⚠️Ez a rész tartalmaz erősen felkavaró dolgokat, ezt előre jelezni fogom nektek⚠️

Jeongin magára hagyta kettejüket és hajójával egyből visszament a királysága területére. Jisung most már gond nélkül hazajöhetett magától, nem kell aggódnia a halászok miatt.

-Sajnálom!-mondta neki Minho aznap sokadjára. Jisung-ot ez nem hatotta meg, továbbra is ignorálta az idősebbet. Ennek ellenére mégsem ment ki a palotából, pedig megtehette volna.

-Ezt egy bocsánattal nem tudod elintézni!

-Próbálok változni, te is láthatod! Nem adhatok ki minden nap új törvényt, mert a népem fellázadna! Így is rengeteget kell majd fizetnem annak az istenverte vén bolondnak, mert az apám hülye volt!

-És ő most hol van? Úgy tudom ti vámpírok örökké éltek, vagy tévedek?

-Megöltem.-suttogta alig halhatóan. A sok emlék, mint egy villámcsapás tértek vissza az emlékezetébe. Bár elfelejtette volna azokat. Bár ne történtek volna meg.

-Hogy mit mondtál?-rivallt rá idegesen a fiatalabb.-Ilyen vámpírhoz, mint te biztosan nem megyek hozzá! Ha halállal fenyegetnének sem!

-Jisung, kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam!-könyörgött.

-Nem vagyok rád kíváncsi, most azonnal elmegyek!-fordult sarkon. Sebes léptekkel elhagyta a termet és a kijárat felé loholt. 

-Tudod jó oka volt arra, hogy megölje az apánk!-hallott meg maga mögött egy hangot. Hátrafordulva egy szőke, szeplős vámpírt látott meg.

-Te ki vagy?

-Lee Minho fogadott öccse, Lee Felix. Apánk sok fájdalmat okozott neki és nekem is egyaránt. Engem bezártatott egy tömlöcbe és a létezésemről szinte senki nem tudott, Minho-nak pedig el kellett tűrnie az erőszakot éveken keresztül, amit vele követett el.

-Üdv Felix. Nem igazán értem akkor, hogy miért fogadott örökbe, ha látni sem akart? Ne vedd kérlek bántásnak!

-Én sem értem. Minho szerint Anyánk miatt tartott meg, de ő már nem él. Sosem láttam élőben, mert hamar meghalt. Azt mondta ezek után kattant el valami a fejében.

-Rendkívül sajnálom! Azt is, hogy nem ad neked teret az uralkodásban Minho!-forgatta meg a szemét.

-Én választottam ezt. Miután megölte Apát felajánlotta a közszerepet, de elutasítottam. Nem akarok figyelmet a királyságtól, majd talán később. 

-Hogyan halt meg Anyátok?

-Baleset miatt megégett a napon.

-Részvétem. Viszont akkor sem kellett volna a saját Apátokat megölni! Ez akkor is bűn számomra!

-Engedd meg neki, hogy elmagyarázza. Már nagyon régóta szeretne maga mellé valakit és te vagy az utolsó remény! Ha belemész talán jobbra fordulhat mindenki sorsa!

-Ám legyen, kap egy utolsó esélyt.-sóhajtotta, majd visszatért a nagyterembe.

Minho csodálkozva nézett rá, hiszen nem számított arra, hogy visszajön.

-Találkoztam a testvéreddel!-szólalt meg előbb Jis mielőtt az idősebb bármit is mondhatott volna. 

-És mit mondott?

-Azt, hogy hallgassalak meg! Halljam, miért ölted meg az apád?-tette karba a kezét.

⚠️felkavaró jelenet következik (a végét szintén jelzem)⚠️

Minho kezei remegni kezdtek. Óvatosan kigombolta kabátját, ami alatt egy egyszerű fekete póló volt. Karjait most először mutatta meg másnak sok év után.

-Jézusom!-hőkölt hátra Jisung. Amit látott az elképesztően szívtörő volt; Minho karja végig tele volt vágásokkal és égési sérülésekkel.

-Ezeket mind tőle kaptam. Szabadidejében szeretett kínozni.-motyogta könnyeivel küszködve.-A lábamon is vannak hasonlóak. Nem is beszélve arról, hogy...

Itt már elakadt a hangja és a feltörő könnyeket már nem tudta tovább visszatartani. Jisung empatikus személyiség lévén egyből átölelte és hagyta, hogy az idősebb sírva magához húzza. Érezte a szorításából, hogy régen ölelték meg és hagyták neki, hogy elmondja az érzéseit.

-Hyung, ha nehezedre esik nem kell elmondanod! Most már megértem miért nem hagytad életben, de ha ezen felül is tett veled valamit remélem tudod, hogy saját kezűleg tettem volna meg én is!-nézett mélyen a szemeibe.

-Ez nagyon durva lesz Sungie, nem hiszem, hogy készen állnál erre lelkileg!-simította meg a fejét.

-Attól függ mire gondolsz.

-Apám kedvenc tevékenységei közé tartozott az, hogy... felnőtt férfi vámpírokat hívott el magához, akik közé betett engem és hagyta, hogy megtegyenek velem bármit...-mondta elcsukló hanggal.-A mai napig kísértenek ezek a tettek!

Eddig bírta. Fájdalmasan rogyott össze, de nem sérült meg, hála Jisung-nak, aki szintén sírva leült mellé. Így voltak együtt, sírva összekuporodva, egymást vigasztalva, de mindhiába. Nem tudott egyikőjük sem megbirkózni a gondolatokkal.

-Úgy sajnálom Minho. Tudom, hogy ezzel nem mész semmire, de annyira sajnálok mindent! Bárcsak...bárcsak tudnék segíteni!-mondta Jis hatalmas gombóccal a torkában.

⚠️felkavaró rész vége⚠️

Csendben sírdogáltak még, majd pár perc múlva Minho visszavette a kabátját és magával húzva a kisebbet felkelt a hideg padlóról.

-Sajnálom, hogy ennyi minden a nyakadba zúdítottam!

-Nem kell bocsánatot kérni! Így jobban megértem legalább a tetteid okát. 

-Szeretnél maradni?

-Igen.

-Nem akarom rád erőltetni, ha akarod elmehetsz!

-Nem, maradnék még veled!

Minho hálásan rápillantott és óvatosan megmarkolta a másik apró kezeit.

-Szeretnéd, ha udvarolnék neked?

-Igen, nagyon szeretném. Meg ha elvinnél randikra is! Szeretnélek jobban megismerni a komor álarcod és a sötét múltadat letéve!-mosolyodott rá.

Az egyik komornyikot Minho megkérte, hogy vigye fel Jisung szobájába a csomagjait, ők pedig ketten egy kis sétára mentek a palota termeit végignézve.

-Ez lesz majd a te lakosztályod! Bármilyen kívánságod van, csak szólsz egy komornyiknak! Természetesen lesz sajátod neked is!-mutatta meg a kis csengőt, amivel magához hívhatja a vámpírt.

-Hogyhogy nem egy szobában vagyunk?-biggyesztette le a száját.

-Nocsak, egyből ágyba akarsz velem bújni?-nevetett fel.-Nos, az a baj, hogy nem lenne neked kényelmes! Az ágyam konkrétan egy kanapé, mivel nem alszok. És nem tudnánk romantikusan összebújni, szóval ne haragudj!

-De ugye azért meglátogatsz majd?

-Még szép! Sőt, ha akarod állandóan velem lehetsz! Itt minden kívánságod teljesül, amit csak akarsz azt csinálhatsz!-ölelte át a derekát.

-Nos, akkor ha nem bánod én lefeküdnék pihenni. Hosszú volt a mai napom!-sóhajtotta.

-Rendben! Legyenek szép álmaid!-intett neki, és maga után halkan becsukta a falapot.

Jisung ásítozva megfürdött és megmosta a fogát. Gondolatai ezerfele szálltak, azt sem tudta mi jár a saját maga fejében. Rendkívül közel került Minho-hoz, ami egy jó jel is lehet a kapcsolatukra. Elgondolkozott azon is, hogy valyon tényleg érdeklődik felé az idősebb, vagy csak nagyon akar valakit és neki már mindegy is. Ágya szélére ülve gondolta megismerkedik a komornyikával, úgyhogy a kis csengőt megrázva várta, hogy kinyíljon az ajtaja.

Pár pillanat múlva egy koppintást hallott az ajtó túlsó oldaláról.

-Jöjjön be kérem!-adta meg az engedélyt.

-Jónapot, miben állhatok a szolgálatára!-hajolt meg előtte a lány.

-Nos, őszintén szólva csak szerettem volna megismerni a bejárónőm. Bocsánat, azt gondoltam férfi komornyikot kapok!-mondta zavarban Jisung.

-Remélem nincs ellenére a jelenlétem és a szolgálatom!

-Dehogyis, nem! Hogy hívnak?

-Ningning. Mindenki így hív, én is így szeretem, ha szólítanak.

-Jól sejtem, hogy te nem idevalósi vagy?-nézett rá hunyorítva.

-Igen, messzebbről jövök.

-És hogyhogy itt dolgozol? Nem volt ott jó neked, vagy...?

-Az országom finoman fogalmazva romokban áll. Már meg is szűnt létezni.

-Mi volt a neve? Csak nem az SM Császárság...?

-De, az!

-Ó istenem! Nagyon sajnálom!-állt elé és megölelte a szipogó lányt.

Az SM Császárság ami egyben királyság is volt az utóbbi 2 évben omlott darabjaira. Vezetőjük radikális politikája miatt egyfajta diktatúra volt jelen. Nem engedték az érintkezést külsős királyságok lakóival, semmiféle kereskedelem nem volt jelen és a Császár kincsestára is a sok lopás és csalás eredményeként lett megtöltve. 2 évvel ezelőtt a nép fellázadt és egy polgárháború vette kezdetét, ami a mai napig tart azon a vidéken. Az amúgyis szegény ország mégjobban elszegényedett, ezért más királyságok hajókat küldtek, hogy kimenekítsék a vámpírokat.

-Minho hajói által kerültél ide te is?

-Igen. Örök hálával tartozok ezért neki, hogy megmentette az én életemet és a páromét!-mondta sírva.

-Jól bánik veletek legalább?

-A lehető legjobban! Lehet szívtelennek tűnik, de a való életben nagyon jó és kedves! Megengedte, hogy lakás híján ideköltözzek a barátnőmmel a kastélyba! Kapok tőle ételt, lakhatást, cserébe csak dolgoznom kell!

-Nahát, barátnőd van?

-Igen.-mondta pironkodva.-De nemsoká a feleségem lesz!-mutatta fel büszkén a kis dobozkáját, amiben két gyűrű lapult.-Minho legalizálni akarja az azonos neműek házasságát és szeretné, ha én és Giselle lennénk az elsők között!

-Sok boldogságot nektek!-mosolyodott rá csillogó szemekkel.-Nagyon örültem a találkozásnak Ningning! Megkérhetlek arra, hogy reggel akkor kelts, amikor Minho reggelizik?

-Persze, semmi akadálya!-hajolt meg előtte és hátrálva elhagyta a szobát.