Tae pow

Mi azt akarja hogy vámpír legyek???? Őszintén nem tudom. Tetszik az ötlet így talán nem leszek annyira gyenge de ugyan akkor félek is ismeretlen ez még nekem.

-Nem kell most döntened.-jött közelebb Baekhyun és megfogta a vállam.-Most menj és gondolkozz el az ajánlaton.-mondta majd a fejem tetejére nyomott egy puszit amitől kirázott a hideg. Miért csinálja ezt? Mit akar ezzel elérni? Miután elengedett gyorsan futni kezdtem vissza az ebédlőbe.

Baekhyun pow

Nem tudom miért csinálom ezt és miért viselkedek így. Több ezer éve élek már ezen a világon de sosem éreztem ilyet senki közelében. Taehyung olyan mint egy kincs nem szabad kárt tenni benne olyan tiszta. Szívem szerint ami nem dobog magam mellet tartanám és vele lennék mindig de az ő szíve már máshoz tartozik és nem akarok olyat csinálni amivel megbántanám. Ő mellett mindenki jobban érzi mindenki magát még az ilyen mogorva vámpír is mint én. Szívesen lennék mellette az életében. Hosszú gondolkodás után elindultam vissza az ebédlőbe. Megmondtam Xiuminnak hogy fejezze be a többiek altatását és felmentünk a terembe. Pár percen belül mindenki befáradt a terembe utána az osztály főnök is bejött a terembe.

Tae pow

Miután vissza mentem az ebédlőbe mindenki felébredt.

-Hol voltál Tae?-kérdezte Jimin. Nem jó ötlet lenne ha elmondanám hogy Baekhyunal beszéltem így inkább mondok valamit.

-Miután bealudtatok megettem a kajám és elmentem a mosdóba.-mondtam.

-Oké de menjünk fel a terembe mert mindjárt becsöngetnek.-mondta Hobi és gyorsan felmentünk a terembe. Pár perc múlva a tanár is megjött.

-Na gyerekek mivel két hét múlva itt van a karácsony ezért az utolsó napon azaz 20.án pénteken ünnepelni fogunk a kövi hét meg kezdődik a szünet ha valakinek van ötlete mit csináljunk az mondja.-mondta Mr.Min

-Húzzon mindenki egy nevet és azt kell megajándékozza de a tanár is húzz.-mondta Rose.

-Ez jó ötlet mindenki benne van?-kérdezte Mr.Min mire mindenki bólintott.-Oké akkor mindenki irja egy papírra a nevét és Onew add oda a sapkád abba húzzunk.-mindenki ráírta egy cetlire a nevét és bele raktuk Onew sapkájába. Az o.f. húzott elsőnek utána sorba mentünk. Miután mindenki megvolt gyorsan megnéztem kit húztam. Elmosolyodtam amikor elolvastam a papírt.

"Jeon Jungkook"

Gyorsan elraktam a papírt. Tíz perc múlva kicsöngetek és mindenki ment a dolgára egyedül mi és a mellettünk lévő 3 fiú maradt bent.

-Na ki kit húzott?-kérdezte Hobi halkan.

-Nekem borzalmas.-mondta Kookie

-Miért kit húztál?-kérdezte Jimin

-Chent.-mondta Kook.-Ez nem az én szerencsém. Te kit húztál kicsim?-kérdezte

-Nem mondom meg.-mondtam mire boci szemekkel nézet rám.

-Na kérlek!!!!-kérlelt és puszilgatott de nem hatott meg.

-Ne fáradj Kook sose lehetett kiszedni belőle kit húzott.-mondta Hobi mire Kookie abba hagyta a kérlelést de még mindig puszilgatott.

Time skip suli után

-Sziasztok majd írok-mondtam majd mentem haza Kookie társaságában.

-Még mindig nem akarod elárulni kit húztál?-kérdezte Kookie és közelebb hajolt hozzám.

-Ne is álmodj róla.-mondtam felemelt orral.

Gyorsan odaértünk hozzám de nem jött be mert vadászni megy Namjoonal így egy röpke tíz perc búcsú puszi után bementem a házba, majd bementem a konyhába.

-Azt hittem már be se jössz.-mondta a bátyám nagy mosollyal.-Milyen volt a napod?

-Szokásos ma húztunk, hogy kit ajándékozunk meg.

-Na az jó és kit húztál?-kérdezte

-Nem mondom meg.

-Na gyerünk tudod hogy én úgy se mondanám el senkinek és amúgy is akkor hogy segítek ajándékot venni?-kérdezte. Valamennyire igaza van de ha nekem itt elmondja bárkinek én megráncigálom.

-Oké...Kook az.-mondtam mire kiszélesedett a mosolya.

-Ez aranyos és mit akarsz venni neki?-kérdezte.

-Valami különlegeset.-mondtam kipirult arccal. Jin csak mosolygott mint a tejbe tök. Valamikor már azt érzem hogy ő jobban élvezi a kapcsolatomat mint én.

-Kérsz te is sushit vagy csináljak mást?-tereli el a témát Jin. Na igen a bátyám egy konyha vámpír. Már gyerek korában megtanult főzni. Az meg még aranyosabbá teszi hogy anya régi rózsaszín köténye van rajta.

-Igen kérek de kinek csinálsz még mert te csak vérrel táplálkozol.-kérdeztem.

-Apa ma haza jön és neki csinálok.-mondta. Amióta Jin itt van apa még egyszer se jött haza. Az a két hetes tárgyalás majdnem négy hónapos tárgyalása lett végűl. Kíváncsi leszek mi lesz a véleménye Jinnel kapcsolatban. Apa tud a vámpírokról ezért szerintem nem fog kiakadni hogy vámpírok léteznek. Na de én inkább arra leszek kíváncsi mi lesz a vélemény hogy én is tudok mindent anyáról és az egész vámpír létről.

-Szerinted fel fog ismerni? Sok év telt el azóta.-mondta szomorúan Jin

-Tuti fel fog én is megismertelek pedig csak négy éves voltam.-öleltem szorosan magamhoz aki egyből szorosan vissza ölelt. Az aranyos testvéri pillanatot a csengő szakította meg. Jin félve leült az idegességtől és kérte hogy nyissam ki az ajtót. Gyorsan odamentem a bejárati ajtóhoz és szoros ölelésbe vontam apát.

-Hiányoztál!!-mondtam miután elváltam apától.

-Te is nekem.-mondta

-Beszélhetnénk?-kérdeztem

-Persze csak elöbb menjünk a nappaliba.-mondta.

Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

-Miért nem mondtad hogy anyát megölték?-egyből a lényegre tértem. Láttam rajta hogy sokkolta amit mondtam.-És nem kell hazudni mindent tudok.

-Mit mindent?-kérdezte

-Hogy megölték,hogy nem is akármi.... Tudok a vámpírokról.-mondtam

-Honnan tudsz te ezekről?-kérdezte

-A párom is vámpír és....Hobi is vámpír lett Jimin meg vadász.-mondtam mire sóhajtott

-...Igen igaz hogy anyát megölte egy vámpír sajnálom hogy nem mondtam el de nem akartam hogy tudj a vámpírokról azt szerettem volna hogy normálisan élj.-mondta és megölelt.

-Értem de Jinről miért nem mondtál semmit?-kérdeztem

-Sajnálom ezt találtam akkor a legjobbnak de megbántam hogy nem beszéltem róla amióta nem láttam még mindig nem tudom feldolgozni hogy nem tudom mi van vele hogy él még vagy már nem él.-mondta arra viszont nem számított hogy Jin végig itt volt mögöttünk és könnyes szemekkel nézett minket.

-É-élek...még....a-apa.-mondta rekedt hangon már már zokogva Jin. Apa megfordult és könnyes szemekkel végig mérte Jint.

-Ji-Jin kis fiam te...te vagy az?-mondta apa megkerülve a kanapét.-Istenem én kis fiam!!! Milyen nagy lettél!!!-mondta zokogva apa és kitárta a karjait. Jinnek egy másodperc sem kellet egyből oda rohant apához és szorosan megölelte. Nagyon aranyos pillanat volt még a könnyem is elkezdet folyni de amikor egy egy kitárják felém nem is kell mondaniuk egyből oda rohanok hozzájuk és egy szép családi ölelésben maradunk percekig. A hosszúra nyúlt ölelkezés után Jin megszólalt.

-Kértek sushit?

-Az a kedvencem.-mondta apa.

-Tudom ezért csináltam.-mondta Jin majd mind a hárman a konyhába és elkezdetünk apuval megenni a sushit.

-Fia mesélj mi történt veled ebben a tízen három évben.-mondta apa miután megettük a sushit.

-Ez hosszú történet. Azon az estén miután anyát megölte ,engem átváltoztatott és Teat megátkozta az  a vámpír elvitt magával és elvitt egy erdőbe ott kitett és magamra hagyott. Rettenetesen éreztem magam fáztam, féltem, és szomjas is voltam. Próbáltam kimenni az erdőből és találtam egy autó utat de senki se közlekedett ott. Már az ájulás szélén voltam amikor egy autó érkezett és nagy szerencsémre megállt. Egy idős pár volt akik az erdő melletti pusztán laktak. Befogadtak és szerencsém volt mert ők is vámpírok voltak. Eltelt 12 év és visszajöttem Seoulba hogy megtaláljalak titeket először Taet akartam megtalálni mert te mindig dolgoztál. Taet először akkor találkoztam amikor tizenegyedikes volt. Tél volt és hógolyózott Jiminnel és Hobival a közeli parkban. Akkor még olyan kis tudatlan volt nem is számított arra ami szeptemberben történt.

-Hát én se számítottam arra.-mondtam mire felkuncogtak.

-De hogy tudtad meg az igazat hogy léteznek vámpírok?-kérdezte apa

-Az osztályba új tanuló érkezett. Nem tagadom egyből bele zúgtam amikor csak megláttam, de először csak barátok voltunk. Egyik nap hazafele tartottam miután elváltam Jungkooktól amikor elkalandoztam és egy sikátorban kötöttem ki. Ott volt két ember akik rám támadt de Kook megmentett de megláttam a vér vörös szemét és a hosszú agyarait. Igy tudtam meg hogy léteznek vámpírok.-mondtam mire Jin folytatta.

-Ekkor már nem bírtam tovább és színre léptem. Elmeséltem Taenak mindent hogy hogyhogy élek, meg miért volt amnéziája és mivel átkozott el minket az a görény.-mondta Jin mire apa összeráncolta a szemöldökét.

-Ezt hogy érted?-kérdezte apa

-Engem vámpírrá változtatott Taet meg megátkozta.

-Mivel? Mivel átkozta meg?-kérdezte apa feszülten

-Azzal hogy...gyereket tudok...nemzeni...-mondtam szomorúan

-Na gyermekem ettől nem kell szomorú lenned. Ez csodálatos dolog.-mondta apa majd megölelt. Jin is csatlakozott.-Ti vagytok a csodáim, a szemem fényei. Szeretlek titeket.

-Mi is szeretünk.-mondtuk egyszerre Jinnel.

Bonjur olvasok!!!!!!❤❤❤👋👋👋👋  

Ez a rés egy kicsit érzelmesebb lett remélem elnyeri a tetszéseteket.

Nagyon szeretném megköszönni a 2200 OLVASÓT!!!!!😍😍😍 Nem sokára jövök a kövi résszel addig is sziasztok!!!!!👋👋👋❤❤❤❤  Még egyszer nagyon köszönöm!!!!!!😍😍😍😍😍legyen szép napotok!!!!!!!