Yeojin kicsit kiröhögte Lenát, amikor elkezdett neki könyörögni, hogy vegye le róla a rontást, mert igen, tud a szektájukról, de esküszik, senkinek nem mondta el, szóval ne kínozzák őt azzal, hogy random pillanatokban lebegőgörcsöt kap.

- Igen, boszorkányok vagyunk. De nyugi, nem szálltunk rád. Sokkal inkább te szálltál el. Szó szerint is - Yeojin alig bírta követni a saját gondolatmenetét, ide-oda hadonászott közben, ami nem igazán nyugtatta meg Lenát. - Lényeg a lényeg: te magad is mágikus jelenségeket idézel elő, akaratodon kívül.

Innentől kezdve Lena mindent átértékelt magában, legalábbis megpróbálta ezt tenni. Nehéz volt lenyelnie azt, hogy nem csupán beképzelt dolgokat, hanem tényleg tudott valamilyen szinten levitálni.

Yeojinnal a barátsága erősebb lett, már egyikük sem rejtegetett semmit, Lena naponta megosztotta barátnőjével, hogy tapasztalt-e valami természetfelettit.

Yeojin még azt is felajánlotta, hogy bemutatja őt a többieknek, az ő kis családjuknak. Lena eleinte ódzkodott, nem tudta, mire számítson, ám amikor belépett a kiskapun az ágas-bogas, gyógynövényekkel teli kertbe, tudta, hogy nincs mitől tartania.

- Legyetek üdvözölve, lányok! Te biztos Lena vagy. Yeojin sokat mesélt rólad. Haseul vagyok - nyújtotta neki a kezét a kedvesen mosolygó fiatal nő, aki fogadta őket.

- Yeet! Úgy beszélsz, mintha a nagyanyám lennél, és a pasimat mutatnám be neked!

A kis hátsókertben a különböző cserjéktől és sziklakerti dekorációktól alig fért el az a falkányi lány, akik a boszipartira voltak hivatalosak. Ettek, röhögtek, nagyon jól szórakoztak egymással, látszott, hogy összeszokott a társaság.

Lena folyton Yeojin nyomában volt, aki bemutatta őt mindenkinek, de Lena három lány után feladta. Túl sok új információ támadta le őt egyszerre.

- Ő pedig ott Hyejoo, az ölében Chaewonnal - Yeojin agresszív integetésbe kezdett, Lena pedig csak kínosan intett egyet a páros felé.

A nevekből szinte semmit nem tudott megjegyezni, csak egy hatalmas massza maradt a fejében a sok bemutatkozás után. Hyejoo és Chaewon is csak azért ragadt meg a memóriájában, mert velük beszélgettek a legtöbbet, és mert rájuk emlékezett a csoportból, Hyejoo volt a lángoló szemű boszorkány.

Lena sokkal jobban érezte magát, mint ahogy először elképzelte. Nem sokban különbözött ez a boszis összeröffenés az átlagosak lányokéitól, ugyanúgy egészségtelen dolgokat zabáltak, tiktokokat néztek, és szerelmi problémákat veséztek ki.

Yeojin aztán egyszer csak felállt, azzal az ürüggyel, hogy Haseullel van megbeszélnivalója. Lena közben próbálta elkerülni a kínos csendet a két lánnyal, akik láthatóan főleg egymást érdekelték.

Yeojin rövid idővel később visszaviharzott az otthagyott társasághoz.

- Ezt nem hiszem el! Haseul nem akar téged bevenni közénk!

- Nem akarlak megsérteni, Yeojin, de nem gondolhattad komolyan, hogy Haseul megengedi, hogy tizenhárman legyünk... - kezdte finom hangján Chaewon.

Lena nem sokat fogott fel a lányok vitájából, csak azt, hogy nem fog a csapat állandó tagjává válni.

Közben Hyejoo megpöckölte a vállát, hogy szeretne vele kettesben beszélni. Nincs mit tagadni, Lena eléggé tartott még a másiktól, de azért félrevonult vele, hajtotta a kíváncsiság.

- Haseul parázik a számoktól. Mondjuk nem ok nélkül, de jól van - Hyejoo tartott egy rövid szünetet, szippantott az orrával. Háta mögött mintha lángolt volna a lugas a naplementében, Lena megborzongott. - Be tudlak ajánlani egy másik körbe. Csak hat tagjuk van, és a hét sokkal stabilabb szám. Mit szólsz?

Lena abban a momentumban az ellenkezésnek még a lehetőségét is elfelejtette. Hogy ezt a kíváncsisága vagy Hyejoo személye tette vele, azt nem tudta megállapítani.

Így történt, hogy alig egy héttel később ott állt Hyejoo és Yeojin társaságában egy külvárosi lakótelep kellős közepén. Utána pár perccel meg már egy - micsoda véletlen - hetedik emeleti boszorkánytanyán. Yeojin még lent elbúcsúzott tőlük, de Hyejoo Lenával tartott, végül is neki volt kapcsolata ebben a körben, és egyébként se akarta a szegény újoncot csak úgy behajítani a mélybe.

Lenának akkor jutott eszébe, hogy fogalma sincs, hogy fogja ezt az anyjának elmagyarázni, akinek kiskorában többször is megígérte, hogy nem lesz drogos és/vagy szektás, amikor
a pici, zsúfolt lakásban fogadta  őt Hyejoo barátnője, Chingyi és a házigazda, egy bizonyos Haruka.

- De nyugodtan hívj Miyának - tette hozzá mosolyogva. - Köszönöm, hogy elhoztad, Hyejoo.

Lenát a konyhában négy további fiatal lány fogadta, Minju, Seoryoung, Seokyung és Seoyoung. A feje megint tele lett adatokkal, és a nevek hasonlósága nem könnyítette meg a helyzetét.

- Jól van, a bemutatkozás után pedig jöjjön a lényeg. Szeretnénk, ha csatlakoznál, Lena - kezdte a Miya, elhelyezkedve a kör alakú asztalkánál. Amíg beleszürcsölt a teájába, a nyugodt tekintetű Seoryoung folytatta:

- De ne aggódj, nem kényszerítünk, teljesen érthető, ha nem akarsz ilyen kettős életet élni...

Lena egy kis bizsergést érzett a hasában, ahogy körbenézett az illatgyertyák világította arcokon.

- Úgy gondoltuk, hogy a következő napfogyatkozásig adnánk neked időt. Addig is, örülnék, ha fejlesztenéd magad - Miya méltóságteljes és kissé szigorú benyomást keltett, de Lenának mégis szimpatikusnak tűnt.

Válaszolni se tudott azonban, mert az egyik boszi, aki addig finoman ropogtatta a teasütijét, lelkesen hadarni kezdett.

- Egyébként rögtön tudtam, hogy te vagy az, amikor megszólaltál - jegyezte meg Minju. - Mondjuk eddig csak sikítani hallottalak, de a beszédhangod határozottan jobban tetszik.

- Most tényleg ezzel kezded a kapcsolatotokat... - forgatta meg a szemét Seokyung.

Lena értetlenül nézett rájuk. Honnan hallhatták őt sikítani ezek a lényegében ismeretlen emberek?

Az addig halk Seoyoung a szemébe nézett.

- Emlékszel arra múltkori nagy viharra?

Lena kezdte megérteni, hogy nem kósza szelek repítették a hajóját ide, hanem valami sokkal megkérdőjelezhetetlenebb.