Péntek délután egy kicsit sem lelkesen ült be a terembe Evon, várva Norát. Egy vaskos könyv volt előtte, abból jegyzetelt, közben zenét hallgatott, kizárta a külvilágot. Semmi kedve nem volt ehhez a feladathoz, de azt tudta, hogy elég szart karvart már maga körül, ideje rendezni a sorait, és a lehetőségekhez mérten jól viselkedni. Nem is vette észre, hogy a lány megérkezett, csak mikor az kihúzta a füléből a fülhallgatót, és megtámaszkodott előtte az asztalon. Evon szemei akarva-akaratlanul is mellmagasságban álltak meg. Evon lassan emelte fel a tekintetét a hosszú ezüst nyaklánc mentén, amit Nora viselt. Mikor végre a lány arcára nézett azon terjengős mosolyt látott. Sajnos ismerte az ilyet, ami azt jelentette, hogy lesznek még kínos pillanatai.

- Késtél – mondta Evon, mire Nora leült vele szemben.

- Bocsánat, púdereztem az orrom.

- Kicsit megcsúszott közben a rúzsod – jegyezte meg Evon, miközben elpakolta a fülhallgatóját. – Nyilván siettél.

- Én nem – kuncogta halkan.

- Mivel készültél mára?

- A saját részemmel. Megírtam. Fésüljük össze, amink van.

- Oké, én is írtam, bár még nincs teljesen kész, este befejezem.

- A következő részt, hogy osztjuk fel?

- Mindegy, válassz te – húzta a vállát, közben mappát cseréltek. – Nem lenne jobb ez digitálisan? Egyszerűbb szerkeszteni, nem?

- Igen, gondoltam rá. Csak kell egy gép.

- Gondolom, van otthon laptopod?

- Van, persze, begépeltem.

- Szuper, akkor küldd át email-en és megcsinálom este.

- Oké.

- Akkor válaszd ki a következő részed, és mehetünk.

- Hová?

- Haza. Mit üljünk itt?

- Ó, te nem tudod? – billentette a fejét Nora. – Két óra kötelező itt, mivel tanulásról van szó. Szóval, ne siess annyira.

- Bassza meg – túrt a hajába. – Mondhattad volna, akkor elhozom a gépem és itt megcsinálom, ami hátravan.

- Azt hittem tudod. Na mindegy. Szóval most én csinálom az első részt. Amint kész, átküldöm.

- Rendben.

- Hát – húzta a betűit, az órájára pillantva – még van úgy másfél óránk, szóval, mit csinálunk addig?

- Passz – dőlt hátra a széken Evon, igazán nem szerette az időpazarlást, így nem volt feldobva ettől a hírtől.

- Beszélgessünk. Hallottam rólad vad dolgokat.

- Mint?

- Hogy folyton balhéztál, rendőrségi ügyeid voltak, ilyesmi.

- Gondolom, hallottál Karinról is.

- Hallottam. Tiszta szerencse, hogy nem volt tényleg terhes, igaz?

- Milyen jól informált itt mindenki – húzta el a száját, még a szemét is forgatta hozzá.

- A szaftos pletyka mindenkit érdekel. De mostanában csend van körülötted.

- Megjavultam.

- Ó, mert az ilyen egyszerű.

- A pletykák nem voltak meggyőzőek?

- A pletykák csak félig igazak. A kérdés csak az, hogy melyik fele. Amit hallasz, vagy, amit nem. Vagy érdekesebb az, amit nem hallasz.

- Attól függ, kit érdekel, vagy kit kérdezel.

- Engem nagyon.

- Miért?

- Mert rólad van szó. Azt pletykálják, mostanában nincs barátnőd. Gondoltam vagyok olyan izgalmas, mint Karin.

- Bőven elég volt az olyan lányokból, mint ő.

- Ó, és akkor most majd felhajtasz egy könyvmolyt?

- Te az A-osztályban gondolom, hasonló kategória vagy. Bár, el kell ismerni, hogy nem fejekben élő stréber képét mutatod.

- Nem, én sem hiszem. Szerencsés vagyok.

- Én is azt gondolom. Általában csak az egyik jut valakinek. Ész, vagy szépség.

- Nem tehetek róla.

- Nem is mondtam, hogy tehetsz róla. Élj vele.

- Folyton azt csinálom.

- Nem jól csinálod.

- Tényleg? – kérdezte gúnyosan a fejét billentve.

- Tényleg. Ha jól csinálnád, nem lennél itt. Büntetésben vagy, mert úgy öltözöl, mint egy kurva. Csinos vagy, nagyon is. De attól, hogy lotyósan öltözöl, még nem leszel valaki. Sőt. Ha normálisan viselnéd az egyenruhád, sokkal kívánatosabb lennél. Így csak dugni való vagy. Az meg nem nagy erény.

Nora szemei elkerekedtek, bennakadt a levegő, azt sem tudta, hogy köpjön-e, vagy nyeljen. Eszébe sem jutott, hogy ilyet fog hallani Evontól meg volt győződve arról, hogy pillanatok alatt leveszi majd a lábáról.

- ...Mondták, hogy őszinte vagy – nyögte a lány, majd köszörülte a torkát. – Azt nem, hogy ennyire.

- Fogadj meg egy tanácsot – kezdte, és hátra ejtette a fejét. A hosszú, szőke haja kibontva lógott a padló felé. Nora le sem vette róla a szemét. Tetszett neki a fiú, az őszinteségével egyre jobban. – Nem lesz mindig szerencséd. A csini pofid nem fog megvédeni. Legyen eszed, és húzd meg magad. Ráérsz arcoskodni, ha már leszel valaki. Most egy senki vagy. Egy csaj a gimiben. Tíz év múlva, már igen. Leszel valaki. Te leszel. Nem éri meg pattogni, mert kukázhatod a jövőd. Nézz rám. Kevés választott el attól, hogy apa legyek, hogy kicsináljon egy fehérgalléros bűnöző, mert a lányát keféltem. Közben rendőrségre jártam, ügyvédekkel egyezkedtem. A legtöbb korombeli azt se tudja, hol a rendőrség. Tényleg kevésen múlt, hogy nem baszódott el minden. Azt hinni, hogy kemény vagy, törékeny dolog. Menő lehetsz a suliban, az is vagy. Az vagyok. De kint – megállt egy pillanatra, és a lányra nézett. – Kint a felnőttek világában egy pici pont vagy. Nagyon pici. És el sem tudod képzelni, milyen jó neked otthon. Szóval, vigyázz arra, amid van.

A lány nézte, egyre csak nézte a szőkét, levegőt is halkan vett, nem akarta megzavarni. Olyan meggyőzően beszélt, hogy Nora már-már kínosan érezte magát, amiatt, hogy milyen igaza van a másiknak. Lehajtotta a fejét, majd begombolta a blúzát, és lentebb húzta a szoknyáját.

- Kicsit, hülyén érzem magam – vallotta be a lány.

- Nem kell, inkább rágd át, amit mondtam. Hidd el, nem bölcselkedni akarok, csak azt mondom, amit tapasztaltam. Olyan vagy, mint én, csak mellekkel. Én már megégettem magam, neked nem muszáj.

- Azt hittem, egy felszínes srác vagy, aki meglovagolja a népszerűséget. Tévedtem.

- Nem sokat. Csak az utóbbi pár hónapban nagyok voltak a pofonok, ennyi. Felnyílt a szemem.

- Felnőttél?

- Talán – húzta a vállát. – Minden esetre úgy kell viselkednem.

- Csak Karin miatt?

- Nagyrészt. Igazából a terhesség, vagyis az álterhesség indította el a lavinát. Szerencsére emiatt közel kerültem olyan emberekhez, akik segítettek fenn maradnom a felszínen. Az elején fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, vagy mi lesz. Elég gáz volt – mosolyogta maga elé.

- Otthon?

- Olyan már nincs – mondta halkan, majd felnézett. Halványan mosolygott, Norának úgy tűnt inkább szomorúan. – El kellett költöznöm, mikor kirobbant a botrány. Apám kirúgott, sok volt már neki. Aztán hozzászoktak, hogy nem vagyok ott és szépen elváltak, én meg lógok a levegőben.

- Hol laksz?

- Egy... barátomnál. Először a bátyámnál dekkoltam, de a körülmények miatt át kellett költöznöm.

- Nem viselt meg nagyon ez az egész?

- Jó helyen vagyok, így nem őrölt fel a dolog. De azért voltak sötét napjaim.

- Lenyűgöző az őszinteséged. Nem is tudom, mit mondjak...

- Nem kell semmit. Csak azért mondtam, mert kár lenne érted. Nagyon könnyű lecsúszni. Egy rossz ismerkedés, egy rossz társaság, egy rossz döntés. Apróságokon múlik, tudod? Azt hiszed menő kokaint szippantani néha? Most talán. De, amikor anyagért szopsz, az már nem lesz az. Persze, te sosem jutsz el idáig – emelte a kezeit. – Sajnos ismerek olyat, aki ezt hitte, de tévedett. Inkább ne próbáld ki.

Nora felállt tett néhány kört a padok között, aztán az ablakhoz sétált és az udvart nézte. Lemenőben volt a nap, kezdett aranyos színűvé válni az este. A mellkasán fűzte a karjait, közben Evon a lány felé fordult. Tényleg szépnek látta, és tényleg neki való lenne, ha nem épp Renjiért bolondulna.

- Azt hiszem, akkoriban történt, amikor nálad is elcsúszott a dolog – kezdte Nora. – Magán iskolába jártam, ami jól hangzik, de nem az. Sok a szabály, szigorú... Nem nekem való. Itt sokkal lazább minden. Szóval a másik suliban volt egy barátom. Jól megvoltunk, minden ment a maga útján, tudod, hogy van ez. Teljesen megszédített, bármire hajlandó voltam, amire megkért. Bármire – mondta halkan kifelé bámulva. – Azt hittem, hogy a kezemben tartom a dolgokat, de nagyot tévedtem. Rávett egy nagyon nagy hülyeségre. Kirúgtak miatta, és valószínűleg ezzel kukáztam a jövőbéli terveim is. Egy részét mindenképp. Nem volt jó matekból, nagyon nem. Jött egy vizsga, amin tuti meghúzták volna, ami a sportolói jövőjébe rondított volna. Megkért, hogy segítsek. Vagyis, rávett. Nekem bejárásom volt az igazgatóságra, régi családi jó viszony miatt. Szóval, elloptam a vizsga anyagot. Nyilván lebuktam. Repültem. Ilyen szégyent nem nagyon élt meg a családom mostanában, nem vagyok most a legnépszerűbb tagja. Ezért vagyok itt.

- És miért akarod elhitetni mindenkivel, hogy a végzet asszonya vagy, aki bármit megtehet?

- Megvan hozzá a külsőm – kuncogta.

- Komolyan, ennyi?

- Új iskola, senki nem ismer, könnyebb így beilleszkedni.

- Ezt te elhiszed? A kevesebb, néha több. Szóval, ha nem látnak mindent belőled, az izgalmasabb. A fantázia jó móka. És az emberek, főleg a fiatal srácok szeretnek fantáziálni. Elképzelni ezt-azt. Hogy mi van a blúz alatt? A szoknya alatt? Milyen színű a bugyi, csipkés-e, vagy pettyes? Milyen az illatod... csípő alatt. Sokkal izgalmasabb, mint mindent előre tudni – mondta halkan, szinte duruzsolta, közben amúgy hanyagul ült a széken, a kezei is a zsebében voltak.

- Értem miért visít fel minden lány, ha szóba kerülsz – igazított a ruháján, kezdte kissé zavarban is érezni magát.

- Beszélni azt tudok – nevette. – Nem menőzni akarok, de jó pár bugyit lebeszéltem már. Szóval, ha te akartál becserkészni, akkor csak szólok, hogy emberedre találtál.

- Ettől nem lesz kevésbé érdekes a gondolat, ugye tudod?

- Sejtettem.

- Azt mondtad, nincs barátnőd.

- Igen, így van.

- Akkor, hogy lehet, hogy észre sem vettél eddig?

- Másra figyeltem. És elég ilyen lányt láttam már, hogy az én pulzusom ne verje fel túlságosan a rövid szoknya.

- Két másik kamasznak is elég volna a tapasztalatod, mi?

- Sajnos igen. Rájöttem az utóbbi időben, hogy a mennyiség jelentéktelen a minőség mellett.

- Koravén szavak, nem?

- Mondtam korábban, hogy felnőttként kell viselkednem. Ebben a témában is.

- Nagyon érdekes fiú vagy, ugye tudod? – kérdezte, majd odasétált Evonhoz és a hajába simított.

Épp olyan volt, mint amilyennek elképzelte. Puha, erős tincsek garmadája. A lány vékony ujjai ráérősen cirókáltak Evon hajában, aki egy pillanatra lehunyta a szemeit az érzéstől. Nora közelebb lépett, Evon kezei megmozdultak, aztán mégis vissza dugta őket a zsebébe. Nora még közelebb lépett, Evon pedig felállt, de nem húzódott el előle. Inkább csak felkészült arra, hogy ha kell kilépjen a jelenetből. A lány a zakó hajtókáira csúsztatta a kezeit és egy aprót húzott a szöveten maga felé. Evon hezitált, ez tisztán érezhető volt, végül mégis közel hajolt a lány szájához. Cicázott a vékony ajkakkal, majd az utolsó pillanatban a homlokára csókolt.

- ...Mégis van valakid, igaz? – kérdezte halkan Nora. – Nem tudom elképzelni, hogy csak úgy lekoptass.

- Igen, van. Elég komoly.

- Ez is olyan felnőttes dolog, igaz?

- Nagyon is.

- Akkor bajban vagy, mert tetszem neked.

- Ne szaladjunk ennyire előre.

- Nem szaladok sehová. Ha csak szórakozni akarsz, akkor megcsókolsz, egy csók semmi. Te viszont a nyilvánvaló sóvárgás ellenére sem tetted meg, mert tudod, hogy kéne még belőle.

- Igazán?

- De még mennyire – mosolyogta és távolabb lépett. – Lehet, hogy fiatal, kissé naiv vagyok, kevesebb tapasztalattal, de hidd el, nem ejtettek a fejemre. Azt megérzem, ha kívánnak.

- Ez erős kifejezés, ha rólam van szó.

- Biztos?

- Biztos – bólintotta határozottan. – De nem minden szavad tévedés. Éppen ezért szerintem szorítkozzunk a tanulásra, ha találkozunk.

- Szerelmes vagy?

Evon mondta volna, hogy igen, de hangosan még Renjinek sem mondta, nem tartotta fairnek, hogy ezt épp ez a lány hallja először. Inkább hallgatott, valójában semmi köze nem volt ehhez Norának, nem tartozott neki semmiféle elszámolással.

- A bizonytalanság pedig mindig a harmadiknak kedvez – kacsintotta, majd fogta a táskáját és elpakolt.

Evon ehhez nem fűzött hozzá semmit, hiszen erről ő maga is tudott volna nyilatkozni. Nem is mondott többet ezen a délutánon, csupán elköszönt a lánytól, mikor az haza indult. Evon ízlelgette a beszélgetést Norával. A testbeszédet, és a szavakat is. A saját mondókája is érdekes volt, kimondani azt, amit gondolt a helyzetéről más volt, mint a fejében összerakni. Egy kicsit úgy érezte, tényleg felnőtt, vagy legalábbis sokat változott mostanában. Ezt az is ékesen bizonyítja, hogy nem csókolta meg Norát. Korábban egy ilyen lehetőséget sosem hagyott volna ki, akár van barátnője, akár nincs. Renji viszont egy olyan ember jelenleg az életében, akivel ezt nem tehette meg. Nem csak azért, mert együtt jártak, hanem az érzései is sokkal erősebbek voltak, mint ezelőtt a lányok iránt.