A hétvége gyorsan eltelt és Harry azon kapta magát, hogy probléma nélkül átaludta az éjszakát. A szülei azonban küldtek neki egy képet a London Eye-ról és a vacsorájukról egy giccses étteremben, amitől egy kicsit féltékeny lett. Biztos volt benne, hogy nem érezné jól magát velük, de felszabadító érzés lehetett minden hátrahagyva elmenni a hétvégére.

Meg sem kellett volna lepődnie azon, hogy vasárnap este dühösen értek haza. Az anyukájának be nem állt a szája, az apukája pedig alig tudta visszafogni a haragját, és csak néha-néha motyogott pár random szót. Harry úgy vélte, hogy csak igyekezett nem kiabálni, de a viselkedését tekintve ez nem igazán jött össze. Így ahelyett, hogy velük foglalkozott volna, egyszerűen csak felment a szobájába.

Hétfőn reggel kiabálásra kelt, mire belenyögött a párnájába, majd összeszorította a szemeit. Eltűnődött, hogy vajon mi van már megint, de aztán eszébe jutott, hogy ezek csak a szülei. Veszekedtek. Nyilván tegnap nem fejezték be.

Rápillantott a telefonjára és látta, hogy mindjárt hét óra. Ha be akar érni nyolcra, az első órára, akkor hamarosan ki kell kelnie az ágyból. Mégsem mozdult meg, hanem betakarózva maradt, amíg már nem hallott semmit sem. Már tíz perccel is elmúlt nyolc, amikor végre levonszolta magát a földszintre. Egyik szülője sem volt ott, valószínűleg már elmentek dolgozni. Harry megkönnyebbülten felsóhajtott és lustán csinált magának reggelire protein shake-et. Ezután lezuhanyozott, felvett egy pulcsit és egy összehúzott aljú melegítőt, aztán elindult iskolába.

Ideges gondolatok kavarogtak a fejében, de ahogy közeledett az sulihoz, ezek szépen lassan, szokás szerint Louis-nál kötöttek ki. Egyértelmű volt, hogy pénteken az üzenete nem sült el olyan rosszul. Hiszen Louis egyenesen besétált a szobájába, lefeküdt az ágyára, és ott is maradt. Ennek köszönhetően Harry tudott két dolgot. Az első, hogy Louis-nak esze ágában sem volt elmondani másoknak a kettejük dolgát. A második, pedig hogy igen, a másik fiú biztosan benne volt abban, amit csinálnak. Ha nem is konkrétan Harry miatt, akkor maguk miatt, együtt meztelenül. Harry pedig szintén kétségtelenül benne volt ebben.

Minden egyes alkalommal, amikor megtörtént, azon kapta magát, hogy elveszik és fulladozik a pillanatban. Előtte és utána Louis elég bunkó volt, de akkor... közben... mindent jól csinált.

Ráadásul Harry nem szeretett aggódni, de azokat a rövid, forró pillanatokat valamiért gyakran pihentető érzés követte. Talán mindenki ezt érzi szex után, de Harry biztos volt benne, hogy van ebben valami hasznos.

Miután Louis elment, Harry küldött Zaynnek egy csomó like jelet üzenetben. Amikor ma megérkezett az iskolába, a barátja vigyorogva és elismerően csóválva a fejét ment oda hozzá.

- Az én fiam! - mondta. - Szerzett magának egy pasit!

- Nincs pasim - tiltakozott Harry, de a barátja csak tovább vigyorgott, mint egy büszke nagytesó.

Mintha Zayn ezt követő kérdései nem lettek volna elegek, egész nap a csajok és szex volt a téma. Egy pletyka szerint valakit leszoptak az egyik wc fülkében, mire Zayn elkezdett viccelődni, hogy nem csak Harry az egyetlen, aki az iskolában csinálja. Aztán ebéd után kiderült, hogy a focicsapat kapusának, Liamnek lett barátnője. Harry nem igazán tudta, mikor vagy hogyan történt, de hirtelen minden fiú csak erről beszélt.

Harry ismerte a lányt. Sophianak hívták, együtt járták fizikára meg matekra. Ahogy eddig tapasztalta, ő is okos és nyugodt volt, pont, mint Liam. Mindketten elég népszerűek voltak, de látszólag egyiküket sem érdekelte a dolog.

Délután, az edzés következtével Harry Jonnyval ment be az öltözőbe, aki még mindig ennél a témánál volt leragadva. Amikor meglátta bent Stant, mindketten egyből elnevették magukat. Butaság, de Harry sem bírta ki kuncogás nélkül, ahogy a két fiú újra elmesélte, hogy mikor hátramentek a tornaterem mögé cigizni, rajtakapták Liamet és Sophiat ott csókolózni. Közben lassan a csapat többi tagja megjött, és amikor Liam is végre betette a lábát, mindenki elkezdett gyerekesen kiabálni és füttyenteni.

Amikor lenyugodtak, Lee kedvesen gratulált a fiúnak.

- Amúgy csinos.

Liam szinte elvörösödött. - Tudom.

- Csak óvatosan Li - hallotta meg Harry Louis incselkedő szavait a helység másik oldalából. Végignézte, ahogy a fiú leveszi a felsőjét, de aztán nagy nehezen lefordította a tekintetét. - Már most odáig vagy. Ha nem figyelsz oda, pórázon fog tartani.

Harry felhorkantott ezen a rossz viccen, Liam pedig megforgatta a szemeit.

- Hogy őszinte legyek, annyira nem érdekel.

Ez édes volt, de aztán Stan hangosan felnevetett.

- Ennyire jó az ágyban, mi?

- Hé! - kiáltott fel Harry. - Ez bunkó.

Nem szerette ezt a fajta témát, kapitányként pedig az volt a dolga, hogy megőrizze a tiszteletteljes légkört. Felhúzta a sípcsontvédőjét, közben pedig küldött egy komor pillantást Stannek.

A fiú csak felnevetett a dorgálásán, Lee pedig meglökte Harry vállát.

- Na, mi van, kapitány? Komolyak vagyunk?

- Csak azért mondja, mert hónapok óta nem szexelt egy jót - röhögött fel újra Stan.

Úgy tűnik, ennek a srácnak mindig van mondanivalója, csak úgy, mint Louis-nak. Nem is olyan meglepő, hogy ők ketten barátok. Látszólag egyikük sem veszi komolyan a kritikát.

- Mond csak Harry! - kezdte Lee még mindig a vállát lökdösve, és sokatmondóan húzogatta a szemöldökét. Mindig is szerette a pletykákat. - Mikor volt az utolsó alkalom, hogy meghúztál valakit?

Ez nem az a kérdés volt, amire várt. Harry fejcsóválva lenézett a padlóra.

- Nem a ti dolgotok.

Először is, Harry meleg volt, erről pedig szinte senki sem tudott. Másodszor, természetesen nem mondhatta el nekik Louis-t. Még mindig fogalma sem volt, mi a fiú szexualitása, és az is egyértelmű, hogy nem szokott beszélni róla. Ő sem nagyon érdeklődött az iránt, hogy megosszon egy ilyen dolgot. Harry felhúzta a mezét, remélve, hogy elengedik a témát.

- Na, légyszi... Csak mi vagyunk - vigyorgott hívogatóan Jonny, és megfogta Harry karját.

- Azt mondtam - ismételte meg Harry lassan, komoly hangon, és lerázta magáról a fiú kezét. - nem a ti dolgotok.

- Ne legyél már ilyen punci, Harry! - Ez Stan volt, már megint.

Harry nem az a fajta, aki megadja magát az ilyen helyzetekben, de ebben a pillanatban csak azt akarta, hogy fogják be a szájukat, és ne kérdezgessenek a szexuális életéről.

- Ugyan már! - mondták egyszerre.

- Jó! - kiáltott fel Harry. Ha mond valamit, akkor talán befogják. - Múlt héten! És kibaszott jó volt.

Nem akart Louis-ra nézni, ennek ellenére a szemei végigmentek a helységen, és találkoztak a fiú ledöbbent kék tekintetével. Egy hosszú másodpercig csak nézték egymást, aztán a csapattársaik elkezdték rángatni Harry felsőjét, és körbeugrálni, mintha ünnepelnének.

- Hordjátok ki magatokat a pályára! - kiabálta hangosan Louis. - A körök nem futják le magukat!

A fiúk erre morgolódni kezdtek, és csalódott pillantásokat vetettek az irányába, de mind szót fogadtak és elindultak ki. Harryt most tényleg megnyugtatta Louis gyors témaváltása, de így is aggódni kezdett amiatt, amit mondott. Remélte, hogy a fiú nem lát bele többet a kelleténél.

Ahogy a csapat a pálya felé tartott, Harry odament Louis-hoz, aki legutoljára hagyta el az öltözőt.

- Nem jó veled a szex - jelentette ki halkan.

Ez csak egy olyan dolog volt, amit azért kellet mondania, hogy a fiúk leszálljanak róla. Nyilván.

Louis nem hitt neki. Szemöldökeit magasra húzta, és szemeivel Harryre meredt. - Ja. Kösz.

- Szóra sem érdemes - mondta.

Magasabb volt, ahogy Louis mellett sétált, de a fiú kiegyensúlyozottan és karakteresen járt. Tele volt magabiztossággal.

- Örülök, hogy így gondolod. Majd akkor mond, amikor legközelebb letámadsz.

Harry nyelt egyet. Legközelebb. Ezt meghívásnak is le lehetett fordítani. Ha a srác lehetett magabiztos, akkor Harry lehetett merész.

- Nálunk - mondta neki. - Edzés után.

Ezt követően elkocogott, de előtte még látta, ahogy Louis döbbenten ledermedt. Porrá vált a magabiztossága és szóhoz sem jutott, ami Harrynek nagyon-nagyon tetszett.

Ezután nem figyelt a kék szeműre, az edzés hátralévő részében a fiúkra koncentrált. A mai napon Louis volt a főnök, és szemmel láthatóan kevesebbet dirigált a gyakorlatok közben, mint egy átlagos napon. Harry eltűnődött, hogy vajon a fiú a délutánon gondolkodott-e vagy valami máson. Egyre biztosabb volt abban, hogy át fog menni. Múltkor is megtette, nem igaz? És ő az, aki olyanokat mond, hogy újra, vagy legközelebb. Ennek ellenére, senki nem lehet egészen biztos abban, hogy mi zajlik a fejében.

Edzés után Louis egyből eltűnt, de Harry úgy gondolta, ez nem probléma, mivel már jó párszor ezt csinálta. Így hát sietve bement az öltözőbe, és figyelmen kívül hagyta, ahogy a fiúk megint a csajokról és szexről beszélgettek. Gyorsan lezuhanyozott, miközben mélyen legbelül már alig várta, hogy edzés után újra érezhesse Louis testét a sajátján. Amikor az autójánál kinyitotta a hátsó ajtót, és éppen tette be a táskáját az ülésre, egy hirtelen mozdulat villant a személyes terébe, mire ijedtében hátraugrott.

- Isten bassza meg, Louis! - nyögött fel Harry, kezével a mellkasához kapva, amikor is Louis csak úgy megjelent a semmiből. Úgy ugrott elő a rohadt autó mögül, mint egy gyilkos.

- Te! - sziszegte agresszívan Louis - Beszélj! Most! - Megragadta Harry felsőjét, és a kocsi másik oldalához rángatta, hogy takarásban legyenek.

Harry ellökte a kezét a mellkasáról, és megigazította a most már összegyűrődött ruháját.

- Mit csinálsz?

Louis a füleinél fogva fájdalmasan lejjebb húzta Harryt, mire ő egyből ideges lett, és ellökte a kezeit. Mit művel?

- Ez a dolog kettőnk között - mondta Louis hevesen, nagyra nyílt szemekkel. - Ez semmi! Nem is értem, mit művelünk itt. Egyik nap még rajtam lógsz, a másikon meg a zöld kis szemeid már villámokat szórnak rám.

Harrynek muszáj volt felnyögnie drámai szónoklatán, mire Louis fájdalmasan beletaposott a lábába.

- Baszki!- nyögött fel, ahogy a feje megtelt kérdésekkel arról, hogy mégis mi a faszt gondolt magáról ez a srác.

- Ez furcsa... nem is, ez hiba, és beszélnünk kell róla!

Harry még mindig össze volt görnyedve, a lába pedig tompán fájt. Louis-nak komoly problémai voltak. A kiszámíthatatlan viselkedésének muszáj volt valami betegségnek lennie. Harry eltűnődött Louis szavain, és hirtelen rájött, hogy a fiú róluk beszél.

Szóval... ő is gondolkodott róluk. Legalább annyit, mint Harry.

Ha nem többet - gondolta magában, ahogy felnézett Louis aggodalmas arcára.

Szemei kékek és szilárdak voltak, szemöldökét pedig összevonta. A másik fiú azt akarta, hogy beszéljenek róla. És... ez megválaszolta Harry minden eddigi kérdését.

Ennek ellenére, kellett egy másodperc, hogy felfogja Louis szavait.

- A melegség hiba? - kérdezte Harry sértődötten.

Louis úgy nézett rá, mintha hülye lenne. - Nem! - sziszegte. - Te vagy a hiba!

Harry elfordította a tekintetét, és érezte, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Az előtte álló fiú tényleg soha nem hagyta abba a sértegetést. De mindegy, mert márt választ kapott minden kérdésére. Louis benne volt, és Harry is. Ennyi.

- Ez a dolog kettőnk között a hiba! Őrület, úgy ahogy van. - Louis-nak csak járt a szája, de Harry egyedül a nyakán kidudorodó eret, kék szemét, és éles arccsontját tudta nézni. - Valahol halott kiscicák forgolódnak a sírjukban... ez abszurd, és meg kell beszélnünk...

Louis hirtelen elhallgatott, mert Harry előrelépett, és a derekán lecsúsztatva a kezeit megfogta a fenekét. A hasuk összeért, Harry pedig érezte a fiú testét a sajátján, és enyhén a természetes illatát. Izzadság, melegség, fű. Egyszerűen mennyei.

Louis annyira döbbentnek nézett ki, mint azok a kiscicák, amikről az előbb dumált. Légvétele megremegett, amikor megszólalt:

- Styles!

Harry nem mozdult. Louis meg volt döbbenve, pont, mint a focipályán, ha nem jobban. Harrynek ez még inkább tetszett. Tudván, hogy a fiú ezen az egészen gondolkodott, felforrósította a testét. Louis róluk gondolkodott... Erről. Harryről. Pénteken is átment hozzá, ráadásul vitt síkosítót is, és... Vajon az egész hétvégét azzal töltötte, hogy Harry testét látta maga előtt, pont, ahogy ő sem bírta kiverni a fejéből Louis hasát?

- Tomlinson - motyogta, és ajkaival lágyan végigsimított a másik srác állkapcsán. Louis kezei megfeszültek körülötte, és érezte a fiú forró leheletét a száján.

- Nincs köztünk semmi - mondta szigorú hangnemben, de meg sem próbált arrébb menni. Ott maradt, ziháló mellkassal Harrynek dőlve, mire ő majdnem elmosolyodott, a magabiztossága pedig egyre csak nőtt.

- Aha, aha, Főnökasszony. - Ha Louis biztosra akart menni, hogy nincs köztük semmi... Harrynek rendben volt. Hiszen nincs köztük semmi sem. Ennek ellenére, mindketten nagy érdeklődést mutattak aziránt, amit csináltak. - Most pedig - mondta Harry, és elmosolyodott Louis kipirult arcán, a saját mellkasa pedig a forró másodpercek elteltével egyre erősebben zihált. - szállj be az autóba, hogy leszopjalak, jó?

A sóhaja egy egyértelmű igen volt. Harry könnyedén kinyitotta a kocsi hátsó ajtaját, majd Louis-t a combjainál fogva felemelte, majd beemelte. Hátraestek az ülésen, közben lelökték onnan Harry táskáját, és mindketten hevesen kapkodták a levegőt. Louis letolta magáról a focis nadrágját, ezzel felfedve a máris kemény farkát. Ajkai enyhén elnyíltak egymástól, ahogy Harry odahajolt, és egy pillanatra összenéztek. Louis már ekkor zihálva levegőt, és szemei is üvegesek voltak a vágytól. Mindketten lenéztek a farkára, ami Harry combjának volt feszülve, és Harry észrevett egy apró mosolyt a fiú arcán, mielőtt lehajolt, hogy bevegye őt a szájába.

Louis kezei Harry vállán és nyakán maradtak, miközben szopta. Könnyebb feladat volt, mint várta, és egyedül csak a kéjt érezte, ahogy a fiú hüvelykujja belenyomódott az állkapcsa mögé. Az apró nyögései arról árulkodtak, hogy mindent jól csinált, és Harry nem tehetett róla, de nagyon élvezte, ahogy az ujjai ott voltak a nyakán. Egy perc sem telt el, mielőtt Louis ellökte őt magáról, és a vállába nyögve elélvezett.

Harry szíve hevesen vert, és meglepte az elégedettség, amit attól érzett, hogy leszopta Louis-t. A furcsa izgalom, az érzés, ahogy belenyögött a mellkasába, és remegve elélvezett... Baszki! Úristen!

Miért van az, hogy minden alkalom más, és folyamatosan csak egyre jobb?

Louis elhajolt Harry mellkasától, és némán megfogta a meze végét, hogy megtörölje magukat. Először a saját hasát, aztán Harry pólójának az oldalát és a mellette kilátszódó bőrét. Csendben volt, és Harry sem tudott mit mondani a hevesen verő szíve miatt. Miután Louis befejezte, felhúzta a nadrágját. Még mindig szótlan volt, de ahogy kiszállt az autóból megállt a mozdulatai közepén, és hátrapillantott.

Harry felhúzott szemöldökkel nézte, ahogy a tekintete letévedt az arcáról a mellkasára, aztán vissza.

- Mi az? - kérdezi akaratlanul is halkan.

Talán azért, mert Louis arca olyan szokatlanul gyengéd volt, hogy nem tudott elég erőt összegyűjteni a hangjába.

- Semmi - mondta a fiú, aztán kiszállt, felvette a holmiját a földről, és eltűnt.

*

Tehát akkor valamennyire megbeszélték a dolgot, Harry legalábbis választ kapott a kérdéseire.

Louis nem hozta fel többet a témát. Meg akarta beszélni, és Harry... hát, ő csak tudni akarta, hogy Louis meg akarta-e beszélni. De akármi is volt, Harrynek teljesen rendben van.

És úgy tűnik, Louis-nak is. Mire péntek lett, még egyszer összejöttek egy rövid kis kalandra. Louis ínycsiklandozóan nézett ki a pólóban, ami kihangsúlyozta a testalkatát, és Harry képtelen volt távol tartani a kezét a mellkasától. Egyszerűen csak lehetetlen volt... előjöttek a fejében az emlékek, ahogy a felsőjén át is érezte a fiú lélegzetét, és szinte hallotta a torka mélyéből feltörő nyögéseket.

Így teltek a hetek. Louis továbbra is ignorálta Harryt, és ő is úgy csinált, mintha semmi nem változott volna meg kettejük között. Kivéve, hogy folyton azon járt az esze, hogy megérinti Louis-t, amire a fiú engedélyt is adott, amint lett rá lehetőség. Semmi nem változott meg kettejük között, kivéve az, hogy most már elég gyakran keféltek. Még mindig nem beszéltek egymással, valamint még mindig veszekedtek edzés közben. Annak ellenére, hogy Louis dugta őt, még mindig az a személy volt, akit Harry ki nem állhatott. Ami pedig fontos, hogy a szex őrjítően jó volt. Eközben az sem számított, hogy Louis-nak hiányzott pár agysejtje, mivel egyre jobban érintette meg Harryt.

Ezen kívül pedig volt valami végtelenül kellemes abban, ahogy a kékszemű szinte elolvadt alatta. Bármennyire is gyűlölték egymást foci közben, Harryt függőséggel töltötte el, ahogy Louis teljesen elengedte magát a kezei közt. Abban a pillanatban, hogy egymáshoz értek, Louis meg volt győződve arról, hogy ez az egész jó ötlet. Akkor is, ha a Roverben voltak, akkor is, ha az iskolában az öltözőben. A helyzet az, hogy akárhányszor egymáshoz értek, az jó érzés volt, és ez tetszett Harrynek.

Az első néhány alkalom az autós kis esetük után az iskolában volt, pont, mint korábban. Azonban, amikor megint Louis házában kötöttek ki, az azért volt, mert a fiú meghívta. Amikor ma Harry besétált az öltözőbe, egyedül találta ott Louis-t, egy halom papír társaságában.

A fiú felemelte a fejét.

- Szia!

Kicsit meglepő volt, hogy egyáltalán köszönt. A szokásos beszélgetéseik általában mindig csak abból álltak, hogy Harry mondja neki, hogy dugja meg, mire Louis elkezd értelmetlen megjegyzéseket tenni arról, hogy Harry mennyire szereti őt. Ezek pedig mind porrá válnak, amint a fiú elélvez, és Harry emlékezteti, hogy amúgy mennyire élvezik mindketten ezt az egészet.

- Mizu? - mondta Harry, és ledobta a táskáját a földre. Az utolsó alkalom, amikor találkoztak az ő kocsijában volt pár nappal ezelőtt. Akkor Louis haja enyhén izzadt volt, és Harrynek erősen rá kellett harapnia az alsó ajkára, hogy ne nyögjön fel túl hangosan.

Louis a szekrénysor másik fele felé biccentett, ahova nem lehet belátni az ajtóból. Odamentek, és Harry nekidőlt a szekrénynek, miközben Louis-t figyelte.

- Ez egy kvíz.

Harry felhúzta a szemöldökét.

- Kvíz?

- Hogy megtudjuk, mennyire figyelnek oda edzés közben.

- Vagy mennyire kiéhezettek. - mondta Harry, de elvigyorodott, ahogy Louis közömbösen rápillantott.

- Vicces vagy - válaszolta Louis, de nem volt semmi humor a hangjában. Letette a legközelebbi padra a papírokat, de a kék szemeit nem szakította el Harryről. Lassan odament hozzá, és megragadta a felsőjét közvetlenül a köldöke fölött.

- Ha már itt tartunk... - motyogta Harry.

Louis megforgatta a szemeit, de magához rántotta Harryt, aki készségesen dőlt neki a testének. Louis mellkasa hozzányomódott az övének, Harry arca pedig máris a vállán volt. Annyira jó illata volt. Nem számít, hogy Louis néha hezitált, mert amint egymáshoz értek, benne volt a dologban.

Miközben Harry belélegezte a másik fiú függőséget okozó illatát, Louis kezei átkarolták derekát, és megszorították a meztelen bőrét a ruhája alatt. Megborzongott az érintéstől. Harry néha elgondolkodott, vajon Louis-nak volt-e valaha barátnője vagy barátja, mert úgy tűnt, pontosan tudja, hogyan érintse meg Harryt, hogy elolvadjon.

Louis ujjai becsusszantak Harry boxere alá, de sajnos meghallották, hogy nyílik az ajtó. Szétszakadnak, de a fiú keze Harry csípőjén és az alsója korca alatt maradt, és enyhén piros arccal felnézett rá a kócos haja alól. - Gyere át ma este.

Harry rámeredt. - Hozzátok?

- Anya éjszakás a korházban. A húgom meg aludni fog már, ha későn jössz.

Harry hátralépet egyet, amikor hangokat kezdtek hallani a szekrények másik oldaláról. - Majd írj.

Louis bólintott, Harry pedig megfordult és elment.

Harry éjfélkor még mindig utcai ruhában feküdt az ágyán, amikor megrezdült a telefonja a párnája mellett. Nem tudta, hogy aludtak-e a szülei, de az egész házban csönd és sötét volt, amikor lábujjhegyen lement a földszintre. Sikerült egy hang nélkül kinyitnia és becsuknia a bejárati ajtót, aztán kocogva elindult. Nem akart autóval menni, mert azzal lehet, hogy felébresztené a szüleit, vagy Louis húgát.

Itt vagyok - írta, amikor a ház előtt volt, és két perc múlva Louis már ajtót is nyitott. Rövidnadrágot, egy nagy pólót, és hosszú zoknit viselt, a haja pedig egy kicsit kócos volt. Intett Harrynek, hogy bejöhet, de nem szólalt meg.

Bent Harry felismerte az előszobát és a konyhát, amit legutóbb csak futólag látott. A szőnyeg ugyanaz, a konyhában pedig volt egy faasztal, illetve egy polc sok-sok teás bögrével. Harry levette a cipőjét, és elindult Louis után. Volt egy nappali a ház végében, de mielőtt jobban szemügyre vehette volna, a másik fiú elindult a lépcsőn az emeletre. Félúton rámutatott az egyik fokra, amit óvatosan át is lépett, Harry pedig követte a példáját, de képtelen volt nem elmosolyodni.

Az emelet aranyosan ki volt díszítve képekkel és porcelánfigurákkal, és látszólag sok hálószoba volt, de kívülről egyik sem tűnt valami nagynak. A ház nem volt újonnan felújítva, de abból, amit Harry a sötétben látott, nagyon otthonosnak tűnt A lépcső tetején Louis elfordult jobbra, és kinyitotta a legközelebbi ajtót, aztán felkapcsolta bent a villanyt.

A szoba pont úgy nézett ki, mint ahogy Harry várta, de közben mégsem. Minden szét volt szórva; ruhák, egy focilabda, cipők, egy laptop az éjjeliszekrényen, néhány poszter a falon. Messi. Egy röpirat a manchesteri akadémiáról. Ezután Harry franciaágyra pillantott, amin volt egy vastag takaró és pár párna, és látott egy ablakot is a szemben lévő falon, de el volt húzva a függöny.

- Kupis vagy - jelentette ki, mire Louis enyhén vállon lökte.

- Legalább az én házam nem úgy néz ki, mint egy filmes díszlet.

Harry megfordult, és egy hosszú pillanatra ránézett a fiúra. Egy kicsit vicces, hogy ezt mondta, mert Harry gyakran érezte azt, hogy a ház már csak a régi képe annak, amilyen évekkel ezelőtt volt. Ebben bizonyára a szülei távolléte és a házvezetőnő aprólékossága is közrejátszott.

Erre most nem igazán akart gondolni.

- Akarsz dugni? - kérdezte.

- Ezért jöttél, nem? - vonta meg a vállát Louis.

Harry is megvonta a vállát.

Az ágy kényelmes volt, a takaró pedig rendkívül puha, és Louis teste és az ágyneműk illata között Harry egy eper és zöldalma felhőben találta magát. Amint befejezték, Louis egyből elaludt, és szinte elveszett a párnák között. Nagyon késő volt már, és Harry is aludni akart. Egyszerű lenne. Az ágy puha és hívogató volt, ő pedig fáradt, teste elhasznált. Louis válla közel volt az arcához, és jó illata volt. Ha Harry becsukná a szemeit, itt tudna maradni. Ebben a pillanatban a saját szobája túl hidegnek és magányosnak tűnt.

De nem maradhatott itt. Persze, hogy nem. Hülye gondolat volt.

Felkelt az ágyról, és összeszedte a ruháit. Az egyik zokniját az ágy végében találta meg, a másikat pedig egy régi DVD-nél. Most komolyan, kinek vannak még DVD-i? Majdnem felnevetett, amikor meglátta, melyik film volt az. Grease. Halványan emlékezett, hogy Louis játszotta Dannyt egy iskolai színdarabban. Nem volt nagy dolog, de igazság szerint, jól tudott énekelni.

Harry újra rápillantott a fiúra, és nézte a kiterült haját a párnán. Lehet, hogy a nyála is folyt, de ezt ebből a távolságból nem tudta megállapítani.

Amikor lekapcsolta a villanyt és kilépett a házból már majdnem hajnali kettő volt.

Másnap kiderült, hogy a szülei semmit nem vettek észre az éjszakából, ez pedig hetekig folytatódott. Így telt el pár hónap. Foci edzés, Zaynnel lógás, szexuális kalandok Louis Tomlinsonnal... Ez rutinná vált. De voltak más dolgok is. A szülei gyakran veszekedtek, aztán egy kis időre elhallgatnak, és alig látta őket. Néhány napig boldognak tűntek, és Harry meg is könnyebbül, de aztán kezdődött minden elölről.

Már könnyebb lett kezelni Louis-t és a szenvedélyét edzés közben, de Jas még mindig nem hagyta békén. Harry mindig igyekezett megbizonyosodik arról, hogy ne fusson vele össze. Azt akarta, hogy a lány végre túltegye magát a történteken, és leszálljon róla, de folyton érezte a nyugtalanító jelenlétét az iskolában.

Azonban voltak jó napok az iskolában, mint például, amikor egyszer novemberben a fiúk elkezdtek régi filmekről beszélgetni ebéd közben. Zayn megemlített egy musicalt, mire Harry szemei a helység túloldalába tévedtek, hiszen tudta, hogy Louis ott ült a barátaival. Ettől eszébe jutott a fiú Grease DVD-je, mire elkezdte énekelni a film egyik dalát, és a többiek is nevetve csatlakoztak hozzá. Egyszer csak gondolt egyet, és felállt az asztalra, bedugta a zsebébe a kezeit, és jobbra-balra ringatni kezdte a csípőjét. Nem bírta ki, hogy ne nézzen Louis-ra, miközben vigyorogva újrajátszotta a jelenetet a filmből. A fiú nagyon idegesnek tűnt, amitől Harry csak még jobban nevetett. Nagyon könnyen fel lehetett őt húzni.

Észrevette, amikor Louis összevont szemöldökkel elindult kifelé, mire még jobban táncolni kezdett. Amikor elment mellettük és nem mondott semmit, Harry furcsán csalódott lett.

- Hé - kiáltotta.

Louis megfordult. - Ne is szólj hozzám, bemocskolod az egész Grease közösséget a táncoddal.

Olyan komolyan beszélt, hogy Harrynek muszáj volt felnevetnie. Leugrott az asztalról, és táncolva elindult Louis felé.

- Mindjárt ide hányok. Fejezd be légy szíves, mert az egész iskolát kínos helyzetbe hozod.

- Akkor miért nem mutatod meg te? - javasolta, és hallotta, hogy néhányan nevetni kezdtek a mögöttük lévő asztalnál. Ezt nem pont viccnek szánta, csak egy egyszerű javaslat volt. Közelebb hajolt, és halkan megszólalt:

- Tudom, hogy tudod ringatni a csípődet.

Louis nagyon megszégyenültnek festett, és gyorsan távolabb lépett. - És ha így folytatod, többet nem tudhatod, milyen érzés. - Ezzel megfordult és elrohant.

Harry végtelenül élvezte, ahogy Louis arca élénkpirosra változott. Nem tűnt fel neki, hogy Harry tudja, hogy szereti ezt? De hát rendszeresen szexelnek! Harry már egy csomószor volt az ágyában. Louis-nak tisztában kell lennie, hogy Harry tudja, hogy élvezi ezt, igaz?

*

Az utóbbi időben jól ment a foci, és habár egyáltalán nem volt tökéletes, de legalább még nem veszítettek. A szezon első felében Harry sok gólt szerzett, mégsem érezte magát a csúcson, mivel sokkal többet is nyújthatott volna, és biztos volt benne, hogy az esetek nagy részében Louis volt a probléma. Kezdett már jobb lenni a dolog, de még mindig volt min dolgozni. Harry nincs megelégedve, amíg nem lesz minden tökéletes.

A mai napon Doncasterben volt a meccs. Harry szülei otthon voltak, de nem szólt nekik róla. Egész évben egyre sem mentek el, és most sem tervezte megkérni őket, hogy aztán egyszerűen nemet mondjanak. Még ha el is mennének, biztos felhívnák magukra a figyelmet. Ma az egész délutánt azzal töltöttek, hogy a karácsonyról veszekedtek a konyhában. Az volt a téma, hogy melyikük szüleihez menjenek majd, vagy ki menjen el Gemmáért az egyetemre, amikor így egyúttal meg tudnák látogatni Londonban Harry nagybátyját. Harry csak a szemét forgatta, amikor kifele menet a házból elment mellettük, és becsapta maga mögött az ajtót. Most komolyan, még csak november van!

Eseménydús volt az este. Rengeteg ember elment megnézni a szezon első felét befejező meccset, mielőtt beköszöntene a december. Szólt a zene, miközben a fiúk készülődtek az öltözőben, és néhány pompon lány is csatlakozott hozzájuk, akik kifestették az arcukat Donny színeivel, azaz pirossal és feketével. Louis is végre valahára jó hangulatban volt; Stannel kiabált és énekelt a pad tetején. Még Edző is bement hozzájuk egy kicsit szórakozni, de megfogta Harry vállát, amikor elment mellette.

- Harry - mondta, és átkarolta a vállát. Felnézett Abrahams Edzőre, de a férfi az öltözőbe nyüzsgő embereket figyelte.

- Igen?

- Tudod, hogy a Chelsea-nek is jó akadémiája van, igaz?

- A Chelsea-nek? - ismételte meg Harry kétkedően.

- Igen, a Chelsea-nek - mondta. - Tudom, hogy a legtöbb csapattársadhoz hasonlóan te is Manchesterre pályázol, de szeretném, ha egy kicsit bővítenéd a lehetőségeidet. Kiváló csatár vagy, de a verseny kiélezett. A te korodban mindenki, aki nem jár akadémiára, szeretne bejutni.

Harry nyelt egyet. - Azt hiszi, nem vagyok elég jó, hogy bejussak Manchesterbe.

Abrahams Edző a szeme sarkából ránézett. - Tudom, hogy elég jó vagy. Te és Tomlinson vagytok évek óta a legjobb játékosaim. De mindkettőtöknek meg kell dolgoznia érte, és akárhogyan is, kemény a verseny.

Harry Louis-ra pillantott, akinek éppen csíkokat festettek az arcára. - Louis-t is érdekli a Chelsea?

- Tudomást sem vesz róla - csóválta a fejét Edző. - Egyedül a United van a fejében. Ne csináld ezt Harry.

- Fog beszélni vele róla?

- Már sokszor próbáltam - sóhajtotta. - Tavaly konkrétan azt mondta, ha nem kerül be Manchesterbe, inkább nem is focizik többet.

Harry felhorkantott. Valahogy ez elég hihető, de vicces is. Felfogta Louis, milyen nehéz bekerülni Manchesterbe? Minden gyerek az iskolai csapatokból ott akar játszani.

Harry viszont nem akart szűk látókörű lenni.

- Engem érdekel - mondta. - A Chelsea.

- Jó fiú - bólintott Edző.

- De ne értsen félre - vágott közbe. - Ha Manchester engem akar, benne vagyok.

Elmosolyodott, ahogy Edző elnevette magát, és szólt a többi fiúnak. Indulniuk kellett bemelegíteni. Miközben az emberek mentek kifelé az öltözőből, valaki megfogta Harry derekát, és hátrahúzta őt a helység sarkába. Szíve hevesebben kezdett verni, amikor meghallotta Louis suttogását a fülében: - Hogy égethet a szőnyeg?

- Na, mi van, felbátorodtál? - kérdezte szűkszavúan, közben pedig érezte Louis mellkasát a hátának nyomódni. A fiú erősebben megszorította őt, és Harry fenekének dörzsölte a csípőjét.

- Még mindig azt akarod, hogy megtanítsalak...?

Harry vett egy nagy levegőt, és próbálta figyelmen kívül hagyni Louis testét a sajátján. A lehelete csiklandozta a nyakát, a kezeit pedig egyre lejjebb és lejjebb csúsztatta a hasán. Ez rendkívül izgató volt, és ha nem áll le, Harrynek tuti merevedése lesz. Louis ismét nekinyomta a csípőjét.

- Hagyd abba, vagy beléd könyökölök - sziszegte, mire Louis még egyszer utoljára megszorította, aztán elengedte. Harry egyből ellépett onnan, kisétált az ajtón, és otthagyta.

Harry imádta, hogy akárhányszor őmiatta kezdték el, Louis csak hagyta magát, de azt is elkezdte észrevenni, hogy ő mennyire bizsergett és izgatottá vált, amikor a fiú kezdeményezett. Harry tisztában volt vele, milyen hatással vannak rá Louis érintései, de már azt is észrevette, hogy egyre nehezebb nemet mondani. Főleg, amikor a fiú jó hangulatban volt. Kurva életbe.

Nem ingott meg Louis hangulata, és ezt a meccs kimenetele sem befolyásolta, mert szerzett két gólt. Harrynek is majdnem sikerült egy, de sajnos a kapufát talált el. De mindegy is, mert nyertek. Először könnyen ment az ünneplés. Harry megölelte a csapattársait, és megdicsérte Liamet a második félidőben tett védéseiért. Vidáman nevettek és ünnepeltek, de aztán a szokásos módon a fiúkhoz odamentek a barátaik és a családjaik, mire visszatért az örökös fájdalom. Eltűnődött, hogy talán mégis el kellett volna hívnia a szüleit a meccsre.

Miután végé lett, Harry zuhanyzás nélkül, egyedül vezetett haza, és hogy elterelje a figyelmét, felelevenítette a fejében a meccsen történteket. Sok jó dolog volt; a passzok pontosak voltak, de még gyakorolniuk kellett, hogy gyorsabban kivigyék a labdát a saját védelmi zónájukból, miközben az ellenféllel is foglalkoznak. Néhány egyszerű gyakorlatra gondolt szerdára, ahogy leparkolta a Rovert a feljárón. Észrevette, hogy házban még mindig égett a lámpa. Úgy tűnik, akkor a szülei otthon vannak. Harrynek boldogabbnak kéne lennie, mint amennyire valójában az.

Kinyitotta az ajtót, és levette a cipőjét, aztán a nappalin keresztül bement a konyhába. A szülei az étkező asztal körül ültek, és halkan beszélgettek a látszólag rendelt vacsorájukról.

Az anyukája felpillantott rá, és az izzadt ruhái láttán összevonta a szemöldökét. - Hol voltál, szívem?

- Fociztam - jelentette ki. Kinyitotta az egyik konyhaszekrény ajtaját, és kivette dobozt, amiben a proteinport tárolta. Egy nagy kanálnyi összekevert vízzel, és a shakerbe öntötte.

- Nem tudtam, hogy ilyen későn szoktál focizni.

- Meccs volt.

- Nem tudtam, hogy idén is játszol - mondta az apja. Harry megfordult, és rámered a szüleire.

- Szerintetek hova megyek minden nap iskola után? - kérdezte, mire csak pislogásokat kapott válaszul. Erősebben kezdte rázni a shakert. - Ja, igen - bólintott. - Honnan tudnátok? Itthon se vagytok.

Az anyukájának enyhén elnyíltak az ajkai, szemei pedig egyszerre voltak zavartak és szomorúak. Az apja meg csak bámult rá, mintha nem fogta volna fel, amit mondott.

- Ne aggódjatok - folytatta Harry, és tovább rázta az üveget. - Tudom, hogy nagyon elfoglaltak vagyok.

Még mindig nem szóltak semmit, és csak bámulták, mintha nem találnák a megfelelő szavakat. Harry is visszamered rájuk, aztán az ételükre, amit feltehetőleg a város egyik drága étterméből rendeltek, és a vörösboros poharaikra.

- Hol is voltál múlthéten, anya? Yorkban? Vagy New Yorkban? Már nem is tudom követni. - Kezdett fájni a keze a sok rázástól. - És te apa? Kinyalod a pasik seggét a golfklubban?

- Várj egy ki... - kezdte az anyja, de Harry egyből félbeszakította.

- Várjak? - ismételte. - Mást sem csinálok, mint várok. Várom, hogy végre észrevegyétek, hogy én is kibaszottul létezek ebben a házban! - Teljes erővel beledobta a sharert a mosogatóba, mire letört a kupakja, és a protein shake szétfröcskölődött a falon és a konyhapulton.

Az anyukájának hangosan elállt a lélegzete, és a tenyerébe temette az arcát, az apja meg csak mozdulatlanul ült. Harry pár másodpercre rájuk nézett, de még mindig nem mondtak semmit.

Fantasztikus - gondolta, aztán kiviharzott a helységből az ajtó felé, és kiment a házból.

Sötét volt kint. Elkezdett kocogni, és függetlenül attól, hogy kilencven percen keresztül focizott, nem tudott parancsolni a lábainak. Az iskola felé vette az irányt, ahol körbefutotta a most már üres pályát ás lelátókat, aztán elindult vissza a házak irányába. Üresnek érezte, hogy nem volt a lába alatt a focilabda, de nem akarta sétálni, mert utált - közben könnyen tudott gondolkodni mindenféle dolgon, ahelyett, hogy az égő vádlijára és a kiszáradt torkára koncentráljon.

Amikor hazaért, a telefonja 23:30-at mutatott. Bent még mindig égett a villany, de az apukája kocsija nem volt a sehol. Harry telefonjának képernyője is üres volt, tehát Louis még nem írt. Éjfél felé mindig üzen, és tekintve, ahogy ma megérintette Harryt, biztos volt benne, hogy át fogja hívni. Őszintén, Harry legszívesebben csak beülne az autóba és átmenne a fiúhoz, de még nem kérte meg rá. És már nagyon szüksége volt egy zuhanyra is.

Vonakodva kinyitotta a bejárati ajtót. Nem akart találkozni a szüleivel. Úgy tűnt, az apja elment otthonról, de pont elég volt szembesülni az anyjával és a csalódott tekintetével. A nő a nappalban ült az fotelben. A telefonja a kezében volt, de látszólag elaludt. Harry elsétált mellette, és felment az emeletre.

A szobájában letette a telefonját az éjjeliszekrényre, majd elindult zuhanyozni. Alaposan megmosakodott mindenhol, remélve így gyorsabban telik az idő, és minél hamarabb mehet majd Louis-hoz. Mire végzett, már majdnem éjfél volt, de a fiú még mindig nem üzent. Leült az ágyra, és feltette a fejhallgatóját, remélve, a telefon csipogása átvágja a zenét, és értesíti, amint Louis húga elalszik.

Hajnali 3:56-kor felébredt. Még mindig szólt a zene, ezért levette a fejhallgatót a sajgó füleiről. Kinyitotta a szemeit, hogy megnézze a telefonját, ami még mindig üres volt. Louis nem írt.

Átfordult a hátára, elkezdte bámulni a plafont, és jobban magára húzta a paplant. Miért nem írt Louis? A kérdésre csak a sötétség meredt vissza rá. Nem kapott választ, de ez a kérdés ott kavargott a fejében, amíg hányingere nem lett és el nem aludt.

11:13-kor kelt fel újra. A házban csönd volt, és amikor kinézett az ablakon, látta, hogy nincsenek ott az autók. Kérdés előző éjszakáról pedig megint előjött a fejében. Hogy elfojtsa az emiatt való szorongását, megfogta a telefonját, és kikereste Louis számát. Azt akarta, hogy átjöjjön, már csak azért is, hogy jobban érezze magát, hogy fel lett ültetve.

- Miért nem hívtál tegnap? - kérdezte abban a pillanatban, hogy Louis felvette.

- Inkább az a kérdés, hogy te miért hívsz most? - mondta látszólag összezavarodva. - Miért hívtalak volna?

Harry az üres feljárót bámulta az ablakon keresztült. Miről beszélt Louis? - Most komolyan? - kérdezte visszagondolva az előző estére. - Szóval a meccs előtt felizgatsz, de nem fogsz megdugni?

- Nem tudtam, hogy vannak szabályaink. Egész éjszaka arra vártál, hogy hívjalak, vagy...? - jött a válasz Louis-tól, és a hallani lehetett a hangján, hogy majdnem nevet.

- Igen - mondta ingerülten Harry. Nem volt egyértelmű? Louis miért szórakozott ezen ilyen jól? - Üzensz nekem, amint a húgod elaludt, jó? Hogy nem fogtad még fel? Istenem tudtam, hogy lassú vagy...

- Jó.

- Szóval? - kérdezte.

- Szóval...?

Harry felsóhajtott. - Átjössz akkor?

- Ezen a hétvégén nem tudok.

Kellett egy pillanat, mire felfogta a vonal másik végéből jövő szavakat. - Tessék?

- Nem tudok.

- Mi az, hogy nem tudsz?

- Azt, hogy nem. Nincs időm. Elfoglalt vagyok.

Szóval... összefoglalva Louis felültette. És most meg visszautasította Harry szex ajánlatát is.

- Most komolyan mondod? - kérdezte halkan, zavarodottan.

- Igen - válaszolta egyszerűen. - Nem érek rá ezen a héten. Ne legyél ilyen drámakirálynő, és szopd le a saját farkad.

De... Louis mindig akarta, amikor Harry megkérte.

Nehéz volt felfogni, mi van, a düh pedig egyre csak nőtt. Lenézett a ház előtti üres udvarra. - Jól van - mondta a fogain keresztül. - Ha nincs időd, nekem miért kéne időt adnom neked bármikor is?

Kinyomta.

Baszki.

Baszki.

Már annyira belefáradt ebbe. Az emberekbe, akik nem törődnek vele. Hogy eljátsszák, hogy akarjak őt, de aztán hátat fordítanak. Sőt, gyűlölte, hogy csak úgy a semmiből elkezdett számítani Louis Kibaszott Tomlinsonra. Gyűlölte, hogy mennyire függött már attól, hogy ki tudjon surranni az üres szellemházából, be egyenesen Louis meleg ágyába, még ha csak egy pár órára is.

Louis nemet mondott neki. Most először. És ez több volt annál, hogy csak simán visszautasította az ajánlatát; ez a tény, hogy Harrynek nem volt sok barátja, aki elterelheti a figyelmét, akire támaszkodhat. Persze ott van Zayn, de neki is voltak más haverjai, emiatt pedig kiszámíthatatlanul elfoglalt volt. Harrynek nem volt sok barátja, és az otthonát már kezdte mindennek érezni, csak nem menedéknek. Utálta, hogy mennyire Louis szobájában akart inkább lenni. Ennek pedig nem is volt értelme, hiszen utálta a fiút.

Kibaszott Louis Tomlinson. Harry tudta, hogy őt nem kedveli, viszont kezdte megszeretni az ágyát, a szobáját, és a puha párnáit. És a teste melegét a sajátján.

Ez így nem mehetett tovább. Ha Louis el tudja cseszni az egész éjszakáját azzal, hogy nem ér rá, akkor Harry is elkezdheti elveszíteni ennek az egésznek az értelmét. Nem engedhette meg magának, hogy Louis Tomlinson ennyire a fejébe másszon.

Nem szabadott többet találkoznia vele.

Lement a konyhába reggelizni. Fájt a hasa, mivel az előző esti meccs előtt evett utoljára. A helység tiszta volt, és az előző estén történtektől függetlenül a shakere elmosva várta a szekrényben. Megfogott egy banánt a gyümölcsös kosárból, és elindult ki a hátsó udvarra. Egy kicsit sütött a nap, de már egyre nyilvánvalóbb volt az ősz; tele volt barna és sárga levelekkel a föld, és a medence már két hónapja le volt fedve. Mindjárt vége a novembernek.

Egy szál pólóban és rövidnadrágban nézelődött a kertben, amikor meghallotta, hogy kinyílik mögötte az ajtó. Hátrapillantott, és meglátta az anyukáját. Ki volt sminkelve, a hosszú haját egy kontyba kötötte, de a vállára egy kötött takaró volt terítve, és két bögre teát tartott a kezében.

- Tessék - mondta, amikor odament Harry mellé.

Elvette az egyiket, de nem mondott semmit. A gőzölgő tea felmelegítette az ujjait, de a szél csípte az arcát és összekócolta a haját. Az anyukája leült az egyik kerti székre, és intett Harrynek, hogy csatlakozzon. Végül ő is leült, de a szemeivel a lábát bámulta. Az anyukája feltartotta a takarót, mire Harry közelebb ment, hogy mindkettőjükre rá tudja teríteni.

- Apád tegnap egész este keresett - mondta halkan. - Keresztülautózta az egész város.

Harry nem nézett föl.

- Csak akkor vettem észre, hogy megjöttél, amikor elindultam a szobádba, hogy hozzak neked ruhákat. Azt hittem, egész éjjelre elmész.

- Levegőre volt szükségem.

A vállát egy kicsit erősebben Harrynek nyomta. - Tudom. Mindig elmész, amikor mérges vagy. Vagy félsz.

- Nem félek - mondta. - Mérges voltam. - Ez nem volt teljesen igaz. Egy kicsit tényleg félt. Félt, hogy hátrahagyják.

- Sajnálom, hogy ilyen keveset vagyunk itthon.

Harry elfordította a tekintetét. Az anyukája mindig csak sajnálja.

Néhány percig csendben ültek. A hidegtől kezdett kipirosodni az arca, a zokniba bújtatott lábai pedig megfagytak, de a keze meleg volt.

- Ne aggódj anya - mondta végül. Először Louis-ra gondolt, aztán a szüleire. Nem kell aggódniuk, mert jól lesz. Nincs szüksége egyikükre sem.

2022.08.05.