Hat körül hívhattak minket, hogy végeztek. Szerencse, hogy a bácsikámnak van jogosítványa és kocsija is, így nem kellett még a tömegközlekedéssel bajlódni, s itt-ott átszállni. Bár így is elcsíptük a délutáni dugót, ami miatt csak még idegesebb lettem. Folyamatosan járt a lábam, s a körmömet is tövig rágtam, pedig nem szokásom, sőt, nagyon nem szeretem, ha más ezt csinálja. Youngjára is mindig rászólok, amikor nekikezd, de most jó lenne, ha engem csapna le valaki, mert a végén az ujjaimat fogom leharapni.

A kórház nincs valami közel, s elég sokat kellett állnunk a dugóban is, éppen ezért másfél óráig tartott odaérni. Az orvost pont elcsíptük a folyosón, aki behívott minket az irodájába. Mondta, hogy a főnök szólt, hogy nem lesz elérhető, ezért minket értesítsenek, s így is tettek.

Bármennyire is voltam ideges, nem akartam fel-alá járkálni a szobában, mert ha olyan hírt kapok, nehogy összeessek, így jobbnak láttam, ha leülök. Csak csendben hallgattam, s néztem, ahogy mutogat nekünk ilyen-olyan fekete-fehér képeket, s próbáltam felfogni, hogy az mi. Annyit fogtam fel, hogy a fehér foltok nem jelentenek jót, de itt nem csak foltok voltak, hanem vonalaktól kezdve minden. Én nem értem, hogy az orvosok ezen hogy igazodnak ki. Én előbb olvasnék el egy kínai receptet és mondanám vissza a tartalmát, minthogy azt előadjam, hogy mi a fészkes fene van ezeken a képeken. Hozzátenném, nem tudok kínaiul.

- Szóval lerövidítve a dolgokat, a kutyus élete ezzel a műtéttel picit meghosszabbodott, de nem sokkal. Sajnos nem tudunk ettől többet tenni érte. – sóhajtott, én pedig éreztem, hogy az összes vér a fejembe száll. Az arcom égett, s lezsibbadtam. Bodza... Meg fog halni? – Jól van? Hozzak egy pohár vizet? – állt fel azonnal az orvos, s a válaszomat meg se várva rohant ki, hogy szóljon valakinek. Yunsik felém fordult, s egyik kezével a vállamat fogta meg, míg a másikkal óvatosan pofozgatni kezdte az arcomat.

- Kölyök, hé! – szólítgatott, de én annyira a saját gondolataimba merültem, hogy csak másodpercekkel később pillantottam rá. Csak néztem rá, de a szavai nem jutottak el hozzám. Egyszerűen képtelen voltam értelmezni őket. Hallottam, de nem értettem. Mintha nem az én anyanyelvemen szólna hozzám.

Az orvos is visszajött, amit csak onnan tudtam, hogy hirtelen előttem termett, s az orrom alá dugott egy pohár vizet, amit én lassan inni is kezdtem, de majdnem vissza is köptem, hiszen cukros volt, a borzalmas ízvilág pedig nem tetszett az ízlelőbimbóimnak.

- Ezt igya meg. Mindet. – mondta a doki, amit végre már értettem, s lassan bólintottam is egyet.

- Tényleg... Semmit se lehet tenni? – kérdeztem, miután megittam a cukros vizet, s már voltam annyira jól, hogy meg tudjak szólalni.

- Sajnos ennél többet nem. – rázta a fejét. – Szerintem az lenne a legjobb megoldás, ha elaltatnánk a kutyust, mert ha hagyjuk, neki lesz a legfájdalmasabb.

- Ezt szerintem a főnökkel kellene megbeszélnie. – szólalt meg Yunsik is, az úr pedig bólintott egyet. Bár mi jöttünk el meghallgatni őt, nem dönthetünk.

Megköszöntük a kedves segítségét, s meg is hajoltunk, majd elindultunk vissza. Már nem volt akkora dugó, de még így is nehezen jutottunk el egyik helyről a másikba. Most nem is siettünk. Én gondolkodtam, s szerintem a nagybátyám is ezt tette. Nem is beszélgettünk egymással, csak amikor megérkeztünk, akkor szólalt meg.

- Figyelj, tudom, hogy nagyon érzékeny neked ez a téma, de tényleg az lenne a legjobb, amit az orvos mondott. – zárta le a kocsit, én pedig nem is tudom, hogy miért, de ezen úgy felfújtam magam, hogy fel tudtam volna robbanni.

- Az, hogy elvesszük tőle az életet?! Legalább picit tovább élhet ezzel a műtéttel, erre te azt mondod, hogy altassuk el? – akadtam ki, s a végén hisztérikusan fel is nevettem.

- Szenvedni fog...

- Akkor fog szenvedni, ha nem hagyjuk őt picit. Ezt a keveset is el akarod venni tőle? – tártam ki a karjaimat, s míg én a kiabálás szélén álltam, addig Yunsik végig higgadt maradt. Ő is tudja, hogy nem vagyok ilyen indulatos, csak a jelenlegi helyzet miatt én sem tudom kontrollálni az érzéseimet.

- Igen. – bólintott. – Mert amit ő ezek után élni fog, nem élet lesz, és sokkal jobban kívánná a halált, mint azt, amit jelenleg kap.

Csak fújtattam egyet, s inkább betrappoltam az épületbe. Igaza van, s pont ez a bajom. Én félek leginkább attól, hogy Bodza el fog menni, s többet nem láthatom. Annyi állat van itt, én mégis őt szerettem meg a leginkább. Egyszerűen képtelen vagyok őt elengedni, pedig muszáj lesz. Most nem a saját érdekeimet kell néznem, hanem az övét.

Bár nem voltam dühös a nagybátyámra, s tudom, hogy ő sem rám, de most jobb volt, ha nem szólunk egymáshoz. Gondolkodnom kellett, lehiggadnom, ehhez pedig magányra volt szükségem. Jobb szerettem magamban lerendezni a dolgokat. Igaz, már itt van nekem Youngja, akinek kibeszélhetem a gondjaimat, de mégsem teszem sokszor. Nem szeretek panaszkodni, valahogy az sosem én voltam.

Mielőtt hazamentem volna, odamentem a bácsikámhoz, s bocsánatot kértem tőle, amiért fennhangon mertem vele beszélni. Nem érdemelte meg, s nem is rajta akartam levezetni a stresszt, de sajnos ez így jött ki.

- Semmi baj. – mosolyodott el, s veregette meg a vállamat. – Ülj be, hazaviszlek. Legalább beszélek picit nagyanyádékkal is. – biccentett a kocsija felé, én pedig egy apró mosolyt küldtem, s már be is pattantam az autóba.

Az út többnyire csendben telt, kivéve, amikor Yunsik zenét kapcsolt, hogy oldja a – számára – kínos csöndet. Ott viszont egy-két számot muszáj voltam dúdolni, s aminek nagyjából tudtam a koreográfiáját, kalimpálni a kezemmel. Jobb kedvem volt egy kicsit, de tudtam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, s egy ideig nem is leszek.

Mamáék örültek a hirtelen jött vendégnek, s két óráig biztosan beszélgettek, mire végre szerencsétlen nagybátyám haza tudott menni. Én is a szobámba rongyoltam azzal az indokkal, hogy tanulni szeretnék. Holnapra tényleg kellett volna egy kicsit fürkésznem a füzetem, de fontosabb dolgom volt az, hogy lerendezzem magamban a dolgokat. Átgondoltam mindent, s közben a fülemben bömbölt a zene. Néha még el is érzékenyültem, de jobb, ha most nagyjából kidepizem magam, minthogy suliban jöjjön ki mindez.

Másnap sajna nem lett jobb kedvem, s emiatt nem is nagyon figyeltem. Youngja azonnal észrevette, hogy nem minden fenékig tejfel, s többször is faggatott, de nem szerettem volna megosztani vele egyenlőre, így csak annyit mondtam, hogy hagyjon egy picit, hogy ülepedjen a dolog, aztán elmesélem, hogy mi a helyzet. Szinte biztos voltam benne, hogy nem tetszett neki a válaszom, de inkább csak bólintott, s próbált valahogy mosolyt csalni az arcomra, akárcsak Hyunjin és Jongho is.

Mivel hamarosan meccsünk lesz, ma is orrba-szájba gyakoroltunk. Passzolgattunk, s egy kis játékra is volt időnk. Szerencsétlenségemre Hyunjin és Jongho is ellenem voltak, s vesztettünk is, igaz, hogy csak 2 ponttal maradtunk le. Az öltözőben találkoztunk az úszókkal is, akik a fürdőből szállingóztak kifele. Valószínűleg nekik is órájuk volt, s nem akarnak klórosan hazamenni. Chan is folyton mondta régebben, hogy utálja, mert rendszeresen kiszárad tőle a bőre.

- Szia Szöszi. – ült le mellém Jungkook mosolyogva. Most, hogy csak egy, a dereka köré tekert törölköző fedi a testét, látom, hogy mennyire is izmos és jól néz ki. Kár volt tagadni, rettentően jó teste volt ennek a srácnak. Bárcsak a lelke lenne feleannyira jó, mint ahogy kinéz. — Mi a helyzet? — kérdezte, miután én is elmotyogtam egy sziát neki.

- Nem sok. — rántottam vállat, miközben a tornazsákomba dugtam az ujjamat, hogy szétfeszítsem a száját.

- Nem vagy valami beszédes ma. — jegyezte meg összeszűkített szemekkel. Igaza van, nem vagyok beszélgetős kedvembe, s most nincs is hozzá kedvem. — Oké, ma is mondj le minden délutáni programot. — csapott a hozzá közelebb eső combomra, mire felé kaptam a fejem.

- Mi? De én ma..

- Ma az enyém vagy, stip-stop. — bökte meg az ujjával az oldalamat, mire akarva akaratlanul mosolyodtam el, s majdnem fel is sikkantottam, mivel elég csiklandós egyén vagyok. — Lesz még órád? — kérdezte, én pedig megráztam a fejem. — Szuper! — csapta össze a tenyerét egy nagy mosollyal. — Akkor felöltözünk és mehetünk. Te valószínűleg hamarabb fogsz végezni, mivel nekem meg kell szárítanom a hajam, de amíg vársz rám, mondd le a programod. — kacsintott.

Nem tudtam megszólalni. Nem vágytam a társaságára, s tudtam, hogy valószínűleg csak azért kell most is vele lennem, mert Youngjáról akar megtudni ezt-azt. Viszont nem volt mit tenni, nem kockáztathattam egy közös titkot. Ha csak az enyém lenne, akkor lehet, hogy kevésbé érdekelne, de így, hogy kettőnket érint, nem hagyhatom csak úgy figyelmen kívül a dolgokat.

Valóban hamarabb elkészültem, mint az úszó, aki nem is sietett, mivel a végére csak ketten maradtunk. Chan köszönt nekem, de olyan távolságtartó lett, s az eddigi kínos aura, ami körbelengte kettőnk kapcsolatát, még kellemetlenebb lett. Mondanám, hogy az ő hibája, mert ő kapott le, de a helyzet az, hogy én is visszacsókoltam. Az, hogy részeg voltam, nem nagy mentség.

Ráírtam nagybátyámra, hogy lenne-e ma valami munka, s reménykedtem benne, hogy a válasz valami olyasmi lesz, hogy majd' meghal a sok tennivaló miatt, viszont a szerencse ezúttal sem az én csapatom játékosa volt. Be se kell mennem, mert megoldják. Remek...

Jungkook hamarosan — a már száraz — hajába túrva jött felém, s felvette a fehér ingét. Sajnos nem tudtam nem a hasára tekinteni csupán egy pillanatra... Olyan kockái vannak, hogy a táblás csoki irigykedhetne.

A gombokat egyesével dugta be a kis lyukakba, s a csúcs előtt kettővel megállt. Akarva akaratlanul eszembe jutott, ahogy a nagyapám az én ingem felső részét kigombolta, hogy jobban nézzek ki. Viszont most ezt Jungkook csinálja, aki alapból jól néz ki.

- Sikerült mindent lemondani? — kérdezte, én pedig bólintottam egyet. — Király. — vigyorgott. Felkapta a cuccait, majd az ajtó felé biccentett. — Mehetünk?

Van más választásom?

Hello Sütikék! Itt is vagyok a következő résszel. Szerencse, hogy vasárnap elkezdtem, mert most nem lenne dupla rész😂

Ne öljetek meg Bodza miatt🥺 Sajnos ez egy fontos részlete a könyvnek😔

Köszönöm szépen a 4k megtekintést a könyvön, nagyon boldog vagyok🥺♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook