Mondanom se kell, hogy szinte trappolva mentem be a tanterembe, s vágtam le magam a helyemre. Youngja kérdezni akart, de gyorsan lehurrogtam, hogy hagyjon most békén, mert majd' szétvet az ideg.

Hogy lehet valaki ekkora állat, mint Jungkook? Falnak megyek tőle! Nagyon messzire megy. Értem én, hogy szeretné, hogy Youngja az ő barátnője legyen, s kell ehhez a segítségem – mivel a lány kétségkívül nehéz eset volt – mégis soknak tartom, hogy megfenyeget. Nem mondom, hogy jobb lenne az, ha megvesztegetne, mert ez nem így van, viszont itt volt egy hatalmas probléma, az pedig maga Chan volt. Ha rólam kiderülne ez a dolog, még át is vészelném, viszont az exemmel megbeszéltük, hogy senki se tudjon róla. Nem akarom a mélybe rántani őt valaki hülyesége miatt, így kénytelen vagyok belemenni. Már csak abban reménykedek, hogy vagy a barátnőm hamar enged ennek a rosszmájú fazonnak, esetleg Jungkook egy idő után belátja, hogy semmi esélye, s feleslegesen próbál ebben a csatában győztesként kijönni.

Órán bár próbáltam figyelni, mondanom se kell, nem ment olyan egyszerűen. Csak ezen a barmon kattogtam, s mikor felszólított a tanár, szépen be is égtem, mert nemhogy válaszolni nem tudtam a feltett kérdésére, azt se tudtam, hogy mikor ugrottunk mi ennyit az időben, s hogyan lyukadtunk ki a második világháború alatt híressé vált európai írókhoz.

- Valami nem okés vele. – hallottam a hátam mögül Hyunjin hangját.

- Azt én is látom. – mondta ezúttal Youngja, s bár nem láttam, biztosra vettem, hogy engem szuggerálnak mind a ketten. Jobban mondva a hátamat.

- Ha akarja, majd elmondja nektek. Szerintem hagyjátok. – szólalt fel Jongho, én pedig hálás voltam neki. Egyrészt úgyse mondtam volna semmit nekik, főleg nem Youngjának, hiszen nagyon ideges voltam, másrészt pedig jobban szeretem a saját gondjaimat egyedül végiggondolni. Általában megoldáson is agyalok olyankor, de jelenleg ez teljes mértékben feleslegesnek bizonyult. Itt nem volt megoldás; csupán báb voltam egy újonnan kitalált játékban, ahol annyit léphettem, amit az irányító dobott a kockával.

A napomban a legjobb dolog az az volt, hogy elmaradt a biológiám, s addigra sikerült is annyira lenyugodnom, hogy végre szóba elegyedjek a többiekkel. Bár kérdezték, hogy mi volt a probléma, csak legyintettem, s azt a választ adtam, hogy semmiség. Nem is nyaggattak tovább, inkább meghívtak egy melegszendvicsre, amit a büfében lehet kapni. Aranyos volt tőlük, s kicsit rosszul is éreztem magam amiatt, hogy én pedig hazudok nekik. Viszont nem volt mit tenni, meg lettek kötve a kezeim.

Youngja előbb végzett, hiszen a szülei kikérték utolsó óráról. A tesójának előadása lesz, s megy az egész család. Engem is hívtak, de passzoltam, hiszen nekem edzésem lett volna, de a balesetem miatt ez elmaradt. Úgyhogy Hyunjin és Jongho társaságában léptem ki az intézményből. Sajnos csak egy köszönés erejéig tudtunk együtt lenni, mert menniük kellett a buszhoz. Én is indulni akartam, ha valaki nem ér be, s nem kezd el beszélni hozzám. Jungkook volt ez az illető, s mondanom se kell, hogy legszívesebben elfutottam volna, csak ne kelljen beszélnem vele.

- Holnap ráérsz? – kérdezte.

- Nem. – vágtam rá kicsit bunkó hangnemben, bár egy ilyen nap után szerintem ez egyáltalán nem meglepő.

- Nem kellene ennyire berágnod rám, hiszen nem tud senki rólatok rajtam kívül. – rántott vállat, én pedig felé fordultam, s kevés választott el attól, hogy felrobbanjak mérgemben.

- Igazad van, ez tényleg nagyszerű! – mosolyogtam rá kissé gúnyosan, s el is mosolyodtam. – Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezek után olyan szívesen leszek veled kettesben?! – kérdeztem felháborodva.

- Szerintem élveznéd a társaságomat. – mosolygott.

- Honnan gondolod? – nevettem fel hisztérikusan. Jungkook idegőrlő vigyorral a képén hajolt közelebb hozzám, én pedig késztetést éreztem arra, hogy lefejeljem ismét.

- Mert még nem hagytál itt. – mondta, mire nagy levegőt vettem, elszámoltam magamban háromig, nehogy véletlen megüssem. Pedig megérdemelte volna. – Holnap lógjunk együtt. – lépett hátrébb, bár még nem volt olyan távol, hogy ne tudjam megcsapni.

- Felejtsd el, programom van. – válaszoltam, s most nagyon örültem annak, hogy Youngja beiktatott keddre egy találkozót.

- Akkor mondd le, mert én csak holnap érek rá. – rántott vállat. – Fontos lenne beszélnünk holnap.

- Ezesetben mondd most, mert én biztosan nem fogom lemondani a holnapi programomat miattad. – fújtattam.

Rettentően mérges voltam rá, s jelenleg ki mertem jelenteni, hogy egyáltalán nem kedvelem. Nem is értem, hogy miért beszélgetek vele még mindig. Itt kellene hagynom őt a francba. A vérnyomásom így is mérhetetlen miatta, s egy jónak induló napot szépen tönkretett.

Amióta itt van, csak rossz dolgok történnek velem. Biztosan pikkelnek rám odafent, amiért ilyen sorsot kaptam erre az évre. Egyébként szerencse, hogy nem igazán tud a koreai szokásokról, vagy nem érdeklik őt, hiszen egyszer sem szólítottam őt hyungnak, s fel se tűnt neki. Mondjuk amilyen stílusa van, nem is érdemel ilyesfajta tiszteletet.

Jungkook egész végig beszélt nekem, s a végére tényleg nagyon elegem lett belőle. Így is – enyhén szólva – a tököm tele volt vele és az akaratos, makacs énjével. Mindent megkap, amit akar. Egy elkényeztetett Amerikában nevelkedett gazdag ficsúr, aki bármit kért, a segge alá rakták. Nem is ez zavart, hanem az, hogy valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, akkor – a mai esetből kiindulva – akármit megtesz azért, hogy ki legyen elégítve eme kicsiny vágya. Jelenleg pedig ez nem más, mint az, hogy én segítsek neki felszedni Youngját. Sarokba szorított, általa felemelt kezű volontőr lettem egy fals munkát elvállalva.

- Jó, csak szállj már le rólam! – telt be nálam a pohár, s egyeztem bele abba, hogy holnap az egész délutánomat rááldozom, csak fogja már be végre, mert komolyan ott tartottam, hogy vagy szurokkal betömöm a száját, vagy a busz elé ugrok.

Idegesen vettem elő a telefonomat, s írtam rá Youngjára, hogy közbejött valami, ezért nem tudok holnap elmenni vele, viszont mindenképpen bepótoljuk. Kaptam a kérdéseket, hogy valami baj van-e otthon, s a hasonlókat, én pedig hirtelen semmit se tudtam kitalálni, így csak annyit írtam, hogy nem vészes, csak pár vizsgálatra megyek be. Legalább nem szemtől szembe kellett közölnöm vele ezeket. Rémes színész vagyok, nem tudok hazudni. Mintha egy nyitott könyv lennék.

- Na, akkor holnap találkozunk? – kérdezte Jungkook, én pedig a képébe nyomtam a telefonomat, hogy lássa; a kiszemeltjét koppintottam le miatta és a makacssága miatt. – Király. – vigyorgott, én pedig megforgattam a szemeimet. – Akkor holnap. – intett egyet, s a parkoló felé vette az irányt, hiszen kocsival jött.

Alapjáraton nincsenek szuicid hajlamaim, de most kifeküdnék egy úthenger elé.

Nem sok kedvvel indultam haza. Nem is voltam otthon sokáig, pontosabban csak enni estem be, mivel utána mentem is futni. Bár nem tesizhetek, attól még fent kell tartanom a kondimat, nem lustulhatok el. Emellett a fejem is kitisztul, s remélhetőleg kevésbé leszek ideges. A futás lenyugtat. Szeretek közben gondolkozni, még akkor is, ha közben nem találok megoldást az adott problémáimra, amiken akkor agyalok.

Másnap reggel az iskolában nem tudtam megmenekülni Youngja kérdései elől. Hiába említettem neki a vizsgálatot, nem nyugodott bele. Elmondtam, hogy én megyek vissza az orrom miatt, mivel a nyakunkon lévő meccs miatt jó lenne az orvos engedélye arra, hogy pályára lépjek. Nyilván az egész egy hatalmas hazugság, amit csak gyorsan kitaláltam. Borzalmasan éreztem magam amiatt, mert nem az igazat mondtam, de ha bevallanám, hogy azért koptatom le őt, mert Jungkookkal töltöm a délutánt, akkor a halál fia leszek.

Bár nagyon reménykedtem abban, hogy valami oknál fogva nem fog bekövetkezni az, hogy mi ketten elmenjünk valahova – csak azért, hogy Youngjáról beszélgessünk – ez nem jött össze. Kérhetem én az összes általam ismert szent segítségét, inkább kukoricát pattogtatnak, hogy megnézzék a szenvedésemet, mintsem tennének valamit annak érdekében, hogy picit is szerencsésnek érezzem magam. Minden reményem akkor foszlott szét, amikor megláttam Jungkookot kilépni az iskola ajtaján. Fehér póló volt rajta – bár nem tudom, hogy az, amit én sikeresen összekentem, vagy más – és fekete, térdnél szaggatott nadrág. Egyszerű, de... Be kell vallanom, jól állt neki.

Na, szépen vagyunk. Kapott az élettől pénzt, olyan szülőket, akik nem hagyják ott őt, s még jól is néz ki! Belül viszont olyan, mint egy alma, amibe beleharapok, otthagyom az asztalon és két nap múlva megnézem, hogy milyen.

- Bocsi, hogy várnod kellett, csak egy tanár megszállottja annak, hogy a csengő neki szól és ő még magyarázni szeretné a roppant érdekes történelmet. – forgatta meg a szemeit. – Régóta vársz? – kérdezte.

Legszívesebben visszakérdeztem volna, hogy ezt most azért tette fel, mert olyannak akar tűnni, mint akit érdekelnek mások, vagy tényleg kíváncsi a válaszomra.

- Nem. – mondtam végül, pedig legalább 10 perce itt voltam az udvaron. Mondjuk azt se bántam volna, ha nem jön. – Mehetünk? – kérdeztem. Szerettem volna minél hamarabb túlesni rajta.

- Persze. – rántott vállat, s elindult a parkoló felé, én pedig csak úgy totyogtam utána, mint valami szerencsétlen. Még pont elkaptam Chan kérdő tekintetét.

Ne nézz így, részben miattad csinálom!

A kocsi hátsóülésére tettük a táskáinkat, hogy sokkal kényelmesebben üljünk elől. Jungkook nagyon jól vezet. Betartja a szabályokat, bármennyire is úgy néz ki, mint aki magasról tesz ezekre. Ilyen téren nagyon figyelmes. Lehet azért, mert a saját testi épségét is kockáztatná, ha nem fókuszálna, s tartaná be a közlekedési szabályokat.

Megjegyezném azt is, hogy jól áll neki a vezetés. Nem volt ő csúnya, sőt, igen helyes volt, s ha nem lenne ilyen a személyisége, még a tökély jelzőt is ráaggatnám.

- Mi az, tetszem? – kérdezte mosolyogva, én pedig összeráncoltam a szemöldökömet. – Nagyon bámultál. – fordult felém, mikor egy piros lámpánál megálltunk.

- Ja, van egy bazi nagy pattanás a fejeden. Eléggé szúrja a szememet. – rántottam vállat, mire a fiú azonnal a tükörben kezdte nézegetni magát, miközben azt kérdezgette, hogy hol a fenében van az a kráter. Elnevettem magam, elvégre nem gondoltam volna, hogy el fogja hinni. – A szemed és a szád között van. Elég nagy. – vigyorogtam, s mikor leesett neki, lassan ismét felém fordult, én pedig nem bírtam ki, hogy ne kezdjek nevetni, látva az arcát.

- Jó, ezt megérdemeltem. – sóhajtott, s megtörölgette az orrát. – Annyira nem is nagy az orrom... – morogta a nemlétező bajusza alatt.

- De. – nevettem. – Viszont Channak széles orra van. – gondolkodtam el.

- Vonzod magadhoz az olyan embereket, akiknek van valami az orrukkal. – jelentette ki, miközben elindultunk.

- Lehet, de veled nem fogok járni. – rántottam vállat.

- Jártatok Channal? – kérdezett rá, én pedig vagy hatszor felpofoztam magam fejben. Egyrészt, amiért felhoztam a témát, másrészt pedig azért, mert elszóltam magam. – Hogy-hogy már nem?

Nagy levegőt vettem, s úgy válaszoltam.

- Nem voltunk jó páros. Barátoknak jobbak voltunk, mint egy párnak, úgyhogy megállapodtunk abban, hogy befejezzük, de ettől még jóba maradunk. – meséltem el a legrövidebb változatot.

- Értem. – bólogatott.

Nem szívesen osztok meg vele bármit is, főleg azért, mert elég csúnyán tart sakkban, s nem bízok benne. Hülye lennék megbízni benne. Jungkook olyan, mint egy ajándék, viszont abban is csak a csodás csomagolás részét kapta, nem pedig azt, amit elfedtek vele. Éppen ezért sem segítek neki olyan szívesen, mert nem akarom, hogy Youngját valami csalódás érje miatta. Ha ez mégis így lesz, akkor én is hibás leszek, mert én voltam az, aki a távolból, – bár csuklóm köré tekert, láthatatlan damil által mozgatott kezemmel – de támogattam Jungkookot.

Nem tudtam magamra más szót használni; áruló voltam. Emiatt pedig mardosott is rendesen a bűntudat, viszont választanom kellett; megbántom a legjobb barátomat, vagy lerántják a leplet az exem, s az én titkomról, ami talán sok mindent meg fog változtatni a jövőben mind a kettőnknél.

Hello Sütikék! Itt is az új rész, bár picit késő van. Sajnos elég kései órákban jöttem én is haza, napközben meg nem tudtam megírni a fejezetet. Remélem azért nem gond♥️

Mai nap hőse JNiNeul , hiszen ő emlékeztetett rá, hogy ma még nem volt update😂♥️

Hogy tetszett a BTS film?🖊💭

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook