Arra ébredtem, hogy valami a combomra simul. Azonnal felpattant a szemhéjam, és nagyokat pislogtam a sötétségben. Odavezettem a tekintetem, majd a mellettem fekvő Maddoxra pillantottam, aki már igencsak élénknek tűnt. Az oldalán feküdt, a fejét a tenyerében pihentette, míg a könyökén támaszkodott. Szélesen mosolygott rám, és hamar leesett, hogy miért. Valószínűleg az érintésére rögtön felébredtem, mint egy felajzott tinilány. Borzalmas! Annyira szánalmas az esetlenségem.

– Hány óra van? – kérdeztem tőle némileg rekedtesen.

– Hajnali fél négy – válaszolta.

– Nem azt beszéltük, hogy fél ötkor kelünk fel? – ráncoltam a homlokom, hiszen nem értettem, minek vert fel egy órával korábban.

– De – rántotta meg a vállát nemtörődöm módon. – Viszont időközben eszembe jutott, hogy nem tudhatjuk, mi vár ránk Zeusz érkezése után, még a pozitív kimenetelű látomás ellenére sem.

– És? – meredtem rá értetlenkedve.

– Valamit még meg akarok tenni, mielőtt eljön a reggel. – Megmozdította a kezét, és beljebb csúsztatta a belsőcombom felé. Nyeltem egy nagyot. Mi a fenére készül? Már előre rettegtem tőle, de basszus! A fantáziám beindult...

– Mi-mit? – dadogtam félénken. Most meg akar fektetni? De miért tenne ilyet? Talán nem látja, hogy úgy festek, mint egy gömbhal? Lehet, csak én értelmeztem félre, és semmi ilyesmiről szó sincs, csak az agyam marhaságokat vetít elém. Igen, egyértelmű. Miért is szeretne pont velem összefeküdni? Teljességgel bugyuta gondolat. Csókolóztunk, ölelkeztünk, igen, de nyilvánvalóan ennél tovább nem menne egy magamfajta kövér csajjal.

– Van egy nagyon különleges csokim – kezdett bele, mire az égnek emeltem a tekintetem. Hát persze! – Arra gondoltam, hogy megehetnénk együtt.

– Mi van? – kérdeztem vissza egy kicsit csalódottan. Még akkor is, ha eleve csak én agyaltam túl ezt az egészet. De akkor minek fogdos?

– Vicces vagy – nevetett fel visszafogottan. – Látnod kéne most az arcod.

– Miért? – szaladt rögtön grimaszba.

– Csak kíváncsi voltam, mit reagálsz – vigyorgott rám szenvtelenül, aztán egyszeriben benyomódott a fülem mellett a párna. Maddox megtámaszkodott, és felém hajolt. Az orra hegye súrolta az enyém. A lélegzetem elakadt, nem számítottam rá, hogy direkt szórakozott velem.

– Mit csinálsz? – rebegtem, és igyekeztem nem szívelégtelenségben elhalálozni, ugyanis úgy kalapált, mintha lapáttal ütnék.

– Az attól függ, te mit szeretnél – súgta meglehetősen csábítóan.

– Ne-nem tudom – bizonytalanodtam el azonnal. – Te?

– Sok mindent – nézett egyenesen a szemembe, és már éreztem is, hogy az orcám elönti a pír. – Téged – villant meg zöld írisze.

– Miért? – tudakoltam már-már remegve a vágytól, ami egyre csak fokozódott bennem.

– Ne kérdezz butaságokat – húzta végig kínzóan lassan az ajkát az enyémen. A szám elnyílt a mozdulattól, és ő már ott is volt, hogy bekéredzkedjen. A nyelve megsimogatta a sajátom, miközben keze visszatévedt a combomra. A csók ezúttal nem húzódott el, helyette apró puszikkal lepte be az állam vonalát, aztán a nyakam ívét. Istenem! Kimúlok!

Az újkeletű közeledés teljesen átzökkentett egy másik tudatállapotba. Többé nem érdekelt, hogy festek, csak az, hogy megtörténjen, aminek meg kell.

Maddox kitartóan halmozott el édes csókokkal, míg én a hajába túrtam az ujjaimmal, és hagytam, hogy ő vezessen. Tapasztalatlanságomból adódóan csak az ösztöneimre számíthattam, de azok azt súgták, hogy ne ellenkezzek. És bármennyire is tagadnám, meg akartam tapasztalni milyen úgy együtt lenni valakivel. Ez egy kiváló alkalomnak tűnt.

Kutató kezével végigsimított az oldalamon, majd megállt a pólóm aljánál, és a fülemhez hajolt.

– Megengeded, hogy levegyem? – Határozottan elbizonytalanodtam. Aztán eszembe jutott, hogy már amúgy is mindegy, hiszen átöltöztetett. Beszívtam a levegőt, hátha nem fulladok meg a sok hullámzó érzelemtől és vágytól, aztán bólintottam.

Maddox nem habozott, egy mozdulattal távolította el rólam a felsőt, ami a kebleimet takarta. Megrémültem, amikor egy picit hátrébb húzódott, és végigmért. Már attól tartottam, hogy inkább visszakozni fog, mert az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Ebben a percben azt kívántam, bárcsak tudnám, mit gondol. Vajon undorodik tőlem? Mondjuk, ha így lenne, akkor nem biztos, hogy csak úgy le akarna vetkőztetni.

Úgy látszott, Maddoxot nem tántorították el a hasamon húzódó párnácskák sem, hiszen újra az ajkamra hajolt, és őrült módjára falni kezdte. A tenyerét egy másodpercre az arcomra simította, majd lágyan megcirógatta. Puha szája édes csókokat hagyott először az államon, utána a nyakamon, végül lejjebb haladt. A mellem felé érve engedélykérőn rám emelte a tekintetét, de nem bírtam reagálni, tátott szájjal, megemelte fejjel figyeltem, mire készül.

Amikor ajka a mellbimbómra siklott, egy halk sóhajt hallattam. Bassza meg! Ez a csávó ki akar engem nyírni!

Továbbá elfelejtettem azon agyalni, mit látott bennem vagy éppen miért csinálta ezt, csak arra koncentráltam, ami most történt.

Az életben nem gondoltam volna, hogy valaha hasonló helyzetbe kerülhetek, de már nem bántam. Az sem érdekelt, hogy tulajdonképpen nem is ismertük egymást, csak arra bírtam fókuszálni, ahogy nyelvével óvatosan játszik a testem egyik legkényesebb pontjával.

Hamarosan szája átsiklott a másik mellemre, majd egy idő után visszatért az ajkamhoz, miközben megfogta a derekam, és az oldalamra fordított, így kényelmesen mellém tudott feküdni. A tenyere hátrébb csúszott, és belemarkolt a fenekembe, de a szája nem eresztette az enyémet.

Jóformán oxigén után kapkodtam, amikor egy pillanat erejéig hagyott levegőhöz jutni. Egy mosollyal jutalmazta leginkább rémült arckifejezésem. Azért valljuk be, nem kicsit hitetlenkedtem, hiába élveztem mindennél jobban azt, amit tett velem.

Keze lecsúszott a térdhajlatomig, felhúzta a lábam a csípőjére, még közelebb vont magához, és ismét lecsapott az ajkamra.

– Szerinted várjuk meg, míg befejezik? – Megmerevedtem a túl nyugodtan felcsendülő férfihangra.

– Nézzük végig! – jött a felelet egy másiktól.

Maddox is lefagyott egy másodpercre, majd kimért mozdulatokkal hátrébb húzódott. A háta mögött tapogatózott egy kicsit, de láttam rajta, hogy ő is meglepődött. Vagy talán megijedt? Mert én rettentően.

Rám terítette a pólómat, amiért kimondottan hálás voltam, majd az ágy végében állókra siklott a pillantása.

– Miattunk ne hagyjátok abba – szólalt meg újra az egyik, mire megemeltem a fejem. Eddig nem mertem odalesni, de most már kénytelen voltam.

Apollón és Zeusz egymás mellett álltak, és minket figyeltek. El sem mertem képzelni, mióta lehettek jelen. Ennél nem sok kínosabb dolog történhetett volna.

Halálra vált tekintetem Maddox felé fordítottam. Tőle vártam a megváltást, ugyanis nem mertem se megmozdulni, se megszólalni. Tulajdonképpen sírhatnékom támadt a szégyentől, ami átjárta a testem. Összenéztünk, de ő is pont ugyanolyan tanácstalannak tűnt, mint én.

– Ha már így alakult, vegyetek magatokra ruhát! A trónteremben várunk rátok! – vetette oda szigorúan a szavakat Zeusz, majd a fejével az ő testében lévő Apollón felé biccentett.

Ezúttal az ajtón távoztak. Amikor becsukódott mögöttük, némiképp megkönnyebbültem.

– Bassza meg! – ugrott fel mellőlem Maddox, majd sebtében magára kapta a gönceit. – Nekem lőttek, Vespera! Zeusz egy sziklához fog láncolni vagy Kerberosz elé vetet Hádésszal!

– Cs-csak nem – hebegtem, miközben csekély remegés közepette feltápászkodtam, és szégyenlősen felvettem a pólóm. Eltántorogtam egy nadrágért, azt is magamra applikáltam, és lerogytam a matracra, hogy felhúzzam a cipőm. Az ujjaim reszkettek, ahogy megpróbáltam csomót kötni rá, így a művelet meglehetősen szarul ment. Nem, mintha meg lennék lepve. Úgy éreztem magam, mint akin átment egy kamion, és még utána kétszer vissza is tolatott, hogy biztosra menjen: fixen kinyiffantam.

– Sajnálom, Ves! – Felemeltem a fejem. Maddox közvetlen előttem állt, aggódva pislogott felém.

– Mit? – suttogtam még mindig remegő hangon.

– Ezt az egészet – felelte, szemét lesütötte. – Talán tévedtem.

Ha eddig pocsékul voltam, most már kijelenthettem, hogy egyenesen egy fákat tépő vihar tombolt a bensőmben. Egyértelműen megbánta, hogy rám mászott, ez biztos. Sőt, valószínűleg ezek után inkább nagy ívben elkerül, ha már így leégette magát Zeusz és az apja előtt. Képzelem, mit gondolhattak róla és rólam is, amikor meglátták, mit csinálunk.

Maddox kinyilatkoztatása tehát meggyőzött arról, hogy csak azért kezdett ki velem, mert nem akadt más, így úgy döntöttem, jobb lesz, ha nem mutatom ki a valódi érzéseim. Minek? Mégis kit érdekelne egy naiv kislány csalódottsága? Egyáltalán miből feltételeztem, hogy azért akar velem lenni, mert tetszem neki? Istenem! Nyilvánvalóan férfi, én itt voltam, neki megfelelt, és ennyi a történet, de így, hogy tulajdonképpen ránk... nyitottak, ránk teleportáltak? Azt hiszem, rögvest megváltozhatott a véleménye, és máris kínossá váltam számára.

– Mindegy – nyögtem ki, de a hangom elcsuklott. Tulajdonképpen fojtogatott a sírás, és nem csak Maddox miatt. Idejött ez a két istenség, betörtek a privát szférámba, és most elképzelhető, hogy nagyon dühösek lesznek, amikor megtudják, hogy nincs konkrét tervünk a csere visszafordítására.

Élesen beszívtam a levegőt, és felkeltem. A fiú vette a lapot, és követni kezdett kifelé. A folyosón megvártam, míg elém sétált, majd zaklatottan kullogtam utána. A megfelelő terem előtt, a boltívtől – mely az úti célunkhoz vezetett – pár méterre megtorpant, és szembe fordult velem.

– Ves, csak szerettem volna elmondani, még mielőtt...

– Ez ráér utána is – vágott a szavába Hádész, ki a hátam mögül bukkant fel, majd jelentőségteljesen a terem felé bökött. Utána? Ezek szerint ő is azt hiszi, hogy megoldásra bukkantunk? Baszki! Mindkettőnket kinyírnak!

Nem volt ínyemre, de bementem Maddox oldalán a helyiségbe, ahol Zeusz és Apollón Hádész trónja előbb beszélgetett.

– Milyen csinos vagy ma, Hádész – szúrt oda egyet Apollón, mire Zeusz csak a szemét forgatta.

– Mellőzük a megjegyzéseket – válaszolta az említett, majd megkerülte a párost, és elhelyezkedett a karosszékében. Talán így próbálta jelezni, hogy most az ő birodalmában tartózkodnak, és viselkedjenek ennek megfelelően.

– Így van – vette át a szót a főisten, és egyenesen rám nézett. – Vespera, megtennéd, hogy visszafordítod a cserét?

– Én... – hápogtam magatehetetlenül. – Én nem... nem tudom, hogy csináljam – vallottam be lehajtott fejjel.

– Értem, tehát nem vettétek komolyan a két nappal ezelőtti parancsom – állapította meg Zeusz, majd összefonta a karját.

– Inkább fenyegetésnek tűnt – mormoltam az orrom alatt, de elképzelhető, hogy nem kellett volna.

– Rájöttünk Ves képességére – mondta Maddox, majd a vállamra fektette a tenyerét. – Még pár nap, és lehet rájövünk, hogy miként csinálhatná vissza.

– Türelmetlen típus vagyok – közölte Zeusz már-már idegesen. – Meddig várjak? Évszázadokig? És mindezt azért, mert Vespera képtelen irányítani azt, ami?

– Honnan kéne tudnom? – mérgeltem fel magam egy tizedmásodperc alatt. – Talán, ha tájékoztatást kapok róla, hogy ki vagyok, akkor nem történik semmi! De nem! Egyszerűbb elrabolni, halálra rémíteni, és olyan dolgokkal vádolni, amiről nem tehetek! – szakadt ki belőlem a frusztrációm, ami azóta ott körözött bennem, hogy Maddox kijelentette, sajnálja, ami történt és még tévedett is velem kapcsolatban.

– Ez tulajdonképpen jogos – kotyogott közbe Hádész.

– Nem érdekel! – mennydörögte Zeusz. – Azonnal fordítsd vissza a cserét, különben lesújtok arra a fiúra ott! – mutatott Maddoxra.

– Mégis mivel? – kiabáltam rá. – Talán egy hárfával? Kibaszottul elegem van ebből az egészből! Én nem akarok ebben részt venni, csak haza akarok menni! – üvöltöttem önkívületi állapotban. Oly' mértékben betelt a pohár, hogy nem bírtam tovább visszafogni azt, ami keringett bennem. Minden, ami eddig feszítette a mellkasom, az összes érzésem és fájdalmam egyszerre távozott belőlem.

Valami megváltozott, mert a düh elillant, amikor kirobbant belőlem egy lila fényáradat, ami valamilyen okból fogva elsodorta Apollónt és Zeuszt is. Hádésznak is meg kellett kapaszkodnia a karfában, hogy a székben bírjon maradni.

Ezek alapján azt feltételeztem, egy erőrobbanást hozhattam létre, bár nem tűnt logikusnak, mégis elgondolkodtam rajta, amikor a két férfi nekicsapódott a falnak, és lecsúsztak az mentén. A rohadt életbe!

Döbbenten hőköltem hátra. Ha eddig nem öltek meg, most minden bizonnyal kivívtam, hogy megtegyék. Hádész hátrafodult, és kikukucskált a széke támlája mögül, míg Maddox tett egy lépést előre. Futólag rám pillantott, és úgy tűnt, őt is megleptem. Mondjuk oké, magamat is.

Zeusz kelt fel gyorsabban, majd az arcához kapott. Nagyra nyílt szemel meredtem az irányába. Mellette Apollón is a szemöldökét ráncolta, de egyikük sem szólalt meg.

– Veszélyes vagy – törte meg végül a csendet Apollón, amikor mindketten talpra kecmeregtek –, de teljesítetted a kérésem. – Összevontam a szemöldököm. Talán...?

– Sikerült! – pattant fel a trónjáról Hádész.

– Valóban sikerült – felelte ezek szerint már Zeusz, aki, ha jól vettem ki a szavaiból, ezennel a saját testét tudhatta magáénak. De, hogy mit csináltam? A büdös franc se tudja!

– Ez elég meglepő volt – tette hozzá Apollón, majd zöld íriszét a fiára szegezte, és megindult felé. – Gyere, Maddox, most elbeszélgetünk!

– De én... – próbálta kinyögni a srác, de az apja előtte termett, és egy szempillantás alatt vele együtt köddé vált.

Nem mondom, hogy nem ijedtem meg. Egyedül maradtam az alvilágban egy dühös főistennel és Hádésszal, aki rendesen megsértődhetett, amiért ő még mindig Aphrodité testében rostokolt.

Amikor Zeusz rám szegezte rémisztő tekintetét, automatikusan hátráltam egy lépést.

– Nem kell félned – sétált elém, majd a kijárat felé biccentett. – Beszélgessünk egyet, Vespera!

– Ne vidd messzire! – emelte meg a hangját Hádész. – Még ma előkaparom Aphroditét, bárhova is bújt el!

– Ne aggódj, nem viszem! – nyugtatta meg bátyját Zeusz, majd utasított, hogy kövessem. Nem mertem ellenkezni, így mellé szegődtem, bármennyire is féltem tőle.

Zeusz csendben vonult mellettem. Egész kiegyensúlyozottnak látszott. Egyáltalán nem érzékeltem dühösnek, ami határozottan meglepett. Két folyosót szeltünk át, majd megtorpant egy szobor előtt, és rámutatott.

– Ő itt a feleségem, Héra – szólalt meg kimért hangnemben. – Feltett szándékában áll meggyilkolni téged.

– Értem – vettem tudomásul újra, amit már eleve tudtam.

– Nem fogom megállítani.

– Tessék? – kaptam rá a szemem döbbenten. – Mégis mit jelentsen ez?

– Azt, hogy ha akarnám se tudnám megállítani, Vespera. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne jusson a tudomására a létezésed, de máshogy alakult.

– Ja, és akkor ennyi? – háborodtam fel azonnal. – Oldjam meg?

– Azt javaslom, hogy köss vele alkut – hozta fel, mire grimaszba szaladt az arcom. Zeusz lenne az apák mintapéldánya? Ennél még az emberi apám is sokkal törődőbbnek mutatkozott, pedig őt aztán általában csak hétvégente láttam, akkor is csak étkezéseknél.

– Miféle alkut?

– Visszakapja a testét, amennyiben életben hagy téged – világosított fel, de továbbra sem szívleltem ezt az egészet. Ha ő a főisten, a mindenek felett álló nagyfőnök izé, akkor mi a fenéért nem parancsol rá Hérára, hogy álljon le?

– Talán félsz tőle? – kérdeztem sértődötten. – Mert nekem eléggé úgy tűnik. – Papucs.

– Bosszúálló típus – rántott vállat. – Nincs kedvem drámázni.

– Ez igen! Megcsinálni volt kedved, de segíteni már nincs, amikor baj van!

– Ne hidd, hogy olyan nagy örömmel készültél. – Persze, rúgjál belém még egyet, így sem fáj még eléggé ez az egész szar, amibe belekeveredtem.

– Rendben, akkor kösz a semmit! – fordítottam neki hátat.

– Vespera – szólt utánam –, a válaszokat mindig a legnagyobb viharban keresd!

– Miről... – pördültem meg, de Zeusz eltűnt – beszélsz... – fejeztem be halkan az egyedüllét roppant fojtogató csendjében. 

○•○•○

Félve jelentkezem :D

Szóval... ez lett volna a 13. fejezet, amire ugyan kitettem a +18-at, hogy senkit ne érjen meglepetés, de tulajdonképpen szerintem ebben még semmi drámai nem történt. Illetve úgy döntöttem, a későbbiek során elképzelhető, hogy lesz benne erotikus rész, mert a görög istenek is szerettem ám hancúrozni, így hozzátartozik.

Persze nem akarok átcsapni féktelen szópornóba, mielőtt bárki azt hinné, hogy a görög Szürke 50 árnyalatát tervezem megírni, módjával, de lesz, amennyiben úgy érzem, szükséges, de felesleges szószaporításként nem szeretném. :)

Köszönöm a figyelmet! ♥