Jojo összecsukta a laptopját és a hajába túrt, majd fogta a holmiját és elindult. Nem haza ment, ezen az estén üres volt a lakás, Gin üzleti útra ment. Legalábbis ezt mondta. Sosem kételkedett abban, amit mondott neki Gin, az utóbbi időben viszont valamiért nem hitt el neki mindent. Valamiért úgy érezte, hogy nem kerek a történet. Semmi bizonyítéka nem volt erre, semmi gyanús nem történt. Amitől mégis gyanúsnak tűnt minden. Kimerültnek érezte magát, arra is gondolt, hogy az utóbbi időben kicsit sok volt neki a munka, és a vele járó stressz, és emiatt képzelődik. Ehhez a találkozóhoz sem feltétlenül volt kedve, de a testvérét mégsem utasította vissza, mikor az felhívta.

Hamar odaért a bárba, ahová megbeszélték a találkozót, nem volt messze az újság épületétől. Komótosan sétált az épület felé, de igyekezett összeszedni magát, nem akart kérdéseket hallani. Sokáig nem is kellett keresnie a testvérét, ahogy tőle megszokott volt, egy félreeső asztalnál ült és már egy ital volt a kezében, vele szemben pedig a Jojonak kért első kör. Jojo letette a kabátját, a telefonját előbb előhúzta, majd mégis inkább a kabátzsebbe dugta. A testvére a pohara mögül figyelte, azonnal kiszúrta, hogy valami baja van a másiknak.

- Igyál, úgy látom szükséged van rá – mutatott a Jojo előtt lévő pohárra.

- Áh, fáradt vagyok – ült le és kortyolt. – Ez jól fog esni.

- Rég beszéltünk, el vagy veszve.

- Én? Dehogy, csak...

- Sok a munka. Persze. Tudom. Mintha én nem dolgoznék. Mindegy, nem akarok akadékoskodni. Gin hogy van?

- Jól. Gondolom – húzta a vállát.

- Gondolod? Csak nem baj van?

- Dehogy, csak nincs itthon. Elutazott.

- Etess mást!

- Tényleg elutazott.

- Ezt elhiszem, a többi részét nem. Na, mesélj nekem!

- Nem akarok. Beszéljünk másról. Hol van ilyenkor a barátnőd?

- Anyával.

- Mármint a mi anyánkkal? – kérdezte fintorral az arcán.

Elnevette magát, mikor a bátyja bólintott, aztán Jojo lehajtotta az italát. Ez volt a legelképesztőbb mondat, amit ezen a napon hallott, pedig voltak érdekes elszólások.

- Nem aggódsz? – kérdezte szélesen mosolyogva.

- Majdcsak nem esnek egymásnak.

- Nem volnék ebben biztos. Emlékezz csak a tavalyi szülinapodra. Az necces volt.

- Terhes nőt csak nem üt meg – mondta halkan és rágyújtott. Jojo szó szerint kiköpte az italát, még köhögött is párat, mielőtt visszakérdezett. – Most mit mondjak?

- Ez egyszerre fantasztikus, és döbbenetes – mosolyogta, miközben felállt és megölelte a testvérét. – De, mit csinál anyával?

- Fogalmam sincs, női dolgokat. Mióta elmondtam neki, megváltozott a viselkedése. Baráti!

- Jajj – ült vissza Jojo. – Ha anya barátságos, az gyanús.

- Ugye? De azért szeretném, ha ezúttal más lenne. Ez a nő a végzetem, mi mással magyaráznád, hogy terhes?

- Oh, sok mindennel lehet, de legyünk romantikusabbak. Gratulálok!

- Kösz – mosolyogta. – Nem tudom, mit kéne éreznem most, de örülök.

- Gondolom, ezt kell ilyenkor – húzta a vállát. – Örülök, hogy kerek lett az életed. Ideje volt szintet lépni. Elveszed?

- Kéne? – kérdezte őszintén.

- Fogalmam sincs, sosem volt még barátnőm, terhes meg pláne. Szerintem ez ma már nem fontos. Nézz rám! Férfivel élek, és ránk se bagóznak. Bár lehet, hogy csak a pozíció miatt. Az fontos – böködte az italában a jeget. – Szóval, tegyétek, ami jó nektek. Csak anyával vigyázz!

- Ó, résen vagyunk, ne aggódj. De mindketten azt szeretnénk, ha vége lenne ennek az ellenségeskedésnek. Kimerítő, tudod? Gin más. Őt kedvelik.

- Nem is értem – nevette Jojo. – Elég nyers és hűvös tud lenni, ez nem mindenkinek jön be.

- Hol van? – kérdezte újra, hátha ezúttal más választ kap.

- Mondtam, dolgozik.

- Tényleg?

- ...Gondolom, igen.

- Ez nem meggyőző. Mi történt?

- Semmi. Vagy, nem tudom – biggyesztette az ajkát, közben az poharát kocogtatta. – Hetek óta úgy érzem, hogy valami nyomasztja, de semmit sem mondd. Hallgat. Ez vagy azt jelenti, hogy nagy gáz van a céggel, vagy van valakije.

- Egyiket sem nagyon tudom elképzelni.

- Másra nem tudok gondolni.

- Fáradt lehet.

- Persze, mindenki fáradt – legyintette. – Szar kifogás, bár ráhagyja mindenki. Lehet... Csak kifulladtunk. Bár igaz, hogy kissé paranoiásnak érzem magam mostanában. Elég gázos a helyzet a lapnál.

- Hallottam pár dolgot, igen. Kilépsz?

- Nem tudom, egyelőre nem. Kivárok még kicsit. Szeretem a helyet.

- ...Szóval, mi van Ginnel? Veszekedtek?

- Nem. Semmi sem változott. Én szeretem.

- Tudom, de néha ez nem elég. Azt mondod, valami nem oké.

- Lehet, csak én reagálom túl.

- Nem szokásod.

- Nem, tényleg nem – mondta halkan. – Mindegy, nem akarom elrontani az estét, mikor ilyen jó híreid vannak. Igyunk még!

Jojo komolyan gondolta az utolsó mondatokat, és ezúttal nem volt visszafogott, egyik italt rendelte a másik után, és mind megitta. A testvére igyekezett visszafogni, de egy ponton megértette, hogy ez az este nem arról szól, hogy Jojo úriemberként viselkedjen. A vége az lett, hogy hazavitte és ágyba tette. Ritkán járt Gin és Jojo lakásában, most kedvére nézelődhetett. Nem fogdosott össze semmit, csak szétnézett. Sosem volt gondja azzal, hogy Jojo meleg, és Ginnel sem volt baja. Örült neki, hogy egyikőjük sem egy allűrös majom, azt nehezebben viselte volna. Azon gondolkozott, amit Jojo mondott korábban. Hogy Ginnek lenne valakije, azt nem akarta elhinni. Sokkal egyenesebb embernek ismerte, mintsem ilyet tegyen. De az is igaz volt, hogy Jojonak jó orra volt a dolgokhoz, valahogy ösztönösen érezte, ha valami közeleg. Végül arra jutott, hogy majd az illetékesek megoldják.

Gin valóban elutazott egy üzleti útra, nem hazudott. Egyelőre nem volt miért hazudnia, de azt nem állította volna, hogy nem is lesz. Sosem gondolta, hogy lesz valaki, felkeltheti a figyelmét, aki nem Jojo. Jojo volt az ő végzete. Még az egyetemi évei alatt találkoztak, aztán kikerültek egymás látóköréből. Mikor újra találkoztak azonnal megvolt a szikra, vagy inkább láng volt az, mert heteken belül összeköltöztek. Akkor még egy kisebb lakásban, nem abban, amiben most éltek. Mindketten tudták mit és hogyan akarnak a jövőben és remekül tudták ebben támogatni egymást. Sosem voltak az a páros, aki az ablakban éli az életét, ők a négy fal között teljesedtek ki. Nem voltak hangosak, ők szép csendben imádták egymást. Erről akkor sem nyilatkozott volna máshogy, ha most Renji miatt megkérdezte volna valaki tőle, mit érez. Szerelmes volt Jojoba, ahogy ez fordítva is igaz volt. Jojo az ő angyala, aki vigyáz rá, és akire ő is vigyázhat. Jó volt ez így, nagyon jó. Arról fogalma sem volt, hogy Jojonak vannak olyan gondolatai, hogy talán valakije lenne. Mert nincs. Renjivel csak beszélgetnek, barátkoznak. Az nem bűn. Az nem bűn. Ahogy az sem, ha még lefekvés előtt rácsörög, hogy mit csinált aznap, mert hát fontos volt, hogy halad a munka. Csak ezért, másért nem, de ha már beszéltek, megkérdezte, hogy van. Így ment ez.