Mire Harry hazaért, már annyiszor újrajátszotta a fejében a délután, hogy nem is volt benne biztos, hogy egyáltalán a részletek helyesek voltak-e. Leparkolt a feljárón, és maga után húzta az edzős táskáját a házig. Meg tudta mondani, hogy a fű nem rég lett lenyírva, mert ahogy kinyitotta a kocsiajtót, egyből megcsapta a frissen vágott fű illata. Nagyon imádta a szagát, de akkor, ott nehéz volt arra figyelni. Miután belélegezte a nyár valószínűleg utolsó néhány napjának egyikét, kinyitotta a bejárati ajtót, és a folyosón keresztül belépett a házba, aztán félredobta a cipőit és a táskáját. Egyfajta lelki kimerültség a kanapéba akarta temetni, de ahogy bement a nappaliba, a szülei meglepték azzal, hogy... ott voltak. Lassított a léptein, és üres tekintettel nézett vissza rájuk, miközben ők várakozóan bámulták.

- Helló? - mondta, még jobban összehúzva magát a pulcsijában.

- Szia, drágám - üdvözölte az anyja. A hosszú, fekete haja egy hajcsattal fel volt kontyolva a nyakánál. Szokás szerint most is ki volt sminkelve, és még mindig az irodai ruháját viselte. Az apja többé-kevésbe úgy nézett ki, mint aki épp golfozni indul, de hát mikor nem? - Készen állsz?

Zavarodottság ült ki Harry arcára. - Mire?

- Pizza? - mosolygott.

Ja, igen. A pizza. Kábé egy órára Harry tényleg megfeledkezett a tegnap esti katasztrófáról.

Az apja mosolyogva felpillantott rá, de ettől idősebbnek tűnt, mint amilyennek Harry eddig látta. Hirtelen észrevett pár ősz hajszálat a hajában, és több ráncot a szeme körül.

- Jól van, menjünk - mondta, mert képtelen volt okot találni, miért ne. A szülei meglehetősen nyugodtnak tűntek.

- Pompás - csiripelte az anyukája, és felállt a fotelből, Harry pedig megfordult, és elindult arra, ahonnan jött. Olyan, mintha az este már több mint huszonnégy órája történt volna. Mintha egy év is eltelt volna. Azóta a szorongás morbid szférájába lett lökve, volt bátorsága síkosítót és óvszert venni egy boltban, összeverekedett valakivel, és ténylegesen szexelt... egy sráccal. És nem egy akármilyen sráccal. Az összes közül Louis Tomlinsonnal.

- Harry, miért nem vezetsz te? - javasolta az anyja, ahogy kimentek a feljáróra.

Felhúzta a szemöldökét. - Miért? - Hónapok óta nem vezettek együtt, de ha igen, akkor az általában az anyja ezüst Mercedesében volt néma csönben.

- Jó lesz, drágám! - csiripelte a szokásosnál energikusabban. - Lássuk mennyit fejlődtél, mióta megkaptad a jogsidat. - Elhallgatott, amikor meglátta Harry és az apja közömbös tekintetét. - Jaj, ne legyetek ilyen unalmasok. Örülnék, ha te vinnél el minket, drágám.

- Legyen - mondta fejcsóválva. Ez egy nyilvánvaló kísérlet volt, hogy valami szórakoztatót csináljanak együtt. Egy nagyon-nagyon gyenge kísérlet. Butaság, de Harry nem tudta megtagadni tőle a lehetőséget. Úgy tűnt, az apja sem, habár mindketten tudták, hogy ez az egész erőltetett.

Az út először csendben telt, Harry pedig az útra figyelt, és igyekezett nem elkövetni olyan hibákat, amikre az apja szükségtelen utasításokat adott volna. Az anyja a telefonjáról olvasva az étlapot fejtegette, miközben az apja a hátsó ülésről közömbösen hümmögött. A szokatlanul laza, nyugodt légkör visszaváltott a jól megszokott veszekedésre, mikor kiderült, hogy Harry anyukája véletlenül rossz pizzázó menüjét olvasta.

- Bemehettek - mondta Harry, és kirakta őket parkolás előtt. - Egy perc és megyek rendelni.

Bementek az üzletbe, Harrynek pedig sikerült a párhuzamos parkolás, pedig a szülei ellenkezési ott visszhangzottak a fülében. Bement ő is, és látta, hogy tele van az étterem. Ez volt a város legnépszerűbb pizzázója, így Harry nem volt meglepődve, függetlenül attól, hogy hétfő volt. Megtalálta a szüleit, akik még mindig vitáztak.

- Rendeltetek már? - kérdezte. Már biztos megtalálták a megfelelő étlapot.

- Nem, szívem. - válaszolt az anyja. - Mit szeretnél?

- Vegát kérek - fújtatta, és megfordult, hogy vissza kimenjen a kocsihoz. Minél kevesebbek kell hallhatnia a vitájukat, annál jobb.

A nyári idő még mindig enyhén jelen volt, Harry pedig a Rover oldalának támaszkodva, csukott szemmel felnézett a napra. Nyáron órákat töltött kint, de úgy tűnt, nem tudott magába szívni elég nyugalmat és vidámságot. Úgy tűnt, a jó dolgokat mindig eltörlik a rosszak.

- Hogy van a bicegésed?

Felnézett, és rögtön felismerte Louis hangját, szemeivel pedig látta, hogy ott áll nem messze a járda másik oldalán. Milyen bicegés? - gondolta, és érezte, hogy kezd feltörni benne a düh. Érzett egy kis fájdalmat szex után, de nagyon kételkedett abban, hogy ez látszódna.

- Miért? - sziszegte Louis-nak. Elégedettnek tűnt, de nem abban a kedves formában. - Nem gondoltam, hogy sokat törődtél volna velem.

Látszólag Louis megtalálta a módját, hogy egyszerre tűnjön magabiztosnak és agresszívnak, de közben ártalmatlannak is. - Azt hittem, te voltál az, aki törődött velem. Gyakorlatilag könyörögtél, hogy dugjalak meg.

A szavak feszülté tették, mert igen, jó volt a szex, és jó érzés volt, hogy valaki akarta Harryt. Viszont Louis meg azt sugallta, csak azért történt meg, mert Harry könyörgött. Louis hazudott. Mindig is ezt csinálta. Harry pontosan tudta, hogy nem könyörgött senkinek, hogy szexeljen vele, főleg nem Louis Tomlinsonnak. Egyszerűen csak felajánlotta, a fiú meg belement.

Nem hitte, hogy Louis szerelmes lenne belé, vagy ilyesmi. Ez meg sem fordult a fejében. Még arra sem gondolt, hogy meg kéne beszélni a történteket. De amire számítania kellett volna az az, hogy Louis megpróbálja elferdíteni az igazságot.

- Nem könyörögtem - morogta. - És aligha volt jó.

- Ugyan - horkantott fel válaszul Louis, és hirtelen elindult közelebb. Harry erre nem számított. Sőt, azt sem értette, Louis egyáltalán miért beszélget vele. Normál esetben elkerülte őt iskolán kívül, nyilvános helyeken, és Harry ezzel tökéletesen meg volt elégedve. De hogy Louis miért volt ott, feltartott állal, néhány centire az övétől, azt nem értette.

Ennek ellenére sokféleképpen zavarónak találta Louis testének jelenlétét, hogy csak centik választják el az övétől. Harrynek nem tudta elkerülni a figyelmét, hogy a haja még mindig nedves volt a zuhanytól. És... a szemei pedig nagyon kékek.

- Kábulatig dugtalak.

Jézusom.

Szinte vicces volt. Az, meg hogy Louis szerint csodálatos, az egyszerre volt aranyos és idegesítő.

- Ne áltasd magad. - Hátrébb lökte, hogy elég tér legyen kettejük között. Louis a szokásos magabiztossággal megforgatta a szemeit.

- Mintha nem tennéd meg újra - vigyorgott felvont szemöldökkel, amivel utalt valamire, de Harry nem tudta, mire.

Újra?

Harrynek ez meg sem fordult a fejében. Amennyire a gondolatai elmerészkedtek, ez furcsa jelenség volt a természet univerzumában. Louis azon gondolkodott, hogy újra megteszik?

Harry válaszra nyitotta a száját, hogy komolyan megkérdőjelezze ezt a mondatot. Mit értett az alatt, hogy újra?

De aztán Louis oldalra fordította a fejét. Egy szőke, fiatalabb lány és egy srác, akiről tudta, hogy Louis haverja kilépett az épületből. Louis még egyszer utoljára egy sötét pillantást vetett Harryre, majd azonnal megfordult. Nézte, ahogy mind a hármójuk beszáll a kocsiba, Louis pedig elhajtott anélkül, hogy Harry irányába nézett volna.

*

Az lenne a normális, ha elmondja a legjobb barátjának, hogy legelőször szexelt. Nyilván ez lett volna a normális. Hogy elmondjon minden részletet pontról pontra, és mindent komolyan megbeszélni. Normál esetben - már, amit könyvekben olvasott, és a tv-ben látott - az ember megbeszéli, hogy a személy, akivel csinálta, kedveli-e, vagy ez csak egy egyszeri alkalom volt-e. Ebben ez esetben Harry már mindenre tudta választ. Louis nem kedvelte őt, és ő sem kedvelte Louis-t. Nem volt megfontolandó kapcsolat sem. Nyilván többet nem fogják megtenni. Azt mondogatta magának, hogy Louis szavai a pizzázó előtt csak a szokásos gúnyolódásának a része.

Harry mégis késztetést érzett, hogy elmondja. Mi értelme volt minden különleges dolognak az életben, ha nem tudjuk megosztani másokkal?

Nem akarta Zaynnek elmondani Louis-t. Harrynek igaza volt: Louis meleg, vagy talán biszex, de ez nem az ő titka volt, hogy elmondja másoknak. Louis még nem coming outolt, és Harry tisztában volt vele, milyen ijesztő, ha ezt valaki más tenné meg helyette. Nem mondhatta el, kivel szexelt, de azt talán igen, hogy megtette. Szexelt, és különleges volt. Ezt nem tagadhatta.

Kedd reggel üzent Zaynnek, hogy felveszi suli előtt. Valahogy meg kellett beszélnie. Plusz, ez volt a normális.

Felveszlek 7:30-kor - írta neki, amire válaszul egy alvó és egy fegyver emojit kapott. Szeretlek - írta válaszul.

Aznap reggel Zayn beszállt a kocsiba, és a fejére húzta a kapucnit. Felvette a bőrdzsekijét, amit feszülős farmerrel és a szokásos cigarettájával viselt. Harry ehhez képest eléggé alulöltözöttnek érezte magát az melegítőjében és a pólójában, amit edzésre tervezett felvenni. Igazság szerint, mindig is egy picit alkalmatlannak érezte magát Zayn mellett. A srác őrülten vonzó volt a borotvaéles állkapcsával, a csillogó barna szemeivel, és a furcsán szimmetrikus arcával. Magas volt, és vékony, és hajlamos volt állandóan nyugodtnak látszani.

- Mizu? - kérdezte Zayn, ahogy Harry sebességet váltott, és elindult az utcában. A barátja lehúzta az ablakot és rágyújtott egy cigire.

- El kell mondanom valamit. - A szíve először lassan és erősen dobogott, majd felgyorsult mikor megérezte a barátja tekintetét az arcán. - Öhm.

- Mond már, haver - mondta pár néma pillanat után.

- Csak szólni akartam... - Fájt egy kicsit a torka. - Csak szólni akartam, hogy... szexeltem valakivel.

Először Zayn pár másodpercig csenben volt, aztán kirobbant belőle a nevetés. Pont úgy hangzott, mint ahogy Harry egy nikotinfüggő angyalt képzelné. - Rohadt életbe! Azt hittem valami nagyon komolyat fogsz mondani.

- Ez komoly!

- Ez nagyszerű, haver - vigyorgott, és beszívott egy kis füstöt. - Mikor történt?

- Öö, tegnap - mondta Harry, és egy kicsit már könnyebbnek érezte magát belül, habár még mindig volt egy kis rossz érzése, hiszen nem oszthatott meg mindent.

- Hogy történt? - Zayn boldognak tűnt, mintha azt gondolná, ez az egész szórakoztató. Harry szerint az volt. Ez egy jó kis pletyka. Mindenki szerette a drámát.

De hogyan magyarázza el anélkül, hogy túl sok infót osztana meg?

- Az iskolában csináltuk - nyögte ki, és egyből észrevette, mennyire hihetetlennek hangzott.

Zayn felkacagott. - Hát ez hatalmas! Harry, fiam. Sose gondoltam volna, hogy te ez a fajta srác vagy. Imádom.

Harry nem bírta ki, hogy ne kuncogjon ezen, mivel ő sem gondolta volna ezt magáról. Ez egy olyan dolog, amit valaki esetleg egy tv műsorban csinálna. Vagy talán Stan a focicsapatból. Igen, ő tudna ilyet csinálni.

- Ki volt az? - kérdezte meg Zayn az elkerülhetetlent, és Harry megint úgy érezte, összetörik.

Mindketten elhallgattak, ahogy Harry nem válaszolt egyből. Néhány percig egyedül az előttük lévő utcát látta, a szíve pedig erősen kalapált. Itt volt az idő arra, hogy elmondja, ő valójában homoszexuális. Hogy meleg, és nem dugott meg senkit, hanem fordítva. Azonban még nem tudta, hogy a valóságban el tudná-e ezt mondani másoknak, és hát arról sem volt fogalma, hogy Louis Tomlinsonnak a fiúk jönnek-e be.

- Nem mondhatom el - mondta halkan, és kinézett az oldalsó ablakon, amikor megálltak a pirosnál. Néhány néma pillanat múlva Harrynek sikerült ránéznie a barátjára. Zayn szemei gyengédek voltak.

- Egy fiú az? - kérdezte kedvesen.

Harry szíve megugrott, a gyomra pedig összezsugorodott. Nem számított arra, hogy Zayn ezt gondolja, főleg ilyen könnyen. Soha nem mesélt neki a belső konfliktusairól a szexualitásáról. Sose mondott neki semmit.

Furcsa módon egy nagyon picit jobban érezte magát ettől. Talán Zayn mindig is tudta? Pont úgy, ahogy Harry is sejtette, mielőtt biztos lett benne?

Azonban egy apró, pici része, ami félt, fontolóra vette, hogy letagadja. Könnyű lenne, és akkor nem kéne annak a srácnak lennie. A melegnek. De közben tudta, hogy valójában az srác volt. Az volt, és ha csak ki tudná ezt mondani, akkor érezhetné a keresett szabadság legalább egy részét. Talán ha igent mond, nem kéne félnie, hogy mások maguktól tudják meg. Még ha a szüleinek nem is tudta még elmondani, Zaynnek elmondhatná.

Nagy levegőt véve Harry bólintott.

- Szuper, haver. Fogadok, hogy jól nézett ki.

Harry felnevetett, mert meglepte a mondat. Egyáltalán nem erre számított a heteró barátjától, de jó volt. És csak ez számított.

- Igen, az - felelte egy pillanattal később, és mélyen magában elégedett volt. Louis Tomlinson jól nézet ki, de... ez volt az egyetlen jó dolog, amit Harry mondani tudott róla.

Mosolyogva egymásra néztek. Harry sírni akart.

Egy hangos duda szólalt meg mögöttük.

- Ahj baszki - káromkodott Harry élőre nézve, és látta, hogy a jelzőlámpa már zölden világított. Sebességbe tette a kocsit, és elindult. Eközben érezte, hogy Zayn megszorítja a bicepszét.

*

A nap további részében Harry úgy érezte, a felhők fölött járt. Meg volt könnyebbülve. Megérkezve az iskolába már egy kicsit bátrabban lépkedett keresztül a parkolón. Ott volt a legjobb barátja mellett, és az érzés, hogy egy ember már tudta és elfogadta az igazi énjén iszonyú megnyugtató volt. A szokásosnál is jobban érezte magát, miközben kivette a könyveit a szekrényből. Zayn ott volt mellette, és nem kellett aggódnia azon sem, hogy Jasmine megjelenik. Legalább Zayn tudott volna róla, ha a lány már kikotyogta.

Harry azon kapta magát, hogy egy kicsit hátrébb dőlt a székén a teremben, és a légvételei is könnyebbek lettek. Azonban folyamatosan rágózott. A stressz még nem oszlott el teljesen, és az sem igazán segített, hogy Tomlinson hangosan, tíz perc késéssel berontott a terembe, és az edzős táskáját erősen nekiütötte Harry karjának, ahogy elment az padja mellett. Rápillantott Louis-ra, de aztán úgy döntött, nem vesz részt ebben. A srác csak magával foglalkozott, pont, mint a hét többi részében, és Harry nem akarta, hogy Louis azt higgye, hirtelen beszélgetni akar vele.

Továbbá Louis szavai előző estéről ott csengtek a fülében. Mintha nem tennéd meg újra. Louis tényleg azt hitte, Harry ott akart lenni a közelébe? Úgy rendesen? Tényleg ilyen hülye volt? Az egész csak a szexuális frusztráció és a pillanat heve miatt történt. Harry nem felejtette el, hogy Louis gyakorlatilag kerek három évig terrorizálta. Jobban tisztelte önmagát, minthogy egy olyan ember jöjjön be neki, mint Louis Tomlinson.

Szerencsére Louis gondolkozás nélkül eltűnt óra után. Mivel aznap nem volt már több közös órájuk, Harrynek nem kellett aggódnia azon, hogy egy légtérben legyen vele. Meglehetősen biztos volt benne, hogy Louis az iskolában sem szándékozott beszélni vele, tekintve a pizzázó előtti történteket. Louis szokás szerint kétségbeejtően provokatív volt, de amint megjelentek a barátai befogta a száját és elment. Harry arra a következtetésre jutott, hogy Louis nem igazán akarta tudatni másokkal, hogy bármi több lenne köztük a gyűlöletnél. Ami hát természetesen nem volt.

Ahogy véget ért az iskola, Harry az öltöző felé sietett. Észrevette, hogy Louis már a pályán volt, és gyors ütemben futott szélen, amíg el nem érte a kis épületet. Harry benyitott az öltözőbe és belélegezte a nyugalmat, mert tudta, Jasmine ott nem tudja elkapni. Szokás szerint kihasznált minden másodpercet. Eközben végig gondolta az ötleteit a másnapi edzésre, és felidézett néhány gyakorlatot, amit egy edzéses videóban látott a neten.

- Csá, haver - hallotta meg egyszer csak Ed hangját, amit a többi fiú köszönései követtek, ahogy bejöttek, átöltöztek és kimentek. Mikor már két perc maradt az edzés kezdetéig, Harry megragadta a kabátját és a táskáját, és elindul ki a pályára. A biztonság kedvéért figyelte, hátha van ott valamilyen lánycsoport.

Louis a pálya szélén állt, és éppen ivott. Piros edzős mezben volt, mint mindenki más, szóval miért tűnt ki mégis ennyire Harry látókörében? A fiú úgy nézett ki, mint mindig - nos, belegondolva a haja jobban szétállt talán a levegő páratartalma miatt. Ez egy kicsit arra emlékeztette Harryt, ahogyan az előző nap nézett ki... És akkor az emlékek teljes erejükben visszatértek; Louis bőrének melege, az izmos lábai az övé között, és ahogy a lehelete érződött a vállhajlatában. Egy teljes nap eltelt azóta, és Harry szinte még mindig érezte Louis ujjait a bőrén.

Elég - gondolta. Hogyan lehetne normális ezeknek a gondolatoknak az újra játszása? Nem ismert senkit, aki olyannal feküdt volna le, akit utált, ezért erre nem kaphatott választ. Louis egy idióta volt, szóval Harry miért gondolt a hajáról egyenesen a meztelen hasára? Kurva életbe.

Miközben a pályára tartott, Harry szemei Louis Tomlinsonra szegeződtek, és hirtelen észrevette, hogy ő is bámulja. Pár másodperce találkozott a tekintetük. Louis szemei durván össze voltak szűkítve, és a homlokát ráncolta.

És most? - gondolta Harry, tudván, Louis arcának az élessége azt jelenti, másodpereken belül elhagyhatja valami a száját. Tudta, felkészült rá, aztán Louis szólásra nyitotta a száját, és...

- Szia Louis!

Harry lefagyott. Louis elszakította róla a tekintetét, és Harry kétségbeesetten figyelte, ahogy a mögötte lévő lelátók felé fordul. Hogy szembenézzen Jasmine-nel.

Hónapok óta először Harry kénytelen volt ránézni. Nem tudott megfordulni és elfutni, hiszen ott volt a szeme előtt. Sötét, hosszú haja szétterült a hosszú ujjú ingén, és ajkai széles mosolyra húzódtak, ahogy egyenesen Louis Tomlinsonra nézett. Ha ez normális helyzet lenne, Harry aggódott volna, hogy két olyan személyt lát beszélgetni, akikkel intim kapcsolatban volt. Gyakorlatilag Jasmine az exe volt, de nem szokott így gondolni rá. Sosem volt belé szerelmes, és tudta, képtelen lett volna úgy érezni iránta. Louis, akit nem is tekintett embernek az életébet határozottan nem volt az exe, sőt, még egy kibaszott szerelmi érdeklődés sem. De... furcsa volt Louis-t beszélgetni látni vele.

Azonban nem ettől akart hányni. Egy másik dolog miatt.

Elborzadva nézte, ahogy Louis felemelte a kezét, hogy integessen. Nem látta eközben az arcát, de amikor visszafordult és észrevette, hogy Harry bámulja, és odakiáltott. - Mit nézel, Styles?

Harry elfordult, és lenyelte a pánik legkeményebb csomóját, amit hosszú ideje nem érzett. Csak annyit tudott tenni, hogy folytatta az edzést, de tudta, hogy ott van a lány. Pánikkal teli gondolatok kavarogtak a fejében, miközben végig mentek a gyakorlatokon. Jasmine most róla beszélt a barátainak? Elmesélt a barátnőjének, Isabellának minden arról, Harry mennyire gyűlöli a gyönyörű Louis Tomlinsont, aki egyértelműen egy kiváló focista és jobb ember? Elmondta, Harry hogyan csókolta meg őt az ágyán, csak hogy megakadályozza, hogy tovább beszéljen a kapcsolatukról? Elmondta nekik, milyen undorító volt, amiért hagyta, hogy levetkőzzön előtte, csak hogy aztán megalázza, mikor nem tudta végig csinálni? Elmondta nekik, hogy kibaszottul meleg?

- Rendben fiúk, itt az idő, hogy égessük azokat a vádlikat - jelentette be Louis az óra végén.

Harry, arra vágyva, hogy elkerülje Jasmine éber tekintetét, odalépett hozzá. - Tegnap lefuttattál velük tíz kört. Adj nekik egy kis szünetet.

Látta Louis azonnali reakcióját erre a kihívásra, és mintha egy kicsit megemelte volna a testtartását, ahogy közelebb találták magukat egymáshoz, mint eddig a napokban.

- Hogy várod el a fiúktól, hogy kilencven percet játszanak, amikor nincsenek formában? - Ránézett a fiúkra. - Irány futni. Most! - morogta a csapat felé fordulva.

Harrynek volt szeme. Ő is észrevette, hogy néhány fiú nem tartotta be a pontos diétát a nyáron, de hülye sem volt. - Most kezdődött el a tanév. Nem kezdheted így. Fokozatosan kell felépíteni, a test...

- Kuss legyen, Styles. Nem érdekel a biológiaórád. Formában kellene lenniük edzéseken kívül is. Ha kurvára meg akarjuk nyerni az idei évet, akkor minden egyes embernek formában kell lennie. - Levegőt vett, de egyből folytatta. - Csütörtökön majd csinálhatod a hülye jógáidat meg a nyújtásaidat vagy akármilyen faszom szarságot, amit szeretnél, de ma az én napom van, és jobb, ha elkezdesz te is futni, mielőtt nyakon csaplak. - Erre megfordult, és elkezdett futni a pályán.

Faszom szarság?

Ez a srác egy rohadt nagy barom volt.

Harry utána meredt. Evett valaha műzlit? Nem tudta. De azt igen, hogy tényleg nem kellett agódnia Louis szavai miatt, mert mind értelmetlenek.

Mintha nem tennéd meg újra.

Ez a srác kibaszott őrült.

Tizenöt perccel később mindannyian teljes erővel futottak ide-oda a pályavonalakon. Miután befejezét és szedték össze a holmijukat, Harry a füvön tartotta a tekintetét, mert a lelátók felé nézni.

- Szép munka, fiúk - mondta a csapatnak, ahogy megfogta a táskáját, de egyedül csak a frusztrált tekintetüket kapta válaszul. - Sajnálom - motyogta, mikor Louis nem hallotta. - Holnap jobb lesz.

Jasmine akkor jelent meg, amikor Harry a pálya széléhez ért. Szinte megugrott, amikor meglátta őt a lelátók mellett várakozni. Ő csak egy lány volt, de Harry úgy érezte, mintha fegyvert fogna rá.

- Harry, ne haragudj...

Azonnal összerezzent. - Maradj távol tőlem. - Elindult a parkoló felé. - Tényleg. Hagyj békén.

Ezzel sietve elindult a parkolóba. Viszketett a nyaka az izzadságtól, de nem zavarta. Semmi nem kínozta igazán, amíg annak köze nem volt a lányhoz.

Amikor Harry odaért, Zayn már az autónál várta. Mellkasa még mindig fájt a szorongástól, de amilyen gyorsan csak tudta, feltépte a kocsiajtót.

- Mi az? - Zayn hangja is nyugtalan volt, ahogy beült. Óvatosan nézte, amint Harry beindítja a motort és a parkoló kijárata felé kanyarodik. - Mi történt, haver?

Harry nem tudott válaszolni, és néhány percig csendben voltak. Az agya folyamatosan újrajátszotta, ahogy Jasmine Louis-val szemben állva mosolygott. Az egész nyugtalanító volt! Tudott valamit a lány? Nem. Képtelenség. Harry abban is kételkedett, hogy Louis egyáltalán ismerte őt, abban pedig biztos volt, hogy Jasmine sosem állt közel Louis baráti társaságához. Képtelenség volt, hogy tudta, Harry lefeküdt Louis Tomlinsonnal.

Viszont tudta, hogy Harry meleg. Harry pedig tudta, hogy Jasmine haragudott rá. Ráadásul azt is tudta, hogy a lány még mindig annyira dühös volt, hogy elárulná az egész iskolának Harry titkát. Most már Jasmine-nek látszólag elfogyott a türelme. Nem csak fenyegető üzeneteket küldött neki. Rendesen oda is ment hozzá. A legrosszabb meg az volt, hogy Louis Tomlinsont közelítette meg először. Azt, akivel Harry a legkevésbé akarta megosztani magáról a privát részleteket.

Harry sűrűn vette a levegőt, és lüktetni kezdett a nyaka. Kicsit fájdalmas volt, és a feje egyre zavarosabb lett.

- Harry - hallotta maga mellett Zayn hangját, de megrázta a fejét. Pislogott, és összeszorította a fogait, ahogy a szemei újra fókuszálni kezdtek. Némán vezettek tovább.

- Harry - mondta Zayn egy kis idő múlva. - Harry, elhagytad a házam. Állj már meg, haver.

Mi?

Harry elnézett jobbra, és meglepődött, hogy valóban elhagyták Zaynék házát, és már vagy száz méterrel odébb vannak tőle az utcában. Lassan lehúzódott a járdaszegélyre egy ismeretlen ház előtt.

- Arról a srácról van szó? - kérdezte Zayn oldalra döntött fejjel.

Harry vett egy nagy levegőt, és ujjaival beletúrt a hajába, hogy kisöpörjön pár tincset a szeméből. - Igen, azt hiszem - vallotta be.

- Mi a baj?

- Semmi - mondta. - Mármint vele semmi.

Zayn felvonta a szemöldökét. - Akkor mi történt? Mármint láttam, hogy Jas követett.

- Már megőrjít - suttogta. - Nem bírom.

Zayn enyhén elmosolyodott. - Tudom, hogy nem nagyon beszéltünk erről, de... most, hogy mondtad, hogy van egy pasid...

- Nincs pasim - vágott közbe gyorsan Harry. Louis sehogy sem volt a pasija. Louis Tomlinson egy őrült volt.

Zayn bólintott. - Jól van, de mivel lefeküdtetek... Ezért csinálja ezt Jas? Mert meleg vagy?

Harry behunyta a szemét, és a homlokát az oldalsó ablaknak döntötte. Egy kicsit hideg volt, ami megnyugtatta. - Igen.

- Ekkora rohadékot.

Harry megköszörülte a torkát. - Azt hiszi, kihasználtam. De nem homofób, vagy ilyesmi. Vagyis szerintem. - A szívverése lassulni kezdett, de még nem érezte magát normálisan. Sosem érezte magát normálisan, amikor Jasmine-ről beszélt. Az egykori legjobb barátjára és rövid ideig tartó barátnőjére gondolva csak azt érezte, mennyire abnormális.

- Mit akar?

Muszáj volt, hogy véget érjen ez a beszélgetés. Elég volt. Haza akart menni, és elrejtőzni a takarója alatt.

- Nem tudom - hazudta újra, és felegyenesedett az ülésben. - De haza kell mennem. Szerintem anya együtt akar vacsorázni. - Még egy hazugság.

Hátratolatott az utcában, hogy Zayn kiszállhasson, de előtte még a barátja megragadta a felsője ujját. - Szólj, hogyha beszélgetni szeretnél.

Harry nézte, ahogy a ház előtt rágyúj a cigijére, és egy rövid pillanatra azt kívánta, bárcsak életet tudnának cserélni. Ha ez lehetséges lenne, elszívná azt a cigit, és bemenne a házba, ahol négy lánytesó és két támogató szülő várná. De nem akarná odaadni az életét Zaynnek. Sőt, senkinek sem.

*

A következő reggelen Harry későn kelt fel. Sokáig fent volt, mert nem tudott aludni. A régi üzeneteit olvasgatta vissza Jasmine-nel, és belülről emésztgette a szorongás. Amikor végre elaludt, a nap már kezdett felkelni.

Felvette a legelső ruhákat, amiket talált, a haját pedig felkötötte egy kis kontyba a feje tetejére, hogy ne lógjon a szemébe. Reggeli nélkül szállt be a kocsiba, és ahogy legurult a padkáról, örült, hogy előző nap az autóban hagyta a focis felszerelését. Legalább nála voltak a cipői.

Sajnos mire odaért, az iskola parkolója már tele volt. Képtelenség, hogy találjon egy helyet elől, ami azt jelentette, az épület felé menet Jasmine-nek több ideje van elkapni őt. Ez zavarta, és még az is megerősítette az aggodalmát, hogy észrevette, hogy ott állt egy autó mellett a parkoló végében. Harry ott nem állhatott meg, így öt percig körözött, mire észrevett egy üres helyet valahol az iskolához közel, messze a lánytól.

Az egyetlen baj az volt, hogy egy másik autó is arra a bizonyos parkolóhelyre tartott. Harry felismerte a járművet, ahogy beletaposott a gázba. Louis volt - ki más? A fiú iszonyú mérges lenne emiatt, de nem számított. Harry akkor is megtenné, ha az egy másik autó lenne.

Harry megtette a könyv talán legszarabb mozdulatát, és bizonytalanul elállta Louis útját, amivel majdnem megkarcolta a fényezést, és behorpasztotta Louis kocsijának az elejét. Mielőtt ez megtörtént volna, Louis csikorogva lefékezett, és Harry szépen becsusszant a parkolóhelyre. Magához vette a dolgait, aztán kiszállt a Roverből, közben pedig odapillantott Louis autójára - egy kék, régebbi jármű, piros felnikkel. Látta, hogy a fiú haragosan nézi belülről.

Harrynek nem volt nehéz bevallania, hogy a körülmények ellenére, állandóan szórakoztató idegesíteni Louis-t. Meg is érdemelte, tekintve, hogy Louis a találkozásuk óta egy fasz volt vele. Harry rávigyorgott a fiúra a szélvédőn keresztül, majd egy intéssel elindult az iskola épülete felé.

Zayn találkozott vele a szekrényeknél, mire Harry megint egy kicsit biztonságosabban érezte magát. Aznap az órák szokatlanul lassan teltek; a töri hosszú volt és túl sok, a matek gyakorlatilag rémes, a tesi természetesen könnyű, de a francia óra aggasztó, mivel a háziját közel sem fejezte be. Mr. Jones le is cseszte érte, és Zayn sem segített sokat. Amikor Harry segítséget kérve ránézett, olyanokat motyogott, hogy Je m'apelle Zayn.

Harry nem tudta, hogyan, de mire jött az edzés, egész nap sikerült elkerülnie Jasmine-t. Talán ma, csakis ma, volt egy valamennyire normális napja.

Úgy vezette az edzést, ahogy tervezte. Bemelegítettek a hagyományos gyakorlatokkal, majd Harry hozzátett néhány új ötletet. A mozdulatok megnevettették a fiúkat, amikor rájöttek, hogy bár hülyén néznek ki, határozottan nem könnyűek. Úgy tűnt, még Louis is egy kicsit kifulldt, bár aligha ismerné el ezt.

Körülbelül az edzés felénél hangos beszélgetések zaja érte el őket a lelátóktól. Harry elsápadt, amikor észrevette, hogy egy csomó lány leül a padokra, de nem volt hajlandó rájuk nézni. Nem akarta látni Jasmine-t, és egyáltalán nem akarta hallani, hogy az ártatlan mosolyával Louis Tomlinsonhoz szól. Figyelmen kívül hagyta a szorongás szurdosó érzését, és úgy tett, mintha a lelátókon lévő emberek nem is léteznének.

A vége felé betoppant Edző, és megkérte őket, hogy olyan technikákat gyakoroljanak, amik még tökélesítésre szorulnak. Abrahams edző azt tervezte, hogy az elkövetkezendő hetekben minden játékossal fog egyet beszélgetni, ezért elhívott néhány fiút az utolsó pár percről.

- Nem rúgnál nekem pár büntetőt? - kérdezte Harryt a kapusuk. Liamnek hívták, aki meglehetősen csendes, de magabiztos volt, dús szemöldökkel és barna szemekkel. Ő volt a kapus, amióta Harry belépett a csapatba, de nem ismerte annyira. Tudta, hogy elég népszerű volt, meg hogy barátok Zaynnel, de ez minden.

- Persze - egyezett bele.

- Köszi. Szerintem gyakorolnom kéne, mert tavaly egyet sem tudtam kivédeni.

Nem mintha valaha is többet vártak volna egy kapustól, de egy-két védéssel valóban megnyerhetnék a jövőbeli meccseket. Harry odapillantott a legközelebbi kapura, de aztán eszébe jutottak a lányok a lelátón.

- Öhm, menjünk a másik oldalra - javasolta. Liam nem kérdőjelezte meg, így odakocogtak a pálya végére. Hacsak a lányok nem mennek arrébb, elég messze vannak.

A következő pár percet a büntetők gyakorlásával töltötték. Harry igyekezett nem túl nehezeket rúgni, de mindig, mikor a cipője hozzáért a labdához, nem bírta ki. Nem volt benne biztos, hogy képzelődik-e, mivel nem látta Jasmine-t konkrétan a lányok között, de úgy érezte, figyelik. Ettől az egész teste megfeszült, és minden alkalommal túl erősen rúgott bele a labdába, ami akaratlanul is a Liam háta mögötti hálóban landolt.

- Ha olyan dolgot gyakorolnál, amit még nem tudsz, lehet, hogy meg tudnánk nyerni egy-két meccset.

Természetesen - mivel, Harry már tudta, hogy nem segít Liamnek sokat - Louis-nak közbe kellett szólnia. Harry megfordult, és nem tudta magában tartani a dühét.

- És te eddig mit gyakoroltál?

Louis kihívó tekintettel meredt rá. - Azt, ami javíthatja a játékomat. Statisztikák szerint a büntetők ötven játékból háromszor fordulnak elő. Kétlem, hogy több gyakorlásra lenne szükséged. Miért nem mész cselezni a bójákhoz, vagy ilyesmi?

Harry nevetni akart. Komolyan kételkedett benne, hogy azok rendes statisztikák voltak. Tudta, hogy Louis mindig azt mondott, amit akart, és akkor, amikor akarta. Ez valójában nagyon idegesítette Harryt.

- Komolyan meg akarod mondani, mit csináljak? - mondta a fogain keresztül.

- Nem. Csak tanácsot adok - válaszolt Louis, és egy hirtelen vigyort tört ki az arcán. - Kelleni fog. - Úgy tűnt, a szeme megcsillant valamitől, amiről Harry nem tudott, aztán elsétált.

- Ez meg mi a faszomat jelentsen? - ment utána Harry, mert már elege volt Louis üres fecsegéséből. A fiú folyamatosan csak beszélt, ami az idő nagy részében nagyon is értelmetlen volt.

Anélkül, hogy átgondolta volna, mit csinál, Harry kinyúlt és megragadta Louis vállát. Louis gyorsan megpördült az érintés miatt, és erősen lerántotta magáról a kezét.

- Úgy értem, ha továbbra is folytatod a nyuszika gyakorlataidat, és Liamnek rúgsz büntetőket, lehet, hogy nincs helyed többé a csapatban.

Harry majdnem elsétált. Most komolyan, ő volt a csapatkapitány. Louis hülye volt?

- Én vagyok a legjobb játékos a csapatban. Ne beszélj ekkora marhaságot - mondta élesen. Elég legyen már.

- Nem te vagy legjobb - mondta ki kegyetlenül Louis. - A hetedik vagy. Esetleg hatodik.

Harry rámeredt. Hatodik? Megcsóválta a fejét, és elindult. - Egyáltalán miért is beszélgetek veled?

Nagy felháborodására Louis követte. Közvetlenül Harry mellé lépett, és furcsán pimasznak tűnt, ahogy mentek a pálya széle felé. Harry úgy tett, mintha az összképe nem lenne tárgyilagosan vonzó.

- Mert nem tudod távol tartani magad tőlem - csiripelte Harrynek, akinek a szavai sokkal szónokibban voltak bármi másnál. - Azt hittem megbeszéltük, hogy szerelmes vagy belém.

Harry felkapta a fűből a táskáját, és elindult az öltöző felé. Egyből megbánta, hogy Louis-ra azt mondta, jól néz ki, de őszintén szólva ez ellen nem tehetett semmit. Louis minden egyes nap jól nézett ki - de ettől nem lett kevésbé idióta.

- Túl sokra tartod magad, tudtad? - sziszegte, amikor Louis még mindig nem ment el. - Dugulj el és hagyj békén, jó?

Folyamatosan szorosan követte, hangja pedig derült volt. - Nem, amíg nem vallod be, hogy rohadtul belém vagy esve. Ne hibáztasd magad. Jól nézek ki.

Tehát, Louis igenis tudta, hogy jól néz ki. Harry őszintén remélte, hogy a srác legalább nem elég beképzelt ahhoz, hogy elhiggye, Harry belé van esve.

- És hogy a kurva életbe jutottál erre a következtetésre? Akkora egy pöcs vagy, azt hiszed, mindenki bír téged. Nyisd ki a kurva szemeidet.

Ekkor Louis hangja ridegebb lett. - Nyissam ki a szememet? Ha valakinek ki kell nyitnia, az te vagy. A ma reggel után úgy gondolom, tényleg rohadtul vak vagy.

Fejbe vágta Harryt a felismerés. Majdnem elfelejtette a reggeli parkolós incidensüket. - Szóval erről van szó? - Kinyitotta az öltöző ajtót, és megengedett magának egy kis nevetést, hogy Louis még mindig itt tartott. - Elfoglaltam a parkolóhelyet, amit találtam előtted. Öngyilkosságig fogsz zaklatni, mert beálltam arra a helyre, ahova te akartál?

Louis hangja váratlanul hangos volt, ahogy bement az öltözőbe Harry mögött. - Az az én helyem! Te és a hülye autód soha nem parkolt ott, most miért tennéd? Mindenki tudja, hogy az az én helyem.

Harry szinte azonnal felháborodott. Rá kellett vennie magát, hogy ne kiabáljon. - Nem szól minden rólad, Louis.

Hirtelen csörögni kezdett Harry telefonja, ezzel félbeszakítva a veszekedést. Őszintén egy kicsit meg is könnyebbült, mert utálta ezeket a vitákat Louis-val. A srácnak meg volt a furcsa képessége, hogy mindig úgy tűnjön, hogy igaza van. Agresszív volt, és elszánt. Mint egy kis bulldog egy csonttal. Vagy mint egy mókus egy mogyoróval. Harry majdnem felnevetett.

- Helló?

- Szia, drágám. - Az anyukája volt. Harry ledermedt, és hátat fordított Louis-nak, remélve, fiú végre befogja. - Iskolában vagy még?

- Mindjárt végzek.

- Csak szólni akartam, hogy legalább egy hétig nem leszek a városban.

Oh.

- Azt hittem, otthon leszel.

- Sajnálom, drágám. Dolgoznom kell. Már elhagytam Doncastert, nemsokára Liverpoolban vagyok.

- Rendben - csattant föl Harry. - Akkor jövő héten találkozunk.

- Szeretlek, drágám...

Kinyomta. Hát persze. Szokásához híven elment, amivel kihagyja a szabad hétvégéket is a focimeccseket. Habár nem mintha Harry szólt volna neki a pénteki meccsről. Alig beszélt az anyukájával a fociról, szóval... Mit számított, ha nem lesz ott?

Louis gúnyos hangja keresztülvágott a levegőben. - Anyukád volt? Ma is egy pizza miatt fogtok veszekedni?

Harry már megszokta, hogy Louis gúnyolódik rajta. Hozzá volt szokva, hogy provokálják, és vicces csinálnak belőle. El tudta viselni. Na de amit egyáltalán nem, az az, hogy Louis a családját piszkálja.

Megfordult, és hirtelen az egész teste lángba borult. - Miért nem foglalkozol a saját kibaszott dolgoddal?

Louis győzedelmesnek nézett ki, szemei pedig csillogtak. - Huppsz. Bocs. Kényes téma? - emelte fel a kezeit.

Harry gyűlölte őt. - Miért kell neked mindig egy hülye rohadéknak lenned? Őszinte kérdés.

Louis csillogó kék szemei rögtön elsötétültek. - Miért vagy olyan átkozottul hencegő és viselkedsz ilyen leereszkedően? - vágott vissza dühösen meredve Harryre. Közelebb ment, és a teste feszült volt.

- Nem vagyok leereszkedő - mondta szándékosan gonoszan. - Nem az én hibám, hogy alacsonyabb rendűnek érzed magad.

- Nem érzem magam alacsonyabb rendűnek - mondta egyből.

- Persze, hogy nem. - Meg akarta verni. És aztán betörni a kibaszott képét. - Mindig erősnek érzed magad. Ezért érzed azt, hogy mindenkit le kell nyomnod és azt éreztetni az emberekkel, hogy rosszak, szóval te nagyobbnak és erősebbnek hiheted magad. Magabiztos vagy, önmagad vagy, és harcolnod kell, hogy...

Harry ezután csak egy morgást hallott, és még a levegő is kiszorult belőle, ahogy Louis teste az övének csapódott. Louis nekiütközött, testét pedig a mögöttük lévő szekrénysornak nyomta. Válla erősen belenyomódott Harry mellkasába, és a szekrénynek ütközéstől fájdalom hasított a háta közepébe.

Harry egyből megpróbálta lelökni magáról Louis-t. Nem akarta, hogy közel legyen. Azt akarta, hogy messze, messze legyen. Sikerült elkapnia Louis mezét, amivel lerántotta magáról és hátra lökte.

Harry végre levegőhöz jutott. Louis támadása miatti fájdalom lassan elenyészett, de az igazi ok, hogy végre kapott levegőt, az az volt, hogy Louis nem volt bent a személyes terében, miközben beszélt, beszélt, és hozzá ért.

Most, hogy távolabb volt, az volt az egyetlen probléma, hogy Harry rendesen rá tudott nézni. Teljes egészében látta Louis-t, és Louis is egyenesen rámeredt, mintha olvasna a gondolataiban. Mert egy ponton persze mindketten emlékeznek. És ekkor mindketten egyszerre emlékeztek.

Louis Harryt bámulta, de nem a szemeit. Az ajkait.

Harry színlelhetne, színlelhetne egész nap. Az idő nagy részében nem színlelt. Louis mocskos módon gyönyörű volt, és még ha az idő nagy részében Harry utálta őt, a teste képtelen volt ezt vetíteni. Úgy tűnt, semmi sem tarthatta vissza Harryt, hogy ezt érezze.

Louis pontosan úgy nézet ki, mint amikor Harry alatta feküdt. Csupán két napja. És ha Harry jól emlékezett, Louis kibaszottul meg akarta dugni.

Valami ismét megragadta Harryt, és tett két nagy lépést, és most ő ment bele fiú személyes terébe. Beletemette az arcát Louis nyakába, és nekiestek az ellenkező oldalon lévő szekrénysornak. Egy pillanat alatt a hideg fémnek dőlve egymásba gabalyodtak, combjaik pedig hevesen egymásnak nyomódtak.

Ha Louis csodálatosan nézett ki, akkor az, ahogy érződött, hihetetlen volt. A leheletének csiklandozása Harry állkapcsán, a kezei a testén, és a combjai Harryé közt egy másodperc alatt keménnyé tették az alsójában. Arcát lefelé fordította, és alig tudott megállni két lábon, ahogy Louis ujjai a felsője alá csúsztak a hátán. Fogait belemélyítette Louis nyakhajlatába, és magában kellett tartanai egy nyögést, ahogy Louis-énak nyomta a csípőjét.

Harry érezte a másik fiú bőrének illatát - sőt, meg is tudta kóstolni. Érezte Louis vérének lüktetését, megízlelte a sós izzadságát, érezte a fű szagát, és teljesen elnyelte Louis Tomlinson érzése.

Ez most más volt. Forróbb. Louis furcsán csendben volt, de Harry élvezte, hogy a bőrénél ilyen szaggatottan vette a levegőt. Harry nem tudta, hogy valami ruhában ilyen kibaszottul jó lehet.

Louis kezei lejjebb csúsztak a hátán, amitől Harry egész testében megborzongott. Kezei fürgék és határozottak voltak, ahogy éhesen letolta Harry focis nadrágját, amit gyorsan követett a sajátja. Mindketten előre lökték a csípőjüket, és Harry nem tudta, hogy ő remegett-e vagy Louis.

- Baszki - lehelte Louis nyakának.

- Fogd be.

Louis kezei Harry fenekén voltak, ezzel egyszerre közelebb szorítva őt és nekidőlve a mögöttük lévő szekrénynek. Állát kicsit feljebb tartotta, finom szabaddá téve a torkát és az ádámcsutkáját. Harry vissza bele akarta nyomnyi az orrát a torkába. Szerette a fű illatát, és Louis-nak, aki valószínűleg ugyanúgy szerelmes volt a fociba, izzadság és fű szaga volt. Harry nem tudta elhinni, ez milyen csodálatos volt.

A bejárati ajtóból hallatszódó fülsüketítő hangtól Harry és Louis szétrebbentek. Nem tudta, hogy ő ugrott-e el, vagy Louis lökte-e el, vagy talán mindkettő egyszerre. De Harry hirtelen el lett szakítva Louis Tomlinson mennyei illatától, és egyedül állt a helység közepén.

- Lewis! Hol vagy? A hajadat lövöd éppen be?

Harry sokkos állapotban meredt Louis-ra, és képtelen volt bármit is tenni.

- Niall! - kiáltotta Louis, és az ő hangjában is egyértelmű volt a pánik. - Egy pillanat és kint leszek

- Atya isten, ember, olyan lassú vagy. Már mindenki elment.

A hangja egyre közelebb volt, mire Harry a legközelebbi sarokba hátrált, és sietve felhúzta a nadrágját.

- Niall! Menj ki! Mindjárt kint leszek. Várj meg a kocsinál.

- Igazából már láttalak pucéran.

Még közelebbről szólt a hang.

Louis hangja egyre kétségbeesettebb volt, és Harry nem tudta elszakítani a riadt szemeit róla. - Jézusom, Niall. Csak menj már ki, bassza meg. Kérlek.

- Mindegy. Haver, tudom, hogy a bal oldalon öltözöl. - Itt volt egy pillanatnyi csönd. - Jól van.

Eltelt pár másodperc, mire még egyszer becsapódott az ajtó.

Louis villámgyorsan mozgott. - Faszfej. - Összeszedte a holmiját, beletette a koszos cipőjét a friss ruhák közé, és Harry csak bámulta. Louis hátra sem nézett, amikor kiment az öltözőből.

Harry lecsúszott a földre. Öt percbe tellett, hogy lelassuljon a szívverése.

2022.07.07.