Gin végül azon a bizonyos hétvégén nem kereste fel Renjit, de ettől még korántsem volt elfelejtve a légyott. Gin alaposan utánajárt a dolognak, nem csak úgy a semmire tett ajánlatot. Tartotta a szavát, megkereste az orvost, és igen érdekes dolgokat hallott végül. Kellő mennyiségű ösztönzés hatására a doktor szája be sem állt. Gin megtudta, amit nagyjából elmondott Renji. A doktor kiegészítette azzal, hogy a lány semmilyen gyereket nem vár, és jelenleg egy szanatóriumban kezelik, hogy ezt ő is megértse. A sors vicces kedvében volt, mikor ezt a történetet kitalálta, mert történetesen két azonos nevű orvos kezelte a lányt. Az egyik nőgyógyász, a másik pedig pszichiáter volt. Erről persze nem tudtak, mert a kabócás nem tartotta fontosnak közölni Evonnal, hogy már nem akarja a fejét venni. A lány pedig azt a kevés információt, amit megosztott Evonnal mind zavart elmeállapotában adta ki, így az orvosa nevét is. Amikor Renji felkereste a kabócást, még a történet elején jártak, azóta pedig nem kereste, mivel elég világosan adták tudtára a véleményüket.

Gin az irodájában ült a mögött a hatalmas, de tényleg hatalmas hófehér asztal mögött és elrévedve bámulta maga előtt a fényes felültet. Azon gondolkozott, hogy mit tegyen? A tisztesség úgy kívánta volna, hogy elmondja azonnal Renjinek, hogy minden veszély elhárult, de akkor ő sem tarthatna igényt a beígért pásztorórákra. Nem lett végül olyan meredek a történet, mint gondolták. Olyan sokba sem került szóra bírni a doktort, így aránytalanul sokat kért volna viszonzásul Renjitől. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott volt a vágya Renji után, ami sajnálatos módon most sokkal erősebbnek bizonyult annál, hogy becsületes maradjon.

Renji hátradőlt a székében és megdörzsölte az arcát. Nehezen ment neki a munka az utóbbi pár hétben, mert várta, hogy Gin mikor telefonál neki. Azt gondolta, sokkal gyorsabban túl lesz majd a dolgon, de ez a várakozás kimerítette. Várt arra, hogy mit tud meg, és várta, hogy az árát is megfizesse. Szívesen feküdt egy ágyba Ginnel, ezt nem tagadta, viszont most a képben volt Evon, és így ez máshogy fest. Nem volt ínyére megcsalni a fiút, annál is inkább, mert a pimasz szőke a várnál jobban befészkelte magát Renji lakásába, ágyába, fejébe, az életébe úgy általában. És ezt egyáltalán nem bánta egyikük sem. Viszont ő maga vállalt és ajánlott fel szexet a segítségért, és ebből már visszatáncolni nem tudott. Ginről volt szó, ő nem az a férfi volt, akinél egy ilyen módosítás belefért. Utólag átgondolva, lehet, hogy másképp is megoldhatta volna a kérdést, de már csak a fejét foghatta. A cigarettáját húzta elő, mikor megcsörrent a mobilja. Gin neve villant fel, amitől kimelegedett.

- Ráérsz? – kérdezte Gin az iroda üvegfala felé fordulva a székével.

- Rád mindig.

- Jó hallani – kuncogta. – Találkoznunk kéne, mikor jó neked?

- Beszélni, vagy fizetni?

- Beszélni és fizetni. Egy körben tudjuk le, nem igaz?

- De, jó lesz – szippantott a cigarettán. – Bármikor el tudok menni itthonról.

- Akkor holnap este gyere fel.

- A lakásodra?

- Igazad van, ez így nem hangzik jól – mondta elgondolkozva. – A régi városrészben van egy negyed, ahol kis házakat lehet bérelni, megadom a pontos címet, miután foglaltam egyet. A végtelenségig diszkrétek, senki sem fogja megtudni, hogy ott jártunk.

- Nocsak, szükséged van ilyen diszkrét helyekre újabban?

- Nem, hűséges vagyok, de jó ha van egy menedéked, amikor eleged van.

- Jó, majd írd meg a részleteket.

- Még ma jelentkezem.

Néhány másodpercig még mindketten tartották a vonalat, de nem szóltak semmit, végül Gin volt az, aki megszakította a hívást. Lehunyta a szemeit, miközben arra gondolt, hogy ez az ötlet egyiküktől sem volt túl jó. Sem Renjitől, hogy felajánlotta, sem saját magától, hogy elfogadta és még be is hajtja. Vissza is utasíthatta volna, főleg az információk ismeretékben. Viszont nem is akarta tagadni, hogy időnként eszébe jut Renji, és olyankor őszintén arra gondol, hogy jó volt vele, és más körülmények között talán élhető kapcsolatot is tudtak volna felépíteni. Rövid merengése után elintézte a foglalást is. Ahogy ígérte, elküldött minden szükséges információt Renjinek, aki tudomásul vette. Másnapra szervezte le Gin a találkozót, aminek örült is, mert kíváncsi volt, mire jutott.

Másnap Evon az ágyból figyelte, ahogy Renji készülődött. Öltönyt vett elő a szekrényből, ahogy illik vasalt inggel. Még csak arra sem emlékezett a fiú, hogy Renji említette volna neki, hogy van ilyen ruhája, nem hogy fel is vegye. Idegennek érezte Renjitől ezt a megjelenést, bár azt elismerte a fiú, hogy piszok jól állt neki. Meg is kérdezte, mire ez a flanc, de Renji persze munkára hivatkozott. Tárgyalni megy. Végül is, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, igaza van. Üzletelni megy, csak a helyszín egyedi. Renji úgy gondolta, ha már Gint is bevonta ebbe a dologba, akkor legalább a finnyás ízlésének is kedveskedik és szépen felöltözik.

Gin érkezett előbb, és bent várakozott a házban. Szép kertre nézett az egyik ablak, ott állt és kifelé bámult, miközben hallotta, hogy nyílik az ajtó. Megfordult, és elégedetten mosolygott, amint meglátta az elegánsba öltözött Renjit. Ritkán látta így, de ilyenkor minden idegszálát felborzolta a látvány. Renji bezárta maga mögött az ajtót és egy kis asztalra tette a kulcsát a telefonjával együtt. Bentebb sétált és Ginre nézett, jobban mondva a szemeibe. Most is hidegen csillogtak, de aki úgy ismerte Gint, ahogy ő is, az tudta, hogy lüktet benne a szenvedély, ha meg van hozzá a partner, és Renji ilyen volt.

- Ki tettél magadért, ez dicséretes – mondta Gin és az állára simított.

- Gondoltam, tetszene – húzta a vállát.

- Tetszik, igen. Na, ne csinálj úgy, mintha idegenek volnánk – intett Gin, majd letette a zakóját és megbontotta a nyakkendőjét. – Jól ismerjük egymást, lazulj fel.

- Elmondod, mire jutottál?

- Igen, egy ital mellett – nyitotta a bárszekrényt és töltött két pohárba.

- Úgy látom, otthonosan mozogsz itt.

- Igen, már szokásommá vált idebújni időnként.

- Mióta?

- Mióta viszonyom volt veled. Nem volt könnyű megélni, még akkor sem, ha erről másként gondolkodtál te, vagy Jojo. Tudod, nehéz volt választani, igazából nem is tettem meg. Ha nem szakítasz velem, ma is ketten vagytok nekem.

- Gondolod?

- Jojo nem hagyna el, túlságosan szeret. Ahogy én őt. Nem tudnánk egymás nélkül élni.

- Gondolod? – ismételte magát, közben kortyolt a poharából.

- Teljesen biztos vagyok benne.

Renji pedig abban volt biztos, hogy Gin semmit sem tud Aizenről. Úgy gondolta, így van jól, ő biztosan nem fogja beavatni a férfit, ez igazán nem az ő dolga.

- Szóval, mit tudtál meg?

- Folyamatban van egy vizsgálat, ami majd választ ad a kérdésedre, de várni kell rá. Addig sajnos a kabócás is képben van – magyarázta Gin, közben a szeme sem rebbent, pedig egy szava sem volt igaz. Éppen úgy hazudott, mint ahogy azt korábban mindig tette, ha Jojonak kellett valami magyarázattal szolgálni arra, hogy hol és kivel van éppen. Renji is látta sokszor, és biztos volt abban minden alkalommal, hogy soha nem jönne rá magától, ha neki hazudna, annyira hitelesen beszélt. Ezt használta most ki Gin.

- Milyen vizsgálat?

- Nem értek én ehhez, a doki magyarázta, de az orvoslás és a tudomány nyelve nem az enyém. A lényeg, hogy készül.

- Biztosan nem jár el a szája?

- Nem, eleget fizettem, hogy csendben maradjon és meggyőztem, hogy a jövőbeni zsarolásnak semmi értelme, ha eszébe jutna.

- Átutalom az összeget, még ma.

- Ajándék tőlem, neked – emelte a poharát. – A jelenlegi helyzet sokkal jobban hiányozna, mint a pénz.

- Nem akarok neked tartozni.

- Nem tartozol. Csak a szexszel. Meg majd egyszer valami szívességgel, ha szükségem lesz rá. A pénz ne érdekeljen.

- Gin, van pénzem bőven, megfizetem.

- Tudom, hogy van pénzed, de nem kell.

Gin letette a poharát, majd odasétált Renjihez és felsimított a tarkójára, majd magához húzta és megcsókolta. Hosszan, kiélvezve, hogy senki sem zavar, hogy addig csókolózhat Renjivel, amíg levegő után kényszerül kapni.

- Hiányzol – mondta Gin, miközben a másik homlokának támasztotta a sajátját. – Nem gondoltam, hogy így lesz, de ez van.

- Nem fogom veled újra kezdeni, erre ne is gondolj.

- Megértettem, és nem is erről beszélek, csak arról, hogy hiányzik, ami volt. A laza, zabolátlan férfi, aki ha úgy gondolta dorombolt alattam, mint egy tüzelő macska, máskor pedig beledöngölt az ágyba.

- És most mit akarsz?

- Mindenből egy kicsit. Vagy sokat. Reggelig is maradnék, de sajnos nem lehet.

- Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban – jelentette ki Renji, közben ő is letette a zakóját, Gin pedig azonnal gombolni kezdete az inget rajta.

Gin nem osztotta meg Renjivel a hasonló gondolatait, inkább szaporázta a mozdulatait, hogy minél hamarabb újra együtt lehessen vele. Renjit nem kellett noszogatni, igazán nem esett nehezére ágyba bújni Ginnel, és erre a pár órára kizárta a fejéből Evont is. Ismerte Gint, ha nincs vele 100%-os fejben is, akkor elégedetlen lesz és, azt nem akarta. Ha már így alakította a helyzetet, maximálisan meg akarta élni a pillanatot, a szexet Ginnel, ami ezúttal is pont olyan izgalmas volt, mint először. Titkos, gátlástalan, természetes.

- Hogy állsz a fiúval? – kérdezte Gin, miközben egy cigarettát forgatott a kezében már néhány órával azután, hogy Renji belépett az ajtón. Renji mellette feküdt, hozzábújva, mint egy macska.

- Jól. Együtt élünk, mondtam.

- Úgy?

- Úgy. Miután elmentem hozzád, szerét ejtettem a szexnek. Nem volt már mire várni, igazad volt. Ő sem tiltakozott.

- Nao tudja már?

- Nem, még nem vettem rá magam. Sok most kicsit nekem a saját életem, nem akarom az egyetlen támaszom elveszíteni.

- Mi baj?

- Nem elég Evon és a körülötte lévő cirkusz? Őt akarom megvédeni, és erre nem találok jobb megoldást, mint azt, hogy az exem ágyába mászok fizetségül. Nem vagyok normális. Azon kívül kimerítő résen lenni. Figyelek helyette is, hogy mikor talál a kabócás jelentkezni.

- Nem sokára vége – mondta Gin, közben félre pillantott, hiszen tudta, hogy semmilyen veszély nem fenyeget senkit. Maximum őt magát, ha ez kiderül és Renji beveri a képét.

- Mit mondott a doki, mikor lesz eredmény?

- Nem tudta megmondani. Mintát küldtek valami központi laborba, amit egyszer majd vizsgálni kezdenek. Gondolom, folyamatban van.

- De nem kellett ehhez Evontól valamilyen minta? Vér, nyál, haj, bármi?

- Ó, ugyan azt hiszed, hogy nincs meg ez a rendszerben? Ne légy naiv, mindent tudnak rólunk – nyögte Gin, miközben felállt a cigarettáját Renjinek adta, majd felcsatolta az óráját.

- Fantasztikusan nézel ki – szólt Renji, mire Gin maga elé mosolyogva túrt a hajába.

- Micsoda témaváltás!

- Muszáj volt kimondanom. Amíg veled nem találkoztam, azt hittem, hogy nem vonzanak az igazán férfias férfiak, de tévedtem. Amúgy válaszoltál a kérdésemre, és közben eszembe jutott, hogy Evon mintái rég megvannak a megfelelő szerveknél. Elég izgága kölyök, volt dolga a rendőrséggel. Szóval, beszélhetünk másról.

- Néha eszembe jut, hogy mi ketten rossz időben találkoztunk.

- Igen, nekem is. De semmi sem véletlen, tudod.

- Ez valamiért kellett az életünkbe. Talán nekem Jojo miatt. Neked pedig... Ki tudja?

- Evonnak most jól jön.

- Na, látod – fordult Renji felé, mire az előre mozdulva felült az ágy szélére és magához húzta Gint. – Repetázni akarsz?

- Meghoztad az étvágyam, ahogy mondtad, reggelig maradnék.

- Sajnos nem lehet. Majd legközelebb.

- Én sem akarok túlságosan belemelegedni a dologba. Még a végén megtetszik.

- Azt mondtad, nem kezded újra.

- Nem is, de attól még a sóvárgás nem jó, és könnyű a jóhoz hozzászokni.

- A fiú kárpótol majd – simított Renji hajába, miközben az a hasát csókolgatta.

- Van még mit tanulnia.

- Az jó, formálhatod a saját ízlésed szerint.

- Dicséretes a szorgalma – nevette, majd felemelte a fejét. – Induljunk, mielőtt elvesztem a fejem. Megint.

- Jó ötlet – bólintotta Gin, majd ellépett és felöltözött, ahogy Renji is.

Még néhány percig beszélgettek, majd egyik jobbra, a másik pedig balra, ahogy tették ezt a viszonyuk idején is. Sem egyik, sem másik nem érezte rosszul magát, amiért együtt voltak, pedig mind kettejüknek volt valaki az életében. Üzletként tekinteni rá, hitük szerint mindkettejüknek tisztázta a lelkiismeretét, és nosztalgiának sem volt utolsó. Renji pedig biztos volt abban, hogy Gin behajtja a következő részletet is.