Jojo fáradtan töltött magának egy pohár bort, és az erkélyre sétálva rágyújtott. Hosszan fújta a füstöt az éjszakába, miközben az autók tülkölése zajongott a lába alatt. Az órájára nézett, elég későre járt, de Gin még nem volt otthon. Arra gondolt, hogy merre lehet? Dolgozik-e, vagy valaki mással van? Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valami történik Ginnel, azt viszont nem tudta még mindig, hogy van-e oka aggódni kettejük miatt. A szájához emelte a poharat, mikor nyílt mögötte az ajtó és végre megérkezett Gin. Nem kellett sokat várnia, egy pohárral megjelent ő is az erkélyen. Ahogy máskor is Jojo mögé lépett és belecsókolt a hajába.

- Már hívni akartalak, hogy merre jársz? – kezdte Jojo.

- Befutott egy hívás, mielőtt indulni akartam, sokáig tartott. Aztán pedig beállt a forgalom. Nem gondoltam, hogy így elhúzódik majd. Ettél már?

- Igen, hazafelé vásároltam és útközben ettem.

- Útközben? Nem jellemző rád.

- Egyszer belefér – húzta a vállát.

- Minden rendben?

- Persze, mi baj lenne?

- Nem tudom, furcsa vagy.

- Én? – mosolyogta. – Érdekes, én pont neked akartam ezt mondani – mondta végül, pedig semmi kedve nem volt egy esetleges vitához.

- Miért mondod ezt?

- Nem is sejted?

- Nem, hiszem, hogy adtam okot erre a felvetésre – szólt határozottan, egy szikrája sem volt ezúttal a bizonytalanságnak, amit Renjivel kapcsolatban erez időnként.

- Én sem hiszem, és ez az, ami zavar.

- Ezt nem értem – még a fejét is megrázta. Tényleg fáradt volt az ilyen virágnyelvhez.

- Valamit nem mondasz el, de nem tudom, mit. Nem tudom, hogy van-e valaki más, hogy beteg vagy-e, hogy a céggel van valami gond...? Semmit nem mondasz nekem, csak azt látom, hogy valami történik. Aggódom, de azt sem tudom, hogy miért!

- Semmiért nem kell aggódnod. Minden a régi.

- Csak te nem. Vagy mi. Tényleg úgy érzem, hogy nem mondasz el valamit, ami fontos.

- Szerintem, csak kevesebbet találkozunk mostanában. Ez nekem is feltűnt – Gin közelebb lépett és megölelte Jojot, közben lassan a hátán is végig simított, amiről tudta, hogy a másik nagyon szereti.

- Ennyi volna?

- Határozottan – jelentette ki Gin, és az ajkához húzta Jojo kezeit. – Nyugodj meg.

- ...Pénteken lesz egy megnyitó, cikket kell róla írnom, velem jössz? – kérdezte Jojo, inkább erről beszélt most, nem akart veszekedni.

- Mikor lesz? Este lenne egy találkozóm, kései. Az egyik fontos üzletfelem átutazóban lesz, és késő este ér ide, muszáj vele tárgyalnom.

- Klub megnyitó, szóval körülbelül egy időben lesz valószínűleg.

- Hn, elmehetek veled, legfeljebb onnan megyek tárgyalni, nem gond.

- Megtennéd? – csillantak fel Jojo szemei. Ha Ginről volt szó időnként tudott naiv lenni, máskülönben szeretett két lábbal a földön járni. Most jól esett a lelkének elhinni, amit Gin mondott.

- Nem nagy ügy, szívesen megteszem. Jót is fog tenni egy kis kikapcsolódás.

- Az nekem is jól esne, főleg veled – mondta őszintén és megölelte Gint.

Gin Jojo válla fölött nézett bele az éjszakai város látképébe, miközben azon gondolkozott, hogy elég kockázatos dologra készül, és még csak azt sem tudta, hogy megéri-e? Most viszont azzal kellett foglalkoznia, hogy elültesse Jojo kételyeit kettejükkel kapcsolatban. Összefűzte az ujjaikat, közben pedig megcsókolta a másikat. Szeretett Jojoval csókolózni, még mindig fel tudta vele izgatni, ennyi év után is, pedig tényleg csak csókolóztak. Sosem értette, hogyan képes erre Jojo, de mindig elérte, ha akarta. Jojo sem volt ellene az este ilyen alakulásának, így az ajkaira nyalva pillantott fel Ginre. Gin a másik szeme villanásából tudta, hogy ezúttal Jojo nem fog szemérmeskedni. Máskor sem volt jellemző, sok kérdést már nem kellett feltenni szex témában ennyi év után, de időnként Jojo elővette egy olyan oldalát, amitől Gin elvesztette a fejét. Nem tartott rá igényt folyton, de mindig jókor jött elő, ahogy most is. A cicájából, macska lett erre az éjjelre, ő pedig ezt maximálisan ki is fogja használni, és közben azt sem fogja bánni, ha ruhája gyűrött lesz, vagy foltos, mert abban biztos volt, hogy a vetkőzésig első körben nem jutnak el.

Másnap Renji több üzenetet is hagyott Ginnek, köztük a klub címével, ahogy korábban ígérte. Renji nem írt időpontot, de Gin úgy gondolta, hogy mivel egy szórakozóhelyről van szó, belefér az is, ha éjjel ér oda. Fel sem merült Ginben, hogy ugyanarról a helyről legyen szó, mivel baromi nagy városban éltek, itt naponta akár száz ilyen hely is megnyílhatott anélkül, hogy ő tudott volna róla. Keveset járt szórakozni, azon kívül nem gondolta azt sem, hogy Renji és Jojo ugyanarról a helyről beszélnének. Őszintén, meggyőződéssel állította volna bárkinek, aki kérdezi, hogy ez a két férfi egy ugyanazon helyen aligha szórakozna.

Péntek este igyekezett úgy készülődni, hogy az ne legyen feltűnő Jojonak. Ezúttal az öltöny maradt a szekrényben, helyette farmert és pulóvert húzott magára. Jojo imádta, amikor így öltözik fel, sajnos ritkán látta így. Most nagyon örült, hogy kicsit lazítani látta Gin. Ő is hasonlóan öltözött fel, bár némileg feltűnőbben. Világos felsőt és fehér nadrágot vett fel, feltűnő övvel, néhány hangsúlyos kiegészítőt, ékszert. Jól mutattak együtt most is, ahogy mindig. Jojo izgatott volt, hogy végre kimozdulnak, akkor is, ha neki ez félig munkát jelentett.

Gin üzenetet írt Renjinek, miközben Jojo taxit rendelt a ház előtt. Gin megírta a férfinek, hogy éjjel benéz a klubba, de előbb még dolga van, várja meg. Ahogy ő nem írogatott napközben, most nem várt reakciót Renjitől, csak azt remélte, hogy legalább megvárja. Rágyújtott és a zsebébe tette a telefonját, Jojo pedig mellé lépett és a vállára hajtotta a fejét. Gin magához húzta és megcsókolta, amin Jojo meglepődött, ugyanis nem volt jellemző, hogy nyilvánosan csókolózzanak. Gin nem magyarázkodott miatt, Jojo pedig nem kérdezett, nem akarta ezt a pillanatot megtörni. Jól akarta érezni magát ezen az estén, és ezzel a gesztussal indítva minden esélye meg volt rá.

Nem úgy Ginnek. Mire megérkeztek Jojoval a klubhoz, Ginnek világossá vált, hogy bajban van. Jojo és Renji ugyanoda hívták, ami azt jelentette, hogy távolról sem olyannak ígérkezik az estéje, amilyennek gondolta. Amint kiszálltak a taxiból rágyújtott és mélyeket szippantott a cigarettán. Jojo kissé különösnek találta az idegesnek ható mozdulatokat, de igyekezett elhessegetni ezeket a gondolatokat a fejéből. Szórakozni akart, Ginnel akart szórakozni.

A partin szerencsére nemigen látott olyan embert, akit ismert volna, vagy legalábbis számottevően kapcsolatot tartott volna. Ez máskor zavarta volna, most azonban nagyon örült ennek. Egy itallal a kezében bámészkodott, amikor megpillantotta Renjit. Az nyomban elindult felé. Nem sietett, szépen komótosan haladt. Gin egy kortyra kiitta az italát, mire Renji odaért hozzá. Épp csak köszönni érkeztek egymásnak, és mikor Renji szóra nyitotta a száját ellépett mellett Jojo és Gin mellé perdült. Hirtelen jeges zuhanyt érzett a nyakába hullani, ahogy meglátta maga előtt Gint és Jojot együtt. Gin azonnal átvette az irányítást, hogy elejét vegye bármilyen botránynak, vagy félreértésnek.

- Jojo, had mutassam be az egyik partneremet – mondta Gin. – Ő itt Renji, informatikus, egy rövid távú szerződésünk van. Jojo a párom, újságíró és épp dolgozik. A megnyitóról ír majd cikket!

- Oh, informatikus – billentette a fejét Jojo. Ő még élénken emlékszik a nyugtalanító érzésre, amikor Gin felháborodva mesélt róla. – Nem találkoztunk már?

- ...De, azt hiszem a parkolóban – mondta Renji. – Nem tudtam, hogy ki vagy.

- Én sem, de micsoda véletlen, nem igaz?

- Igen, gondolom elég valószerűtlen.

- Annyira azért nem. Gin, csak szólni akartam, hogy kifaggatom a tulajt, igyekszem vissza, de lehet, hogy elhúzódik, ahogy nézem, szeret beszélni.

- Rendben, menj csak, megleszek. Majd beszélgetek Renjivel.

- Sietek – mondta és nyomott egy puszit Gin arcára, ami épp olyan szokatlan volt, mint a korábbi csók az utcán. Ezzel üzent mindkét férfinek, de nem is gondolta át, hogy melyiknek mit.

Miután Jojo eltűnt, Gin és Renji álltak egymással szemben, eléggé kínossá vált a helyzet. Renji volt az, aki kimondta, hogy beszélniük kell, és a csendesebb terasz felé indult. Gin követte, mert egyetértett.

Mindketten rágyújtottak, Renji a falnak dőlt, Gin pedig pár lépésre tőle a korlátnak. Előbb csak némán hagyták füstölni a cigarettát, majd Renji eltaposta a csikket és Ginre nézett.

- Hát... ez kellemetlen – kezdte Renji.

- Kínos, igen. Álmodni sem lehet ennél zavarba ejtőbb helyzetet.

- Hülyének nézel? – kérdezte Renji komolyan.

- Dehogy. Nem gondoltam, hogy ide hívsz, honnan tudtam volna? Annyi lebuj van ebben a rohadt városban! Azt gondoltam, hogy mosolygok Jojoval, aztán... Aztán megkereslek.

- Tudod, hogy miért hívtalak el, ugye?

- Igen, elég jó a felfogásom anélkül is, hogy nevén neveznénk a dolgot.

- És el akartál jönni?

- Most mondtam, hogy igen.

- Miért?

- Hogyhogy miért?

- Én is ezt kérdezem. Neked ott van Jojo.

- Ne csinálj úgy, mintha nem tudtál volna róla! Egy perc alatt kidob rólam minden infót a net. Azon kívül érintettük is a témát. Ne meséld be, hogy nem néztél utánam!

- Egy barátom említette, hogy van valakid, szóval, tudtam róla, igen.

- Akkor mit hisztizel? Főleg úgy, hogy ennek ellenére találkozóra hívtál, és hosszú hetek óta kerülgetsz. Szóval, ne kérj számon!

- Csak tudni akarom, hogy mi a terved.

- A kérdés jó.

Renji meglepetten nézett fel Ginre. Neki veszteni valója nem volt, Ginnek viszont ott volt Jojo, mégis úgy tűnt, belemenne valami bizonytalan dologba. Renji azt gondolta, Ginnek is hasonló kételyei lehetnek.

- Hát ez csodás – ingatta a fejét Renji. – Kalandozni akarsz?

- És te? Ahogy elnéznek, lövésed sincs arról, mint akarsz. Azon kívül, hogy megveszel a gondolattól, hogy bármiféle közöd legyen hozzám.

- Meg merném kockáztatni ugyanezt nálad.

- Nyernél. Tény, hogy kívánlak, ne szépítsük – mondta nyíltan Gin, mintha megtalálta volna önmagát. – És őszintén, ez az óvatoskodás nem az én világom. Ismeretlen terepnek számít egy olyan férfi, mint te. Ugyanazt az irányító jellemet látom, csak más stílusban. Nem tudom, mi lenne ennek a vége. Azt sem tudom, hogy hol fogjak hozzá. Én cicákkal játszom, nem kandúrokkal. Az én vagyok.

Renji halkan nevetett és a hajába túrva Gin elé lépett. Minden szavával egyet értett, mintha ő maga mondta volna. Ez jelenthette a játék végét is, de azt is, hogy még csak most fog elkezdődni. Gin nem mozdult, egyenesen Renji szemébe nézett. Izgatta a helyzet, a férfi maga előtt. Az ajkaira nyalt, miközben Renji egész közel hajolt az arcához. Érezte leheletét, a parfümje illatát, szinte a teste melegét. Ha kevésbé lett volna fegyelmezett, itt helyben leteperi.

- A helyzet az, hogy ezeket én is elmondhatom magamról. A kérdés az, hogy akarsz-e játszani ezúttal egy kandúrral?

- ...Azt gondolom, hogy immár ebben a pillanatban ez a kérdés teljesen felesleges – jegyezte meg Gin.

- És a cica?

- Az legyen az én dolgom. Ha tetszik a helyzet így, akkor állok elébe, ha nem, akkor búcsúzzunk el.

- Csúnya dolog.

- Az. De bevallom, olyan kísértés vagy, hogy bevállalom. Soha az életben nem érdekelt még olyan férfi, aki ennyire más, mint én. Nyers vagy, és ne tagadjuk, goromba. Semmi elegancia nincs benned, totálisan kívül esel azon a körön, amiben én eddig válogattam. Mégis az a pőre igazság, hogy nem tudlak kiverni a fejemből. Valamiért izgatod a fantáziám.

- Felizgatom?

- Óh, nagyon – vallotta be Gin, mire Renji halk, elégedett kuncogást hallatott. – Mi lesz, megcsókolsz végre?

- Bármit hajlandó vagyok veled csinálni itt és most, ha zöld jelzést kapok.

- A csók ízelítőnek megteszi, a többit zárt ajtók mögött illik.

- Remélem, ott azért felengedsz, mert szeretem, ha tüzes a partnerem.

- Csak meg ne égesd magad!

- Esélyt látok rá, hogy együtt égünk el, több tekintetben is, de erre még ráérünk.

Gin egyszerre mozdult Renjivel és végre a sok köntörfalazás után megcsókolták egymást. Sem egyik, sem másik nem azt kapta, amire számított. Mohó, türelmetlenkedő csók helyett kényelmes, finom csókba kezdtek, ami végtelenül jól állt mindkét férfinek. Gin karjai lazán a korláton nyúltak végig, míg Renji kezei a zsebében voltak. A kezekre semmi szükség nem volt, az épp eléggé kiegészítette a csók hangulatát, hogy Renji hozzásimult a másikhoz. Azt viszont elég szorosan tette. Végül nem bírta ki és felsimított Gin felsője alá. Képtelen volt nem megérinteni Gint, mikor már ilyen irányt vettek az események. Az a gondolat is befészkelte magát a fejébe, hogy játékra hívja Gint. Az rögtön vette a lapot és beszállt ő is, Renji nyakába csókolt, közben a farmer alá simított a fenekére, imádta megérinteni, már most sokkal többet akart belőle. Renji alig hallhatóan sóhajtott Gin válla felett, közben meg sem álltak a kezei, egyfolytában simogatta Gint. Újra csókolózni kezdtek, ezúttal sem volt heves, ismerkedtek, ráérősek voltak, mintha legalábbis nem egy zsúfolt klub teraszán lennének. A kezeik már egymás övcsatján babráltak, mikor Nao szólította halkan Renjit, félig takarásban. Gin reakciója a sötétben is jól látható volt Renji számára, aki visszahúzta a kezét és egyet hátrébb lépett.

- Bocs, de úgy láttam, az interjú lassan véget ér, nem nagyon hagyják beszélni a tulajt.

- Mi a fene ez? – kérdezte fojtottan Gin.

- Nao a barátom, ne aggódj miatta. Segít, nem látod? Menj be, talán még összefutunk ma. Majd keressük egymást.

- Ennél bénább szöveg nem jutott eszedbe?

- Most nem – mosolyogta.

Gin megtörölte a száját, miközben elsétált Renji mellett. Naoval nem is törődött, rá sem nézett, igyekezett vissza a terembe. Nao előlépett a sötétből, a mellén fűzte a karjait és Renjit figyelte, ahogy az rágyújt.

- Teljesen hülye vagy, ugye tudod? – kérdezte Nao.

- Nem te mondtad, hogy válasz, ha eljön? Itt van. Válaszolt, ahogy látod.

- Nem miattad jött el, ahogy nézem hozta az asszonykáját is. De leginkább arra gondoltam, hogy itt van a pasija is.

- Ő hozta Gint, véletlen az egész, de jól jött ki.

- Azért csak ésszel. Ez elég bátor húzás volt.

- Kösz, hogy szóltál, nem lenne kedvem egy botrányhoz.

- Biztos kell neked egy ilyen alak? Ha mással megteszi, veled is megfogja. Bár rólad gondoltam ezt legkevésbé.

- Nem tudom, mi fog kisülni belőle. De tudom, mit vállalok.

- Szerintem, nem. Viszont ezen majd rágjuk magunk akkor, ha tényleg így lesz. Gyere, igyunk valamit és közben meséld el, milyen egy ilyen dögös pasival smárolni.

- Pont olyan, mint mással, csak sokkal izgatóbb – mondta, közben Nao vállára csapta a bal karját és magához húzva lépkedett vele tovább.

- Ki lesz felül?

- Szerintem, majd kisorsoljuk.

- Azt megnézném – nevette Nao és nyitotta az ajtót, majd folytatták az estét, ahol ez a kis közjáték megszakította.

Jojo két pohárral a kezében sétált Gin felé, aki már bent beszélgetett valakivel. Renji teljesen máshol volt, ráadásul háttal nekik, de Jojo azért hosszan nézte a hátát, miközben a poharát forgatta. Gin is természetesen viselkedett, nem látott rajta semmiféle jelet arra nézve, hogy valami történne a háta mögött. Mégsem volt elégedett azzal, amit látott. Főleg, miután Gin hazament vele, mondván mégsem lesz találkozó, mert lemondta az ügyfél ezt a kései időpontot. Persze Jojo elhitte, mert el akarta hinni, de megjegyezte magának, hogy ennyire nem szokott naiv lenni. Aztán meggyőzte magát arról, hogy éppen elég kimerült az elméje ahhoz, hogy mindenhol ellenséget szimatoljon, így erre az estére ejtette a témát.