Renji egy unalmas és hosszú szakmainak mondott összejövetelen volt, amiről ment közben derült ki, hogy kidobott pénz volt a rendezők részéről. Nem is értette, hogyan lehetett ilyen amatőr munkát kiadniuk a kezükből. Ráadásul a vacsora is pocsék volt. Összességében egy elég elcseszett estét tudhatott maga mögött. Nem is vágyott másra, csak Evonra bármilyen formában. Az is jó, ha csak vele alszik, az is, ha szeretkeznek. Csak legyen vele. Hiányzott neki, ha nem volt vele. Nem minden percben, azt túlzás lett volna mondani. Későre járt, mikor hazaért, igyekezett ennek megfelelően motoszkálni a lakásban. Letusolt, és a hálóba sétált. Befeküdt az ágyba és odavackolt a szőkéhez, aki az ágyban feküdt.

- Hol a fenében voltál? – kérdezte Nao, mire Renji szinte kiugrott az ágyból. Felkapcsolta a villanyt és még a szemét is megdörzsölte. – Mi bajod van, szellemet látsz?

- Nem, csak...

- Nem rám számítottál? – kérdezte felülve az ágyon.

- ...Ki más feküdne be az ágyamba rajtad kívül, amikor nem vagyok itthon?

- Hát erre én is kíváncsi volnék – billentette a fejét.

- Mit keresel itt?

- Téged. Evon ma hazament apához, ott ragadt. Éjjelre biztosan. Szerintem haza költözik, megszabadulsz tőle. Nem írt?

- Nem rémlik, lehet – mondta, és a szemeit dörzsölte. – Mondtam, hogy nem gond, ha itt lakik.

- Mondtad. Többször is. Lelkesen – jegyezte meg Nao, nem rejtett éllel a hangjában.

- Segítettem neki, nem?

- Ó, de! Hálás is vagyok érte. Tisztáztad az utolsó infót? Nem kerestél meg miatta.

- Igen, hiteles. Nincs gyerek. Csak egy kattant csaj. Evon tiszta.

- Kivel üzleteltél a kérdésben?

- Az én dolgom. Elsimult, nem?

- De félek, azért te motoszkáltál a háttérben. Ugye nem csináltál hülyeséget?

- Szoktam én olyat?

- Újabban hobbi szinten – jelentette ki Nao. – Renji... Gint kérted meg valamire Evon miatt?

- Honnan veszed?

- Láttalak vele egy étteremben. Üzleti vacsorán voltam és láttam, hogy a különteremből jöttél ki, utána pedig ő is távozott. Újra kezdted vele, vagy üzlet?

- Megkértem valamire, igen. Segített.

- Csupa szívjóságból?

- Dehogy, fizettem érte.

- De nem pénzt.

- Mi mást?

- Renji, te tényleg engem akarsz hülyének nézni? Gin két életre előre rendezte az anyagi helyzetét, nem kell neki a pénzed. Mit kért?

- Nem kért semmit. Én kerestem meg, nyilván én ajánlottam fel a fizetséget.

- Ami?

- Muszáj ezt? – tett egy kört a szobában, Nao pedig felült az ágyon és a hátát a támlának vetette.

- Muszáj. Mert pocsékul nézel ki, és nem azért, mert késő éjjel van. Machinálsz a hátam mögött, ami kimerít, ez egyértelmű, szóval azt gondoltam, hogy ideje tisztázni a dolgainkat. Legyél őszinte velem, ha már mással nem vagy az – Naonak nem kellett nevén nevezni a dolgokat ahhoz, hogy Renji tudja, de legalábbis sejtse, hogy mit akar mondani. Ezúttal is sejtette, mire gondol Nao.

- Oka van annak, hogy vetítek, nem gondolod?

- Sajnos nagyon jó a fantáziám, de tőled akarom hallani, mi folyik körülötted.

Renji rágyújtott és leült az ágytól egy-két méterre lévő fotelbe, hogy tisztes távolságban legyen Naotól. Szippantott a cigarettán, majd leütötte a hamut.

- Mivel a kabócás nem jelentkezett és nem tudtunk semmit, arra gondoltam, hogy elébe megyek a dolgoknak. Azt terveztem, hogy lefizetem az orvost, hogy mindenképp tisztázza Evont, bármi legyen az eredmény. Nem akartam, hogy a nevem felmerüljön, így Gint kerestem meg, neki bárhová elér a keze. Nem voltam hülye, tudtam, hogy mit fog kérni. Megkereste az orvost, ott megtudta, hogy mi a helyzet, az, amit Evon elmondott. A sztorinak ezzel vége.

- Evon és a gyerek sztorijának igen. De a tiéd még folytatódik. együtt vagy Ginnel?

- Nem. De azt kérte, hogy feküdjek le vele. Nem fájt, megtettem. A pénzemet nem kérte.

- Úgy is megtetted, hogy lényegében nem tett semmit?

- A szavamat adtam, ismersz. De megértettem vele, hogy nem szeretem, ha átvernek.

- El tudom képzelni – nyögte Nao és előre hajolva fűzte az ujjait. – Áruld el nekem, miért tettél ennyi mindent kockára?

- A kabócás veszélyes fickó, nem akartam, hogy a kölyöknek baja essen, főleg miattad.

- Miattam? Na, ne etess. Tudod gondolkodtam, és arra jutottam, hogy egy idegen kölyökért kissé sok ez a vállalás. Persze nem tudtam, hogy mi is pontosan, de azt igen, hogy történik valami, hiszen ismerlek. Most elmeséled, hogy fizettél volna egy kisebb vagyont, hogy szépen mondjam a tested is odadobtad Ginnek, és abból, amit meséltél róla, kinézem belőle azt is, hogy később még beköszön egy szívességért. Kihagytam valamit?

- Nem – ingatta a fejét Renji, közben nyelt egyet.

- Szóval, mit csinálsz az öcsémmel a hátam mögött, amiért ennyit kockáztattál?

Renji lehajtotta a fejét, a térdeire támasztotta a könyökét, majd a hajába szántotta az ujjait. Sehogy se jött ki hang a torkán, egyáltalán nem akarta kimondani, amit muszáj. Neki szegezte a kérdést Nao, amire most nem adhat kitérő választ, azzal sokkal több kárt okozott volna, mintha őszintén beszél. Nao nem szólt, meg akarta várni, hogy magától mondjon bármit Renji. Aggódott, mert több gondolata is volt, és egyik vadabb, mint a másik.

- Távol akartam magam tőle tartani – kezdte végül, fel sem nézett. Nao lehunyta a szemét, mert bejött a gondolata, pedig Renji nem is mondott még semmit. – Nem gondoltam, hogy Gin után megint egy ilyen hülye helyzetbe kerülök, de úgy tűnik, hogy ez az évem már csak ilyen kaotikus. Nem akartam ezt, mert féltem tőled. Tőled és attól, hogy mit fogsz szólni. De elvesztem.

- Mióta?

- Mióta megláttam – emelte fel a fejét. – Esetem, te is tudhatod. Aztán megszólalt és tudtam, hogy bajban vagyok. Vagány, talpra esett srác, nem is buta. Láttam benne magam az ő korában. És érdekelte, hogy milyen vagyok. Hogy mi történik velem. Nem úgy, mint te, az más. Hiányzott már az, hogy valakit érdekeljek. Pechemre ez épp a te öcséd az. Igen, már volt köztünk valami, amikor ideköltözött. Nem véletlenül ajánlottam fel. Nagyon megleptem vele őt is, magamat is. Kapóra jött a gázos helyzete, kihasználtam. Aztán... nem várt irányba fejlődött a dolog.

- Amennyiben? – kérdezte félve Nao.

- Nao, kész voltam egy csendes gyilkost kijátszani azért, hogy Evon neve ne legyen a gyerekhez köthető. Ehhez alkut kötöttem a volt szeretőmmel, hogy helyettem intézkedjen, aminek magas ára volt. Szerinted, miért?

- ...Szerelmes vagy Evonba.

Renji bólintott, és vonta a vállát.

Nao úgy gondolta, hogy ezt Renji is nehezen hiszi el, valójában elég gyászosan nézett ki most a férfi. Megértette, hogy mennyit őrlődött a barátja az egész miatt. Nao sóhajtott egy nagyot és hátra ejtette a fejét.

- Álmomban sem jutott volna eszembe ilyesmi korábban – szólt Nao. – Soha nem gondoltam ezt Evonról. Valahogy idegen volt a gondolata is, hogy ő meleg. Mindig valami csajt hajtott, és persze itt volt ez a balhé is.

- Nem én kezdtem ki vele, tudod, hogy nem szokásom bizonytalan terepen mozogni, biztos voltam benne, hogy hetero. Beszélgettünk, szóba került, hogy mi a helyzet velem, aztán azt mondta, talán érdekli a dolog. Ráhagytam, mert az ilyen gondolatok az ő korában manapság divatosak. Rámenős volt, kacér, ő csókolt meg. Aztán arra gondoltam, hogy ez még belefér. Ártatlanul csókolózni egy dögös sráccal, hát elcsábultam – vonta a vállát. – Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen klassz srác, és jó vele beszélgetni, hallgatni, bármit csinálni. Egyszer csak arra ébredtem, hogy belezúgtam. És tudom, hogy meredek tőled ilyet kérni, de szeretném, ha nem mondanád el neki, hogy mi történt. Ő semmiről nem tud, nem is kell.

- Főleg Ginről, ugye?

- Igen, főleg róla. Gondolom, lelépne, azt nem akarom. Miatta csináltam.

- Elég szarul hangzik, mikor azt mondod, hogy azért keféltél félre, hogy neki jó legyen.

- Ha ismernéd Gint, nem hangzana szarul. Gin egy... Nem is tudom, ő Gin.

- Nem tudom, mi történik veled az utóbbi időben, de ritka szar döntéseket hozol. Gátlástalanul viselkedsz, ami nem jellemző rád. Először ott volt az, hogy viszonyt kezdtél Ginnel, miközben Jojoval élt. Most meg vigyorogva kefélsz vele megint, mondván ez csak üzlet, és a jó ügyért cselekszel. Hát azért el tudom képzelni, hogy máshogy is lehetett volna törleszteni. Nincs mit szépíteni, Ginnel akartál lenni, ne is magyarázkodj. Ő meg gondolom nem nagyon húzta a száját.

- Nem akartam újra kezdeni Ginnel! – csattant fel Renji.

- Magad mondtad, hogy szívesen tetted! – kiáltotta Nao. – Fogalmam sincs, mit mondjak Evonról... Egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt az öcsém! Nagyon sajnálnám, ha miatta romlana meg a viszonyunk. Azt mondogatod, hogy én vagyok a lelkiismereted. Hát most megszólalok, és azt mondom, hogy ha átvered a kölyköt, nem fogod kimosni magad belőle. Szeretlek Renji, de nem fogom elnézni, ha megvezeted. Felfogod te, hogy mit csinálsz? Te egy felnőtt meleg férfi vagy, és magad mellé rendeztél egy 18 éves fiút a szeretődnek! Elgondolkodtál azon, hogy ez mit okoz majd Evonban?

- Nem tudsz semmit! Nem erőltetek rá semmit! Nagykorú, tudja mit csinál, engem akar!

- Nem hiszem, hogy tudná mit csinál!

- Most mi bajod van hirtelen azzal, hogy meleg vagyok!?

- Azzal van bajom, hogy az öcsémet keféled – kiáltott újra Nao, már másodjára, ami szokatlan volt tőle. – Tényleg nem tudom, mi lesz, ha rájössz, hogy Gin jobb választás – folytatta már halkan.

- Nem fog ilyesmi megtörténni.

- Sok olyan dolog esett meg mostanában, amire korábban azt mondtad, hogy soha meg fog megtörténni.

- Nao, szeretem Evont!

- Felfogtam elsőre is, csak az a baj, hogy Gin képben van.

- Nincs képben! Hidd el, nem fog megkívánni a közeljövőben.

- Mit csináltál? – kérdezte Nao gyanakvón.

- Ha kiismered azt, akivel lefekszel, az hasznos tud lenni. Repítheted az égbe, de rúghatod a pokolba is.

- Mit csináltál? – kérdezte újra.

- Nem fog bejelentkezni értem, ez legyen elég.

- Ha ezzel akarsz meggyőzni arról, hogy az öcsém jó helyen van melletted, akkor rossz úton jársz. Amit mondasz ijesztő. Ismerlek, tudom, hogy sötét dolgokra is képes vagy. Nem akarom félteni tőled Evont.

- Nem kell. Ismersz, most mondtad!

- És akkor most tegyek úgy, mintha minden rendben lenne? Rohadtul nincs rendben, Renji! Eleve úgy kezdtél bele ebbe a kapcsolatba Evonnal, hogy hazudtál neki! Mi jó származik ebből?

- Csak hagyd, hogy együtt legyünk, el fogom engedni, ha nem akarja tovább!

- Nem vagyok benne biztos!

- Ne csináld Nao, nem vagyok eszelős!

- Mi a faszért kellett rámásznod?! – kiáltotta Renjire, aki visszahuppant a fotelbe és megint a fejét lógatta. Nao megint kiabált, ami már Renji számára ijesztő volt. – ...Miért nem tudtad lerázni?

- Nem akartam lerázni! Akkor már nem, amikor ő maga kezdeményezett. Tetszik nekem, szerelmes vagyok belé, nem tehetek róla, megszédített! Tudtam, hogy nem jó ötlet, ezért nem mondtam el! Tudni akartam, hogy mi lesz belőle, mielőtt kitálalok. Aztán már túl mélyen voltunk benne, és... féltem, hogy elveszítelek téged is és őt is. Tisztában kell lenned azzal, hogy mit jelentesz nekem, ezt nem tenném kockára azért, hogy egy formás kölyköt dughassak!

Nao a halántékát szorította, a fülére húzta volna inkább a kezeit, hogy ne hallja, amit Renji mond. Utálta most ezeket a szavakat, magát is, hogy hagyta ezt az egészet kialakulni.

- Ez az igazság! Ebben az ágyban szeretkezünk, amin számtalanszor aludtál, és amiben most is hemperegtél! Az egész lakás a mi szerelmi fészkünk, és jobb, ha tőlem tudod, hogy nem kell győzködni semmiről! Nagyon jól tudod, hogy nem erőszakolom rá magam senkire!

- Baszd meg Renji! – szűrte a fogai között a szemeit összeszorítva. Nagyon nehezen vette be a gyomra ezt az egészet.

- Meg is fogom, csak jöjjön haza – szúrta vissza, mire megfagyott a levegő. – ...Ne haragudj, ez sok volt – fújta ki magát Renji. – Nao, csak hagyd, hogy bebizonyítsam, őszintén akarom Evont.

- És ő mit akar? Erről még nem volt szó.

- Együtt vagyunk, mit akarna?

- Azt nem tudom, hogy mit akar, csak azt, hogy ez a fiú fél éve még hetero volt, és azon aggódtunk pár nappal ezelőttig, hogy terhes a barátnője. Szóval nem, nem tudom mit akarhat. Ezen nem gondolkodtál?

- Dehogynem, sokat is. Most ez van, ezt élem.

- Öreg vagy már bohócnak, Renji. Mi történik veled, de komolyan... Először Gin, most meg Evon... Egyiknek sincs sok jövője, miért nem keresel valakit, aki biztosabb?

- Kerestem, nem találtam. De miért baj az, ha szerelmes vagyok?

- Mert fájni fog – mondta szelíden. – Neked is és neki is. És, azt nem akarom.

- Bízz ebben egy kicsit, csak fele annyira, mint én.

Nao megdörzsölte az arcát, majd megölelte Renjit, kicsit meg is szorította. A szőke neki még azt is elnézné, ha megölne valakit, inkább ásót kerítene, mint feladja. Evonnal való kapcsolata is olyan dolog, amit elfogad idővel, akármennyire is gondolja azt, hogy gyenge lábakon áll. Ha kell, majd egyik vállán Renji, a másikon Evon sír.