Szürke, hűvös, esős napra ébredt a város, ami egészen délutánig kitartott, amolyan „semmi kedvem" nap lett belőle. Evon az iskolában ragadt, mert rossz mondata után külön feladatra kötelezte az egyik tanára. Kissé túl lőtt a célon egy órán és büntetést kapott. Így történt meg, hogy egy üres teremben ült ő, és még két másik diák, akiket látásból ismert, alsóbb évesek voltak. Várta, hogy valaki végre elmondja, mit is kell majd tennie. Renjinek írt egy üzenetet, mikor nyílt az ajtó, amivel nem foglalkozott. A két másik srác mögötte mocorogni kezdett, így felnézett ő is. Egy lány állt az ajtóban, aki szótlanul nézett végig rajtuk. Evon azonnal tudta, hogy egy rosszlány jelent meg, az ilyet felismerte bárhol. Mondjuk az öltözéke sem bízott semmit a véletlenre, vagy a fantáziára, így nem is volt kérdés, az előbbi gondolata. A lány úgy lépett a terembe, mint a végzetasszonya – fiatalka kiadásban. Hosszú, fekete haja laza kontyba fogva, a fehér, szűk blúza alatt sötét színű melltartót viselt, a szoknyája nyilvánvalóan átalakítva, hosszú combjaira húzott harisnyáját csipkés harisnyakötő tartotta, ami itt-ott kivillant, igazán jól illett a magassarkúhoz, amit felhúzott. Evon megnyalta a száját, amit halvány mosollyal nyugtázott a lány. Nem rémlett neki, hogy látta volna korábban, bár az utóbbi időben kissé elvarázsolt volt, nem lett volna meglepő, ha lemaradt volna egy új diák érkezéséről. Bár ez a lány elég feltűnő volt ahhoz, hogy kiszúrja.

- Ülj le valahová – szólalt meg a tanár a lány mögött, amit belépett ő is a terembe. – Úgy látom, mind itt vagytok. Nézzük csak – vett elő egy lapot, közben a lány leült Evon mellé az egyik padhoz. – Nos, azért vagyunk itt, mert büntetést kaptatok. Engem jelöltek ki, hogy ezt kiszabjam, és később ellenőrizzem a feladat elkészültét. Mivel négyen vagytok, és ebből ketten-ketten azonos évfolyamból, nyilvánvalóan a szőke és a fekete együtt dolgozik, a két gólya szintén. Hogy is állunk nevekkel – motyogta.

- Mi lesz a feladat? Sietek kicsit, ha lehetne... – kérdezte a lány.

- Nora, igaz? Nos a te legsürgetőbb feladatod az volna, hogy tisztességesen felöltözz.

- Mi a baj az öltözékemmel?

- Felnőtt filmek borítójára való.

- Ó, milyen tájékozott – kuncogta.

- A helyedben most már fékezném a nyelvem, ha nem akarsz a következő évben is minden délutánt itt tölteni külön foglalkozásokon.

- Evonnal párban fogtok dolgozni, jól kijöttök majd, ugyanolyan szemtelenek vagytok. Ha megtennéd – emelt egy mappát Evon felé, mire az odalépett és elvette.

Jobban megnézve, kettő volt a kezében, az egyiket letette Nora elé, aztán visszaült a helyére. A lány felé nézett és jól megnézte magának. Pontosan tudta, hogy kit lát, sokat beszéltek róla az iskolában. Evon érezte a figyelmet, de szándékosan nem foglalkozott vele.

Miután elengedték őket Evon megállt Nora asztala előtt. Óvatosan bekukucskált a blúza alá, amihez nem kellett különösebb erőfeszítéseket tennie, csupán nyitva tartani a szemét. Zsebre tette a kezeit és felnézett a lány arcára.

- Evon vagyok, úgy látom, pár hétig együtt dolgozunk majd.

- A feladatot elnézve kicsit hosszabb is lehet.

- Melyik osztályba jársz, nem láttalak még.

- A-s vagyok.

- Mit keres egy stréber a bünti szobában?

- Strébernek tűnök?

- Egyáltalán nem. Én C-s vagyok.

- Tudom, elég népszerű téma vagy.

- Még mindig? Unalmas már kicsit.

- Nem feltétlenül – húzta a vállát. – Szóval, mikor kezdjük a tanulást?

- Pénteken.

- Nálad, vagy nálam?

- Itt.

- Itt? Félsz?

- Tőled? – nevette halkan. – Egyszerűbb, gyorsabb. Pénteken hamarabb végez minden évfolyam, és amíg elmennénk akár hozzám, akár hozzád, addig meg is volnánk a feladatrésszel.

- Igaz – ismerte el.

- Mit csináltál, amiért ide kerültél?

- Cigiztem a mosdóban.

- Ennyi?

- Nem elég?

- Nekem mindegy – vonta a vállát. – Szóval, nézd át a mappát, holnap ebédszünetben megbeszéljük, hogy pénteken tudjunk kezdeni.

- Nekem is lesz beleszólásom az eseményekbe?

- Persze, bocs. Csak gondoltam, hamar túl akarsz esni rajta.

- A társaság nem lesz rossz, nem feltétlenül kell sietni.

- Holnap kereslek – mondta, közben intett és fogadta Renji hívását.

Nora hátradőlt a széken és nézte, ahogy Evon távozik. Belelapozott a mappába, majd sóhajtott és a táskájába tette, végül elindult haza. Evon járt a fejében, az, hogy sokkal jobban festett ilyen közelről, mint ahogy eddig látta a távolból. Abban nem volt biztos, hogy tényleg nem vette-e őt észre, vagy csak úgy mondta valamiért. Tudta magáról, hogy elég feltűnő jelenség, és azt gondolta, hogy egy Evon féle srác nem nézi levegőnek. Feltett szándéka volt közelebb kerülni hozzá.

Renji a konyhában állt és épp tárgyalt telefonon, miközben vacsorát főzött. Evon halkan érkezett meg, és odaintve a férfinek átsétált a nappalin. Feleslegesnek tartotta ott álldogálni, mert nem tudta, meddig tart még a beszélgetés. Inkább leült az asztalához és átnézte a mappát. Nem volt érdekes a feladat, de annál unalmasabbnak ígérkezett a kidolgozása. Abban bízott, hogy az A osztályos csaj, majd megkönnyíti a dolgát, hiszen okos lehet. Az A osztályos diákok okosak, a kisujjukban van a suli. Annak örült, hogy nem valami fogszabályzós, pattanásos alakkal kell dolgoznia, így legalább kellemesebb lesz az a pár óra, amit Norával tölt. Nem foglalkozott lányokkal mióta Renjivel járt, leszámítva a parkbéli affért, de Norát nehezen hagyhatta szó nélkül. Neki való lány lett volna még Renji előtt, és miden bizonnyal meg is környékezte volna korábban.

- Kész a vacsi – szólt hangosabban Renji, mire Evon becsukta a mappáját és kisétált a konyhába. Megcsókolta Renjit, kicsit magához is szorította, jól esett ez most neki.

- Mit eszünk?

- Kagylót főztem, jó lesz?

- Sírva, de megeszem – sóhajtotta, majd leült és belekortyolt a borba, amit Renji már kitöltött. – Ünneplünk?

- Ehhez volt kedvem.

- Tetszik.

- Mi volt a suliban?

- Megkaptam a bünti feladatom. Unalmas, melós nyilván.

- Kaptál mellé egy kellemetlen tanulótársat is?

- Kellemetlennek épp nem mondanám, de kaptam – tolta a telefonját Renji elé.

- Vele kell tanulnod? – kérdezte Renji a telefonhoz közelebb hajolva. – Hát, vele nem tudnék versenyezni.

- Miért kéne?

- Ez a csaj belém állna, ha rólad lenne szó, és nem vagyok biztos benne, hogy én nyernék.

- Miért beszélünk erről?

- Mert alapvetően hetero vagy, ő meg egy dögös csaj, akinek 2 percig tart elcsavarni egy férfi fejét. Már, ha az nem meleg.

- Nem bízol bennem?

- Csak azt mondom, hogy ez a lány egy ragadozó, messziről látszik. Ha akar, megszerez, mindegy mit érzel irántam.

- Erre nem tudok mit mondani – hebegte Evon és kiitta a poharát.

- Nem azt mondtam, hogy így fog történni, csak feltételezem. Ismerem az ilyet férfiben.

- Biztos neked is vannak ilyen ismerőseid, szóval, nekem is kéne azon gondolkoznom, hogy mikor csábít el valaki?

- Nem, mert történetesen van egy dögös kis egyenruhásom, aki pont megfelel.

- Nekem meg van egy dögös kockám, szóval, hagyjuk a témát. Bár azért azt én is tudom, hogy van mit fejlődnöm...

- A szex egy része az egésznek, Evon, ha erre gondolsz. Ezt már mondtam. Oké, talán fontos része, de ha csak ez érdekelne, nem rendezlek ide. Szeretlek, ezért vagy itt.

Evon kezéből kifordult a villája, a másikkal pedig felborította a poharát. Úgy lökte ezt elé Renji, mintha semmiség volna. Fülig vörösödve törölgette az asztalt, miközben Renji felállt és odalépett hozzá. Megfogta a kezeit és maga felé fordította a fiút. Az még mindig szörnyen zavarban érezte magát, soha senki nem vallott még neki szerelmet, és azt sem gondolta, hogy ezt majd épp Renji fogja megtenni. Evon teljesen oda volt, és egy olyan csókot váltott Renjivel, amitől tócsává olvadt. Ha eddig nem volt szerelmes, most biztosan az lett. Sosem érzett még hasonlót sem, mintha lebegett volna a föld fellett, a gyomra helyén egy ideges csomó volt, és az utolsó porcikája is bizsergett. Rájött, hogy az eddigi érzés, amit nem tudott megnevezni, mi is volt valójában. Szerelmes volt Renjibe, ahhoz, hogy erre rájöjjön, csak Renjinek is ki kellett mondani. Belegondolva igen egyértelmű volt a helyzet. Renji befejezettnek tekintette a vacsorát, amit meg sem kóstoltak, és felkapva a szőkét a hálóba vitte. Gyorsan, egymás után repkedtek a ruhák, némelyik a csilláron végezte. Evon szaporán húzódott Renji ölébe, lehajolva a kezébe vette az arcát és megcsókolta. Kicsit remegősen, kicsit idegesen, mert épp arra készült, hogy nyeregbe üljön. Sosem csinálták így, Evon el sem tudta képzelni, hogy ennyire átadja magát Renjinek, de most úgy érezte muszáj. Renji izgatottan pihegett a fiú alatt, nem szólt, csak falta a látványt, amit a szőke nyújtott. Meg sem mozdult egészen addig, míg Evon körmei kicsit bele nem martak a hasába. Akkor megállította a fiút, felsimított a derekára, majd le a csípőjére és óvatosan mozdított rajta. Evon lehunyta a szemeit, és hamar felvette a ritmust. Renji mellkasára támaszkodott, közben a hosszú szőke tincsek előre hullottak a laza copfból. Renji minden idegszála megfeszült a látványtól és az érzéstől, kevésen múlt, hogy bevégezze a játékot. Felült ölében a szőkével és ölelkezve csókolóztak, amibe Evon szó szerint beleszédült. Arra már rájött, hogy a szex Renjivel egészen más szintű, mint a korábbiak, de ez az élmény itt és most valószínűleg élete végéig kísérni fogja.

Késő éjjel volt, mikor előbotorkált a fürdőből a szőke, az asztalon maradt étel mellé ült és enni kezdett. Még hidegen is isteni volt az íze, mint kb. bárminek, amit Renji készített. Tudott főzni, szeretett is, csak ideje nem volt rá túl sok. A telefonját maga elé húzva görgette, miről is maradt le a szex miatt. Néhány hívás, üzenet, semmi érdekes. A háttérben futó alkalmazások között még ott volt Nora profilja megnyitva, amit újra átpörgetett. Szép lány volt, nagyon is. Jó mélyen, és még magában is nagyon halkan elismerte, hogy Renjinek igaza volt, mikor azt mondta, hogy el tudná csavarni az ő fejét is, ha akarná. Bezárta a profilt, és evett inkább tovább. Az asztalon volt Renji telefonja is, ami rezgett egy rövidet, majd még néhányat. Egy hívás is befutott, bár az szinte azonnal megszakadt. Evon sosem kíváncsiskodott, eszébe nem jutott megnézni mi van Renji telefonjában, de most mégis maga felé fordította a készüléket. Nem tudta feloldani, de azt látta, hogy 4-5 üzenet és a hívás is egy Gin nevű férfitől érkezett. Az órára pillantott, éjfél is elmúlt. Nem volt jellemző, hogy ilyen későn bárki keresi, pláne ilyen élénken. Gin. Beugrott neki a fickó, akiről egyszer hallotta beszélni Naoval, akiről néhány szót maga is váltott Renjivel. Lenyelte az utolsó falatot és Renji poharát magához véve belekortyolt a borba. Hátradőlt a széken és a szemközti falon lógó szörnyen modern festményt bámulta. Nem akart most azon gondolkozni, hogy miért akarja éjjel ennyire elérni ez a férfi Renjit. Eszébe jutott az, amit korábban Renji mondott: ragadozó. Remélte, hogy ez a Gin nem ezek közé tartozik.