Jojo az autóját támasztva cigarettázott, miközben a nagy épületre bámult fel, ahol Gin irodája volt. Rég nem találkoztak, nem is beszéltek, mióta elköltözött tőle. Igazából azt sem tudta, hogy most fog-e vele találkozni, mert bejelentés nélkül érkezett és nem tudta, hogy az a sok közös év elég-e ahhoz, hogy idejöjjön, vagy a szakításuk után már előre kell jeleznie, ha látni akarja. Nehezen vette rá magát, hogy elinduljon, de végül mégis ellökte magát az autótól és felment az irodához. Amint szétnyílt a liftajtó, az első dolog, amit megpillantott, egy szőke, nagyon mutatós férfi volt ott, ahol eddig egy nő ült. Egy pillanatra csak állt a liftben, a férfit próbálta feldolgozni. Szőke, magasnak tűnt, vállasnak, de még mennyire. Nem otrombán, hanem olyan csinosan. Mikor felnézett rá a férfi kicsit meg is illetődött, aztán összeszedte magát és kilépett az irodába. Mindenki más a régi volt, a szürke kis egerek ugyanúgy szorgoskodtak. Mindegyikhez volt egy-egy mosolya, mint régen is. Mikor elért a szőke asztalához kihúzta magát. Végig mérte a férfit, és megállapította, hogy rendkívül jóképű. A szőke is őt méregette. Persze tudta, hogy ki áll vele szemben, de sosem találkoztak személyesen. Csak képeket látott róla, de így élőben azért más volt. Elismerte, hogy Gin jó ízléssel választott, mikor Jojora vetett szemet. Ő is próbálta elképzelni Aizen mellett, de nem nagyon ment, aztán nem is foglalkozott vele tovább.

- Gin bent van? – kérdezte Jojo, bízott abban, hogy ha így teszi fel a kérdést, az ajtót nyit majd neki, hiszen a keresztnevén említette a férfit.

- Ki keresi?

- Csak mondja meg, hogy Jojo van itt.

Aoki válaszra nyitotta volna a száját, de ekkor nyílt az ajtó és Gin lépett ki rajta. Aoki felállt és megkerülte az asztalt, majd elvette Gintől a felé nyújtott papírokat. Mikor a két férfi megállt egymás mellett Jojo végig nézett rajtuk. Két döbbenetes hímet látott maga előtt, már-már valószínűtlenül jól mutattak egymás mellett.

- Hoztam valamit – mondta Jojo és besétált az irodába. Gin állt még néhány másodpercig a szőke mellett, majd felnézett rá. Nem mondott semmit, inkább csak követte Jojot az irodába. Becsukta maga mögött az ajtót és az asztal mögé sétált, nem szólította Jojot.

- Kicsit megváltozott a titkárnőd – mondta végül Jojo.

- Elköltözött, kellett valaki a helyére.

- Elég jól néz ki.

- Meguntad Aizent?

- ...Nem. De nem erről akarok beszélni. A minap a kezembe nyomták ezt a meghívót. Nem hagyták, hogy elmondjam, már nemigen találkozunk. Gondolom, téged érdekel – húzta elő a borítékot és letette az asztalra.

- Még nem jutott el mindenhová a hír? Érdekes.

- Úgy tűnik – húzta a vállát. – ...Hogy vagy?

- Kíméljük meg ettől egymást. Ha nem vagy rá kíváncsi, ne kérdezd meg.

- Kíváncsi vagyok rá.

- Akkor miért nem hívsz fel?

- Mert azt mondtad, hogy te viszont nem vagy rám kíváncsi. Vártam, hogy mikor változik a helyzet.

- Még nem változott.

- Gondoltam, ezért jöttem ide.

- Ennyit akartál?

- Nem, igazából beszélgetni – ült le Ginnel szemben.

- Hiányzom?

- Igen. Akármilyen hülyén hangzik, igen. Kiraktál a lakásból egyik napról a másikra.

- Te egyik napról a másikra feküdtél Aizen alá, az se volt elegánsabb.

- Ne keverjük a dolgot, mert én is emlegethetném Renjit.

- Hagyjuk.

- Szerintem is – értett egyet. – ...Hallom, elköltöztél.

- Honnan tudod?

- Kicsi ez a város. Szép ház?

- Igen. Amilyenről beszéltünk. Épp olyan.

- Egyszer...

- Nem – mondta mielőtt befejezhette Jojo a mondatot, mert azt akarta mondani, hogy egyszer megnézné.

- Oké. Majd máskor erről is beszélünk. Ki ez a fickó?

- A titkárom, Aoki.

- Elég... jól néz ki, hogy finom legyek.

- Aizen hagyja, hogy ilyen nyitott szemmel járj? Nem tűnik olyannak, aki eltűri, ha másra is szemet vetsz.

- Nézni szabad, nem igaz? Azt hiszed melletted csukott szemmel jártam?

- A mellékelt ábra szerint nem.

- Nem mintha én kezdtem volna.

- Álljunk meg újra. Nem akarok arról beszélni, miért szakítottunk. Elmúlt. Aoki pedig a titkárom, semmi közöm hozzá.

- Felőlem – billentette a fejét. – Van valakid?

- Menj el, Jojo – állt fel Gin és az ajtó felé lépkedett, hogy kinyissa neki. Meg is tette. Jojo ült néhány hosszú másodpercig, majd felállt és kicsit sem sietve sétált az ajtó felé. Ott megállt és becsukta, majd Gin felé fordult.

- Ne hisztizz, nem áll jól. Nem én választottam ezt az utat, de így alakult. Nem tehetek róla, hogy neked most szar. Te akartad. Békében élhettünk volna, míg forog a föld, de nem bírtál a farkaddal, és most engem hibáztatsz, amiért kettőből egy se lett. Hát javaslom, gondold át, mielőtt hülyét csinálsz magadból. Gyerekesen viselkedsz, méltatlan hozzád. Te egy büszke férfi vagy, viselkedj is úgy.

Gin le sem vette Jojoról a szemét, igyekezett nem jelenetet rendezni, de legszívesebben toporzékolt volna. Jojo is tudta ezt, nagyon jól ismerte Gint. Jojo gondolt egy merészet és felsimított Gin arcára. Gin nem húzta el a fejét, pedig számított rá Jojo. Gin inkább elfordította a fejét és belecsókolt a tenyerébe, majd kinyitotta az ajtót újra. Jojo kinézett a szőkére, aki mindent nagyon is jól látott. Lassan elhúzta a kezét, majd kilépett és elsétált az asztalok között, hanyagul intett egyet maga mögött, mielőtt eltűnt a liftben. Aoki Gin felé fordult, aki az orrnyergét nyomkodta. A szőke kerített kávét és bevitte Ginnek. Aoki nem volt beszédes, illetve tudta, hogy mikor kellett beszélnie. Ez a pillanat nem tűnt olyannak, ahol jártatni kéne a száját. Letette a kávét és az asztalon heverő papírokat lökdöste arrébb, azt nézte, min dolgozik épp Gin, mit kell keresnie esetleg. Gin rágyújtott, belekortyolt a kávéba, közben a szőkét figyelte.

- Keressek adatot ehhez? – emelt egy lapot a szőke.

- Igen, kérlek.

- A jövőben lekoptassam? – kérdezte Jojora utalva.

- Nem kell, hadd jöjjön.

- Nem ilyennek képzeltem. Elég összeszedett.

- Mindig az volt. Csak mostanában más a kisugárzása. Gondolom Aizen hatása. Már nem olyan angyali... Mindegy, nem rám tartozik.

- Szép férfi.

- Az, igen. Nagyon szép.

- Jól mutatott melletted.

- Ez is igaz – sóhajtotta. – Beszéljünk másról. Egy meghívót hozott Jojo, a hétvégén lesz egy parti. El kell mennünk, ott lesz egy csomó nagykutya, köztük az is, aki nekünk kell.

- El kell mennünk? Nekem is?

- Igen, mindenképp ott kell lenned, akarom, hogy lásd és beszélj is vele. Szükségem lesz boszorkánymesterségedre – kuncogta.

- Jól van, beszorítom.

- Elfoglalt vagy?

- Csak úgy mondtam – mondta, miközben egy mappát vett a kezébe és figyelmesen olvasni kezdte.

- Foglalt? – kérdezte Gin amúgy mellékesen kissé távolabb is állt már a szőkétől. Aoki mosolygott az orra alatt, közben lapozott.

- Gondolod, az volnék, miközben a nadrágodban matatok?

- Sajnos magam is csináltam már ilyet.

- Semmi komoly – válaszolt az előző kérdésre, amire Gin viszont nem reagált. – Előkeresem az adatokat, a naptárba beírom a partit. Mennyire puccos?

- Nagyon.

- Szmokingos?

- Félek tőle.

- Nem szeretem a csokornyakkendőt. A tiéd milyen színű?

- Melyik? – nevette. – A fekete mindig nyerő. Jojo mindig valami világosabbat vett fel, ha együtt mentünk valahová.

- Én nem vagyok a csajod – jegyezte meg, mire Gin felé fordult, aztán mégis inkább ráhagyta.

Végül is Jojo elég finom vonású férfi, bár ő sosem tekintett rá nőként, de még csak nem is mondott volna ilyesmit sosem. Az igaz volt, hogy Aoki mellett tényleg elég nőies volt. De most miről is van szó? Nem randi ez, munka.

- Küldök érted taxit – mondta Gin.

- Miért nem megyünk együtt?

- Mert mindenki tudta, hogy miért van velem Jojo. Nem akarnám azt sugallni, hogy van valami köztünk.

- Mindegy, mit csinálsz, ezt fogják gondolni, mivel mindenki tudja, hogy meleg vagy. Máskülönben engem is ismernek itt-ott.

- Te tulajdonképpen meleg vagy?

- Többnyire.

Többnyire. Ezt is, mint a többi információt elraktározta magában Gin. Nem gondolta, hogy szüksége lesz rá a jövőben, Aoki még valószínűtlenebb választásnak tűnt, mint korábban Renji. Aoki abszolút hím, akit nehezen látott maga mellett. Nem mintha fenyegette volna ez a veszély, nem volt kíváncsi még senkire. Ami a házában történt, az jelentéktelen dolog volt. Nem gondolt mögé semmit.

A hét meglehetősen eseménytelenül zajlott, reggeltől estig munkával. Gin a nagy szerződés részletein dolgozott éjjel nappal, a szőke pedig vagy ebben segített, vagy a többi kisebb útját egyengette meglehetősen jó érzékkel. Gin azt gondolta, az utóbbi időben Aoki volt a legjobb dolog, amit történt vele. Rengeteg munkát levett a válláról, és azt épp úgy csinálta, ahogy neki tetszik, ahogy ő maga csinálta volna. Szerette, ha flottul mennek a dolgai. Szorgosan telt tehát a hét. Szombaton reggel végre nem kellett korán kelnie, ezért délelőtt 11 is elmúlt, mire kinyitotta a szemét az ágyában. Már majdnem kipihentnek érezte magát. Lustálkodott még egy jó darabig, közben ebédet rendelt. Délután felhívta Jojot és bocsánatot kért tőle a minapi viselkedéséért, és egyúttal újra felvette vele a kapcsolatot. Hosszan beszélgettek, illetve Jojo beszélt, ő csak hallgatta, neki sok mondanivalója nem akadt. Később készülődni kezdett. Elég finnyás volt a megjelenésére mindig, így hosszan tollászkodott ezúttal is. Borotválkozott, forró fürdőt vett, drága krémekkel kente a bőrét, az arcát. A haját rendezgette, arra mindig különösen figyelt, szép haja volt. Dús, fekete, puha, fényes. Egész későre járt, mikor magára húzta a ruháit. Egy nagytükör előtt állva kapcsolta a mandzsettáit, majd a nyakkendőjét igazította. Végig gombolta a mellényét, feszesen igazított rajta. Megnézte magát elől-hátul. Tetszett magának, jól festett. Még közelebb hajolt a tükörhöz igazított a szemöldökén, közben az ajtó csengő is megszólalt. Fogta a zakóját és lement az autóhoz. Útközben üzenetet váltott Aokival, a bejáratnál beszélték meg a találkozót. Nem tartott sokáig az út, így este 7 óra után valamivel már a taxiból kiszállva gyújtott rá. A szemével Aokit kereste, aki mint egy szellem a semmiből jelent meg előtte. Gin a füst mögül mérte végig a szőkét. Gondolta, hogy a szmoking is jól fog neki állni, hiszen mindennap öltönyben látta eddig is, abban kifejezetten jól nézett ki. Ezúttal a haja hátra volt fésülve, ami Gin szerint remek választás volt, bár ezt nem tette szóvá. Elnyomta a csikket és Aokival az oldalán besétált a terembe. Tisztán érezte mind a kettő a figyelmes tekinteteket, az irigy pillantásokat. Két fiatal jóképű, sikeres férfi masírozott be a terembe a zömében idősödő, kopaszodó, köpcös üzletemberek közé. A terem közepére érve ketté váltak, Aoki ment jobbra, Gin pedig balra. Egész este mosolyogtak, hízelegtek, információt gyűjtöttek, duruzsoltak a saját érdekükben. Kimerítő ennyi bájolgás, így éjfél tájt Gin egy üres emeleti terembe vonult el. Csend volt, és hűvös, ami nagyon üdítően hatott rá. Odalent zaj volt, zsongott tőle a feje. Egy zongora mellé ült le és lehunyta a szemét, pihent egy kicsit. Sokáig nem élvezhette a magányát, mert halk léptek közeledtek felé. Tudta, hogy a szőke közelít, felismerte a lépteit. Aoki megállt tőle távolabb az ablaknál és zsebre tette a kezeit.

- Mire jutottál? – kérdezte Gin.

- Óvatosak, nem sok érdekes információt hallottam. Bizalmatlanok velem, mert váltottam. Azért néhány dolgot megtudtam, majd összesítünk, de ma már nem akarok hallani semmit a munkáról, mert elfáradtam.

- Én sem akarok már munkával foglalkozni.

- Miért nem mentél haza?

- Senki nem vár, majd később. Kicsit pihenek. Menj, ha randid van.

- Nincs, ez az este a tiéd.

- Enyém, mi? – nevette halkan. – Kétértelmű.

- Annak szántam.

- Még mindig nem tudod, mit akarsz tőlem?

- Nem – nevette. – Bár ebben a pillanatban van ötletem.

- Halljuk.

- Mennyire vagy bevállalós?

- Mire gondolsz?

- A kiegészítő záradékra.

Gin kinyitotta a szemét és a szőke felé nézett, aki szembe fordult vele. Még a beszűrődő gyér fényben is jól látta, hogy villannak Aoki szemei.

- Mint a múltkor?

- Hasonló.

- Itt?

- Elég szexi lenne, igen. Jól áll a zongora. Szabad?

Gin nem mondta ki, de bólintott alig észrevehetően. Aoki ugyanolyan puhán lépett elé, mint, ahogy bejött. Talált egy kulcsot a zárban, miután belépett, el is fordította, nehogy megzavarják őket. Felhúzta Gint és a zongora elé állította, majd a felsőtestét a hangszerre fektette, a kezeit fel a feje mellé. Előre nyúlt és kényelmesen kibontotta az övet, a gombot, lehúzta a sliccet és lehúzta a nadrágot, mind a kettőt. Hangosan koppant az övcsat a padlón, közben Aoki motoszkált mögötte. Gin nem látta, de nem is akarta látni, tetszett neki a helyzet. A szőke kényelmesen mögé lépett, hozzábújt, Gin a füle mögött érezte a leheletét, miközben a keze az ágyékán babrált. Nem kellett sokáig simogatnia, hogy hangulatba jöjjön. Ekkor a szőke halkan kuncogott és hátrébb lépett. Neszelt Gin mögött, két óvszert vett elő. Az egyiket Ginre húzta, a másikat két ujjára. Gin felkészült egy kellemes kézimunkára, mint legutóbb. A szőke újra mögé rendezte magát, ugyanúgy hozzábújt, majd a jobb kezét kulcsolta Gin tagján. Gin ellazult, becsukta a szemeit, de alaposan meglepődött, mikor a szőke ujjai lassan felcsúsztak. Bennakadt a levegője, amit csak néhány pillanattal később remegősen eresztett ki, ahogy a szőke csuklója mozgatni kezdete az ujjait. Erre nem számított. Fel sem tudott egyenesedni, nem tudta lerázni magáról Aokit, elég szorosan tartotta. Végül inkább beletörődött, és elkezdte élvezni. Nem esett nehezére, mivel Aoki elég jól csinálta, meg aztán nem is idegen tőle ez a fajta élvezkedés, a szőke egyenletes légzése a fülében, a nyakszirtjén a meleg lehelet is elég izgató volt, amellett a helyszín sem volt átlagos. Röviden, Gin megint piszok jól érezte magát. Kiváltképp, hogy a szőke ezt sem kapkodta el. Megint az jutott eszébe, hogy Aoki egy boszorkány, mert úgy ujjazta, mintha legalább milliószor csinálta volna vele, mintha minden rezdülését ismerte volna. Ha tudta volna, Gin felmarta volna a zongora fényes lakkozását, de így csak a nyirkos tenyerei csúszkáltak a fényes felületen, miközben tehetetlenül nyöszörgött a szőke alatt. Aoki a fehér gallér alatt Gin tarkóját kezdte csókolgatni, miközben kissé gyorsabban és mélyebben mozgatta az ujjait. Gin kissé hátra lökte a fejét, majd ismét visszaejtette a zongorára. Ekkor látta meg magát tükröződni egy felületen. Megborzongott, ahogy végig nézte, amint a szőke ránehezedve, a nyakát becézgetve ujjazza, és ezt ő mennyire élvezi. Véletlenül sem csukta be a szemét, nem akart lemaradni saját maga látványáról, ahogy elélvez. Látta, ahogy a keze ökölbe szorul, és az arca beletorzul az orgazmusba, ahogy megvonaglik a teste a szőke alatt. Parádésan szégyentelenül nézett ki, és képtelen volt nem nevetni magán. Renji volt az első férfi, akinek egy rakás olyan dolgot megengedett, amiről azt gondolta, hogy sosem tenné, és most itt a szőke, aki hasonlóan gátlástalan módon elégíti ki, pedig valójában le sem fekszik vele. Élvezte. Jojo sosem tehetett volna vele ilyesmit, de nem is tette volna. Őt ki kellett szolgálni. Most ő az, akit kiszolgálnak, és ez nem is olyan rossz.