Közben Jungkookéknál.

Jungkook pow

Miután elköszöntem Taetől hazafele vettem az irányt. Boldog vagyok Taeval nagyon szeretem ha lehetne minden percben vele lennék. Nagyon bánt hogy azt gondolja magáról hogy haszontalan és felesleges pedig engem megmentett. Az én sivár életembe ő a fény számomra. Hazaérve bementem a nappaliba és kitaláljátok mit láttam? Hát persze hogy a bátyámat és Hobit amint egymás szájában vannak felfedező úton. Tíz perc után végül elváltak egymástól.

-Na csak vissza tértetek a felfedező útról.-mondtam.

Szegény Hobi úgy megijedt a hirtelen mondatomtól hogy szó szerint kiesett Namjoon öléből. Namjoon gyorsan felsegítette szerelmét és bele markolt a fenekébe. Hobinak meg vörösebb lett az arca mint a szeme. A SZEME!!!

-Hobi látom éhes vagy jössz te is vadászni?-mondtam.

-Igen szívesen jövök.-mondta mire Joon mérgesen rám nézett.

-Tesó tudom mire gondolsz de neki is meg kell tanulnia vadászni. Alkalmazkodnia kell már ő is közénk tartozik.-mondtam mire sóhajtott.

-Rendben de nem mész el mellőlem.-mondta majd Hobi ajkára hajolt és szenvedélyesen megcsókolta Hobi meg boldogan visszacsókolta.

-Gerle pár ha lehet ezt akkor csináljátok miután haza jöttünk.-mondtam majd az előszobába mentem.

-Mi lehet vele?-kérdezte Namjoon Hobitól. Komolyan azt gondolják hogy nem hallok semmit????

-Biztos száz csók helyet csak kilencvenkilenc csókot kapott Taetól ezért nyűgös.-kuncogott Hobi.

-Hallottam, nem vagyok süket!!!-mondtam ingerülten.

Végül sikerült elindulnunk este nyolckor. Elmentünk egy bárhoz de nem mentünk be hanem előtte vártunk.

-Mit csinálunk?-kérdezte Hobi 

-Várunk hogy találjunk valami finomat.-mondtam 

Kevés várakozás után három ember jött ki a bárból holt részegen. Egy lány és két fiú.

-Hobi tiéd a lány miénk a két fiú.-mondtam mire bólintott.

Egy sikátorba bementek ekkor eljött az én időm. Feltűnés mentesen leütöttem mind a hármat. Én megfogtam az egyik fiút és bele haraptam a nyakába. Nem volt egy jó íze de megfelelt arra hogy csillapítja a szomjam. Namjoon megfogta a nagydarab fiút és inni kezdett. Gyorsan eltüntette a sebet és kitörölte az emlékét. Én is ezt csináltam majd Hobira néztem. Most ment oda a lányhoz de látszik rajta hogy hezitál. letérdeltem mellé és ráraktam a kezem a vállára.

-Nyugi Hobi meg tudod csinálni tudom hogy nehéz most de megszokod na hajrá.-mondtam

Mély levegőt vett és közel hajolt a lányhoz és beleharapott. Ivott majd lassan elvált a lánytól és eltávolította a sebet majd kitörölte az emlékét.

-Nahát nem gondoltam volna hogy ennyire jó kontrollja van. Örülök hogy nem öltem meg.-mondta egy számomra nagyon ismerős hang. Ezek ők....a három tesó.

-Mi az csak nem vadásztok?-kérdezte Xiumin

-Igen és ti? Ritka hogy előjöttök az oroszlán barlangjából.-mondtam mosolyogva

-Mi is vadászni jöttünk habár Baekhyun inkább nézne egy bizonyos személyt. Szerintem tudod kiről van szó.-mondta Chen mire nekem felforrt az agyvizem. Nem bírtam magammal és már csak azt veszem észre hogy rohanok Baekhyun felé és megragadom a torkát.

-Ne merj csak egy hajszálához érni különben a saját kezemmel nyírlak ki.-mondtam majd elengedtem a nyakát.

-Nincs szándékomban elvenni tőled Taet csak megvédeni. Egy ilyen ember mellet szinte minden ember, vámpír, állat jobban érzi magát. Azt akarom hogy örökre éljen fel is ajánlottam hogy átváltoztatom de még nem válaszolt.-mondta mire én megtorpantam. Hogy mi? Nem...nem én nem akarom hogy olyan legyen mint én túl tiszta, túl ártatlan, hogy mocskos vámpír legyen.

-Na menjünk már Baekhyun mert éhes vagyok.-mondta Xiumin majd gyorsan elmentek de baekhyun még egyet hátra nézett majd elfutott. Mi is gyorsan haza mentünk a pár a szobájukba ment én meg a sajátomba. Írogattam még Taeval majd elmerültem a gondolataimba.

Közben a cbx oroszlán barlangjában 

Baekhyun pow

A testvéreimmel haza jöttünk a vadászat után. Unalmas volt én nem ettem túl sokat az emberek vére olyan mocskos mint a lelkük. Taehyungnak viszont csupán egy szippantástól minden vámpír már a fejét veszti. Édes már már túl édes szívesen kortyolnák bele de nem akarom bántani. Nem értem mi ez az érzés sóvárgok a vére miatt de túl ártatlan, túl tiszta egy hozzám hasonló szörnyeteg bemocskolja és még ott van a párja akin látszik hogy küldene el melegebb éghajlatra. Én viszont féltékeny vagyok rá sőt mindenkire aki közel került Taehoz. Nem az van hogy bele vagyok zúgva csak szeretnék én is azok közé tartozni akit elfogad és barátjának tart. Amúgy is az én szívemet már ellopta valaki és magával vitte a sírba. Még fiatal voltam amikor megismertem életem szerelmét de egy sorcsapás mindent megváltoztatott. Boldogok voltunk épp az öt éves évfordulónkat ünnepeltük amikor vámpírok ránk támadtak. Bármennyire próbáltam harcolni ellenük túl gyenge voltam aminek meg lett az eredménye. Egy vámpír rátámadt a szerelmemre és a szemem előtt szívta ki a vérét megölve ezzel a szerelmemet. év századokon csak sírtam és a mai napig nem dolgoztam fel a halálát. Nagyon hasonlít Taera kedves volt, gyönyörű, és elképezően jó illata volt. Mai napig róla álmodom ahogy az élettelen testét látom vagy amikor együtt vagyunk és kézen fogva sétálunk. Az emléken a könnyem is élőbúkan a szemem sarkából. Gyorsan oda megyek az éljeli szekrényemhez és megfogom azt a képet ami mai napig megvan. A legelső közös képünk amikor találkoztunk.

Annyira de annyira hiányzol.....Chanyeol.

-Megint ő jár a fejedben?-kérdezte Chen és odajött mellém az ágyra.

-Csak is őrá tudok gondolni akármennyi idő eltelt nem tudom kiverni a fejemből.-mondtam már már zokogva.

-Jaj gyere ide.-mondta majd egy ölelésbe vont. Nem bírtam ki és a vállán kezdtem el sírni de amennyire próbált megnyugtatni annyira kezdtem el jobban sírni míg nem egy másik kezet éreztem meg a vállamon.

-Na öcsi nyugi Chanyeol se akarná hogy itt sírj miatta.-mondta Xiumin.

Kis idő múlva sikerült lenyugodnom de ez nem volt elég így fogtam magam és elmentem otthonról. Kis idő múlva megérkeztem a kijelölt helyre.

A temető.

Gyorsan felmentem a legtetejére és odamentem ahhoz a bizonyos sírkőhöz amin ez a név állt.

"Park Chanyeol"

-Szia remélem jól vagy. Rettenetesen hiányzol. Évszázadok teltek el de még mai napig nem tudtam feldolgozni a halálodat. Elraboltad a szívem és el is vitted magaddal a halálba. Annyira sajnálom...sajnálom hogy nem tudtalak megvédeni. Haltam volna meg én inkább nem te. Te egy angyal voltál és az is vagy.-nem bírtam tovább térdre rogytam a sír előtt.-Szeretlek Chanyeol....Nagyon szeretlek.-sírtam el magamat a végén. Csak sírtam és sírtam amíg meg nem éreztem hogy valaki hátulról átölelt. Hirtelen sokkot kaptam de nem törődtem vele csak ki akartam sírni mindent nem érdekelve ki ölel át. Kis idő múlva sikerült lenyugodnom így megnéztem ki az aki átölelt de nem akartam hinni a szememnek.

-Te...te mit keresel itt....Tae?

-Hát én, apa és a bátyám azt gondoltuk miután volt egy kis családi együttlét nem akartuk kihagyni anyát így idejöttünk.-mondta Tae.-Már indultunk volna haza amikor megláttalak így mondtam apának hogy várjanak a kocsiban. 

-Értem

-Ő kicsoda?-kérdezte

-Ő a párom.-mondtam szomorúan.

-Jaj bocsánat akkor nem is zavarok.-mondta és el akart menni de én megfogtam a csuklóját. Értetlenül visszanézet.

-Nem maradnál egy kicsit?-kérdeztem

-Ha nem zavarok akkor egy kicsit még maradok.-mondta majd leült mellém a földre.-Mesélsz róla?-mondta a sírkőre mutatva.

-Hát hol is kezdjem. Nagyon hasonlított rád. Szép volt, kedves, okos, jó lelkű, és már fiatalon elcsavarta a fejem. Mindig figyelt másra és mindenkinek ott segített ahol csak tudott. Öt éves évfordulónkon viszont minden megváltozott. Ránk támadtak és megölték Chanyeolt én meg végig néztem. Nem tudtam segíteni rajta. Meghalt és magával vitte az én lelkemet is.-mondtam el mindent.

-Sajnálom ami történt de szerintem Chanyeol nem akarná hogy itt sírj miatta.-mondta majd átölelt.

-Köszönöm. 

-Mégis mit?   

-Hogy meghallgattál és itt vagy mellettem.-mondtam majd lassan felálltam.-Holnap találkozunk.-mondtam majd elfutottam egyenesen haza.

Bonjour olvasók!!!!!👋👋👋❤❤❤❤

Remélem tetszett a mai rész és érdekes volt. Nemsoká jövök a kövi résszel addig is sziasztok!!!!!!👋👋👋❤❤❤