Harry mindig is nagyon várta a karácsonyi szünetet, hiszen az azt jelentette, hogy végre heteket tölthet el a nővérével iskola és dolgozatok nélkül. Karácsonyi filmeket néznek, ünnepi süteményeket sütnek, és ha szerencséjük van és havazik, akkor kimennek az udvarra játszani. Ebben az évben viszont Gemma csak Szenteste előtt pár nappal érkezik haza, és mivel a szülei többnyire végigdolgozzák az ünnepeket, tudta, hogy sok elütni való ideje lesz. A másik dolog pedig, amit imádott a karácsonyban az volt, hogy hetekig nem kellett látnia Louis arcát. Idén nem ezt akarta, és amikor hétfő reggel felkelt, már-már azt kívánta, bárcsak mehetett volna iskolába. Legalább tudta, hogy előbb-utóbb láthatja majd Louis-t. Furcsán nyugtalanító volt a tudat, hogy az elkövetkezendő hetekben ezt nem teheti meg. Tudta, miért.

Az elmúlt pár hónapban beteges nyugalomérzet alakult ki a fiú jelenlétében. Nem amikor undok volt, vagy veszekedtek, vagy valami különösen bunkó dolgot mondott, hanem amikor mozdulatlan és csendes volt. Amikor tényleg kibírható volt a társaságában lenni. Amikor rendesen tisztességes emberként viselkedett. Pontosabban inkább az az este, amikor csókolóztak volt az oka, hogy Harrynek nem tetszett az ötlet, hogy nem találkoznak. Az az este szédítő vággyal, furcsán bizsergő nyugtalansággal, és teljes zűrzavarral ismétlődött a fejében. Kavargott benne. El akarta tenni későbbre, és figyelmen kívül hagyni, de ezt megakadályozta Louis sóhajának a hangja. Végül is Louis visszacsókolta. Talán... talán ő is érzett belül valami újat, pont, mint Harry? De fogalma sem volt, hogy ennek mekkora esélye lehetett.

A szünet első hete gyorsan eltelt. Harry sok időt töltött Zaynnél, aki nem volt különösebben elfoglalt az ünnepekkor. Nem ünnepelte a karácsonyt, de ott volt a rengeteg kaja és a családja, ami sokkal ünnepibbé tette az ott eltöltött időt, mint Harry saját házában. Zayn édesapja sokat főzött, és látszólag senki nem ellenezte Harry ottlétét. Mindig megkóstolta Mr. Malik pakisztáni finomságait, és leült velük az asztalhoz vacsorázni. Zayn szobájában lógtak, videó játékoztak, és néha még a fiú húgai is csatlakoztak. Harry annyi időt töltött náluk, hogy el is feletkezett a szorongásról. Alig volt ideje leülni, és rendesen Louis-ra gondolni.

Egyik nap mindketten ott voltak Harryéknél. Zayn ragaszkodott hozzá, hogy hívjanak meg pár barátot videó játékozni és sörözni, de előtte viszont szükségük volt több joystickra és játékra. Mivel mindketten tizennyolc évesek voltak, így nem volt nehéz beszerezni a sört, de plusz joysticket találni nagyobb feladatnak bizonyult.

- Hogy van az, hogy sose tudod, hol vannak a dolgaid? - panaszkodott Zayn. Kezeivel az egyik fiókban matatott, és a fejét rázta a polcokra, amik rendezettek, mégis értelmetlenek voltak.

- Nem tudom. - Az igazság az, hogy szinte az egész életében házvezetőnőjük volt, aki ügyesen össze tudta rendezni a dolgokat, de amikor Harrynek szüksége volt valamire, sosem találta meg, hacsak nem írt neki egy üzenetet. Ma nem dolgozott, viszont nem akarta zavarni, mert elutazott a családjával.

Zayn egy feltűnő mintás fekete pólóban és szűk nadrágban volt, a citromsárga zoknija pedig szinte virított a fekete farmerja mellett. A haja felfelé volt belőve, de minél tovább kotorászott Harry fiókjában, annál jobban összekócolódott. Harry a hasán fekve benézett a falnak tolt íróasztala mögé. Nem voltak ott a joystickek, de legalább így már tudta, a házvezetőnő remekül kitakarított még a legeldugottabb sarkokban is. Harry felült a földön, Zayn pedig megkerülte az ágyat, és benyúlt annak háttámlája mögé.

- Van itt valami!

Harry felegyenesedett. Na végre!

- Mi a... Fúj! Undorító! - Zayn úgy ugrott el az ágyról, mint ez ijedt macska. Harry amennyire csak tudott odahajolt, hogy az ágy másik felére pillantson. Zayn térden állva, megszégyenülve, és mérgesen bámulta a most már földön heverő bokszert.

Harry elsápadt. Az a bokszer nem az övé volt.

- Ez undorító, haver.

- Bocs - mondta szégyenlősen. Harry felkelt, két ujja közé fogta a ruhadarabot, és a fürdőszobába sietett vele, hogy bedobja a szennyesbe.

- Várj!

Harry megállt. Szíve hevesen dobogott, és érezte megfeszülni a bőrét az arcán, ahogy kifolyt onnan minden vér.

- Mit jelent a huszonnyolcas szám? - kérdezte. - Az focis nadrág?

- Az... enyém. - Gyenge hazugság volt. Nem gyakran hazudott Zaynnek, ezért a szavak furcsák, undorítóak voltak a nyelvén.

- Nem igaz. Tizenhetes a te számod.

Basszus. Zayn túl jól ismerte.

- Oké - nyelt egyet. Lassan megfordult, és látta, hogy a barátja zavarodottan bámulja. - Mi van, ha...

- Várj. Ha nem a tiéd... - Úgy tűnt, mintha éppen matekozna a fejében. - A csapatból jársz az egyik sráccal? Ó, baszki! - nevetett, és a felismerőstől egyből vidámság váltotta fel az arckifejezését. - Hát persze, mert az iskolában feküdtetek le! Logikus, hogy ott csináltátok, hiszen foci után majdnem az egész hely a tiétek.

Harry a torkában érezte a szívverését. Gyors volt, és remegett tőle a keze. Megfordult, és gyorsan bement a fürdőbe, hogy bedobja a sötét bokszert a szennyes kosárba. Huszonnyolcas szám. Louis száma. Valószínűleg itt hagyta, amikor hetekkel ezelőtt Harry kidobta őt a házból.

- Kié a huszonnyolcas? - kérdezte Zayn a hálószobából. Hangja halk volt, és mindennél jobban meghökkent. Harry szaggatottan kifújta a levegőt, és arcára tette a kezét, ujjait odanyomva a szemöldöke alsó részéhez. Louis dühös lenne, ha tudná, hogy Zayn megtudta.

Harry kidugta a fejét a fürdőből, és félénken a barátja felé pillantott. Ott állt, látszólag mélyen a gondolataiba mélyedve jártatta a szemeit tárgyról tárgyra a szobában. Végül a fal mellett heverő focilabdán állapodtak meg. Ami Louis-é volt. Kizárt, hogy ezt Zayn tudta volna, de valójában az egy eredeti focilabda volt a 2015-os Bajnokok Ligája döntőjéből. Kicsit kopott volt, nem került sokba, és sok helyen lehetett kapni, de a mintája olyan volt, mint amikor Barcelona legyőzte a Juventust a bajnoki címért. A bőr rajta csillag alakú volt, kék, zöld, lila, és piros foltokkal. Louis látszólag a Barcelonának szurkolt, még akkor is, ha soha nem cserélte volna el az első helyet a Unitedban. Harry képtelen volt otthagyni a földön, az utcán. Vissza akarta adni Louis-nak.

Zayn felkapta a fejét. - Most viccelsz?

Harry képtelen volt normális ütemben venni a levegőt.

- Nem hiszem el - rázta a fejét Zayn, és hirtelen mérgesnek tűnt. Vállai megmerevedtek, szemei pedig szinte eltűntek az összehózott szemöldöke alatt. Tudta.

- Zayn - suttogta Harry.

- Az a srác? - kiabálta. - Az a kibaszott idióta?

Harry beletúrt a hajába. Tudta, hogy Louis mérges lenne emiatt, viszont azzal nem számolt, hogy Zayn kiakad, ha megtudja. A barátja nagy léptekkel elment a szoba ellentétes irányába, gyorsan megfordult, aztán egyenesen Harryhez sétált.

- Louis Tomlinson az? - szűrte a fogai között.

Harry bólintott.

Még a Zayn kézfején kidudorodó erek is sértettnek tűntek, amikor megszólalt.

- Harry - mondta lángoló szemekkel. - Elment a kibaszott eszed?

Harry felnézett a mennyezetre. Miért volt Zayn ennyire megsértődve? Persze, sokkoló a dolog, de nem kell felkapni a vizet.

- Tomlinson a pasid? - Úgy ismételte a kérdést, minta nem tudta volna elhinni.

- Nem a pasim.

- Teljesen elmentek otthonról?

Harry összeszorította a fogait. - Nem.

- Miért? Miért akarnál vele lenni?

Harry csukva tartotta száját, de Zayn helyett a falat bámulta. Belül keményet és hideget érzett. Nem tudta a választ a kérdésre. Vagy lehet, hogy igen, csak nem tetszett neki. Egy része tudta, hogy van ok mindezen aggódni, de inkább nem is gondolt rá.

A barátja megérintette a vállát, ezzel felhívva magára a figyelmet.

- Harry - mondta, most már gyengédebb hanggal. - Csak próbálom megérteni, miért nyílnál meg valakinek, aki az elmúlt három évben folyamatosan piszkált.

- Ő nem... - próbálkozott. - Néha kedves.

- Néha? És mi van az idő maradék kilencvenöt százalékával? Amikor ok nélkül gyökér? Amikor ok nélkül bánt téged?

Harry a falat bámulva megrázta a fejét. Észrevette, hogy Zayn keze leesett a válláról.

- Szerintem ez hiba, Harry.

- Mindegy - motyogta. Néhány másodperc múlva felnézett, és találkozott Zayn szemeivel. A barátja csalódottnak és boldogtalannal tűnt, de a kezdeti felháborodás lassan kezdett eltűnni az arcáról. Egy pár pillanatig csendben voltak, és egyikük sem moccant. Nem akart veszekedni Zaynnel, de még ha egy része egyet is értett azzal, milyen elbaszott, hogy engedte ezt megtörténni, annak ellenére, hogy Louis három teljes tanéven keresztül kínozta, egy ici-pici része akkor sem volt képes elfogadni, hogy ezt hiba volt. Ez az apró része szemtanúja volt annak a kevés édes percnek, ahol több órányi szenvedés feloldódik és eltűnik.

- Talán Liamnek van joystickje. - A barátja elindult kifelé a szobából. Harry hallotta, ahogy a folyosóról visszakiabál. - Jössz?!

Harry nagy levegőt véve összeszedte magát. - Megyek.

Kiderült, hogy Liamnek tényleg voltak joystickjei. Ezen kívül pedig egy csomó játéka is. Harry még sosem volt náluk, de a szülei ma este nem voltak otthon, így Zayn úgy döntött, inkább tegyék át oda a bulit. Nem igazán tudta, Zayn mennyire ismerte Liamet, de úgy tűnt, hogy Liam mindenkivel jóban volt. Barátságos, türelmes és könnyed volt. Harry nem tudta, miért nem barátkozott össze a vele; talán mert szimplán úgy tűnt, Louis-val már eddig is közel álltak egymáshoz.

Fociedzés közben könnyű volt megmondani, ki kivel van jóban. Harry és Louis gyűlölték egymást. Louis kaotikus volt, és Stan is egyetértett ezzel az életstílussal, aki látszólag élvezte a drámát és a kalandot. A legjobb barátja Lee volt, aki egy barna hajú fiú, gödröcskékkel és szeplőkkel. Freddie, a jószívű, szőke fiú, gyakran lógott Eddel, aki Harry szerint mindannyiuk közül a legkedvesebb volt. Ednek vörös haja, és vicces vigyora volt, amit Harry szeretett. Ő, pont mint Liam, sosem pártolta meg Harry vagy Louis-t.

Harry nem ítélte el azt, aki Louis-t választotta helyette, és sosem próbált két egymás ellen szóló tábort létrehozni. Louis volt az, aki előidézte az ellenségeskedést. Azonban látszólag a fiú egyik barátja sem volt Harry ellen. A csapat nem különösebben volt összetartó, és úgy tűnt, mindenkinek megvolt a maga dolga foci után, Harry ezért is lepődött meg, amikor ott találta Stant, és Louis másik barátját, Olit Liam házában. Elég kedves fiúk voltak, de nem számított arra, hogy Liam meghívja őket, főleg mert még sosem látta őket és Zayn egy helyen. Harry nem hibáztatott senkit, aki barátok Louis-val, Zayn viszont gyakran. Hajlamos volt azt gondolni, hogy mindent elárul az ember jelleméről az, ha jóban van a fiúval.

Lehet, hogy Liam miatt voltak itt, mert hát ő mindenkivel jóban volt. Lehet, Louis nem szabta meg a haverjainak, hogy kivel lóghatnak együtt, még akkor sem, ha éppen Harryvel. Vagy ami még ésszerűbb, egyikük sem tudta, hogy Harry ma ott lesz, mivel már amúgy sem igazán járt bulikra. Viszont ha nem tudták... akkor talán Louis is el fog jönni?

Harry szíve reménykedően megugrott a gondolttól. Látni akarta a srácot, aki nem is olyan régen odaadóan csókolta az lámpaoszlop fényében. Viszont őt, és csakis őt. Nem akarta látni a Louis-t, aki a foci és iskolatársak valódi birodalmában létezett; a fiút, akit Zayn joggal ellenzett. Talán jobb, ha Louis nem jön - gondolta nagyot nyelve Harry. Nem akarta, hogy ő és Zayn egy helységben legyenek ma este.

Nem csak Stan és Oli jöttek el a buliba, hanem Ed is, illetve még Liam néhány barátja, akikkel együtt járt franciára. Harry folyamatosan az ajtó felé pillantgatott, azon tűnődve, vajon Louis be fog-e rontani rajta. Úgy tűnt, Stant és Olit nem zavarta Harry jelenléte, ettől pedig elgondolkodott, hogy vajon tényleg csak Louis miatt volt-e a gyűlölet. Kíváncsi lett, miért pont rá kezdett el Louis ok nélkül neheztelni. Miért őt választotta évekkel ezelőtt, hogy bosszantsa? Miért csinálta még mindig? Mit tett Harry, hogy kiérdemelje a verbális és érzelmi kínzását? A hülye mezszám miatt, vagy talán mert fenyegetve érezte magát Harry focitudása mellet a pályán? Mert Harry veszélyeztette Louis Tomlinson esélyeit, hogy bejusson az ország egyik legkeresettebb fociakadémiájára? Vagy talán csak Louis undok volt. Lehet, hogy ez a tisztességes oldala csak szerencse és véletlen volt.

Sört ittak és PlayStation-öztek. Liam nappalija hatalmas volt, a kanapén pedig vagy öt ember is kényelmesen elfért. Az este közepén kinyílt az ajtó, amire Harry szívverése felgyorsult, amíg rá nem jött, hogy csak Liam barátnője érkezett meg. Sophia-val egy másik lány is jött, és mindketten leültek a földre. Harry ekkor már három sört is megivott, és figyelte, ahogy feltekernek egy jointot a padlón. Sophia barátnőjének szőke haja és nagyon kék szemei voltak. Szépek voltak, de nem volt bennük az a mélység, az a különböző rétegű kékség, ami annyira kitűnt Louis arcán.

Harry mellkasa még mindig fájt a délután miatt. Zayn már nem volt mérges, de Harry tudta, hogy akkor sem örül ennek az új információnak. Egész héten nyugodt volt, de most hirtelen visszatért a mellkasába a szorongás érzése.

Szemei követték Zaynt, ahogy a fiú felállt és kiment. Harry látta az ablakon át, hogy ott állt az utcán. Cigizett, pár pillanatig telefonált, és még kint maradt néhány percig, amíg egy autó félre nem húzódott a padkánál. Harry meglepődött, amikor meglátta Louis barátjának a szőke fejét. A srác nem volt magasabb Louis-nál, a haja pedig pont úgy volt belőve, mint Zaynnek. Az arca viszont kerekebb volt, a nevetését meg még az ablakon keresztül is hallani lehetett, miközben beszélgetett a járdán.

- Szóval, Louis is jön akkor? - kérdezte Harry Liamet, aki mellette ült a kanapén. Az ablak felé biccentett, Liam pedig felnézett, de megrázta a fejét.

- Ne aggódj, haver. Louis nem nagyon szokott együtt lógni.

Harry a szeme sarkából rápillantott. - Miért?

- Nem tudom - vont vállat. - Elég elfoglalt a napokban. Sokat edz, és szerintem vigyáznia kell néha a húgaira. Az anyukája sokat dolgozik éjszaka.

Harry tovább figyelte őt, és a homlokát ráncolta Liam tudásán.

- Jól ismered?

- Azt nem mondanám, hogy jól - mondta komolyan a fiú. - Nem szokása megosztani a valódi érzéseit, ha érted, mire gondolok. Elég magának való. De egy bizonyos értelemben sokat tudok róla. Tudom, hogyan viselkedik, és ha kedvel valakit, hűséges hozzá. Tudom, hogy szinte mindig keményen igyekszik, és eléggé vakon követi a kezdeti érzéseit. Amikor kedvel valamit, akkor szereti. Amikor nem kedvel valamit, akkor...

- Utálja - fejezte be Harry. Nagyszerű.

Letette a sörét az asztalra, felkelt, bement az előszobába, és felhúzta a cipőjét. Megfogta a kabátját, és az ajtóban találkozott Zaynnel. Kint az autó már nem volt sehol.

Zayn ránézett, a szemei körül pedig egy kicsit piros volt a bőre. - Akarsz cigizni? - tartotta fel a jointot.

- Iszok még egy sört.

Harry bement, és szerzett magának sört a konyhában, de út közben beleütközött Liambe.

- Jól vagy? - Nyugtalannak tűnt. - Csak úgy elmentél.

- Sose voltam jobban - felelte, és megpróbált elmenni mellette.

- Hé - mondta Liam most már határozottabb hangnemben. - Ki akarsz menni beszélgetni?

- Itt van Zayn - motyogta, de egy pillanat múlva megállt, hogy rendesen a szemébe nézzen. - De azért köszi - mondta, és így is értette. Liam kedves volt.

- Szívesen, haver - bólintott.

Harry kiment a ház elé, ahol Zayn várta. Elég késő volt, a decemberi hideg pedig csípte az arcát. Megtalálta a sapkáját a fekete télikabátja zsebében, amit a sötétkék pulcsija fölé vett fel. Ráhúzta a sapkát a füleire, és követte Zaynt a hátsókertbe. A ház mögött volt két régi hinta. Látszólag már évek óta nem volt hozzányúlva, az ülőkéken pedig volt egy rétegnyi jég. Miután lesöpörték, leültek rájuk, és egyből érezték a nadrágon keresztül a combjukon a hideget. Zayn meggyújtott egy jointot, és kifújta a kristályos füstöt a levegőbe.

- Amit nem értek, az az, hogy hogyan - mondta egy kis idő múlva, Harry pedig mogorván bámulta a földet. - Mi változott meg, hogy most őt akarod. Mármint az összes kedves fiú közül.

Harry ezt kurvára nem tudta. Ha tudta volna, nem érezte volna magát ennyire összetörve.

- Nem tudtam, hogy meleg - motyogta Zayn.

- Ezt nem tudod megmondani senkiről.

- Persze, hogy nem! - csattant fel. - De miért akarod ennyire megvédeni? Nem értem.

- Csak... - mondta Harry belélegezve a fagyos levegőt. - Néha... csak megérti. Amire szükségem van. Tudom, hogy legtöbbször egy idióta, de vannak pillanatok, amikor úgy érzem, mintha...

Baszki.

- Mintha mi? - kérdezte Zayn halkan.

- Mintha... - Becsukta a szemeit. Nem tudta folytatni. Nem akarta felfedezni, mi jöhet ki a száján, ha most tovább megy ezzel a gondolattal.

Pár pillanatig csendben voltak. Harry már a vádlijában is érezte a hideget. Zayn tovább cigizett, Harry pedig már majdnem befejezte a negyedik sörét is. Odapillantott a barátjára, aki összevont szemöldökkel nézett vissza rá.

- Nekem ez nem tetszik - mondta Zayn reszelős hangon. - Szerintem ő undok és fura. Nem akarom, hogy olyasvalakivel legyél, aki nem törődik veled.

- De nem vagyunk együtt.

- Akármit is jelentsen! Bármi is legyen, a szex sebezhető helyre juttat. Kockázatokkal jár, ha ilyen közel állsz valakihez. Ezt tudnod kell.

Harry a földre meredt. Nem akarta hallani ezt. Nem akarta érezni, amit érzett, miközben Zayn beszélt.

- Érzel valamit iránta? - kérdezte a barátja. Úgy tűnt, hogy nem akarta tudni a választ, hacsak az egy nem.

Harrynek megremegett az alsó ajka. - Nem... - suttogta.

Atya ég, miért? De hát üvölteni akarta! Nem akart így érezni! Minden, amit ma Zayn mondott igaz volt, Harry mégis egyedül azokra a rövid pillanatokra tudott gondolni, amikor Louis mozdulatlan, csendes és gyengéd volt. Ez annyira szánalmas!

- Bármit is teszel, Harry - mondta Zayn. - Támogatlak. Csak nem akarom, hogy összetörjön a szíved.

- Nem fog.

Még abban sem volt biztos, mit érzett. Csak azt tudta, hogy így még nem érzett egész életében. Jasmine iránt sosem érzett semmit, mégis azt hitte, szerelmes volt belé. Ki mondta, hogy megint igaza van? Érezte, hogy a szorongás átjárja a testét.

- Szeretlek, haver. Csak ígérj meg egy dolgot.

- Oké?

- Ne hagyd, hogy becsapjon. Ne hagyd, hogy ő, vagy bármilyen másik srác baszakodjon veled. Ha kedveled, többet érdemelsz annál, hogy kihasználjon.

Harry rámeredt. Érezte, ahogy a bánat, düh és zavarodottság egy gyötredelmes főzetben összekeverednek. Louis kihasználta? Ez a gondolat miért szomorította el, ahelyett, hogy kiakasztotta volna? Szerette volna azt hinni, hogy jobban ismeri Louis-t, mint Zayn, de ismerte egyáltalán Louis-t? Talán nem. Viszont Zayn sem. Ahogy Liam mondta, Louis nem osztotta meg az érzéseit, szóval lehet, hogy volt valami, amiről nem beszél. Mármint, hogy kihasználja-e Harryt, vagy ő is érez valamit. Valami aprót.

Mindenesetre Harry csak azzal tudott foglalkozni, amit tudott. Amit pedig tudott, hogy érzett valamit. És biztosan nem fogja engedni, hogy összetörjön emiatt a szíve.

- Oké - egyezett bele. - Nem fogom.

*

Mind a négyen az étkező asztal körül ültek. Harry szülei, ő, és a névére. Gemma fehér farmert visel, egy szintén fehér ujjatlannal és egy hozzá menő túlméretezett blézerrel. Fülbevalói hatalmasak és aranyszínűek voltak. A pasijától kapta karácsonyra, és sikonyálva, szinte sírva nyitotta ki az ajándékot reggel a kandalló mellett. Harry közömbösem figyelte, de megtartotta a mosolyt az arcán. A szülei is fehérben voltak. Ujjaikon ott volt az arany eljegyzési gyűrű, és szélesen mosolyogtak. Minden egy kicsit homályos volt. Harry hunyorogva megpróbált körbenézni, de olyan volt, mintha nem tudott volna olyan gyorsan és annyi energiával mozogni, mint akart volna.

- Annyira boldog vagyok - mondta az anyukája. Félelmetes mosoly terült szét az arcán. Túl széles volt. Szemei nyugtalanítóan sápadtak voltak, és hiányzott belőlük az emberi érzelem. Harry közelebbről odanézett, ezúttal az apukájára. Arany mandzsetta gombjai voltak, és nem pislogott.

- Annyira boldog vagyok - mondta a férfi.

- Még soha nem éreztem ilyen jól magam - visszhangozta Gemma. Ujjaival lassan elkezdte simogatni a bal fülbevalóját. Harry a mozdulatra pillantott, szemeivel követte a lány ujját, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban dörzsölte az aranyat. Harry szorongani kezdett és kényelmetlenül érezte magát, amikor az ujj embertelen sebességre kapcsolt. Nem bírta elszakítani onnan a szemeit. A teste nem engedte. Le volt dermedve.

Hirtelen a nővére odafordult hozzá. A fehér, undorító szemei úgy bámultak a szemeibe, mint egy hulla. Mintha pókok szaladtak volna végig rajta, megborzongott, és szinte kapkodta a levegőt, ahogy az élettelen arca vádlón ránézett.

- Mi az, amit hónapokkal ezelőtt el akartál mondani?

- Mi? - suttogta.

- Valamit el akartál mondani. Most itt vagyok. Mesélj.

Harry megrázta a fejét.

A nővére hangja erőteljes, élettelen, és kemény volt. - Mondd el!

- Meleg vagyok - súgta.

A szoba forogni kezdett. Harry fejjel lefelé volt. A gyomra émelyegni kezdett, mintha perceken belül hányni fogna. Úgy érezte, mintha ide-oda dobálták volna a levegőben, körülötte pedig fehér szemek és aranygyűrűk lebegtek. A szoba hosszú, gyötredelmes percekig csak forgott.

Aztán újra a székén ült. Az ujjai remegtek. Az asztal körül ülő családja csendben volt. Nézte őket, de... ők csak a mellkasát bámulták. Harry lenézett, és meglátta a ruháit. Feketék voltak. Minden a nyakkendőjétől a zoknijáig a legfeketébb fekete volt. Mint a feketelyuk színe az űrben. Lassan valami irdatlan fájdalmat kezdett érezni a mellkasában. Először csak kicsi volt, de aztán egyre nagyobb lett. Folyamatosan a mellkasát nézte, és észrevette, hogy egy lyuk nő rajta, egyre jobban eltüntetve a testét.

Harry egyre jobban tűnt el. Kétségbeesetten segítséget kérve felnézett. A családja figyelte őt, de az arcuk élettelen volt és mozdulatlan. Az anyukája lassan felemelte a kezét. Nem csinált semmit, csak intett egyet, miközben Harry lassan, fájdalmasan a semmibe veszett.

Harry felült az ágyában. Az egész teste le volt izzadva. A meztelen mellkasa csúszós volt, a haja pedig a homlokára tapadt. A szíve erősen dübörgött és a torkában égett. Még mindig rosszul volt. Letolta magáról a takarót, és bement a fürdőbe, aztán a wc fölé hajolt, hogy hányjon, de semmi nem jött ki. Fájdalmas volt, ahogy összeszorult a gyomra, próbálva kihányni a semmit. Nem evett semmit előző este, de az émelygés a rémálom miatt még nem múlt el. Amikor végre nem szorult össze a gyomra, leült a fölre és a falnak döntötte a fejét. Apró könnycseppek kezdtek végigfolyni az arcán, le az állkapcsára, onnan pedig a torkára, ahol végül eltűntek. Néhány percig ott ült, próbálva lassítani a légvételeit.

A szobájában lévő falióra reggel hatot mutatott. A rémálom legrosszabb része az volt, hogy szinte tényleg olyan volt, mint a karácsonyi ebédjük. Nem volt fehérben a családja, és az arcuk sem volt félelmetes és elbaszott, de Gemma viszont feltette azt a bizonyos kérdést. Harry leintette, mert megijedt, hogy csak így hirtelen felhozta. Azt hitte év elején, hogy készen áll elmondani neki, de igazság szerint nem. Még nem. Emiatt pedig még mindig egy kicsit bűntudatot érzett.

Pár nappal karácsony előtt Harry meggyőzte a szüleit, hogy had menjen el egyedül Gemmáért az egyetemre, és jó volt pár órát egyedül eltölteni. Csak az út volt, és a zene. Olyan hangosan kiabálhatta a szöveget, amennyire csak akarta, nem számított, mennyire lányos, vagy érzelmes, vagy akárhogy is nevezte az apja. Vezetés közben a karácsonyon gondolkodott, és hogy hogyan fognak majd az asztal körül ülni, eljátszva, hogy minden olyan, mielőtt Gemma elment. Nem volt energiája elmagyarázni a nővérének azt a magányos érzést, ami mostanában a házban kísért. Azt akarta, hogy minden újra normális legyen, ha csak néhány napra is.

Harry Louis-n is gondolkodott, és döntésre jutott, valamint Zayn szavait is figyelembe vette. Tehát, ha Louis Tomlinson továbbra is undok marad, akkor Harry megpróbálja abbahagyni vele. Viszont ha nem, akkor nincs oka befejezni ezt az egészet. Folytathatja a szexet Louis-val, hiszen nincs abban semmi ártalmas. Ha a fiú tisztességes marad, akkor semmi rossz nincs abban, ha Harry megnyílik egy ilyen egészséges, jótékony kapcsolatra. Csak Louis-n múlott. Végül Harrynek is egyértelmű volt, hogy ő melyik opciót részesítette előnyben.

Amint megérkezett a kampuszra, Gemma olyan erősen ölelte át és szorította magához, hogy majdnem nem kapott levegőt. Úgy tűnt, mintha alacsonyabb lett volna, mint mikor utoljára látta, de a nővére biztosította róla, csak Harry lett magasabb. Vissza Doncaster felé karácsonyi zenéket hallgattak, Gemma pedig jó hangosan énekelte az összeset. Viszont Harry nem bánta.

Karácsony napjai meglepően gyorsan elteltek. Gemma és Harry a macskát ölelgetve filmet néztek a kanapén, kezükben egy-egy pohár forró csokival, amit az anyukájuk készített. A szüleik kivettek pár napot, és látszólag most igazán jól viselkedtek. Harry figyelte, ahogy visszatértek a szokásos dolgaikhoz, úgy téve, mintha minden újra normális lenne. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, hogy milyen keményen igyekeztek Gemma előtt. Amint a nővére kilépett a házból és vége lett a karácsonynak, Harry szinte látta azt a hatalmas követ, ami leesett a szülei szívéről. A gyöngyszemük előtt eljátszották, hogy minden rendben volt, de Harry előtt nem. Ez mennyire fair?

December utolsó napja volt, amikor Harry felébredt a rémálmából. Amikor aznap reggel meglátta az anyját, szinte még azt várta, hogy fehér szemei és rideg arca legyen. De teljesen normálisan nézett ki.

- Boldog újévet, édesem - mondta boldogan. A nő megölelte, és még ha a teste meleg is volt, Harrynek végigfutott a hátán a hideg.

- Boldog újévet.

- Nagyon jó lesz a ma esti vacsora. Foglaltam asztal egy étterembe, ahol saját magadnak tudod kiválasztani a homárt.

- Ez barbár, anya!

- Ó? - nézett fel meglepetten. Az arcán tisztán kivehető volt a csalódottság. - Ó... hát akkor visszamondhatjuk. De nem hiszem, hogy ilyen későn találunk másik helyet szilveszterkor... - Elkezdett halkan motyogni, Harryben pedig tudatosult, hogy az anyukája aggódott, mert így el lett rontva az egész este.

Nem különösebben repesett az örömtől, hogy nézze, amint kiválasztanak egy homárt, hogy megöljenek, de egyre jobban bűntudata volt az anyukája aggasztó arckifejezése és a stresszes vonalai miatt a homlokán.

- Nem baj, anya. Tényleg - biztosította. - Semmi baj. Bocsánat, csak nem szeretem, hogy így tartják őket.

- Rendben - fújta ki a levegőt. Vállai megnyugodtak, Harry pedig küldött felé egy apró mosolyt. Alig várta, hogy vége legyen az ünnepeknek. Nehéz volt elhinni, de már tényleg alig várta az iskolát. Kellett neki a foci, és el kellett szabadulnia a szüleitől.

Ezen az estén nyolckor kezdődött a vacsora. Taxival mentek az étterembe, ahol egy díszes bokszban ültek. Az édesapja rendelt pezsgőt, és koccintottak az újévre. Harry apja csak félig volt kiöltözve, az anyja pedig sötét egybe szoknyában viselt egy karkötővel. Harry egy sötét inget húzott, fekete farmerrel és csokornyakkendővel. Az apukája nem jellemző módon segítőkészen meg is igazította neki, és ahelyett, hogy Harry ettől boldog lett volna, elővigyázatos lett. A szülei nem voltak olyan vidámak, mint mikor Gemma még otthon volt, de úgy tűnt, a hangulat valamennyire megmaradt.

Igyekeztek, és Harry nem tudta, ettől boldog vagy kényelmetlenül érzi-e magát.

- Szóval, ma este buliba mész?

- Igen - bólintott Harry. Volt egy Facebook-os esemény az interneten, de csak akkor döntötte el, hogy megy, amikor Liam írt neki, hogy megkérdezze, érdekli-e. Már eléggé várta, abban viszont nem volt biztos, hogy a szüleivel való vacsora után milyen hangulatban lenne.

- És ki fog menni? - kérdezte az anyukája.

- Zayn, meg még néhány osztálytárs.

- Ő jó fiú. Már régóta barátok vagytok.

- Aha.

Eltűnődött, hogy Louis vajon mit csinált éppen. A húgaival volt? A szőke barátjával, Niall-lel? Otthon volt, vagy elment a barátaival iszogatni?

Amikor szenteste reggelén Harry felkelt, írni akart Louis-nak, mivel tudta, hogy aznap van az születésnapja. Elbaszott volt, de ez volt a legelső gondolata. Aztán eszébe jutott a csók. Részletesen visszaemlékezett Louis némaságára, arra, ahogy a kezével fogta Harry felkarját, ahogy a nyelve érződött a szájában... És nem tette meg. Sokkal ijesztőbb volt írni Louis-nak, hogy boldog születésnapot, minthogy megkérni, hogy jöjjön át dugni, ehhez pedig Harrynek a csók óta nem volt bátorsága.

Ennek ellenére, miután meghozta a döntés Louis-val kapcsolatban, látni akarta őt. Muszáj volt. Tudnia kellet, mi lesz a jövőben. Abba kéne hagynia vele ezt az egészet? Zayn szavai visszhangoztak, Harry pedig újra és újra eltűnődött, hogy vajon Louis tényleg csak szexre használta-e őt? Nem akarta, hogy kihasználják. Azonban ő nem használta ki Louis-t? Szerinte nem. Nem, ha... mélyen, belül voltak valamilyen halvány, kínos érzései. De ez csak egy kibaszott ha.

Könnyebb volt Louis kezébe adni a döntést.

- Szóval, Jasmine hogy van? - kérdezte az apja az előétel közben, mire Harry vállai megmerevedtek.

- Mi? - suttogta.

- Régen közel álltatok egymáshoz - mondta ránézve, felhúzott szemöldökkel. A sokk összeszorította Harry testét, és némán visszabámult az apjára. - Mi az? Ismerem néhány barátodat. Ő is ott lesz a bulin?

Harry nyelt egyet.

- Már nem állunk közel.

- Ó, miért nem? - kérdezte az anyja meglepődve, és a kezével megsimogatta Harry karját. - Mi történt?

- Semmi, anya. Csak már nem lógunk együtt.

- Azt hittem randiztatok.

- Apa. Nem - rázta a fejét határozottan Harry. Nem akart erről beszélni. Eltolta az üres tányérját maga elől, és belekortyolt a pezsgőbe.

- Akkor van másik lány, aki tetszik?

- Nem - rázta megint a fejét, közben a fürtjei az állkapcsát súrolták.

Kényelmetlenek voltak a ruhái. Ki akarta lazítani a csokornyakkendőjét, de az apja olyan erősen megkötötte, hogy azt se tudta, hogyan vegye le.

- Biztos? - nevetett a férfi. - Egy kicsit idegesnek tűnsz, fiam.

Úristen. A szíve ismét gyorsabban kezdett verni.

Meleg vagyok.

Meleg vagyok.

- Me...

- Ízlett az étel? - A pincért volt az. - Elvihetem a tányérjukat?

- Ó, nagyon finom volt - csiripelte Harry anyja. Jó volt a kaja, de Harry már nem is emlékezett, hogy mit ettek. El akart menni onnan. Egyszer végre a szülei beszélni akartak róla, ő mégsem tudott mondani semmit.

- Kaphatnék egy sört, kérem - mondta a pincérnek.

- Persze, uram.

Az este többi része ugyanilyen volt. Az apukája homárt rendelt, az anyukája pedig a tonhal steak mellett döntött. Harry megszorítva a kezét biztosította, hogy semmi baj, ha homárt szeretne, de a nő kijelentette, hogy nem azt fog enni. Tudta, hogy ezt amiatt volt, amit a reggelt mondott, de bűntudata volt, hogy elrontotta a szilveszteri vacsorát. Harry lecsót rendelt.

Mire féltizenegy lett, már befejezték a desszertet és még egy üveg pezsgőt. Az anyukája arca kipirult volt, az apukája pedig elégedettnek tűnt. A vacsora többi részében nem volt feszültség, de Harry menni akart. Nehéz volt nézni, ahogy a szülei keményen igyekeztek, hogy az est tökéletes legyen. Oda akart végre érni a buliba, és megkeresni Zaynt. Vagy Louis-t. A szüleinek volt egy bár foglalásuk, az anyukája pedig már hívott egy taxit, ami elviszi Harryt a buliba.

- Rendben, édesem. Ahogy látom, már odakint vár. - Kivett a tárcájából egy kártyát, és Harry kezébe adta. - Tessék. Hogy tudj fizetni. És esetleg tudsz venni holnap a barátaiddal reggelit. Tudod, a másnaposság miatt.

- Túl sokat ittál - mondta szinte nevetve.

Harry apja is felnevetett. - Csodálatos, amikor iszik.

Harry megcsóválta a fejét, de nem bírta ki, hogy ne kuncogjon, amikor felállt az asztaltól.

- Ne engedd, hogy többet igyon, apa - mondta, majd lehajolt, hogy arcon puszilja az anyukáját. - Jó éjt, anya.

- Jó éjszakát, drágám.

- Jó szórakozást - mondta az apukája. - És anyád csak viccelt a másnapossággal. Ne igyál sokat. Kettőkor takarodó. Bizonyítéknak majd kérek egy képet Dustyval.

- Ti egyáltalán hazaértek addigra?

- Lehet, foglalunk egy szobát.

- Fúj! Apa!

- Mi van?

Harry elfintorodott. - Undorító. És én most mentem.

- Szia! - integettek a szülei, ő pedig elindult a kijárat felé, felvette a kabátját, és gyorsan kilépett az ajtón. Az autó valóban kint várt, és Harry megkönnyebbültek kifújta a levegőt, amikor elindultak. Végre! Furcsa volt nézni, ahogyan a szülei kerülgették egymást. Néha szörnyűek voltak, néha meg boldogok. Az elmúlt hónapokban ez annyiszor váltakozott, hogy Harry már azt sem tudta, mi volt a valódi. Ettől magányosnak érezte magát, mintha kívül állt volna ebből az egészből, és próbálta volna megérteni.

Tizenegy után két perccel ért oda a buliba. Már csak egy óra volt éjfélig, a ház pedig látszólag tele volt. Harry óvatosan elindult az előszobán keresztül. Még sosem járt ebben a házban, de ismerte a lányt, aki itt lakott. Pompon lány volt, és Kellynek hívták, akivel pár meccsen már beszélgetett. Néha vitt festéket, hogy becsíkozza a fiúk arcát kezdés előtt. Normális lánynak tűnt. Harry véleménye szerint pedig az, hogy felajánlotta a házát a végzősöknek szilveszterkor, bátor dolog volt.

A ház enyhén sötét volt, itt-ott világított pár kisebb lámpa, de a legtöbb fény régi lávalámpákból és színesen villogó, forgó diszkó gömbökből jött. Kelly felalított a ház közepére egy hangszórót, ami teljes gőzzel működött, és látszólag a legtöbb ember nagy csoportokban állt vagy ült a házban, miközben iszogattak vagy füveztek, ahelyett, hogy táncoltak volna.

Harry a szemeivel figyelmesen kereste Zaynt, de az első ember, akit észrevett Liam volt. A nappaliban volt - egy extravagáns szobában, ami hasonlított Harryékére - de éppen a barátnőjével smárolt, úgyhogy Harry nem ment oda. Aztán meglátta Louis szőke barátját, aki egy barna hajú lánnyal csókolózott a természettudomány órájáról, és még rengeteg csapattársa is összejött egy-egy lánnyal. Harry ma már ivott valamennyit, szóval nem volt teljesen józan, viszont részeg sem eléggé, hogy ne vegye észre a kellemetlen légkört, ahol az emberek kerestek valakit, hogy meghúzzanak. Harrynek ez nem tetszett.

Bement a konyába sörért, aztán visszasétált a nappaliba. Ed ott megragadta a vállát, és egy pár percig beszélgettek, mielőtt Harry észre nem vette Zaynt, és intett neki, hogy menjen oda hozzájuk. Mindhárman kimentek a hátsókertbe, ahol volt egy terasz pár kinti bútorral. Ott az emberek a hamutartók köré voltak gyűlve. Ed és Zayn cigizni kezdtek, Harry pedig sört ivott. Nem az volt, hogy unalmas volt a buli. Jónak tűnt. Egyszerűen csak Harry még nem érezte magát a részesének.

- Jól vagy, haver? - kérdezte Zayn. Harry eltűnődött, hogy a barátja mégis hogyan tud ilyen könnyen olyan emberek tömegével lógni, akiket nem is ismer.

- Jól, csak volt egy hosszú vacsorám a szüleimmel.

- Ismerős érzés - mondta Ed fej rázva, amitől a vörös haja ide-oda röpködött. - A szüleim meg vannak bolondulva a szilveszterért. Túl sok kaja, és túl sok a barátjuk a házban. Örültem, hogy gyorsan el tudtam onnan húzni. Plusz van ez a lány matekról, akivel már régóta együtt szeretnék egy kicsit lógni... ha tudjatok, hogy értem. - A vigyora pimasz volt.

- Melissa? - kérdezte Harry.

- Igen!

- Láttam őt Niall-lel smárolni.

Ed arca beesett. - Niall-lel?

- Tomlinson haverja - tisztázta Zayn. Harry ránézett, és Louis említésére találkozott a tekintetük.

- Bassza meg! Kurva életbe! - káromkodott Ed. Egy kicsit legyőzöttnek tűnt, de néhány perc múlva össze is szedte magát, és ugrálni kezdett, mintha ki akarta volna rázni a testéből az igazi fájdalmat. - Ne aggódjatok. Találok valaki más. Ő veszte.

Harry felkuncogott, és nézte, ahogy a csapattársa, mintha küldetésen lenne, berohan a házba.

- Na és hol van a pasid? - kérdezte halkan Zayn.

Harry óvatos tekintettel felnézett rá. Nem akarta, hogy a barátja megint lecsessze, és Liam bulija óta nem igazán beszéltek Louis-ról.

- Ne aggódj - mondta nyugodtan Zayn. Pár lépéssel arrébb ment a legközelebbi emberektől, Harry pedig némán követte, amíg már nem halhatta őket senki. - Elmondtam, amit akartam. Ez a te döntésed - vonta meg a vállát.

Harry kifújta a levegőt. Egy kicsit kényelmetlenül érezte magát, mert nem igazán volt mit mondania. - Suli óta nem láttam.

Zayn összehúzta a szemeit. - Tényleg kedveled őt, ugye?

Harry újra kifújta a levegőt, és keresztbefonta a karját. - Nem tudom, haver. Csak... - Nem fejezte be.

- Smárolni akarsz vele éjfélkor, hát persze.

- Nem. Én... - hezitált. Az igazság bonyolult volt. Csak azt tudta, hogy nem örült volna, ha Louis valaki mást csókol meg. - Nem akarom, hogy mást csókoljon meg - motyogta.

- Megtalálom - mondta Zayn.

Harry eltátotta a száját. A barátja határozottnak tűnt. - Mi... ne, Zayn! Mit művelsz?!

Zayn lecsapta magáról Harry kezét.

- Ne aggódj, nem mondok semmit. Csak segítek megtalálni. És agyon vágom, ha éppen valami más fiút húz. Komolyan.

Harry már majdnem elüvölötte magát, hogy álljon le, de hirtelen megállt a zene a házban.

- Harminc perc éjfélig! Basszunk be! - kiabálta valaki az emeletről egy megafonba. Ettől mindenki megállt, de aztán újra megszólalt a zene, ezúttal hangosabban.

- Ki az isten hozott megafont? - nevetett Zayn. - Bolondok.

Harry is elnevette magát. - Őrült egy srác.

Zayn elvigyorodott, aztán megragadta Harry felkarját. - Na, gyere. Kerítsük elő a pasidat.

- Nem a...

- Fogd be.

Harry felsóhajtott. Zayn tuti bevett valamit. Általában boldog és produktív ember volt, de nem szokott beleavatkozni másik dolgába. Különösen nem Harryébe. Követte őt a házba, de a legjobb barátja gyorsan áthaladt a szobákon. Harry ment utána, és közben halványan Louis-t kereste, de egyre jobban szorongani kezdett attól, hogy Zayn ennyire próbálta belevonni magát a kapcsolatába. A fiú nagyon eltúlozta Harry Louis iránti érzéseit, ami nagyon bosszantotta. Amit mondott, igaz volt. Ha úgy találja Louis-t, hogy éppen valakivel smárol, az kétségtelenül fájdalmas lesz. És kibaszottul ott lenne vége a dolognak.

- Megtaláltam - kapta el Zayn Harryt az emeleten. Harry megfordult a hangjára és összevonta a szemöldökét, amikor meglátta az arcát. Egy kicsit rosszabbul nézett ki, pedig csak tizenöt perce tűnt el.

- Hogy?

- Van hozzá képességem.

- Hol van? - húzta össze a szemeit Harry.

- A fürdőben. Kicsit ki van ütve, csak szólok.

- Jól van?

- Persze. Csak be van állva! De úgy rendesen. Nagyon vicces.

- Te is eléggé szét vagy csúza, Z.

- Sose mondtam, hogy baj lenne - vigyorgott gonoszan Zayn, és belenyúlt a zsebébe. - Kérsz egy mollyt is? Tegnap este szereztem.

Harry hamisan elmosolyodott. - Majd máskor.

- Szavadon foglak!

Harry fejcsóválva otthagyta. Lekóválygott a lépcsőn, közben pedig a szíve egyre gyorsabban kezdett verni. Gyorsan megtalálta a fürdőszobát, és vett egy nagy levegőt, mielőtt kinyitotta volna az ajtót. Amikor belépett, semmit nem látott. A helység olyan volt, mint egy rendes fürdő egy wc-vel, mosdókagylóval, és káddal. Minden normálisnak tűnt, amíg Harry észre nem vette Louis Tomlinsont a kádban.

- Te nem Lima vagy - mondta Louis, amint rá tudott nézni Harryre.

- Nem - válaszolta. Légvétele egyeletlen volt, de nézte, ahogy Louis a kád oldalának döntött fejjel fekszik, és rájött, hogy Zaynnek igaza volt; Louis ki volt ütve. Harry szívverése valamennyire lelassult. Talán ez azt jelentette, hogy Louis nyugodt.

- Mit csinálsz itt? - kérdezte Louis, de kíváncsinak hangzott, nem idegesnek.

- Zayn mondta, hogy itt voltál.

- Miért?

- Mert barátok vagyunk.

Louis felvonta a szemöldökét. Még betépve a fürdőkádban is határozottnak tűnt közben. - Látni akartál?

Harry bezárta maga mögött az ajtót, aztán odament a kádhoz. Más volt a fürdőben a levegő. Sokkal hűvösebb és tisztább. Sokkal valóságosabbnak tűnt minden, mint odakint olyan emberek között, akiket Harry nem igazán ismer. Halkan, a légvételeire koncentrálva átlépte a fürdőkád szélét és beszállt. A lábai csak Louis-én kívül fértek el, és felhúzta a térdeit. Pár pillanat múlva könnyebben kapott levegőt.

Louis figyelte őt a kád másik feléből. A haja össze-vissza állt, viszont egyértelműen volt rajta hajlakk. Egy szimpla pólót és farmert viselt, a bőre pedig a szokásos módon enyhén aranybarna volt. Olyan volt, mintha Harry nem tudta volna nem észrevenni, valahányszor ránézett. Louis elviselhetetlenül gyönyörű volt, és kibaszott szép. Úristen.

Harry szíve bukfencezett egyet, ahogy kinyitotta a száját, de csak suttogás jött ki: - Szóval...

Az utolsó alkalommal, amikor látta ezt a fiút, smároltak. Ezúttal vajon mi lesz? Lehet, hogy Louis megbánta.

- Szóval, milyen volt a szünet? - folytatta Louis. A hangja hezitáló volt, mintha ő is puhatolózna.

- Elment - mondta őszintén Harry. Tenyerét rászorította a nadrágjára, hogy ne remegjenek az ujjai. Ez volt az első alkalom, hogy látta Louis-t, amióta rájött, hogy volt egy kis része, ami... Kurva életbe. Kedvelte őt. Kedvelte Louis Tomlinsont.

- Az jó - mondta Louis.

- Tiéd?

- Elment, azt hiszem.

- Részeg vagy? - kérdezte Harry. Nem tudta, mi mást mondjon. Szánalmas volt. Louis egyértelműen be volt állva.

Louis szemei üvegesen kékek voltak. - Egy kicsit. Te?

A kád egy kicsit hideg volt a hátának. Megborzongott, és bénán megvonta a vállát Louis kérdésére.

- Mennyi van? - kérdezte a fiú.

Harry körbenézett, és fürdő másik felében talált egy kis órát az egyik polcon. - Tizenegy ötvenhat.

Louis valamiért megforgatta a szemeit, és hátrébbdőlt a kádban. A lába megsúrolta Harry vádliját. - Boldog újévet.

Harry felhorkantott a béna szavaira, közben pedig egy gyors mozdulattal hátrahajtotta a fejét. Mögötte a fal közelebb volt, mint várta. Beütötte a fejét, és egyből összerezzent a nyakáig leterjedő fájdalomtól. Előbb hallotta Louis nevetését, mint hogy meglátta volna az arcát. Persze, hogy kinevetné Harry kényelmetlenségét. Amikor azonban Harry rápillantott, észrevette, hogy vigyorgás közben felcsillantak a szemeit, és furcsán nyugodt arccal nézett Harry fintorára. Louis belenyomta a cipőjét Harry belsőcombjába, és ez az érintés, még ha csak cipővel is, valahogy megnyugtató volt. Harry visszadőlt a falnak, anélkül, hogy lett volna min panaszkodnia.

- Mit csinálsz itt? Komolyan - érdeklődött ismét Louis. A hangja sokkal komolyabb volt, a kék szemei pedig valami válasz kerestek Harry arcán. Harry nem tudott egyet sem adni.

- Rohadtul fogalmam sincs.

Harry nem tudta, hogy csak ő képzelte-e, de úgy tűnt, mintha Louis megértette volna. Végtére is, Louis is egyes egyedül ücsörgött egy fürdőkádban pár perccel éjfél előtt szilveszterkor.

- Akkor kit fogsz megcsókolni éjfélkor?

Harry felkapta a szemeit. Louis egyenesen az arcát nézte. Komolynak tűnt. Harry szíve megint gyorsabban kezdtet verni, és minden egyes dobbanással erősen a bordájának ütközött. És akkor mintha megvilágosodott volna. Louis nem volt ott az embereket között, éppen valakivel csókolózva. Egyedül volt egy fürdőkádban, és Harryt kérdezte a smárolásról.

- Azt akarod, hogy megcsókoljalak? - bökte ki egyenesen a kérdés Harry. Megtenné. Könnyedén. Ez alkalommal Louis engedélyével. Nem tudta, mi bátorította fel eléggé, hogy megkérdezze, de a világ másképp érződött ebben a fürdőszobában, és Louis lába megnyugtató volt a sajátjánál.

A fiú megvonta a vállát. - Mennyi van?

Nos. Ez sem egy nem, sem egy igen.

- Tizenegy ötvenhét.

Ezután elhallgattak, Harry szemei pedig a mennyezetre tévedtek. Hirtelen fáradtnak érezte magát, elfogyott az energiája. Hosszú volt a szünet. Sok időt töltött Zaynnel, az ünnepek nagy részében pedig körül volt véve emberekkel, szóval különös, de ez még tovább rontotta az örökké tartó magányát. Égette, mert ettől rájött, még ha körbe is van véve a barátokkal és a családjával, a szorongás, a magány mindig visszatér. Rég volt olyan időszak, amin aggodalom nélkül keresztül ment volna. Nehéz volt. És félelmetes.

Nem tudta miért, de a fürdőkád birodalmában bátornak érezte magát.

- Nem akarok egyedül lenni - suttogta a plafon felé. Louis ott volt, de Harry nem tudta, hogy neki szólt-e, vagy csak úgy általánosságban mondta ki az érzését. De legalább kijött belőle, és nem kavarog tovább a fejében. A helyégben egy pillanatra csend volt, de végül Harry meghallotta Louis válaszát.

- Aha - suttogta. Nagyon lágy, nagyon gyengéd volt a hangja. Olyan, mint amikor váratlanul éri valami és meg kell szólalnia. Például, mint mikor Harry megcsókolta. Halk volt, és nyugodt.

Harry nem mert ránézni, egészen addig, amíg Louis el nem kezdett mocorogni a kádban. Azt hitte, el akar menni, és utálta, mennyire nem tetszett neki ez a gondolat. Nagyon utált egyedül lenni.

Eltartott egy pillanatig, míg rájött, mit csinál Louis. Először a szenvedéséből azt hitte, csak túlságosan be van állva ahhoz, hogy egyedül kiszálljon a fürdőkádból, de aztán végül szembefordult Harryvel. Térdeivel közrefogta a combjait, könyökeit pedig a vállára tette. Közel volt. Marihuána szaga volt, és valami más is, de nem önmaga. Louis csillogóan kék szeme csak centikre volt az övétől. A frufruja az Harry homlokának simult, és amikor az ujjaival hátratúrta Harry haját, mást sem akart, csak eltűnni a fiúban. Közelebb akarta magához Louis-t, és azt, hogy olyan illata legyen, mint mindig; fű és izzadság. Nem drog és fura parfüm.

Csendben voltak, az intimitás pedig egyre hatalmasabbá vált. Louis kezei megérintették Harry arcát. Ez volt minden, amit Harry az elmúlt hetekben akart. A vágyakozás megpróbálta megragadni a kezét és elhúzni, de ő képtelen volt. El volt foglalva azzal, hogy Louis most mit fog csinálni, miközben az ujjai gyengédek és furcsán óvatosak voltak.

- Mennyi van?

Harry az órára pillantott, de nem akart, mert akkor el kellett volna néznie Louis szemeiből. A házon átmenő hangos éjjenezés viszont megszabadította ettől a feladattól.

- Tizenkettő - súgta.

- Boldog újévet, Harold.

Louis Harry ajkainak nyomta a sajátját.

Harry szíve egy pillanatra megállt.

Elállt a lélegzete, de nem érdekelte. Louis szája az övén volt, és érezte, hogy elolvad az egész teste. Fordult a kocka, ezúttal Harry remegett Louis alatt. Az éjszaka hátralévő részében is csak csókolta volna.

Egy pillanattal később Louis szája elengedte az övét, és Harry combjaira ülve elhajolt. Hüvelykujját lágyan Harry alsó ajkára nyomta, és ez.a másodperc olyan volt, mintha örökké tartott volna.

Amint Louis elkezdett indulni, Harry vissza akarta őt kapni. Figyelte a fiút, arra vágyva, hogy megragadja a karját és ott tartsa, hogy visszategye az ujjait az ajkára, hogy megcsókolhassa, megízlelhesse őket. De nem telt el sok idő, amíg Louis már el is ment, otthagyva Harryt egyedül a kristálytiszta kád birodalmában, biztosra tudva, hogy ha szükség esetén abba kell hagynia ezt az egészet a fiúval, az nehezebb lesz, mint gondolta.