Nao hátradőlt egy széken és felnézett a színpadra, ahol egy Evon korú fiú tekergett. Nem zavarta, de tény volt, hogy nem érdekelte a műsor, nem az ő világa volt ez. Renjivel találkozott itt, ezt a táncot leszámítva szeretett ide járni, jó hangulatú hely volt. A telefonjára pillantott, ellenőrizte az időt, és megállapította, hogy Renji késik. Nem izgatta magát miatta különösebben. Rendelt két italt és rágyújtott, közben néhány érdeklődőt lerázott, másoknak köszönt. Voltak ismerős arcok bőven. Mire Renji odaért, már majdnem fel akarta hívni telefonon, hogy merre jár. Nao megtámasztotta a fejét, lassan végigmérte Renjit. Az utóbbi jó néhány hónapra visszatekintve megállapította, hogy elég zavaros volt, ez nyomott hagyott a barátján. Valahogy más lett a tekintete, kissé bizonytalannak tűnt időnként, ami igazán nem volt rá jellemző. Arra gondolt, hogy Gin többet jelentett neki mégis, mint ahogy mondta. Aztán abban sem volt biztos, hogy valóban jó ötlet volt Evont magához költöztetnie.

- Azt hittem, már el sem jössz.

- Ne haragudj, hívott egy ügyfelem. Ó, látom jó a műsor – nevette a színpad felé nézve.

- Hazavihetnéd, ha végzett. Ja, bocs ott van Evon... Nem akarod visszaküldeni?

- Jól kijövünk, és legalább nem vagyok egyedül. Neked meg ott van Nina.

- Akkor is, Evon az én testvérem.

- Nem gáz, mondom mindig.

- Tudsz valamit az ügyéről?

- Nem sokat. Azt mondja, hogy néha ír neki a csaj, de semmit sem mond neki, csak hogy jól vannak. A kabócás nem jelentkezett, gondolom, várja a végét ennek a képtelenségnek.

- Azt én is. Remélem, nem Evon a gyerek apja – mondta gondterhelten. – Nem tudom, mihez kezdünk akkor.

- Megoldjuk, itt vagyok – nyugtatta, közben rágyújtott.

- Remélem, nem lesz rá szükség. De ez már lerágott csont. Mi van veled? Van már valakid? Kicsit ábrándos a tekinteted néha.

- Nem igazán van erre időm.

- Igazán? – nevette halkan. – Mi foglal le ennyire?

- A munka.

- A munka – mondta, majd lehunyta a szemeit. – Miért hazudsz nekem? Megint valami gázos dologba fogtál? Gin megint felbukkant?

- Nem, miért mondod ezt?

- Mert szarul nézel ki. A tekinteted zavaros, mintha folyton résen lennél, nem tetszik! Renji, mi bajod?

- Semmi, igazán! Jól vagyok, tényleg. Fáradt vagyok, ennyi.

- Akkor lassíts. Keress valakit magadnak. Van elég pénzed, hogy kivegyél egy kis szabadságot, utazz el, szórakozz! Ma este kezdjük, barátom! Iszunk, és szórakozunk!

- És Nina?

- Mondtam neki, hogy ne várjon meg, számítottam ilyesmire. Valójában azért is hívtalak ide, hogy kicsit kizökkentselek. Nem tetszel újabban. Valami történik, amiről nem beszélsz. És az mindig, minden esetben gázos. Szóval, lazíts és avass be, amint lehet.

- Oké – emelte a kezeit. – Igyunk. Az rám fér, tényleg.

Nao még egy kört rendelt, aztán elindultak keresni valami táncos helyet. Megfordultak néhány helyen, mire megtalálták azt a klubot, amit kerestek egész este. Számolatlanul döntötték magukba az italokat, közben megállás nélkül táncoltak, tomboltak, ahogy már rég nem tették, főleg együtt nem. Renji kikapcsolta az agyát csak a villanó fényekre figyelt, a belsőjét rázó zene ütemére, a sok gondtalan arcra, ami körülötte fel-felvillant. Hiányzott neki egy ilyen este, jobban, mint gondolta, de Nao mint mindig tudta, mi kell neki.

Már lassan világosodott, mikor Nao egy villanykaróba kapaszkodva hányta ki annak a rengeteg piának a maradékát, amit valami rejtélyes módon az éjjel folyamán bevett a gyomra. Renji állt mögötte és fogta a hosszú szőke tincseket. Kénytelen volt nevetni, mert ilyet utoljára a főiskolai éveik alatt látott, bár akkor sem sűrűn. Nao kitett magáért, még valami fiatal lányt is megkörnyékezett, ami végképp elképzelhetetlen volt tőle. Renji ezt is az ital számlájára írta. Istentelenül fájt a feje, és fáradt volt, de mindezek ellenére jól érezte magát, mintha felszabadult volna valami nyomasztó dolog alól.

- Soha a büdös életben iszom többé – nyögte Nao, majd leroskadt a közeli padra. – Azt hiszem, meg fogok halni.

- Dehogy fogsz – nevette Renji és leült a szőke mellé. – Köszönöm neked az estét, megváltottál.

- Azt nagyon remélem, mert szörnyen érzem magam – szorította a fejét.

- Évek óta nem láttalak ennyit inni, és hányni. Olyan volt, mint a főiskolán.

- Ja, csak akkor a végén még mentünk volna bulizni tovább, vagy az aktuális hódítással kefélni, most meg csak egy ágyra vágyom, és hogy békén hagyjanak. Még jó, hogy Nina elmegy dolgozni, mire hazaérünk. Azt a büdös... de szarul vagyok...

- Úgy is nézel ki – nevetett tovább Renji, majd felállt, és felhúzta Naot is, és elindult vele.

Elvitte enni, ami sokat segített mindekettejük közérzetén, aztán taxiba ültek és hazamentek. Mikor Renji hazaért, már friss kávé illat csiklandozta az orrát, amit Evon főzött nem sokkal azelőtt. A fiút nem látta sehol, de sok helyen nem lehetett a lakásban. Töltött magának kávét és rágyújtott, miközben kinyitotta az ablakot. Szippantott a cigarettán, majd hátra pillantott, mert felbukkant Evon.

- Ó, hazaértél? – kérdezte némi rosszallással a hangjában.

- Nehezen – kortyolt a kávéból. – Javul a kávéd – emelte a bögréjét.

- Menj a francba...

- Mi bajod? – kérdezte már-már érdektelenül, közben szippantott a cigarettán.

- Azon kívül, hogy egy szót sem szóltál, hogy eltűnsz?

- Nem tűntem el, bulizni voltam Naoval. Sokat ittunk.

- Azt látom.

- Te most féltékeny vagy, cicám? – vonta fel a szemöldökét, egy halvány mosollyal a szája sarkában.

- Kéne?

- Akár lehetnél – húzta a vállát, majd elnyomta a cigarettát.

- Megcsaltál?

- Nem rémlik.

- Akkor nem kell féltékenynek lennem.

- Lehet, még jól is esne. Sietsz?

- Nem.

- Akkor várj egy kicsit, összekapom magam és kárpótollak, amiért hiába vártál este.

- Annyi időm nincs. Majd este, ha lesz kedvem.

Renji újra nevetett, szórakoztatta a fiú. Nem rajta nevetett, hanem egyszerűen jól érezte vele magát. Szerette, hogy Evon nem félt kimondani, amit gondolt, belevaló srác volt, felismerte benne a saját fiatalabb énjét. Neki való fiú volt, de tényleg. Neki is feltűnt, hogyne tűnt volna fel, hogy sokkal többet nevet mióta együtt vannak. Az, hogy a háttérben vannak gondjai, az más lapra tartozik. Evon mellett mindig jó kedve volt. Egyre biztosabb volt az érzéseiben, amit még korainak tartott kiadni a fiúnak.

Miután Evon elment, Renji bedőlt az ágyba és egész nap aludt. Ráfért egy ilyen éjjel után. Délután Gin telefonjára ébredt. Hirtelen abban sem volt biztos, hogy hol van, vagy hogy egyáltalán ébren van-e. Fogadta a hívást, majd a hátára fordult, a hajába simítva hunyta le a szemeit, és élvezte Gin hangját. Nem is értette, hogy mit mond, csak hagyta, hogy a hangja átjártja az elméjét, a testét. Megismételtette vele a mondókáját, mikor már úgy gondolta, hogy jó volna tudni, miért is akar vele beszélni. A lényeget hallotta meg jó formán, hogy lassan a második részlet is esedékessé válik. Renji kissé korainak gondolta a dolgot, mert Gin azt mondta, hogy hosszadalmas folyamat ez a vizsgálat. Persze azt nem tudta, hogy mikor is kezdték pontosan. Renji felült az ágyon, átpörgette a naptárát és megállapodtak egy két nappal későbbi időpontban. Renjit nem érte váratlanul, hogy ezúttal egész estést programról lesz szó, Gintől nem is várt mást.

Evon nem sietett haza, úgy gondolta, hogy kijár neki is egy kis revans. Az már más kérdés volt, hogy Renjit egyáltalán nem érdekelte, mikor ér haza Evon. Egyszerűen nem volt az a típus, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik. Hosszú póráz, ahogy az anyjától látta. Biztos volt abban, hogy megszédítette annyira a szőkét, hogy az nem kóvályog lányok után. Igaza is volt, csak néhány barátjával futott össze a városban. És milyen jól tette.

Evon szinte beszakadt a lakásba, mikor hazaért, nagyot csattant mögötte az ajtó, rángtatta magáról a táskát, kabátot, rúgta a cipőit. A nagy zajra előjött Renji is, nem tudta hová tenni ezt a nyüzsgést. Evon szó szerint az ölébe ugrott és megcsókolta. Renji alig tudta megtartani az egyensúlyát, de csak sikerült. Evon vigyorgott, zihált örömében.

- Mi van, cicám nyertél a lottón?

- Annál is jobb! Ide figyelj! – mondta és leugrott Renjiről, majd a kanapéra vetette magát. – Találkoztam az exem legjobb barátnőjével, és fantasztikus dolgot tudtam meg! Ő az, aki mindent tud róla, olyanok, mit te meg Nao. A lényeg, hogy azt mondta, a lány nem terhes! Nem is volt! Annyira belezúgott a másik hapsiba, hogy elhitette magával, hogy terhes! Most egy szanatóriumban kezelik! El tudod ezt hinni?! Nem kell attól félnem, hogy kinyír az apja! Ez jobb, mint a telitalálatos szelvény!

Renji állt ott, ahol Evon hagyta, szinte földbegyökerezett a lába, alig hitte, amit hall. Egyrészt megkönnyebbült, hogy nincs veszély, másrészt leforrázva érezte magát Gin miatt. Biztos volt benne, hogy ezt a férfi is tudta, és akkor az a valóság, hogy átverte. Átverte őt Gin, hazudott neki, hogy lefeküdjön vele. Kicsinyes dolognak tartotta ezt a viselkedést tőle, nem is várta volna. Sőt, el sem tudta képzelni, hogy Gin ilyen eszközökhöz folyamodott, de megtette. Eszébe jutott, hogy milyen rezzenéstelen arccal hazudott neki, ott abban a házban, miután együtt voltak. Annyiszor, de annyiszor látta már, ahogy hazudik, mégsem vette észre, mikor őt verte át. Renji tekintete elsötétült kissé, nem is hallotta, hogy szólította Evon. Dühös lett Ginre, nagyon dühös.

- Hallod, amit mondok? – kérdezte Evon, miközben megfogta Renji kezét.

- Persze, bocsánat, csak annyira hihetetlen... Beképzelte, hogy terhes? Lehetséges ez?

- Igen, utána néztem a neten. Őrület, mi?

- Az, igen. Szuper. Nem kell aggódni a kabócás miatt, ez nagyon jó hír! Apádat fel kell hívni! És Naot is.

- Jó-jó, ráérünk. Most behajtok egy tartozást – mosolyogta, közben lehúzta a felsőjét és megcsókolta Renjit, aki már simított is a fiú hátsójára.

Szorosan húzta magához, mohón falta a szőke ajkait, közben felemelte. Evon a dereka köré fonta a lábait és Renji arcára simítva igyekezett tartani a heves csók tempóját. Renji megfordult és a hálóba indult, mikor meghallotta a kulcscsörgést. Az utolsó pillanatban hangtalanul fordult ki Evon öleléséből, aki puhán érkezett a padlóra, mint egy macska. Úgy rebbentek szét, mint az ijedt madarak, mielőtt belépett Nao. Evon lehajolt, mintha valamit keresne a padlón, ami nagyjából igaz is volt, mert felső nem volt rajta. Renji pedig arrébb lépett. Azonnal a szájára húzta a kezét és nagyon remélte, hogy nem vörösödött ki nagyon. Rá sem nézett Evonra, valahol Nao válla fölött keresett valami látnivalót. Nao előbb nem is nézett rájuk, csak köszönt és pakolta a holmit, amit hozott. Egész kipihentnek látszott, amit Renji nem tudott elmondani magáról. Mikor feléjük fordult egy pillanatra összevonta a szemöldökét, valahogy furcsának tűnt, amit látott. Nem tudta megmagyarázni, de mintha zavarban lett volna a két másik. Evon felvette a felsőjét, és besétált a szobájába. Nao utána nézett, majd Renjire. Szóra nyitotta a száját, de aztán olyan képtelenségnek tartotta, amit kérdezni akart, hogy inkább nem mondott semmit. Vissza kell mennem aludni – mondta magában és leült a kanapéra.

- Azt hittem, két napig alszol – mondta Renji, majd tapogatta a zsebeit cigaretta után.

- Én is, de Nina főzött életmentő levest, gondoltam neked is jól jön majd, hoztam belőle. Azt hiszem, el kéne vennem.

- Mi van? – kérdezte rémülten Renji, miközben a cigarettája után kapkodott.

- Nem kértem meg a kezét, ne aggódj. De te idegesnek tűnsz, mi bajod?

- Ilyen kijelentés után? Ne viccelj.

- Nem, előtte... Mindegy, egyél levest.

- Inkább pezsgőt igyunk.

- Soha többé nem iszom – mondta Nao.

- Fogsz, ha ezt meghallod. Evonnak hírei vannak.

- Jelentkezett a kabócás?

- Annál is jobb – mondta Evon és kijött a szobájából. – Találkoztam valakivel, aki első kézből tudja, hogy nincs semmilyen gyerek. Érted ezt? Hazudott. Vagyis, megbolondult kicsit. Beképzelte az egészet. El hiszed ezt? Megmenekült a seggem!

Erre a mondatra Renji félre nyelte a vizet, és a konyhában köhögni kezdett a két másiknak háttal. Nao kapkodta a fejét, nézett Renjire és Evonra. Ő is rázta fejét, nem értette hirtelen mit mond az öccse.

- Azt mondod, hogy elhárult a veszély?

- Azt hát!

- Ennél jobb hírt sose halljak! – csapta össze a tenyereit. – Apát hívtad már?

- Dehogy, most értem haza, még alig fogtam fel.

- Mi lenne, ha elvinnélek hozzá? Az lenne a legjobb. Pakolj össze!

- Minek...? – kérdezte Evon szinte értetlen képpel, közben Renji is a válla fölött nézett hátra, leginkább Evon reakciójára volt kíváncsi.

- Haza költözöl, mi másért? Renji védelmére már nincs szükséged.

- Én megvárnám, míg én is utána járok a dolognak – szólt Renji.

- Na, ez nem is hülyeség – értett egyet Nao. – Bocs, elég tompa vagyok még.

- Ne rohanjatok annyira – folytatta Renji. – Adjatok pár napot, és kiderítem, mi igaz ebből. Addig ne mondjatok senkinek semmit.

- Pár napot?

- Kettőt – mondta Renji ismét előbújó sötét tekintettel.

Nao az arcára simított, mert ismerte ezt a tekintetet, sosem jelentett jót. Immár biztos volt abban, hogy valami történik, amiről ő nem tud. És, ha Renjinek van olyan dolga, amit nem mond el, akkor annak nem fog örülni.