Gin a telefonja egyik sarkát a fejének támasztotta, miközben lehunyta a szemeit. A szája belső felét harapta, majd írni kezdett egy üzenetet. Aztán kitörölte. Újra elkezdte, ismét kitörölte. Így ment ez percekig, végül ledobta az asztalra a telefont és felállva tett egy kört az irodában. Zsebre tette a kezeit, nagyokat lélegzett. Ciccegett, majd visszalépett és megírta az üzenetet, ezúttal elküldte. Ezúttal kissé kétértelművé vált az üzenet, de képtelen volt máshogy válaszolni, ezrét is volt ilyen körülményes megírni. Viszont nem akarta reakció nélkül hagyni, amit Renji írt.

Hetek óta tartott már, hogy írogatnak egymásnak. Kezdetben csak munkával kapcsolatos dolgokról, amik nem igényeltek azonnali választ. Aztán egyszer csak személyesebb hangvételűvé lett egy üzenet, ami elindította a lavinát. Odáig fajult a helyzet, hogy naponta többször váltottak üzenetet, amiket gondosan kitörölt, nehogy véletlenül Jojo meglásson egyet is. Fogalma sem volt arról, hogy mit csinál, vagy miért? Egyrészt izgalmasnak találta, hogy Renjivel flörtöl, mert más szót nem talált erre a dologra, közben pedig Jojoval él együtt.

Alig tette le a kezéből a telefont, bekopogott a titkárnője, hogy Renji keresi, beengedheti-e? Gin egy pillanatra kimelegedett, még nyelt is egyet, majd biccentett. A következő pillanatban Renji elsétált a nő mellett, és mosolyogva megállt az iroda közepén kissé távolabb Gintől. A nő nem láthatta, hogy Renji mosolyog, azt viszont igen, hogy Gin tekintete beszél hozzá, és azt mondja, elmehet.

- Mi van, miért nézel ilyen csúnyán? – kérdezte Renji halkan nevetve.

- Nem jelentetted be magad!

- Nem, de erre jártam és volt is dolgom az irodában. Csak nem megyek el köszönés nélkül, igaz? Egy ilyen üzenet után pláne.

- Kapd be – morogta és hátat fordított.

- Óh, ez ajánlat, vagy morcos vagy? Magas labdát le kell ütni. De komolyan volt dolgom itt. És veled is beszélni akartam.

- Miről?

- Üzletről. A munka nagyjából 50%-on áll, nem tart már olyan sokáig.

- Azt mondtad, hónapokig tart – fordult Renji felé.

- Az egy nagyon kényelmes határidő volt. Mondtam, hogy hamar meglesz.

- Értem. Ez jó hír.

- Aztán nem járok majd ide, csak, ha muszáj lesz – jegyezte meg, mire Gin aprót emelt a fején.

- Igen, világos volt elsőre is.

- Attól még beszélgethetünk.

- Igen, gondolom.

- Mit csinálsz péntek este? – kérdezte, miután megunta, hogy kerülgetik a lehetőségét egy randevúnak, vagy bárminek, ami mozdítja a kettejük helyzetét valamerre, mert az egyértelmű volt Renjinek, hogy valami van köztük.

- Úgy rémlik, nincs tervem.

- Egy barátom klubjának megnyitója lesz, arra gondoltam, hogy lazíthatnánk egy kicsit.

- Átgondolom – mondta Gin, miközben az asztalnak dőlt. Ez most egy valódi randira hívás, amire azonnal semmiképp sem volt szabad válaszolnia.

- Kilenckor kezdődik, a címet majd átküldöm, fejből nem tudom. Én elmegyek, ha lesz kedved, szólj.

- Rendben.

Renji ugyanott volt, ahol megállt, mikor bejött, zsebre tett kezekkel. Jó ötlet volt tőle, hogy így álljon meg, ugyanis most kissé nyirkossá vált a tenyere. Épp randira hívta Gint. Úgy gondolta, hogy az elmúlt hetekben valami történik, de annyira óvatosan kerülgették egymást, a témát, hogy néha fogalma sem volt arról, hogy képzelődik-e, vagy valóban flörtölnek. Azt sem tudta, hogy ez leesett-e a másiknak, de ebben a pillanatban nem óhajtotta feszegetni a kérdést. Egyrészt mert nem alkalmas a hely, biztos volt abban, hogy Gin mindenképp kibújt volna a válasz alól. Másrészt pedig nem akarta azt hallani, hogy tulajdonképpen Ginnek van valakije, és félreértés az egész. Azt viszont elismerte magában, hogy ha ebben a pillanatban Gin bármilyen lépést tenne felé, nem utasítaná vissza akkor sem, ha voltaképpen egy ajtó választja el őket néhány más, gyanútlan emberről.

Gin őt figyelte, nem szólt semmit, csak pásztázta a tekintetével. Azzal a hűvös, barátságtalan, mégis Renji számára őrületesen vonzó szempárral. Neki is a nyelve hegyén volt néhány szó, amiről úgy hitte, jobb, ha ott maradnak, ahol vannak. Nem látott tisztán, azt viszont pontosan tudta, hogy vonzódik Renjihez. Eléggé ahhoz, hogy időnként elrévedjen Jojoval való kapcsolatán. Biztos volt abban, hogy lassan Jojo is érezte ezt a bizonytalanságot, de nem kérdezett rá, és Gin azt is tudta, hogy miért nem. Jojo tudta, hogy egyenesebb annál, mintsem a háta mögött tegyen bármit. Legalábbis eddig ezt hitte. Most mégis ott tart, hogy legszívesebben itt helyben végig döntené az asztalon ezt a punkot. Mikor ez bevillant neki, Gin ellökte magát az asztaltól és megkerülte azt, hogy minél távolabb legyen Renjitől. Rég nem érzett ilyen spontán vágyat. Jojoval más volt a helyzet.

- Ne haragudj, ezt muszáj felvennem, egy befektetőm – mondta megkönnyebbülten, mikor csörögni kezdett a telefonja. Sosem örült még ennyire hívásnak.

- Semmi gond, nekem is mennem kell. Majd írok. És szólj, ha döntöttél.

- Persze, mindenképp – inttet és már fogadta is a hívást.

Renji kisétált és becsukta maga mögött az ajtót, majd egy pillanatra megállt és lehunyta a szemeit. Úgy gondolta, senki nem vette észre, de a titkárnő a szemüvege mögül felpillantva tisztán látta, hogy érdekes dolgok történnek körülötte. Tisztában volt mindenki azzal, hogy Gin Jojoval él, egy férfivel, így aztán nem lepődött meg azon, amit most Renji arcán látott. Olcsó lányregénybe illő jelenetet. A gazdag üzletember irodájából egy ábrándos arcú, reménykedő lélek lépett ki.

Renji a nőre nézett, aki vonta a vállát, mintha válaszolt volna egy kérdésre, ami el sem hangzott, talán fel sem merült senkiben. Renji azonban tudta, hogy most távoznia kell. Még a liftbe be sem lépett, mikor már tárcsázta Nao számát. Hangposta jelentkezett, amit furcsának talált kicsit, de azért hagyott üzenetet.

Renji a kocsijánál rágyújtott és neki támaszkodva hátra ejtette a fejét. Nem az ő stílusa foglalt pasikkal kavarni, de Gin még ebben a meggyőződésében is képes volt őt megingatni. Aztán azzal kezdte magát győzködni, hogy nem is történt semmi, még csak konkrétan ki sem mondtak semmit. Azt sem tudta, hogy Gin mit gondol. Szippantott a cigarettán, aztán elkáromkodta magát és félhangosan megjegyezte magának, hogy jó volna, ha mást etetne ilyen szar dumával. Egymásra vannak gerjedve, csak a másikra várnak, hogy kimondja, vagy lépjen. Valószínűsítette, hogy egyetlen oka van a töketlenkedésnek, ez pedig nem más, mint Jojo. Gint egyenesebbnek ismerte meg annál, hogy becsapjon valakit, ő maga pedig valóban nem hajtott még olyanra, akiről tudta, hogy van valakije.

Indulni készült, és a kulcsait kereste, mikor leállt mellette egy autó. Oldalra pillantott, majd ott felejtette a tekintetét. Az autóban egy fiatal férfi ült, épp telefonon beszélgetett, így csak leállította az autót. Renji nem akarta megbámulni, de ritkán látott ilyen szép arcot. A férfi nem vette észre, csak beszélt tovább, még gesztikulált is hozzá. Renji rágyújtott, hogy legyen alibije és tovább nézte. Jojo ült az autóban, valóban nem foglalkozott azzal, ami körülötte történt, épp egy cikk miatt vitatkozott az egyik újságíróval. Végül, mikor letette, bosszúsan kiszállt az autóból és előhúzott egy cigarettát, majd az öngyújtóját kezdte keresni. Halkan motyogott az orra alatt, mire Renji odalépett és tüzet adott neki.

- Köszönöm – hajolt a láng fölé Jojo.

Renji jól megnézte a szép arcot. Hosszabbra hagyott barna haj, ápolt bőr, szép zöld szemek, amikről egy ragadozó jutott eszébe, fakó, de formás ajkak, egyszóval nagyon helyes férfit látott.

- Nincs mit. Úgy láttam, nagy szükség van némi szikrára.

- Óh, ha tudnád – mondta halkan, persze teljesen másra gondolt, nyilván Ginre, bár ha tudta volna, hogy kivel is beszélget, másképp fogalmazott volna.

- Vagyunk így ezzel – nevette. – Szép autó – jegyezte meg Renji, Jojo autójára mutatva.

- Az, egy vagyon, de megérte. Megy, mint a szél. Bár városban sokra nem megyek vele, de azért itt vezetni sem utolsó.

- Azt elhiszem. Én ragaszkodom egyelőre ehhez a régi csonthoz – paskolta a sajátját. – Elvisz mindenhová, bár nem a legszebb, de szeretem. Első autóm, velem öregszik – mosolyogta.

- Jól tartjátok magatok, ne aggódj – mondta Jojo és szippantott a cigarettán, majd az órájára nézett. – Ó, még ez is! Késésben vagyok. Egy nagykutya vár, aki ugat, ha várnia kell. Zsémbes, és egyre rosszabb lesz... Kösz a tüzet, remélem, még látjuk egymást!

- Én is – szólt utána, bár Jojo már sietősre vette a lépéseit és valójában Renji semmi esélyt nem látott a viszontlátásra, ahogy valószínűleg a szép arcú férfi sem.

Újra elindult, ezúttal tényleg és Nao hívása már az autóban érte, így el is ment a lakására. Muszáj volt vele megbeszélnie, mi történt, vagy történik vele, és természetesen a véleményére is kíváncsi volt, hiszen sokra tartotta. Renji mindig úgy gondolta, hogy ő és Nao egymás tükrei, amit a másik tenne, azt kell neki is. Eddig bejött.

Nao épp egy gyors zuhany után jött ki a fürdőből, mikor Renji megérkezett. Ő sem kopogott, csak jött a kulcsával. Azaz, jött volna, de az ajtó nem volt zárva. Ez is szokatlan volt. Ő bezárta maga után, és leült egy székre.

- Mi van, zavarok?

- Már nem. Mi ilyen sürgős?

- Ugye nem miattam dobtál ki valakit?

- Nem, már amúgy is indult. Csak beköszönt.

- Remélem, jó nagyot köszönt.

- Ó, igen. Na, mi a helyzet?

- Mondd meg, mit csináljak?

- Mivel? – kérdezte, és leült ő is.

- Kivel. Azt hiszem, ma randira hívtam Gint.

- Még csak most? Eddig mit csináltatok?

- Semmit, mondtam, hogy csak dumálunk.

- Mondtad, azt nem, hogy miről. De úgy látom, kérdeznem kellett volna. Mi is van?

- Nem tudom. Kerülgetjük egymást, mint a bagzó macskák, de konkrétan semmiről nem beszéltünk. Akármi a téma, az utolsó pillanatban visszavonulót fújunk, és úgy fordítjuk a helyzetet, hogy még zavarosabbá tesszük az egészet. Egymásra gerjedtünk, de nem lépünk.

- A pasija miatt. Azért csak jó volna ezt tisztázni. És elmegy veled?

- Átgondolja. Nem is konkrétan randizni hívtam, csak a megnyitóra.

- Hát, az elég randiszagú, ha piálni hívod egy klubba, biztos leesett neki is.

- De nem tudom, mit gondol. Most tőle jövök. Esküszöm, éreztem a levegőben a feszültséget. Azt hittem, ott helyben egymásnak esünk. Nao, én olyan határozott vagyok mindig, ismersz, ha akarok valamit, azt megteszem. Ha tetszik valaki, felszedem. Erre itt van ez a díszfasz és, mint akinek sose volt dolga senkivel szerencsétlenkedem.

- Ez csak azt bizonyítja, hogy tisztességesek vagytok, ami jó. Persze nem a jelen helyzetben. Azt mondom, bármit csinálsz, előbb tisztázd vele, hogy mi a terve Jojoval.

- Kivel? – kérdezett vissza bambán.

- A pasija. Így hívják, Jojo. Vagyis így ismerik. Szerkesztő egy jó kis lapnál, tudod? És tudod még mi a vicces?

- El sem tudom képzelni.

- Holnap interjút adok neki – mondta egy korty vizet nyelve, és ledobott egy újságot Renji elé, aminek Jojo volt a címlapján.

- Bassza meg – húzta maga elé az újságot. – Ezzel kéne versenyeznem? Ez egy nagymacska.

- Mert, te mi vagy?

- Férfiasabbnak tartom magam.

- Csak a kisugárzásod más – legyintette.

- Különben fél órája találkoztam vele. Épp eljöttem Gintől, és a kocsinál cigiztem, mikor leparkolt mellettem. Adtam neki tüzet. Helyes, dögös pasi, megnéztem magamnak. Nem gondoltam, hogy Gin pasija.

- Szerinted, tudja, ki vagy?

- Nem hinném, jó fej volt. Én sem tudtam, hogy ő az. De, mit akar ő tőled?

- Hahó, újságíró, én meg fotós vagyok, nem is ócska. Egy jelölés miatt keres meg.

- Jelölés?

- Egy díjra – húzta a vállát. – Nem nagy ügy.

- Fenét nem! Miért nem mondtad? Azt hiszem, elhanyagollak!

- Nem, csak nekem is más volt fontos mostanában, nem is voltam itthon.

- Ez a köszönés volt fontos?

- Sajnos nem. A bumerángom.

- Jajj, ugye nem?

- Most mit mondjak? – sóhajtotta. – Nina, az Nina.

- És mit akarsz?

- Még nem tudom.

- Jól nézünk ki! Én tőled várom a megoldást, és kiderül, hogy pont annyira határozatlan vagy, mint én.

- A helyzet hasonló.

- Neki is van most valakije?

- Azt mondta, nincs, de nála nem lehet tudni, mint kiderült.

- Épp ezért nem kéne újra kezdeni – húzta el a száját.

- Igazad lehet, tudom. ...Különben, ha Ginnek nem lenne senkije, gondolod, hogy lenne esélye?

- Miért ne lenne?

- Talán két ennyire erős személyiség, mint ti nem feltétlenül fér meg egymás mellett. Mindenhol azt írják róla, hogy egy cápa. Hát te sem vagy egy galamblelkű trubadúr. Szóval, elég erős tesztoszteron szag lehet körülöttetek.

- Ha valamit igazán akarunk, akkor ez nem lehet gond.

- Akkor itt a másik kérdés, nem igaz?

- Ha nem próbálod, nem tudod.

- Igazad van – mondta Nao és rágyújtott. – Szerintem, ha nem megy el a megnyitóra, akkor felejtsd el.

- Mondjak le róla?

- Nincs is miről egyelőre. De igen, mondjuk így. Ő is tudja, mit akartál ezzel a meghívással, akármit lép, az valamiféle válasz. Ha elmegy, akkor ideje lesz hangnemet váltani. Ha nem, akkor pedig szélnek ereszteni a gondolatot.

Renji tudta, hogy Naonak igaza van, de nem akarta elfogadni. Nem akarta ilyen egyszerűen félre söpörni a dolgot, mert úgy érezte, hogy ha ez összejönne, az valami igazán nagy dolog lenne. Nem igazán volt kapcsolat ilyen férfivel, mint Gin. Nem is tudta egyelőre elhelyezni magát a kapcsolatban, de azt gondolta, ez esetben vastagon lehetne rajzolni az egyenlőség jelet. Okosabb nem lett, miután távozott Nao házából, de azért annyival mégis beljebb volt, hogy a következő este döntő lesz.