Renji egy étterem előcsarnokában várakozott Ginre. Mióta szakítottak, csak néhányszor találkoztak, azt is az irodában munka miatt. Hiányzott neki néha, jókat beszélgettek, szeretett vele vitázni, lényegében bármiről lehetett Ginnel. Mikor erre gondolt, elmosolyodott és zsebre dugta a kezeit. Nem sokára Gin is feltűnt, és még lépés közben mutatott előre a külön terem felé. Követte a terembe, ami különben nem volt nagy, egy két személyes asztal a közepén, hangulatos kis privát tér. Gin leült az asztalhoz, majd Renji is vele szemben, nyúlt a jégbehűtött italért és töltött két pohárba.

- Jól nézel ki – mondta Gin a pohara mögül.

- Köszönöm, te is.

- Szóval, miért kellett ez a titkos találka? Hiányzom? – mosolyogta.

- Bizonyos szempontból, de nem akarom újra kezdeni.

- Nem is tudnád.

- Ebben nem vagyok biztos, de tényleg másról van szó.

- Gond van?

- Nálam nem, de lenne egy kérésem. Megértem, ha elutasítod, de hálás lennék érte.

- Meghallgatlak, utána alkudozunk – letette a poharát és hátradőlt.

- Először is, nem akarlak megsérteni, de szeretném, ha csak az tudna róla, akinek muszáj.

- Ez valóban sértene, ha nem rólad lenne szó.

- Szóval, kicsit kusza a sztori, de muszáj elmondanom, hogy tiszta legyen a kérés. Emlékszel Naora?

- Igen, lehet őt elfelejteni? – nevette.

- Van egy öccse, aki bajba keveredett. Volt egy csaja, aki terhes. Az esélye 50% arra, hogy övé a gyerek. Ez magában is ciki, ha hozzátesszük, hogy 18 éves. De az igazi gond az, hogy a lány a kabócás bácsi lánya.

- A fiú retardált? – kérdezte Gin komolyan hangon.

- Nem, bár az lenne... Szóval, beszéltem az öreggel és biztosított arról, hogy amíg nem születik meg a gyerek és nem tudnak vizsgálatot végezni, addig nem tesz semmit. Nos, én szeretnék elébe menni a dolgoknak. Tudom, hogy mindenhol van kapcsolatod, és ezt szeretném kihasználni. Arra kérlek, hogy keresd meg a lány orvosát, és vedd rá, hogy valami fedősztorival végezze el a tesztet és tegyen róla, hogy Evon tiszta legyen. Természetesen az anyagi vonzatát én állom.

- Miért tegyem ezt meg? – kérdezte már-már unottan, pedig nagyon is érdekelte, hogy miért ez a nagy kapkodás. – Ez elég etikátlan, nem? Azon kívül, semmi közöm hozzájuk.

- Én kérlek rá. Tudom, hogy ez neked semmiség.

- Talán így van. De mondd csak, te miért kérsz rá? Nao miatt, vagy a fiú két szép szeméért?

- Utóbbi miatt főként, nem tagadom, de ha Evon tisztázódik, az Naonak is jó.

- És mit szól ehhez a tisztesség szobra?

- Nem tud semmiről.

- A kérésről, vagy arról, hogy dugod az öccsét?

- Semmiről – ismételte. Gin mosolygott, szélesen mosolygott, amiről Renji tudta, hogy sok jót nem jelent.

- Hát ez elég csúnya dolog – mondta még mindig mosolyogva. – De miért nem te intézed? Neked is vannak kapcsolataid.

- Vannak, de ha az én nevem felmerül, akkor Evont előszedik. Azon kívül ezen a terepen nem mozgok olyan otthonosan, mint te.

- ...Nem lesz olcsó.

- Tudom.

- Sem az orvos tekintetében, sem a sajátomban.

- Tudom. Biztos vagyok benne, hogy az ágyadba kívánsz a szívesség fejében – bólintotta. Gin megmozgatta az italát a poharában, majd belekortyolt.

- Megéri egy kölyökért ennyit vesződni? Ennyire lelkesen lovagol?

- Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy megy neki, nem feküdtem le vele.

- Tessék? Egy olyan cipőért akarsz fizetni, amit fel sem próbáltál? Ezzel rá fogsz baszni.

- Kissé nyers hasonlat.

- Komolyan egy vagyont akarsz azért fizetni, hogy zavartalanul kezelgethess egy kölyköt, aki lelép, ha rosszat álmodik? Renji, ennél okosabb vagy.

- Én is azt hittem – mondta és rágyújtott. – Ez a srác klassz.

- Azt ne mondd, hogy szerelmes vagy.

- ...Még az is lehet.

Gin a szájához emelte a kezét, majd magához intette Renjit. Hosszú ujjait végig húzta a bőrkabát cipzárján, majd hanyagul félrelökte és felsimított Renji pólója alá. A keze a derekára csúszott és az arcához húzta Renjit. Mélyet szippantott, miközben lehunyta a szemét. Kellemes érzés járta át, ahogy újra megérezte ezt az illatot. A cigarettát, a parfümöt és Renji bőrének keverékét. Felemelte a fejét és egyenesen Renji szemeibe nézett.

- Ezúttal csináld úgy, hogy a kis mindened ne jöjjön rá – figyelmeztette Gint.

- Bosszantóan okos, nem igaz? Ezért is imádom – kuncogta, majd felállt és egész közel lépett Renjihez. – Néha rohadtul hiányzik, ami köztünk volt. Még mindig képes felizgatni, ha eszembe jut milyen jó veled.

- Nem akarom újra kezdeni. Ismerlek, szóval úgy számolom két alkalom elég lesz. Egy a kérésért, egy az eredményességért.

- Nem fog fájni, ugye?

- Nem hinném, élénken emlékszem a szexre veled.

- Helyes. De azért tudd, hogy az adósom leszel. A szex csak kiegészítés.

- Számítottam erre is. Egész jól kiismertelek, már mondtam.

- Hiába, gyengéim az okos férfiak – mondta, végül megcsókolta Renjit.

Nem tiltakozott Renji sem, még mindig elég vonzónak találta Gint ahhoz, hogy élvezze vele a csókolózást, később pedig a szexet is. Abban is biztos volt, hogy e nélkül ezt a kérést nem fogja megúszni, de Renji mindig az a típus volt, aki szeretett néhány lépéssel előre gondolkozni. Ha épp nem egy formás üzletemberrel folytat titkos viszont, vagy úgy általában a kapcsolatairól volt szó, mert akkor inkább hátra felé haladt mindig.

- Mikorra kell az eredmény?

- Amint lehet.

- ...Tudod, átverni a kabócást nem a legokosabb gondolat – mondta Gin és az asztal szélének dőlt.

- Legalább akkora hülyeség, mint gumi nélkül kefélni a lányát. Gin, nem vagyok hülye, tudom, mit csinálok.

- Szerintem nem, de a te dolgod. Én diszkrét leszek, és teszek róla, hogy az orvos is tartsa a száját. A legtisztább az volna, ha valaki másé lenne a gyerek.

- Egyetértek, de félek a másik jelölt ugyanígy gondolkozik. Abban legalább biztos vagyok, neki nincs ilyen segítsége, mint nekem.

- Mitől vagy ilyen biztos benne?

- Megérzés.

- Te hülye vagy – mondta teljes meggyőződéssel. – Gondolom, nem valami gimis taknyos.

- Nem, a kabócás jobb keze.

- Ó, milyen belevaló kislány ez...

- Ha te ezt a szót használnád...

- Ó, ne légy álszent – intett felé hanyagul. – Csak éli az életét. Vagyis élte, most nem biztos, hogy ez a legfontosabb neki. De ez legyen az ő baja. Add meg az orvos nevét és intézkedem. Hívlak az első részletért. Szombaton Jojo nem lesz a városban, kiváló alkalom, nem gondolod?

- De, remek – szólt Renji egy apró sóhajjal kísérve.

- Akkor ezt megbeszéltük. Remélem, megéri ez a cirkusz.

- Egyelőre úgy hiszem, igen. De ha végül csak az sül ki, hogy segítettem egy kölykön, úgy is jó.

- Azért előtte vidd ágyba, úgy igazságos.

- Nem hiszem, hogy ebben a történetben ez a szó megállja a helyét.

- Az élet már csak ilyen – kuncogta Gin, közben Renjit méregette. Hálás volt a sorsnak, vagy bárminek, ami az útjába terelte őt. Mint embert, mint szeretőt.

- Gin... Köszönöm, hogy segítesz. Komolyan.

- Neked szívesen megteszem. És Renji remélem, tudod, mit csinálsz – szólt a férfi után, mikor az elindult.

- Egyelőre tudom, mondtam – intett hátra sem nézve. – Majd hívj!

Gin még hosszan állt ugyanott, ahol otthagyta Renji. Azon gondolkozott, hogy Renji vagy szerelmes, vagy sokkal jobb ember, mint bárki, akit ismer. De a legvalószínűbbnek mégis azt tartotta, hogy a legostobább a világon. Gin nem látta az arányosságot, amit mindig keresett, ha üzletről volt szó. Erre is úgy tekintett, mint egy üzletre, az is volt végső soron, amin mindenki nyer. Kivéve Renjit. Legalábbis így gondolta. Mindenesetre kíváncsi volt arra a fiúra, akiért Renji ennyit vállal.

Renji belépett a lakásba, majd az első, amit meglátott, az Evon volt, amint egy szál melegítőben sétál elő a hálójából. Abból a szobából, ami immár közös volt, mégsem volt igazi bizonyos tekintetben. Evon rá mosolygott, mire Renji meg indult felé, és már lépés közben húzgálta a felsőjét. Egész egyszerűen megcsókolta Evont és egyenesen a hálóba tolta vissza, ott pedig az ágyba lökte. Fölé hajolt és tovább csókolta, de olyan szenvedéllyel, ami Evont teljesen letaglózta. Mikor Renji elhúzódott levette a pólóját is és eldobta, majd az övcsatjára húzta a kezeit.

- Te mindig ilyen dögös voltál? – pihegte Evon, miközben Renjit delejezte a tekintetével. Ezúttal nem volt kérdéses, hogy mi fog történni, Renji most mindent akart a szőkéből.

- Bízom benne – nevette, majd megbontotta a nadrágját és visszahajolt a fiúhoz.

Felhúzta a combjait, közben szorosan hozzásimult, és a szőke nyakát csókolgatta. Evon tisztán érezte, hogy mennyire kívánja őt Renji, és bár nem akarta megtörni ezt a lendületet, nem volt teljesen nyugodt. A szex nyilvánvalóan nem állt tőle távol, de ebben a formában sosem próbálta. Elképzelte korábban is, Renjivel is, főleg mióta együtt éltek, de így élesben más volt. Akármilyen furcsán hangzott volna, ha hangosan kimondja az ő korában, de hiányzott neki a szex, és kívánta Renjit. Arra semmi esélyt nem látott, hogy kínos jelenet és beszélgetés nélkül megússza, ha most megállítja a férfit. Valójában, mire ezt mind kigondolta, akkorra már Renji a gerince mentén simogatta és csókolta a bőrét, miután hasra fordította. Evon előbb nyelt egy aprót, majd lehunyta a szemeit és próbálta kikapcsolni minden szorongását és arra figyelni, amit érez. Erősen szorított a kezei alatt az ágyneműre, miközben Renji maga elé rendezte a csípőjét. A karjaira akart támaszkodni, de Renji a tarkójánál érintve visszanyomta a párnára. Evon szaporán pihegett, nem gondolta, hogy ilyen izgató lesz számára egy olyan helyezt, mint ez. Az arca a párnába nyomva, a feneke a magasban centikre egy felhúzott pasi ágyékától. Azt hitte, hogy amilyen hévvel neki esett Renji, úgy folytatja is, és egyszerűen csak megtörténik, ahogy sikerül, ebből a pózból nagyjából erre számított. Tévedett, mert Renji akármennyire kívánta már Evont, nem kapkodta el. Nem volt sziromfelhő, szűzies remegés, Renji sem tetszelgett nemes lovag képében, de élénken emlékezett arra, amikor ő volt ebben a helyzetben, és tudta, mi az, amire szükség van. Egy kevés türelem igazán semmiség azért az élvezetért, amit nem csak magának akart. Máskor sem volt önző, Evonnal pláne nem lett volna az. Kedvelte a fiút, jobban is, mint saját maga gondolta. Ez az érzés futott végig az egész testén, mikor Evon szőke tincseibe csúsztak az ujjai, majd ökölbe zárta a kezét és épp csak annyira húzta Evon haját, amitől az még kéjesen felnyögött, miközben Renji mozgatta a csípőjét. Evon nem játszott rá semmire, amit Renji látott, hallott és érzett az mind valóság volt, ami teljesen elvarázsolta.

Később Renji az ágya szélén ült, egy cigarettát lógatott a jobb kezében, a ballal pedig a fejét támasztotta. Evon zuhanyozott, ő pedig igyekezett összerakni a fejében, hogy mit is csinált. Nem bánta meg, dehogy bánta, ebben a pillanatban úgy érezte, hogy a legjobb élménye eddig ezzel a tapasztalatlan fiúval volt, aki nem csinált semmit, csak hagyta magát. Mégis némi rossz érzés is megszállta, természetesen Nao miatt. Nem tudta, hogyan vezeti fel neki ezt a dolgot Evonnal. Azt sem, hogy mivel magyarázza majd, hogy egy ideje hazudik neki, ahogy azt sem tudta, hogy fog reagálni. Ismerte Naot, mint a tenyerét, de arról fogalma sem volt, hogy ebben a helyzetben mit tesz majd. Akárhonnan vizsgálta a dolgot, necces volt. Enyhítő körülményként tekintett a tényre, hogy nem játszik Evonnal. Hogy vele játszanak-e, az más kérdés, amire nem tudta a választ. Bízott abban, hogy nem. Kiváltképp a háttérben zajló események miatt, amiről Evon nem tud semmit.

- Mi az, ellopták a nyalókád? – kérdezte Evon, miközben megállt Renji előtt és elvette a cigarettáját. – Azt hittem, hogy most vigyorogsz két napig.

- Vigyorgok, ne aggódj, van mitől – mosolyogta. – Csak eszembe jutott Nao.

- Most?

- Főleg most.

- A rossz érzéseiddel le kellett volna számolnod az előtt, hogy lefektettél, nem gondolod? Most már mindegy, mit gondolsz, ez így marad. És Naonak ehhez nincs köze, azt csinálsz, amit akarsz, nem?

- Igen, de az öccse vagy, ez...

- Akkor is az voltam, mikor ideköltöztettél – vágott közbe. – Ne felejtsük el, hogy a te ötleted volt. Azt sem értem, hogy Nao hogy volt képes szó nélkül benyalni az egész mesét.

- Nem volt mese, csak kapóra jött a sztorid.

- Akkor se mondd, hogy nem akartál velem lefeküdni, és ez csak egy botlás volt!

- Dehogy, sosem mondanék ilyen hülyeséget. Csak azt magyarázom, hogy meredek, amit csinálok, de ezzel te ne törődj. Majd én megoldom.

- Azt hiszed, nekem nem meredek? – kérdezte, és leült Renji mellé. – Lefeküdtem egy pasival. Nem egy kölyökkel, aki kíváncsi, mint én, hanem egy férfivel, aki meleg, mint a kályha. Állítólag én nem volnék az. Szóval, ha meredek dolgokról akarsz vitatkozni, szerintem 1-1 az állás.

- Igazad van. Remélem, nem érzed úgy, hogy rád erőltettem. Azt nem akarnám.

- Úgy tűnt, mintha erőszakot szenvednék el?

- Nem, egyáltalán. Igazából szuper voltál. Semmi nyafi, semmi ellenkezés. Imádtam.

- Bízom benned. Bíztam abban, hogy ha veled vagyok, nem kell félnem. Jó, az elején ideges voltam, de nagyon felizgattál, szóval tök okés volt. Elsőre igazán tökéletes.

- Igyekeztem, mert sosem voltam szűzzel, igazából kicsit én is izgultam.

- Na, akkor mindketten túl vagyunk a nagy elsőn – nevette Evon és elnyúlt az ágyon. – Te amolyan monogám típus vagy?

- Abszolút. Sőt, ami azt illeti Nao mindig kiröhögött, mert például a szexet sem szokásom nappal megejteni.

- Miért?

- Nem tudom, én inkább éjjel szeretem csinálni.

- Úgy rémlik az előző faszidnak mindegy volt – említette amúgy mellékesen Evon, de különben kíváncsi volt, milyen lehetett az a pasas. – És eléggé világos van most is.

- Nem volt a pasim, csak viszonyunk volt.

- Hát, neki nem erőssége a monogámia, ha jól emlékszem.

- Csak velem.

- Mert azt mondta?

- Nem, ez bonyolult.

- Szerintem semmi bonyolult nincs azon, hogy félre kefélsz – mondta, majd felállt és eldobta a törölközőjét. – Csak a baj van belőle, ha hetero vagy, ha homokos. Nézz csak rám – húzta magára a nadrágját. – Gondtalanul éltem bele a világba, csináltam a balhéimat, azt gondoltam nagy király vagyok, mert van egy dögös csajom, menő srác vagyok, aztán nyakamba zúdítják a szart. A barátnőm félre kefél, és még az is kiderül, hogy rohadtul másra van rákattanva, végül kinyögi, hogy terhes, csak nem tudja, kitől. Mi ezen a bonyolult? Ha nem lenne másik faszi, nem lenne kérdés, hogy kié a gyerek.

- Az egy kicsit más helyzet, nem?

- Más. Szar helyzet, Renji, ezt így mondják – rá sem nézett Renjire, csak rágyújtott. Igazából sokat gondolkozott ezen, de nagyon keveset hozta szóba, nem akart folyton emiatt nyafogni.

- ...Semmi hír?

- Semmi. Néha beszélünk, de ennyi. Azt mondja, sajnálja, hogy ilyen helyzetbe hozott. Neki se könnyű, tudom – vonta a vállát. – Sőt, neki a legszarabb gondolom. Még nincs 18 és gyereke lesz, érted ezt? Én leléphetek, de ő? Nem hiszem, hogy képes lenne rá. Nem olyan gázos, mint gondolnád.

- Mit mondott pontosan?

- Miről?

- Erről a terhességről.

- Nem gáz szex után arról beszélni, hogy a volt barátnőm terhes?

- Az ciki, amit annak érzel.

- Hát ez az – nyomta el a csikket. – Nézd, én nem vagyok nagy zseni, de azt én is tudom, hogy elég szoros egymásutánban kellett váltanunk egymást, ha kérdés, hogy kitől terhes. Ennyit ő is elmondott.

- Sosem kellett ilyesmivel foglalkoznom, de nyilván így van. De hogy történt?

- Ő lehúzta a bugyiját, én a gatyám és összedugtuk, amink van. Képzeld csak el!

- Nem így értettem. Tényleg nem védekeztél?

- Nem mindig, de olyankor figyeltem. Talán nem eléggé.

- Miért nem beszélsz velem erről?

- Most beszélek.

- Máskor is lehetne. Tudom, hogy foglalkoztat, az lenne a furcsa, ha nem érdekelne. Jó, ha beszélsz róla.

- Nem tudok mit, ugyanazt mondani pedig unalmas.

- Ha bánt, nem unalmas.

Renji remélte, hogy valamit megtud Evontól, de tévedett. Azt gondolta, hogy vagy Evon titkol valamit, vagy tényleg nem tud semmit, csak amit elmond. Nem tudta, hogy melyiknek van nagyobb esélye. Remélte, hogy Evon nem hazudik, és nem lesz felesleges a sok háttér munka, amit bevállalt a fiúért.