Harry szörnyű másnaposan ébredt Louis ágya végében, félig lelógva. Egész biztosan meztelen is volt. Felemelte a fejét, de még ehhez is úgy kellett összekaparnia minden erejét. Louis az ágy közepén feküdt, és ő is szinte meztelen volt, mivel csak egy bokszeralsót viselt. És nyálaszott. Harry úgy érezte, mindjárt hányni fog.

Felnyögött. Hirtelen iszonyúan hasogatni kezdett a feje.

Ez így nem volt jó. Atya ég, nagyon rosszul volt. Rettenetesen. Legalább egy éve nem volt ilyen másnapos.

Tegnap. Ez a tegnapi nap hibája.

Az este apró darabkákban, lassan kezdett visszatérni. Louis felnyögött az ágy túloldaláról, amikor Harry felállt, hogy a mosdóba menjen. A feje kavargott az alkohol és az alvás által félbevágott emlékektől.

Megbánta. Basszameg, nagyon megbánta.

Ez Zayn hibája volt. Ha nem másé. Már amennyire Harry emlékezett. Ebben a pillanatban nem igazán bízott magában.

...

Az előző nap Zayn bejelentette, hogy itt az idő, hogy bulit rendezzenek, és Liam meg Harry, akik épphogy csak akkor értek oda a parkolóba fociedzés után, rá lettek kényszerítve, hogy segítsenek az előkészületekben. Otthon ledobták a kocsijukat, Liam pedig a Mini Cooperében elvitte őket a Sainsburybe vásárolni.

- Biztos nem bánják a szüleid? – kérdezte meg vagy harmadjára Harry Liamet, miközben a likőr és chipses sorok között bolyongtak.

- Elutaznak a hétvégére. Amíg nem cseszem szét a helyet, nincs baj.

- Sophia is jön?

- Igen.

- Jó fejnek tűnik. – Louis egyszer azt mondta, a lány nagy erőt és energiát sugároz, Harry pedig már alig várta, hogy végre megismerje. Sokszor mesélt róla Liam, és Louis barátságos vonzalma is érdekelte, úgyhogy úgy érezte, lemaradt valamiről.

- Csodálatos lány! Imádni fogod. Mindig...

- A kurva életbe már! – nézett rájuk undorodva Zayn. – Így is van egy bolond szerelmesem, aki nem fogja be a pofáját a... személyéről. És most te is? Úgy hogy még csak fél éve vagytok együtt? Fiúk, ez nevetséges. Inkább koncentráljunk.

Harry felhördült. – Neked is találnunk kell valakit! És nem vagyok szerelmes!

- Ugyan már!

Liam mosolyogva vett egy nagy levegőt. – Találkoznod kell valakivel, haver. Akkor megérted.

- Egy elbaszott, érzelmek nélküli, forró szex az, ami nekem kell.

Harry felhorkant, mire kapott egy gúnyos pillantást a legjobb barátjától.

- Vodka? – vett le Liam egy üveggel a polcról.

Zayn még egyszer rápillantott a fiúkra, és felmordult: - Inkább kettőt.

- Harry, neked kell még valami?

- Akarunk shotokat ma este? – Most az egyszer volt kedve hozzá. Az utóbbi időben a mellkasában kavargó szorongás egy része mintha elhalványult volna. Úgy gondolta, a Zaynnel és Liammel való lógás segített, de azt is tudta, hogy mindenekelőtt mi az az egy bizonyos oka a dolognak.

- Vodkával? Vagy inkább tequilára gondoltál?

Harry huncutul elvigyorodott. – Mit szólnátok valami jobbhoz? Például... tejszínhab és egy erős likőr.

Zayn elvigyorodott az ötlet hallatán, majd elővette a telefonját, hogy rákeressen valamire. – Itt a recept. Ó, fogadok, hogy ez tetszeni fog, haver!

- Mi ez?

- Az a neve, hogy Blow Job.

- Na, rohadj meg! – Felhorkant ezen a hülye viccen, és meglökte Zayn vállát. Viszont nem bírta ki, hogy ne kuncogjon. Jó volt, hogy mind tudtak nevetni rajta. Ettől felszabadultnak érezte magát.

- Azt márt csináltam – bólintott Liam.

Harry megállt és Zaynnel együtt felhúzta a szemöldökét. Az arckifejezésük láttán a fiú egyből elvörösödött és legyintett egyet. – Hagyjátok abba! A shotra értettem. Komolyan nevetségesek vagytok.

- Ne aggódj, tudjuk, hogy heteró vagy. – Zayn hangja incselkedő volt, és még mindig szórakozottan vigyorgott. Harry megforgatta a szemeit.

- Liam, amíg nem próbálod ki, ne kritizáld.

- Nagyon vicces. – Mosolyogva megfordult, és fejcsóválva ment tovább.

Zayn vigyorogva vállon lökte Harryt a sajátjával és mindketten kuncogva követtek Liamet, hogy szerezzenek még Amarettót, Bailey'st, valamint tejszínhabot.

Hazafelé menet Liam autójában Harrynek megrezdült a telefonja.

Csak szerintem játszik szarul a united ebben a szezonban?

Harry elmosolyodott. Egyetértek. Mit csinálsz?

Nem akarsz átjönni? Lottie nincs itthon. Üres a ház.

Harrynek nem is kellet gondolkodnia.

- Fiúk, sajnálom, de lehet, ejtenem kell a ma estét...

- Miért? – ráncolta a homlokát Liam.

Zayn egy pillanatig rámeredt, aztán a telefonra a kezében.

- Itt fog hagyni minket a picsába, hogy elmenjen dugni – rázta csalódottan a fejét.

Liam felnevetett. – Semmi baj, Harry. Menj csak. Jó szórakozást!

- Köszi – mosolygott, melegséget érezve a kedvességüktől. – Akkor ha lehet, én itt kiszállnék.

Nem voltak messze Louis-éktól, de hát nyilván nem mehettek oda közvetlenül az házukhoz.

Liam nézte, ahogy Harry elrakja a telefonját. – Mond meg a srá... Mond meg neki, hogy üdvözlöm.

- Persze, hogyne. Mond meg neki, hogy ne lopjon el téged folyamatosan tőlem.

- Átadom, Z – vágott vissza határozottan. – Amúgy... elvihetném a tejszínhabot?

Zayn és Liam kerek két másodpercig rámeredtek, mire elfintorodtak. – Fúj! Fúj, Harry, a kurva életbe! Menjél inkább! Kibaszott barom. Undorító!

Harry kuncogott, miközben a belenyúlt a táskába, hogy kivegye azt a három dolgot, amit keresett. Rávigyorgott a barátaira, kinyújtotta a nyelvét, és kiszállt a kocsiból, alig hallva Zayn káromkodását és Liam nevetését.

Megyeeek, írta, és érezte a pillangók szárnyainak csapkodást a mellkasában.

Jó fiú, jött a válasz Louis-tól. Harry eltette a zsebébe a telefonját és elindult, de képtelen volt abbahagyni a mosolygást.

Rendben. Sikerülni fog. Már kezdte elfogadni a dolgot. Elfogadni, hogy szerelmes volt Louis Tomlinsonba. Ez pedig azt jelentette, hogy jobban megismeri őt, de azt is, hogy jól érzi magát. Általában jól is érezték magukat, de ez mindig a szex miatt volt. Louis-val a szex mindig jó volt. És ha Harry nagyon őszinte akar lenni, ez egy kicsit ijesztő volt.

Tizennégy percbe tellett, hogy odaérjen Louis-hoz, és mire bekopogott, a pillangók már kanárikká változtak, miközben erősen csapkodva a szárnyaikat próbáltak kiszabadulni.

Amikor Louis kinyitotta az ajtót, egy pulóvert és szűk edzős nadrágot viselt. A haja egy kicsit vizes volt és finoman a szemébe lógott. Harry már sokszor látta ezt a képet; Louis, ahogy frissen zuhanyozva, kényelmes ruhában, ferdén mosolyogva tárja ki a bejárati ajtót. Most viszont más volt. A fiú kék íriszei egy hosszú, nehéz pillanatig elidőztek Harryn, mielőtt megszólalt volna.

- Merre jártál? – kérdezte összezavarodva.

Harry lenézett magára, és csak most jött rá, hogy kék farmert, illetve rövid ujjú inget viselt, pedig általában mindig olyan ruha volt rajta, mint most Louis-n, úgyhogy ez a változás nagyon is szembetűnő volt. Soha nem öltöztek ki. Pólóban, melegítőben és focis felszerelésben éltek. És látszólag ezzel Louis is tisztában volt.

- Öhm, leléptem egy buliról.

- Komolyan?

Harry bólintott, és érezte, hogy egy kicsit túlságosan is felmelegszik az arca. A fürtjei csiklandozták a nyakát, ahogy izzadt tenyérrel lenézett a lábára. – Még nem kezdődött el.

- Van nálad pia? – Izgatottnak hangzott, és amikor Harry végül felnézett, látta, hogy Louis belenéz az likőrrel teli táskába. – Tejszínhab? Szóval ma este shotok is lesznek? – A szája széle felfelé kunkorodott.

Harry elmosolyodott, ahogy a megkönnyebbülés átjárta az idegeit. Kíváncsian felhúzta a szemöldökét. – Bírni fogod?

- Valószínűleg jobban, mint te.

- Ugyan miért?

- Rég láttalak bulikon.

- Hát, én is téged. – Harry kilépett a cipőiből és most az egyszer otthagyta őket a bejárati ajtónál.

- Ha jól emlékszek, volt egy fürdőkádas incidens. – Bementek a konyhában, ahol Harry letette a pultra a piát, aztán kínosan az oldala mellé ejtette a kezeit.

Egy pillanatra beharapta az ajkát. – Be voltál tépve.

Louis kisöpörte a nedves haját a szeméből. A pulóvere enyhén le volt csúszva, és Harry ráébredt, hogy azóta a bizonyos reggel óta nem csókolta meg őt. Nem tudta, Louis felkarja miért emlékeztette a csókolózásra, de úgy vélte, mostantól már csak ilyenek a dolgok. Fel kellett dolgoznia.

- Elég... klassz voltál aznap este.

Louis hezitált, tekintetét egy másodperccel több ideig tartotta Harry szemein, mint azt valószínűleg tervezte. Legalábbis Harry ezt feltételezte, mivel Louis egy másodperccel később azonnal oldalra pillantott. Kínosan nézett a semmibe, miközben kinyitott a száját, aztán becsukta. Újra kinyitotta.

- Te pedig... – Megállt. Megvonta a vállát. Az alkoholos üvegek felé fordult. – Hát akkor rendben. – Összecsapta a tenyerét és vigyorogni kezdett. – Kezdjük el a bulit.

Kivették az üvegeket a táskából, és Louis a pultnak dőlve nézte, ahogy Harry azon agyal, hogyan álljanak neki a receptnek. Ami gyakorlatilag már nem is volt. Louis kipakolta a pultra a felespoharakat, és elég mulatságosnak találta Harry töprengését. Egy kicsit nehéz volt koncentrálni, mivel a kék szemek követték minden mozdulatát.

- Szerintem csak keverd össze, Harry – sóhajtott fel.

Amikor nem csinálta azonnal azt, amit mondott, Louis megragadta a két üveget és egyszerre beletöltötte őket a poharakba.

- Ne! – Baszki. Ez túl sok lett. – Louis! Bassza meg!

- Hé! Takarodj ki a konyhából, vagy csináld meg te!

Harry fujtatva meredt a konyhapulton lévő rendetlenségre. – Lou! Elrontod.

- Nem! – Felvette az egyik felespoharat és könnyedén kiitta a tartalmát. Aztán a tejszínhabért nyúlt és nyomott egy kicsit a szájába, és ahogy Harry elárult arckifejezésén kuncogott, a fehér hab kilátszott az ajkai sarkánál. Felemelte a flakont és egy rövid pillanatra lenyomta a pöcköt, amitől egy kevés kis tejszínhab feljött a tetejére. – Nézd! Ez olyan mint a farkad, amikor duglak.

- Kurvára idióta vagy – sóhajtott fel Harry, de lassacskán már ő is kezdte szórakoztatónak találni a helyzetet. Louis kinyújtotta a nyelvét és fújt rá tejszínhabot. Ott, az lassan elolvadt, és Harry figyelte, ahogy lecsöpög az állára. Ez undorító, de egyben kibaszott szexi volt.

- Na, nem mondod, Harold? – Alattomosan elmosolyodott és felvette a Baileyst a pultról. – Igyál egyet!

Harry meforgatta a szemeit, de elvette az üveget. – Jó, de így be fogunk rúgni.

- Hát, nem az a lényeg?!

Fogadd el, gondolta Harry. Fogadd el.

...

A konyhában voltak. Louis kisajátította magának a tejszínhabot, és csak akkor adott belőle Harrynek, ha nagyra nyitotta a száját és megengedte neki, hogy belefújja.

- Még.

- Úgy mond, mint aki él is, Harold!

- Még! – Túl sokat fújt. Harrynek muszáj volt innia rá Baileyst.

...

- Elmegyünk a buliba, vagy mi? – A konyhát és az előszobát összekötő ajtóban álltak. Az üvegek még mindig a pulton ültek, de ezúttal már tagadhatatlanul üresebbek voltak. Louis szinte ugrándozott.

Harry nyelt egyet, és alkoholtól homályos szemekkel Louis-ra pillantott.

- Együtt? – Az... érdekes lenne. Érdekelte Harryt, hogy mit gondolnak másik, ha együtt megjelennének? Nos... valószínűleg jobban, mint amennyire engedte magának.

Louis erre megállt, miközben próbálta felvenni a cipőjét. – Rendben. És te? Itt hagysz engem egyedül ezzel a sok tejszínhabbal?

Megrázta a fejét. Kurvára nem. – Zayn csak dugni akart. És én ezt itt is megtehetem.

- Áh, szóval ezért vagy itt? – húzta föl Louis a szemöldökét. – Hogy megdugjanak?

Harry szíve hevesen vert. – Nyilván – mondta, és igyekezett nem kimutatni az arcán olyan dolgokat, amiket nem akart.

Louis felnevetett, hiszen egyértelműen nem vette magára. – Gyere ide akkor. Megadom neked, amit akarsz.

Harry újra belekortyolt a Baileysbe és kinyitotta a száját, Louis pedig fújt bele tejszínhabod. De mielőtt még le tudta volna nyelni, a fiú az ajkaira tapadt. Jó íze volt.

...

A lépcső tetején ültek. A térdük összeért, a zokniba bújtatott lábuk pedig egymáson pihent. Harry Louis vállának dőlt. A kezei meg túlságosan felfelé vándoroltak a combján egy szex mentes estéhez képest.

- Zayn azt hiszi, hogy folyton ellopsz tőle... – motyogta, és az ajkai lágyan hozzáértek Louis-éhoz.

Felhorkant. – Pedig egész biztos, hogy te laksz szándékosan a házamban.

Részeg volt. Túlságosan. – És ez baj?

Kellett egy másodperc, mire Louis válaszolt, ami végül csak egy enyhe fejrázás volt. Az orra Harryéhez simult.

Ismét megcsókolta. Minden beleadással. Louis-nak cukor, amaretto és kávé íze volt. A kezei pedig olyanok voltak, mint egy álom.

...

A földön feküdtek. De nem Louis szobájában, hanem talán valahol a lépcső tetején, mert Harry emlékezett rá, hogy belerúgott a tejszínhabos flakonba, ami aztán hangon csattanással gurult le a fokokon.

Louis ujjai próbáltak bejutni Harry nadrágjának korca alá, a fiú pedig fülébe panaszkodott a szűk farmerekről. – Örökre megtiltalak ezektől a nadrágoktól, Harry. Soha nem akarom látni őket, oké? Kibaszott nehéz levenni. – A lehelete melegen a nyakának ütközött, és egy részeghez képes túl jó volt az illata. Harry kuncogott, mert tetszett neki, ahogy Louis kezei bejárták a testét. – Kibaszott dilemma, nem igaz? Kurva jól nézel ki benne, én meg nem tudom levenni rólad? Rohadt életbe. De döntenem kell, ugye?

- Szerinted jól nézek ki?

Louis-nak lelassultak a mozdulatai. A bal keze felcsúszott Harry nyakára, és a hüvelyujja végigsimított az állkapcsa vonalán. Az orra hozzáért a füléhez. Az összekulcsolt lábaik melegek voltak egymáson. – Eddig még nem tudtad?

Harry gyorsan megrázta a fejét. A fürtjei szétterültek a földön.

- Jól áll neked, Harry. Jól áll a nadrág.

...

Ezúttal az ágyon voltak. Emlékezett Louis szájára magán, és az ő szájára Louis-n. Emlékezett, hogy azon viccelődtek, hogy igazán lehetnénk jobb óvszerek is, amiknek finomabb az íze és egy kicsit szebbek. Emlékezett, hogy azt mondta a fiúnak, tegye a kezét a mellkasára, közvetlenül a szíve fölé. Emlékezett, hogy ezt egyből megbánta. Aztán nem. Aztán megint.

...

Az utolsó emlék az, amire nem nagyon akart emlékezni.

Ágyban voltak. A fejük a saját párnájuk sarkán feküdt, tekintetük pedig egymást tanulmányozta. Harry szíve hevesen dobogott. Forgott a feje az alkoholtól, amiből mindketten túl sokat ittak.

- Miért utáltál? – súgta.

Louis a hátára fordult és becsukta a szemeit. – Akartam dolgokat, és már előre láttam, hogy az útjukban állsz.

- Nem értem.

Louis vett egy nagy levegőt. A hangja halk volt. – Harry... Te minden vagy, ami én nem. És ez mindig egész jól működött.

Megfordult, beletemette az arcát a párnába, és nem szólt semmit. Nem volt több mondanivalója.

Harry részegen, vadul zakatoló gondolatokkal meredt a mennyezetre. Amikor látszólag Louis elaludt, Harry meg mindig a tényen rágódott, hogy Louis éveken át tartó ellenségeskedése valójában nem is róla szólt, hanem magáról Louis-ról. Végül nem tudta, mit jelentett ez a fiú számára, de ezt feltételezte, hogy jól tette, hogy elmondta az igazat.

Harry rájött, hogy ez nem változtatott azon, ahogyan most már Louis iránt érzett. Viszont legalább jobban megértette őt. Ebben a pillanatban, ott az ágyon feküdve, Harrynek ez teljesen rendben volt.

...

- Jól vagy Harry? – jött Louis hangja a fürdőajtóból.

- Nem – nyöszörgött, igyekezve nem rátenni a fejét a wc ülőkére. Fájt a feje. A gyomra pedig görcsölt a hányástól.

- Nem kellett volna piát hoznod, Haz.

- Utállak.

- Nem az én hibám.

- Lou, meg fogok halni.

- Legalább el tudtad mondani, mennyire imádod, amikor leszoplak.

- Rohadj meg.

Miután Harry felkelt a földről és megmosta a fogát, visszamászott az ágyba. Louis ott ült, és már jobban nézett ki, két gőzölgő bögre pedig az éjjeli szekrényen várakozott. Most az egyszer forrónak tűnt a tea.

- Alig emlékszek, hogy Lottie hazajött, de rémlik, hogy rám kiabált – mondta Louis. Odaadta Harrynek az egyik bögrét, és egy kicsit arrébb ment, hogy neki is legyen helye a laptop előtt. – De ha most agyon vernének sem tudnám megmondani, hogy mit mondott.

- Erre nem emlékszek – ráncolta a homlokát Harry.

- Valószínűleg akkor volt, mikor bejöttél a szobába, hogy felhívd Payne-t.

Lefagyott. – Felhívtam Liamet?

Louis rásandított. – Igen?

- Ó.

- Nem emlékszel?

Megrázta a fejét. Nem, ezt nem tudta felidézni. Elvette a telefonját az éjjeliszekrényről és megnézte a hívó listát. Valóban Liam neve volt a legtetején. Harry az ajkát rágcsálva meredt a névre a képernyőn. Nem tudta, mint mondott neki.

- Hallottad, mit mondtam neki? – kérdezte halkan Louis-t, és nem mert találkozni a tekintetével.

Érezte, ahogy a fiú jobban bebújik a paplan alá. – A-a.

- Most hazudsz?

- A-a.

Oké. Harry rápillantott a fiúra. Éppen a tegnap esti Premier Liga eredményeit nézte a sofa scorses-on a laptopján. Van Dijknak kettest adott, pedig nem is nézte a meccset. Harry nem volt meglepődve, de elmosolyodott.

Írt Liamnek. Tegnap részeg voltam. Miről beszélgettünk? Zayn veled volt?

Gondoltam, jött Liam válasza délután. Ekkor már Harry megevett egy tányér carbonara spagettit Louis ágyán, és a másik fiú a kezébe nyomott egy 28-as számmal ellátott vizes kulacsot, hogy „hidratáljon rendesen". Louis sokkal jobb állapotban volt, mint ő, habár már vagy két gyógyszert is bevett. Épp most ment el zuhanyozni, Harry pedig az ágy szélén ülve gondolkodott, hogy ő elég jól volt-e ahhoz, hogy csatlakozzon.

Ehelyett magára húzta a takarót, és felhívta Liamet.

- Miről beszéltünk? – kérdezte tétován.

- Arról, hogy Zayn összejött Quinn-nel, de nem sikerült medugnia – nevetett Liam, de nemsokára abba is hagyta. – És... mondtál dolgokat.

Harry egyeletlenül vette a levegőt. – Miket?

- Harry...

- Miket? – suttogta.

- Ne törődj vele. Biztos, hogy Zayn hallotta a nagy részét, de én is egy kicsit... Édes voltál. Nem nagy ügy. Szeretünk, haver.

Felsóhajtott, és érezte, ahogy az idegesség egy része abbamarad. – Beszéltem... a fiúról?

Pár másodpercnyi habozás után jött csak Liam válasza. – Igen, valamennyire. Nem mondtad, ki ő, de...

Tudta. Kétségtelenül. Harry nyelt egyet. – Ne haragudj, hogy mindezt rád zúdítottam.

- Ne aggódj. Nem csináltál semmi rosszat. És barátok vagyunk, ezért vagyunk itt.

- Lehetne, hogy... – Összeszorította a szemeit. – Lehetne, hogy ezt... elfelejtjük? Egy ideig. Éppen... – Louis ágyában vagyok. Louis ágyában feküdt, miközben a fiútól csak egy ajtó választotta el.

- Persze, Harry. Később beszélünk.

- Köszönöm.

- Ha ez számít valamit – mondta halkan Liam, mielőtt letették volna a telefont. – Szinte biztos vagyok benne, hogy ő is ugyanúgy érez, haver.

Harry hanyatt feküdt az ágyon és a plafont bámulta. A zuhanyzóból hallotta, ahogy Louis a Grease egyik dalát dúdolja, és eltűnődött, hogy ez az egész most tényleg megtörténik-e.

*

Pár nappal később, amikor besétált Zayn szobájába, Liamet is ott találta. Mindkét fiú az ágy háttámlájának dőlve, joystickkel a kezükben nézték a szoba sarkában lévő kis képernyőt.

- Ó – mondta Harry. Még mindig ott visszhangzott a fejében a beszélgetésük. – Szia, Li.

- Mizu, haver?

- Jól vagyok. Te?

- Tökéletesen.

- Ötöst kapott társadalomtudományból.

- Ügyes vagy.

- Köszi.

Harry leült az ágyra az ő oldalán, és nézte, ahogy a képernyőn harcolnak az avatárjaik. Louis éppen dolgozott, Harrynek meg túl sok szabadideje volt, amíg újra odabújhat a fiúhoz, és már kezdte érezni ennek a hatását. Kíváncsi volt, hogy Louis is ugyanúgy fájdalmasnak találta-e az időt, amikor nem voltak együtt, vagy ez az érzés egyszerűen csak egészségtelen.

Miután megcsókolta Louis-t az autónál, csak arra vágyott, hogy újra megtehesse. Ez nem sokban különbözött az addigi lelkiállapotától, de most már biztosra tudta, hogy Louis nagyon is vissza akarja csókolni. Ezen kívül Louis szerette megölelni őt, és ok nélkül megfogni a kezét, sőt, azt is, ha Harry romantikusan megérintette, ami már nem igazán tartozott a „barátok dugnak" kategóriába. Valamint azt gondolta, hogy Harry jól nézett ki.

Homlokráncolva Zaynre pillantott. Muszáj volt beszélnie vele. Tulajdonképpen ezért is jött át. Az elmúlt napokban feldolgozta a piálós estét, és érezte, hogy a dolog kezdett felszínre törni.

Liam bele volt merülve a videó játékba, de látszólag Zayn is. Harry megköszörülte a torkát. Egyikük sem nézett fel. Harry megérintette Zayn vállát a lábujjával. A fiú egy pillanatra rápillantott, de szinte azonnal visszavezette a szemeit a képernyőre.

Harry újra megbökte őt.

- Mi van, haver?

- Abbahagynátok egy kicsit?

- Nem. Nyerni fogok.

- Dehogy fogsz!

Harry Liamre pillantott, majd ismét Zaynre. Összeszorította az ajkait, majd vett egy nagy levegőt. – Szerintem szerelmes vagyok – mondta komoly hangnemben.

Minkét fiú megállt és szinkronban ránézett Harryre.

- Szünet – mondták egyszerre.

Harry kifújta a levegőt, a játék pedig hirtelen abbamaradt. A fiúk komolynak és nyugtalannak tűntek. Most akkor tényleg ez lesz. Beszélni fognak róla.

Amikor végül Zayn találkozott Harry tekintetével, halvány grimasz volt az arcán. – Biztos vagy benne?

- Aha – suttogta.

- Hogy lehetsz benne biztos?

A mellkasa fájdalmasan összeszorult. – Csak tudom. Érzem.

- Hogyan?

- Függetlenül attól, hogy elég bunkó tud lenni néha, jó ember. Tudom. És látom is. Kellet idő, hogy erre rájöjjek, de már biztos vagyok benne. Sok minden érzek miatta, de szerintem ez csak vele jár. A szerelemmel.

Zayn bólintott. – Lehet.

- Boldog vagy? – kérdezte Liam felhúzott szemöldökkel. – Nem hangzol valami... vidámnak.

Harry a levegőbe dobta a kezeit. – Nem tudom! Sose voltam még szerelmes. Lehetsz egyáltalán boldogan szerelmes, ha nem tudod, hogy ha másik fél viszont szeret?

- De figyelembe véve a dolgokat, boldog vagy... a személlyel?

Harry nyelt egyet. Általánosságban boldog volt. De az életben? Na, abban nem volt biztos. Louis-val boldog volt? Igen. – Igen, azt hiszem.

Zayn a homlokát ráncolta. – És a f... ő viszont szeret?

Harry összeszorította a fogait. – Honnan tudhatnám?

Liam megköszörülte a torkát. – Szerintem ő... mármint szintem én is ismerek valakit, aki szerelmes.

- Mi? – A szívverése felgyorsult, a hangja fojtotta vált. Szerelmes? Liam szerint Louis szereti őt? Ez azért elég nagy ugrás a „szinte biztos" állapottól. – Gondolod, vagy tudod?

- ...gondolom.

Bassza meg.

- Ez nem elég jó, Liam.

- Nyugodj meg, Harry – sóhajtott Zayn.

- Honnan tudjam, ha a fiú... ő viszont szeret? – kérdezte emelkedett szavakkal.

- Szerintem csak hit kell hozzá.

Hit? Ez baromság.

- Elmondjam a f... neki? – húzta végig a tenyerét az arcán Harry. – Nem, nem kéne.

- Harry...

- Bassza meg! Megbolondulok tőle! – sziszegte, aztán Liamre pillantott. – Te is megbolondulsz Sophiától?

A fiú lassan megrázta a fejét. – Nem nagyon.

Harry felnyögött. – Neki ez könnyű? Vagy csak én vagyok kiborulva?

- Kell egy kis fű?

- Nem, az kell, hogy tudjam, viszont szeret-e.

Liam elhúzott szájjal meredt rá. – Viszont ő nem valami beszédes.

- Bassza meg, igen, tisztában vagyok vele!

Zayn megrázta a fejét. – Harry, szívj el egy jointot és nyugodj meg a picsába. Gyere, adok egyet.

Harry fújtatva hátra dőlt a falnak. Hülye Louis. Hogy lett ez a fiú minden nap egyre és egyre csodálatosabb? Már egy ideje elkezdte csinálni Harrynek a kedvenc teáját, ráadásul tökéletesen, és minden este fel is vitte neki az ágyba. Nevetséges, hogy mennyire olyan volt, mintha együtt lennének. Harry pedig utálta, hogy ez nem így volt.

Zayn feltekerte a jointot, amit végül ketten szívtak el Liammel. A bajnokság elődöntője jövő vasárnap kezdődik, és Harry eldöntötte, a szezon közben nem fog drogozni. Az az egy molly kivétel volt. Liamet nem igazán érdekelte, de neki nem is állt szándékában profi szinten játszani a jövőben. Mindhárman a falnak támaszkodva, kinyújtott lábban ültek Zayn ágyán. Zayn és Liam éppen betépett. Harry Louis-n gondolkodott.

A barátai nagyon segítőkészek voltak.

Nyolckor betoppant Sophia. Elszívta a fiúk második füves cigijének maradékát, majd megfogta Liam kezét és kivezette az ajtón. Harry fél tízkor átment Louis-hoz, megcsókolta őt az ágyban, és biztosan nem utoljára azt kívánta, hogy a fiú az övé maradjon.

*

Amikor Harry hazaért fociedzésről, az anyja már otthon volt. Harry leparkolt feljárón ezüstszínű kocsija mellé, miközben eltervezte, hogy ignorálni fogja a nőt, pont úgy ahogy ő is ignorálta Harryt az elmúlt napokban. Amint belépett a házba, ledobta a táskáját az előszobába, és a konyha felé vette az irányt. A pulton friss tulipánok, egy kancsó frissen főzött kávé, és egy tál megmosott szőlő állt. Harry belemarkolt és a szájába dobta őket, miközben töltött magának egy csésze kávét. Edzés után lezuhanyozott, és a combjai még mindig fáradtak voltak a pályán való futástól.

Még egy maréknyi szőlőt bevett a szájába, amikor hallotta, hogy valaki halkan megköszörüli a torkát mögötte. Kávéval a kezében megfordult, és szembetalálta magát az anyjával, aki a saját kávés csészéjével éppen a küszöbön állt. Barna nadrágkosztümöt és egy fekete pólót viselt, nyakáról egy aranyszínű lánc lógott. A barna fürtjei össze voltak fogva, az arca pedig precízen ki volt sminkelve.

- Szia, drágám.

Harry ránézett, miközben a szőlőt majszolta. Elfojtotta a késztetést, hogy átnézzen a válla fölött, mintha a nő valójában nem is hozzá beszélt volna.

- Helló – mondta ehelyett nyugtalanul.

Az anyukája enyhén felemelte az állát és a szemeivel végigmérte Harryt. – Mi újság?

Felhúzta a szemöldökét. – Semmi különös. Meleg vagyok. Veled?

Anne tekintete a földön landolt, de amikor felnézett úgy tűnt, mintha elnyomta volna minden kellemetlenségét. – Semmi. Milyen volt az iskola?

- Jó.

- Milyen volt a foci?

- Jó.

- Az jó.

- Igen?

- Persze, édesem.

Harry elhúzott ajkakkal bólintott. Ezután lenyelte a túl forró kávét és még egy maréknyi szőlőt a szájába vett.

- Később találkozunk – nyögte ki, majd kiment a konyhából. Eközben viszont érezte, hogy a nő keze a karjára simul és megfogja a szabad kezét. Harry erre egyből megállt és döbbenten nézett le az érintésre. Amikor felpillantott, hogy az anyukájára nézzen, Anne arca gyengéd volt, szemei tele szeretettel. Hónapok óta először melegség volt az arcán.

Harry elengedte a kezét, és felment az emeletre.

Ott szétterült az ágyán és a plafont kezdte bámulni. Nagyon fehér volt. A bejárónő nem olyan rég takarította ki a szobáját, úgyhogy mindenhol rend és tisztaság volt. Az anyukája lent volt a földszinten, az apukája pedig bármelyik percben hazaérhetett a munkából. Harrynek fogalma sem volt, hogy a szülei otthon fognak-e maradni, vagy más terveik vannak. Őszintén szólva, nem igazán érdekelte. El akart menni Louis-hoz, de a fiú elvállalt ma egy műszakot délutánra, szóval késő este fog csak hazaérni.

Harrynek eszébe jutott valami hazafelé menet az edzésről, és minél előbb el akarta mondani Louis-nak. Butaság volt, hiszen simán elküldhetné neki üzenetbe, amire Louis szünet közben válaszolhatna. Ilyen egyszerű lenne. De mégsem az. Harry látni akarta az arcát. Azt akarta, hogy nevessen. Látni akarta az reakcióját, és gyönyörködni benne.

Következő vasárnap lesz az elődöntő. Egy két órára lévő iskolánál fognak játszani, és ha nem nyernek, akkor ez lesz az utolsó meccsük a szezonban. A fiúk nagyon ügyesek az edzéseken, és úgy általánosságban is jó a csapatszellem. Harry és Louis már nem veszekedtek a pályán, ami látszólag a csapatra is óriási hatással volt. Jól érezték magukat az elmúlt napokban, és Harry szerette volna biztosítani ez a köteléket a tagok között. Arra is volt egy jő ötlete, hogyan vágjon vissza Stannek, Leenek, és Jonnynak, amiért folyton piszkálják őt a szívásnyomai miatt, és ez nagyon összeforrt a kötelék gyakorlásával.

Harry el akarta mondani Louis-nak, és utálta, hogy a szobájában kellett ülnie, amíg a fiú be nem fejezi a munkát.

Eszébe jutott valami.

Louis egy nyilvános helyen dolgozott. Ki akadályozhatná meg Harryt abban, hogy besétáljon? Talán csak akart ma egy kis frozen yoghurtot. Ez az!

Felült és beletúrt a hajába, ami még mindig egy kicsit nedves volt, de megteszi. Túl sokáig tartana, ha megpróbálna kezdeni vele valamit. Lecserélte az Adidas melegítőjét egy kék farmerre, felülre pedig egy fehér pólót húzott. Magához vette a pénztárcáját, kulcsait, illetve a napszemüvegét, leszaladt a lépcsőn és kiment az ajtón. Beszállt a Roverbe, és türelmetlenül, várakozással telve hajtott be a városba. Biztos volt benne, hogy Louis viccesnek fogja találni az ötletét. Talán még egy csókot is kaphatna, ha senki nincs a közelükben.

A kocsit a főutcán parkolta le, ami pont szemben volt Louis munkahelyével. Harry egyszer-kétszer járt már ott, de még jóval azelőtt, hogy a másik fiú ott kezdett volna dolgozni. A bejárat felett egy fekete tábla lógott, amit rózsaszín fro-yo pohár díszített. Pont olyan volt, mint ami Louis munkáspólóján van. Harry egy kicsit izgatott volt, hogy lássa Louis-t a pult mögött. Ez egy elég édes gondolat volt.

Harry kinyitotta az ajtó, ami egy kicsit csilingelt, amikor belépett. Miután átlépte a küszöböt megállt, mert... rendetlenség volt. Váratlanul nagy. A padlón szalvéták meg műanyag kanalak hevertek, és egy-két helyen összegyűrt nedves papírtörlő is volt. Egy másodpercre Harry azt gondolta, hogy hát persze, hogy Louis ilyen helyen dolgozik.

Körülnézett, és meglátott valakit félig a pult mögött guggolni. Magas volt, világosbarna, kócos hajjal, és kék szemmel. Nagyjából huszonkettő-huszonhárom éves lehetett. Fekete pólót viselt, rajta egy rózsaszín fro-yo pohárral, és elég ziláltnak tűnt. Harry jobbra pillantott, és meglátta Louis-t, ahogy éppen három, nem valami stabilan egymásra pakolt szék mögött áll egy asztal mellett. A haját meg a pólóját igazgatta, és ő is elég... ziláltnak nézett ki.

Harry levette a napszemüvegét, és hirtelen nagyon kínosan kezdte érezni magát. Egyáltalán nem erre számított, és ez kellemetlenséget keltett a gerincében. Azonban találkozott Louis szemeivel, amik igézőek egy gyönyörűek voltak, és amikor elmosolyodott, Harry elolvadt. Muszáj volt visszavigyorognia.

- Szóval itt dolgozol? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Körbenézett, és még több kanalat vett észre a földön. – Klassz.

Louis megforgatta a szemeit. – Ez egy laza nap, és csak szórakoztunk és dobálóztunk. Én nyertem.

- Naná, hogy te. – Úgy tűnt, Louis mindenben jó volt.

- Nem is!

Harry megfordult, hogy a pult mögött álló srácra nézzen. A névtábláján az állt, hogy „Greg". Harry egy pillanatra megállt, hogy jobban szemügyre vegye. Greg.

- Egy perce adta meg magát – mondta Greg.

- Te meg éppen el akartad mondani az én gyönyörű tulajdonságaimat.

Louis odament a pulthoz, és könnyedén felült a szélére, pont Harry és Greg közé. Harry közelebb lépett, mert fájdalmasan tisztában volt Greg mellkasa és Louis válla közötti pár centivel. Nem igazán tudta, hogy Louis viccelt-e, mivel a fiú nem mindig vette komolyan az ilyen dolgokat. Nem szerette bizonytalanul érezni magát.

Louis hátranézett Gregre. – Azok pedig...?

Greg mosolya egy kicsit túl kedves volt Harry ízlésének. – Azt akartam mondani, hogy imádnivaló és vonzó vagy.

Harry halkan kifújta a levegőt. Most komolyan a srác ezt mondta a füle hallatára?

Egy pillanatra elfelejtette, hogy Louis egy léleknek sem beszélt a kapcsolatukról, és egy pillanatra azt is elfejeltette, hogy valójában nem járnak Louis-val, és semmi joga nincs megsértődni, ha valaki flörtöl az ő fiújával.

Elfelejtette, hogy Louis nem volt az övé.

Keresztbefonta a karját, és bámulni kezdte Greg laza testtartását, a légvétele pedig szinte súrolta Louis nyakát.

- Imádnivaló és vonzó? – Fogd be a szád. – Inkább életerős és jóképű.

Semmi imádnivaló nem volt Louis-ban. Ő vad volt, szexi, okos, és édes.

- Életerős és jóképű? – kérdezte Louis. Elégedettnek hangzott, de Harry alig bírt ránézni. A közte és Greg közti centiket figyelte.

- Igen.

- Köszi – kuncogott Louis, miközben egy hosszú másodpercig Harryre meredt.

Szerencsére Greg hátrált pár lépést Louis mellől, így mindketten kaptak egy kis helyet, amire már nagyon szükségük volt. Harry azonnal előrelépett, és Louis bal oldalán lévő üvegtartályra támaszkodott, annyira közel, amennyire nyilvánosan mert. Figyelte a fiú arcát, a felhúzott szemöldökét, és a rózsaszín, édes ajkait. A kócos haját.

Szóval ő Greg. Akivel Louis az elmúlt hat hónapban minden héten találkozott.

Harry ujjai megtalálták a fiú térdét. Nem tudta, Louis mire gondolt, hogy érdekelte-e, hogy megérintette, de muszáj volt. Szüksége volt a biztonságérzetre, hogy Louis az övé. Nem volt az, de Harrynek úgy kellett tennie. Mert különben megbolondulna. Megbolondulna, és elhinné, hogy Louis bárkit megkapna, akit csak akar.

Olyan embereket, akik nem Harry. Fiúkat, akik nem olyanok, mint Harry. Fiúkat, akik nem szerelmesek belé, és nem sóvárognak nap mint nap a figyelméért és szerelméért. Embereket, akik könnyebbek. Akik nem ennyire rohadtul érzelmesek és drámaiak. Fiúkat, akik nem kényszerítik rá Louis-t, hogy coming outoljon a családjuk előtt, és járatjak le a nagyszüleik előtt.

Louis figyelte Harryt, aki ezt érezte is, úgyhogy felnézett és találkozott a fiú szemeivel, mire belenyilallt a fájdalom a mellkasába. Louis gyönyörű volt. Sőt... elképesztő. Olyan ajakkal nézett fel Harryre, amiket épp most nyalt meg, ettől pedig így úgy nézett ki, mint miután leszopta Harryt. Harry legszívesebben kirángatta volna őt az ajtón.

- Mi is volt a rendelésed? – kérdezte Greg. Kibaszott Greg.

- Nem rendelt – mondta Louis, és a homlokát ráncolta, amikor elfordította a tekintetét Harryről. – Szeretnél valamit? – érdeklődött lágyabb hangon, amikor visszafordult.

- Nem – válaszolt fejcsóválva. – Azért jöttem, hogy szóljak, hogy kocogást tervezek a csapatnak.

Már nem érezte magát olyan izgatottnak, mint ezelőtt.

- Kocogást?

- Igen. Csapat építés, futunk pár kilométert a fák között meg ilyenek. – És jól visszavág Stannek. – Szerintem jót tenne nekünk az idegenbeli meccs előtt.

Louis bólintott. – Ez igazán jól hangzik. – Meglepettnek hangzott, mire Harry megforgatta a szemeit. – Nem, tényleg! – nevetett. – Mikor?

- Jövő héten, szombat délután?

A keze megtalálta Harry karját. Gyengéd volt. – Akkor egy nappal a meccs előtt. Jól hangzik.

Így igaz, de Louis keze a felkarján jobb volt. Harry meg akarta fogni és a mellkasához szorítani. Akkor érezhetné, milyen hevesen dobog a szíve az érintésétől.

- Jól van – mondta Greg hangja. – Vissza kell mennünk dolgozni.

Louis folyamatosan Harry szemeibe nézett. – Nincsenek vásárlók.

- Hát a sörbetet újra kell tölteni, és az egész hely szörnyen néz ki.

Harry tekintete Gregre szegeződött. Most komolyan, ő mit akart Louis-tól? Épp most cseszték szét az egész helyet a felügyelete alatt, szóval miért nem tud még öt percet várni, mielőtt nekiállnak takarítani? Louis miatt, döntötte el Harry. Mert Gregnek nyilvánvalóan bejött a fiú, aki vagy tudta és kijátszotta, vagy nagyon nem vett róla tudomást. Bárhogyan is legyen, Gregnek semmi joga nem volt Louis nyakába lihegni és vonzónak hívni őt. Lehet, hogy Louis tizennyolc éves volt, és nem sokkal fiatalabb Gregnél, de ő volt Louis felettese. És Louis nem volt Gregé. Hanem Harryé.

Valójában Louis senkihez nem tartozott. Még ha Harry a barátjának is nevezhette volna, Louis nem tartozott hozzá. Louis olyan döntéseket hozhatott, amilyeneket akart. Harry csak remélni tudta, hogy Greg figyelme kéretlen és nem kívánatos. Mégis legszívesebben beleverte volna a srác fejét a járdába, ha nem lett volna illegális.

Louis felsóhajtott és közelebb hajolt. – Redben – mondta, és a keze halványan megérintette Harry mellkasát. – Később átjössz? – kérdezte, szempilláival nagyokat pislogva a szörnyen kék szemei felett.

- Ha szeretnéd – vont vállat, és zsebre tette a kezeit. Ha hagyta volna, hogy azt tegyék, amit szeretnének, akkor lehet, hogy két perc múlva már Louis az autóban ülne, és elmennének valahova jó messzire, vagy Greg fejét verné bele a pénztárgépbe.

- Igen – hümmögte Louis. – Ott is maradhatnál...?

Harry nyelt egyet. Louis akarta őt. Akarta őt az ágyán, ágyában, és őt akarta megdugni. Harrynek észben kellett ezt tartania. Nem Greg volt minden este Louis ágyában, hanem Harry.

- Meglátjuk, mit tehetek – nyögte ki. – Szia, Lou. – Kisétált az üzletből, és hallott egy halk sziát a háta mögül.

Amint maga mögött hagyta az épületet, érezte, hogy beesik az arca.

Bassza meg!

Ő volt Greg. Idősebb, magasabb, szőkébb. Kék szemű, és kedves szavakat lehelt Louis napbarnított, tökéletes nyakára. Harry nem bírt ott maradni a boltban egész este. Atyaég, pedig szeretett volna! Ott akart maradni, és gondoskodni arról, hogy Greg keze távol marad Louis testétől.

Butaság volt. Louis tudott vigyázni magára. De Harry nem tudta elviselni a gondolatot, hogy az idegesítő, bábáskodó Greg egész este egyedül legyen Louis-val.

Nem az enyém, ismételgette Harry, ahogy odaért a Roverhez. Nem az enyém, nem az enyém, nem az enyém. Semmi joga nem volt, hogy besétáljon és Greg halántékába vágja az öklét.

Viszont Harry érzelmes ember volt. Kisfiú kora óta csak most pár hónapja mondták neki. Elvesztette az irányítást. Meggondolatlan volt. És újra megtenné.

Eluralkodtak rajta az érzelmei. Már megint.

Mielőtt kinyithatta volna a kocsi ajtót megfordult, és gyors léptekkel elindult visszafelé. Mellkasában a fájdalom és féltékenység túláradó érzelmei bugyogtak. Kinyitotta a fro-yo ajtaját, a csilingelő hang pedig ismét megcsapta a fülét, miközben besétált.

Louis nem volt ott. Ami talán jobb is volt.

Greg seprűvel a kezében állt a pult mögött, és egy halomnyi műanyag kanál és szalvéta hevert a földön. Meglepettnek tűnt, amikor észrevette Harryt megállni közvetlenül előtte.

Harry Gregre meredt.

- Egyszer mondom csak el – mondta szinte alig pislogva. Greg nagyra nyílt szemekkel visszameredt rá. – Ha valaha is megérinted őt a mocskos kezeiddel, beverem a kibaszott pofádat!

- Öö...

- Ha ő nem kéri máshogy, jobb, ha a pulton tartod a kurva kezeidet, és visszafogod magad, haver!

Harry olyan gyorsan kiment az ajtón, amilyen gyorsan bement.

- Aha – jött Greg válasza a háta mögül, de a hang zavart volt. Harry bevágta az ajtót, és olyan gyorsan ment keresztül az utcán vissza az autóig, amiről nem is tudta, hogy képes. Becsapta a kocsiajtót, elindította a motort, és egyből Zayn felé vette az irányt.

Bassza meg!

Üvölteni akart.

- Baszki! – A bal ökle összeszorult és remegett, ahogy az arca oldalához szorította azt. A bőre forró volt, és rettenetesen hülyének érezte magát.

Semmi joga nem volt ahhoz, amit most csinált. Semmi! Louis nem volt az övé. Louis nem tartozott hozzá, és Louis döntése volt, ki beszélhet hozzá és hogyan. Bassza meg!

Nem volt az övé. Louis nem volt az övé, és eddig még egyetlen szóval sem utalt arra, hogy azt akarná, Harry az övé legyen. Harry nagyon akarta Louis-t, de hogyan mondhatta volna el ezt, amikor a fiú nem mondott semmit, ami azt mutatná, hogy ő is így érez? Harry tudta, hogy Louis meg akarta dugni, hogy szerette megérinteni a meztelen testét, és azt is, amikor Harry érintette meg az övét, de ez hogyan felel meg annak, hogy azt akarja, Harry minden tekintetben az övé legyen?

Harry olyan kibaszottul Louis-é akart lenni, hogy úgy érezte belehal, ha nem lehet.

Legyen hited, mondta Zayn. Harry nem tudta, hogy képes lesz-e kezelni ezt az egészet.

Felhívta az autóból, és a barátja három csöngés után fel is vette.

- Otthon vagy?

- Igen.

- Át kell mennem.

- Itt van Niall.

Niall? Mi a faszért volt ott Niall? Harry nem bírta ezt kezelni. Szüksége volt Zaynre, méghozzá fenntartás nélkül. Bassza meg Niall Horan!

- Hát akkor dobd ki! – parancsolta.

Zayn felnevetett, de úgy tűnt, észrevette a gyötrelmet Harry hangjában. – Rendben, haver. Adj három percet.

Harry bólintott, és vezetés közben a mellkasára szorította a bal kezét.

- Jól vagy, H...? – kérdezte Zayn hangja, amit meg a hangos kocsi hangszórókon keresztül is lehetett hallani.

Megrázta a fejét. – Nem.

- A... fiúd miatt?

Harry érezte, hogy a mellkasa végre felszakad az égető repedéstől, ami azóta jelen volt, hogy belépett Louis munkahelyére.

- Nem az enyém – zokogta. – Zayn, ő nem az enyém.

*

Szörnyű volt a hét hátralevő része. Minden nap hazament, mosolyt erőltetett az arcára, és úgy tett, minta nem hallaná a szülei veszekedését a konyhában. Ettől pedig olyan volt, mintha minden visszazökkent volna a normális kerékvágásba, ami azt jelentette, hogy a veszekedéseik kevésbe maradnak észrevétlenek.

Aztán Harry átment Louis-hoz, magára erőltetett egy mosolyt, és úgy tett, mintha nem törné össze, hogy a fiú nem teljes egészében az övé. Hogy nem fájt, amikor Louis megölelte az ágyban, mert nem súghatta a bőrére, milyen lélegzetelállítóan gyönyörű és bámulatos, és hogy mennyire szereti.

Harry elment iskolába, fociedzésre, leerőltette az arcáról a kényelmetlenséget, és úgy tett Edző előtt, mintha még mindig be szeretne jutni a Chelsea futballakadémiára.

El akart menni Doncasterből, de nem akart elszakadni Louis-tól. El akart menekülni a szüleitől, de nem akart túl messzire kerülni a kékszemű fiútól. A Stamford Bridge-ban akart játszani, viszont a szíve inkább az Old Trafford felé húzta. Harry kék mezt akart viselni, meg hogy személyi edzője és táplálkozási tanácsadója legyen, de inkább pirosban szeretett volna játszani, és az élete következő pár éveit a Manchester United futballakadémiáján tölteni úgy, hogy Louis is ott van vele.

A jövőre vonatkozó nyomasztó gondolatok ellenére a napok csak teltek, és egyszer sem jött semmiféle hír arról, hogy a Manchester United még mindig szeretné, hogy Harry csatlakozzon hozzájuk.

- Nem akarnak engem? – kérdezte Edzőt foci után. Kezdett kétségbeesni. – Mármint az utóbbi időben elég jó voltam. Meg a csapat is nagyszerű.

Edző elmosolyodott, és Harry mintha szimpátiát látott volna a szemeiben. – Még mindig a Unitedot szeretnéd, mi?

- Hát nyilván a Chelseat választom, ha a United nem akar, de...

- De te akarod a Unitedot – sóhajtott Edző. – Mint minden fiatal srác Donnyból.

Harry olyan keményen nézett a férfira, amennyire mert. – Edző! Kérem! Nagyon hálás vagyok munkájáért, amit a Chelsea-vel végzett, de az álmom...

A férfi megrázta a fejét. – Ne aggódj, Harry. Egyszer én is álmodozó voltam. Megígérem, hogy amint kapok valami hírt, értesítelek.

- Köszönöm.

Edző rákacsintott. Harry pont annyira össze volt zavarodba a bizonytalan jövője miatt, mint eddig.

Április volt, és már hónapok elteltek a szülinapi vacsora óta. Az anyukája ismét beszélni kezdett vele, az apja pedig visszatért az üzleti vacsorákhoz és a golfpályára. Kezdtek visszatérni a normális kerékvágásba, ami egyszerre volt megkönnyebbülés és kellemetlen érzés is, mivel ez azt jelentette, hogy a szülei megint nyíltan fognak veszekedni. Mintha a Harry-probléma elmúlása lehető tette volna nekik, hogy visszatérjenek a régi szokásaikhoz.

Estéken, amikor Louis dolgozott, az anyukája pedig otthon volt Harry azon kapta magát, hogy fejhallgatóval a fején bámult a mennyezetre, miközben próbálta elnyomni a saját háza árasztotta klausztrofóbiát. Az sem segített, hogy az anyja próbált jobb anyuka lenni.

- Miért nem maradsz itthon vacsorára? – kérdezte mindig. – Miért nem jössz velünk pizzázni edzés után? Miért nem teázol és sütizel velünk iskola után? – Mindig volt valami, Harry pedig folyton küzdött azzal a részével, amelyik bele akarta temetni magát az édesanyja szeretetébe, és azzal, amelyik tudta, hogy az soha nem lesz ugyanolyan érzés, mint régen. Valami útban volt, és kétkedett benne, hogy az valaha is el fog mozdulni onnan.

Egyik délután írt Louis-nak, hogy jöjjön át edzés után. Bámulta a házi feladatát, próbált tévézni, vagy könyvet olvasni, viszont úgy tűnt, semmi sem tudta úgy elterelni a figyelmét, mint Louis.

Éppen az ágytámlának támaszkodva ült, amikor a másik fiú berontott.

- Feltűnt, hogy soha nem mondtad, hogy vagy egy kibaszott macskád? – Egyből ledőlt az ágyra, karamellbarna haja pedig kócos és zilált volt.

- Ez Dusty.

Louis alulról szemügyre vette őt. – Mi történt?

- Nem tudom – vont vállat.

- Sürgősnek tűntél.

Ismét vállat vont. Egyszerűen csak nem akart egyedül lenni.

- Hé – mondta Louis, és közelebb mászott hozzá az ágy szélén. – Jól vagy? – Harry nem válaszolt azonnal. Az utóbbi időben erre a kérdésre nem is tudott. A dolgok kezdtek bonyolulttá válni. Amikor Louis nem kapott választ, incselkedve felhúzta a szemöldökét. – Szeretnéd, hogy leszopjalak...?

Harry elmosolyodott Louis gondolatmenetén, nem törődve azzal, hogy hol járt éppen a feje. – Igen

Louis megforgatta a szemeit az egyszerű válaszon, de ennek ellenére Harry lábai közé helyezkedett, tökéletesen illeszkedve oda. Harry hátrább dőlt, és csukott szemmel kényelembe helyezte magát. Louis tudta, mire van szüksége. Mindig. Harry nem értette, hogyan, de az ujjai meg az érintései állandóan megnyugtatták. Látszólag ez azóta nem változott meg, amióta az előző félévben legelőször megérintették egymást.

Louis feltolta Harry pólóját a mellkasáig. Ajkaival csókokat hintett a hasára, miközben teljesen tisztában volt azzal, hogy ettől Harry bőre megborzong, teste pedig bizsereg. Mozdulatai megfontoltak és elnyújtottak voltak, Harry teste meg ismét olyan volt, mint a méz és a slime. Louis keze megnyugtató volt, szája pedig meleg és nedven a farka körül. Pontosan tudta, mit akar Harry, akinek az izmai végül remegő combokkal és reszkető bőrrel feszültek be es ernyedtek el.

- Köszi – motyogta, miután befejezték. Louis odamászott mellé, és ő is hátradőlt a támlának, teste pedig meleg és nyugodt volt.

- Nincs mit.

Harry lepillantott Louis testére. –  Szeretnéd, hogy kiverjem? – kérdezte.

- Várhat. – felelte lágyan. – El vagy ködösülve a szextől.

Harry hümmögött, és Louis vállára ejtette a fejét. A pólója puha volt, de a bőre annál inkább. Louis felemelte a bal kezét és némán Harry nyaka köré fonta, az ujjait pedig belemártotta a fürtjeibe, és gyengéden fésülgetni kezdte. Harry szorosan az oldalához simult, miközben lassan vette a levegőt. Érezte, ahogy a fiú mellkasa egyszerre mozog a légvételeivel, amit megnyugtatónak talált. Minden megnyugtató volt, amikor érezte magán Louis-t.

- Anya és a lányok elutaznak a meccs hétvégéjén – mondta halkan Louis.

Harry összevonta a szemöldökét. – De hisz mindig megnézik...

- Időben haza fognak érni.

- Ja. – Harry lenézett, és a tekintete Louis felsőjének anyagán landolt. Az ő családja minden egyes meccsre elment, és a lelátóknál állva szurkoltak. Gratuláltak neki a győzelmeknél, és megvigasztalták a vereségek után. Louis-nak mindene megvolt.

- Aha.

- Mindig ott vannak. – Harry nem mondhatta, hogy nem volt irigy. Mert nagyon az volt.

- Arra gondoltam, hogyha szeretnél, átjöhetnél az egész hétvégére...?

- Nagyszerűen hangzik.

- Szuper – suttogta Louis. Harry közelebb nyomta az arcát a vállához, és behunyta a szemeit az érzésre, ahogy Louis ujjai a fejbőrét masszírozták. Az ilyen pillanatokban Harry úgy érezte, neki is mindene megvolt. Ott volt neki Louis, ahogy gondoskodott róla és szorosan a testéhez simult. Azt kívánta, bárcsak ez elég lenne ahhoz, hogy jól legyen, és hogy hosszú ideig tartana ez az érzés.

- Ha megkérem a szüleimet, hogy jöjjenek el a meccsre, szerinted megteszik? – suttogta. Hideg volt a bőre, pedig Louis ott volt szorosan mellette.

Louis nem hazudott. – Nem tudom – súgta vissza. – De szerintem mindenképp meg kéne kérdezned. Még akkor is, ha nem érdekli őket a foci, törődnek veled. Ha megkérded őket, az nem árthat.

Harry eltűnődött. Ez igaz volt. Valóban törődtek vele; ezt valamilyen szinten tudta. Azonban egyértelműen nem értették, mire volt szüksége. Talán, ha elmondja neki, az segíthet. Hiszen honnan máshonnan tudnák? Hülyeség volt elképzelni, hogy a szülei megértenék, mire van szüksége, csak azért mert ők a szülei? Nem volt benne biztos.

- Tudsz te bölcs is lenni, ha akarsz – mondta Louis-nak.

- Csak ebben a bizonyos témában – felelte. Ajkai végigsimítottak Harry feje búbján, amitől lecsukódtak a szemhéjai. – Vannak ötöseim a tönkrement családokból.

Néhány percig csendben voltak. A szoba hideg volt, viszont Louis teste meleg. Harry belékapaszkodott. Nem tudta, mihez kezdene többé nélküle.

- Szerinted nyerni fogunk? – kérdezte Louis. Ő a focin gondolkodott, Harry pedig őrajta.

- Igen – mondta magabiztosan, mivel tényleg így gondolta. De a gondolatai nem időztek sokáig ezen a témán. Tudta, mire képes a csapat. Jók voltak a pályán, és bízott a fiúkban meg Louis-ban.

Louis. Érezte, hogy Harry szerelmes belé? Látta? Nem érzékelte, amikor Harry a nyakába temette az arcát és beszívta a függőséget okozó illatát? Nem látott keresztül rajta, amikor a szabad kezével átkarolta Louis mellkasát, és olyan közel szorította magához, amennyire csak tudta?

Ölelték egymást. Nem csókolóztak, nem tapizták a másikat, nem beszéltek a szexről. Hogy csinálhatta ezt bármilyen érzelem nélkül Louis? Muszáj volt, hogy legyen valami. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy csak Harry mellkasa legyen elárasztva ezekkel erős érzésekkel. Hacsak Harry megint nem a tipikus érzelmileg instabil önmaga.

Kopogtak az ajtón, és Harry anyukája dugta be a fejét. Harrynek nem volt energiája megmozdulni, úgyhogy csak kinyitotta a szemeit és nézte az anyját a küszöbnél állni.

- Ó, szia – mondta Louis-nak. Gyengéd volt hangja. – Nem tudtam, hogy átjöttél, Louis. Csak szólni akartam Harrynek, hogy kész a vacsora. Szeretnél csatlakozni te is?

- Haza kell mennem. Tulajdonképpen csak beugrottam. – Nem mozdult el Harry mellől, és amíg nem is lökte le magáról, Harry tökéletesen elpihengetett mellette az est hátralévő részében.

Harry felsóhajtott. – Mindjárt megyek, anya.

- Rendben – bólintott Anne. – Majd találkozunk, Louis.

- Viszlát. – Halk volt a hangja, mire Harry egy pillanatra felnézett az arcára. Látszólag kényelmetlenül érezte magát. Harry nem volt ezen meglepődve, de nem tagadhatta, hogy egy kicsit azért megfájdította a szívét a dolog. Ő okozta ezt az érzést a fiúban, és még mindig elfogta a bűntudat, amikor eszébe jutottak a születésnapi vacsora emlékei. Lángra lobban a mellkasában a bűntudat, és összekeveredett a fájdalommal, ami az okozott, hogy nézte az anyukáját elmenni. Eltűnődött, hogy vajon a nő úgy tesz-e, mintha Louis csak egy haver lenne, és egy fantáziavilágban él-e, amiben Harry nem meleg.

Kikászálódott Louis öleléséből és szemeit az ajtóra szegezve lejjebb csúszott az ágyon. Viszont nem engedte el a Louis-val összekulcsolt ujjait, és nem nézett rá a fiúra. Kezdett elszorulni torka.

- Akarsz tudni valamit? – kérdezte.

- Mit? – érdeklődött Louis halkan a háta mögül.

- Egy szót sem mondtak. Arról, hogy meleg vagyok.

- Ó – lehelte. Az ujjai megszorítottak Harryét. – Soha nem mondtad nekik azelőtt, igaz?

Harry megrázta a fejét, és minden elmúló másodperccel a torka egyre jobban kapart. Louis kezébe kapaszkodva kezdett beszélni:

- Egy szót sem. Olyan, mintha soha nem történt volna meg, miután haza értem tőled a vacsora másnapján. Nem az van, hogy máshogy bánnak velem vagy lenéznek, de a tény, hogy ignorálják, még rosszabb. Tudom, hogy nem érdekli őket, ha hozzámegyek egy fiúhoz. Csak... – megköszörülte a torkát. – talán mondhatnák, hogy így is szeretnek, tudod?

Harry nagyokat pislogott, miközben az ajtót bámulta. Nem dobtak ki a házból. Nem égettek el minden róla készült képet, és nem tagadták ki. És nem is volt semmi bensőséges beszélgetés a dologgal kapcsolatban. Az apukája elmondta, hogy még mindig szereti, hogy nem számít, ha meleg, de hallani lehetett, mennyire erőltetett volt. Az anyukája pedig csak folyamatosan dolgozta fel a történteket. Valamilyen szinten Harry tudta, hogy a nő még mindig szeretni, és hogy ez most nehéz neki. Ez pedig viszont jobban fájt. Nehéz volt. Az egész. És néha bekúszott a mellkasába és késekkel vagdosta.

Furcsán felszabadító volt elmondani Louis-nak. A fiúnak, aki a szívében élt, és olyan dolgokra késztette a testét, ami felett elveszítette az irányítást. Az, hogy tudta, hogy ez nehéz, hihetetlen érzés volt.

Louis egy pár pillanatig csendben volt, amíg dolgozta fel Harry szavait, de amikor végül megszólalt, megfontoltnak és őszintének tűnt. – Csak hogy tudd... Szerintem bátor voltál, hogy előbújtál az egész családod előtt. És sok boldog dolgot érdemelsz. – Szüntet tartott. – Melletted állok.

Kilibabőrözött mindene. A nyakánál kezdődött, és végigfutott az egész hátán. A torka még mindig fájt, de ezt beárnyékolta a benne összeomló érzelmek törmelékei.

Louis pontosan tudta, mire van szüksége. Tudta. Értette. Ez a fiú... csodálatos volt. Ő volt a legelepesztőbb ember, akivel Harry valaha találkozott, és darabokra törte a tény, hogy Louis nem tudta, mennyit is jelentett ő Harrynek.

Szeretlek, akarta mondani. Meg akart fordulni, megcsókolni, és elmondani neki az összes gyönyörű dolgot, amit nap mint nap látott benne. Viszont félt. Halálra rémítette az, ha ezt tényleg megtenné, akkor talán megtudná, Louis valójában mit is érez iránta. Valamint fennállt a veszélye annak, hogy elveszíti őt.

Úgyhogy nem mondta el Louis-nak, mennyire szerette. Csupán megfordult, hogy őszintén és sürgetően megcsókolja.

*

Az elődöntő előtti hét furcsa egyensúlyba esett. Az előző félévhez hasonlóan a szülei újra veszekedtek, és alig voltak otthon. Az anyukája mindig megkérte, hogy este menjen haza vacsorázni, de az apja ritkán csatlakozott hozzájuk. Bizonyos szempontból egész jó érzés volt, hogy a dolgok kezdtek visszaállni a normális kerékvágásba. Nem volt nagyszerű, viszont Harry kezdte elfogadni, hogy a dolgok soha nem is lesznek azok. Készen állt, hogy hátrahagyja a házát, és elmenjen a Chelsea-be, vagy a Unitedbe, ha tud.

Atyaég, de akarta Manchestert! Rettenetesen oda akart menni, és szerette volna, ha Louis is vele tart. Chelsea a tartalék volt. Hirtelen egyáltalán nem számított, hogy a Chelsea-nél bármije meglenne. Csak pirosat akart viselni, és Louis mellett játszani.

Louis nagyon jó játékos volt. Okos volt, ravasz, és szokatlan játéktudással rendelkezett, ami gyakran vezette sikerhez. Ráadásul, amikor Harry valóban látta őt kint a pályán, az maga volt a varázslat. Nagyon bánta, hogy az elmúlt években annyira utálták egymást. Most pedig Louis még csukott szemmel is tudta, Harry éppen hol van a pályán. Nem kellett kiabálnia, nem kellett frusztráltan integetnie és könyörögnie, hogy a fiú odapasszolja a labdát. Louis tudta, hol van, és többé már nem félt megadni neki az esélyt, hogy gólt lőjön. Olyan érzés volt, minta az alkímia.

Sőt, maga Louis volt az alkímia. Arannyá változott. A születésnapja óta eltelt hónapok alatt Harry már nem számított a csalódásra. Nem számított arra, hogy Louis szavai előbb-utóbb megbántják. Louis többé ne okozott csalódást, ettől pedig könnyebb volt elhinni, hogy van köztük valami igazi. És nehezebb volt elképzelni, hogy Louis nem volt ugyanúgy szerelmes, amikor a szavai annyira gondoskodóan hangzottak.

Egyik nap edzés előtt Harry éppen az öltözőben volt. A helység még üres volt, mivel még vagy húsz perc múlva kezdődött csak az edzés, de ő már átvette a focis felszerelését. A cipőjének a fűzőjét még nem kötötte be, amikor Louis a szokásához híven jó korán besétált, a táskájával a vállán. Felragyogott az arca egy mosolyban, amikor meglátta Harryt a padon.

- Hali – köszönt.

- Szia – mosolyogott Harry. Figyelte, ahogy a fiú ledobja a táskáját a földre, és lerúgja magáról a cipőjét. Levette a felsőjét, aztán gyors mozdulatokkal átöltözött a piros edzős ruhába. Harry egy percig figyelte a meztelen bőrét, hiszen tetszett neki, ahogy az izmai mozogtak és megfeszültek minden egyes mozdulatkor.

Amikor végül Louis megfordult, észrevette, hogy Harry nézi, mire felhúzta a szemöldökét. – Bámulsz, miközben öltözök, Styles?

- Mindig.

Louis csak elvigyorodott, és a mélykék szemeiben szikrák játszadoztak. A haja belelógott a szemébe, de ez csak még gyönyörűbbe tette őt.

- Gyere ide – mondta Louis, amint végzett az öltözködéssel.

Kinyújtotta a kezét, amit Harry készségesen meg is fogott, aztán a szerénysor másik oldalához húzta őt, hogy rejtve legyenek, ha netán valaki bemenne. Harry követte őt, és nem sokkal később a szekrénynek dőlve találta magát, Louis-val közvetlenül az oldalánál. Harry átkarolta a nyakát és szorosan tartotta. Ez volt a világ legjobb érzése. Iskola után végre belélegezni Louis-t, olyan volt, mintha egy hosszú nap után levenné a cipőjét. Megkönnyebbülés volt. Semmi nem volt jobb érzés.

Hallgattak. Louis nem próbált beszélgetni, szinte mintha ő is ugyanúgy élvezte volta a csendet, mint Harry. Nem tudta, hány percig álltak ott egymást ölelve, a szekrénynek támaszkodva. Harry legszívesebben egész este így maradt volna.

- Tudtad, hogy a delfinek az egyetlen olyan állatok, amik az élvezet miatt szexelnek? – kérdezte egy kis idő után.

Louis kinyitotta a szemeit, és kifejezéstelenül rámeredt.

Harry megköszörülte a torkát. – Mármint az embereken kívül.

- Ezt honnan szedted?

- Tények delfinekről pont com.

- Erre magadtól kerestél rá?

- Csak böngésztem.

- Aha – vigyorgott szélesen Louis, mire Harry is elmosolyodott. Louis ajkai hozzáértek az állához – Gyakran keresel rá tényekre állatokról?

- Néha. Nem tudtam aludni múlt éjjel.

Louis hangja lágyabb volt. – Miért?

Vállat vont. Megint kezdték a szülei. – Sok kiabálás. Veszekedés.

- Sajnálom, H – mondta halkan. Harry eltűnődött, hogy vajon ő is élt-e már hasonló dolgokat.

- Nem a te hibád, kicsim.

- Tudod... – Közelebb szorította Harryt, és ezúttal a mellkasának döntötte a homlokát. – Szerintem tényleg jó lesz, ha átjössz a hétvégén. Mert akkor rendesen kialudhatod magad, és feltöltődhetsz.

Harry nyelt egyet. Louis tényleg ennyire törődött vele? Észrevette, hogy Harry mennyivel jobban aludt, amikor ott volt mellette?

- Ezt csak azért mondod, mert meg akarsz dugni? – suttogta.

- Ez fájt, Harry. Mintha megakadályoznám, hogy életünk legfontosabb meccsén maximumon teljesíts.

Foci... Louis-nak mindig ez volt elsődleges.

- Vicceltem – hazudott, mivel egyáltalán nem viccnek szánta. Tudnia kellett, hogy Louis is úgy érzett-e, ahogy ő. Vagy, hogy ez az egész csak a szexről szólt neki. De ez nem lehetett így, igaz? Nem, amikor Louis itt ált és ölelte Harryt.

- Ugye nem hiszed el? – Louis hangja szinte csak suttogás volt. Furcsán hangzott, szokatlanul őszintén és bizonytalanul. A hangja volt az, ami biztossá tette Harryt abban, hogy nem csak az ő fejében létezett, hogy ez az egész valóság.

Lassan megrázta a fejét. Louis szavaira emlékeztette magát, amiket nem olyan rég mondott az ágyon. Most meg itt volt, és ölelte, vigasztalta. Ez volt az a fiú, aki Harry mellett áll. A fiú, aki úgy gondolta, Harry bátor és sok boldog dolgot érdemel. A fiú, akibe Harry teljes mértékben és fájdalmasan szerelmes volt.

- Nem, nem hiszem – érősítette meg. – Tudod, mi... eltereljük egymás figyelmét. Mellettem állsz?

Nem képzelődött, amikor Louis biztosította. – Melletted állok, igen. Ott állok. – Aztán lábujjhegyre állt és egy csókot nyomott Harry állára.

Ezek a szavak mindent jelentettek Harrynek. Louis mindent jelentett Harrynek. Az utóbbi időben a fiú mindig megtalálta a módját, hogy boldoggá tegye. Megpuszilta Louis homlokát, és utálta, hogy kénytelenek voltak elhúzódni egymástól, mert kinyílt az ajtó és a csapattársai bementek az öltözőbe.

Louis megkerülte a szekrénysort, Harry pedig adott neki egy percet, mielőtt ő is csatlakozott volna a fiúkhoz a másik oldalon. Majdnem beleütközött Jonah-ba, aki pont a szekrény sarkánál állt.

- Van még bárki más is közülünk, aki emögött bujkál? – nevetett.

- Csak kapitány megbeszélést tartottunk – próbált terelni, ezzel elsimítva a helységben uralkodó kínos csendet. Leült Louis mellé, és halkan a térdének döntötte a sajátját. Louis nem nézett rá, de Harry remélte, hogy ki akar nyúlni és megfogni a kezét, pont ahogy Harry is fogni akarta az övét.

A fociedzés a vártnál sokkal jobban telt. A fiúk jó hangulatban voltak, és látszólag Louis is. A kék ég ellenére egy kicsit fújt a szél, ami néha bele-belekapott futás közben a ruhájukban. Edző a csapatmunkát gyakoroltatta velük, és a fiúk derűs hozzáállása megnyugtatta Harryt. Ivószünetben Ed középre dobta a táskát, amiben a kulacsokat tartották. Mindannyian a sajátjukért nyúltak, de mielőtt még Harry elérte volna az övét, amin egy 17-es szám volt, egy kéz megállította. Nézte, ahogy Louis kiveszi a saját üvegét, majd a másik kezével könnyedén kiveszi Harryét is. Harry döbbenten felnézett, és a tekintete összetalálkozott Liammel. Mindketten szinkronban figyelték, amint Louis – anélkül, hogy Harryre nézett volna – lazán hátratartja neki a kulacsát.

Harry kivette a kezéből, de ettől a laza, hétköznapi mozdulattól felmelegedett az arca. Édes volt.

Liam vigyorogva húzogatta a szemöldökét, Harry pedig lenézett a fűbe, amikor az ajkihoz vette az üveget. Forrónak érezte az arcát, viszont nem bírt sokáig nem Louis-ra nézni. Ő is éppen felemet állal ivott, és a nyaka túlságosan étvágygerjesztő volt. Aranybarna, és kicsit izzadt, és a tudat, hogy milyen jó illata szokott lenni edzés után megbizsergette Harry lábát.

Amikor Edző visszahívta őket, visszatették a kulacsaikat a táskába. Louis némát Harryéért nyúlt, és ez már elég is volt ahhoz, hogy úgy érezze, repül. A mellkasa szétnyílt és megtelt virágokkal, a lábát pedig könnyebbnek érezte, mint valaha. Legszívesebben megragadta volna Louis-t, és elszaladt volna vele.

- Rendben! – mondta Edző, amint ismét összegyűltek. – Egymás hátán lovagolva fogtok versenyezni. Álljatok párba!

Ed, aki Harry mellett állt, azonnal csapattárnának nyilvánította őt. A fiúk készen álltak versenyezni, és Harry is. A győzelem mindig egy természetes vágy volt a számára, és a csapat pozitív hozzáállása a dolgokhoz mindannyiukat lázba hozta. A gólvonal mögött felsorakoztak, Ed pedig felugrott Harry hátára. Amint Edző belefújt a sípjába, elindultak. Harry futott, és még Eddel a hátán is gyors volt. Mindenki közül ő érte el legelőszőr a pálya közepén lévő kört, de amikor már félúton voltak visszafelé a gólvonalhoz, Stan elkerülte őket, a hátán Louis hangosan kiabált és szurkolt neki. Harry előretört, Ed pedig a fejpántjába kapaszkodott, minta egy ló lett volna, de úgy tűnt, ezt most Stan fogja nyerni.

- Hé! Nézzétek, ki a győztes megint! – kiabálta Louis, mintha érmet kapott volna.

Stan utálatos volt, ahogy örömtáncot járt Harry és Ed előtt. – Harry magasabb és izmosabb, és én mégis gyorsabban futok Louis-val a hátamon. – Csapattársaik felszabadultan nevettek az érzelmi kitörésén.

Harry jóindulatúan felhorkant. – Louis-nak szó szerint semmi súlya.

- Meg tudnám csinálni Eddel a hátamon is – mondta magabiztosan, és csípőre tette a kezét.

- Ó, tényleg? – kétkedett Harry. Louis kicsi volt és izmos, de tuti biztos, hogy nem volt nehezebb Ednél.

- Igen, tényleg.

- Jó – vont vállat. – Gyerünk! – Megfordult, hogy megkeresse Louis-t a fiúk között. – Lewis! – mondta, amikor látta, hogy éppen az izzadságot törli le a homlokáról.

- Nekem ehhez mi közöm? – kérdezte homlokráncolva, de izgatottnak tűnt.

Stan beállt Harry mellé a vonalhoz. – Cserélünk. Ed, ugorj a hátamra!

Harry intett Louis-nak, eldöntve, hogy nem veszíthet pont Stan ellen. Főleg nem azután, hogy állandóan vigyorog és húzogatja a szemöldökét Harry bordáira. Harry jobban akarta, hogy a srác veszítsen, mint hogy ő maga nyerjen, de Louis combjait sem bánta a dereka körül. Nem hitte, hogy a verseny látszata alatt Louis bánná, ha egyszer-egyszer megérintik egymást.

És igaza lett. Louis habozás nélkül felugrott a hátára, és szorosan odasimult hozzá. A kezei a felsőjének elejét markolták, karjait pedig a vállán pihentette. Harry Louis térdei alá fonta a karját, és erősen tartotta. A fiú arca majdnem hozzáért a feje búbjához, és egy pillanatra megborzongott a közelségétől. Emberek között voltak. Louis egész testével körül volt ölelve.

Lerázta magáról az idegesség nagy részét, de egy apró kis szikra azért még maradt a felszín alatt.

- Ha nyersz, este gratulálás gyanánt leszoplak.

Harry hangosan felnevetett. Az idegei megremegtek, de a fiú halk szavaitól bukfencezett egyet a gyomra. Louis ismét megnyugtatta, és ez hihetetlenül jó érzés volt. Néha az agya azt képzelte, hogy Louis tökéletes. Tudta, hogy ez nem így volt, de néha úgy érezte, ő legálabb tökéletesen ismerte Harryt. Mindig tudta, mit csináljon, hogy jobban érezze magát, és hát ritka ilyen embert találni.

Szóval ahogy rohantak keresztül a pályán, Louis Harry hátán, Ed meg Stanén, jól volt. Egy rövid pillanatra boldognak érezte magát. Szabadnak. A combjai égtek, a vádlijai enyhén fájtak, és a torka megtelt levegővel, ami egyszerre volt langyos és frissítő. Jó érzés volt.

Gyorsabb volt Stannél, és a csapattársának ez nagyon nem tetszett. Harry nem vette észre, amíg Louis nem kezdett el kiabálni, hogy „Hé! Csalás!", úgyhogy már túl késő volt. Megpillantotta Ed lábát, közvetlenül azelőtt, hogy Louis térde alatt a csípőjébe rúgott volna. Megbotlott a futás miatti sebességtől, de ez a bohóckodás csak megnevettette. Louis hangja szórakoztató volt, teste pedig megnyugtató.

- Egyenesen, Styles! – kiabálta Edző, miközben Harry visszaszerezte az egyensúlyát.

A szavak viccesek voltak, és mielőtt Harry átgondolhatta volt, már kiabált is vissza. – Próbáltam, de nem megy!

Nem volt ideje megdöbbenni a saját szavain, mivel a feje fölött Louis őszinte nevetésben tört ki, mintha a vicc magától Michael McIntyre-től jött volna, Stan pedig olyan gyorsan futott vissza a csapat felé, mint ő.

Louis erősen belemarkolt Ed felsőjébe.

- Ez kibaszottul csalás, Tommo!

- Ne a játékost utáld, hanem a játékot, haver.

Ed ismét rúgott egyet Harry felé, aki ugyanolyan hangosan kiáltott fel, mint Louis, és mindketten hangosan szidni kezdték az ellenfeleiket. Louis súlya és Ed támadási ellenére Harry gyorsabb mozgásra késztette a lábait. Végül, pont a vonal előtt a vörös hajú fiú jó helyen rúgta meg, így Harry megbotlott Louis alatt és oldalazva ráestek Stanre és Edre a célvonalon. Harry laposan ért földen Louis alatt, a másik kettő fiú pedig egy konkrét kupac volt a fűben.

Meghallotta Louis nyöszörgését, és egyből aggódni kezdett. – Jól vagy, Lou?

- Jobb, ha senki sem törte el a lábát, mert vasárnap rohadtul gyilkolnunk kell! – kiabálta az egyik fiú.

- Nyertünk! – jelentette ki Louis, és boldogan felemelte a kezeit. Győzedelmes molyos játszott az ajkain, mire Harryn egyből végigfutott a megkönnyebbülés.

- Akkor jól vagy? – kérdezte újra.

Felállt és bólintott. – Nagyon.

Karamellszínű haja a homlokába omlott, a felsője pedig lelógott a mellkasa felső részéről. Harry nem tehetett mást, csupán azt, hogy egyetért abban, hogy a fiú valóban jól volt. Nagyon.

Harry felállt, és Louis-t is magával húzta, aki vigyorogva találkozott a tekintetével egy rövidke pillanatra, mielőtt visszafordult volna Stanhez veszekedni a versenyről. Harry is csatlakozott hozzájuk, mert szerette az érést, hogy végre Louis csapatában lehetett.

Edzés után Harry hazament, lezuhanyozott, és elgondolkodott azon, hogy megkéri a szüleit, menjenek el megnézi az elődöntőt vasárnap. Louis tanácsa ott visszhangzott a fejében, és érezte, hogy az ellenállás felveszi a harcot a bíztató gondolatokkal. Mi van, ha egyszerűen csak nemet mondanak? Vagy ha azt mondjak, hagy talán, de mégsem mennek el? Talán jobban jár, ha inkább nem tudja mi lenne ebből. Talán jobban jár, ha megvédi a szívét a további sérelmektől.

Amikor találkozott a konyhában az anyukájával, ismét eltűnődött, hogy megkérdezi.

- Mi újság, drágám? – kérdezte a nő munkaasztalnál, az iPodja fölött. Farmert és fekete blúzt viselt, a barna fürtjei pedig finoman bekeretezték az arcát. Harry lenézett a lábára, és rájött, hogy mindketten hasonló ruhában voltak. Ő maga is világoskék farmert, fekete pólót, valamint edzőcipőt viselt. A sötétkék pulcsija ott volt a kezében, ujjaival görcsösen szorongatta az anyagot.

- Öö, Louis-nál töltöm a hétvégét.

- Ó? – Nem tűnt rémültnek, és látszólag nem taszította az ötlet. Nyugodtnak tűnt, mintha nem is bánta volna annyira a dolgot. Harry remélte, hogy tényleg így érzett. – Akkor remélem, hogy vasárnap este, lefekvés előtt majd találkozunk.

Ez tökéletes lehetőség lett volna mesélni neki a meccsről, és megkérni, hogy jöjjön el.

- Én is – motyogta helyette, aztán felvette a táskáját a földről, átvágott a nappalin meg az előszobán, és kiment az ajtón.

Az autóban eltűnődött, hogy vajon helyesen cselekedett-e vagy sem. Mire elért Louis házához, még akkor sem tudta.

Leparkolt az utcán, megfogta a táskáját, és végigment a verandára vezető kis ösvényen. Valaki odarakott egy lila virágot, ami az előző nap nem volt ott, de Harrynek tetszett a színe. Bekopogott az ajtón, és vagy három percet várt, mire az kinyitódott.

Aztán ott állt ő. Fekete rövidnadrágban és fehér pólóban. Sport zoknit viselt, a haja pedig nedves volt a zuhanytól.

- Simán bejöhettél volna – mondta. – Egyedül vagyunk.

Harry ajkai mosolyra görbültek – Egyedül vagyunk – ismételte meg.

Louis megforgatta a szemeit, de ő is vigyorgott, amikor megfordult, hogy visszamenjen a házba. – Ne forgass a fejedben semmin.

Harry becsukta maga mögött az ajtót, és kilépett a cipőiből. Ott is hagyta őket a bejáratnál, hiszen tudta, ma este nem kell elrejteni. – Pedig mindig azt csinálom. Azt hittem ezt már tudod.

- Tisztában vagyok vele. Azért mondtam.

- De most már nem tudok semmi mást forgatni a fejemben, csak ezt. – Követte Louis-t a nappaliba, figyelte, ahogy elterül a kopott bőrkanapén, és úgy döntött, ő is követi a példáját. Bepréselte magát a fiú és a támla közé.

- Máris otthon érzed maga, mi? – fújtatott Louis, de belekapaszkodott Harry karjába, hogy ne essen le.

Érezte, ahogy Louis válla kényelmetlenül az arcának nyomódik, de csak élvezni tudta a pozíciót, amiben találta magát. Szokásos módon nagyon jó illata volt a másik fiúnak. – Te hívtál át, emlékszel?

- És megengedtem, hogy ellopd a helyem a kanapén?

Harry beszéd közben ránézett Louis állkapcsára. – Sosem panaszkodsz, amikor megérintelek...

Louis egy pillanatra csendben volt. – Nem – mondta komoly hangnemben, és úgy hangzott, mintha egyetértett volna.

Harry akaratán kívül is elmosolyodott, a keze pedig Louis csípőjére csúszott, és hagyta, hogy az ujjai befurakodjanak a felsője alá, ahol követve a nadrágja vonalát gyengéden végigsimított a bőrén, amíg középre nem ért. Érezte, ahogy a fiú hasa megmozdul az érintése alatt. Ott, a köldöke alatt az apró szőrszálak puhák voltak. Louis nem mozdult, miközben Harry ujjai gyengéden végigsimítottak a bőrén, és az szőrszálak finoman behajlottak tőlük.

Louis vállához nyomta az orrát, és a ruhája anyaga hozzáért az ajkaihoz, a mosószer illata pedig minden légvételkor simogatásként érte. – Min gondolkozol most...? – motyogta.

Tudni akarta, mit gondolt Louis, amikor Harry az oldalához van bújva, amikor az ujjai bejárják a bőrét, amikor egyszerre lélegeznek. Arra gondolt, hogy komolyan össze kéne jönniük? Mert Harry igen. Akárhányszor összebújva feküdtek, ő mindig erre gondolt. Bárcsak az enyém lenne, én pedig az övé. Miért nem kérte meg Louis, hogy legyen az övé?

- Azon, hogy... – Louis behunyta a szemét és nyelt egyet. – A kezeid nagyon hosszúak... és szálkásak.

Harry megdöbbenten felkacagott.

- Miért nevetsz? – vonta össze a szemöldökét, még mindig csukott szemmel.

Harry mosolyogva megrázta a fejét. Valahogy tetszett neki a fiú válasza. Lenézett a Louis hasán elterülő kezére, és tetszett neki a látvány. Úgy tűnt, mintha oda tartozna, és csakis ő érintheti meg Louis-t, senki más.

- Őszintén, kibaszottul furcsa, hogy valaki ennyire hasonlít egy békára, mégis ilyen szép, egyáltalán nem békára emlékeztető kezei vannak.

- Hé! Nem is hasonlítok a békára...

Louis elvigyorodott, ami egy pillanatra ördöginek tűnt, de aztán látszólag jobban átgondolta a mondanivalóját, mert a mosolya kedvesebb lett. – A helyedben ezt bóknak venném.

Harry rásandított. – Igen?

- Igen – bólintott határozottan Louis.

Harry Louis-ra simította a kezét, és hagyta, hogy az ujjai egy kicsit befurakodjanak a nadrágja korca alá. Louis hátradőlt a párnákon, mintha kényelembe helyezte volna magát. Harry elhúzta a kezét.

- Hé!

- Na látod.

Louis kinyitotta a szemeit. – Mit?

- Na látod – ismételte Harry. – Te is forgatsz valamit a fejedben.

- Lehet – vigyorgott. – Visszateheted a kezed.

- Nem azért jöttem, hogy egész hétvégén csak dugjunk.

- Nem is számítottam rá.

Harry elharapott egy mosolyt, és visszatette a kezét Louis hasára. A bőre meleg volt, Harry pedig hagyta, hogy a tenyere felcsússzon a mellkasára. A szíve hevesen és egyeletlenül vert.

- Plusz – adta hozzá Louis. – Nincs szex a nagy meccs előtt, igaz?

Harry nem volt benne biztos, hogy egyetértett ezzel, de nagyon tetszett neki az ötlet, hogy az egész hétvégét Louis-val töltse. – Akkor mit csináljunk ma este?

- Rendelhetnénk pizzát. Meg van sör. És nézhetnénk valami filmet.

Ez igazán nagyon jól hangzott.

- Oké – mosolygott Harry Louis pólójába. Louis ismét behunyta a szemét, és a jobb kezével közelebb húzta magához Harryt a csípőjénél, Harry pedig a fiú oldalához bújt, és hagyta, hogy a keze megint Louis nadrágjára essen. Amikor Louis még mindig nem szólt semmit, beakasztotta az ujját a bokszere korcába.

- Mire gondolsz?

- Most éppen a pizzára.

Harry felnézett az arcára, és hirtelen elszorult a torka. – Louis... – Kibasztottul szerelmes vagyok beléd.

- Igen, édes? – kérdezte néhány pillanatnyi csend után.

Harry beszívta a levegőt, és találkozott Louis kék, kék szemeivel. A szíve kihagyott egy ütemet.

- Öö... akkor megrendeljük? A... a pizzát? – Nem ezt akarta mondani, de muszáj volt kinyögnie valamit.

- Igen, persze. – Louis felült és kivette a telefonját a zsebéből, Harry pedig vonakodva arrébb ment. – Szerintem én pepperónisat kérek. Te megint a burratásat és rukkolásat szeretnéd, vagy azt az undorító cukkinisat és paprikásat? Ne, ne válaszolj. A rukkolásat kapod. A másikon nem ízlett a fokhagyma, igaz? Kurva életbe, de szar volt az, tényleg! Akkor pepperónisat és rukkolásat rendelünk, és majd felezünk. Jól lesz?

Harry csak bólintott. Valahogy zavarba ejtette, hogy Louis milyen sok dologra emlékezett. A fiú mellette annyira elhallgatta az érzéseit, de mégis olyan nyitott volt egyszerre! És most nem arról van szó, amit mond, hanem amit tesz. A tettei valóban többet mondtak, mint a szavak, és az elmúlt hónapokban olyan dolgokat csinált, amik miatt Harry úgy hitte, lehetséges, hogy ő is ugyanúgy érez. Nem merte biztosra venni, hogy Louis szerette, de reménykedett benne. Lehet, hogy Louis nem tudta, hogy Harry szerelmes volt belé, de talán érzett valamit.

Louis egy pillanatra megérintette Harry fürtjeit közvetlenül a füle mögött. – Hé? Átveszem a pizzákat, addig te válassz egy filmet, rendben?

Harry ismét bólintott. Ha együtt lennének, közösen is elmehetnének, kéz a kézben várakozhatnának a pizzázóban, és megcsókolhatnák egymást a kocsi mellett. De nem voltak együtt, és egyikük sem coming outolt még nyíltan. Szóval bent maradt és választott egy filmet.

Louis fél óra múlva ért haza. Harry addig készített ki tányérokat és evőeszközöket a dohányzóasztalra a tv előtt, és amikor a fiú megérkezett, már rendesen éhes volt. Louis egyből letette a pizzákat az asztalra, aztán lehuppant a kanapéra, combját lazán Harryének döntve.

És egész este így is maradt. Minden, amit csinált könnyed magabiztosságról árulkodott. Annyira gyengéd és nemtörődöm volt, ahogy Harrynek dőlt a kanapén, ahogy a keze időnként megérintette Harry karját, miközben beszélt, ahogy felszabadultan nevetett, ahogy ostobán jól nézett ki, amikor szarkasztikusan felvonta a szemöldökét és vigyorogva nézett Harryre, amikor az valami olyat mondott, amivel nem különösebben értett egyet. Harry ráébredt, hogy ez Louis igazi oldala. Ilyen volt, amikor nem veszekedett, nem sértegetett senkit, nem érezte magát sarokba szorítva, és nem volt nyomás alatt. Ez volt a nyugodt Louis Tomlinson.

Harry ettől csak még jobban szerette őt. Szerette Louis kezének érzését, a melegét, de leginkább azt, hogy Louis úgy viselkedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Harry a karjaiba bújik, miközben egy Disney mesét néznek a tv-ben. Valóságosnak érezte.

Amikor végül lefeküdtek és a paplan alá bújtak, miután órákig egymás mellett voltak, Harry egyedül a Manchester United Ifjúsági Akadémiájára tudott gondolni. Hogy muszáj bekerülnie oda, különben végig kell majd néznie, hogy Louis kicsúszik a kezei közül, amikor százhatvanhárom mérföldre költözik tőle.

Már a puszta gondolattól rosszul lett. 

2022.12.25.