Szerintem mondanom se kell, mennyire leizzadtam, s még nem is játszottunk. Egyszer szólt nekem Hyunjin, hogy nem hallotta, hogy mit mondott Kim úr, erre az általában süket tanár most mégis hallott, s szép kis fejmosást kaptunk, miszerint mit pletykálunk az óráján. Szerencsére megúsztuk 20 fekvőtámasszal, futnunk nem kellett. Ha még azt is a büntetésünkhöz sorolta volna, én felugrottam volna és megfojtottam volna Hyunjint.

Youngja is majdnem ideosont, hogy mondjon nekem valamit, de gyorsan leintettem, hogy ide ne merjen jönni, mert akkor tényleg megkínoz a satánfajzat tanár.

- Jól van, pihenjetek, szafaládékarúak. – hívott minket a szokásos néven Kim úr. – 10 perces a szünet, nem? – kérdezte, mire mi helyeslően bólogatni kezdtünk. – Rendben, akkor addig mindenki meneküljön, amerre lát, de utána várlak vissza titeket. – mutatott ránk, s el is ment.

- Kihalok! – nyúlt el a szőnyegen szenvedő arccal Hyunjin.

- Menj arrébb. – piszkálta a srácot Chanseong, a kapitányunk, mire ő nyöszörögve gurult is egyet, így a fele helyet átadva.

- Na, mi a helyzet? – jött ide Youngja, s nyújtott át nekem egy palackozott vizet, amit meg is köszöntem neki. – Csak nem elfáradtatok? – kuncogott.

- Dehogy... - forgatott szemet Jongho, s leült a földre. Természetesen nem gondolta komolyan, amit mondott, sőt, a hangjában egy kis gúny is felfedezhető volt.

- Király! Akkor elmész nekem büfébe? – csillantak fel a barátosném szemei, én pedig majdnem kiköptem a számban lévő vizet, hiszen elkezdtem nevetni.

A srác nagy szemekkel rázni is kezdte a fejét, elvégre örült, ha nem kell most megmozdulnia, de a lány csak a kezével hessegetni kezdte, s mondta neki, hogy jó lenne, ha sietne, mert szeretne egy korty hideg vizet inni, mielőtt elkezdődne az óra. Nyilván nem tetszett Jonghonak a dolog, de száját húzva felkelt, s elmondta, hogy nem lesz annyira paraszt, hogy nem teljesíti egy lány kérését.

Youngja egyébként egy elég kedvelt valaki az osztályban. Bárkivel képes megtalálni a közös hangot, s nagyon is szép lány. Egy páran már megpróbálták megkörnyékezni, de ő nem könnyűvérű, s mondhatni válogatós is. Volt olyan, aki közel fél évig udvarolt neki, de mégsem jöttek össze. A barátnőm állítása szerint a fiú nem gondolta komolyan, inkább csak azért akart vele együtt lenni, mert nem csúnya.

Egy nagy sóhaj kíséretében ült le mellém a csajszi, s fejét a vállamra hajtotta, majd panaszkodni kezdett, amiért egy másik osztály is velünk lesz a kondiban. Szerencsére csak egy órán, mert a következőn a tornateremben leszünk, hogy gyakoroljunk kicsit, de ez az egy is bőven elég, sőt, olykor sok is. Nincs bajunk azzal az osztállyal, igazából nem is nagyon ismerünk onnan senkit, – kivéve ugye az exemet – de nem szereti senki, ha nyomorogva kell bent lennünk egy konditeremben.

- Itt is vannak... - húzta a száját a lány, s inkább a vállamba fúrta a fejét.

Az úszók jöttek be egymás után. Az összesnek széles válla volt, s keskeny csípője. Fittnek néztek ki, s egyértelműen nem voltak annyira fáradtak és izzadtak, mint mi... Hogyan is lehettek volna? Csak mi rohadunk nulladik óta itt.

Az exem is hamarosan belépett, s mikor meglátott, egy kedves mosoly kíséretében intett, én pedig ezt viszonoztam is, csak egy biccentéssel. Youngja persze erre felkapta a fejét, szétnézett, majd mikor meglátta Chant, integetett neki.

- Ő ki? – biccentett a fejével egy magas srácra, akit eddig még nem láttam.

- Nem tudom. – ráztam a fejemet, hiszen tényleg fogalmam se volt róla. Nem voltam tisztába a nevekkel, de az arcokkal nagyjából igen. – Talán új. – rántottam vállat.

A fiú pont ekkor nézett ránk, s egy pillanatra meg is lepődött, bár nem tudom, hogy miért. Utána persze rájöttem, hogy nem minket néz, hanem csak a mellettem ülő lányt, aki rá se hederített, inkább tovább pihentette a fejét a vállamon. Azt hiszem, hogy a barátnőmnek új hódolója lesz.

- Itt a vized... - jött ide Jongho, s adta oda a lánynak a kért dolgát, aki megörülve, s megköszönve fel is bontotta az üveget, majd nagyot kortyolt belőle.

Hamarosan viszont kezdődött az óra, úgyhogy Youngja vissza is ment a lányokhoz, s azt vettem észre, hogy ez a – valószínűleg új – fiú végig őt nézi. Egyértelmű volt számomra, hogy szemet vetett rá. Nem is tudja, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét, de ki tudja, talán ő lesz az a szerencsés, aki megkaparítja a barátnőmet. Ennek ellenére reménykedtem benne, hogy türelmes egyénről van szó, mert Youngjának volt egy stílusa.

A tanár hamarosan meg is jelent, hogy befejezze a konditeremben való kínzásunkat. Ezúttal gépeken kellett dolgoznom, s mivel Kim úr el volt foglalva azzal, hogy a lányok, illetve az úszók tanárjával beszélgessen, ezért mi is mertünk egy-két szót váltani egymással. A lány persze azonnal odaszökkent hozzám, s amíg én súlyt emeltem, addig ő beszélt nekem, hogy elege van a húgából, mert minden ruháját elveszi, majd szétvagdossa, mert ő divattervező szeretne lenni.

- Komolyan nagyon idegesítő! Mindjárt én is a kezembe veszem az ollót és olyan lyukat vágok neki, hogy válogathat, hogy hol szeretne pisilni... – mérgelődött, míg én nevetésemet visszafojtva próbáltam normálisan visszahelyezni a súlyt a helyére, mielőtt magamra ejtem a röhögés végett. – Esküszöm, ha még valamit szétszed, akkor... - folytatta volna, ha nem hallunk meg magunk mellől egy kellemesen mély hangot, amire mindketten felkaptuk a fejünket.

- Bocsi, de meddig fogsz még emelni? – kérdezte az a fiú, akit még egyikünk se látott, mire a lánnyal összenéztünk. Nem volt megszokott ez a stílus, s mind a ketten furcsáltuk a srác akcentusát. Biztos nem busani, mert én is onnan jöttem és egyáltalán nem ilyen az olyasfajta tájszólás.

- Hát öhm... - gondolkodtam, miközben körülnéztem, hogy van-e szabad kép, mert semmi kedvem nem volt mást nézni és várni. Nyilván akkor pihentem volna, de kissé frusztráló nem csak nekem, de másnak is, hogy csak ott állok mellette és bámulom, mikor végez.

- Kit tisztelhetünk benned? – kérdezte a barátnőm, miközben összeráncolt szemöldökkel a fiúra nézett, aki csak elmosolyodva pillantott a lány felé.

- Jeon Jungkook vagyok, édes. – mondta. – És te ki vagy? – fonta össze mellkasa előtt a karjait, s döntötte oldalra a fejét egy fölényes vigyor kíséretében. Bezzeg nekem a szám is tátva maradt, amiért így hívta Youngját, s ilyen nyíltan próbál vele flörtölni.

- Az legyen mindegy. – mosolygott a lány, majd felkelt, hogy a fiú elé lépjen. – És ha meg akarod tudni, meddig fog emelni, akkor fogd be a szádat és várd meg, amíg végez. Ne jártasd feleslegesen a lepénylesődet. – döntötte ő is oldalra a fejét, mire a srác megemelte az egyik szemöldökét.

- Szerintem egyáltalán nem jártattam feleslegesen a számat, hiszen megkérdezted a nevemet, én pedig válaszoltam rá, de... - harapott alsóajkába egy pillanatra, miközben szemérmetlenül végigmérte az előtte lévő lányt. Oldalra pillantottam, hogy más látja-e ezt az egészet, s bizony, Hyunjin – hozzám hasonlóan – leesett állal reagálta le az ismeretlen akcióját, aki végül lassan kiengedte fogai fogságából puha száját. – Én még mindig nem tudom a te nevedet.

- Méltányolnám, ha figyelnél és értenéd a koreait. Ha azt mondtam, hogy legyen mindegy, akkor egyértelmű, hogy nem áll szándékomban bemutatkozni. – állta az úszó tekintetét, aki csak közölte, hogy ez egyáltalán nem fair. – Sajnos ez van, édes. – mosolyodott el gúnyosan Youngja, én pedig jobbnak láttam, ha inkább átadom a helyemet, mielőtt eldurvul a helyzet.

- Mindegy, végeztem, szóval gyere nyugodtan. – keltem fel, s egy apró mosollyal biccentettem, hogy nyugodtan elfoglalhatja a súlyzót, mert már nem használom, a barátnőmet meg karon ragadtam, s elhúztam onnan. Nem hiányzott az, hogy leálljanak veszekedni, márpedig Youngjából kitelik. Elég szabadszájú.

Természetesen utána fújtatott, mint valami bika, s folyamatosan azt kérdezgette, hogy valakinek hogy lehet ekkora képe. Erre én se tudtam a választ, ezért csak megvontam a vállamat, s tovább mentünk a biciklikhez, hogy tekerjünk párat, mielőtt vége lenne az órának és mehetnénk a terembe röplabdázni.

Hello Sütikék! Itt is van az első rész. Megjelent végre Jungkook is, aki tökéletes első benyomást tett😌

Mi a véleményetek róla? És Youngjáról?

Elég sok visszajelzés érkezett a prológusra, aminek nagyok örülök, remélem tetszeni fog ez a könyvem is, bár még naaaaagyon az elején vagyunk😌

A szafaládékarúak megnevezést köszönöm szépen _Ayne_ -nak, illetve a történetet is ezzel kapcsolatban, fergeteges😂♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook