Amikor Harry kinyitotta a kocsiajtót, Louis az anyósülésen ült némán, keresztbe font karokkal, és az udvart nézte. Harry bedobta a hátsó ülésre Louis táskáját, beült a volán mögé, aztán beindította az autót. A csend túl nagy volt Harrynek, ezért gyorsan bekapcsolta a rádiót, amiből egy halk zene kezdtet szólni. Halkan dúdolt, remélve, hogy így megtörik a jég. Viszont nem. Louis meg sem moccant az ülésen.

Túl korán értek oda a másik fiú házához. Nem akarta, hogy Louis elmenjen. Ő sem akart hazamenni és újra szembenézni a családjával.

Leparkolt a padkánál Louis otthona előtt, és megpróbálta összeszedni magát. A hangja halk volt, amikor megszólalt: - Még mindig mérges vagy, kicsim?

Louis hirtelen felé fordította a fejét, mozdulatai tele voltak dühvel. - Ne hívj így.

- Louis.

- Utállak.

Harrynek nem tetszett ez a szó.

- Nem terveztem, hogy ez az egész megtörténjen.

Louis összehúzta a szemeit. - Tudom, hogy káoszt akartál, Harry. Csak úgy, ahogy azt is tudom, hogy múltkor ott kint a házatok előtt azért csókoltál meg, mert azt akartad, hogy az anyukád lássa. Mindenre van valami szokásod.

Nos. Tulajdonképpen Harrynek meg sem fordult a fejében, hogy Louis tudta, hogy annak oka volt. Azonban nem mintha az a csók csak emiatt lett volna. Szerette megcsókolni Louis-t. Sőt, imádta. Jó érzés volt. Ráadásul egyáltalán nem volt semmilyen titkos szokása. Inkább csak elhamarkodott döntéseket hozott erős érzelmek alapján, amiket később mindig megbánt.

- Nincs - felelte.

- Szóval, amit mondtam nem igaz?

- Jó. - Nem hazudhatott róla. - Tudtam, hogy nézett.

- Nem értelek! - kiáltott Louis idegesen felemelve a kezeit. - Ez egy titok, Harry! Nem bírjuk egymást - szexelünk. És senkinek sem kéne tudnia róla! Aztán megcsókolsz az anyád előtt, és jelenetet csinálsz a születésnapodon az egész családod szeme láttára, mintha figyelemért könyörögnél! Csak közölném, hogy kibaszottul nem így kell titkot tartani.

Vállai fel-le mozogtak, miközben Harry rámeredt. Bárcsak tudta volna, mennyire igaza volt. Harry tényleg figyelemért könyörgött. Nem adták át neki minden nap ezüsttálcán. Arra azonban nem számított, hogy Louis ennyire észreveszi a részleteket. Nem tudta, hogy ilyen könnyen átlát rajta.

- Ne haragudj - nyögte ki nagy nehezen ezt a két szót. Nehéz volt belenéznie a másik fiú szemeibe, főleg amikor azok ekkora erővel bámultak a sajátjába. Harry végül elfordította a tekintetét. Hogy lehetett, hogy Louis szavai, tettei, sőt, igazából minden, amit csinált padlóra küldték Harryt? Mikor nyert egyáltalán ő? Louis volt mindig a győztes. - Elfejeltetted a születésnapomat - tette hozzá.

- Bocsánat, édesem. Nem mintha randiznánk vagy ilyesmi.

Számított ez? Harry szíve úgy érezte, igen.

- Mégis szoktál rá emlékezni.

- És most ezért vagy mérges? - sóhajtott fel, és a házat nézve újra keresztbe tette a karjait. - Adtam tavaly egy ajándékot. De tőled nem kaptam semmit.

- Szakításban voltunk.

- Akkor is a szülinapom volt, nem?

- Én most mégsem kaptam meg az ajándékomat.

- Hát nem is fogod - fújtatta Louis. - Még mindig haragszom rád a hülye szülinapi buli miatt.

Tényleg hülye buli volt. Harry az egészet utálta. Kivéve azokat a részeket, ahol Louis gyengéd és meleg volt az oldalának dőlve. Pedig elég jól megvédett ott bent - mondta Gemma. Igaz volt. Megvédte. Azt mondta, Harry megérdemelte, hogy kapitány legyen. Louis vajon tényleg így érezte? Harry nem tudta, mit gondol valójában a fiú. Soha. A tettei egyszer sem árultak el semmi az igazságból. Még egy fikarcnyit sem.

- Ha bocsánatot kérek, megengeded, hogy nálatok aludjak? - suttogta. Ha nem lett volna ennyire kétségbe esve, talán meg sem merte volna kérdezni.

- Ne nyúlj hozzám és egy szót se szólj - jött a válasz egy nehéz pillanatnyi csend után.

Ezután Louis megfogta a táskáját, és kiszállt a kocsiból. Harry megkönnyebbülten sietve leállította a motort, és követte a fiút a ház felé.

Úgy tűnt, bár Louis mérges volt, mégsem tudott nemet mondani. Még mindig ő volt Harry vigasza, amiért ő végtelenül hálás volt.

Amint Louis odaért a bejárati ajtóhoz, megállt minden mozdulatában. Harry majdnem nekiment, de sikerült időben megállnia. Louis háta csupán centikre volt a mellkasától, és magához akarta szorítani, hogy a nyakába temethesse az arcát és ott maradjon. Azonban Louis felsóhajtott, Harry szerint félt bemenni a házba. Ismerte az érzést, de azt viszont nem értette, Louis miért érezte.

- Mi az? - kérdezte.

- Nem beszéltem Lottie-val egész nap. Reggel óta.

Harry egyedül Louis vállának merevségét látta. Be akarta tenni a ruhája alá a kezét, hogy ellazítsa.

- Ugye nem hiszed, hogy valakinek elmondta?

- Nem? - Ez egy kérdés volt.

Harry nem tudta tovább visszatartani a kezeit. Louis hangjában az aggodalom meglepő volt, de szörnyű. És ez neki egyáltalán nem tetszett. Kezei a kék szemű mellkasára kúsztak, és magához húzva a fiút bezárta a maguk közötti helyet. Remélte, hogy Louis jobban érezi magát ettől; ő jobban érezte magát.

- Semmi baj - biztosította. - Semmi baj. Nem mondana semmit. Biztos vagyok benne. - Lehetetlen volt elképzelni, hogy Louis húga nem védené meg Louis-t. Az ők kapcsolata Harrynek olyan volt, mint az arany.

- Túl sok hited van ez emberekben. - Ez nem is volt igaz. Vagy igen? Akárhogyan is, de látszólag Harrynek túl nagyok voltak az elvárásai az emberekkel szemben, akik ha nem tudtak megfelelni ezeknek, akkor visszazuhant az acélpengék végtelen szakadékába. Úgy tűnt, Louis ennek pont ez ellentéte. Kívülről a családja és a barátai olyan volt, mint egy összefüggő fonálgombolyag.

- Te meg nem bízol senkiben.

- Realisztikus vagyok.

- Cinikus.

Igen. Cinikus. Nem tudta elhinni, hogy a dolgok jól is alakulhatnak. Vajon ezért edzett annyit? Miért kompenzálta túl az iskolai munkát? Nem gondolta, hogy a dolgok lehetnek természetesek és jók...? Harry ennek az ellentéte volt. Mindig azt hitte, hogy majd jól alakulnak a dolgok, de aztán meg pofára esik. Fogalma sem volt, melyik életforma lehet az egészségesebb.

- Ugyan az - morogta válaszul Louis, és sikerült kinyitnia a kulcsával az ajtót. Harry vonakodva elengedte őt, de követte a házba, és kibújt a cipőiből. Belül sötét volt, de meleg. Felmentek az emeltre, kikerülve azt a bizonyos lépcsőfokot, és miután Harry becsukta maguk után Louis szobaajtaját, felkapcsolta a villanyt.

Rendetlenség volt. Harry reggel észre sem vette, hogy szét voltak szórva a párnak, és a takaró is inkább földön volt, mintsem az ágyon. Még ennyi idő után is eszébe jutott Louis testének érzése magán. Emlékezett Louis csillámmal beborított testére a délutánról. De leginkább arra, ahogy mellette ülve a kanapén a fiú halk szavakat súgott a fülébe.

Louis levetkőzött Harry előtt. Lehúzta a farmerját, és kigombolta a kölcsönkapott ingét. Harry figyelte, hogy az enyhén csillámporos válla feszülten mozog a lámpafény alatt. Ez alkalommal Harry nem akarta kontrollálni a kezeit. Louis mindent tudott éreztetni vele, hát akkor miért nem tehette volna meg most is? Harry érezni akarta Louis-t.

Kezeit a fiú csípőjére simította. A teste szilárd volt.

- Harry... - sóhajtotta.

- Szabad?

Lehetne, hogy Louis megfordult és segít Harrynek jobban éreznie magát? Úgy tűnt, ezt csakis Louis-val tudta elérni... Megremegett a légvétele, ahogy erősebben megszorította a másik fiú oldalát. Gyötredelmes volt várni a válaszát. A teste... Atya ég. Harry Louis tarkójának nyomta az orrát. Kérlek.

- Bátor vagy - mondta Louis lélegzetvisszafojtva. Harry kezei a hasára csúsztak, és közelebb szorította magához.

- Akarom, hogy megdugj, Lou - mondta, mert már nem bírta tovább. - Hetek óta nem dugtál meg rendesen. - Louis nem mozdult, de a mellkasa gyorsabban mozgott a tenyere alatt. A háta közelebb nyomódott Harry testének, így könnyebb volt tovább suttogni: - Akarom... Akarom, hogy lefogj, széttépj, és úgy dugj meg, hogy napokig ne tudjak járni.

Louis gyorsan és megfontoltan megfordult. Volt valami heves a szemében, talán szexuális vágy, de Harry örült neki. Louis ujjai Harry felkarja köré fonódtak, miközben az ágy felé terelte őt. Ott hátradöntötte rajta, és elszántan fölé mászott. Bármi is volt a fejében, Harry elfogadta. Könnyedén. Bármit, amit akart.

- Akkor, azt akarod, hogy tönkre tegyelek? - kérdezte. A kezei szilárdan tartották Harry csuklóját a feje fölött. Egész este Harry légvétele és szívverése heves volt. De most, ebben a pillanatban nyugodtnak érezte magát. Válaszul bólintott a fiú szavaira, és lepillantott oda, ahol az alhasuk összeért. Louis combja az övének volt nyomódva, az ágyéka pedig csak egy centivel volt a sajátja fölött.

Louis körmei belemélyedtek Harry csuklójába. Kifújta a levegőt erre az éles érzésre, de egyedül csak nyögdécselni tudott, amikor a fiú lehajolt és a szájával végigsúrolta az állkapcsát. Közelebb akarta Louis-t. Azt akarta, hogy erősebben nekinyomja magát. Harry felemelte a csípőjét, de Louis arrébbhajolt, amitől az egész altestében továbbra is erős vágyakozást érzett. Többet akart. Louis meztelen bőrét a sajátján. A tökéletes testét az övén.

- Használhatjuk a csillámot? - kérdezte. - Kérlek.

- Komolyan?

- Aha - bólintott Harry vigyorogva a gondolatra.

- Oké - mondta Louis lélegzetvisszafojtva, aztán lemászott Harryről, és elkezdett keresgélni a táskájában. - Vedd le a ruháidat - utasította, mire Harry kigombolta az ingét, levette a nadrágját, és mindkettőt ledobta a földre, aztán visszafeküdt a hátára. Ez alkalommal egy nagyon kicsit izgult. Louis hangjában tekintély volt, ami szex közben általában sosem szokott. Ez pedig nagyon izgalmassá tette a dolgokat.

Egy pillanattal később Louis már vissza is fordult az ágy felé, ez alkalommal egy spray-vel a kezében. - Hogy akarod?

Hogy hogyan akarja Harry?

- Rád. A mellkasodra.

- Baszki, rendben.

Louis maga felé fordította az flakont, és lenyomta a gombot. Az arany úgy tapadt rá a bőrére, mintha mindig is odatartozott volna. Tökéletes volt. Harry még sose látott senkit, aki ilyen ijesztően gyönyörű lett volna.

- Gyere ide. Most - parancsolta.

Louis ledobta az spray-t, odament az ágyra, és elhelyezhetett Harry lábai közt, amiket ő egyből a fiú teste köré font. Kezeit végigsimított Louis állkapcsán, és lenézett az arany csillámportól ragyogó mellkasára.

- Teljesítem három kívánságodat, szülinapos fiú - mondta Louis halk, de határozott hangon. Kezeivel megragadta Harryt, így szorítva lehetetlenül közel az alhasát.

- Dzsinn vagy? - Vagy a legcsábítóbb teremtmény, amit Harry valaha látott.

- Hát, ha jól dörgölsz meg... - nevetett Louis a saját viccén, és Harry sem bírta ki, hogy ne csatlakozzon. Butaság, de Louis nevetése mámorító volt. Harry levezette a kezeit az állkapcsáról, át a mellkasán, egyenesen le az ágyékáig. Végigsimított a fiú bokszerén, és érezte, hogy már majdnem teljesen kőkemény. Louis előrelendítette a csípőjét, Harry pedig visszafojtva egy nyögést találkozott a mozdulatával.

- Mit választhatok akkor?

- Amit csak akarsz.

Amit csak akart. Harry azt válaszhatott, amit csak akart.

- Akarom... - Elterelte a figyelmét Louis hasa az ujjai alatt. - Baszki, imádom a csillámot.

Louis megfogta a kezét, és feljebb csúsztatta a testén. A mellkasa közepénél állt meg, és ott is tartotta. Harry felnézett, miközben alig kapott levegőt, hiszen a tenyere alatt tisztán érezte Louis szívverését. Aztán Louis közelebb nyomta a kezét. A felesleges csillámpor ráhullott Harryre, és ez már tényleg túl sok volt. A másik fiú is úgy érezte, hogy ez az egész lenyűgöző? Mert Harry igen. Louis szíve ott volt közvetlenül a tenyere alatt.

Harry visszafogta magát, hogy ne gondoljon túl messzire és ne képzeljen el olyan dolgokat, amiket később nem tudna visszavonni. Nem akarta elképzelni, mert akkor a végén nem tudna csalódni. Elvette a kezét Louis szívéről, és beletúrt a karamell hajába. A kék szemei csillogtak. Vigyorgott a közöttük hulló csillámra. Harry a nyakán tartotta a kezeit, mert nem volt hajlandó újra megérinteni azt a helyet a szíve fölött. Az a hely nem volt az övé.

- Akarom a nyakadat - súgta Harry, és nyomott egy csókot Louis állkapcsa alá. Isteni illata volt. - Aztán akarom az ujjaidat... mélyen. És aztán... - Azt akarta, hogy Louis válasszon. Mindennél jobban azt akarta, hogy azt csinálja, amit ő akar. Hogy megmutassa Harrynek, hogy valójában mi is zajlik a fejében. - Te választasz.

- Én választok? - Látszólag össze volt zavarodva, hogy Harry önkén a kezébe adta a döntést.

- Igen - mondta határozottan. - Te választasz. Amit csak akarsz. - És... - Mármint, aminek köze van kettőnkhöz.

Úgy tűnt, örült neki.

- Basszus. Oké. Mi legyen az első?

Harry egyszerűen csak akarta Louis-t, és minél gyorsan megkaphatta, annál jobb.

- Ujjak. Istenem, akarom az ujjaidat.

- Fordulj meg, Harry. - Egy kicsit elhajolt, Harry pedig még soha nem engedelmeskedett neki ilyen gyorsan. Átfordult a hasára, és hamarosan már érezte is az ágynemű illatát. Még mindig gyűrött volt a reggelről, de szokás szerint alma és eper szaga volt. Azt kívánta, bárcsak otthon, a saját ágyneműjének is ilyen illata lenne.

Louis közelebb mászott Harry lábai között, kezeit pedig lecsúsztatta az oldalán, amíg el nem ért az alsója korcáig. Ott megállt, és az ujjait belenyomta a feneke fölötti részbe. Harry szája nyitva volt, ajkai nedves foltokat hagytak az ágyneműn, ahogy hallotta Louis mély, izgató nyögéseit. Harry halántéka izzadt volt, és az ágy széléről odahúzott megához egy párnát. Szüksége volt valamire, amibe kapaszkodhat.

Louis lehúzta a bokszerét, Harry pedig közelebb szorította a párnát. Nem látta a fiút, de mindenhol érezte. Kalimpált a szíve a bordái alatt, és amikor Louis széttárta a félgömbjeit, úgy érezte, meg fogja semmisíteni az égető vágy. Louis már nem egyszer volt így mögötte, de ebben a pillanatban a benne lakozó megfontoltság és tekintély sokkal izgalmasabbá tette a dolgot.

- Tiszta vagy, igaz?

- Igen, igen. - Kötelező ellenőrzés.

Louis ujjai csiklandozták Harry belső combjait, ahogy széjjelebb tolta a lábát. Nem siette el. Normál esetben Harry szerette ezt. Szerette, amikor Louis figyelte őt, végignézett rajta, és magához ölelte azt, amiben igazán gyönyört talált. Harry ezt nem tagadta meg magától. Egy cseppnyi bűntudat nélkül képes lett volna megnézni Louis minden egyes porcikáját. Most viszont azt akarta, hogy siessen. Oda akart menni, ahová a legvégén mindketten elakartak jutni.

- Lehetek az első?

- Hm?

- Előbb az én kívánságom. - Ez már nem volt kérdés. Louis irányított, Harrynek pedig el sem kellett mondania, hogy amit csak akar, benne van. Harry minden megtenne neki.

Ledermedt, amikor érezte, hogy Louis nyomott egy puszit baloldalon a fenekére. A másik fiú nem reagált, csupán erősen tartotta őt, a hüvelykujja pedig belenyomódott a bőrébe, ahogy jobban széttárta. A csókjai közelítettek középre, és amikor a nedves ajkai találkoztak Harry nyílásával, megtörten és alávetetten belenyögött a párnába.

Nem kapott levegőt, mert Louis kezei erősen és határozottan tartották. Döbbenetes volt, ahogy be tudta küldeni Harryt ebbe az elfogadással összekuszált vágyállapotba.

Louis nyelve nedves volt és incselkedően mozgott, ajkai pedig különféle mozdulatokban szívta. Úgy tűnt, pontosan tudja, mit csináljon, hogy Harryt arra a furcsa határra sodorja, ahol azt akarja és gondolja, hogy már nem bírja tovább. Az érzés túl sok volt, de egyben kevés is.

- Louis - nyöszörgött Harry. A nyaka tiszta izzadt volt, és a hátát is nyirkosnak érezte.

- Jól vagy? - A lehelete forró volt a bőrén. Harry még csak válaszolni sem volt képes. Csupán csak nyögni tudott a fiú szájának érzése miatt. Louis bíztatásnak vette a némaságát, így visszanyomta a száját Harryre. A nyelve nedves és forró volt, a nyála pedig lefolyt Harry bőrén. Ez... Nem is talált rá jó szót. Még soha nem érzett ilyen vadul bensőséges dolgot.

A farkáért nyúlt, de Louis megállította.

- Ne - mondta. - Ne nyúlj hozzá, Harry.

- Nem bírom. - Olvadozott, zuhant. Az elájulás szélén volt.

- De igen - mondta Louis határozott hangnemben.

Harry remegve beszívta a levegőt. Visszhúzta a kezét, de megragadta Louis karját.

- Kérlek - könyörgött. Összekulcsolták az ujjaikat. Harry kifújta a levegőt.

- Tartsd szét akkor a lábaidat.

Oké. Ez menni fog. Egészen addig, amíg valamibe kapaszkodhat. Szét tárta a lábait, érezve a fiú nyálát lefolyni a bőrén. Összeszorította a szemeit.

- Jézusom - hallotta meg Louis nyögését. Visszatette Harryre a száját, ami már a túl sok határa volt.

- Louis - kapkodta a levegőt. - Ujjak, Lou. Ujjak

- Készen állsz?

- Igen, faszfej - nyüszítette. - Csak, basszus. Akarom... - Louis lehajolt, hogy megpróbálja kivenni a kezét Harryéből, aki viszont nem volt hajlandó elengedni őt, és erősen összekulcsolva tartotta az ujjaikat. Louis pedig ahelyett, hogy elengedte volna kezét, az ujjait használta arra, hogy széttárja a fenekét. Harry először csak a meleg, nedves nyelvét érezte... aztán az ujjait. A hüvelykujját, aztán a kisujját. Harry a matracon vonaglott, és a farka az ágyneműnek volt szorítva. Louis keze nem engedte, hogy megérintse. Nemet mondott.

- Többet - kérte. Könyörögte. Nem igazán tudta, milyen volt a hangja. Minden homályossá vált. Végül már nem bírta tovább. - A farkadat. A farkadat akarom, Louis. Szükségem van rá. Most. - Nyöszörgött. A szája nedves volt a párnán. A lehelete benedvesítette az anyagot.

Louis nem pazarolta az időt. Az ujjai eltűntek, és bár Harry nem látta, de érezte, hogy az óvszerért nyúl. Mégis, a jobb keze Harryét szorongatta. Harry képtelen volt elengedni.

Összerándult, amikor megérzett pár csepp síkosítót magán

- Louis - sziszegte.

- Bocs.

Harry érezte Louis hosszát a fenekénél. Várt. Aztán lassan elmerült benne. Sok időnyi várakozás után a gyönyör és a fájdalom végre egyesült, amitől Harrynek szinte fent akadtak a szemei. Fogaival az alsóajkába mart, és zihált, amikor Louis már tövid benne volt.

- Mozogj - kérte. Már a felgyulladás határán volt. Louis meg életében először azt csinálta, amit mondott. Begyorsított, amitől Harry teljesen eltátotta a száját. Pár perccel később a teste megfeszült az orgazmustól, és mélyen a párnába nyögve elélvezett. Összeesett a teste. Érezte a lökéshullámokat lüktetni a bőrén, és dübörögni a fejében.

- Folytasd - sürgette Louis-t. - Fejezd csak be.

Louis ismét előrelendítette a csípőjét, mire Harry lábai megremegtek. Az orgazmusa még mindig ott lüktetett az ágyékától egészen a bőre legszéléig. Nem sokkal később Louis is nyögve elélvezett, és felsőtestével rádőlt Harry hátára. Az arca szinte beleolvadt nyakába, ahova forrón kifújta a levegőt.

- Úristen - suttogta Harry, miközben érezte pulzusa lüktetését.

Louis csak hümmögött és kihúzódott, de a mozdulattól Harry egy kicsit felnyüszített. Érzékeny volt. És kész. Teljesen.

- Most legalább tizenöt órát alszok.

Hallotta Louis halk hangját válaszul, majd megfordult. Érezte, hogy a fiú tekintete a hasán állapodik meg, mire ő is lenézett, és észrevette, hogy az egész hasa be volt borítva az ondójával. Louis felemelte a kezét, amitől Harrynek eszébe jutott, hogy még mindig szorongatta az ujjait. Elengedte, és észrevette Louis összevont szemöldökét az elzsibbadt csontjai miatt.

- Ne haragudj - motyogta Harry, mire Louis vállat vont. Levette az óvszert, megkötötte, és a szoba sarkában lévő kukába dobta. Aztán visszaült az ágyra. Mindkettejükre ráfért volna egy zuhany, de látszólag Louis-t nem érdekelte. Harry odanyúlt a paplanért, és magára húzta, aztán feltartotta, hogy a másik fiú is alá tudjon mászni.

- Megtartsuk az utolsót? A kívánságokat? - súgta Louis.

- Igen - bólintott Harry, mert képtelen volt másra. Louis arca közel volt, orra csak pár centire a sajátjától.

- Rendben. - Úgy hangzott, mint egy ígéret. Louis becsukta a szemeit, Harry pedig követte a példáját. Louis mellett mindig tudott aludni.

*

Valamikor az éjszaka közepén felébredt. Csend volt a szobába, egyedül Louis lassú légvételeit lehetett hallani. Harry kinyitotta a szemeit, és észrevette, hogy a fiú, fejével a matracon, a hátán fekszik. A takaró lent volt a derekánál. A meztelen mellkasa tele volt csillámmal, de már el volt kenődve és elkezdett lejönni. A haja szétterült az ágyneműn. Louis meg sem moccant, amikor Harry felkönyökölt és előredőlt, hogy nézze őt aludni. Teljesen ki volt ütve, a világáról nem tudott, és nyugodt volt. Harry úgy érezte, ez volt az egyetlen alkalom, hogy a fiú nem érzett magában viharos viszályt; amikor aludt, és nem volt tudomása a való világról. Úgy tűnt, hogy a való világban érzelmi káosz uralkodott.

Ott, a szobában nem volt káosz. Függetlenül a piszkos ágyneműtől, rendetlen szobától, valamint az összekeveredett ondótól és csillámportól, egyedül csak nyugalom volt. Louis halkan lélegzett, az ajkai pedig egy kicsit el voltak válva egymástól. Harry felemelte a kezét, és lágyan Louis mellkasának közepére helyezte. Ezúttal a fiú szívverése egyenletes volt. Harry nyelt egyet.

Kimerítette az elmúlt huszonnégy óra, és valószínűleg Louis is. Sok minden megfejtődött, és semmit nem lehetett visszavonni. Harry mindig megbánta a döntéseit, de az előző esti intimitást viszont nem.

Ezzel együtt jött az elfogadás. Louis még mindig nyugodtan lélegzet, függetlenül attól, hogy Harry tenyere rajta volt. A szíve pedig ugyanolyan erősen vert.

Volt értelme annak, amit Gemma mondott. Azért fájtak olyan erősen Louis reggeli szavai, mert Harry törődött vele. A szívedhez legközelebb állók tudják a legkönnyebben összetörni azt, Louis pedig ott volt, Harry szívében. Ez volt az igazság. Beléesett. Hogy mikor vagy hol, azt nem tudta, de megtörtént. Gyorsan, könnyedén, és érzelmileg felkészületlenül.

Harry visszadőlt a matracra, elvette a kezét Louis-ról, és az arca alá nyomta a párnát. Louis szempillái hosszúak voltak. Az orra egyenes volt, arccsontjai magasan ültek.

Harry beszívta a levegőt, bent tartotta, aztán kifújta.

Oké.

*

Harry reggel tompa hangokra ébredt, mire összezavarodva pislogni kezdett, miközben próbálta kinyitni a szemét. Kiderült, hogy Louis már ébren volt. Éppen a fülén a telefonnal bámulta a plafont. Kiszűrődött belőle egy kis hang, de Harry nem hallotta jól, hogy tudja, mi történt.

Louis úgy nézett ki... Harry nem is volt benne biztos. A szoba világos volt, mert a redőny szélénél besütött a nap. Louis a homlokát ráncolta, a szája sarkai pedig lefelé görbültek. Harry nem szerette ezt az arckifejezését, ezért felemelte a kezét, hogy megérintse az arcát.

- Mérges. Süni - mondta álmosságtól rekedt hangon.

Louis felhorkantott, és egy gúnyos pillantással megfordult, hogy hátat fordított Harrynek. Hirtelen túl messze volt. Harry közelebb mászott hozzá, és a bal karjával átkarolta a testét.

- Komolyan. - Louis hangja váratlanul kemény volt. - Harry.

Érezte, hogy a melegség kiáramlik a testéből.

- Hűha - mondta összevonva a szemöldökét. - Nagyon ki vagy akadva?

Soha nem tudta, mit gondol Louis, de nem sejtette, hogy majd reggel ilyen bunkó és rosszkedvű lesz, főleg miután... Harry elfordította a tekintetét Louis válláról. Főleg miután ilyen tökéletes volt előző este.

- Rohadj meg. - Louis ellökte a kezét, és arrébb ment.

Harry nagyot nyelve rávette magát, hogy ne legyen mérges. Louis éles szavai újra visszatértek. Harry nem térhetett vissza abba fájdalmas állapotba. Egyszerűen nem. Az már túl sok lenne ilyen rövid időn belül. Ösztönösen úgy döntött, hogy nem hagyja magát félredobni. Az előző este után nem. Louis nem dönthetett csak úgy, hogy mikor akarja Harryt és mikor nem.

Közelebb húzódott, visszatette a kezét a fiú hasára.

- Dühös vagy? - kérdezte.

Louis felmordult. De a hang nem volt helyes. Feszültnek tűnt. Harry visszagondolt a telefonhívásra, Louis nyakának merevségére, és a lefelé görbülő szájára. Ez alakommal nem utasította el Harry érintését, hanem inkább belesimult.

- Dühös vagy, vagy szomorú-dühös? - kérdezte Harry halkabban. Lehetséges, hogy Louis csak... mérges volt?

Újra felmordult.

- Mi a baj? - suttogta.

- Niall mérges rám. - A hangja feszült volt, szinte megtört. Harryn először végigfutott a megkönnyebbülés; Louis nem rá volt dühös. Azonban ez a megkönnyebbülés azonnal el is oszlott. Louis dühös volt, és épp most mondta el Harrynek, hogy miért.

- Miért?

- Elhanyagolom őt - mondta megtört hangon. Harry még sosem hallotta őt így beszélni. Sebezhetőnek hangzott. - Nem mondtam el neki a... tudod. Szóval azt hiszi, fura vagyok és elhallgatom előle a dolgokat.

Harry próbálta feldolgozni.

- Hát, valahogy úgy, tényleg.

Az élesség Louis hangjában újra visszatért:

- Köszönöm, Harry. Komolyan.

- Mármint - próbált helyesbíteni. - miért nem mondod el neki...?

Harrynek muszáj volt elmondani Zaynnek. Ha nem tette volna, teljesen összetört volna. Zayn már nem egyszer mentette meg attól, hogy teljesen megőrüljön. Szüksége volt a legjobb barátjára és a gátlástalan támogatására. És bár nem ismerte Louis életének és kapcsolatainak minden aspektusát, úgy vélte, mindenkinek szüksége van valakire, akinek kiadhatja a gondjait, bajait. Máskülönben az ember rossz utakra tévedne, és sose találná meg a kiutat.

Louis-nak nem tetszett az ötlet.

- Ugyan már! - emelte fel a kezét maguk előtt, és hanyagul lóbálni kezdte, miközben folytatta. - Ne haragudj, Harold, de nem mindegyikünk elég boldog ahhoz, hogy képes legyen mindenki olyannal dumálni, aki meghallgat a fiúkkal való szexuális életünkről!

Harry átgondolta a szavait. Noha Louis elképzelései kicsit eltértek a valóságtól, Harry valójában nem hitte volna, hogy ez az egész a fiú számára probléma lenne. Mindig is úgy érezte, ha Louis csak úgy odamenne az anyukájához és elmondana neki minden, nem a csönd köszönne vissza. Kizárd dolog volt, hogy a családja nem támogatná. Harry nem ismerte őket, de ebben viszont egyszerűen csak biztos volt. Csak azt tudta, hogy Louis anyukája éjt nappallá téve dolgozik, hogy a gyerekeinek jó életük legyen. Ebben az értelemben pedig Louis-nak mindene megvolt, és meg csak nem is tudott róla. Csak egyetlen egy ok jutott eszébe, ami miatt nem akarná elmondani a kapcsolatukat a legjobb barátjának.

- ...Niall homofób?

- Nem! - sziszegte azonnal. - Jézusom. De ez nem azt jelenti, hogy el akarom mondani másoknak. Még nem. Sőt... soha? Nem tudom! Lehet, hogy van egy kis önfenntartásom. Vagy végig akarom gondolni a dolgokat, mielőtt a szüleim képébe üvöltöm, hogy szexelek egy fiúval.

Nos. Harrynek határozottan jól jönne egy is önfenntartás, de ezt a bizonyos dolgot viszont igenis alaposan átgondolta. Már egy jó ideje el kellett mondania a szüleinek a szexualitását. Ha nem tette volna, előbb-utóbb beleőrült volna. Lehet, hogy nem a legjobban csinálta, de nem tudta tovább elnyomni. Belülről már szétmarcangolta. Elgondolkozva ezen, úgy érezte, hogy egy teher végre lekerült a válláról.

Louis szavaiban azonban nem maradt észrevétlen a csípős hangnem, amikor megemlítette az előző estét.

- Szóval még midig haragszol emiatt? - kérdezte Harry. Eléggé nehéz volt megérteni, mit is gondolt Louis. A személy, akivel évek óta legjobb barátok voltak, nem volt homofób, Louis mégsem tudta neki elmondani neki az igazságot Harryről, holott látszólag ez sebeket okoz a kapcsolatukban.

- Igen! Nem hidd azt, hogy a múlt éjjel történtek ezt megváltoztatják.

- Louis - mondta Harry homlokráncolva, ahogy próbálta összerakni a puzzle darabkákat. - Nem bízol eléggé az emberekben. - Ugyanerről beszéltek előző este a verandán. - Mármint nem Niall a legjobb barátod?

- De. - Úgy mondta, mintha ez magától értetődő lenne.

- Miért nem bízol benne?

- Én... én bízok - dadogta, aztán elhallgatott. Zavarodottnak hangzott. Harry eltűnődött, hogy vajon tényleg Niall-lel van-e a baj, vagy csak azzal, ami Louis fejében kavarog. - Az életemet és rábíznám - fejezte be egy pillanattal később.

Harry azt kívánta, bárcsak láthatná az arcát. Könnyebb lett volna megérteni, hogy mi is forog a fogaskerekek között a fejében. De nem látta, így csak a saját tapasztalataiból meríthetett. Zayn nélkül Harry el lenne veszve. Harry szerint Louis nem kíváncsi arra, hogy miért jó, ha van az embernek egy támasza.

- Mondanék pár szót, de szerintem megütnél.

- Tartsd magadban.

- Oké.

A reggel többi része zökkenőmentesen telt. Louis hozott fel a konyhából teát és pirítóst, amit csendben meg is ettek az ágyban. Harry kérdezni akart. Tudni akart a fiú állítólagos munkájáról, és Niallről is érdeklődött volna, de nem tette. Nem akarta megtörni a körülöttük keringő kellemes légkört. Amikor megitták a teát, Louis lerakta az asztalra a csészéket.

- Gyere - mondta a fürdőszoba felé biccentve. És igen, Harrynek tényleg szüksége volt egy zuhanyra.

Bezárták az ajtót, ami nem Louis szobájához tartozott, és egy pillanatra hagyták, hogy a forró víz rájuk folyjon, mielőtt Louis magához húzta Harryt, akinek nem volt semmilyen ellenvetése. Sőt, Louis tettei bátorítóak voltak. Úgy tűnt, mintha tényleg ott akarta volna tudni Harryt, és óvatosan ölelni, érinteni. Így hát Harry a karjaiba zárta a fiút, és erősen magához szorította, ahogy a testük egyre jobban vizesebb lett. Falhoz szorította Louis-t, és elmerült a testében. Olyan volt, mint egy darabka mennyország. Louis sosem tiltakozott, csak közelebb húzta magához, az ujjaival pedig lágyan beletúrt Harry tarkóján lévő hajába.

Vizes hajjal és arany csillámpor mentesen mentek vissza az ágyba. Louis lehúzta a piszkos ágyneműket, de nem keresett újat. Ehelyett maguk köré tekerte a paplant. A másik fiú visszaaludt, Harry pedig nézte őt, aztán ő is becsukta a szemét.

Később kopogás ébresztette fel őket.

- Ne - jött egyből a válasz Louis-tól. Kezét Harry karjára tette, amikor mocorogni kezdett, azon gondolkodva, hogy most leguruljon-e az ágyról elbújni.

Egy újabb kopogás miatt Louis ingerülten felkiáltott: - Mi van?

- Louis. - Lottie hangja volt. - El kell mennünk vásárolni. Nincs kaja!

- Biztos? - válaszolta.

- Igen, idióta. Szállj ki az ágyból, és nyomás. Tíz perc múlva indulunk, igyekezz.

Harry figyelte Louis-t, jól szórakozva a húga szavain. A lánynak pont olyan éles és határozott hangja volt, mint neki. Louis látszólag nem akart menni. A homlokán ismét megjelentek a ráncok. Harry nem tudta, miért, de úgy vélte, Louis tépelődött.

- Miért gondolkozol olyan sokat? - kérdezte őszintén. Úgy tűnt, hogy Harry sosem gondolkodott. Csak csinálta.

- Nem éppen könnyű az életem, igaz?

Harry nem tudta, mit mondjon. Nem tudott eleget ahhoz, hogy megmondja, ez igaz-e. Csak azt tudta, hogy Louis feleslegesen túlbonyolítja a dolgokat.

- Sokkal bonyolultabbá teszed, mint amilyennek lennie kell.

Úgy tűnt, Louis-nak nem tetszettek ezek a szavak, mert a jobb szemöldöke megrándult.

- Csak... csak aludj vissza, Harry.

Nem akarta felbosszantani Louis-t, mert nem szerette, amikor mérges. Azt szerette, mikor békésen alszik mellette, és gyengéden megérinti. Így hát lefeküdt, majd beletemette magát a párnába. Érezte, amint Louis feláll az ágyról és megbánja minden mozdulatát, pont ahogy Harry is meg szokta, amikor a másik fiú az ellenkező irányba mozdult. Hallgatta Louis-t felöltözni, de mielőtt kiment volna a szobából, motyogva megszólalt:

- Később találkozunk.

Az ajtó becsukódott, Harry pedig megára maradt. Megpróbált visszaaludni, de képtelen volt. Egyedül volt Louis szobájában, a házában. Megfordult, és a fehér mennyezetet kezdte bámulni. Az lenne a normális, ha hazamegy. Viszont ezt nem akarta. Nem akart szembenézni a szüleivel. Gemma már lecseszte, és nem is az aggasztotta, hogy majd a szülei is megteszik. Hanem természetesen a szexualitása.

Elbaszott volt a tegnap este - írta Zaynnek, aztán felült és beletúrt a hajába. A fürtjei már egy kicsit túl hosszúra nőttek. Ráfért volna egy vágás, de nem érdekelte.

Mesélj drágaság - jött Zayn válasza pár perccel később, amikor Harry éppen a tegnapi ruháit húzta fel.

Később - válaszolta. Túl sok lett volna üzenetben leírni.

Körülnézett a szobában. Rendetlenség volt. Egy szék tele volt ruhákkal, az asztalon hagyott hajszárító még mindig be volt dugva, Louis focis felszerelése pedig egy kupacban hevert a szoba kellős közepén. A csillán spray pedig ott volt a tetején.

Ott visszhangoztak a fejében az előző éjszaka emlékei. Harrynek még sosem volt része ilyen szexben. Most ismét más volt. Úgy tűnt, a szex Louis-val egyszerűen mindig jobbá és jobbá válik. Ez eléggé felfoghatatlan volt. Hogy volt képes Louis ilyen dolgokra? Minden, amit tett, megőrjítette Harryt. A kezei pedig egyszerre voltak puhák egy kemények. Harry tudta miért, de akkor sem bírta megállni, hogy ne kérdezze meg magától, hogy mégis hogyan csinálja ezt a fiú. Hogy hogyan éri el, hogy így érezze magát. Ráadásul Harry nem értette, hogy Louis ezt hogy csinálta, amikor Harry alig tudott róla bármit is. Most komolyan, hogy tudsz beleesni valakibe, akiről semmit sem tudsz?

Harry elkezdett rendet rakni. Nem tudta, hogy ez felbosszantaná-e Louis-t, de muszáj volt csinálnia valamit. Bedobta a szennyesbe a piszkos ágyneműket, megmosta a fogát Louis fogkeféjével, aztán a szobában visszapakolta a dolgokat az eredeti helyükre. Ismerte Louis fiókjainak rendszerezését, és tudta, hol tartja a laptopját és a telefontöltőjét. Tudta, hol a Grease DVD-nek a helye. De valahányszor meglátta, mégis más helyeken volt a szobában.

Megpróbálta összeszedni, amit tudott Louis-ról: Szenvedélyesen szerette a focit. A United akadémiáján akart játszani. Volt egy anyukája, aki rengeteget dolgozott a korházban. Volt több húga is, bár úgy tűnt, csak az egyikkel él együtt. Volt egy apukája, akit ez elmúlt években Harry már nem egyszer látott a focimeccseken, de mostanában már nem nagyon ment el. Halványan emlékezett, hogy néz ki a férfi. Vajon elköltözött? Harry nem igazán tudta. És a többi testvére vele volt? Továbbá Louis-nak volt munkája. Az autója pedig elég régi volt. Harry nem is tudta, hogy ilyen nehéz a helyzetük. Szinte bűntudata volt, hogy eddig nem vette észre.

Az ajtó mellé, a falhoz letette Louis cipőit. Volt Vans-e, Converse-e, edzőcipője, és futócipője. Harry szín szerint sorba rendezte őket.

Tudta, hogy Louis nem volt meggondolatlan, mert látszólag mindig minden megfontolta a dolgokat. Emellett szenvedélyes is volt, és nem gyakran gondolta meg magát. Amikor tudott valamit, az igaz volt. De amikor nem, az volt az élet legnagyobb kérdése.

Harry azt is tudta, hogy a fiúnak voltak barátai. Rengeteg. Niall volt a legjobb, még akkor is, ha jelenleg nem volt miden fényes közöttük. Aztán ott volt Stan is Oli, illetve Liammel is jóban volt. Úgy tűnt, az olyan dolgok, mint a kapcsolat, Louis-nak könnyen ment. Harrynek viszont nehéz volt. Csak néhány ember volt ott neki, mint Zayn, és talán Gemma is, amikor otthon volt. Meg esetleg Liam? Ebben még nem volt biztos. Plusz ott voltak a nagyszülei is... akiktől bocsánatot kell kérnie.

A folyosón, a lépcső melletti szekrényben talált tiszta ágyneműt, amit kisebb-nagyobb gondokkal, de sikerült kicserélnie. Amint összepakolta a szobát, leült az ágyra és kikereste a nagypapájának a számát a telefonján. Ez tűnt a legkönnyebbnek, a szíve mégis hevesen vert.

- Szia - lehelte, miután a férfi felvette. Nyelt egyet. - Én vagyok, papa.

- Harry, fiam - mondta nyugodtan. Nem hangzott mérgesnek vagy idegesnek. Harrynek nem volt ideje felmérni a reakcióját tegnap, de mint mindig, a hangja most is határozott és lényegre törő volt.

- Bocsánat - suttogta. - Bocsánat a tegnap este miatt.

- Harry... - Először csak ennyit mondott. Nehéz volt a csend.

- Bocsánat, papa - mondta ismét. - Nem akartam, hogy... Nem akartam.

- Harry - ismételte meg, mire összeszorította a szemeit, és közelebb húzta magához Louis egyik párnáját. - A fiam vagy.

- Mi?

- Harry, te még mindig az én kisfiam vagy. Bármi is történjék. Szeretlek. Csak változtatnod kell a viselkedéseden, ez minden.

Ez most jobb érzés volt, mint Louis ágya. Hallani ezeket a szavakat egy családtagjától jobb volt, mint a mennyország. Harry nagyot nyelve igyekezett kiszabadítani a hangját a könnyek fogságából.

- Hiányzol, papa - sírta.

- Te is hiányzol, fiam - válaszolt, és az ő hangja is rekedt volt.

- Átmehetek majd tavasszal egy nap kertészkedni? - kérdezte letörölve a könnyeit.

- Mindig szívesen várunk, Harry.

Ezután már könnyebb volt felhívni a többieket is. Változatos válaszokat adtak, mint például „ne is törődj vele" vagy „remélem hamarosan jobban leszel". Evie nagymamája viszont azon az édes hangján elmondta, hogy szereti őt, mielőtt letették volna a telefont. Ettől megint bekönnyezett. Nagyon szerette mindegyikőjüket. Nem is tudta, miért nem találkozott velük gyakrabban. Csodálatosak voltak a nagyszülei. Miért nem lehettek ők a rendes szülei? Mind az öten. Nagyon jó lett volna.

A nap közepén, amikor Harry éppen az ágy támlájához kuporodva Netflixet nézett Louis laptopján, hogy kiheverje a nagyszüleivel folytatott kimerítő beszélgetést, megcsörgette az apukája. Rámeredt a telefonra, miközben belül nyugtalanságot, de halvány kíváncsiságot érzett. Nem akart beszélni, viszont kíváncsi volt, mit fog mondani a férfi. Vonakodva felemelte a telefont, de a hívás megszakadt és hangpostára kapcsolt. Az apja nem hagyott üzenetet, de öt perc múlva kapott egy sms-t.

Harry, Gemma holnap este indul. Édesanyád és én még előtte szeretnénk egyet vacsorázni veletek. Ne stresszelj. Csak látni akarunk téged.

Úgy tűnt, mintha az apja tudta volna, hogy a hazamenetel szorongást okoz Harrynek. Vagy Gemma írta meg helyette az üzenetet. Bárhogyan is volt, Harry remélte, hogy ez a vacsora nyugodt körülmények között fog zajlani. Látni akarta a nővérét, mielőtt elmegy. Sőt, valahogy ebben a pillanatban is látni akarta. Azonban kapott egy üzenetet Louis-tól.

Csak később érek haza. Valószínűleg négykor indulnod kéne, ha még nem vagyok otthon.

Harry elgondolkodott. Talán ha marad, akkor Louis tudna adni neki egy kis erőt, mielőtt hazamenne.

Megnyomkodod a hátamat, ha megvárom, amíg ideérsz...?

Nem

Szépen kérlek lou :( fáj a vállam

Mióta?

Tegnap

Akkora egy szardarab vagy. Jó.

Harry elvigyorodott az üzenet láttán. Louis határozottan kezd meglágyulni. Egy hónapja ilyen szóba sem jöhetett volna. Harry hátradőlt az ágyon és próbált nem mosolyogni. Eltakarta az arcát a paplannal, de annak csak alma és eper illata volt.

Basszameg.

*

Amikor Harry aznap este besétált a házban, a lépcső aljánál találkozott Gemmával, aki némán kitárta a karjait, ő pedig közéjük lépett. A nővére egy barna kasmírpulóver viselt, és így, hogy pár lépcsőfokkal feljebb állt, magasabb volt. Harry szerette, amikor nem ő a legmagasabb. Néha csak azt akarta, hogy megvédjék.

- Jól aludtál? - kérdezte Gemma megszorítva körülötte a karját. Harry bólintott. - Louis jól van?

- Igen - bólintott ismét.

- Jó.

- Felhívtam őket. Bocsánatot kértem.

- Jó. - Elhúzódott, hogy rendesen rá tudjon nézni. - Te jól vagy?

Harry megpróbált mosolyogni, de az arca félúton fájdalmas grimaszba torzult.

- Jaj, édesem. - A nővére újra átölelte, Harrynek pedig rázkódni kezdtek a vállait a meleg karjai közt. Gemma ringatni kezdte, amíg a pulcsija foltos nem lett a könnyeitől.

- Elrontottam a drága ruhádat - szipogta néhány hosszú perc után.

- Nem baj. Főleg ha jobban érzed magad. - Gemma még egyszer utoljára megszorította. Dior illata volt, de halványan a saját, természetes szaga is érződött. Harryt elöntötték a korai tini éveinek az emlékei. - Akarsz rendelni kaját?

Az estét a nővére szobájában töltötték, a szüleik pedig nem zavarták őket, amiért Harry nagyon örült. Szüksége volt még egy napra, mielőtt szembenéz velük. Tv-műsorokat és YouTube-ot néztek, Gemma a telefonján mutatott néhány egyetemen készült képet, és Harry saját jövője pedig kérdésekben lógott az elméje hátsó részében. A Chelsea és London adott volt, de ha lehet, ő még mindig a Manchester Unitednál akart lenni. Továbbá röviden elgondolkodott, hogy Louis vajon hol lesz hat hónap múlva.

A vasárnapi vacsora gyorsabban közeledett, mint Harry szerette volna. Észre sem vette, hogy elrepültek az órák, miközben azzal volt elfoglalva, hogy vagy Louis-hoz akart menni, vagy Gemma szobájában bujkálva próbálta rávenni a lányt, hogy hagyja abba a tanulmányait és személyes kabalaként költözzön be a szobájába. Végül aztán szánakozva állt az étkezőasztal előtt, és a kezével az előtte lévő szék szövetét piszkálta. Gemma ott volt mellette, és a jelenléte megnyugtatta. Az apja elkezdett leülni az asztal ellenkező oldalán, de Harry agykapacitásának nagy részét az töltötte ki, hogy próbálta megkülönböztetni a konyhából kiszűrődő hangokat. Amikor az anyja végre belépett a helységbe, két nagy tálalótálat tartott a kezében, a tekintetét pedig az asztalon tartotta, amikor lerakta őket középre.

- Vacsora a városi Alessandro's jóvoltából - mondta, és a csuklóján lévő aranykarkötőkkel babrálva leült.

Harry is Gemma követték a példáját, miközben az apjuk öntött egy kis vörösbort az asztalon lévő poharakba. Steaket ettek. Harry nem tudta, milyen szelet volt, de közepesen átsütöttnek tűnt, valamint volt hozzá krumplipüré és kemencében sült zöldség is. Finom volt, mert persze az Alessandro's-ból származó vacsorának és bornak mindig olyan íze van, amilyennek a drága ételnek lennie kell. Az első tíz percben Gemma tartotta a beszélgetést, miközben Harry tétlenül kortyolgatta a borát és ette saját szeletét. Két estével ezelőtt, amikor itt ültek, kiborult. Nem akarta, hogy megismétlődjön. Nincs több kiborulás, nincs több irányíthatatlan cselekedet - mondta magának.

- Szóval, Harry... - mondta az apja, miután Gemma által felhozott témát kimerítették. Eljött az idő. Most már muszáj volt foglalkoznia vele, mert beszélni fognak róla. - Nem is tudtuk, hogy még mindig ilyen komoly szinten focizol.

Harry ránézett. Aztán az anyjára. Ez volt az utolsó alkalom, hogy reménykedett abban, hogy valaha is megbeszélik a dolgot.

- Igen - mondta. - A Chelsea Akadémiára fogok járni. Nem üzleti iskolába.

- Chelsea? - vonta fel a szemöldökét a férfi.

Harry nagyot nyelve vállat vont. - Hát, ha minden jól megy, akkor azt akarják, hogy odamenjek... de még mindig reménykedek, hogy a United engem választ. Ha jól megy a szezon.

Az apja Harry anyjára pillantott, aki végre... végre felemelte a fejét, és ránézett a fiára. A szemei zöldek voltak, mint mindig, és bár mély ráncok tarkították az alatta lévő puha bőrt, úgy tűnt, mintha könnyebb kapott volna levegőt. Harry nem tudta, miért. Talán mert azt hitte, végre vége van, és a szőnyeg alá lett söpörve a dolog.

- Nagyszerűen hangzik - bólintott az anyukája, és miután kimondta az utolsó szótagot, egyből összeszorította az ajkait.

- Mi öö... Tulajdonképpen arra gondoltunk, hogy a születésnapodra kicseréljük a Rovert egy újra, de a pénteki nap után arra jutottunk, hogy inkább jegyeket szeretnénk venni neked a következő... bajnoki döntőre. Bármi is legyen az.

- Bajnokok Ligája - nézett Harry a szalvétájára, és bólintott. - Fantasztikusan hangzik, apa.

- Milyen szép ajándék, apa. És anya - mondta bíztatóan Gemma, Harry lábába rúgva az asztal alatt.

- Köszönöm.

- Nagyon szívesen - mondta az anyukája.

- Szívesen - tette hozzá az apukája.

A fociról való beszélgetés abbamaradt. A homoszexualításról szó sem esett. Harry befejezte az ételét, és lenyelte a maradék borát. Holnap iskola, de már most ki akart menni a pályára találkozni a csapattársaival. Le kellett adnia az energiáját. Gyorsan.

Amint befejezték a vacsorát, Gemma segített az anyjuknak elpakolni az asztalról, Harry pedig az apukájával állt az asztal előtt.

- Meleg vagyok - mondta Harry, mire a férfi piszkos tényérákkal a kezében megállt minden mozdulatában. - Ne felejtsd el.

- Nekünk ez nem számít, Harry - bólintott a férfi.

- Pedig kéne. - Számítani kéne, hogy legalább egy rövidke megjegyzést tegyenek rá. De hát jól van. Ha el akarták felejteni addig a napig, amíg Harry meg nem házasodik, és családot nem alapít, hát rendben. Már úgyis elege volt abból, hogy elvárásai voltak a szülei viselkedésével szemben.

- Hagyjuk... hagyjuk, hogy anyád feldolgozza. Adjunk neki időt.

- Rendben. - Persze, állítsuk őt előtérbe. - Elmegyek aludni.

- Jóéjt, fiam.

Aznap este Harry elméje vonakodva próbált beletörődni a dolgokba. A tény, hogy a szülei inkább a focistakarrierjéről - ami egész életében nem létezett számukra - beszéltek és fogadták el, azt jelentette, hogy a szexualitását a legapróbb formában sem fogják megbeszélni. Na, mindegy. Szüksége volt egyáltalán a szüleire? Amikor elment a Chelsea-hez, nem. Nem volt rájuk szüksége. És nem is lesz. Ez az akadémia egyre hívogatóbbá vált, így hogy az ország másik felében volt. Harry ott boldog lehetne. Talán.

*

A következő hetekben azt képzelte el, hogy Londonban van. Hogy a Chelsea-nél edz, a Stamford Bridge-ben játssza a meccseket, és elmegy a Mayfairbe vagy a Sohóba megünnepeli a győzelmeket. Londonban voltak meleg bárok. Azonban Londonban még mindig focista lenne. Angliában. Ami hab a tortán.

Ennek ellenére minden egyes nap, amikor pályára lépett, azon gondolkodott, vajon milyen lehet ott lent délen az edzőpályán lenni. Amikor szabadidejében erő- és hajlékonyági gyakorlatokat keresett, elképzelte azt a luxust, amit a csapatorvos, táplálkozási szakemberek, és személyre szabott edzésprogramok jelentettek. Aztán ránézett a fiúkra a pályán, és tudta, hogy bár nem mindig jöttek ki jól, hiányoznának neki.

A születésnapi hétvége után már nem hazudott tovább, hogy hová megy esténként. Elmondta az anyukájának, hogy Louis-nál, a barátjánál fog lenni. A nő nem tiltakozott, mert az azt jelentette volna, hogy akkor meg kell beszélni, hogy a fia egy homoszexuális férfi, aki egy másik homoszexuális férfi mellett alszik éjszaka.

Nos. Harrynek még mindig halvány fogalma sem volt, Louis minek mondta magát. Meleg volt? Végül is érdeklődött a fiúk iránt. Netán biszexuális? Egyáltalán még mindig érdekelték a lányok? Harrynek fogalma sem volt. Nem mintha Louis hajlandó lett volna belemenni ebbe a témába. Még egy kicsit sem akart beszélni róla. Harry egyszer már megpróbálta kiszedni belőle, de a fiú egy olyan pillantással hallgattatta el, ami azt sugallta, ha még egy szót is szól, a bejárati ajtó másik oldalán fogja találni magát. Harry túlságosan afelé hajlott, hogy Louis ágyában maradjon, hogy erőltesse ezt a dolgot.

A február... furcsa volt. Harry alig aludt Louis ágyán kívül máshol. A fiú teste meleg volt, és már nem reklamált többet a párnák miatt. Harry választhatott magának. Emellett próbált úgy tenni, mintha nem remegne meg a gyomra, amikor az ágyban Louis átkarolja őt elalvás előtt. Persze tisztában volt, hogy a követező reggelen a fiú úgy fog tenni, mintha ez meg sem történt volna, azonban Harry mégis változást érzett. Nem csupán kettejük között, hanem Louis-ban.

Amióta Niall-ről beszélgettek, Harry elkezdte észrevenni. Általában annyira belefeledkezett Jasmine lekerülésébe, és a reménykedésbe, hogy láthassa Louis-t az iskolába, hogy fel sem tűnt neki, hogy a fiú többet volt távol Nialltől, mint tőle. Egyik nap meglátta, hogy Niallt hangosan nevetgélve állt az ebédlő egyik sarkában. Louis Liammel és Sophia-val ült egy asztalnál, és egyáltalán nem nézett a legjobb barátjára. Harry emlékezett az arckifejezésére, amikor röviden beszéltek róla. Azt mondta, azért taszítja el Niallt, mert Harryvel találkozgat, és ezt nem hajnalodó megosztani vele. Ezt pedig úgy tűnt, Niall nem tűrte.

Harry egy részének bűntudata volt, amiért ő volt a két lábon járó probléma közöttük. Egy másik részének viszont egyáltalán nem. Louis Tomlinson... különleges volt. Különleges volt Harrynek. Lassan az életének szervez részéve kezdett válni (vagy már az is volt). Louis-nak még mindig kontrolálhatatlan (vagy vadul kontrolálható) kócos haja volt. A szemei még mindig feltűnően kékek voltak. A bőre halványan aranybarna színben pompázott, pedig még át sem léptek a télből a tavaszba. Különös módon, amikor Harry ránézett, nem idegesítő morgolódást látott, és arra sem kellett felkészítenie magát, hogy a fiú majd kritizálja és elhordja mindennek. Amikor ránézett, vigaszt látott. És gyönyört.

Louis megváltozott? Vagy Harry csak felnyitotta a szemeit?

Abból, hogy gyakorlatilag Louis-nál lakott, több dologra is rájött. Például, hogy Louis húgának, Lottie-nak - vagy Charlotte-nak - van egy Alice nevű legjobb barátnője. Harry gyakran hallotta a falon keresztül, hogy a telefonon az új pasijáról, Martinről beszélgetnek. Lottie hangos volt, és élesen beszélt, és bár Harry nem sokat látta őt, mégis olyan volt, mint egy szomszéd, aki akaratlanul is képes lenne elmondani neked az egész életét. Harry nem érezte jól magát, amiért néha véletlenül hallgatózott, de élvezte, hogy olyan dolgokat tudhatott meg Louis-ról, amilyeneket egyébként soha.

Lottie a telefonba megemlítette a testvérét, Fizzyt. Harry még nem igazán vette fontolóra, hogy Louis-nak négy húga volt. Lényegében szomszédok voltak Lottie-val, és megtudta, hogy a fiatal ikrek, akiket egyszer egy meccsen látott, Louis apjánál élnek, így úgy gondolta, hogy Fizzy is. Louis sosem említette meg őt, úgy ahogy az apját sem. Harry testében egyetlen sejt sem mert rákérdezni erre a fiútól.

Ráadásul, mivel Louis szülei egyértelműen nem éltek együtt, az anyukája sokat dolgozott. Sőt, több mint sokat. Harry néha úgy érezte, a napnak csupán bizonyos óráiban kell csak elbújnia előle. Azt feltételezte, a munkaéjszakák nem csak több pénzzel, hanem hosszabb műszakkal is jártak, és emiatt a nap nagy részét Louis édesanyja alvással töltötte. Mivel Lottie tudta, hogy Harry mindig ott van, amikor Louis jónak látja, bármikor kedvére mászkálhatott a házban.

Viszont ez nem volt kényelmes. Általában csak a fürdőt és Louis szobáját használta, de időnként ennie is kellet, ezért lassan, a rövid látogatások során megismerkedett a ház konyhájával. Plusz az edzős táskájában, a focicipője és a sípcsontvédője mellé több ruhadarab is bekerült, a shaker-e és a proteinporos tartója pedig Louis asztalán állt a tükör alatt. Ha nem volt szükséges, Harry nem volt hajlandó hazamenni.

Általában nem volt valami jó alvó, de Louis mellett aludni megnyugtató volt, és mivel az éjszakák nagy részét ott töltötte, reggel kipihenten ébredt. A teste ehhez már kezdett hozzászokni. Louis mindig milyen aludt, és ha Harry akart egy reggeli menetet, akkor tíz percébe telt, hogy kihozza a fiút az álomittas állapotból. Ehelyett inkább vitt fel neki teát. Lement a konyhába, feltette a vízforralót, és mire Louis felébredt, már vissza is feküdt az ágyba, készen arra, hogy jól megszorongassa. Harry nem volt hajlandó kihagyni a reggeleknek ezt a részét. Louis mellett lenni az ágyban a nap legjobb része volt.

Egyik reggel fél hétkor, csendben lement a konyhába. Feltette a régi, kék vízforralót, aztán kiválasztotta a kedvenc bögréjét a polcon. Amint elkészült, leült az asztalhoz, és beszívta a fahéj és alma illatú gőzt. Tegnap este, amíg zuhanyozott, Louis azzal töltötte azt a húsz percet, hogy az egyik közösségi oldalon a legjobb barátja képét nézte, amint valakikkel együtt lógott. Harry le akarta csókolni vonalakat a homlokáról. Mostanában állandóan meg akarta őt csókolni.

Egy szék nyikorgása rántotta ki a töprengésből, mire tágra nyílt szemekkel, meglepetten felnézett. A reggeli gondolatai általában sosem voltak félbeszakítva. Ráadásul nem is Louis állt ott. Hanem a húga. A szőke hangja rendezetlen lófarokba volt fogva, a szemöldökeit pedig kíváncsian összevonta. Harry gyorsan lenézett magára, hiszen nagyon jól tudta, hogy nem volt rajta felső.

- Azt hiszed, itt laksz, vagy mi? - nézett rá komoran Lottie.

Harry nyelt egyet. Az előtte álló lány pont úgy nézett ki, mint egy ideges Louis, női változatban.

- Nem? - válaszolt. Lottie még sosem beszélt közvetlenül hozzá.

- A kedvenc teámat iszod - mondta vádlón, de ennek ellenére leült az ellenkező oldalon lévő székre. A kék szemei egyenesen az Harryébe bámultak.

- Ó.

- Miért? - erőltette, mintha a válasza nem lett volna elég.

Harry hezitált.

- Mert ez a legjobb tea?

A lány összehúzta a szemeit, pont ahogy Louis is szokta, aztán hátradőlt a széken.

- Nem is vagy te olyan rossz, Styles.

- Köszönöm?

- Az pedig az én poharam - biccentett felé.

Harry átcsúsztatta a teásbögrét az asztalon.

- Még nem nyúltam hozzá. Odaadom, ha szeretnéd. - Végül is ez az ő háza volt, és mint kiderült, Harry ellopkodta a dolgait. Nem akart bajt okozni.

- Ugyan már - horkantott fel. - Amúgy is túl sokáig hagytad benne a teát.

- Honnan tudod?

- A gőz túl halvány. Akkor kell meginni a teát, amikor még nagyon forró. És csak három percig benne hagyni a filtert.

Harrynek muszáj volt elmosolyodnia.

- Te aztán értesz a teákhoz.

- Louis szarul csinálja - vont vállat. - Én vagyok az egyetlen a házban, aki tudja, hogy kell.

- Earl Greyt tesz...

- Langyos ízbe, és azt hiszi, hogy az elég - fejezi be a lány.

Harrynek muszáj volt felnevetnie. Ezt már ő is észrevette, Lottie-nak pedig már nyilván egy életre szóló tapasztalata volt ebben. Visszahúzta magához a teásbögrét, és belekortyolt a meleg italba, miközben az asztal másik oldalán Lottie sóhajtva kitörölte az álmosságot az szemeiből.

- Nem igazán tud főzni - tette hozzá Harry.

Az előző héten történt egy kis leves baleset, amikor Louis vitt fel az emeltre két tállal. Harry pizzát szeretett volna enni, de a másik fiú ragaszkodott egy egészségesebb választáshoz. A leves halvány zöld volt, Harry pedig azt gyanította, hogy voltak benne valahol póréhagyma-, krumpli- és spárgadarabok is. Louis leült az íróasztalnál lévő székre, Harry pedig az ágytámlának dőlve maradt. A tányér forró volt, és hamar észrevette, hogy nagyon sós.

- Mi van benne? - kérdezte felvont szemöldökkel. Nem... volt jó íze.

- Nem tudom - vont vállat Louis. - Amit a hűtőben találtam.

Harry szívesen evett zöldségeket, de...

- Ez meg mi?

- Mi? - nyalta le Louis a kanalát, miközben a mellkasához húzott térdekkel nézte a laptopját, amin az Old Traffordban a Manchester United játszott a Brentford ellen.

Harry erős, keserű ízt érzett a szájában, és felemelt még egy kanálnyit.

- Van itt valami... - És akkor megérezte. Az állagát. Az íztelen, puha, de ropogós állagát. - Louis...

Azt hitte, elhányja magát.

- Mi van? - Ideges volt a hangja, ahogy vonakodva elfordította a tekintetét a laptopról.

Harry letette levesestálat az éjjeli szekrényre, és a szájára tette a kezét. A só... az állag... az íztelenség, aminek valahogy mégis volt íze.

- Mi az?

- Nem tudom megenni. - Remegve megrázta a fejét, aztán kiment a szobából. A fürdőbe. Hányni fog? Talán? Megmosta a száját a csapnál, és amikor felnézett, Louis-t az ajtóban állva találta. Harry látta a tükörben a mogorva tekintetét.

- Ez most hihetetlenül bunkó volt.

- Louis ez... Bármi is az az izé, ehetetlen.

- Bunkó - húzta össze a szemeit.

Harry felsóhajtott, de még mindig érezte az ízt a szájában.

- Louis, ugyan már.

- Nem. Te. Bunkó vagy - rázta a fejét, és elindult vissza a szobába.

Harry gyorsan követte, és megragadta a karját, hogy maga felé fordítsa.

- Lou... Ne haragudj. Csak... ehetetlen. - Próbált nem nevetni.

Louis nem nevetett. - Ma... magunknak csináltam.

Harry mellkasa megdúzzadt.

- Nekem?

Louis elfordította a tekintetét, láthatóan mérges volt, és talán egy kicsit kínosan is érezte magát. Harry belül megremegett. Louis csinált neki levest. Egy nagyon undorító, ehetetlen levest. De Louis csinálta. Harry átkarolta a fiú vállát. Nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon, amikor az ajkai hozzáértek Louis füléhez. A fiú a karjaiban maradt, még ha úgy is tett, hogy nem szívesen.

- Én csak - kereste a szavakat Harry. Nem hagyhatta Louis-t szenvedni, de lehetetlen volt nem nevetni. - Csak utálom a karfiolt - hazudta.

Most, Lottie előtt biztos volt benne, hogy a levesen incidensek nem voltak ritkák. A lány úgy nézett ki, mint egy kimerült anyuka, amikor megszólalt.

- Még hagymát szeletelni sem tud.

Harry vigyorogva belekortyolt a teába, Lottie pedig felkelt, hogy reggelit csináljon magának. Felvágott egy avokádót, és a szeleteket egy tányérra helyezte. Harry befejezte a teáját.

- Kérsz? - kérdezte felnézve Lottie, amikor Harry felállt az asztaltól.

- Talán majd máskor. - Már majdnem hét óra volt, ami azt jelentette, hogy nemsokára megszólal Louis ébresztője. Harry ott akart lenni mellette, amikor ez megtörténik. Talán így lenne egy öt perce, hogy megérintse őt.

*

Úgy tűnt, minél rosszabbá vált Louis és Niall kapcsolata, a fiúnak annál kevesebb dolga volt iskola után. Edzés után megcsinálta a háziját, Harry pedig amint lehetett, meghívatta magát. Louis fáradtnak tűnt suli után, és bár Harry szinte jobban érezte magát, mint az egész eddigi évben, fájdalmas volt látni Louis szemeiben a szomorúságot. Megpróbálta rávenni, hogy mondja el Niallnek, mi van kettejük között, de nem sikerült. Egyszer még le is szopta, hogy könnyebben meg tudja győzni, de a fiú nem hagyta magát. És minél tovább nem beszélt Louis a barátjával, annál nehezebb lett, hogy megtegye. Persze, nem mintha Harry nem ismerte volna fel ebben önmagát. Nem könnyű elmondani másoknak, hogy meleg vagy. Harry sokat szenvedett emiatt, és hát ki mondta, hogy egyébként ő megfelelően tette?

Egyik este, amikor Harry otthon maradt az éjszakára, Louis felhívta. Harry fociedzés után az egész délutánt Zaynnél töltötte, és órákig beszélgettek a hátsókertben, miközben Zayn cigizett, Harry pedig térd gyakorlatokat csinált a fűben.

- Te aztán tényleg nagyon kedveled, mi? - kérdezte Zayn. Harryt az szakította félbe, hogy Liam Payne kedvesen köszönve besétált a kertbe.

- Kit? - kérdezte mosolyogva Liam, mintha nem lett volna nagy jelentősége.

Harry a fák felé nézve vállat vont, miközben Liam elcserélt Zaynnel egy összetekert papírpénz egy kis adag fűre.

- Valakit.

- Nagyon bele van esve valakibe - jelentette ki Zayn az ég felé nézve, ahogy kifújta a füstöt.

- Szuper - mondta Liam, aztán elkezdtek feltekerni egy dohánnyal kevert stanglit, amire Harry csak a szemét forgatta és elkezdett írogatni Louis-nak.

Nehéz volt elaludni aznap éjjel. Harry látni akarta Louis-t, de a fiú anyukája egész este otthon volt. Nehéz volt beosonni a házba, Louis pedig nem tartotta jó ötletnek, hogy eljátsszák, hogy csak barátok. Mint kiderült, a családja tudott a Harry iránti gyűlöletéről. Harry úgy tett, mintha a szavak nem fájtak volna.

Korán reggel volt, amikor Louis felhívta. Harry órákig csak forgolódott, és egyszer-kétszer el is tudott aludni, de folyton felébredt arra, hogy a teste Louis melegét keresi. Öt perc múlva volt öt, Harry pedig felvette a legközelebbi ruhákat és megmosta a fogát, mielőtt keresztülkocogott volna a sötét háztömbökön, amíg el nem érte a másik fiú házát.

- Miért vagy fent hajnali ötkor? - kérdezte, amint Louis ajtót nyitott. Nagyon kialvatlannak tűnt.

- És te miért? - súgta vissza a fiú, ahogy halkan mentek fel az emeletre. Harry nem igazán mondhatta el az igazat; már alig tudott aludni Louis nélkül.

- Jogos - mondta helyette, és megragadva Louis derekát, eldőlt az ágyon. Szinte egész nap nem is látta (az edzés nem számított, mert ott nem szabadott megérintenie őt). Összeérintette az ajkaikat, hiszen szerelmes volt Louis szájának érzésébe az övén. Vágyott a fiú közelségére. Louis teste meleg volt, és örömmel fogatott minden mozdulatot, ahogy Harry csípőjére tette a kezét, mikor Harry föléje mászott. Ujjaival beletúrt Louis hajába, ajakait pedig levezette a nyakára, és csak akkor nem csókolta, amikor levegőre volt szüksége. Louis illata... csodálatos volt. Mint mindig. Már soha nem állította le Harryt, amikor meg akarta szagolni a testének minden porcikáját.

Ma este viszont Louis-nak nem volt kedve ehhez. A mozdulatai ott voltak, de nem volt meg bennük a valódi tűz. Harry nem bánta, viszont nem tetszett neki a lendület hiánya Louis-ban. Megcsókolta a fiút, miközben az ujjaival finoman simogatta.

- Talán beszélned kéne vele - motyogta Harry, mire Louis egyből megfeszült, amitől Harry attól félt, hogy ellöki magáról. Nem tette, de Harry tudta, hogy a fejében ott kavarogtak a gondolatok. - Tudom, hogy nem akarod, Lou, de boldogtalan vagy. Folyton szomorú-dühös vagy, kicsim.

Nem akarta ezt kimondani, de szerencsére Louis figyelmen kívül hagyta.

- Nem válaszol a hívásaimra, Harry. És nem vagyok szomorú-dühös. Csak mérges, ez minden.

- Lou. Semmi baj, ha néha szomorú vagy.

Louis felnézett, és a kék szemei Harryébe fúródtak, mire Harrynek muszáj volt nyelnie egyet, amikor hátrébb dőlt.

- Pszichológusosat játszunk? Akarod, hogy befonjam a hajad?

Harry remélte, hogy a mellkasában lévő kés nem látszik az arcán. Pont, amikor már azt hitte, Louis elkezd megnyílni, bezárja az ajtót.

- Segíteni próbálok, Lou.

- Nem kell a segítséged. Nincs szükségem rá, hogy megvigasztalj.

Harry beharapta az arcát, hogy épségben tartsa az egész testét. Megvonta a vállát, és leszállt a fiúról. A testét hidegnek érezte.

- Jó. Mindegy - suttogta, és nagyot nyelve felkelt az ágyról. - Akkor hazamegyek.

- Harry, fél hét van.

- Hát már nincs szükséged rám, szóval...

- Hagyd abba ezt a drámakirálynő viselkedést, és feküdj le, az isten szerelmére!

Harry rámeredt. Olyan volt, mintha Louis azt akarta volna, hogy maradjon. Vagy inkább csak nem akarta, hogy elmenjen. Harry ezt egyszerre imádta és gyűlölte.

- Nem szexelek most veled - jelentette ki. Nem, amikor Louis egyértelműen nem akarta a felajánlott vigaszt.

- Jó, jó, mindegy - mondta a másik fiú sürgető hangon, hogy Harry visszamenjen az ágyba. Bemászott a paplan alá, és anélkül, hogy ránézett volna Harryre, megszólalt. - Csak... maradj itt, az isten szerelmére.

Harry megint rámeredt. Legszívesebben beleugrott volna az ágyba. De azt akarta, hogy Louis ugyanúgy akarja, hogy ott legyen, mint ahogyan ő is ott akart lenni.

Baszki.

Baszki.

Basszameg.

Sze...

Szere...

Bassus. Szere...

Beszív, kifúj.

Baszki.

Elkezdet levenni a ruháit. Kihúzta Louis egyik fiókját, hogy keresett magának egy tiszta pólót aludni, aztán háttal a fiúnak bemászott a takaró alá. Nem sokkal később érezte, hogy Louis megfordul.

- Nem szorulok segítségre, Harry - mondta határozott hanggal.

- Jó - felelte. - Én sem.

- Szóval... - állt meg egy pillanatra Louis. - Csak... legyünk boldogtalanok. Együtt.

Együtt.

Harry megfordult. Louis haja szerteszét állt, de az arca komoly volt. Nem akarta sajnáltatni magát, úgy ahogy Harry sem. Bármilyen körülmények között is, de maga mellet akarta tudni Lousi-t.

- Csak ne sírj, amikor együtt alszunk, jó?

Louis felnevetett. Harry úgy tett, mintha a hang nem lett volna szívet melengető.

- Te vagy az egyetlen, aki ezt már megtette, lúzer.

- Nem tudom, miről beszélsz - fordult vissza, de még mindig hallotta a fiú halk kuncogását. - Nem vicces. - Tényleg nem volt az, de szerette Louis hangját, amikor boldog.

Louis közelebb csúszott. Harry megremegett, amikor érezte az orrát a tarkójának nyomódni.

- Szeretnéd, hogy hozzád bújjak? - kérdezte.

Harry az üres szobát nézte, és egyedül Louis imént kimondott szavaira koncentrált. A szíve hevesen dobogott.

- Azt hittem, eldöntöttünk, hogy ilyet nem fogunk csinálni. Nem szorulunk segítségre.

- Mintha reggel nem körém tekeredve végeznéd, mit egy rohadt polip.

Harry elvörösödött. Nem hitte volna, hogy Louis alvás közben észreveszi.

- Az csak egyszer fordult elő Louis. - Ez hazugság volt, mert már többé-kevésbé állandó dologgá vált. - Pofon váglak, ha még egyszer megemlíted.

Louis karjai szorosan köré fonódtak. Harry úgy érezte magát, mint vaj a napon. Teljesen világos volt számára, hogy mindent is megtenne azért, hogy Louis úgy ölelje, amennyire csak lehetséges. Bármit megtenne, amire a fiú megkéri. Harrynek teljesen megfelelt az, hogy együtt legyenek boldogtalanok. Az egyetlen probléma az volt, hogy ahogy teltek a hetek, egyre kevésbe volt boldogtalan.

*

Március elején megnyerték a selejtezőt, és mivel a csapatuk egy mecset sem veszített a szezonban, a selejtező eredménye egyenesen a bajnokság negyeddöntőjébe juttatta őket. Harry jól játszott. Abrahams Edző kedvesen megdicsérte, és biztosította, hogy a Chelsea és a Manchester United részeltesen tudni a fog a fejeléses góljáról. Louis is besegített egy másik gólhoz. Jók voltak. Nem veszekedtek. Louis még mindig egy kicsit önző volt a pályán, de Harry nem volt láthatatlan. Legalábbis nem annyira, mint eddig.

Egy keddi napon Harry Zaynnel és Liammel ücsörgött a lelátón. Szokás szerint Zayn cigizett, Liam pedig elhúzott ajkakkal az egyik tankönyvet bújta. Harry egy kicsit szégyellte magát, amiért az elmúlt hónapoknak nem tanult valami sokat. Könnyű volt ignorálni, amikor tudta, hogy úgysem fog számítani. A Chelsea már egyre biztosabb dolognak tűnt; Edző hetente legalább egyszer mindig emlékeztette.

- Min gondolkozol? - kérdezte Harry. Zayn a néhány fokkal alattuk ülő lányokat figyelte.

- Rendeznünk kéne egy bulit.

- Hol?

- Nem tudom. Szerintem kezd szex hiányom lenni.

Harry felnevetett. Valahogy lehetetlen volt elképzelni, hogy Zayn nem kapná meg azt a lányt, amelyiket csak akarja. Őrölten vonzó volt a hollófekete hajával és az isteni állkapcsával, arról nem is beszélve, hogy milyen egy kedves, őszinte embert volt.

- Ne nevess - pillantott rá mogorván Zayn. - Csak azért, mert - nézett rá Liamre, aki még mindig a tankönyvbe volt temetkezve, aztán Harry felé legyintve folytatta. - valaki szerencsés, nem jelenti azt, hogy a többiek is.

- Te szerencsés vagy, mi? - hümmögött Liam. Nem nézett fel, amíg be nem fejezte az oldalt a könyvben.

- Nem - ismételte Zayn.

- Mármint Harry - nézett rá Liam.

Harry vállat vont, tekintette pedig a koszos edzőcipőjére esett.

- És ki a... - Liam elég hosszú időre elhallgatott, hogy Harry felnézve találkozzon a tekintetével. Liamnek apró ráncok voltak a szemöldökei között, és látszólag nagyon gondolkodott. De végül nem folytatta, és visszanézett a tankönyvére.

Harry elnézett a focipályára. Furcsa volt a lelátón ülni, és nézni a lánycsapat edzését, ahelyett, hogy ő maga lett volna ott lent. Harry visszafordult Liamhez, aki szilárdan a könyvön tartotta a szemeit.

Lehet, Liam rájött, hogy Harry nem heteró. Talán a kinézete miatt? Vagy ahogyan viselkedett? Harry nem tudhatta. Vagy esetleg azért, mert sem ő, sem pedig Zayn nem említett semmilyen lányt, csak egy személyt. Furcsa módon, Harry nem bánta, ha Liam megtudná. Számított már egyáltalán? A szülei tudták, Zayn tudta, Louis szomszédja tudta, Gemma tudta. És Lottie is.

- Van... valakim - tesztelte Harry. - Nem mondhatom el, ki. A személy... nem az enyém, de... sokat találkozunk.

Liam hezitálva felnézett.

- Jól hangzik, Harry. És... kedves?

Harry lehúzta a napszemüvegét a hajáról, hogy eltakarja a szemeit, aztán ránézett a kék farmerbe bújtatott lábaira maga előtt. Kedves volt Louis? Talán nem ez volt a legjobb szó az általános személyiségére, de mélyen belül azért volt benne kedvesség.

- Igen - döntötte el. - Igen, ő kedves fi...

Nem nézett maga mögé, hogy lássa Liam reakcióját, de Zayn kinyúlt és mosolyogva, a meleg tenyerével megszorította a lábát, mielőtt felállt.

- Most mennem kell, mert dolgom van. Később találkozunk.

Harry is felállt, és észrevette Liam barátnőjét a közeli épületnél. Louis is vele volt. A pálya felé tartottak. Harry nem bánta volna, ha a lány ott marad Liammel, hogy egy kicsit Louis-val ülhessen a napon, de ez nem volt lehetséges. Elméletileg ki nem állhatták egymást.

Egy rövid köszönéssel lelépett.

Húsz perccel később kapott egy üzenetet Louis-tól.

Te tudtál róla?? tudtál niallről ???

Harrynek fogalma sem volt. Mit kellett tudnia Niallről? Alig találkozott vele rendesen. Látta már őt bulikon, és ugyanarra a tesi órára jártak, de semmi fontos dolgot nem tudott felidézni róla. Harrynek nem tetszett az érzés, amit az üzenet váltott ki belőle. Úgy tűnt, Louis-nak egyáltalán nem volt jó kedve.

Tudni miről?? Minden oké Lou? - válaszolta.

Aggódott. Ez a Niall probléma nagyon szórakozott Louis-val, és emiatt Harry egy kicsit frusztrált volt. Ha Louis elmondaná a barátjának, akkor vége lenne minden problémájának. Nem lenne ennyire szomorú. Ha csak kimondaná, jobban érezné magát. De makacs volt, és sosem hallgatott Harryre. Harry ehhez már hozzá volt szokva,

Nem jött válasz.

Tizenöt perc múlva éppen matek órán ült. Egyenletek voltak írva a táblára, de az agya nem tudott koncentrálni. Kapott még egy üzenetet, de nem Louis-tól.

Harry, még mindig nagyon sajnálom. Szörnyen viselkedtem. Már teljesen átgondoltam, és csak szeretnék hivatalosan is bocsánatot kérni. Sajnálom. Nem zavarlak többet, de szemtől szembe kell látnom téged.

Jasmine volt az. Harry belei fonállá zsugorodtak. Már nagyon rég nem hallott a lány felől, most mégis teljes sebességgel tért vissza a félelem. Azonban most gyorsan el is illant. Szinte meglepte, hogy az idegei milyen gyorsan visszatértek a normális állapotukba. Szerinte azért, mert nem számítottak többé a fenyegetései, hiszen már minden fontos ember tudta. A képernyőre meredt, és írni kezdett.

Jas, ha bocsánatot akarsz kérni, akkor tedd úgy, hogy ezentúl békén hagysz. Nincs több üzengetés, nincs több beszélgetés.

Furcsa volt, mennyire felhatalmazottnak érezte magát, miközben ezt írta. A lánynak többé nem volt hatalma felette. A telefonja megint megrezdült, mire aggódva megnézte mi érkezett. Kiderült, hogy nem Jasmine írt. Hanem Zayn.

A pasid meg van tébolyodva.

Harry rámeredt a szavakra. Mi volt ma az üzeneteivel? Először Louis, aztán Jas, most meg Zayn. Most komolyan, mi történt? És mi a frászt csinált Louis?

Harry el akarta kapni Louis-t a délutáni fociedzés előtt, de nem sikerült megfognia a karját, mielőtt a csapattársaik köréjük gyűltek volna, túl közel ahhoz, hogy rendesen tudjanak beszélgetni. Louis nem festett valami jól. Megtört volt. A szemei körül sötét volt a bőre, az arcán pedig tisztán kivehető volt a szomorúság és a gyötrelem. Harry egész teste fáj, miközben nézte őt.

Edzés közben még rosszabb volt. Louis kihagyta a passzokat. Kihagyott egy szabad szöget, ahol gólt tudott volna rúgni. A cipőit nézte, és észre sem vette, hogy egy ellenséges játékos mögé ment és elvette a labdát. Harry átvette a kapitány szerepet, még akkor ha, a keddi nap Louis-é. De Louis fejben egyszerűen nem volt jelen. Valahol máshol járt. Harry nem tudta levenni róla a szemét. A kék szemei körbe piros volt. Sírt...?

Harry nem gondolta volna, hogy ez ennyire fel fogja bosszantani. Ki csinált, és mit? És mikor? És hol? Fel kellett pofoznia valakit Harrynek? Niall volt? Harrynek el kellett intéznie azt a srácot. Hol lehetett?

Edzés végén fel akarta kapni Louis-t, és elrohanni vele. Azonban észrevette, hogy Abrahams Edző odament a fiúhoz, úgyhogy inkább csak összeszedte a holmiját és elindult az öltözőbe. Persze észrevette, hogy a fiúk Louis természetellenes állapotáról sutyorogtak, de nem vághatott közbe. Nem kellett volna érdekelnie.

Elmentek zuhanyozni, Harry pedig percekig csak állt a forró víz alatt. Louis arckifejezése, a zavart, elveszett viselkedése kínzó érzést hagyott a mellkasában.

- Az meg mi a fasz?

Harry elnézett a válla fölött.

- Mi? - Oli, Stan Eddel és Jonahval voltak az egyedüliek a zuhanyzóban. Mind a négyen vigyorogva nézték Harryt. - Mi az, fiúk?

Oli felhúzta a szemöldökét, és a bordájához mutatott. Harry lenézett, mire egyből rájött, mit néztek annyira. Volt egy sebe. Vagyis hát nem sebe, hanem egy szívásnyoma. Louis hagyta ott pár nappal ezelőtt, és már elkezdett belilulni.

- Semmi - nyelt egyet zavartan.

Oli hangosan felnevetett, mintha Harry válasza képtelenség lett volna.

- Kibaszottul nem kicsi, Harry.

- Nagyon feltűnő! - vigyorgott Jonah.

- Na, mesélj - húzogatta a szemöldökét Oli.

Harry kifújta a levegőt, és visszafordult a fal felé. - Nem a ti dolgotok, srácok.

- Annyira unalmas vagy, Harry. Soha nem osztasz meg semmit - fújtatott Stan.

- Csak mond el, ki csinálta! - értett egyet Oli.

Harry hátrapillantott rájuk.

- Fiúk, tudom, hogy minden nap együtt zuhanyozunk, de már kezd kínos lenni, hogy a meztelen testemet bámuljátok.

Morogni kezdtek, és Stan leakasztotta a szembe lévő falról a törölközőjét, hogy maga köré tekerje. Oli is ugyanígy tett, Jonah pedig visszafordult a saját zuhanyzójába. Harry csak a szemét forgatta rájuk.

- Egy nap, Styles - mondta Stan, mielőtt kiment volna. - Egy nap meg fogsz törni.

- Nem hinném - hümmögte, és az arcába fröcskölte a vizet. Még néhány percig ott maradt, amíg a sampont le nem mosta, és amikor végzett, csak Ed volt bent. Harry a dereka köré tekerte a törölközőt, a vörös hajú fiú pedig követte.

- Nem tudtam, hogy van valakid - mondta Ed halkan, miközben sétáltak vissza az öltözőbe. Gyengéd volt a hangja. Harry mindig is kedvelte a laza természete miatt.

Váll vonva elkezdett felöltözni.

- Komoly?

Nyelt egy nagyot. Az volt? Harry minden egyes porcikája úgy érezte, hogy igen.

- Hát... - Egy pillanatig hezitált, mielőtt befejezte volna. - Jó szex. - A többi részét ő maga sem tudta megerősíteni. Ed bólintott, de nem erőltette tovább a témát.

Ezután Harry Niallön gondolkodva kisétált a kocsijához. Ez az egész már kezdett egy kicsit túl sok lenni. Túlságosan zavarta Louis-t. Hogyan tudna Harry úgy Niallhöz férkőzni, hogy ne fedjen fel semmit? Lehetetlen volt. De akkor mit kellett volna tenni? Amennyire tudta, Louis volt az egyetlen, meg tudja oldani ezt a dolgot. Kár, hogy a fiú ezt nem akarta elfogadni. Ha Harry egyetlen cselekedettel megoldhatná az összes problémáját, egy szempillantás alatt megtenné.

Betette a sporttáskáját a Rover hátsó ülésére. Ahogy becsukta, gyors lépeseket hallott meg maga mögött. Amikor megfordult, meglátta, hogy Louis éppen felé fut.

- Szia - lihegte megállva Harry előtt.

- Ó, szia - válaszolt megkönnyebbülten, hogy végre egyedül lehet Louis-val. - Láttalak beszélgeti Edzővel, szóval gondoltam majd később beszélünk. Jól vagy? Annyira levert voltál, azt hittem... Az üzeneted...

- Igen, igen, jól vagyok - rázta a fejét. Alig kapott levegőt.

Harry rendesen végignézett Louis-n, és észrevette, hogy teljesen más volt, mint az edzésen. Nem borította el a fájdalom. Jobban nézett ki.

- Mi az? - Nem ismerte fel az előtte álló fiút.

Louis ledobta a táskáját a földre. Mielőtt Harry észbekapott volna, a másik fiú kezei megragadták a nyakát, hogy egy heves csókba húzza. Harry majdnem előreesett, és az elméje egy üres vászonná változott. Louis ajkai melegek voltak. A csókja pedig lelkes. Ez mosz más volt. Louis csókjai általában intenzívek és ellenállhatatlanak voltak, de ahogy a vele való szex mindig új érzések utazásának tűnt, úgy ez a csók is új volt. Ez... izgatott volt. Boldog.

Harry alig kapott levegőt, amikor Louis elengedte. Úgy érezte magát, mint a kocsonya.

Louis hátrébb hajolt, de a kezei még mindig Harry felsőjének ujját fogták.

- Ez meg mi volt? - suttogta Harry forró arccal és remegő térdekkel.

- Nem tudom megmagyarázni - vont vállat a fiú, aztán lábujjhegyre állva a puha tenyerei közé vette Harry meleg arcát. - Köszönöm - Nyomott egy határozott csókot az ajkaira.

Harry az egész testében érezte a szívverését. Egyedül Louis őszinteségében létezett.

- Gyere át kilenckor, jó? - mondta hátrálva. Lelkesnek tűnt.

- Oké - lehelte Harry.

- Találkozunk. - Aztán elmosolyodott. Ez az az elbűvölő, szexi, pajkos mosoly volt, amit Harry annyira szeretett.

Harry figyelte, ahogy a parkolóban odakocog az autójához, aztán eltűnik az útón. Addig nézte, amíg az út már üres nem volt.

Rábaszott.

Pontosan ez volt a válasz Ed kérdésére. Komoly volt? Nos, Harry rá volt baszva. Nagyon durván. Beleesett, méghozzá mélyen. Szerelmes volt Louis Tomlinsonba, úgyhogy igen, kibaszottul komoly volt.

2022.10.16