Aizen egy cigarettát égetett az ujjai között, miközben az irodájában ült egy bőrfotelben. A padló mintáját bámulta, miközben egy nem is olyan régi emléklét pörgette a fejében. Jojoról, persze, hogy róla. Néhány napja épp ebben az irodában látogatta meg, aminek az oka azóta sem derült ki. Talán csak látni akarta. Talán csak megkívánta. Talán csak látni akarta és közben megkívánta. Nem volt fontos. Aizen lehunyta a szemeit, mert újra és újra látni akarta a képet, ahogy Jojo pihegve áll előtte belé kapaszkodva, remegő lábain, a félig lecsúszott inggel a vállán, miközben a combjain hagyja végig futni minden csepp beleengedett élvezetet, ami ragadós tócsát hagyott Aizen nadrágjának drága fekete szövetén. Ennél izgatóbb látványban rég volt része, de talán csak Jojo volt az, akitől ez ennyire szexi lett. Szinte hallotta Jojo hangját, mintha most is itt állna mögötte és fojtottan nyögne a fülébe. A nyakszirtjén apró csípést érzett, mintha áram ütötte volna meg. Nyomban oda kapott és meg is fordult. Természetesen egyedül volt, de mióta Jojoval ilyen közel kerültek egymáshoz, gyakran érezte úgy, mintha nem lenne egyedül. Remélte, hogy nem az esze kezdett elmenni, csak a sóvárgás volt túl erős.

Aizen és Jojo lényegében együtt voltak, de Jojo kínosan ügyelt arra, hogy ez egyelőre ne legyen kimondva. Aizen azt gondolta, Gin miatt. A valóságban másról volt szó, de ő ezt nem tudta. Ez az egész nem volt bosszú, vagy kaland, Jojo őt akarta. Már csak arra volt kíváncsi, hogy miért is él még együtt Ginnel, ha így áll a helyzet. Épp fel akarta hívni jojot, mikor kinyílt az ajtó és Gin sétált be rajta. Aizen titkára hebegett, de leintette és kiküldte. Gin zsebében a kezeivel lépett bentebb, majd megállt Aizen felett. A férfi két ujjával intett Ginnek, mire az leült vele szemben. Egy betűt nem ejtettek ki a szájukon perceken keresztül, mint két hím tigris, méregették egymást, mielőtt egymásnak esnek. Utóbbira nem akart sort keríteni egyik sem, kínosnak találták volna az ilyen viselkedést. Leginkább Gin, Aizen kevésbé volt finnyás az ilyesmire, de most nem illett ez ide. Gin rágyújtott, majd megtámasztotta a könyökét a fotel karfáján, végül félre pillantott.

- Szép iroda, bár néhány növény nem ártana – vakkantotta.

- Lakberendezési tanácsokat osztogatni jöttél?

- Aligha – mosolyogta. – Bár lenne pár ötletem.

- Elárulod, mi dolgod velem?

- Biztosan rájöttél már, nem vagy te olyan buta.

- A téma megvan, de nem tudom, mit akarsz mondani.

Gin vett egy nagy levegőt, szippantott a cigarettán, majd elnyomta és összefűzte az ujjait, kényelmesen hátradőlt.

- A legdrágább kincsemre tetted rá a kezed – kezdte végül lassan, higgadtan. – A mocskos kezeidet, hogy pontosak legyünk. Amit utálok. A végtelenségig gyűlölöm, hogy hozzá érsz. Hogy hozzáérhetsz. Sosem gondoltam, hogy egy magadfajtának ilyesmit megenged. Ő olyan tiszta, mint a hó. A lelke nemes. Nem olyan, mint te, vagy én. Nem. Ő más. Miattad hajlandó kockára tenni azt, amit eddig elért. Nem tudom, miért. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen durva férfi, mint te, mivel fogta meg. Mellettem jó élete volt, tisztelték, elismerték. Fontos neki, amiért megdolgozott. Így hát javaslom gondold át, mikor és mit teszel. Egy bűnöző közelében lenni igencsak sokat ronthat az ember renoméján.

- Mit akarsz tőlem? – vágott közbe Aizen.

- Átengedem neked Jojot. Nem tudom tovább elviselni, hogy hazajön és a szagodat húzza maga után, miközben megcsókol. Mert megcsókol, jó, ha tudod. Tovább megyek, az ágyunk is közös. De elegem lett.

- Ó, igazán? – kérdezte gúnyosan.

- Elengedem. Viszont volna itt valami, amit jól véss az eszedbe. Megkért, hogy ne bántsalak. Megteszem. Mert ő kérte. Mindaddig, míg ő jól van. Amíg ez a bizarr kapcsolat működik, nem teszek semmit. Megértetted?

- Mire jó ez a puffogtatás itt?

- Figyelmeztetés. Tudod, hogy egy szavamba kerülne, és te megszűnnél létezni. Valójában elég bátor, vagy inkább vakmerő gondolat volt Jojora szemet vetni, nem gondolod?

- Ha te nem keféled Renjit, ez sosem történik meg. Szóval, mielőtt rajtam gúnyolódsz, inkább gondold át, te mit tettél azért, hogy az én mocskos kezeim simogatják ezentúl a legdrágább kincsed – mondta higgadtan, valójában örömmel, hogy ezt megteheti. Tartott Gin haragjától, de most csak egy sértett hímet látott maga előtt, aki úgy tűnt menti a menthetőt, ha a büszkeségéről van szó. Aizen úgy gondolta, kicsit tapos még rajta, hátha leszáll végre a magas lóról.

- Milyen jól informált vagy.

- Te pedig ostoba és nagyképű – szakadt ki Aizenből. Piszok jó érzés volt kimondani végre a nélkül, hogy megtorlástól kéne tartania. – Észre sem vetted, hogy Jojo végig tudott mindenről. Az első pillanattól tudta, hogy szeretőd van, de hagyta, hogy kiszórakozd magad. Ha nem akar revansot venni rajtad, sosem kerülök a képbe. De szerencsétlenségedre Jojo úgy döntött, hogy neki is jár valami. Bevallom az elején engem is átvert. Renji világított rá arra, hogy csak játszott velem. De tudod, az ilyesmit nem viselem jól. Szóval stílust váltottam, és most ott tartunk, hogy itt ülsz, és azt hiszed, hogy nálad a gyeplő. Tévedsz. Nem te engeded át Jojot, Jojo hagy ott téged, mint egy megunt rongyot.

- Honnan veszel te ilyesmiket? – kérdezte villanó tekintettel, ami általában semmi jót nem ígért.

- Renji pont azokban a körökben forog, amikben én, csak ő kevésbé érdekelt. Renji egy időben... nos volt valami köztünk. A lényeg, hogy te kezdted az egészet megbolygatni. A te hibád, hogy Jojo elhagyott. Persze megértem, Renjibe nem nehéz belehabarodni. Valahogy vonzza az embert. És nem könnyű tőle elválni sem. Sokáig kívántam magam is, miután végleg elváltak az útjaink. Gondolom, ez ismerős érzés. De van egy rossz hírem – mosolyogta gúnyosan, vagy inkább végtelen elégedettséggel, amiért épp porig alázhatja Gint. – Renjit is elvesztetted. A szőke. Nos az a fiú az ujja köré csavarta. Első kézből tudom. Elvesztettél egy meg sem kezdett csatát egy kölyök ellen. Milyen érzés királyból udvari bolonddá lenni? – kérdezte halkan nevetve.

Aizen felállt és az asztala mögé sétált. Kitöltött egy-egy italt, majd visszalépett Gin elé. A kezébe adta és koccintott vele. Gin megsemmisülve ült és maga elé bámult, majd lehúzta az italt. Nem emlékezett, hogy volt-e ilyen kínos helyzetben élete során. Hogy szégyenítette-e így meg valaki, ráadásul úgy, hogy valóban a saját mohóságának az eredménye az egész. Felállt és, ahogy jött, úgy ment el. Egyszerűen kisétált az irodából. Nem szólt semmit, nem is tudott mit mondani. Aizen is kiitta a poharát, majd ciccentett egyet és letette az üres poharat az asztalra. Rágyújtott, majd elégedetten nevetni kezdett. Elégedett volt, mert végre elérte, amit akart, Jojot. De nem vette viccnek Gin mondandóját, tisztában volt azzal, hogy Jojoért bármire képes úgy is, hogy szakítottak. Ahogy azt is tudta, hogy ha akarja, ha nem Gin az élete része lesz, amíg ő és Jojo együtt lesznek. Gin mindig jelen lesz valamilyen formában, és ezzel a gondolattal nem egyszerű megbarátkoznia.

Aizen felhívta Jojot, és elmesélte, mi történt. A beszélgetést egy utasításnak hangzó kéréssel zárta Jojo felé, hogy pakoljon össze. Jojo hátán végigfutott egy jeges borzongató érzés, ami Aizen szavait kísérte. Az ilyen hangnemhez nem volt hozzászokva, és sosem gondolta, hogy ez egyszer őt nem hogy taszítja majd, de egyenesen felizgatja. Aizen nem finom úriember, főként az ösztönei irányították, amitől olyan borzongatóvá vált Jojo számára. Mire Gin hazaért, már két tömött bőröd állt az ajtó mellett, Jojo pedig kávét ivott a konyhában. Amint meglátta Gint letette a bögréjét és lépett a férfi felé, majd mégis megállt. Gin sem ment hozzá közel. Olyan irreális volt ez az egész jelenet. Ők ketten épp elválnak egymástól olyan sok év után. Gin letette a kulcsait, majd a zakóját és megbontotta az ingét. Elsétált Jojo mellett és lehúzta az ujjáról a gyűrűt, amit pár éve cseréltek letette a pultra.

- Erre már nincs szükség. Maradt még itt valami? – kérdezte, miközben hátra sem nézett.

- Semmi fontos. Majd egy dobozba szedem őket.

- Összeszedem, majd elküldöm Aizenhez. Tedd le a kulcsod, mielőtt elmész. Most egy darabig nem akarok veled beszélni. De keresni foglak később. Nem akarom, hogy eltűnj, nem is fogom engedni. Az életed része maradok, jobb, ha tudod. De most nem akarok rólatok tudomást venni. Van pár dolog, amit meg kell emésztenem, az eltart egy darabig.

- Gin, ez olyan...

- Ne gyere a közelembe – pillantott félig hátra, rá sem tudott nézni most Jojora, pedig máskor órákig is képes volt mustrálni. – Most ne. Nem vagyok ártatlan, én is tudom. De hogy egy ilyen mocsokra cserélsz, azt nehezen veszi be a gyomrom. Rajta tartom a szemem, és nem félek eltaposni, ha veszélybe kerülsz valamilyen formában miatta, és nem fogom megkérdezni, hogy akarod-e. Te nem ismered az ilyen férfiakat. Ami most vonz benne, az távolról sem olyan vadnyugati romantika, ami a fejedben él. Az ő nyomában vér hömpölyög, ezt azért vedd számításba. Remélem, tévedek. De sajnos nem szoktam.

- Ne gondold, hogy nekem ez egyszerű.

- Nem gondolok én semmit, Jojo. Az emberek folyton hülyeségeket csinálnak, csak az a kérdés, hogy megéri-e? Ezt a saját példámat tekintve még nem tudom eldönteni. Renji mély nyomot hagyott bennem, de ennek az volt az ára, hogy elhagytál. Megérte? Tényleg nem tudom. Ha azt nézzük, hogy végül egyedül maradtam, akkor semmiképp. Renjinek sem kellek, tudod? Egy kölyköt szeret, aki az idén fog érettségizni. Érted ezt? Mert én nem. Valamit nagyon rosszul csinálok, igaz? Pedig azt hittem, hogy a kezemben tartom az életem. Milyen vak voltam. Nagyképű és ostoba. Ezt Aizen mondta – tette hozzá, amúgy mellékesen. – De gondolom, erről már hallottál. Mindegy, lesz időm és módom gondolkozni. Most viszont azt hiszem inni fogok és hívok egy kurvát, szóval dolgom van. Fogd a holmid és menj szépen. Ne mondj semmit, mert félek valami olyat válaszolnék, amit nagyon megbánnék később.

Jojo nem akart most elmenni és így itt hagyni Gint. Azt hitte, majd szépen megbeszélik, mint mikor bevallotta, hogy Aizennel van viszonya. Akkor Gin olyan megértő volt, olyan szépen tudtak beszélni egymással. Most viszont haragos, csalódott volt a hangja, rá sem nézett Jojóra, ami semmi jóval nem kecsegetett. Gin tudott sötét dolgokat tenni, mondani, ha elborult az agya és Jojo úgy hitte, most elég sok szar szakadt a nyakába ahhoz, hogy ez az oldala előbújjon. Ilyenkor meggondolatlanul cselekedett és beszélt. Nem akarta, hogy valami baja essen aggódott érte, de azt is tudta, hogy ilyenkor se isten, se ember nem állja Gin útját. Jojonak sem volt mit tennie, letetette a kulcsait és kihúzta a bőröndjeit a folyosóra. Gin még mindig nem fordult felé, Jojo csak a hátát látta, a széles vállakat, amik most kissé roskadoztak, pedig mindig olyan büszke tartással állt a férfi. Szeretlek, Gin – mondta még így utoljára, aztán becsukta maga mögött az ajtót. Gin a pultnak támaszkodott és hosszan kifújta magát. Sosem érezte magát ilyen nyomorultul, mit most. Újra kellett építenie az életét, de egyelőre nem tudta, hogy hol is fogjon hozzá. Egyet biztosan tudott, hogy egyelőre senkit nem akar a közelében tudni.

I. rész vége