A csókjuk óta már egy hét is eltelt. Kapcsolatuk egyre jobban szorossá vált, ami miatt Minho végre nem érezte magát magányosnak. Reggelente boldogan keltette szerelmét egy csókkal, együtt reggeliztek, sétáltak, és szinte mindent együtt csináltak, kivéve egy fontos dolgot; nem uralkodtak együtt. Minho minden vágya az volt, hogy mellette az uralkodói székbe az a sellő kerüljön, akit tiszta szívéből szeret és akire bármit rábízhat.

A halászoknak tett ígéretét betartva indult meg a palota elé néző nagy erkélyére. A népet mára estére terelte ide, hogy fontos dolgot mondjon nekik személyesen. Be akarta jelenteni, hogy miért intézett ennyi enyhítő törvényt.

-Nagyon vigyázz magadra!-csókolta meg Jisung még mielőtt kilépett volna egyedül a hatalmas ajtókon keresztül a nép elé.

-Vigyázok kedvesem, ígérem minden jól fog alakulni!-szorította meg a kezét.

-Itt leszek majd én is, elbújva!-suttogta a fülébe, majd egy utolsó csók után magára hagyta.

Minho sóhajtva lépett előrébb és az őröknek intett, hogy nyithatják az ajtót. Remegő léptekkel lépett ki az erkélyre, ahonnan belátta a kastély elé felgyülemlett tömeget. Palástját megigazítva kezdett bele a beszédbe.

-Drága népem!-a síri csöndben tisztán lehetett hallani amit mondott, hisz a vámpíroknak kifejezetten jó hallásuk volt.

-Azért gyűltünk ma itt össze, hogy beszámoljak nektek a királyságunkat érintő változásokról. Bizonyára sokak fejében megjelent számos kérdés, hogy mégis mi történt, ami miatt engedékenyebb lettem a sellőkkel szemben. Több, mint 1 hete találkoztam egy kedves vámpír barátommal, akinek a férje egy sellő. Jó emberként ismerem, de sosem szeretett emiatt a kiközösítő politikája miatt. Érthető volt ez. Szerettem volna, ha országunk mindenki számára biztonságos legyen, de sosem mertem megtenni az első lépéseket. Gyáva voltam, bevallom. Majd találkoztam egy bizonyos sellő fiúval.-itt Jisung szíve erősen kalapálni kezdett.

-Ez a sellő megváltoztatott bennem mindent gyökerestől. Felforgatta a lelkem és úgy érzem szeretem őt, teljes valómban. Mivel az apámnak köszönhetően tilos a sellők és vámírok bármiféle kapcsolata, így ezt ettől a naptól kezdve hivatalosan is megszüntetem. Azt akarom, hogy országunkban minden lény egyenlő legyen, ne szenvedjenek kárt az eddig lenézett csoportok. Az azonos neműek házasságát is betiltotta apám, ezért én ezt is megszüntetném a mai naptól fogva.

Mondatát még be sem fejezte, de a nép egyként kezdett bele az üdvrivalgásába. Minho szívéről hatalmas kő gördült le és mosolyogva folytatta a beszédet.

-Köszönöm a támogatást mindannyiótoktól! A törvények részletéről holnap bővebben beszámolnak majd hírnökeim. Ami pedig a szerelmemet illeti; egyenlőre még nem szeretne a nyilvánosság elé állni, ezt tiszteletben tartva pedig kérem ne követeljék a megjelenését! Helyette azonban el kell mondanom egy igen szomorú tényt, ami a régmúltban történt. Apám és Anyám még kiskoromban örökbefogadtak egy vámpírbabát, akiről én nem is tudtam. Mivel Anyám hamar eltávozott az életemből Apám bezáratta őt egy toronyba, hogy ne halljon felőle semmit. Apám halála után tudtam meg, hogy egész végig volt egy öcsém, akiről nem is hallottam semmit. Az ő kérésére eddig nem említettem meg ezt soha, de a mai napon úgy döntött ő is kilép a vár sötét falai közül. Szeretném bemutatni nektek Lee Felix-et, a Lee Királyság új hercegét.

Felix boldogan lépett ki Minho mellé, mire a nép csodálkozva ujjongott.

-Köszönöm, köszönöm!-mondta zavartan a szőke hajú.-Apánk uralkodása miatt sajnos nagy veszteséggel hagytuk el a Nagy Függetlenségi Háborút. Sok más család szenvedett, beleértve még a királyi családot is. Mint ahogy hallhatták nem volt jó gyerekkorom, de Minho-nak köszönhetően jobbra fordult az életem. Szeretném, ha jelenlétemmel erősíteni tudnám a királyságot és a nép számára egy közvetlenebb alak lehetnék. Munkáim során szeretném körbeutazni királyságunkat és segíteni ahol szükség van rá.

A közönség elégedetten ujjongott. A két testvér boldogan meghajolt és integetve elhagyták az erkélyt.

A hír gyorsan terjedt, ami természetesen JYP fülébe is eljutott.

-Azaz Istenverte hülye gyerek!-csapott a trónjára. Körülötte a szolgák riadtan hőköltek hátra. Idegesen felállt és a trónt körbe-körbe járkálva ordibált artikulálatlanul.

-Szóval erre ment ki ez a kis törvény változtatás, ha?! Na majd adok én neki! Meleg házasság és sellők egyenjogúsága! Kitépem a szemeit, ha meglátom!-őrjöngött.

Haját tépve ült vissza a trónra és elkiáltotta magát;

-Hívják ide Bang-et, most azonnal beszélni akarok vele!

Bang Chan, teljes nevén Gróf Bang Christopher Chan JYP-nak dolgozott, mint hírvivő. Ő adta át a királyságoknak a Császár üzeneteit akik hozzá tartoztak. Kifejezetten nem nézte jó szemmel JYP tetteit, de munkája lévén kénytelen volt eltűrni. Ő csak egy kisnemes volt, akiket nem tisztelnek annyira, mint a királyokat, jelentős szerepük sincsen.

-Hívatott Felséges Nagyuram?-hajolt meg előtte.

-Azt akarom, hogy elmenj a Lee királyságba és átadd a következő üzenetem.-biccentett az írnoknak, aki tollat ragadott.-"Én, JYP Hatalmas Császár elrendelem, hogy törvényeidet azonnali hatállyal vond vissza. Ennek megtagadása súlyos következménnyel fog járni!"

Az írnok a leírtakat átnyújtotta Chan-nak, aki meghajolva elhagyta a termet.

Fintorgott. Nem tetszett neki ez a fenyegetőzés, de kénytelen volt útra kelni. Fél napon keresztül vágtatott fekete lovával, hogy estére elérje a királyság fővárosát.

-Felség, a Császár hírnöke beszélni szeretne magával!-jött be Minho egyik őre.

-Hivassa be kérem!

Chan belépett, meghajolt és a papírt átadta neki. Miután elolvasta Minho idegesen összegyűrte és elhajította. Szemei kápráztak a haragtól.

-Istenem, mégis mit képzel ez magáról?-mondta idegesen.

-Itt meg mi történik?-lépett be Felix. Chan hátra fordulva elképedt a fiú szépségén. Mintha egy angyalt pillantott volna meg.

-JYP megfenyegetett. Nem tudom mit akar kihozni ebből, de nagyon remélem nem háborút!-sóhajtotta.

-Háború? Na, azt már nem, csak a holttestemen át!-mondta haragosan Felix.-Te a hírvivője vagy?-nézett rá Chan-ra.

-Igen, a nevem Gróf Bang Christopher Chan!-hajolt meg.

-Mondd meg az uradnak, hogy nem vagyunk hajlandóak a földre borulni, csakmert épp rájött a tízperces rombolhatnék. És ha mégegyszer ilyen üzenetekkel fogja zaklatni a palotát saját kezűleg fogok harcba szállni vele!

Minho komornyika papírra vetette ezeket és átnyújtotta a megdöbbent Chan-nak.

-Lix, legközelebb finomabban fogalmazd meg. Plusz ne Chan-ra kiabálj, vele jóban vagyok!

-Bocsánatot kérek!-hajolt meg Chan előtt aki erre mégjobban rácsodálkozott. Nem hajolt meg előtte eddig soha senki, hisz a tisztsége az egyik legalacsonyabb.

-Felséges herceg, nem szabadna önnek előttem meghajolnia!-szabadkozott.

-Én mindenki előtt meghajlok, aki azt kiérdemelte. Ön biztosan nagy utat járt be és sok dolgot kell elviselnie amit az a demens bolond követel.

-Igazán nem kell emiatt tiszteletet mutatni felém. Én csak egy egyszerű gróf vagyok, semmi több.-vakarta meg a tarkóját zavarában.

-Kikísérem Önt!-ajánlotta fel Felix, majd elhagyták a nagytermet.

-Hm, biztos megkedvelték máris egymást!-mosolygott Minho magában.

Felix csendben kísérte Chan-t. A konyha előtt megállította és gyorsan beszaladt. Egy perc múlva egy kis zsákot hozott ki neki, benne étellel.

-Kérem, ezt nem fogadhatom el!-hajolt meg mélyen.

-Vegye ezt ajándéknak! Messze az út vissza, biztosan nem marad még?

-Sajnos ha megteszem súlyos kárt fogok szenvedni!

Csendben figyelte a férfi vámpírt. Vonásai a lehető legférfiasabbak voltak, karján szinte duzzadt a sok izom. Göndör fürtjei szinte eltakarták gyönyörű tekintetét, amelyben el tudna veszni örökre.

-Mondja Chan, magának van már valakije?

-Nincs. A császár engedélye nélkül pedig nem is lehet.

-Ha gondolja lakhatna itt. Nálunk. Maga izmos, lehetne a testőröm akár.

-Szives örömest teljesíteném maga mellett a napjaim, de sajnos a császárral több ezer éves szerződésem van érvényben.

-Mit ért ez alatt?

-Amíg JYP uralkodik én a hírnöke leszek.

-Csak addig, amíg ő van a trónon?

-Igen, csak addig. Miért kérdezi?-riadt meg. Nem kellett volna elfecsegnie ezt.

-Nyugodjon meg! Most az legyen a szeme előtt, hogy reggelre biztonságban hazaérjen!-adta át neki a csomagot.

Chan meghajolva fogadta el, de mikor felegyenesedett volna Felix megsimította a fejét. Nem tudta hova tenni ezt a mozzanatát, de mikor meghallotta, hogy a kisebb sír egyből felegyenesedett.

-Herceg, mi lelte, mi történt?

Felix mosolyogva legyintett.

-Aggódom magáért Chan. Pedig nem is ismerem magát személyesen, de féltem. A levél, amit általam írtak biztosan lesz olyan hatással rá, hogy valakit bántani fog.

-JYP még sosem bántott senkit!

-Minho-t igen. És engem is.-nézett bele ismét a szemébe. Chan torkán megakadt a szó erre a kijelentésre.

-Bántotta magát?-kérdezte a lehető legnyugodtabban. Szinte felrobbant belülről a haragtól.

-Nemrég elolvastam néhány dokumentumot mikor még élt apám. JYP rávette, hogy zárjon be és elősegítette azt, hogy Minho-t bántalmazhassa. Még nem mutattam meg Minho-nak, mert félek kikelne magából. Ne gondolja, hogy JYP Császárod olyan jólelkű. Kérem vigyázzon magára!-hajolt meg előtte és sietősen visszatért a kastélyba.

Chan egyedül maradt a gondolataival. Eddig naivan elhitte, hogy JYP nem annyira gonosz és van kedves oldala is, de most már kétségkívül megutálta. Felpattant éjfekete lovára, maszkját szemébe húzta, pedig nem is sütött már a nap és sebesen elhagyta a Lee királyság területét.