Jojo a nagy, Ginnel közös ágyukban ült, a csípőjére húzott fényes szatén ágyneművel. A karjait az ölében pihentette, közben kifelé bámult a hatalmas ablakon, a nehéz függönyök hanyagul voltak be húzva, így kilátott. Elég későre járt, este 10 óra is elmúlt, de Gin nem volt még otthon. Éppen ezen a napon nem, amikor Jojo mindennél jobban szerette volna, ha Gin bármilyen formában biztosítja arról, hogy minden rendben van. Nem így lett. Évfordulójuk volt, de egyetlen utalást sem csípett el róla Gintől. Így egyedül az ágyban üldögélve rájött, hogy nem is igen fog ez változni, Gin egyszerűen elfelejtette. Mikor erre gondolt, kipattant az ágyból, felöltözött, összeszedte a holmiját, a telefonját kikapcsolta és ledobta az ágyra. Írt egy üzenetet Ginnek, majd mellé dobta. Nem is tudta, hogy dühös volt-e, vagy csalódott. Viszont azt tudta, hogy lassan a pórázt ideje lesz kicsit megrántani, hogy Gin haza találjon, de előtte ő is szórakozik keveset.

A ház előtt nem talált taxit, így sétált egy keveset, majd az első bérkocsit leintette. Bevitette magát a város szívébe, majd egyszerűen nekivágott az éjszakának. Nem válogatott, sorra vette a bárokat. Mindegyikben ivott valamit, itt-ott táncolt, vagy beszélgetett valakivel. Sok bár és klub sorakozott egymás mellett, hiszen a szórakozó negyedben volt éppen. Nem számolta hányadik bár előtt állt éppen, kissé igatag lábain, mikor rágyújtott. Az öngyújtója nehézkesen vette rá magát a működésre, de csak sikerült. A hátát a falnak vetette, és lehunyta a szemeit. Elcseszett egy nap lett ez végül, pedig jónak indult. Rendelt estére vacsorát, jó pezsgőt, drága ajándékot vett, aztán az a férfi, aki körül forog minden gondolata rá se bagózik, épp egy ilyen napon. Az utolsó slukk után eltaposta a cigarettát, aztán bevette ezt a bárt is. Ezen az éjjelen az utolsót, mint később kiderült.

Egy öngyújtó kattant, miközben egy durva külsejű férfi felült az ablakpárkányra. Festett, rezes vörös haja kissé az arcába lógott, amit senki máséval nem lehetett összetéveszteni. Szép ívű hosszú szemöldöke, a keskeny metszésű szemeivel, a furcsán dús és hosszú szempilláival keretezve vad, vagy inkább ijesztő pillantást kölcsönzött neki. Az arcélei erősen kivehetők voltak, igazán szép arca volt, vagyis jobban mondva veszettül jó képű volt. Gyönyörű, szellős virágminta volt a nyakára tetoválva gallérszerűen, ami távolról sem tette őt nőiessé, jobban kihangsúlyozta a férfias mivoltát. Széles vállain is díszes minta terült szét, ami kapcsolódott a nyakán lévőhöz is. Sötét, csaknem fekete szemei szinte felvillantak, ahogy felemelte a fejét, és két slukk között az ágyon alvó Jojot nézte. Utálta a helyzetet, mert Jojot azóta meg akarta magának kaparintani, mióta először meglátta, most pedig, mikor itt volt a lakásán, az újságíró olyan részeg, mint a csap, és mint olyan, teljesen használhatatlan. Már lassan virradt, mikor összeszedte a bárban, mielőtt egy férfi elvitte volna magával. Szó szerint az idegen karjai közül húzta ki. Nem kellett egy szót sem szólnia, elég volt ránéznie a férfire, Jojot a kezébe nyomta. Ilyen volt ő, Aizen. Senki sem volt biztos benne, hogy ez volt az igazi neve, de mindenki így ismerte. Ő és Jojo egy munka alkalmával találkoztak, mikor Jojo egy meredek sztorin dolgozott, amit végül nem hoztak le. Aizen megfoghatatlan személy volt olyan, akit vagy messzire elkerült az ember, vagy ajánlatos volt jóban lenni vele. Ő maga sosem tagadta, hogy az árnyékban jár, vagy inkább már teljes sötét van ott, ahol ő mozog. Röviden, veszélyes volt. Jojo is a tűzzel játszott, mikor szimatolgatott körülötte, többek között Aizen finomnak alig mondható nyomására tette fiókba az anyagot, amit összegyűjtött és megírt. Sok-sok magas rangú, vezető beosztású ember került volna kínos helyzetbe, ha megjelenik a cikk.

Jojo megmozdult, majd a szemeit is kinyitotta, de nyomban becsukta, mert biztos volt benne, hogy leesik az ágyról. Szédült, mintha körhintán ült volna. Gyűrte a keze alatt a lepedőt, kapaszkodott, hogy le ne essen. Aizen talpa alatt halkan megnyikordult a padló, miközben az ágyhoz lépett a kezében egy üveg vízzel.

- Hol vagyok? – kérdezte Jojo sziszegve, mivel a feje hasogatott.

- Nálam – szólt Aizen. A hangjától Jojo összerezzent, azonnal tudta, hogy ki ez a férfi, de nem akarta elhinni. Aizen hangja nagyon mély volt, de volt egyfajta fátyolos él benne, amitől igazán érzékivé vált. Jojo azt gondolta, hogy bajban lenne, ha most mellé feküdne.

- Ki vagy?

- Nyisd ki a szemed.

Jojo lassan kinyitotta a szemeit, majd még lassabban fentebb engedte a tekintetét, míg meg nem látta Aizent. Persze, hogy ő volt, ahogy gondolta. Rögtön visszacsukta a szemeit. Egyrészt így volt jó, másrészt a felismerés is ezt a reakciót váltotta ki.

- Bassza meg – mondta halkan Jojo, majd ügyetlenül felült ágyon. Elvette a felé nyújtott vizet és az órájára nézett.

- Ne aggódj, nem esett csorba a becsületeden. Gyakorlatilag ájult voltál eddig, az nem izgat.

- Hogy kerülök ide?

- Hulla részegen találtalak egy bárban. Köszönd meg, hogy én hoztalak haza, és nem az a másik faszi.

- Milyen másik faszi?

- Nem tudom, ki volt ő, nem úgy tűnt, mintha ismerted volna. Véletlenül láttalak meg, mikor el akart vinni. Hát, most vagy halott lennél, vagy körbe adnának, mint a békepipát.

- Kösz, hogy segítettél. Semmire nem emlékszem.

- Majd meghálálod. Mi ütött így ki?

- A pia.

- Nem erre gondoltam. Nem tűntél olyannak, aki fék nélkül bulizik, és iszik.

- Besokalltam. Hívnál egy taxit? Nem hoztam telefont, haza kéne mennem.

- Jobb volna, ha itt maradnál. Nem igazán vagy olyan állapotban, hogy taxizz.

- ...Tudod, mit? Igazad van – bólintott, mikor eszébe jutott Gin, meg az utóbbi időben tanúsított viselkedése. Ivott az vízből, majd felállt és rágyújtott. Nem volt a legjobb ötlet, de próbált nem visszaesni az ágyra, és kinevettetni magát.

Aizen le sem vette róla a szemét, figyelte, ahogy mozog, ahogy próbál lábon maradni. Jojo nyomkodta a halántékát két oldalt, szörnyen érezte magát. Szívott a cigarettán, aztán elnyomta és a férfi felé fordult. Olyan más volt, mint akiket nap mint nap látott. Egy valakire hasonlított, az pedig nem volt más, mint Gin. A kisugárzást tekintve persze. Az ő tekintete is ilyen szigorú volt, az aurája utat tört magának a legnagyobb tömegben is. Csendesek voltak, de sokat mondó megjelenéssel bírt mind kettő. Gin finom úriember volt, Aizen pedig egy tetovált alvilági figura, aki mind emellé még piszok dögös is. Jojo biztos volt abban, hogy Aizen rendkívül intelligens férfi, akinek az esze vág, mint a borotva. Felismerte az ilyet, Ginben is ezt szerette. Oda volt az okos férfiakért, az olyanokért, mint Gin. Ez a sötét lovag pedig nagyon is hasonló volt hozzá.

Gondolt egy merészet, ha már az estéje teljesen máshogy végződött, mint tervezte. Odasétált a férfihoz, hátra simította a vöröses tincseket, amik az arcába lógtak, majd lehajolt és megcsókolta. Aizen belemosolygott a csókba és, bár tudta, hogy ez valami megtorlás szagú tett a másiktól, azért belement. Na, nem volt ő olyan nagyvonalú úriember, hogy visszautasítson egy ilyen lehetőséget, most mégis megállította Jojot, mikor az vetkőzni kezdett. Tervei voltak vele, és tudta, hogy ha most valami elkeseredett bosszúszomj miatt fekszik le vele, sose látja többet. Elég szenvedő szívet vígasztalt már, hogy tudja, Jojo épp valami ilyesmit élhet meg. Azért mégis úgy gondolta, hogy a jócselekedet fejében jár neki egy kis jutalom. Jojo arcára simított, felcsúszott a hatalmas tenyere a fejére, beletúrt a puha barna tincsekbe, majd villantott egy mosolyt, amitől Jojo hátrébb akart lépni, de nem tudott. A következő pillanatban már Aizen erős karja tolta lefelé Jojot. Amint Jojo a térdére esett és felismerte, hogy a férfi ágyékával néz farkasszemet, kissé megremegett. Azt gondolta, majd ő fog irányítani, az ő akarata szerint történik minden, ahogy azt megszokta. Elszámolta magát. Aizen alig érezhetően meghúzta a haját, mire Jojo hirtelen kijózanodott. Felhúzta a kezeit Aizen nadrágjára, majd épp annyira tűrte le, hogy hozzá férjen. Aizen elhúzta a kezét kényelmesen lentebb csúszott és rágyújtott. A füst mögül figyelte, ahogy Jojo ritmusosan mozgatja a fejét a lábai között. Nem volt egy hangja sem, de élvezte. Elképesztő önuralma volt, ha kellett. Egy rezzenés nélkül képes volt az ilyesmit tűrni, ettől nem élvezte kevésbé. Jojo azon kapta magát, hogy nem utálja a helyzetet. Egy kicsit sem érezte megalázónak, amin majd később terezett gondolkozni. Sosem hitte, de az, ahogy Aizen bánt most vele felizgatta. Nem fogta vissza magát, bele adott mindent, mert nem értette, hogy miért nem hall semmit a férfi felől. Felnézett, mire Aizen csak egy remegősebb sóhajt eresztett magából, de belül teljesen oda volt. Ahogy Jojo ránézett, miközben a szájával kényeztette, az izgatóbb volt, mint gondolta. Hirtelen belemart két kézzel Jojo hajába és néhány formásabb lökés után egyszerűen a szájába élvezett. Jojo Szemei elkerekedtek, annál is inkább, mert nem tudott a helyzet ellen semmit tenni, Aiezen erősen tartotta a fejét. Mikor enyhült a szorítás elhúzódott, hátat fordított a férfinek és megtörölte a száját a kézfejével. Még mindig nem hallott semmit Aizen felől, így megfordult, felállt, majd az ölébe ült és megcsókolta.

- Nem volt jó? – kérdezte Jojo. – Egy hangod se volt.

- Nem jelent semmit, ügyes vagy.

- Ügyes – ismételte halkan. Mintha valami útszélinek mondta volna, de Aizentől ezt nem vette rossznéven. Csak nem szokott a füle az ilyen szöveghez. Mástól biztosan zokon vette volna, Gint lehet, hogy elhajtotta volna emiatt. – Most viszont öltözz fel szépen.

- Mi van, nem akarod? – kérdezte értetlenül Jojo.

- Most inkább nem. De megjegyzem, ne aggódj. Majd egyszer behajtom.

- Nem biztos, hogy lesz legközelebb – jegyezte Jojo meg önérzetesen.

- Előbb, mint hiszed – nevette sejtelmesen. – Mióta megismertelek nem titkolt szándékom becserkészni téged. Egyetlen oka van annak, hogy távol tartottam magam tőled, az Gin. Nem az a fazon, akivel összevesznék.

- Szerintem sem. De fordítva is így lehet. Hogy kerültem én két ilyen férfi közé?

- A jó fiúkkal unalmas. Meg dögösebb vagy annál, hogy valami tisztességes férfi mellett savanyodj. Ó, nem is tudod mennyire szexi vagy, ahogy azzal a szép száddal dolgozol – búgta, közben Jojo ajkait simította végig.

- Ügyes, így mondtad – nyögte és felállt, majd tapogatta a zsebeit. – Hívj egy taxit, haza akarok menni.

- ...Jól van, menj – mondta, és hívott egy taxit. Miután letette a telefont felállt és követte az ajtóig Jojot.

Az ajtóra simította a tenyerét Jojo mellett, és nem hagyta azt kinyitni. Jojo háttal állt neki, így mögé simult és a füléhez hajolt. Belecsókolt a nyakába, majd az ajkát végig húzta a bőrén.

- Menj most haza. De ne felejtsd el, hogy kivel kezdtél játszani. Ha én akarok valakit, azt megszerzem. És most te vagy soron.

- Ginnel élek – mondta Jojo, igyekezett határozottnak tűnni.

- Ma még igen.

- Holnap is.

- Valószínűleg. De ha most hazamész, csókold meg, és jusson eszedbe, hogy mennyire élvezted, hogy leszoptál, és a nyelve előtt mivolt a szádban – kuncogta, majd hagyta elmenni Jojot, mikor az felrántotta az ajtót. Tudta, hogy nem utoljára látta, így szélnek eresztette.

Jojo jó formán azt sem tudta, hogy hol van, mikor kijutott végre az utcára. Egyrészt ami fent történt teljesen kizökkentette, másrészt tényleg nem volt ismerős a környék. Örült, hogy sokat nem kellett várnia a taxira, elég zaklatott volt. Megkérdezte a sofőrt, hogy milyen címre jött, hogy legalább tudja, hol volt. Elég messze volt ez a lakásuktól, így volt ideje átgondolni, mit csinált. Belátta, hogy óriási szerencséje volt azzal, hogy Aizen vitte haza. Bár az iménti nagy jelenet sem volt sokkal jobb. Sosem került még hasonló helyzetbe sem, nem is értette, hogy veszíthette így el a fejét. Ez nem ő volt, nem így szokta rendezni a dolgait. Gyerekesen reagált arra, amit Gin csinált. Maradhatott volna otthon is, hogy jól összevesszen vele, mikor hazaér. Ha egyáltalán hazaért. Azt sem tudta valójában, hogy otthon van-e.

Jojo halkan benyitott a lakásba, mire Gin felugrott a kanapéról és néhány hosszú lépés után megállt Jojo előtt. Azt tervezte, hogy jól felképeli, mikor hazaér, amiért így eltűnt, hogy még a telefont sem vitte el, hogy azt sem tudta merre keresse. Aggódott érte, nagyon is, és örült, hogy egyben ért haza, még akkor is, ha gyűrötten, jól láthatóan még ittasan, vagy legalábbis erősen másnaposan.

- Hol a fenében voltál? – kiáltott Jojora.

- Szórakoztam – csukta maga mögött az ajtót. Sokkal higgadtabb volt, mint mikor arra gondolt, hogy mi várja majd.

- Hát én nem!

- Sajnálom – mondta és elsétált mellette, de Gin megfogta a karját és visszatartotta.

- Hol voltál? – kérdezte fojtottan, megszorítva Jojo karját. Gin dühös volt, de igyekezett civilizált maradni.

- És te? – vágott vissza. – Órákig vártalak, hosszú órákig vártalak, én hülye! Vettem neked ajándékot, méreg drága vacsorát hozattam, a kedvenc pezsgődet, te meg annyira sem méltattál, hogy felhívj! Menj te a francba!

- Dolgoztam!

- Azt is el tudom képzelni, hogy min dolgoztál annyira. Azt hiszed, hülye vagyok!? A fenébe is, újságíró vagyok, mindent megfigyelek!

- Mit akarsz ezzel?

- Ne játszd a hülyét – rázta le a másik kezét. – Azt hiszed, nem vettem észre, hogy van valakid?

- Nincs más rajtad kívül!

- Mert nem feküdtél még le vele? Vagy már az is megvolt? Mondd csak, hol tartasz azzal a rosszul öltözött informatikussal?

- Mi...? – hebegte szinte némán, leforrázva a kérdéstől.

- Azt hiszem ideje lesz választanod. Vagy mész, vagy maradsz. Talán elnézem neked ezt a kalandot. Persze, lehet hogy naiv vagyok és most hülyét csinálok magamból. Ja, bocsánat! Az már megvolt! – elvett egy dobozt a polcról és hozzávágta Ginhez. – Boldog évfordulót, te seggfej!

- Oh, bassza meg – mondta halkan, mikor végre megértette, hogy mi történt.

Elfejeltette az évfordulót, ráadásul Jojonak igaza volt, mert Renjivel volt. A dobozt felvette, letette az asztalra és Jojo után ment, aki éppen az orra előtt vágta be az ajtót, kevésen múlt, hogy nem törte el vele az orrát. Azonnal be is zárta maga mögött, semmi kedve nem volt egy szobában lenni Ginnel. Nem érezte tisztának a fejét az előző esti ivászat után, aztán Aizen szavai is még a fülében csengtek. És nagyon dühös volt Ginre, egyáltalán nem volt kíváncsi a magyarázkodására.

Gin sokáig kérlelte, hogy engedje be, beszéljenek, de Jojo még csak válaszra sem méltatta. Persze, hiszen fülhallgatót tett a fülébe és zenét kapcsolt, hogy ne hallja Gint, közben pedig elaludt.

Gin kiszorult a nappaliba. Fel-alá járkált, rágyújtott, kávét ivott, vizet ivott, jött-ment, pakolt, végül megunta és leült a kanapéra. Az órájára nézett, majd az arcára simított. Sosem szúrt még el így semmit, és hiába volt rá ideje, nem találta ki, hogyan is oldhatná meg. Mit mondhatna? Van-e értelme bármit is mondani? Most mi lesz? Mennek, vagy maradnak? Gin nem ismerte a tanácstalanság fogalmát, most, hogy ismerkedett vele, egyáltalán nem tetszett neki az érzés. Mindig tudta, mi a következő lépés, most viszont nem, és ez aggasztotta. A doboz után nyúlt, amit hozzávágott Jojo. Megforgatta a kezében, aztán két ujjal felpattintotta, majd azonnal visszacsukta. Egy zsebóra volt benne, amiről már egy ideje beszélt Jojonak. Egy ritka darab, amit nehéz lehetett beszerezni, és bizonyára nagyon drága is volt. Ő pedig egy doboz csokit sem vett, mi több el is felejtette. Sosem szokta elfelejteni. Talán mert sosem volt harmadik szereplő a sztoriban, aki miatt ez megtörténhetett volna.

Este volt, mikor Jojo előjött a szobából. Gin a kanapén aludt, elnyomta a buzgóság. Jojo elsétált a kanapé mellett, szinte rá sem nézett Ginre. Melegített magának kávét és rágyújtott, majd kiment az erkélyre. Leült a kényelmes fotelbe, és a telefonját nyomkodta. A végére hagyta az izgalmas részt. Aizentől volt néhány üzenet, ami mellé újra rágyújtott. Többször elolvasta őket, próbált a sorok között olvasni, a szavak mögé látni, de nem sikerült. A férfi nem köntörfalazott, nem beszélt virágnyelven, egyszerűen írta, amit gondolt. Jojo nem válaszolt azonnal, inkább tovább rágta az üzeneteket. Akkor is ezt tette, mikor Gin kilépett az erkélyre. Kezébe vette a kávéját, vagyis annak a jeges maradékát és belekortyolt. Rágyújtott, vetett egy utolsó pillantást Aizen írására, majd letette a telefont.

- Ez az egész csak egyszerű fizikai dolog – kezdte Gin, mire Jojo felvonta a szemöldökét és szippantott a cigarettán. Nem szólt, a világért sem törte volna meg a férfi lendületét. – Csak kémia.

- Most iskolai előadást tartasz, vagy magyarázkodsz? – kérdezte végül mégis, ingerültebb volt annál, hogy csendben hallgassa a zagyvaságot.

- Azt akarom mondani, hogy egyrészt csak valamiféle vonzalom ez, nem több.

- És? Attól még találkozgatsz valakivel, nem? Ez nem olyan, hogy máshol ebédelsz, mint szoktál.

- Tudom, de nem akarok sajnálkozni, pedig rettenetesen sajnálom!

- Azt, hogy lebuktál?

- Azt, hogy ez neked ennyire fáj!

- Az, hogy lebuktál?

- Az, hogy megbántottalak és becsaptalak! Szeretlek, ez nem is kérdés.

- Ó, igazán? Akkor áruld el nekem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért kavarsz egy ilyen huligánnal? Az ég szerelmére, te olyan kibaszott finnyás vagy, hogy kilógsz a világból, erre egy punkkal szórakozol? Menj a fenébe! – ingatta a fejét dühösen. – Azonnal tudtam, hogy valami van, amikor először megemlítetted. Sosem foglalkozol olyan hülyeséggel sokáig, minthogy ki hogy öltözik. Ez a fickó meg napokig járt a fejedben...

- Véget vetek ennek az egésznek, nem ér annyit, hogy téged elveszítselek. Egyébként sem történt semmi! Csak flört leginkább. Nem is értem... Komolyan mondom, hogy szeretlek, bármire hajlandó vagyok, hogy megbocsáss – mondta Gin, miközben közelebb lépett és leguggolt a fotel mellé. – Kérlek, Jojo...!

- Nem tudom, Gin. Most eléggé tanácstalan vagyok. Rég hazudsz nekem, nem tudom, hogy van-e értelme elnézni ezt a dolgot. Talán pár napig emésztem, és utána meglátjuk. Csalódtam, nagyot csalódtam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtörténhet ez, próbáltam tagadni, de tegnap rájöttem, hogy ha homokba dugom a fejem, attól még ez valóság marad. Amikor nem jöttél haza, azt gondoltam, hogy én sem fogok itt ülni, mint egy idióta és várni, míg kiszórakozod magad. Gin... sosem ittam még ennyit, azt sem tudom, hogy kerültem egyik helyről a másikra. Végül a bátyám véletlenül megtalált. Talán még időben, az előtt, hogy valami marhaságot csináltam. Talán, mert nem emlékszem az este nagy részére. Szóval, az én bosszúm kurvára nem jött össze, mert ettől is csak én érzem pocsékul magam, nem te. Tehát üdvös volna, ha átköltöznél a vendégszobába.

- Soha ebben az életben nem bántam még úgy semmit, mint ezt a dolgot Renjivel. Hülyeség volt, akkor is tudtam, mikor belevágtam. Nem hazudok, csábított ez az újdonság, de nem ér annyit, hogy te bánkódj miatta.

- Gin – szólt halkan, és felsimított a férfi arcára. – Te a büdös életben nem bántál meg semmit. Még – tette hozzá, de nem fejtette ki, hogy mire is gondol pontosan.

- Jojo várj – gin a másik keze után nyúlt, mikor az felállt és elsétált mellette. Jojo lerázta magáról, és bement a házba. Gin halkan káromkodott és követte Jojot.

Győzködte még egydarabig, de Jojo alig hallotta meg, amit mond. Előbb csak betudta annak, hogymásnapos és nem is nagyon jutnak el hozzá a szavai. Aztán, mikor egyedül feküdta vendégszobában, és a plafont bámulta rájött, hogy aggasztó a helyzet. Jojonem kiabált, nem akadt ki. Igaz, sosem volt az a típus, aki jelenetet rendez,de ebben a helyzetben érthető lett volna, ha törik néhány tányér. De semmi.Jojo higgadt maradt. Talán kitombolta magát – gondolta, de inkább csak sajátmagát igyekezett nyugtatni ezzel, mintsem valóban így vélte. Tudta, hogy mostnagy szarban van, saját magának köszönhette. Az a tény sem nyugtatta, hogy nembánta meg, amit tett Renjivel. Igaza volt Jojonak, hogy sosem bánt meg semmit. Igazvolt, hogy szereti Jojot, de egy percét nem bánta annak, hogy Renjivel flörtölgetett