5.

Renji a kanapéján feküdt a sötétté vált lakásán a csöndben. A plafont bámulta, bár semmi érdekes nem volt rajta. Járt az agya, a Ginnel történteken gondolkozott. Azon, hogyan is jutottak el odáig, hogy egy kanál vízben megfojtották volna egymást, aztán meg iszogattak, mint valami cimborák. Vagy inkább volt ez randi? Olyan szaga volt. Vagy nem – motyogta Renji maga elé. Nem tudta hová tenni a dolgot, és abban sem volt biztos, hogy akarta ezt feszegetni. Gint nem igazán tudta belesimítani a zsáner-képbe, amit eddig maga mellé valónak gondolt. Igen, tetszett neki, igen dögös volt nagyon is, de domináns személyiség, mint ő maga. Két dudás egy csárdában sok. Baromság – motyogta újra, majd felkiáltott és leesett a kanapéról, mert megpillantotta Naot, ahogy az megáll felette.

- Mi a fenét csinálsz?! – zihálta ijedten a szönyeget markolászva.

- Bejöttem, ahogy máskor. Kétszer köszöntem. Hívtalak is. Mi bajod?

- Elbambultam – sóhajtotta a hajába túrva.

- Na mesélj! Ittál?

- Keveset – nyögte és fellökte magát.

- Jajj, akkor valami más izgalmas dolog van itt. Na, kivel akadtál össze?

- Nem tudom, Nao – ingatta a fejét. – Nem tudom, mi történt.

- Ne ijesztgess!

- Nem, nincs baj. Csak Ginnel iszogattam pár napja.

- A tahó Ginnel?

- Aha.

Nao leült és feltette a lábát az asztalra.

- Aha – bólintotta, közben folyamatosan Renjit figyelte. – Baj?

- Még nem tudom. Jó fej.

- Ajjjajj! – mondta Nao és hátra ejtette a fejét. – Ez húzós lesz.

- Dehogy lesz, hagyom. Nem tiszta ügy. Van valakije.

- Honnan tudod?

- Felhívta és hazudott, pedig csak egy étteremben ültünk, még csak nem is kettesben. Nem fekszik az ilyen.

- Fogalmad sincs, hogy mi a helyzet vele.

- Nem is baj.

- Amúgy, tényleg van pasija – szúrta közbe Nao. – Utána néztem, nem is titkolja, bár igaz, hogy nincs a homlokára írva egyiknek sem. Dögös hapsi.

- Na látod, igazam volt.

- Nem gondolod, hogy megérne egy-két ajtócsapkodást, ha az a férfi, akit pár hete még hidegrázósnak találtál, aztán most kizökkentett?

- Még ma reggel is gázosnak találtam. Hagyjuk, nem is tudom, ő mit gondol. Nem is akarom! Üzletelek vele, egy plusz egy ok arra, hogy felejtős legyen. Meg amúgy is – legyintett, vagyis inkább kapálózott maga előtt. Nao tudta, hogy ennek a sztorinak itt nincs vége, de még nem tudta, hogy ez jó, vagy rossz-e neki, na meg persze Renjinek. – Mesélj, mi járatban?

- Elutazom pár hétre, kaptam egy megbízást, elég jól fizet.

- Mit kell fotóznod?

- Bambuszerdőt.

- Mit? – fordult fáradtan Nao felé, valahogy most nem volt vevő a poénra.

- Mi van? – nevette halkan. – Nem vicc! Egy kertészeti magazin kért fel, szereti a szerkesztő a munkáimat, és ajánlatot tettek.

- És ez hetekig tart?

- Bizony! Különböző szakaszaiban kell valamilyen fajtát fotóznom. Nem mondanám izgalmasnak, de lehet jó lesz egy kis pihenés.

- Nem említetted, hogy gond lenne, hogy pihenni akarsz.

- Nincs, csak fáradt vagyok. És jó lesz egy kis levegőváltozás. Talán Nina dolgát is máshogy látom majd.

- Jól van, azért szólj, ha valami van.

- Mindent tudsz rólam – legyintette, majd rágyújtott. – Elmenjek, hogy nyugodtan possadj a gondolataiddal?

- Eszedbe se jusson, aludj velem.

Nao bólintott, majd elnyomta a cigarettát és felállt, majd Renjihez lépett és megölelte. Látott már ilyen esetet, úgy gondolta, hogy nem lesz olyan egyszerű ez a dolog, ahogy most előadta Renji.

Renji egy moziból lépett ki egyik este. Amikor a kocsija kulcsait kezdte keresni figyelmetlen volt és neki ütközött a vele szemben állónak. Felnézett, még morgott is magában, mert Gin jutott eszébe a férfi illatáról. És mit ad isten, épp ő állt előtte. Ezúttal nem volt rajta zakó, csak egy lehelet világos lila ing, egy fekete nadrággal, ami úgy követte a feneke formáját, mintha a bőre volna. Renji egyet hátrébb lépett, majd előhúzta a kulcsát. Álmában sem számított arra, hogy összefuthatnak ők ketten az irodán kívül. Ha azt előbb nem beszélték meg. Igaz volt, hogy váltottak néhány üzenetet az iszogatás óta, de azok semlegesek voltak, néhányszor még találkoztak is egy-egy mondvacsinált indokkal takarózva, bár ezek nem voltak hosszúak, de mégiscsak kettesben voltak. Renji még mindig úgy gondolta, hogy sok jó nem származna abból, ha ennél több lenne, de jól esett neki egy Gin féle férfivel találkoznia. Még akkor is, ha csak nézhette. Ginnek volt valakije, és így felejtős volt a téma. Gin sem tudta, hogy mit is akar pontosan ezekkel a teljesen felesleges üzenetekkel, és a kávézgatásokkal, de amikor arra gondolt, hogy folyamatosan tudatja ezzel Renjivel, hogy a fejében jár, az némi gondolkozásra adott okot.

- Hol a zakód? – kérdezte Renji, de ahogy kiejtette a száján a kérdést, inkább elsüllyedt volna, amiért ilyen rettenetesen béna kérdést sikerült feltennie.

- A kocsiban. Csak a cukrászdába ugrottam be – mutatott a bolt felé.

- Szereted az édességet?

- Nem, nem igazán – ingatta a fejét, közben Renjit nézte, igyekezett rájönni, hogy miért zagyvál össze-vissza.

- Én igen. A csokit – mondta, majd a kis dobozra nézett. – Még jó, hogy nem ütöttem ki a kezedből a dobozt.

- Vettem volna másikat.

Renji a tarkójára simított, szétnézett, nem tudta, hogy vágja ki magát az egyre kínosabbá váló találkozásból. Aztán rágyújtott és megrázta magát.

- Szóval, nem válaszoltál az üzenetemre - említette.

- Nem, épp vacsoráztam, és desszertért kellett jönnöm, még nem volt rá időm.

- Igaz, elég későn írtam. Szóval, ha így összefutottunk, akkor talán megbeszélhetjük, hogy mikor fogadsz?

- Nem én intézem az ilyet, de véletlenül tudom, hogy holnap után 10kor lett volna egy megbeszélés, ami elmarad, oda beférsz, ha neked jó.

- Nekem jó, saját magam osztom be az időm. Az irodádban?

- Hol találkoznál velem, ha nem ott? – kérdezte halkan, mire Renji apró mosolyt harapott el és beleszippantott a cigarettájába. – Holnap után 10-kor. Ne késs – mondta Gin, majd elsétált Renji mellett.

Nem akarta megengedni a lehetőségét annak, hogy a kérdés tovább gyűrűzzön, és a nyílt utcán kezdjenek flörtölni, az nem volt az ő stílusa. Mikor felismerte, hogy ezt elismerte magában, kicsit rászorított az dobozra a kezében. Hogy Jojo mellett más valaki is felkeltse az érdeklődését, azt nagyjából elképzelhetetlennek tűnt számára.

Renji hagyta, hogy menjen, nem akart ő sem most belemenni abba, hogy kinek is viszi az édességet pl., mert nem akarta hallani, ahogy Gin kimondja, hogy haza viszi a párjának. Szeretett újabban arra gondolni, hogy Gin egyedülálló, így nem érezte magát rosszul a flörttől. Azonnal Naora volt szüksége, így a kocsijához sietett és meg sem állt a szőke lakásáig. Nao egyre biztosabb volt abban, hogy valami készülőben volt, de bízott abban, hogy Renji mégis megtartja a józan eszét, és nem kezd ki Ginnel, ha tudja, hogy van valakije. Arra inkább nem gondolt, hogy a másiknak mi lehet a véleménye erről.