtette helyette.

- De neked már olyan jól megy, Jongho! Tapasztalat, tudod. – rebegtette meg pilláit, nekem pedig egyszerre kétes érzésem lett. Egyrészt vicces volt, ahogy megpróbálta az aranyos kislányt előadni, másrészt viszont nagyon szemétnek gondoltam a legjobb barátnőm viselkedését.

- Majd én megyek. – sóhajtottam, magamra vállalva a feladatot, mielőtt veszekedés tör ki.

- Veled tartok. – morgott az osztálytársam, s meg is indult, hogy keressen egy automatát, mert a szervezők nem biztosítottak a csapatoknak vizet.

Amikor kiértünk, a fiú azonnal neki is kezdett, hogy elege van ebből, meg mennyire nem csípi Jungkookot. Azt is hozzátette, hogy csak nyílt kapura utazik, aztán egy lövés után számára véget fog érni a játék, mert ha berúgja a győztes gólt, utána teljesen mindegy, hogy a kapuban áll-e valaki.

Ezen szavai hallatán nem tudtam eldönteni, hogy most félti Youngját vagy tetszik neki. Rákérdezni persze nem mertem. Féltem a választól, hiszen ha így lenne, akkor már egy valaki esélyét elszúrom, aki az egyik legjobb barátom. Így is elég bűntudatom volt, amiért a lány ellen játszottam, s átpártoltam az ellenséghez, még akkor is, ha kényszerből tettem ezt. Mindenesetre ha Jungkook tényleg csak ki akarja használni a barátnőmet, akkor letépem a farkát és megetetem vele.

Megvettük a vizet, s miután nagyjából Jongho is lenyugodott, vissza is tértünk hozzájuk. A lány gyorsan megitta a kért italát, majd a többiek után ment, hiszen ők már az öltözőben várták őt. Jungkook arcáról le sem lehetett vakarni a mosolyt, pedig biztos vagyok benne, hogy a csapattársam szívesen megpróbálta volna.

Ezután meg se szólalt, én próbáltam oldani a hangulatot, ami elég kínos lett, de ezen Jungkook nem segített, főleg, mikor elkezdett valami videót mutatni nekem a telefonján, a mellettünk lévőt ebből kihagyva. Utána próbáltam beszélni mindenről, ami eszembe jutott, de vagy Jungkook szólt hozzá a dologhoz, vagy senki. Szóval a végére teljes csendben vártuk a lányt a bejárat előtt, aki mikor megérkezett, elkezdett panaszkodni a másik csapatról. Az öltözőben majdnem össze is ment az egyikkel, miután a fél családját elátkozta, csupán azért, mert Youngjáék nyertek. Sajnos vannak olyanok, akik képtelenek elviselni a vereséget.

- Azt hittem, hogy felképelem azt a libát és a hajába ragadok! — fújtatott a barátnőm idegesen, s az út közepén trappolni is kezdett, amit én mosolyogva, majdnem nevetve néztem, míg Jungkook ettől is képes lett volna elfolyni. Ez a srác iszonyatosan szerelmes...

Lassan oda is értünk az étterembe, ahol mindannyian kinéztünk valami viszonylag egészséges kaját, ami nem tolja meg a súlyunkat annyira. Hamarosan mérés is lesz és az edző tuti kinyír minket, ha valami nem lesz rendben.

- Azt remélem láttátok, hogy érintette! – mesélte Youngja, miközben tele volt a szája kajával.

- Igen, mert ott voltunk. – sóhajtott Jongho, aki szerintem még mindig végig volt sértve azért, amiért ő csupán a vízhordó gyerek szerepet kapta.

- De durcás valaki. — gügyögött a lány, mire a srác csak megforgatta a szemét. — Jó... Nem bírom ezt. — kelt fel, mire mindannyian furán néztünk rá. Mos le akar lépni?

- Hova mész? — kérdeztem meg. Tényleg igazságtalannak tartottam azt, amit leművel Jonghoval, de nem akartam, hogy csak így leléceljen.

- Meghívom egy italra, csak ne nézzen már így... — mondta felfújt arccal, s gyorsan a pulthoz is vágtatott meg sem várva a pincért, aki idővel idejött volna hozzánk.

- Most boldog vagy? — fordult Jungkook a csapattársam felé, s látszólag egyáltalán nem volt nyugodt. — Basszus, ő egy lány, hogy kényszerítheted arra, hogy fizessen?!

- Nem kényszerítettem én semmire! Magától kelt fel, hogy vegyen nekem valamit, sőt, meg se kértem rá! — kelt azonnal saját maga védelmére a fiú, én pedig kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam. Még összébb is húztam magam, hiszen én köztük ültem, s olyan volt, mintha egy csatatér kellős közepén lennék.

- Akkor miért nem varázsoltál magadnak elég tököt ahhoz, hogy elmond neki, hogy nem kell meghívnia?! — tárta szét a karjait az úszó, amivel majdnem pofán csapott. Nem tetszett a hangneme a barátommal szemben, ami miatt már én is kezdtem elég paprikás kedvemben lenni.

- Te meg miért nem szállsz le róla? A vak is látja, hogy csak egy dologra kell neked szegény lány. Mész utána, aztán otthagyod. — fújtatott idegesen Jongho.

- Te meg miről beszélsz? Elment az eszed vagy valahol a farkad mögött hagytad? — hajolt közelebb Jungkook, én pedig összeszorítottam a szemeimet. Nem hiszem el, hogy ezek itt vitatkoznak, méghozzá rajtam keresztül.

- Ezt pont te kérdezed? — nevetett fel a fiú, majd hirtelen felállt, s valamennyi összeget az asztalon hagyott. Nagy szemekkel néztem rá. — Én nem hallgatom ezt tovább. Itt a pénz, add át neki. Léptem. — viharzott ki az étteremből, s mihelyt ez megtörtént, idegesen fordultam Jungkook felé. Most komoly késztetést éreztem arra, hogy felképeljem az öntelt lényét.

- Te nem vagy normális! — próbáltam halkan megszidni, bár teljesen felesleges volt, az étterem ezen részén lévők mind minket néztek. Csodáltam, amiért még telefonokat nem láttam az emberek kezében, amivel ezt az idevarázsolt cirkuszt örökítik meg.

- Én?! Ne mondd már, hogy az ő pártját fogod és nem a legjobb barátnődét!

Azt hittem, hogy ezután tényleg felpofozom. Ezt pont ő mondja?! Mikor ő érte el, hogy ellene forduljak egy rohadt kép miatt? Na nem, ezt nem fogom hagyni.

- Igen! Szerintem Jonghonak van igaza, mert nem igazságos, hogy folyton csak egy valamire jó Youngjának. Te meg nekem ne gyere azzal, hogy nem a legjobb barátnőm pártját fogom, mert hála neked, már egy ideje ellene játszok!

- Ezt most ne fogd rám! — förmedt rám, én pedig úgy éreztem, hogy a kedves Jungkook hirtelenjében eltűnt, s ismét előbújt az idegesítő énje, amit ki nem állhatok. — Te mentél bele abba.

- Mi?! — sipítottam fel, mert erre már nem tudtam mit reagálni. — Ezt komolyan mondod, mikor más lehetőségem se volt?! Tudod mit? — kérdeztem, s azonnal pakolászni kezdtem, mire ideges tekintete meginogni látszott, s helyét a kérdő, nem, inkább a kétségbeesett vette át. — Bekaphatod a képeddel együtt. — vettem fel a táskámat a vállamra, majd idegesen kitrappoltam az épületből.

Jelenleg annyira felbőszült voltam, hogy az se érdekelt, hogyha azonnal jelez a telefonom, hogy felkerült a kép. El akartam tűnni onnan, a lehető legmesszebb Jeon Seggfej Jungkooktól.

Pár perccel később, amikor tisztább volt a fejem, elővettem a telefonom, s megnéztem a létező összes közösségi oldalt, de szerencsére sehol se találtam meg a képet, ami azért megnyugtatott. Nem akartam még Channal is vitázni erről egy sort, illetve hiába iszonyatosan haragudtam Jungkookra, azért verekedést se szerettem volna, hiába voltam percekkel ezelőtt azon, hogy eljár a kezem.

Végül kikerestem Youngja számát, aki már legalább 20 üzenetet hagyott, hogy hova tűntem. Szívesen leírtam volna neki, hogy miért mentem el én is meg Jongho is, de nem akartam ennél is jobban rontani a helyzeten. Éppen ezért csak annyit írtam vissza, hogy a nagybátyám hívott, hogy sűrgősen menjek a menhelyre, de majd bepótoljuk a kajázást.

Ezután felhívtam Jonghot, s megkérdeztem, hogy hol van. Reméltem, hogy még a közelben van és akkor beszélhetünk picit. Mind a ketten idegesek voltunk, s szerintem nem ártana az, ha megbeszéljük a dolgokat. Szerencsére csak 1 utcányira volt tőlem. Mondta, hogy megvár, így azonnal meg is indultam. Hamar meg is láttam, az egyik padon ült, s csak nézte az előtte elhaladó autókat.

- Itt vagyok. — mondtam neki picit lihegve, mivel siettem. — Beülünk valahova? — kérdeztem, mire ő csak bólintott egyet, s fel is kelt.

- Te hogy-hogy eljöttél? — kérdezte, miközben haladtunk a járdán a térképet nézve.

- Nem találtam igazságosnak egyikőjük viselkedését. — rántottam vállat. — Vitatkoztam egy sort Jungkookkal, aztán otthagytam.

- Youngja hogy nem veszi észre, hogy az a bunkó csak... — harapta el a mondat végét, én pedig úgy érzetem, hogy egy dolgot tisztáznom kellene.

- Jungkook komolyan gondolja. — sóhajtottam, mire Jongho meglepettségében majdnem orra bukott a járdán. — Érdekli őt Youngja. Tőlem kér tanácsokat, hogy miket csináljon, hova vigye. Tényleg komolyan gondolja.

- Na várjunk... Te segítesz neki? Még akkor is, ha tudtad, hogy nem kedveli a pasit? — ráncolta a szemöldökét én pedig vállat rántottam.

- Így alakult. — motyogtam. Azt nem mondhatom el neki, hogy nem magamtól segítek neki.

Hello Sütikék! Itt is van az új rész, ami hááát... Lapos lettxd Viszont drámás😌😌

Eddig milyen a szünet?♥️♥️♥️

Köszönöm szépen a 6k megtekintést! Nagyon boldog vagyok, ez pedig nektek köszönhető!♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook