Az ismert ajkak az enyémeket kényeztették, s úgy becézgették puháimat eleinte, mintha attól félne a tulajdonos, hogy bármelyik pillanatban ellökhetem őt magamtól. Mikor belementem a játékba, s nem adtam jelét annak, hogy véget akarok vetni ennek, gyorsított a tempóján. Kezét az oldalamra vezette, s úgy tartott meg. Chan tarkójára vezettem a kezemet, hogy a hajába tudjak túrni, s szerintem voltam annyira részeg, hogy jelenleg bármire hajlandó lettem volna, amire józanon nem.

Ám mikor közelebb léptem hozzá, hogy egy papírlap se férjen el közöttünk, hirtelen megszakította a csókot. Nagyokat pislogva néztem rá, elvégre nem értettem, hogy miért csinálta ezt. Valamit elrontottam vagy mi?

- Ne haragudj, én csak... – kereste a szavakat, s próbált kézzel-lábbal magyarázni, amit végül feladott, s egy nagy sóhajjal terelte a témát. – Hazaviszlek. – jelentette ki, s átment a saját oldalára.

Bevallom, meglepett, hogy így megváltozott, s pár másodpercig még muszáj voltam kint állni, hogy felfogjam a dolgokat. Végül sikeresen beültem, de nem szóltam hozzá. Nem tudtam volna mit mondani, s szerintem neki is jobb, ha most csendben vagyunk mind a ketten.

Csak néztem kifele az ablakon, s próbáltam valamit kivenni a kivilágított útból, de minden összemosódott előttem. Szédültem is, de egy fokkal jobb volt, mint a szórakozóhelyen, aminek a nevét is elfelejtettem. Fáradt is voltam, s megnéztem volna, hogy mennyi az idő, de biztos voltam benne, hogy nem láttam volna a számokat a telefonomon, Channal meg most nem akartam beszélni. Ő is épp annyira a gondolataiba volt merülve, mint én.

Nem tudom, hogy meddig tartott hazamenni, hiszen én elaludtam az anyósülésen. Az exem keltett fel, miszerint itt vagyunk. Már az én oldalamon volt, s segített kicsatolni a biztonságiövemet, mert annyira kába voltam még – amire az alkohol is rátett egy lapáttal – hogy egyedül képtelen lettem volna ezt a műveletet végrehajtani. Gyorsan beírta a kódot, amit még csoda, hogy el tudtam neki mondani, s segített felmenni. Kértem, hogy lépcsőzzünk, mert a liftbe tuti, hogy kiadtam volna azt, amit ma a gyomromba küldtem, s ezt meg is értette, így felsétált velem a mi szintünkig. A kulcsaimmal kinyitotta az ajtót, én pedig megfordultam, hogy megköszönjem neki, amiért hazahozott.

- Ugyan. – legyintett egy zavart mosollyal az arcán. – Szívesen tettem. Aludj jól. – emelte fel a kezét egy idő után, s eleinte nem is tudtam, hogy mit akar, aztán leesett. Egy pacsit. Ezt egy bugyuta mosollyal meg is adtam neki, ő pedig el is ment. Még álltam ott egy darabig, s néztem, ahogy eltűnik a liftben.

Nem mondom, picit zavart az, hogy nem is próbálta megmagyarázni azt, hogy miért kapott le. Jó, én is hibás vagyok, mert visszacsókoltam, meg valószínűleg fel se fogtam volna azt, hogy ő mit mond, de jó lett volna, ha legalább megölel vagy valami, mielőtt elmegy. De nem, kaptam egy pacsit.

Valahogy a szobámba mentem, természetesen a falba kapaszkodva, mert nem akartam sem leesni és ezzel felkelteni a nagyszüleimet. Biztos voltam benne, hogy ki fognak faggatni a buliról, s őszintén szólva, már most nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Lehet, hogy nem is fogok emlékezni semmire sem. A csókot nyilván nem fogom megemlíteni nekik, mert hiába tudom, hogy nem rágnának be azért, mert egy fiúval volt, ugyanis őket nem érdekli, hogy kivel vagyok, csak boldog legyek. Mégsem szeretném az orrukra kötni. Sosem jelentettem ki nekik, hogy meleg vagyok. Tudják, hogy eljártam Channal, s szerintem sejtették is, hogy miért, hiába nem tartott sokáig a mi kapcsolatunk. Nem szóltak bele, a dolgokba. Igaz, mama megkérdezte olykor, hogy milyen volt a találkozóm egy izgatott mosoly kíséretében.

Nem is próbálkoztam azzal, hogy a fürdőig is eljussak, vagy átöltözzek. Egyedül a cipőmet rúgtam le magamról a bejáratnál, viszont az ágyamba ruhástól feküdtem be. Az ingem nagyobb volt, így nem zavart, sőt, olyan volt, mintha semmi sem lett volna rajtam. A nadrágom meg pont nem érdekelt, csak aludni akartam végre. Fáradt voltam, s amikor lehunytam a szemeimet, még akkor is éreztem, hogy szédülök.

Szerencsére az éjszakát és a nappalt is kibírtam hányás nélkül. Yunsik is felhívott, hogy ma nem kell bemennem, mert nincs olyan nagy munka. Bodza is állatkórházban van, úgyhogy ki se keltem az ágyból egészen egy óráig, hiszen akkor már annyira fájt a fejem, hogy lassan elviselhetetlen volt.

- Szép napot! – köszönt mosolyogva a nagymamám a konyhában. – Milyen volt? Jól érezted magad? – kérdezte, én pedig hümmögtem egyet válaszként. Szerettem volna szóban válaszolni, de nagyon megerőltető volt jelenlegi pillanatomban.

Égett a torkom, s a gyomrom is. Szomjas is voltam, ezért egy poharat levettem, majd vedelni is kezdtem a vizet. Nagyon jól esett. Olyan volt, mintha a sivatagban mászkálnék már napok óta, s most először jutok vízhez, pont akkor, amikor az ájulás határát elérem.

- Szerintem most ne faggasd. – mondta a nagyapám, amikor bejött a konyhába. – Egyél valamit, jobban leszel utána. Még szemüveg nélkül is látom, mennyire másnapos vagy. Mint egy kimosott és centrifugázott szar. – jegyezte meg, én pedig elmorogtam egy köszönömöt. Egyrészt a tanácsra, másrészt meg a felettébb kedves megjegyzésére.

Mama direkt valami könnyű ételt készített nekem, amit el is fogyasztottam, bár csak csipegettem belőle. Egy-két falat után pedig bevettem egy fájdalomcsillapítót. Komolyan, úgy éreztem, hogy holnap is másnapos leszek. Azaz harmadnapos. Borzasztóan éreztem magam.

Viszont másnap iskola, úgyhogy valahogy ki kell kupálnom magam addigra, másképp nem bírnám a nulladik és első órás edzést. – gondoltam, ám nem sokkal később eszembe is jutott, hogy nekem semmit se kell csinálnom, hiszen fel vagyok mentve egészen szerdáig.

A fürdőbe mentem, s megmosakodtam, a fogaimat is megmostam, átöltöztem valami kényelmesebb göncbe, s a szobámba cammogtam, hogy pihenhessek továbbra is. Youngja olyan négy óra körül írt rám, hogy felkelt, de aligha emlékszik valamire. Természetesen nekem is kiesett nagyjából minden a tegnap estéből. Az biztos, hogy a lány elérte, amit akart; olyan részeg voltam, mint a csap. Azt megemlítette, hogy miután elmentem, Jonghoval leálltak táncolni, s Jungkook is velük tartott, ami eleinte zavarta is őket, de miután folyamatosan meghívta őket inni, már mindegy, volt, hogy mennyire nem csípik. Szerintem ez picit szemétség, de Jungkook volt a hülye, amiért hagyta is magát. Bár számomra elég egyértelmű, hogy a barátnőmet akarja elcsábítani, nemhiába kérdezte meg múltkor is, hogy nem-e baj, hogy ráhajt.

Egész nap pihentem, s nem csináltam semmi hasznosat. Futni se mentem el, mert nem volt hozzá elég erőm. Soha többet nem iszok, engem többé nem vesz rá ilyenekre Youngja! Inkább leteszem a jogsit és szerzek egy kocsit, hogy én legyek a józan furikázó.

Másnap reggel idejében felkeltem, így nem kellett futnom a suliba, mint előző héten. Amúgy se kellett volna átöltöznöm, csak beülnöm. Kár, hogy nem aludhattam tovább, s be kellett mennem, hiába van felmentésem. A tanár bár nem volt boldog, egy szót se szólt. Tudta, hogy kellek a csapatba, még akkor is, ha nem vagyok a szíve csücske.

Néhányan odajöttek megkérdezni, hogy hogy vagyok. Hyunjin például le se szakadt rólam. Szerintem jobban aggódott értem, mint a nagymamám. Nyilván örültem neki, nagyon bírom a srácot.

Az óra végeztével én elmentem mosdóba, s a folyosón össze is futottam Channal. Az öltözők felé ment, hiszen nekik is edzésük lesz. Köszöntem is neki, s már mentem volna tovább, ha nem állít meg azzal az indokkal, hogy beszélni szeretne velem.

- Szóval azt szerettem volna mondani, hogy nagyon sajnálom, amit tegnap csináltam. – sóhajtott, amikor kimentünk az udvar egyik csendesebb részére. Egy ideig furán néztem rá, mert fogalmam se volt, hogy miről beszél, de aztán bevillant egy emlékkép. Chan és én szombaton csókolóztunk. Nagy szemekkel néztem rá, s hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene mondanom, de nem is hagyta, mert folytatta. – Hiba volt, kihasználtam, hogy nem vagy teljesen önmagad és... Szóval sajnálom. – túrt a hajába, míg én csak tátogtam, mint hal a szatyorban.

- Nem baj. – nyögtem ki végül. Mit mondhattam volna? Tényleg nem voltam olyan állapotban, hogy ellökjem, s ha jól emlékszem, akkor vissza is csókoltam, úgyhogy mind a ketten hibásak vagyunk. Akartuk és kész, s még szerencse, hogy nem mentünk messzebbre.

- Akkor jó. – fújta ki a benntartott levegőjét. Megkönnyebbült, s valamennyire én is, hogy ezt megbeszéltük, hiába csak most tudtam meg, hogy mi is történt azon az estén. – Viszont erről egy szót se senkinek, rendben? Nem lenne jó, ha kiderülne... – motyogta, én pedig bólintottam, hiszen ezzel teljesen egyet kellett értenem. Amikor együtt voltunk, akkor is titkoltuk a kapcsolatunkat, s miután szakítottunk se kürtöltük szét, úgyhogy ezzel se lesz probléma.

- Akkor... Szia. – köszöntem el tőle egy kínos mosoly kíséretében, s gyorsan el is iszkoltam a mosdóba, ahova eredetileg menni akartam. Nem mondom, eléggé kellemetlenül éreztem magam, de igyekeztem lenyugodni. Csak el kell felejtenem a történteket és kész.

Nulladikban viszonylag csend volt, de amikor a következőben csatlakoztak hozzánk az úszók, elég nagy lett a hangzavar. Eredetileg nagyon zavarna, hogy folyamatosan jár a szájuk, de most annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy egyszerűen nem érdekelt. Még arra se figyeltem fel, amikor valaki a nevemen szólít, csak akkor szakadtam ki teljesen a saját kis világomból, amikor az illető a képembe hajolt. Viszont megijedtem, így azonnal el akartam tolni a fejét, miközben hátrább dőltem, s emiatt majdnem vágódtam is egyet, de a fiú időben megfogta a csuklómat, s megmentett egy újabb kellemetlen helyzettől.

- Kösz... – motyogtam Jungkooknak, miután visszahúzott.

- Ugyan, nem akarom, hogy miattam ismét összetörd magad. – rántott vállat.

Akkor mondjuk máskor rázd meg a vállamat, vagy próbálkozz tovább a nevem mondogatásával, de ne hajolj a képembe!

- Mit szeretnél? – kérdeztem, s felnéztem rá.

- Honnan gondolod, hogy akarok valamit? – döntötte oldalra a fejét mosolyogva, miközben mellkasa előtt összefonta a karjait.

- Mert idejöttél hozzám. – válaszoltam őszintén, mire a szívéhez kapott.

- Ez fájt. – mondta drámaian. – Egyébként ha már itt vagyunk, tényleg megtehetnél valamit. Számolod nekem, hogy mennyinél tartok? – kérdezte, s arra bökött, amelyikhez menni szeretne. Nagyot sóhajtva bólintottam egyet, mivel jobb dolgom valóban nem volt.

Fel is keltem, s mentem utána. Jungkook elfeküdt, kezeit a súlyzóra tette, s miután mondta, hogy meddig számoljam, el is kezdte.

Szépen számoltam is mellette ülve, miközben néha-néha megnéztem, hogy mit csinálnak a többiek. A röpisek nyilván fáradtabbak voltak, mint az úszók, s nem is használtak olyan gépeket, mint ők. Nemhiába, mi is izmosak vagyunk a magunk módján, de néhány úszónak, például Jungkooknak is, olyan válla van, hogy szerintem a ruháit is külön varrják, hogy jó legyen rá a póló. Az egész srác olyan volt, mint egy V betű. Széles vállak, keskeny csípő.

A srác a végére eléggé megizzadt, s nem mondom, nem nézett ki rosszul. Kipirult, haja a homlokához tapadt, s mikor végzett, lihegve pihengetett picit.

- Két perc és vége. – mondtam, miután az órára nézve láttam, hogy mindjárt kicsengetnek.

- Szuper. – bólintott. – Nem tudnánk beszélni egy picit négyszemközt óra után? – kérdezte. Mi ez? Minden úszó társalogni akar velem szünetben? Ver engem az Isten...

- De. – bólintottam. – Viszont siess az öltözéssel, mert irodalomórám lesz és nem akarok késni. – kötöttem le.

Megbeszéltük, hogy az iskola udvarán találkozunk, – milyen déjà vu – így miután kicsengettek, el is indultam arra, hogy minél hamarabb túlessek ezen a beszélgetésen is.

Jungkook valóban nem váratott meg, ami egy jó pont nála. Hosszú, izmos lábait gyorsan szedte, s úgy jött közelebb, s közelebb. Kíváncsi voltam, hogy mit akar mondani, s meg is lepett, hogy azonnal a közepébe vágott.

- Segíts nekem felszedni Youngját. – mondta, én pedig eleinte lefagyva bámultam őt, majd elnevettem magam. – Most mi az? – kérdezte.

- Jungkook, Youngja a legjobb barátom és enyhén szólva nem csíp téged. Én pedig nem leszek vele szemét, úgyhogy sajnálom, de magadnak kell megoldanod. – döntöttem a hátamat a mögöttem lévő falnak, s úgy néztem az úszóra.

- Ne csináld már, Szöszi! Nem kérek sokat. – sóhajtott.

- De, mert nekem, mint Youngja legjobb barátjának ez igazán nagy kérés. Nem fogok szövetkezni az ellenséggel. – macskakörmöztem. – Egyébként is, ha ennyire szeretnéd, akkor magadtól kell udvarolnod neki, én ehhez nem kellek. Ha pedig az áldásomra van szükséged, akkor szurkolok, de csak ennyi.

- Megfizetem az árát!

- És mégis hogyan? – nevettem. Hihetetlen ez a srác.

- Pénzes családom van, nekem ez nem akadály. – rántott vállat.

- Engem meg nem érdekel a pénz. Szerintem hagyjuk is ezt a beszélgetést. – ráztam a fejem, s indultam el mellette, hogy eljuthassak időben irodalomra. Ám ő megfogta a csuklómat, s visszahúzott. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, mert szerintem elég egyértelműen a tudtára adtam, hogy én nem fogok a hülye tervében segédkezni.

- A pénz nem, de ez talán fog. – vette elő a telefonját, s lassan megmutatott ott egy képet.

Nagy szemekkel néztem. Channal voltunk rajta, méghozzá a buli után. Ez lekapott minket! Azonnal eszembe jutottak az exem szavai, amiket nem is olyan rég mondott. Nem akarja, hogy bárki is rájöjjön, ahogy én sem.

- Te kis... - szívtam be élesen a levegőt, mielőtt egy nagyon csúnya jelző kicsúszik a számon. – Ez egyáltalán nem szép dolog! Töröld ki a képet! – nyúltam a telefonért, ám ő nevetve elhúzta a kezét, s arrébb is állt.

- Eszemben sincs. – rázta a fejét. – Valóban nem éppen szép dolog, de valamit tennem kell. – rántott vállat. – Nos, így benne vagy a buliban, Szöszi? – vigyorgott.

- Mégis honnan veszed, hogy belemegyek a kis játékodba, huh? Nem fogom ilyen könnyedén beadni a derekam egy Amerikában nevelkedett gazdag ficsúrnak.

- Látom nem érted a lényeget, Jimin. – rázta a fejét, mire idegesen szusszantottam egyet. – Itt én vagyok a játékvezető és én fogom a sípot fújni, nem te. – lengette meg a kezében lévő telefonját, mire nyeltem egyet. Rá kellett jönnöm, hogy ez a srác tényleg nem viccel velem és mindenre képes a célja elérése érdekében, én pedig nem kockáztathattam. Ez az ő játéka volt, én pedig csak egy bábként szerepeltem, s a szabályokat, melyeket ő írt, követnem kellett, ha nem akartam kiesni és vesztesként végezni.

- Rendben. – egyeztem bele pár perc gondolkodás után. – De töröld ki a képet. – emeltem fel a mutatóujjam, mire ő mosolyogva megrázta a fejét.

- Muszáj valamivel magam mellett tartanom téged. Ha megszereztem, amit akartam, letörlöm. Addig jó helyen lesz a telefonomon, Szöszi. – hajolt közelebb hozzám, s miközben kimondta az általa kreált becenevemet, megpaskolta a vállamat, majd elment mellettem.

Fel tudtam volna robbanni a dühtől. Hogy lehet valaki ilyen?!

Sajnáloma, Youngja, de most muszáj leszek picit ellened fordulni, hogy megvédjek valami mást.

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel, jeeej! Milyen volt az első hét? Ti is úsztok a kézfertőtlenítőben?😂

Még naaagyon régen kaptam egy kihívást @mindigperverzvokxd -tól!♥️♥️ (nem tudom, miért nem enged megjelölni a wattpad) Nagyon szépen köszönöm a kihívást♥️♥️♥️

Mivel eléggé homályos volt a kép, ezért átírtam, remélem ez nem gond😌

-❌

-❌

- Tények -

1: Most 11-es vagyok🤓

2: Kisebb koromban verseket írtam. Senki se akarja látni azokatXD

3: Jelenleg ilyen lilás-rózsaszínes hajam van.

4: Ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztem, akkor nagyon meg tudom makacsolni magam, hogy minden úgy legyen, ahogy szerettem volna. Ilyen például a mostani helyzetem a fakultációkkal.

5: Biosz-kémia faktos vagyok és humán tagozatos is egyszerre. Meg fogok fulladni a tanulásban, mert nem adhatok le tagozatot🥳

6: Ha valami bajom van, mindig kiírom magamból. A Let's Dance című könyvem (önpromó) végén lévő gondolataim is nagyjából így születtek.

7: Nagyon sokat tanulok, ha valamit nem értek, képes vagyok akár órák hosszán át is rajta ülni a dolgon, amíg fel nem fogom.

8: Angol és francia nyelvet tanulok.

9: Nem tudom más kézírását elolvasni. Akármilyen szépen ír az illető, nem megy.

10: Sose tartottam magam jó embernek, így mindig igyekszek valahogy változni.

11: Nagyon sok ötletem van és rengeteg draftom is. Publikálni is akartam, de a suli miatt mindig meggondoltam magam.

12: Nagyon maximalista vagyok, szinte minden téren, mert a szüleim is ezt várják el.

13: Sokszor hallgatok klasszikus zenét. Szeretem őket.

14: Sokszor hibáztatom magamat sok dolog miatt. Ennek részben múltbeli okai is vannak, mert apám minden kis dologért másokat okol, én pedig valahogy hozzászoktam.

15: Mindig engedélyt kérek arra, hogy ehetek-e, vagy kinyithatom-e a hűtőt. Magamtól sose csinálom, kivéve, ha egyedül vagyok.

16: Március 13-án születtem.

17: Ha kapok egy új tollat, mindig azzal próbálom ki, hogy rajzolok valamit.

18: Vannak kpop albumjaim, imádom az összeset, de az Ateez albumomért ölni tudnék, ha valaki elvenné tőlem😂

19: Mindig zenére tanulok, de mások által kreált hangzavarra nem tudok.

20: Egyszer kétszínűnek hívott egy kétszínű ember, mert kimondtam, amit gondoltam. Igen, én is nevettem egy nagyot😂

21: Nem szeretek véleményt mondani. Legalább is negatív véleményt. Elég nyers és gúnyos ember vagyok, ami számomra teljesen normális, az néhányaknak sértő.

22: Egyszer lecsókolomozott egy kislány a faluban. Megijedtem, hogy 17 évesen tényleg ennyire öregnek nézek ki?😂😅

23: Nagyon nehezen szedtem össze magamról ezt a sok tényt, az egyik kedves barátnőm nélkül sose sikerült volna😂

- Vicc -

Mi a magyar vasipar jelképe?

Csodaszarvas🤣🤣🤣🤣

- Igazából csak ebből tudok spoilert írni😅
A kövi részben több időt fog Jimin és Kook együtt lenni.

- ❌
Ezt nem tartom be, minden kommentre szeretnék valamilyen módon válaszolni😌

-❌
Nem tudok annyitXD
Aki meg szeretné csinálni, megjelölhet, hivatkozzon rám, hogy kihívtam♥️♥️♥️

Van egy másik kihívás is fanfictiontar -tól! Köszönöm szépen!😌♥️♥️♥️

1: Az Ateez Black Cat cover, illetve Jackson Wang Pretty Please😻

2: Nem tudom... Bármi, ami eltakarXD

3: Szerintem a Marsról jöttem🤔

4: Hát néha bárhová😂 Viszont akkor legyen Szöul😌

5: Nekem olyanom nincs😅

6: Pff, nem tudom. Sose gondolkoztam ezen

7: A szobám🥰

8: Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos

9: Jelenleg Nanacita1 Elysian című könyve, illetve antisocialprincess06  Better than money műve🥺♥️

10: Nincs szerelmem😕

11: Huuuuh, nagyon sokkal😂 Feladod nekem a leckét, most válasszak egyet!🤣 Legyen akkor Hyunjin😇

12: Nincs kihívottam🥺👉👈

Köszönöm szépen ismételten a kihívásokat!♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook