Doncaster nem volt tökéletes. Ami azt illeti, kicsit csúnya is volt az unalmas angol sorházaival, amik tömbökön belül helyezkedtek el. Ahol nem sorházak, ott kockaházak voltak csúcsos tetővel, amik bármerre mentél kockalakban követték egymást. Ahol nem házak, ott zöld övezetek voltak, véletlenszerűen elrendezett fűvel és bokrokkal, valamint furcsa alakú parkokkal és dombokkal. De valójában voltak jó dolgok is. Mint a mozi, ami késés nélkül vetítette a filmeket, a pizzázó, amit nem lehetett kihagyni, és a városközpont, ami elég látványosságot biztosított ahhoz, hogy Doncaster ne érezze magát holtnak az ország többi részéhez képest.

Doncaster nem volt tökéletes, de a nyár végére más lett. Valaki azt is mondaná, hogy jó volt ott élni. A fák koronája még zöld volt, és még mindig voltak virágok az udvarokban. Nyár végén a legjobb dolog Doncasterben az volt, ahogy a focipálya füve érződött a stoplis cipő alatt.

Harry hat éves kora óta tudta, hogy élete végéig focizni akar. Az apukáját áthelyezték, így a tini évei elején a családja elköltözött Cheshire-ből Doncasterbe. Egyből beleszeretett a városba a hatalmas iskolája és focipályája miatt. Az iskola már rég befektetett a fociba, a fiúcsapat pedig a közelmúltban kivételes eredményeket ért el. Harry legkorábbi tapasztalata Donnyban a vágy volt, hogy kipróbálhassa a valódi csapatot. Természetesen a fiatalabb évfolyamoknak volt saját ideiglenes csapatuk, de ez neki nem volt elég komoly. Ő mindig a valódi dologra vágyott: Premier és Bajnokok Ligája, labdarugó-világbajnokság, és hogy viselhesse a Youth, Courage, Greatness szavakat a mezén. Harry minden tőle telhetőt megtett, hogy minél többet edzen és tanuljon. Az apja elvitte Manchesterbe, hogy egy vasárnapi programként megnézzék az Old Traffordban a United meccsét, és közben arról álmodozott, hogy egy nap majd Sir Alex mellett állhat és megoszthatja vele a győzelmet. Ez már régen volt, de ugyanaz a vágy még mindig elektromosan átszelte a végtagjait minden alkalommal, amikor fűre lépett.

Harry imádta az iskola focipályáját. Ekkor, a szezon elején a fű egy öröm volt. Egyszerre volt puha és kemény, tökéletes felületet biztosítva a labdának, hogy átsíklon rajta, bele egyenesen a hálóba. De volt más is: jó volt az illata, valamint ropogós és friss volt a focicipők, térdek és könyökök alatt. A makulátlanság megtestesítője volt a késő nyári éjszakákon a lenyugvó, narancssárga nap alatt egy nagy levegőt venni, és a labdát a haló legmélyébe küldeni.

Meglepő módon, amikor először kipróbálta a focicsapatot, sokkal könnyebben ment, mint képzelte. Harry végigfutotta a gyakorlatokat az idősebb fiúkkal, egyből bele is szeretett az őt körülvevő fiúcsapat határozott, komoly légkörébe és szenvedélyébe. És persze ezen próbák alatt észrevette őt. Hát hogy nem tudta volna? Volt ott egy fiú. Gyors volt és ügyes. A lábai gyorsabban mozogtak, mint az esőcseppek a szélvédőn, és úgy tűnt, művészetté tette a labda kirúgását. Ő volt a fiú a homlokba lógó hajjal és kék szemekkel. Úgy tűnt, mintha focilabdával a lába alatt született volna, egy percre pedig Harry izgatott lett. Egy fiú az osztályában, látszólag ugyanazzal a szenvedéllyel és lelkesedéssel. Játszani valakivel, mint ő gyönyörű jövőt tudott volna hozni. Nagy kár, hogy ez a fiú a megtestesült idiotizmus igazi, új márkája volt.

Louis Tomlinson. Ez volt a neve.

- Louis vagyok - mondta az első, igazi, csapattal való edzés közben. Az arca le volt barnulva, a szemei pedig kékek. Harry már látta őt angol órán, viszont sose beszélt vele igazán.

- Harry - lehelte. A csapat egy félkörben állt a pályán. A kulacsuk ott volt középen, és mindegyikre rá volt írva a nevük. Louis a sajátjáért nyúlt, szeme egy pillanatra elidőzött rajta, mire megfogta Harryét is.

- Tessék. Tiéd.

- Köszi.

Louis megérintette. Csak egy véletlen simítás volt az aranybarna ujjaival Harry tejfehér bőrén, ahogy odaadta az üveget, azonban Harry tizenöt éves volt, és már évekkel ezelőtt beütött nála a pubertás. Elég régóta volt szexuálisan tudatában ahhoz, hogy észre vegye, hogyan reagál a teste, mikor olyan ember érinti meg, akit kedvel. Elég tisztában volt a testével is ahhoz, hogy észre vegye, amikor Louis megérintette, mást érzett. Valamit, amitől kiszáradt a szája, és megremegett a hasa az ideges pillangóktól. Ez is egy olyan dolog volt, ami miatt a tizenöt éves elméje arra gondolt, hányszor verné ki magának valami neten talált videóra, és hogy milyen jó érzés lenne ezt csinálni, amint hazaér.

Habár ezt nem Louis miatt érezte - nem lehetett. Csak tizenöt éves volt, és egyfolytában kanos.

Louis rávigyorgott, szemei kékek és fényesek voltak a pillái alatt. Mosolya fiús, boldog és vidám volt. Sötét, karamell haja a homlokán belelógott a szemébe. Harry visszamosolygott és hátra tette a kezeit, de még mindig érezte Louis ujjainak érintését. Tetszett neki az érintés. Ezt biztosra tudta.

- Milyen pozícióban játszol? - kérdezte Louis.

- Öhm. Csatár. Szerintem.

- Az jó. Én középpályás vagyok.

- Az jó. - Nyelt egyet, mert képtelen volt elszakítania a szemeit a fiú pajkos vigyorától. Akart még valamit mondani, úgyhogy megkérdezte: - Hányas a mez számod?

- Tizenhét.

Ó. Ez Harry száma volt. Mindig is ezt a mezt akarta, és már beszélt is az edzővel, hogy megkaphatja-e.

Nem sokkal később Abrahams Edző felhívta a figyelmüket. Az edzés végén eljött az ideje, hogy kiosszák az új felszereléseket. Az edző odanyújtott egy piros mezt, aminek hátára volt nyomtatva tizenhetes szám, illetve a "Styles" vezetéknév.

- Harry - mondta, majd odadobta neki a felsőt. Harry elkapta, és közben hallotta, hogy mellette valaki mélyen beszívja a levegőt.

- Áruló. - Louis volt az. Amikor Harry odafordult felé, szemei tágak voltak, tele hitetlenséggel.

Harry paradicsomvörös arccal elsuttogott egy bocsánatot, ekkor még fogalma sem volt, milyen jövő vár rá ettől a pillanattól fogva.

Mert soha nem találkozott még olyannal, aki megdobta volna cipővel, csak azért mert kért udvariasan egy mezszámot. Még soha nem szúrták meg órán egy ceruzával, mert egy év elteltével ugyanaz a személy még mindig neheztelt rá, hogy azt a mezt hordja. És még soha nem csapták be azzal, hogy egyen meg egy Crème Fraiche-ből és borotvahabból készült tortát, amire azt hitte, tejszínhab, és utána ki is hányta, mivel három év után ugyanaz a faszfej még mindig nem értette az "ésszerű" szó jelentését.

Harrynek igaza volt. Ez a fiú focilabdával a lába alatt született, és egy másikkal az agya helyén, nem hagyva helyet semmi másnak. Louis Tomlinson egy hatalmas nagy barom volt.

Nem is kell mondani, hogy Harry a fociedzés első napjától kezdve kénytelen volt utálni őt. Az elejétől fogva gyötrelem volt. Harry próbált nagyobb személy lenni, de már nem nagyon tűrte. Tizenegyedik osztály forráspontra hozta a kapcsolatukat, és Harry fizikailag megbosszult neki. Elméleti szempontból egyiküknek sem végződött jól a dolog, de legalább Louis rájött, hogy Harry nem fog tovább csendben maradni és harc nélkül folytatni.

Azonban ez a tény nem lassította le Louis-t. Alattomossá tette, a Harrynek szánt bosszantó megjegyzéseit pedig kiszámíthatatlanná. Harry megkönnyebbült, miután a tizenegyedik év tavaszi féléve befejeződött, és kezdődhetett a nyári szünet az idegesítő, agresszív középpályás nélkül, aki képtelen volt befogni a száját két másodpercre a pályán. Nagyon várta a nyarat a könnyed edzések miatt, és hogy élvezhesse a napot a hátsókertben lévő medence mellett.

Nyáron a legtöbb idejét Zaynnel töltötte. Zayn csendes volt, de a szenvedélyei valami energikusat hoztak ki a gesztusaiból és a szeme csillogásából. Harry vele állandóan jól érezte magát. Minden nap szerencsésnek érezte magát, hogy évekkel ezelőtt, mikor új volt az osztályban, a fiú Marvel pólóban és színes jegyzetfüzetekkel összebarátkozott vele. A mai napig ő volt a legközelebbi barátja.

Bosszantó megjegyzések és verbális sértegetésektől mentes nyár után, az első végzős napja az iskolában hidegzuhany volt, ami elmosta a nyár melegét, és visszahozta ugyanazokat a hideg problémákat.

- Milyen volt a szünet, faszfej? - kiabálta Louis a folyosó másik végéből az első napon. - Milyen volt Párizs? Vagy Bordeaux? Jobb ha nem hoztál magaddal még több hencegést. Komolyan, ki nem állhatom az idióta fejedet.

Nyáron egyedül a focipályán töltött késő esték hasonlítottak a menekülés érzéséhez. Csak a narancssárga nap, a puha fű, és a stoplijai, ahogy a labda felületéhez értek.

Egy héttel az utolsó tanév kezdete előtt a focicsapatnak három hivatalos edzése volt, miután lettek új játékosok. A régiek, akik kiballagtak tavaly tavasszal egyértelmű űrt hagytak, de az újak is elég jónak tűntek. Harry nézte őket a próbákon, és meg tudta mondani, hogy a legtöbbjük cserejátékos lenne, de azért észrevett pár tehetséget is. A tanév első hétvégéje előtti péntek volt, amikorra Abrahams Edző megígérte, hogy bejelenti, ki lesz az új csapatkapitány. Matthew, aki elballagott, tökéletes kapitány volt: határozott volt, szenvedélyes és végtelenül tehetséges. Majdnem három évig volt kapitány, és Harry sokat gondolkodott azon, hogy milyen karakterveszteség lenne a csapatnak, ha elmenne. De ennek ellenére ez egy lehetőség volt. Egy ilyen jó csapat kapitányának lenni kiváló pont lenne az önéletrajzában, és a klubakadémiáknak is plusz okot adna, hogy felfigyeljenek rá.

Egy ideig azonban minden jel Louis Tomlinson felé mutatott. A srác nem szégyellte kimondani, hogy akarja és meg is érdemli. Harry nem volt biztos az utóbbiban, de tudta, hogy Edző szereti az olyan játékosokat, mint Louis. Heves volt, agresszív és ügyes. De Harry is vágyott rá, és ő is ugyanolyan keményen küzdött, hogy kapitány legyen. Arról meg ne is beszéljünk, ha Louis kapitány lenne, akkor pokollá tenné Harry életét.

Harry felidézte magában reggelről Zayn bátorító szavait és feltartott hüvelykujját, és igyekezett megnyugodni, ahogy aznap délután a többi fiúval együtt mentek ki a pályára. Orron be, szájon ki. Kisfiú kora óta csapatkapitány akart lenni. Ma ez megvalósulhatott.

Miközben Harry rágózott, hogy lenyugodjon, Louis csendben várakozott, a többi fiú pedig beszélgetett. Ed, egy vörös hajú, állandóan boldog kedélyű fiú átkarolta Harry vállát, hogy megpróbálja megmosolyogtatni. Harry megengedett magának egy vigyort, de csak egy pillanatra. A pálya közepén lévő körben gyülekeztek és vártak Edzőre, hogy megérkezzen. Valamelyikük nyújtott, míg a többiek a földön feküdtek. Harry a földön ülve az ég felé fordította a fejét, és hagyta, hogy a fű keresztülcsússzon az ujjai között. Minden rendben lesz.

Amikor az edzőjük végre nagy léptekkel megérkezett, három nagy táskát cipelt magával. Harry némán figyelte, ahogy szétosztja a szezon új focifelszereléseit a csapat között: zoknik, rövidnadrágok, hazai és idegenben lévő meccsekre mezek, plusz edzős felsők, és új kulacsok. Bárki meg tudta mondani, hogy idén sokat költött az iskola. Hosszas várakozás után Edző megosztotta a híreket. Harry szíve egy kicsit gyorsabban vert, a folytonos rágása lelassult.

- Szóval arra a döntésre jutottam, hogy Harry és Louis fogják megosztani a kapitány szerepet.

Harry teljesen mozdulatlanul ült.

Na és most?

Abrahams Edző túlságosan is jókedvűnek tűnt, ahogy vigyorgott mindenkire. - Társkapitányok - mondta, és kényelmetlen némaság telepedett a fiúkra

Harry azt hitte, nem jól hall.

- Együtt fogjátok vezetni az edzéseket és felkészíteni a csapatot a jövő tavaszi bajnokságra. Most pedig kezdjük a edzést.

Csend lett.

- Elment a kurva esze?!

Harry szemei Louis-ra villantak, aki még soha nem nézett ki ennyire dühösen. És bár először Harry örömet érzett attól, hogy nézheti őt szenvedni, lassan eljutott a tudatáig, hogy Edző mit is mondott. Társkapitányok. Kapitányok lesznek... együtt. Louis-val.

Érezte a rémületet kiülni az arcára, és átgondolta ezt az új információt, miközben nézte Louis-t. Nézte, ahogy a fiú veszekszik, nézte a kék szemében lévő hitetlenséget és fájdalmat. Úgy nézett ki, mintha egy világ dőlt volna össze benne, miközben úgy tiltakozott, mint egy agresszív állat.

Harry egyszerűen csak tudta, hogy utálni fogja a végzős évének minden egyes percét.

- Sajnálom, Edző - mondta, amint szóhoz jutott Louis szüntelen üvöltözése közben. - De nincs az az Isten, hogy én csapatkapitány legyek ezzel.

Harry megértést keresve a szemeiben ránézett Abraham Edzőre. Mindketten tudták, Louis milyen vad és kaotikus tud lenni, viszont Edző arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Meghozta a döntést, és nyugtalanítóan elégedett is volt vele.

A férfi mélyen a szemükbe nézve megfogta Louis és Harry vállát. - Elvárom a sikert. Ha kudarcot vallotok, mást választok kapitánynak.

Ott hagyta a két fiút, akik mogorván bámultak egymásra. Harry úgy érezte, rémület tapad a testében minden csontjához, és ahogy bámultak egymásra, elkapta a hányinger. Louis szemei hidegek és kemények voltak, tele méreggel.

- Ne sírj, Louis - mondta, és úgy döntött, nem hagyja, hogy a másik fiú kicsinálja ebben a kihívásban is. - Biztos vagyok benne, hogy anyukád még mindig büszke lesz rád.

- Baszd meg magad, Styles.

*

A következő hétfőn úgy döntöttek, felosztják maguk között az edzéseket. Egy órán keresztül kiabáltak egymással, és elég egyértelmű volt, hogy a többi fiú inkább meghalt volna, vagy esetleg végigült volna egy kiadós matek órát, minthogy ott szenvedjenek. Természetesen ez az egész Louis hibája volt. A fiú nem hagyta, hogy Harry bármiről is egymaga döntsön, sőt, még a bemelegítést sem engedte neki. Aznap az edző elfogadta Harry kérését, mert talán rájött, hogy belemártani a kisujját jobb, mint egyből fejest ugrani, illetve Louis is hasznosnak találta, hogy beleegyezzen.

A következő hónap egy igazi purgatórium volt. Louis úgy parancsolgatott az edzéseken, mintha ő lenne a dzsungel királya, Harry pedig gondoskodott róla, hogy később, a saját edzésein szenvedjen emiatt. Louis szeptemberben elkezdett e-maileket küldözgetni, amikben leírta, milyen gyakorlatokat kellett elvégeznie a csapatnak a következő hónapban. Amikor már elkezdte Harry edzéseit is megtervezni, anélkül, hogy megbeszélték volna, Harry csinált a csapatnak egy WhatsApp csoportot, amibe nem vette be Louis-t, csak hogy viccet csináljanak az e-mailjeiből. Természetesen két napba telt, mire Louis megtudta, így Harry kénytelen volt törölni, hogy kövesse az iskola zaklatásmentes irányelveit. Úgy tűnt, Louis ezt győzelemnek vette, de akkor sem nem állította meg abban, hogy több e-mail küldjön. Nem érdekelte, hogy az egész csapat ki nem állhatta.

Vasárnap Harry otthon punnyadt a nappaliban, miközben a tv-ben egy dokumentumfilm ismétlése ment. Ekkor kapott egy kör e-mailt Louis-tól, miben indokolatlan diéta tanácsokat írt.

Például:

Reggeli: Banán, tojásfehérje, mandula, ízlés szerinti protein shake
Ebéd: Csirke, rizs, vesebab, vagy hal
Vacsora: zöldségek, lazac, avokádó
Nasi: ahogy akarjátok. A pizza is jó. Néha.

Louis túlkompenzálta a szerepét társkapitányként. Valamilyen szinten vicces volt nézni, milyen lelkes, hogy ő lehetett a főnök. Talán Harry egy részének aggódnia kellett volna, hogyha netán Edző meglátja Louis ambícióit, akkor ahhoz képest majd Harryt túl hanyagnak találja, viszont tudta, hogy a dolgok, amiket Louis csinált teljesen nevetségesek.

Állj már le haver - írta valaki egyből az e-mailre.

Nincs életed? - írta valaki más.

Holnap szenvedni fogtok - írta vissza Louis.

Harry biztos volt benne, hogy így lesz. Komolynak tűnt a fitnesszel kapcsolatban, és persze Harry már nem egyszer látta őt ruha nélkül. Nem volt vak. Tárgyilagosan, Louis fitt volt. És nem csak testileg volt formában. Ahhoz képest, hogy ilyen rohadt idegesítő volt, gyönyörű volt. Harry már tizenöt évesen észrevette, milyen aranyos volt, de ahogy Louis tizennyolc lett, megváltozott. Mélykék szemek, puha, karamellbarna haj, ami minden meccs után olyan volt, mint a szénaboglya, és egy pár szépen lebarnult, izmos láb. Harry beismerhetné, hogy Louis járt a fejében. Beismerhetné, hogy érdekelte, van-e esély arra, hogy a fiúkat szereti. Persze látta már smárolni egy lánnyal egy bulin, de lehet, hogy csak kipróbálta. Az igazság az, hogy Harry sokáig fontolgatta ezt a kérdést saját magáról. Tavaly lett benne teljesen biztos. Nem élvezte ezt a folyamatot, de legalább már jobban ismeri magát.

Mintha ezt a gondolatot akarná hangsúlyozni, egy újabb üzenet felvillant a telefonján. Ez szorongással töltöttel el Harryt. Ujjai ledermedtek, ahogy a szemeivel átfutotta a szavakat.

Beszélnünk kell, Harry. Beszélned kell velem.

Nem akart beszélni. El akarta felejteni a lány arcát. Néha azt kívánta, bárcsak ne is létezett volna, néha pedig csak egyszerűen el akart menekülni. De leginkább meg akart szabadulni ettől. Azonban tudta, hogy az egyetlen módja annak, hogy szabad legyen, az az, hogy elmondja az igazat.

Ahogy az anyukája elsétált a kanapé előtt, hogy a konyhába menjen, Harry gondolkodva felült. Ha elmondja neki, talán nem félne ennyire. Ha egy másik ember is tudja, jobban érezné magát, és az egykori barátjának nem lenne ekkora hatalma felette.

- Anya, el kell mondanom valamit - ült fel

- Ne most drágám, Lucyval telefonálok.

Nézte őt eltűnni a konyhában. Talán így is jó. Talán még egy darabig titokban tarthatja. Csak még egy darabig.

Összeszedte a dolgait, kikapcsolta a tv-t, felment az emeletre es bebújt az ágyába. Az üzenet kemény szorongást-csomót hagyott a gyomrában, ami mozgolódott és önálló életet élt. Szinte olyan volt, mint a hányinger. Talán hányhatna. Ha hányik, utána már jobb lesz, nem? Talán eltűnhetne az ágyában, és előjöhetne egy év múlva, mikor vége az iskolának és elhagyta Doncastert.

A következő nap sem volt sokkal jobb. Louis tíz percen keresztül szidta a fiúkat az e-mailjeire adott tiszteletlen válaszaik miatt, és Harrynek egész nap kellemetlen érzése volt. Ahogy bemelegítés közben Eddel passzolgatott, azt hitte elájul a pániktól, amikor meglátta a őt a lelátóknál. Nyáron sikerült elmenekülnie előle, de a suli ezt lehetetlenné tette. Minden tőle telhetőt megtett, hogy elkerülje a lányt, de az egész tavalyi év elárasztotta akárhányszor megjelent. Csak el akarta őt felejteni. De képtelen volt rá, mert a lány nem hagyta.

- Jól vagy? - kérdezte óvatosan Ed, ahogy elakadt lélegzettel Harry elfordult a csapattól.

- Igen - morogta. Úgy tűnt, magától felfordult a gyomra.

- Na mi van? - hallotta meg Louis éles hangját. - Nehogy azt mond, hogy eleged van az edzésből, Styles.

A hányingert átvette a düh. - Csak egyszer az életbe fogd be a pofádat, haver.

Harry nem nézett rá, de hallotta Louis hangját megkeményedni. - Srácok, úgy látszik, néhányunknak gondot okoz lépést tartani. Miért nem hagyjuk abba a passzolgatást, és inkább futunk pár kört?

A fiúk felnyögtek és megrázták a fejüket Louis felé. Látszólag a társkapitányaik vitái mindannyiukra kihatott. Harry keze ökölbe szorult, de hétfő volt és Louis a főnök. Azonban a futás azt jelentette, hogy messzebb kerülhet a lelátóktól, és ebben a pillanatban ezt a megívót örömmel elfogadta. Elkezdett kocogni, figyelmen kívül hagyva Louis vigyorát.

*

A hét többi része sem volt jobb. Kapott még egy üzenetet a lánytól, aki egykor a barátja volt, és ez megint kicsinálta.

Beszélned kell velem. Kezd elfogyni a türelmem.

Majdnem ellógta az iskolát, de minden nap az utolsó pillanatban rávette magát, hogy bemenjen, hogy vezesse a fociedzést. Sokat agyalt rajta, hogy elmondja-e valakinek. Zayn lett volna az egyértelmű opció, de Harry nem tartott attól, hogy ő megtudja. A családja és a focicsapat miatt viszont annál inkább. Csupán a tény ijesztette meg, hogy ő maga nem lenne képes elmondani nekik. Nem a reakcióktól félt, hanem attól, hogy mások beszélnének róla a háta mögött, mielőtt ő maga szembesülhetne vele.

Pénteken már elege lett a hétből, és képtelen volt ellenállni. Legalább a családjának el kellett mondania. Tudniuk kellett, mielőtt az egész iskola erről kezd beszélni.

Felhívta a nővérét, Gemmát. Egy órára lakott tőlük az egyetem miatt, és már hónapok óta nem találkoztak. A nyarat Franciaországban töltötte a jelenlegi pasijával. Eközben Harry otthon volt Doncasterben, mivel a szülei dolgoztak és magára hagyták. Ők ketten nem beszéltek olyan gyakran mostanában, de mélyen remélte, hogy a nővére ott lenne neki úgy, mint mikor még gyerekek voltak.

- Haza tudnál jönni a hétvégén? - könyörgött.

- Miért? - kérdezte, ahogy nyelt egyet.

- Van egy fontos dolog, amit el kell mondanom.

- Mond el most.

Megrázta a fejét, pedig Gemma nem láthatta. - Nem lehet. Muszáj haza jönnöd.

- Ne haragudj, Harry, de még sok tananyagot át kell néznem. Esetleg pár hét múlva, oké? Amikor be tudom osztani a napirendemet.

Ez csak még rosszabbá tette a helyzetet, de akkor is meg kellett tennie. Ha nem volt mellette Gemma, a kihívás ezerszer ijesztőbbnek tűnt, de a fenyegetés, hogy nem ő maga mondja el nekik, túlságosan hatalmas volt.

Vasárnap reggel felkelt korán, hogy még otthon érje a szüleit. Mindketten sokat dolgoztak, az édesanyja a szabadidejében sokszor járt gallériakba és kiállításokra, míg az édesapja előszeretettel ment golfozni és üzleti ebédekre hétvégénként.

Az anyukája éppen a hátsó kert teraszán reggelizett a medence mellett, az apja pedig a konyhában kávét öntött egy termoszba. Harry átment a konyhán és kinyitotta az udvarra nyíló ajtót, hogy mindkettőjükkel egyszerre tudjon beszélni.

- Itthon lesztek ma este? - kérdezte, és próbált nemtörődöm lenni. Mintha nem egy hete lett volna utoljára, hogy ugyanabban a helységben látta őket.

- Kik? - kérdezte az apja felnézve a termoszról, és egy laza nyakkendő lógott a nyakáról.

Harry rámeredt. - Te? És anya? Ki más?

- Ja. - Elkapta a tekintetét. - Megyek golfozni, este meg Michaellel vacsorázok. Emlékszel rá, igaz? Mr. Clark.

- Én már megbeszéltem valamit Lucyval, drágám - kiáltotta a teraszról az anyja. Harry majdnem megforgatta a szemeit. Már annyiszor hallotta Lucy nevét az elmúlt napokban, hogy már azon gondolkodott, az anyja kolléganője többször látja őt, mint Harry.

- És holnap? Vacsorázhatnánk együtt.

Nem a válaszok, hanem az azokat megelőző csend árulkodott arról, milyen furcsán csengett ez a kérdés.

- Együtt? - nézett fel az anyja. - Ó, drágám, az nagyszerű lenne.

Harry bólintott és az apukájára pillantott. - Szuper.

- Szuper! - ismételte meg az apja. Kiment a helységből, mire Harry rövid ideig tartó mosolya el is tűnt. Fantasztikus.

Nem igazán számított jobbra, mint ezekre a közömbös megjegyzésekre. Az elmúlt években ezt a háztartást nem nagyon izgatták a különösebb családi tevékenységek. Néha olyan volt, mintha mindannyiuknak meglenne a saját élete, csak annyi, hogy egy tető alatt élnek. Nem is emlékszik, mikor volt mélyebb beszélgetésük annál, hogy "Ettél?" vagy "Megcsináltad a házidat?".

Naná, hogy befejezte a háziait. A jó jegyek fontos része volt annak, hogy iskola után valódi választási legyenek. De az őszinte válasz a kérdésre ez volt: Persze, hogy megcsinálta a háziját, mert Zayn mellett Harrynek nem volt sok barátja. A fiúk a csapatban is jó haverok voltak, de egyikük sem ismerte Harryt olyan komolyan és mélyen, ahogy azt egy barátság megköveteli.

Az iskola elmúlt három évében barátok voltak Jasmine-nel, de ez tavaly tavasszal váratlanul véget ért, és ezzel sok barátsága is megszakadt. A lány az egyik legközelebbi barátja volt, de mára már csak fájdalmat érzett, amikor rágondolt. Ő volt az oka, hogy kénytelen volt elmondani a szüleinek a valódi énjét, és nem volt benne biztos, hogy készen áll rá. Ennek ellenére, ez elkerülhetetlen volt.

Egyedül töltötte a szombatot, mert Zayn elment a hétvégére Bradfordba meglátogatni az unokatesóit. A ház üresen túl nagy volt, és bár a macska odabújt hozzá néha a fotelben, nem szerette a csendet. Jobban szeretett kint lenni. Ahogy nyáron is, sokat sétált a parkokban, és hagyta a focilabdát játszani a cipője orránál. Ezen a bizonyos napon valahol a játszótérnél, nem messze a focipályától észrevette egy srác szőke haját, aki úgy tűnt, mindig Louis Tomlinson mellett van a suliban. Legalább egy fél focipályával arrébb voltak, de amint meghallotta, így is felismerte Louis nevetését. Harry megfordult és elment a parkból.

Este felé órákat töltött az ágyában forgolódva, miközben azon töprengett, hogyan kéne felhoznia a beszélgetést a következő esti vacsoránál. "Emlékeztek, amikor Jasmine-nel jártam? Nos, kiderül, hogy meleg vagyok, és most mindenkinek el akarja ezt mondani, szóval úgy döntöttem, hogy tisztázom a dolgot, hogy ne roppanjak össze a félelemtől minden alkalommal, mikor meglátom az arcát." Ez nem épp olyan dolog volt, amit bárkinek is el akarna mondani.

Ha valaha is elképzelte, hogy coming outol, az nem azért volt mert félt. Azért volt, mert úgy szabadnak érezte magát. Ez az egész pedig rossz volt, mert nem érzett semmit szabadnak.

Az egész vasárnapot ágyban fekve töltötte, és coming-out videókat nézett a YouTube-on. Egyiket sem érezte jónak vagy megfelelőnek, mert mélyen tudta, hogy nem áll készen. De megmondta magának, hogy muszáj. Muszáj megtennie.

Fél hétkor az anyukája szólt, hogy kész a vacsora. Harry próbált segíteni neki, de az apjának be nem állt a szája az iskolán kívüli projektekről a feltörekvő vállalkozók számára, amit a cége szervez jövő tavasszal. Harry megpróbálta leállítani, tudván, hogy úgysem érdekli az üzlet, de az apja sokáig kitartó volt, hogy rábeszélje. Harry egyszer megpróbálta elmagyarázni a foci iránti szenvedélyét, de szinte biztos, hogy a férfi egy szót sem fogott fel belőle.

Vacsorára gratinált tésztát ettek bazsalikommal és parmezánnal. A sötét, fából készült étkezőasztalnál ültek, a csillogó evőeszközök és vastag szalvéták pedig azt sugallták, hogy ez egy különleges este. A körülöttük lévő csend azonban erősen ellentmondott ennek. Harryt annyira lefoglalta a mondanivalója miatti rettegés, hogy észre sem vette, hogy hetek óta nem kóstolta meg az anyja főztjét. Arra sem emlékezett, hogy mikor ültek le utolja hárman enni.

- Nagyon finom, anya - motyogta tíz perc múlva, habár nem érzett semmit a szájában.

- Igen - mondta az apja is.

Nyelt egyet, és vett egy nagy levegőt. - Öhm, szeretnék elmondani valamit.

- Mit, drágám?

- Az iskola? - nézett fel az apja a tányérjából, és már hangosabban beszélt. - Végre abbahagyod a tanórán kívüli foglalkozásokat? Mert tudod, hogy elhordhatlak dolgozni iskola után. Jó kezdést adna.

Normál esetben Harry kiakadt volna, ha valaki a focit tanórán kívüli foglalkozásnak nevezi, mivel a foci egy életforma. Tűzzel és saját erővel élt Harryben. De ebben a pillanatban csak próbálta rávenni magát, hogy kinyögje azt a két szót, amiknek minden homoszexuális embernek végül el kell hagynia a száját.

Meleg vagyok.

Meleg vagyok.

- Me...

- Jaj, ne már, Des. Harrynek is iskolára kell fókuszálnia. Nem lenne előnyös számára, ha túl sok dolog van rákényszerítve - mondta az anyja, és Harry egyszerre örült és érezte magát félredobottnak. - Emlékszel, amikor Cheshire-ben azon szenvedtem, hogy minden is megcsináljak, csak hogy egy valami sikerüljön... Mikor ideköltöztünk, és Lucy rám talált, azt mondta, egyszerre csak egy dologra koncentráljak. Így is tettem, és nézz most rám.

Harry apja felhúzott szemöldökkel a feleségére meredt, mintha a szavai miatt ki akarná kapcsolni a hallását a hét többi részére.

- Anne, tudod, hogy kicsit sem érdekel, mit gondol az a nő.

- Lucy egy fantasztikus üzletasszony! - mondta sértődötten. - A tanácsa hozta meg a munkámban elért sikereket.

A férfi megrázta a fejét. - Lehet, de ez most egy más terület. A művészet az művészet, az üzlet az üzlet.

Harry kinyitotta a száját. Talán ha kiabálva elmondja, nem kéne hallgatnia a vitájukat. - Mindegy, amit mondani akartam...

- Egy másik terület! De ahogy mondtad, az üzlet az üzlet, Des. Csak azért mert nem kedveled őt, az nem jelenti azt, hogy semmibe kell venned a sikereit...

- Na tessék! - csóválta a fejét a férfi, és elkezdett felállni az asztaltól. - Lucy így! Lucy úgy! Édes Istenem, Anne. Nem számít, mit gondol, az meg főleg, hogy mit gondol Harryről. Így vagy úgy, de nem kell hallanom.

- Harry is hasznát vehetné a tanácsait, pont úgy, mint én! Talán jobb lenne, ha jövő nyáron csatlakozna a gallériához, ahelyett, hogy konferenciatermekben álldogáljon és egész nap golfozzon. Talán tényleg tanulna valamit a jövő évi üzleti órák előtt.

Harry felemelte a hangját. Egy mérges csomó kezdett kialakulni a hasában. - El akartam mondani magamról valamit...

Az apja beletette a tányért a mosogatóba, és nevetni kezdett. - Anne, ha velünk töltené a délután, rájönne, miért fontosak azok a golf órák.

- Ugyan már, Des! Csak egy fémbottal ütögettek egy labdát. Vicc az egész! Harry velem fogja tölteni a nyarat. - Az anyja megfogta Harry mozdulatlan vállát. - Ne aggódj, drágám.

Nem sokkal később az anyja visszatért az életbe, Harry pedig megugrott a székben, ahogy a nő megfogta a barna fürtöket a fején.

- Istenem, de haragudj, drágám. Tudom, hogy egy jó vacsorát akartál. Ó, Harry. Esetleg holnap bepótoljuk.

Harry kétli, hogy valaha is még egyszer túltenné magát azon a félelmen és szorongáson, hogy rákényszerítse magát a coming outolásra, csak azért, hogy ignorálják, és úgy érezze, belehal a végeredményben.

Az anyja megsimogatta az arcát. - Harry, édesem. Gondoskodom róla, hogy holnap este itthon legyen, és jól érezzük magunkat. Pizza esetleg? Bemehetnénk a városba. Nagyon jó idő van!

Harry nem hallgatta tovább.

*

Amikor hétfőn felkelt, úgy döntött, otthon marad. Nem akart szembenézni az iskolával, és határozottan nem akarta megkockáztatni, hogy összefusson Jasmine-nel. Nem tudta elmondani a szüleinek, és kételkedett abban, hogy egy darabig ilyen közel kerüljön hozzá megint.

A lépcső tetején megpuszilta a család macskájának a fejét, és megvakarta a füle mögött, aztán elindul le. Úgy tervezte, csinál egy kávét, és összegömbölyödve a kanapén megnézi a tavalyi Bajnokok Ligája ismétlését, és addig alszik, amíg már nem emlékszik semmire sem az életéből. Amikor kellőképpen véget vetett a terveinek, találkozott az apjával a konyhában. Melegítőben és pólóban volt, ami nem volt kecsegtető.

- Itthon vagy ma? - kérdezte Harry meglepetten.

- Baj? - kuncogott az apja.

Igen, igen, eléggé.

Harry megfordult, felment az emeltre, összepakolta az iskolás cuccait, lezuhanyzott és elment iskolába. Úgy tűnt, a világ egy pillanatra sem kíméli meg őt.

Csak hogy még rosszabb legyen a helyzet, fél napig sehol nem látta Zaynt. Harry tudta, hogy szeretett az étkező mögött cigizni a barátaival, de amikor szünetben odament megnézni, ott sem találta.

Suliban vagy? - írta neki, amikor elment ebédelni. Végig ülte az órákat, figyelmen kívül hagyva a tanárokat, és imádkozott, hogy ne fusson össze Jasmine-nel - vagy Louisval, ha már itt tartunk.

Nem, haver - jött a válasz egy perccel később. Harry felsóhajtott, és kisétált az iskolából a parkoló felé. Nem volt kedve egyedül szembenézni az ebédlővel, mert Zayn vagy Ed nélkül Jasmine tuti odamenne hozzá. Viszont még mindig éhes volt, úgyhogy beszállt az autójába. Ez volt a szülinapi ajándéka tavaly. Be kellett vallania, hogy szép volt, fekete és drága, de tudta, hogy többé-kevésbe ez egy bocsánatkérés volt a szüleitől, amiért nem sokat voltak a közelében, mióta Gemma elment egyetemre. Ennek ellenére az autó függetlenséget jelentett, és elfogadta az ajándékot, tudva, így kevesebbet kell hallgatnia a szülei veszekedéseit, amíg elviszik iskolába.

Vett egy szendvicset a hatalmas Sainsburyben, nem messze az iskolától. Azonban hosszú volt a szünet, így elkezdett sétálni a boltban, érdektelenül nézve a termékeket, amiket úgysem fog megvenni. Végül betévedt a gyógyszertárba. Ott az egyik polcon lévő szivárványos zászló állította meg. Kicsit volt, de nem eléggé, hogy Harry ne vegye észre. Egyszerre szomorította el és tette boldoggá. Arra emlékeztette, hogy a legtöbben elfogadják a melegeket, de csalódást is okozott, hogy nem volt elég bátor elmondani a hozzá legközelebb állóknak. Sőt, még Jasmine emlékeit is felidézte.

Egyre csak mérgesebb lett, miközben bámulta. A zászlót intim termékek melletti papírlap mellé helyezték a polcra. "Biztonságos szex mindenkinek". Voltak síkosítók vaginális és anál szexhez, valamint óvszerek és egyéb dolgok. Harry sosem szexelt még, de pont eléggé érdekelte a dolog, hogy annyi ideig bámulja ezeket termékeket, hogy meg se tudja számolni. Sosem vett ilyesmiket. Még pasija sem volt. Sosem csókolózott fiúval. Csak azt tudta, hogy akart szexelni. Vagy lehet, hogy a szerelem volt, az amit akart. Mindenesetre, a szex általában ennek a keveréke volt.

Az idő nagy részében Jasmine halálra rémítette Harryt a coming outolás miatt. Néha azonban bűntudata volt, hogy még nem tette meg. Bűntudata volt, hogy nem volt elég bátor, hogy kiálljon a közössége mellett. És néha... úgy érezte, a meleg tapasztalatának hiánya bezavar a meleg férfiként való érvényesülésben.

Talán a szexuális kíváncsisága volt az, ami felülkerekedett rajta, és arra késztette, hogy levegyen egy üveg síkosítót a polcról. Talán csak tiszta ellenszegülés volt. Egy újabb pillanatnyi töprengés után megragadott egy kis csomag óvszert. Meleg volt, nem számított, ki tudott róla és ki nem. Nem kellett elmondani az embereknek, hogy kibaszott homoszexuális legyen.

Biztosra menve, hogy nincs senki a közelben odament a kasszához és kifizette. Ezután szinte úgy kirohant a boltból és ült be a kocsiba, mintha ellopott volna valamit. Beletömte a dolgokat az edzőtáskája legmélyébe, ahol senki nem találhatta meg.

Visszavezetett az iskolába, és a következő óra kezdetéig a Range Roverben maradt. A nap hátralévő része elmosódott gondolatok egyvelegében telt, amik visszanyúltak előző éjszakára. Idegesítő szorongást érzett minden alkalommal, mikor kilépett a tanteremből. Míg az iskola kezdete mindig idegtépő volt, hiszen a régi barátja bárhol felbukkanhatott, az iskola vége sem volt különb. Legalább a nap végén Harry átrohanhatna az öltözőbe, és elbújhatna, amíg az edzés el nem kezdődik.

Általában a focipálya nyugalmat jelentett. Füvet, izzadságot és gólokat. Boldogságot, amit Harry sehol máshol nem érezett soha. De ebben az évben ez megváltozott. Minden megkönnyebbülést elrontott az, hogy Louis kapitány lett. Hétfő és kedd Louis szarkazmusának és büntetésének a szörnyű órája volt. De hogy miért, azt Harry az idő nagy részében nem tudta.

Az edzés végén Louis úgy döntött, játszanak egy meccset. Egy tragikus véletlen miatt Harry egy csapatba került vele. Ez bizonyos értelemben azt jelentette, hogy a csapat két legjobb játékosa egy csapatban van; Harry a csatár, és Louis a középpályás. Csak az volt a baj, hogy ritkán játszottak együtt. Louis kiszámíthatatlan volt, és alig passzolta Harrynek a labdát. Mi értelme volt tökéletes kilencesnek lenni, ha a játékosvezető sosem rúgta oda a labdát?

Louis be is bizonyította ezt a bizonyos pontot, amikor három kettő ellen játszottak, és az ellenfél büntetőterülete felé tartottak. A másik csapat nem figyelt Harryre, aki feje fölött integetett és kiabált a labdáért. Még az edzések is megtöltötték a fejét vérrel és energiával, nem érdekelte, hogy nem igaz meccs volt. Kellett neki a labda, hogy belőhesse.

- Hé! - kiabálta. - Oi!

Ahelyett, hogy odapasszolta volna, Louis megpróbált keresztülmenni a legközelebbi védőn. Elakadt, elcsúszott a füvön, Stan megszerezte tőle a labdát és odarúgta Jonnynak. A lehetőség olyan gyorsan ment el, amilyen gyorsan jött. És nem mintha Harry már nem lenne hozzászokva, hogy Louis a teljes létezését ignorálja a pályán, de az ilyen dolgok csak azt bizonyították, hogy soha nem lesz esélyük megnyerni a bajnokságot. Mindennek a tetejében pedig közeledett a szezon első meccse. Ha Louis folytatja ezt a baromságot a rendes meccsek közben is, akkor tuti biztos, hogy veszíteni fognak.

Harry ezt nem bírta elviselni. Nagyon nem. Plusz az utóbbi időben nem volt jó hangulatban.

Elakadt a lélegzete, és minden mozdulatát harag irányította Louis-hoz. - Miért nem tudod kivenni a fejed abból kibaszott seggedből, és egyszer nekem passzolni a labdát, hm?

Oli és Liam odamentek, hogy eltaszítsák őket egymástól, így Harry nem tudta elérni Louis Kibaszott Tomlinsont.

Louis felhorkantott. - Ó, hogy kihagyhasd a gólt megint? Ahogy múltkor is tetted?

Harry ujjai szinte remegtek. A szezon utolsó meccse volt a másik emlék, amit el akart felejteni. Leszólították a büntetőterületnél, és elvesztették az esélyt, hogy kiegyenlítsék a meccset. Louis soha nem engedte neki elfelejteni, és Harry már bele volt fáradva, hogy olyan dolgokra emlékeztetik, amikre nem akar emlékezni vagy nincs hatalma felettük.

- Baszd meg, Tomlinson. - Megrázta a fejét, az adrenalin pedig már dübörgött az idegei alatt. - Kurvára leszólítottak, és ezt te is tudod.

- Ne hibáztass magadon kívül senkit. Egy kis nyuszika vagy, ugye?

A szavak átvágtak Harry fején, és egészen a torkáig hatoltak. Túl közel volt az igazsághoz. Képtelen volt elmondani egy embernek, hogy meleg. A családjának sem, és a legjobb barátjának sem. Pedig Harry régóta tudta az igazságot.

Harry nem tudta, mi ütött belé. Egyik pillanatban még Louis gonosz szavakkal játszó száját nézte, a következőben pedig az öklével az arcára célozva megindult felé. Meg akarta ölni. Látni akarta, hogy eltorzul az arca.

Keze hozzáért valahol Louis-hoz, ezzel lelökve őt a földre. Ez nem volt elég. Harry nem volt kész. Valaki elkapta a karját, mielőtt az ökle találkozhatott volna Louis arcával, és próbált kiszabadulni a kezek fogságából, amik visszatartották. Egy pillanatra nem értette. Az összes fiú tudta, Louis mekkora egy rohadék, és fogadni mert volna, hogy nem bánták volna, ha párszor meg lenne verve. Miért állítanák meg Harryt? Nem akarta, hogy megállítsák. Be akarta törni az orrát. Talán, ha Louis nem lett volna ilyen fitt, nem gondolta volna magát egy kicseszett mindenhatónak.

- Fiúk! - Edző volt az.

Harry lelökte magáról a csapattársait, és Louis feltápászkodott a földről. Harry megint el akarta őt lökni, de Edző ott volt. Felfüggesztés lett volna a vége.

- Fiúk, menjetek zuhanyozni. Értelmet kell vernem ebbe a két a jómadárba.

Harry kifújta a levegőt, szíve dübörgött, szemei pedig tele voltak utálattal, miközben Louis hülye fejét bámulta. Az igazat megvallva, már nem egyszer hallotta Edző mondanivalóját. Tudta, hogy lecseszik, mert fizikailag bántott valakit, és azt is, hogy Louis is le lesz szidva, hogy szította a vitát. Már annyiszor hallotta ezt az egészet, hogy már simán el tudná játszani Abrahams Edző szemszögéből. Ehelyett Louis-t bámulta. Bámulta a napbarnított arcát, gyűlölte a nyakán lüktető ereket, és meg akarta ütni az öklével a fejét, közvetlenül a halántékát, ahol gyöngyöződött a izzadság, és lefolyt egészen az állkapcsáig.

Harry csak akkor figyelt fel, amikor az egyoldalú beszélgetés a végéhez közeledett.

- Ha nem szeditek össze magatokat, gondoskodom róla, hogy egyik akadémia se jöjjön el megnézni titeket. Rohadt kellemetlen lenne azt ajánlani, hogy hozzátok hasonló gyerekek valaha is beillenének egy akadémiára. - A férfi megcsóválta a fejét, és elment.

Ha voltak szavak, amik értelmet vernének beléjük, akkor ezek voltak azok. Habár Harry komolyan kételkedett abban, hogy Louis befejezné ezt a világklasszis idióta viselkedést. Miközben mentek az öltöző felé, Harry megosztotta vele a véleményét, és úgy tűnt, Louis egyszerűen csak meg akarja fojtani.

- Ezerszer keményebben dolgoztam, hogy formába hozzam a fiúkat a szezonra - mondta mérgesen. Néhány nyálcsepp a földön landolt. - Te meg csak a ott futkosol büntetőterület körül, és azt reméled, hogy valaki odarúg majd egy kurva labdát!

A frusztráció szikrázott Harryben. Kinyitotta az öltöző ajtaját, ami bent üres volt, de még mindig meleg a zuhanyzóktól. Louis-nak megvolt a tehetsége, hogy hamis valóságot teremtsen a fejében.

- Hazudsz! Ne csinálj úgy, hogy nem lenne jó a munkám csatárként. Az a feladatod, hogy odapasszold nekem a labdát, de még erre sem vagy képes.

Louis ridegen felnevetett, és odament a szekrényéhez, hogy kivegyen egy fekete táskát. Elkezdte levenni a cipőjét. - Le sem szarod ezt a csapatot, Harry. Csak egy kis, gazdag fiú vagy, akinek nincs jobb dolga, mint tönkre tenni az életemet. Egyáltalán miért ne adod föl a kapitányi címet, és hagyod hogy én elvégezzem?

Harry tudta, hogy Louis sznobnak tartja őt, viszont sosem hitte volna, hogy lesz olyan hülye, hogy azt higgye, Harryt nem érdekli a foci vagy a csapat. Lerúgta a saját cipőit, lehúzta a zoknijait, és kicsatolta a sípcsontvédőjét. Nedvesek és ragacsosak voltak a lábán lévő izzadságtól.

- Nagyon hülye lehetsz, ha ezt gondolod. Egyértelműen te vagy az, akit csak az érdekel, hogy megnyerjük-e gólszerző bajnokságot vagy nem! Ha érdekelne a csapat, akkor tudomásul vennéd, hogy létezem a pályán.

Louis hangja jéghideg volt. - Bízz bennem, nem létezel.

Még ha hozzá is volt szokva Louis rideg szavaihoz, úgy tűnt, ma különösen hangosan csengettek. Erősebben ütöttek, mert Harry szinte elhitte őket.

Levette a felsőjét, majd ledobta a táskáját maga mellé a földre, azt képzelve, hogy ott van Louis arca. Vagy a sajátja. - Ha leszállnál a magaslóról, jó csapat lehetnénk együtt.

A sóhaj, amit hallott tele volt undorral. - Styles, ha eddig nem tűnt volna fel, rohadtul nem bírlak, és nem tervezem, hogy ezen a jövőben változtatok. Szóval tégy meg mindkettőnknek egy szívességet, és fogd be. - A hangja egyre halkabb lett, mintha magában beszélt volna. Harrynek ez nem kerülte el a figyelmét. - Szinte biztos, hogy meglennék a jógával teli edzésprogram nélkül is.

- Én sem bírlak, Louis. De ha tovább nyafogsz és panaszkodsz, vagy téged öllek meg vagy magamat.

Louis lassan megfordult, és csak egy izzadt alsónadrág volt rajta, meztelen felsőteste pedig még mindig zihált az edzéstől és a kiabálástól. Egyértelműen izmos, karcsú teste volt, tisztán látszott, hogy a fociba öltött napjai jó hatással voltak. Bőre napbarnított volt. Az egyetlen dolog, amit Harry vonzónak talált, az az, hogy ennek a fiúnak fogalma sem volt, milyen jól nézett ki. Vagy volt, csak nem érdekelte.

Mindkét opció undorítóan szexi volt, ez pedig felidegesítette Harryt.

Az álszent vagy az önelégült vigyor Louis arcán elég volt ahhoz, hogy Harry a képébe akarja vágni a sípcsontvédőjét.

Louis ott állt szinte meztelenül az öltöző közepén. Hangja olyan volt, akár a vihar előtti csend. - Kérlek, tedd meg - mondta. Még soha nem hangzott ilyen gyengédnek. - Szerintem ezzel csak egy szívességet tennél nekünk. Képzeld csak el azt a megkönnyebbülést. A csapat, én, - nevetett. - a családod.

Harry meglökte. Erősen meglökte, lelkiismeretfurdalás nélkül.

Louis, váratlanul, a monológja kellős közepén hátraesett a legközelebbi szekrénysornak. A fémekből kiszökő zaj hangos volt, és a plafonon visszhangzott. Louis-nak elakadt a lélegzete és egy kicsit lejjebb is csúszott, miközben Harry erős késztetést érzett, hogy beleverje a fiú fejét a szekrénybe.

Kimérten elindult felé, és most nem voltak ott a csapattársaik, hogy megállítsák. Most tényleg megölhetné.

De Louis gyorsabb volt, és meglökte Harryt a mellkasánál. Harry megpróbálta elkapni a kezét, de Louis egyből elhúzta, és csapkodni kezdett, hogy visszatámadjon. Kezeik nehezen találtak fogást a másikon, hiszen egyikük sem viselt semmit, amibe bele lehetett volna kapaszkodni. Harry néhány másodperc után észrevett egy nyílást, és felemelte a kezét, hogy vállon lökje Louis-t. Valahogy Louis-nak sikerült jó erősen elkapnia a csuklóját, ami aztán alaposan meglepte Harryt. Louis vékonyabb és alacsonyabb volt, de a fogása váratlanul erős és határozott volt. Louis ellökte magától Harryt.

Idegesítette, mert nem hitte volna, hogy Louis ilyen jó harcos. Nyilván ő maga sem egy mester, de figyelembe véve, amit eddig látott, határozottan Louis sem az. De most Harry egyedül Louis erős kezeit érezte maga körül.

Megdöbbent pillanatában Louis beletérdel a combjába, mire elvesztette az egyensúlyát, de még gyorsan megragadta Louis karját. Egy pillanat alatt elestek a földre, Louis ott volt fölötte, és egyből el is kezdett felállni. Az esés furcsán intim helyzetbe kényszerítette őket; mellkas a mellkason, nadrág a nadrágom, és még a lábuk is össze volt gabalyodva.

És Louis forró volt. Nagyon. És majdnem meztelen.

Valami megragadta az agyának a kormányát, és a tinédzserkori vágy és késztetés furcsa áradata terjed szét a testében. Még soha nem volt ilyen közel egy fiúhoz, és mindez csak megerősítette azt, amit már tudott magáról: a fiúkat szerette. És Louis jól nézett ki. Tárgyilagosan. És ott volt fölötte. Érezte őt a rövidnadrágján keresztül. Mindenét érezte.

Harry ledermedt és megállt a verekedésben. Utálta Louis-t, de úgy tűnt, ez is elenyészik, amikor a testének eszébe jut, hogy Louis fiú, valamint kétségtelenül vonzó és meztelen. Louis-nak kellett egy pillanat, mire rájött, Harry nem támad tovább, így az ő mozdulatai is lelassultak. Harry túl nagyokat lélegzett, szíve a torkában dobogott. Kifújt egy hatalmas, ideges lélegzetet, és egy kicsit mocorgott Louis súlya alatt. Felnézett, mire észrevette, hogy Louis szemei az övét bámulják.

Nagyon kékek voltak.

Egy borzasztóan hosszú, kínos pillanatig egyikük sem mondott semmit. Mindketten szinte meztelenek voltak, és Harry nem tehetett róla. Hibáztathatta volna azt, hogy egy szextől megfosztott, tizenéves szűz volt, de kételkedett benne, hogy bárki másnak nem ez lett volna a reakciója egy meztelen Louis Tomlinson alatt. De még mielőtt észre vehette volna, kezdett odalent megkeményedni.

Azonnal érezte, hogy elönti a megaláztatás, mert Louis is biztosan érezte. A zavar azonban csak egy másodperig tartott, mert egyből észrevette, hogy... Louis nem mozdult. Louis néma volt, lélegzet-visszafojtott, és... neki is felállt.

Harryt ezt teljesen váratlanul érte, még annál is, mint a tény, hogy ő az utolsó ember, akihez vonzódni akart. Louis hihetetlenül jól nézett ki, de egy idióta volt. Ami meg még fontosabb, hogy Harry volt a meleg. Nem Louis. Nyilvánvalóan, ami történt, az mindenhogy ésszerűtlen volt.

Ennek ellenére, Harry már olyan régóta várt arra, hogy valami ilyesmi történjen az életében, hogy úgy tűnt, Louis merevedése is elég volt ahhoz, hogy elveszítse minden racionális gondolatát. Minden ember közül Louis Tomlinson volt ez, de ha Louis akarta őt... hívd nyugodtan Harryt elkeseredettnek. Csak akart valami jót érezni.

- Dugj meg - suttogta.

A levegő megdermedt.

- Mi van?

Harry nem ismételte meg. Egyedül Louis nehéz, forró testét érezte a sajátján. Ehelyett egy picit felemelte a csípőjét, mire egy másodperc múlva megérezte, hogy Louis kifújja a levegőt az arcánál. Ami pedig még ennél is hevesebb volt, az az, ahogy a fiú megborzongott. Harry mindenhol érezte. Mindenhol. Aztán Louis lágy, édes hangon felnyögött, amitől Harry teste megtelt forrósággal. Tudta, hogy Louis belefog menni.

- Oké - mondta, ahogy Harry felhajolt hozzá. Viszont alig tudott figyelni a szavára, mert ráhangolódott az érzésre, ahogy Louis végighúzta a kezét Harry testén. Még soha, senki nem ért hozzá így, és az idegesség és az izgalom egyszerre találkozott a rohanó érintések és a hangos légvételek vízesésében.

Louis kezei határozottak voltak. Úgy tűnt, tudta mit csinál, amikor letolta Harry rövidnadrágját és a lábai közé helyezkedett. Harryt túlságosan lefoglalta a melegség, ami ellepte, hogy érdekelje, Louis csinálta-e már ezt. Az sem érdekelte, hogy ő maga még nem csinálta. Louis mellkasa az övén, és combja az ágyékának nyomódva lenyűgöző érzés volt.

Ráadásul Louis teste egyszerre volt pont olyan, de mégsem, mint amilyennek képzelte. Nem mintha elképzelte volna már, hogy ilyen történjen, de tudta, hogy Louis szexi volt. Mocskos módon. A hátán a bőre sima és puha volt, de közben mégis szilárd és kemény.

- Ho... hogy? - lelelte Louis. Harry úgy döntött, nem hagyja Louis-t mozogni, mert túlságosan élvezte az intimitást, hogy elengedje őt bárhová is.

- Így.

Louis sietősen bólintott, teste hirtelen lenyomódott, mozdulatai már szándékosak voltak. Harry beharapta az ajkát, hogy ne nyögjön fel egyből, de az érzés túl jó és erős volt, hogy ne siessen. Le a ruhákkal, minddel. Most. Kezei lecsúsztak Louis karcsú derekán, ujjai pedig eltűntek a boxerében, és amennyire csak tudta, lehúzta. Louis oldalra dőlt, hogy levegye magáról, aztán gyorsan levette Harry rövidnadrágját.

Minden gyorsan történt. Úgy tűnt, mintha épphogy csak egy másodperc telt volna el aközött, hogy kiabálnak és meztelenül fekszenek a földön, forró levegőt kifújva a másik bőrére. Louis szája nedves volt, és megérintette Harry bal vállát, a sürgető érzés pedig, amiből a mozdulataik eredtek, folyamatosan jelen volt.

Harrynek eszébe jutott egy gondolat. Szexelni fognak. Komolyan. - Van síkosítom.

Louis felnézett Harry mellkasáról, és kíváncsian bámult. - Mi a francért van nálad síkosító?

Harry nem ment sehova, csak magamögé nyúlt a táskájáért, hogy megkeresse az üveget. - Nem a te dolgod. - Hol a picsában van? És az óvszer?

Úgy tűnt, a válasz visszahozta Louis gúnyos hozzáállását, de nem eléggé, hogy elriassza abban, hogy Harry combja alá vezesse a kezeit és közelebb menjen. Harry szíve hevesen vert, ahogy próbálta levenni a műanyagot az üveg kupakjáról. Louis-nak még volt annyi józan esze, hogy viccelődni tudjon. - Kell segítség?

Harry megállt, hogy rápillantson, de Louis-ra nézni alóla, ebből a pozícióból borzasztóan furcsa volt. Harry most először ideges lett. Louis bőre forró volt, haja pedig a szemébe lógott. Hirtelen olyan volt, mintha nem is az az ember lenne, akit Harry évekig gyűlölt, de közben a hangja mégis ugyanolyan volt.

Harry elhatározta, hogy nem mutatja ki a belső zavarát. Helyette végre sikerült kibontania a kis flakont. Nyomott egy kis síkosítót az ujjaira, az üveget pedig oldalra dobta. Lenyúlt, és minden tőle telhetőt megtett, hogy előkészítse magát. Nyúlt már magához, de így, hogy Louis is ott volt a hőt sugárzó bőrével, és kezeivel Harry derekán... Teljesen más volt. Szíve hevesen dobogott, és becsukta a szemét, hogy ne lássa Louis arcát maga fölött.

Egy-két perc múlva Louis combjai a sajátjának nyomódtak, és már másodszorra is Harry egy furcsa melegséget érzett. Szükséget. Még soha nem érezte ezt a fajta vágyat. Még soha nem érezte ezt a fajta tüzet. Kezeivel megragadta Louis derekát, és megszólalt: - Csináljuk.

Összeszedett egy kis bátorságot, és felnézett Louis szemeibe. Kellett Louis-nak egy pillanat, hogy lélegzetvisszafojtva bólintson, szemei furcsán pedig kékek voltak és csillogtak, ahogy Harryébe bámult. Egy pillanatra Harry elveszett. Aztán érezte, hogy Louis belényomja magát.

- Baszki - fújta ki a levegőt. Harry erős fájdalmat érzett, de a másik fiú lehelete a nyakánál furcsán megnyugtató volt. Louis nyögése szinte suttogás volt. - De szűk vagy.

A fájdalom elhalványult, de Harry nem tudta megállni, hogy ne csikorgassa a fogait. - Tényleg? Pedig én azt hittem... könnyű lesz tekintve, hogy ilyet még nem csináltam. Kibaszott idióta.

Erre Louis kék szemei eltorzultak, szemhéjai megrebbentek. - Befogod végre... - Mindkettőjüknek elakadt a lélegzete, ahogy Louis egy határozott mozdulattal Harrybe lökte magát. - és hagyod, hogy megdugjalak?

- Kérlek, folytasd.

Louis kihúzódott, aztán újra előre nyomult, és ezúttal is volt egy kis fájdalom, de elhalványult.

- Baszki. - Harry megragadta a másik fiú karját, ami az oldalánál pihent, de az érintés csak még közelebb hozta őket. Az érzés, ahogy Louis ráereszkedett, és a mellkasaik összeértek majdnem ugyanolyan nagyszerű volt, mint az, hogy Harryben volt.

Louis folytatta a mozgást, de nem tudta befogni a száját. - Ne mondd, hogy fáj, szívecském. Te vagy az, aki ragaszkodott hozzá, hogy ne térden állva csináljuk.

Harry számíthatott volna erre, tekintve a széleskörű tapasztalatot Louis bunkó megjegyzései miatt, de valahogy mégis azt feltételeznénk, hogy szex közben azért be tudja fogni.

- Oh, ne haragudj, ha... - Felnyögött, ahogy megérezte Louis különösen mély lökését. Louis egyből lecsapta magáról a kezét, ami még mindig erősen szorította a karját. Harrynek fel sem tűnt.

- Anyád - reklamált Louis.

- Te beszélsz? Egyébként... - Még egy erős lökéstől feljebb csúszott a földön. Meglepő volt, de a tény, hogy Louis kisebb volt Harrynél és képes volt erre, még jobban megizzasztotta Harryt. Ez borzasztóan szexi volt. De mint mindig, most sem tudta megállni, hogy visszaszóljon. - Legalább figyelmeztethettél volna, seggfej.

- Bocs - mondta Louis. Harry felnézett, mert teljesen idegennek találta a szót a másik fiú szájából. Megpróbálta keresni a szemét, viszont Louis végig Harry vállát nézte. A haja egy kis része végigsimított a bőrén. Harry egy pillanatra teljesen elkábult, de aztán Louis folytatta. - Mit is akartál mondani?

Harry először nem emlékezett. Az, hogy Louis benne volt, egyre és egyre jobb érzés volt, és épp most hallotta, hogy a fiú kimondja a legidegenebb szót. - Igen, öhm. Azt akartam mondani, hogy ne haragudj, ha látni szeretném annak az embernek arcát, aki először megdug.

- Aha - válaszolt Louis egy kicsit felemelkedve, és Harry látta a furcsa mosolyt bizonytalanul az ajkain játszani. Harry a homlokát ráncolta erre, azon töprengve már nem az első alkalommal, hogy mi a frász zajlik Louis fejében. - Mert rohadtul szerelmes vagy belém.

Harry őszintén, lélegzetvisszafojtva és hangosan felnevetett. Becsukta a szemét, feje enyhén rázkódott a földön. Louis őrül módon öntelt volt. De a beszélgetéstől Harry nem volt annyira ideges - sőt, ez az egész már normálisnak érződött.

A fiú lélegzetvétele Harry tokánál volt. - Ne nevess.

- Miért? Ez volt a legjobb vicc, amit valaha hallottam.

- Befogod végre, miközben megduglak? - Még egyszer feljebb csúsztak a földön, Harry érezte, hogy valami hozzáér a füléhez, ami biztos egy cipő volt, miközben a térte egy másodperce nekiütközött a fém szekrénynek.

- Kösz - fújtatta szarkasztikusan, Louis mozdulatainak hirtelenségére utalva. Tudta, hogy az anális szex először nem lesz fájdalommentes sok előkészítés nélkül, de azt nem, hogy a teste ilyen gyorsan hozzászokik majd.

- Szívesen - hadarta Louis. Szája kemény volt, mint mindig, de a teste gyengédebb, most már jóval ritmikusabb. Harry lehunyta a szemét és ismét beleesett a vágy kezdeti buborékába, ami nem sokkal ezelőtt alakult ki kettejük között. A feje hátsó része a földhöz dörzsölődött, a háta pedig egy kicsit fázott a járólap miatt, de ezek mind nem számítottak. A teste lángolt.

- Jó már? - kérdezte Louis néhány percnyi csend után, ahol Harry nem tudott mást tenni, mint forró levegőt be - és kifújni, miközben a teste konkrét masszává változott Louis szilárd teste alatt. Louis ott volt fölötte, sőt mi több, ez volt Harry első alkalma. Ennek ellenére jó volt. Mi a fasz?

Louis megcsúszott és a mellkasával ráesett Harryre. Harry érezte a másik fiú szájának nedvességét a kulcscsontjánál. Harry ne tudta megállni, hogy egy halk, hitetlenkedő nevetést fújjon ki, amiért Louis sziszegő kígyóból nyögdécselő tinivé vált. Talál azért is nevetett, hogy milyen abszurd volt ez az egész helyzet.

- Tudod - mondta. mert tudta, hogy ezzel kiakaszthatja Louis-t. - Ha te jössz előbb, akkor én lennék az, aki most megdug téged.

Louis erre elhelyezkedett, és határozottabban kezdett mozogni, amire Harry már nem tudott tovább makacskodni. Őszintén szólva, ezekben a pillanatokban el akarta magát engedni és csak úgy lenni. Egy rövid pillanatig ezt is tette, mire egy nagy adag élvezet áradt szét a testében.

Ez meg... mi a fasz volt.

- Megtaláltam? - Louis elégedettnek hangzott.

- Megtaláltad - válaszolta Harry, de nem tudta összeszedni magát eléggé, hogy szarkasztikus legyen. Azta kurva. Louis szemmel láthatóan tudta, minek kell történnie.

Nem sokkal később úgy érezte, mindjárt végez, és azt feltételezte, hogy Louis is, főleg amikor sürgetni kezdte, hogy élvezzen el, mert biztos emlékezett Harry korábban tett megjegyzésére.

- Gyerünk, Harry. - Furcsa volt hallani, hogy az igazi nevét mondja a Styles helyett. - Harry. Gyerünk.

Harry a határon táncolt, de aztán megérezte Louis kezét az alhasánál, és végre lenyúlt, hogy megérintse őt, mire Harry teste elengedte magát. Eközben Louis belenyögött Harry arcába, és a teste hirtelen ellazult rajta. Kihúzódott belőle, de ott maradt, ahol volt.

Harry lassan vette a levegőt, próbálta kiegyenlíteni a légvételeit, de csak ürességet látott, ahogy ellepte az élvezet. Harrynek fogalma sem volt, meddig feküdtek ott, de hamarosan rájött, milyen nehéz is Louis valójában. Még nyálat is érzett a nyakában.

- Ne lihegj a nyakamba - mondta, és oldalra lökte a fiút. Az agya még mindig nem tért magához.

Louis legördült róla, és felült, hogy elrendezze magát. Bedobta a kukába az óvszert, miközben Harry letörölte magát a legközelebbi ruhadarabbal, amit talált. Lassan kezdte felfogni, mit csináltak, de egy erős ütés az karján kirántotta a gondolataiból.

- A mezem? Tényleg? - mondta Louis hangja.

Őszintén szólva, Harry észre sem vette, de ha ez felidegesíti Louis-t, akkor felőle rendben van. Felhorkantott a fiú reakciójára, és nekidobta a pólót, miközben felállt. Lenézett Louis-ra, aki hirtelen egészen máshogy nézett ki, mint húsz perce, amikor úgy viselkedett, mint egy hülye gyerek. Őszintén, Harry mindig is azt várta, hogy Louis az legyen, de ott, abban a pillanatban Louis haja kócos volt, a mellkasa pedig izzadt. Bőre enyhén napbarnított, az izmai pedig még mindig feszültek a földön való támaszkodástól.

Louis szemei összehúzódtak, ahogy a piszkos mezre nézett. - Úgyis zuhanyozni akartál. Segg.

Harry vállat vont. - Azt hittem tetszett a seggem. - Ezzel elindult a zuhanyzókhoz.

Szerencsére Louis nem követte. Harrynek szüksége volt egy perce egyedül, hogy összeszedje magát. Az agya most már rendesen kezdett kijózanodni. Ahogy mosakodott, és a víz lemosta az ondót és izzadságot, elkezdte realizálni, mekkora hülyeséget csináltak. Mi lett volna, ha valaki besétál? Egy rohadt csoda volt, hogy ez nem történt meg, tekintve hogy a legtöbb fiú a csapatban jött-ment a nap folyamán. Csak a gondolattól, hogy valaki rajtakapja őket elöntötte a szokásos hányinger. Mi van, ha Jasmine rájuk nyitott volna? Logikátlan, mivel ez fiú öltöző, de az esze nem tudta nem összekapcsolni a kettőt.

Atya ég.

Mi van, ha Louis elmondja másoknak? Talán Louis-t nem érdekelte, ha az emberek megtudják, hogy meleg. Úgy tűnt, sosem érdekelte, mit gondolnak az emberek. Következetesen magabiztosan viselkedett más vélemények vagy negatívumok ellenére. Harry már sokszor tanúja volt annak, hogy a fiú teljes mértékben tévedett, de közben úgy védekezett, mintha élet-halál kérdése lenne.

De Louis-nak tisztában kellett lennie azzal, hogy Harry még nem coming outolt. Istenem, Harrynek volt egy nyilvános barátnője nem is olyan régen. Az udvarias dolog az lenne, ha Louis megkérdezi, hogy benne van-e, hogy megossza másokkal. Ez tiszteletre méltó udvariasság lenne. Sajnos, Harrynek nincs sok tapasztalata volt a szexuális mivoltjának a megosztásában, és határozottan nem bízott Louis Tomlinsonban.

Amikor végzett a zuhanyzással, Louis fel volt szívódva. Ő is, és a cuccai is. Harry lassan felöltözött, és ahogy megnézte a telefonját, látta, hogy már késő délután volt. A parkoló fele már üres lenne, mire kiér. Összeszedte a ruháit, amik szét voltak szóródva a földön, és kezdte belül elárasztani a hitetlenség. Most szexeltek. Ő és Louis. És a legfurcsább az egészben az, hogy jó volt.

Kibaszott nagy kár, hogy Louis Tomlinson ilyen egy idióta.

2022.07.05.