Jojo alatt halkan ropogott a friss ágynemű, a hotelek összetéveszthetetlen illatát pöfögve a szoba levegőjébe. A hajába túrt, majd a homlokára csúszott a keze, a hosszú ujjai marták a volágosbarna tincseket, közben halkan motyogott maga elé. Összeszorította a szemeit, majd balra fordította a fejét, ahogy a fürdőből érkező neszt meghallotta. Mezítlábas, nedves lépések zaja közeledett. Aizen sétált elő, a csípőjén fekete törölközővel, a nyakában fehérrel. Kattant az öngyújtója, majd lehajolt Jojohoz és a szájába dugta a cigarettát. Jojo beleszívott, majd a felhúzott térdeire támasztotta a kezeit. Nézte a férfit maga előtt, akit korábban sosem tudott volna elképzelni maga mellett, most pedig azon kapta magát, hogy megcsalta vele Gint. Megint. Ezúttal nem kényszerből, nem revansként, hanem mert akarta. Azt a nyers erőt, amit Aizen képviselt, amit Gin sosem tudna hozni. Vele biztosan nem. Gin más. Minden szempontból. Amikor ő demonstrálta a helyét a kapcsolatban, az más volt. Sosem volt vele durva, csak szenvedélyes. Jojo azt hitte, hogy az vad és igazán tüzes, de miután megtapasztalta mire képes Aizen, rájött, hogy Gin csak simogatni tud. Ami nem baj, sőt. Nem panaszkodott sosem. De ez az új élmény, amit többször volt szerencséje átélni, felfordította a világát. Úgy érezte, újra dobogni kezdett a szíve, mintha egy befagyott tó jege alól robbant volna ki. Élt, pezsgett. Pedig Aizen nem volt valami udvari bolond, aki fenemód szórakoztatta volna, de vele hallgatni is izgalmas volt. Új volt. Ez hiányzott neki, az újdonság. Gin és ő rég voltak együtt ahhoz, hogy kiismerjék egymást. A légvételéből megmondta, hogy aznap Ginnek milyen napja volt. Semmit sem kellett már mondaniuk egymásnak, hogy tudjanak a másikról. Kezdett ez unalmassá válni. Szerette Gin, nagyon is szerette, ezért, csak ezért az egyért utálta most magát Jojo de nagyon. Akkor is, ha pontosan tudta, hogy Gin számtalanszor megtette ezt Renjivel. Csak Renjivel, ezt is pontosan tudta. Ahogy azt is, hogy újra előkerült. Gondolati szinten mindenképp. Gin nyugtalan volt, réveteg, ami nem volt rá jellemző, csupán akkor, amikor Renjivel járt. Jojo nem tette szóvá. Először saját magában akarta tisztázni, hogy ez zavarja-e annyira, hogy elővegyék a témát, vagy söpörje ezt is a szőnyeg alá. Valószínűleg utóbbi történt volna, ha Aizen nincs képben. Saját maga idézte elő ezt a helyzetet, tudat alatt okkal. Soha rá sem nézett másra, aztán jött ez a talpig tetovált nehézfiú, aki teljesen más világban él, amiről Jojo azt gondolta, hogy sosem lenne képes azonosulni vele. Most pedig itt van, és kívánja ezt a dögöt maga előtt.

- Jól áll neked ez a nagy ágy – mondta Aizen, közben rágyújtott. Nem mosolygott, csak úgy nézte Jojot. Aizen ritkán mosolygott, ha tette akkor valaki vagy bajban volt, vagy valamit tervezett. – Elveszel benne. Szerencsére velem. Nos, hogy is mondtad korábban?

- Ó, fogd be – dohogta két slukk között Jojo.

- Ugye tudod, hogy lépned kell?

- Persze – mondta halkan maga elé nézve. – Csak azt nem tudom, merre. Jobbra, vagy balra? Vagy egyedül előre?

- Oda, ahol én vagyok.

Jojo aprót mosolygott, közben már-már fájdalmasan nézte tovább maga előtt a hófehér ropogós paplant. Nonszensz az egész helyzet. Fényes nappal egy méregdrága hotelszobában szeretkezik valaki mással, miközben Gin az irodájában szerződéseket lapozgat. Neki magának pedig a szerkesztőségben kéne cikket olvasnia. Hamarosan meginog az ő sziklaszilárd élete, amin annyit dolgozott. Félt attól, hogy mi lesz azután. Összeomlik-e teljesen, vagy csak leszakad egy jókora darab, ami fájdalmas sebet ejt a lelkén egy időre, de azért egyben marad a sziklája.

- Tudtad, hogy csak idő kérdése. Akkor tudtad, mikor a saját ágyadban feküdtél le velem. Kényszer, mindig ezt mondod róla. De tényleg az volt? Tényleg rád erőszakoltam magam? Úgy érezted, hogy egy porcikád sem kívánja? Én egyáltalán nem úgy éreztem. Most főleg. Te velem akartál lenni és nem bosszút állni valamiért, ami már rég a múlté. Amit magad hagytál szó nélkül. Ne nézz ilyen fájdalmasan, mert feldühítesz!

- Ne kiabálj velem – mondta, miközben felnézett a férfire. – Tudom, mit csinálok, ne aggódj egy percig sem. Csak még fel kell dolgoznom.

- Elég lassú a malom, amiben őrölsz.

- Legalább őröl.

Jojo felállt, beledobta a hamutálba a csikket, majd a fürdőbe ment. Aizen hagyta, hogy egyedül maradjon, ő addig felöltözött. Hatalmas tükör előtt állva igazította az ingét, gombolta a csuklóján. Egy pillanatra megállt és a háta mögé nézett. Senki nem volt ott, Jojo még tusolt. Nem szeretett ilyen viszonyokba bonyolódni. A tiszta helyzeteket kedvelte az üzletben és a magánéletében is. Ha nincs harmadik, akkor nincs macera sem. Vagy van valami, vagy nincs. De ilyenkor, minden bizonytalan, ő maga is. Hiába akart magabiztosnak tűnni, és duruzsolni Jojo fülébe a maga malmára hajtva a vizet, tudta, hogy Gin erős oszlopa Jojo életének. Ha őszinte volt magához, hiába volt most itt vele Jojo, nem tudta azt állítani, hogy biztosan az övé lesz. Felnézett és a hajába simított. Végig nézett magán, elképzelte maga mellett Jojot. Annyira más volt, annyira különbözött tőle is, és mindenkitől, akihez eddig köze volt. Tisztának látta. Olyan tisztának, mint egy hegyi patak, forrásként tekintett rá, aki meg tudná tisztítani, meg tudná nyugtatni legalább egy kicsit a sötét lelkét. Valójában ezért ragaszkodott hozzá ennyire. Amikor először találkoztak és kezet fogtak, megállt a világ egy másodpercre. Sosem tapasztalt nyugalom járta át, amit azóta sem tudott elfelejteni. Akarta azt az érzést, és ilyen közel a célhoz semmiképp nem akarta elszalasztani. Azt viszont tudta, hogy ez akkor fog működni, ha Jojo önként jön hozzá.

Aizen felvette a zakóját, a cigarettáját a zsebébe dugta, a telefonját nyomkodta, miközben elindult. Nem akart most Jojoval beszélni, nem akarta azt hallani, hogy hiba volt, vagy valami más megjátszott nyavalygást hallgatni. Jól érezte magát, ezt pedig nem akarta elrontani. Jojo sem vette rossznéven, hogy a férfi eltűnt. Most nem tudott volna okosat mondani, csak valami bántót inkább, ami újabb felesleges feszültséget szült volna. Felöltözött, ő is a tükör elé állt és szintén végig nézett magán. Mintha egy idegen nézett volna vissza rá. Egy olyan valaki, akit nem ismer. Aki szabályokat szeg, aki becsap másokat, aki tilosban jár, aki hazudik. Aki nem ő. Nem szerette ezt az érzést, minél előbb véget akart vetni a helyzetnek. Csak abban bízott, hogy jól fog dönteni.

Jojo hazament, leült a kanapéra és a kezébe vette a telefonját. Renjit akarta felhívni. Miközben hazafelé tartott, azt jutott eszébe, hogy Renjit fogja megkérdezni arról, hogy mi folyik köztük Ginnel. Hogy újra kezdték-e? Számtalanszor a gomb felett remegett a keze, de egyszer sem tudta elindítani a hívást. Hogy jön ő ahhoz, hogy egy idegent faggasson? Gint kell megkérdeznie. Ingerülten dobta félre a telefont, és eldőlt a kanapén, majd el is aludt.

Éjjel volt, mikor felriadt, Gin a szőnyegen ült, valami filmet nézett. Jojo felült és Gin fekete hajába simított. Gin felnézett és rámosolygott. Jojot visszamosolygott, de belül ordított. Bent toporzékolt a bizonytalansága. Gin letette a kezéből a palackot, majd megfordult, és felhúzódott Jojohoz. Nem beszéltek, csak csókolóztak, minden mozzanat jól ismert volt, kiszámítható. Szinte percre pontosan tudták, mikor mi fog következni. Jól komponált páros voltak évek óta, akik oda-vissza ismerték a másikat. Gin tudta, mikor kell tempót váltania, Jojo tudta mikor és hogyan kell mozdulnia, hogy a lehető legtovább együtt legyenek. Mint egy újra és újra lejátszott film. Jó film. Szerelmes film. Csak régi és kicsit fakó, kopottas.

- Gin – kezdte Jojo, miután mindketten lehiggadtak, megpihentek, miközben Gin arcát simogatta. Percekig ez volt az egyetlen szó, amit kiejtett a száján.

- Nincs vége – mondta Gin, mert tudta, hogy mit akar mondani a másik.

- Szeretlek, tudod, mennyire szeretlek, de...

- Miért most? – vágott a szavába Gin

- Mert Renji újra elvette az eszed. Látom, érzem... Újra felbukkant. És ezúttal nem tudom, hogy megéri-e szemet hunynom. Ne értsd félre, nem haragszom. Megértem.

- Renjinek ehhez semmi köze! Nagyon rég semmi köze hozzá. Vagy hozzám.

- De van, nagyon is sok.

- Egyáltalán honnan tudsz róla?

- Te és én egyek vagyunk, nyitott könyv vagy előttem. Akkor tudtam, hogy valaki megérintett, amikor először beszéltél egy farmeres punkról. Tudom, hogy meddig tartott, tudom, hogy ő vetett véget ennek és nem te. Mint mondtam, megértem.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy...?

- ...Először a bosszú hajtott, hogy ha neked is jár egy kis szórakozás, nekem is. Aztán rájöttem, hogy rossz embert választottam játszani. Visszatáncoltam, de ő nem az, akivel ilyesmit meglehet tenni. Megtanultam a leckét, és valami másra is rájöttem. Arra, hogy hiába vagy szerelmes, ha nem vagy már boldog. Szerelmes vagyok beléd, ahogy te belém. De a mi közös életünk kivérzett. Mi sem bizonyítja jobban, hogy kiléptünk a körből, amit mi ketten alkottunk. Sosem léphetett be más, mindent kizártunk, mindenkivel megvívtuk a csatánkat együtt, de most... Te kiléptél, és utánad én is. Ez már sosem lesz olyan, mint volt. Renji óta már minden megváltozott.

- ...Mihez kezdünk egyedül?

- Új világot építünk. Valaki mással.

- Renjinek van valakije, és nem járok vele.

- Gin – szólt Jojo megtörve a másik lendületét. – Renji az új világ, ami színes, izgalmas. A miénkben már nincs szín, csak nem vettük észre.

- Ne hagyj magamra, Jojo – kérte súgva, őszintén.

- Sosem hagylak magadra, csak elválunk. Örülök, ha fáj, mert nekem is piszkosul fáj, de ez bizonyítja, hogy igazi volt.

- És akkor most összecsomagolsz és elmész? Nem tudom elképzelni.

- Én sem. Nem is azonnal megyek, nem tudnék. Bontsuk le, amit felépítettünk. Egy részét.

- Hogy képzeled?

- Még nem tudom, de képtelen lennék csak úgy elmenni innen.

- ...Ki az? Ki a másik?

- Ígérd meg, hogy nem bántod – mondta Jojo, miközben Gin arcát a kezei közé fogta. Gin a szépséges szempár remegését figyelte, ami ijesztően kérlelő volt. Soha nem látott ilyen fényt ezekben a szemekben, pedig nagyon régen látja minden nap. Érte sosem aggódott ennyire. – Ígérd meg. Azért sem akarok most elmenni, mert ha megtudja, hogy vége köztünk, össze fog törni a szerelmével, ez egészen biztos. Akarom őt, de nem azonnal minden vágyát – mondta halkan. – Ő nem olyan finom, mint te. Ő nem kér, hanem elvesz. És nem akarom, egy pillanat alatt magához láncoljon. Még nem.

- ...Kivel...? Jojo megijesztesz – Jojo tétovázott, majd szinte hangtalanul ejtette ki a száján Aizen nevét.

Gin szemei döbbenten villantak, egy pillanatig fel sem fogta, amint Jojo mondott. Pontosan tudta, hogy kiről van szó. A legvadabb álmában sem jutott volna eszébe, hogy az ő Jojoja egy ilyen alvilági figurával kezd majd. Megértette, hogy miért óvatos Jojo és azt is, hogy miért csak most került elő a neve. Gin ismerte Aizent. Gin tisztában volt azzal, hogy Aizen tudta, hogy ha ráteszi a kezét valamire, ami az övé, azt nem köszöni meg. Aizen kivárta, míg Jojo magától megy, hogy Gin ne tehessen semmit. Gin képtelen volt magához térni abból a döbbenetből, hogy az ő tiszta angyala egy démon nevét fogja ezután súgni. Nem is tudta hirtelen, hogy ez pofon-e, vagy revans.