Az előző részből.
-Vámpir vagyok.

Tae pow

Egyszerűen nem akkartam hinni a fülemnek. Vámpir. De azok nem léteznek.
-D-de azok n-nem is léteznek. Ez nem lehet igaz. Ez nem lehetséges.-teljesen kiakadtam. Ez csak egy rossz álom. Nem nem lehet hogy ez a valóság.
-Taehyung kérlek nyugodj meg. Nem mondhatod el senkinek. Szeretném inkább kitörölni az emlékeidet de nem tudom.-oda rakta a kezét a vallaimra.
Probáltam lenyugodni nagy nehezen sikerült. Elgondolkodtam mégis csak megmentett ezért tartom a titkát.
-Rendben nem mondom el senkinek de ha lehet most maradj egy kicsit távol töllem még emésztenem kell a történteket.-majd elmentem kicsit könnyes szemmel. Majd végül haza találtam.

Kookie pow

Nem hiszem el hogy ez történt. Amikor Tae elkezdett visszafele menni én egyszerűen nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Amikor kiértem a sikátorból megláttam egy kirakatnak a fenyéből magamat. Még mindig véres volt a kezem. Nemcsoda hogy Tae megilyedt töllem. Egy szörnyeteg vagyok. Én nem akarok ilyen lenni de már bele törödtem. Ilyen maradók örökre. Végül hazamentem de egyvalamit nem értek. Miért nem tudtam az emlékeit törölni? Eddig mindenkivel sikerült. Mért ilyen különleges? Teljesen más mint a többi ember. Végül annyit gondolkodtam hogy elaludtam.

Time skip
Reggel 6

Tae pow

Alig bírtam elaludni egyfolytában a tegnap történtek jutnak eszembe. Kicsit fáradtan jó nagyon fáradtan kimásztam az ágyból és elintéztem a dolgaimat és mentem isibe. Odaértem és a kapuban már ott volt Jimin és Hobi. Bementünk és leültünk a helyünkre. Az óra elkezdődött és észre vettem hogy Kook nincs itt. Lehet beteg vagy csak a tegnapi nap miatt. Akaratlanul is arra az estére tudtam gondolni. Észre sem vettem de könnyezni kezdtem.
-Minden rendben?-kérdezte Jimin agodva majd a kezét a vállamra rakta.
-Igen persze. Nincs semmi baj.-mondtam neki egy hamis mosollyal.
Ő csak szimplán bólintott és előre figyelt. Megakarom vele osztani mindent mert a legjobb barátom de megigértem Kooknak hogy nem fogom.

Jimin pow

Tudom jó hogy van valami baja látom a szemén. Tuti hogy történt valami vele de ha nem akarja elmondani akkor nem erőltetem. De rajta tartom a szemem na meg Hobin is. Megkell néznem ki vagy mi figyeli őt.

Tae pow

Épp ment az óra amikor az igazgató bejött a terembe.
-Ms.Min lenne olyan kedves a diákokkal lejönni a tornaterembe.-mondta az igazgató
-Hallotátok fiúk lányok irány a tornaterem.-mondta a tanár
Miután lementünk szinte az összes osztály lent volt. Még a rendörség is itt volt. Mi az isten történt?
-Jónapot diákok először is nem szeretnék titeket megilyeszteni de nemmesze egy sikátorban kettős gyilkosság történt. Ezért azt kérem menjenek haza és ne áljanak szóba idegenekkel!-mondta a rendör én pedig teljesen lefagytam. Csakis arról lehet szó ami tegnap történt. Beszélnem kell Jungkookkal. Épp menni készültem mint mindenki más amikor Hobi megszólalt.
-Tae te miért mész enyire sietősen?-
-Csak elkel intéznem valamit.-mondtam majd elrohantam.
-Tudod mi van vele?-kérdezte Hobi Jimintől.
-Fogalmam sincs.
Amikor kiértem egyből a buszhoz siettem. Amikor leszáltam kerestem az uctán de nem talaltam sehol.

Time skip
Este 7 óra

Nemtalálom sehol ez így esélytelen bárhol lehet. Épp akartam volna haza menni de ekkor láttam meg őt amint egy lámpa alatt áll és bámulja a csillagokat. Oda mentem és lassan közelítettem felé.
-J-Jungkook?
Ekkor lenézett rám de mintha ott se lennék el kezdet gyorsan a másik irányba menni. Nem tudom miért de utána mentem. Beszélni akarok vele.
-Jungkook várj!!!-kiáltottam utánna.
Futottam és végre utolértem. Kifujtam a levegőt és fel néztem azokba a könyben áztata szemekbe.
-Jungkook én-
-Még mindig félsz töllem?
Hogy félek-e tölle? Nem, egyáltalán nem.
-Nézd Tae én-
-Annyira sajnálom ha te nem mentesz meg mind ez nem történt volna meg és most nem lennél bajban miattam.-keztem a végére végére könyezni.
-Mi Tae te miről beszélsz?
Felnéztem rá.
-Te nem tudod?
-Mit nem tudok? Mond el kérlek.
-Rendben.
Ekkor el mondtam mindent. Kicsit sokkolta.
-Tudtam hogy ez lesz.
-Sajnálom ez mind az én hibám.
Várjunk mi?? Tudtad hogy ez lesz??-
Mondtam mire ö csak sóhajtott.
-Mindig amikor rajtad tartom a szemem sose gondolok a következményekre.-mondta
-Hogy érted hogy rajtam tartod a szemed?-mondtam
Ő csak sóhajtott és mondta
-Az emberek akik tudnak a fajtámról nem értenek meg... Ők hideg szívünek tartanak ...de te mégis itt vagy melletem. És még most is itt vagy és beszélgetsz velem.-
-Te megmentetél de nem félsz? A rendőrség figyel és ez az én hibám.
-Ez nem a te hibád Tae... ilyen a természetem.-
Nem vagyok meglepve. Ő egy vámpir szüksége van vérre.
-Engem tudnál bántani?-
Nem tudom miért kérdeztem meg csak tudni akarom.
Láttam hogy meglepte ez a kérdésem.
A szemembe nézett utána a tekintete levándorolt a nyakamra. Elkezdett menni felém de most nem éreztem késztetést hogy el kéne mennem elöle.
-Nem akarlak bántani de késztetést érzek hogy megkostoljam a véredet.-
Még mindig nagyon közzel van es a nyakamat nézi. A szívem egyre jobban gyorsul.
-Távol kéne tartanod magad töllem.
-Szóval a véremet szeretnéd megkostolni? Legyen.-mondtam a szívem még mindig erösen dobog. Ő megharapta a szája szélét. Nem tudom mi késztet arra hogy oda agyam a vérem jungkooknak. Más esetben megilyednék de tölle nem. Bízok benne.
-Attól tartok hogy nem tudok majd leálni.-mondta
Nem tudom miért de nem érdekel. Jungook természete vonz. A szeméről
Lenéztem a szájára és a fogai egyre jobban jöttek ki.
-Ne itt-mondta mire a hátára vett.
-kapaszkodj erősen.
-Várj mi??-mondtam mire emberfeletti gyorsasággal elkezdet futni.
Miután megérkeztünk egy napaliban voltunk. Régies volt a sokk régi könyves polc és a bútorok régi stílusú volt. Leültem a kanapéra és felnéztem Jongkookra.
-Itt élsz?
-igen ez a ház már évszázadok óta a családomé.
Én a kanapéról körül néztem anyira hogy észre se vettem hogy jungkook leült mellém és közel jött hozzám.

Jongkook pow

Nem tudom miért de amióta találkoztam vele... erös késztetést érzek hogy igyak a véréből...de nem akkarom megölni. Közelebb mentem a nyakához. Ö az enyém és senki másé.

Tae pow

A szívem örülten ver. Olyan közel van és az tervezi hogy iszik a véremből.
Megfogta a csipömet és bele rakot a ölébe. Én megfogtam a vállát.
-Készen álsz?-kérdezte
A rubint vörös szeme csak úgy csillogott és hegyes fogai elöjöttek.
Vettem egy mély lélegzetet.
-Bízok benned.-mondtam és ö bolintott.
Oda hajolt a nyakamhoz és megnyalta utánna bele furta szemfogait a nyakamba. Éreztem egy kis fájdalmat és erősebben megfogtam a vállát.
Hallotam hogy ízleli a vérem.
Akartalanul is felnyögtem az érzére ő meg erősebben kezte el szívni a vérem és gyorsabban. Már keztem szédülni.
-J-Jungkook...
Jungkook kiszedte a fogát a nyakamból és rám nézet.
Éreztem hogy el fogok ájulni a vérveszteség miatt.
-Aszthiszem most elájulok.-mondtam.
Lettet a kanapéra és rakot egy raktapaszt a nyakamra.
-Ne halj meg. Milyen a vércsoportod?
-B+
-Hozok

Jungkook pow

Hozok neki vért mert akkor hamar jobban lesz. Hoztam neki egy pohárban és megitatam vele.
-Ennek borzalmas ize van.
-Tudom Tae de ember vagy és ettől hamarabb jobban leszel.-mondtam mire ő elaludt.
-Isteni vére van.
Ránéztem a nyakára és közel mentem hozzá. De mielőtt még csináltam volna ott valamit feljebb vittem a felyem és megpusziltam a homkokát.
-Meg foglak védeni. Bármi áron.

Visszatértem!!!
Remélem tetszet a rész ha igen akkor csillag és komment. Legyen szép napotak sziasztok!!!👋👋