Nao és Renji nem ritka közös programjuk alkalmával épp egy köztéri parkban edzettek, közben mindketten máshol jártak fejben. Jól is jött, hogy neki álltak valami feszültség levezetésnek, mert rájuk fért már, hogy rendezzék a gondolataikat, vagy legalábbis a felesleges feszkót némileg kiizzadják. Nao Nina és Evon miatt agyalt sokat, illetve inkább előbbi okozott neki fejfájást, mert nagyon is akarta, hogy rendezzék a dolgaikat, hogy újra együtt legyenek, de nehezen alakult a helyzet. Evon azért aggasztotta, mert az apjuk sehogy sem akart kötélnek állni abban a tekintetben, hogy tisztázzák a viszonyukat. Úgy tűnt, Evonnak igaza lesz, és tényleg kilökték a nagyvilágba. Az is igaz volt, hogy nem sok idő volt már addig, hogy kiderüljön kié is az a gyerek valójában. Várta már, hogy lezárják a kérdést, nem szerette a bizonytalanságot. Renji is Evon miatt volt feszült. A csókolózás óta belekeveredtek valamibe, amit nem tud nevén nevezni. Amikor találkoztak, és lehetőségük volt rá biztos, hogy belekezdtek valami izgalmas csók csatába, itt-ott kiegészítve némi szexszel való kacérkodással, amit nehezen fejeztek be. Nem hiányzott Renjinek egy újabb titkos dolog, de Nao miatt nem merte ezt felvállalni. Egyelőre. Nem tudta, hogy Nao ezt hogyan fogadná, ami idegen érzés volt számára. Mindig tudta, hogy mikor, mire számíthat a másiktól, hogy mire gondol, mit fog reagálni, most azonban vakon volt. Evon, Nao a testvére volt.

- Bassza meg – nyögte Renji, miután lecsúszott a keze az egyik eszközről és a homokba huppant.

- Mi baj? Csupa görcs vagy – kérdezte Nao, miután az arcát törölte egy törölközővel, de amúgy ő se feszült bele az edzésbe.

- Semmi, máshol vagyok fejben – söpörte a homokot a kezéről.

- Azt látom. Ezért kérdeztem, hogy mi baj?

- Sok a meló, kicsit összeszaladt.

- Ennél jobban ismerlek. Gin visszatért?

- Dehogy, mondtam, hogy a munka. A szenzoraid meghibásodtak, mert te sem vagy toppon.

- Na, ez igaz. Nina makacs, nem haladunk... Evon meg... Evon. Olyan gondtalan időnként mostanában, mintha semmi sem történt volna. Furcsa ez nekem. Néha azt hiszem, hogy cuccozik. Komolyan, olyan elvarázsolt tud lenni.

- Gondolod, hogy ennyi szar után még anyagozna?

- Vagy pont ezért. De nem hiszem. Csak olyan... ha nem tudnám, hogy több esze van, azt mondanám, van valami nője, attól vigyorog.

Renji beleköhögött a korty vízbe, amit épp ivott, ezt szerencsére Nao észre sem vette, el volt foglalva mással.

- Haladjunk sorban – javasolta Renji. – Mi van Ninával?

- Ugyanazt akarjuk, csak máshogy. Együtt akarunk lenni, csak míg én megelégednék azzal, hogy összeköltözünk, ő össze akar házasodni.

- Merész gondolat – mondta Renji, majd felült Nao mellé és rágyújtott.

- Az. Nem azért, mert nem bízok benne, csak az olyan... Végleges. Ijesztő.

- Nekem is annak tűnik, pedig engem ez a veszély nem fenyeget. Megéri?

- Mi?

- Összeköltözni, vagy összeházasodni.

- Szeretem, mindegy, mi történt és tudom, hogy ő ugyanígy látja.

- Én nem tudom ezt a dolgot elképzelni, hogy újra melegíteni valamit, de jól látom Jojo és Gin kapcsolatán, hogy remekül működhet. Szóval, nem tudok jó tanácsot adni...

- Beszélsz vele?

- Néha váltunk pár szót. Kedvelem, tudod.

- De ugye nem akarsz megint belebonyolódni vele valamibe?

- Nem, dehogy. Elég volt. Bár elismerem, hogy nehéz végleg lemondani a délutánokról. Ritka jó szerető – mondta kissé elrévedve. – Mindegy, majdcsak túlélem. Szóval, Ninával csak annyi a gond, hogy nem tudod, hogy elvedd-e?

- Nagyjából.

- Mi lenne, ha összeköltöznétek újra? Hamar kiderül, ha nem megy. Ha meg működik, akkor meg van a válasz, igaz? Jöhet a gyűrű.

- Most nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ott van Evon. És nem is tudom, meddig marad. Nem dobhatom ki.

- Költözzön hozzám – bukott ki Renjiből, át sem gondolta, csak úgy kimondta.

- Tessék? – Nao vizsgálta Renji arcát, hátha lát rajta valamit, amiből rájön, hogy viccel, de nagyon határozott volt a tekintete. – Megőrültél.

- Nem. Ha neked ez segít Ninával, megteszem. Semmi gond nincs a sráccal, szerintem ellenénk. És még le kell nyomnom PS-ben. Nagyon jó játékos. Komolyra fordítva a szót, jól ki jövünk, nem lenne gond.

- Ezt nem kérhetem tőled, az én testvérem. Azon kívül megvan a saját életed.

- Jelenleg a saját életem kimerül a munkában. Az aranyhalam is felfordult, szóval, tényleg tök egyedül vagyok.

- ...Azt sem tudjuk, hogy meddig kell még elszállásolni. Apám olyan makacs, mint egy öszvér... Abban sem vagyok biztos, hogy hazamehet, ha kiderül, hogy nem az övé a gyerek. Apa belekényelmesedett abba, hogy nem kell a hátát tartani miatta. Amúgy meg... Igaza volt Evonnak, van valakije. Azt hiszem, válnak. Az eszem megáll, de komolyan... Hogy tehet már megint ilyet? – kérdezte inkább magától a távolba nézve. – Az anyja se kapkod Evonért. Mit csináljak?

- Most mondom. Elfér nálam, jövőre úgyis fősulira megy, tuti lelép. Te meg összerakod magad Ninával, ennyi. Különben, meg semmi baj nincs vele, egy intőt se kapott, mióta nálad lakik.

- Az csak egy dolog, hogy mi itt megegyezünk, de Evon mit akar? Nem akarom, hogy azt higgye, ide-oda rakjuk, mint egy tárgyat.

- Szerintem külön tetszene neki. Gondold el, milyen menő lesz a suliban, ha kiderül, hogy lakótársa van érettségi előtt. Bírják az ilyet a kölykök. Emlékezz, mindig erről beszéltünk az ő korában.

- Igaz, de az más helyzet volt. Nem rakott ki egyikünk családja sem.

- Hát, az enyém majdnem megtette, de hagyjuk, mielőtt előhozakodsz azzal, hogy hívjam fel az anyámat.

- Pedig jó volna.

- Majd, ha születésnapja lesz, vagy karácsony. Vagy, ha havazik augusztusban.

- A megfelelő helyen ez előfordul! – jegyezte meg Nao.

- A lényeg, hogy én nem akarom a helyzetünket megváltoztatni. Ő akarta, hát egye, amit főzött.

- Oké, lapozzunk. Hogy akarod elővezetni Evonnak az ötletet anélkül, hogy ne érezze magát szarul?

- Beadjuk neki közösen.

- És, ha nem akarja?

- Akkor éltek együtt hárman – húzta a vállát. – Egy kérdést megér. Azon kívül, ha tényleg övé a gyerek, akkor nem árt, ha tudják, hogy a közelemben van.

- Veszélyben van?

- Lehet az a helyzet, ezt előre nem tudom biztosra.

- Hát, ez meggyőzőbb gondolat, minthogy menő, ha lakótársa van – mondta Nao, majd felállt és nyújtózott egyet. – Gyere, ez az edzés ma nem nagyon megy nekünk. Inkább fussunk haza, azzal is bentebb vagyunk.

- Hogy utálok futni – nyögte, majd a nyakába akasztotta a törölközőjét, és kocogni kezdett Nao után.

Amikor a szabadban edzettek, mindig gyalog indultak, hogy aztán az edzés végén kocogjanak hazáig. Ezúttal nem tartott ez sokáig, mert inkább sétáltak és beszélgettek. Renji meggyőzte Naot, hogy vessék fel az ötletet Evonnak, legalább megtudják, mit szól hozzá. Abban egyeztek meg, hogy még az este folyamán megejtik ezt a beszélgetést.

Renji épp átvette a három pizzásdobozt, mikor a liftajtó szétnyílt és kilépett belőle Nao Evonnal. Renji megvárta, míg besétálnak, majd zárta mögöttük az ajtót. Evon állt a kanapé előtt, ami újabban egyáltalán nem volt neki idegen, sőt azt is megállapította, hogy kifejezetten kényelmes rajta ülni, feküdni akármiről is legyen szó. Kereste Renji tekintetét, mikor megtalálta nem tudott belőle kiolvasni semmit, de még csak egy kacsintást sem kapott. Leült hát és magához vette a kólát, amit elé tett Nao.

- Szóval, mi a mai program? – kérdezte Evon.

- Pizza, dumálás – válaszolta Nao.

- Csak úgy?

- Csak úgy – bólogatta Renji.

- Jól van – kortyolt a kólába, de valamiért volt egy érzése azzal kapcsolatban, hogy ez nem igaz.

Ez az érzés nem hagyta nyugodni, még akkor sem, mikor egy filmet kezdtek nézni, pizzázás közben. Az egész olyan fura volt. Talán a légkör miatt. Renji a közelébe sem jött, Nao köztük volt folyton. Egy pillanatra az jutott eszébe, hogy Nao megtudta, mi van köztük. Aztán arra gondolt, hogy azt nem úsznák meg egy pizzával és egy pocsék filmmel. Ez utóbbi véleményének azzal adott hangot, hogy felállt és az erkélyre sétált cigarettázni. Nem követte senki, de azt látta, hogy nyomban pusmogni kezdtek, amint kijött. Ingerültebben szívta a cigarettát, majd elnyomta a csikket, és lendülettel lépett vissza a lakásba.

- Na jól van, mit akartok mondani? – szegezte a kérdést a két férfinek, akik egymásra néztek.

- ...Volna egy ötletünk – kezdte Nao, Renji pedig kikapcsolta a tv-t.

- Ülj csak le – mutatott egy fotelre Renji.

- Ennyire gáz a helyzet?

- Dehogy. Szóval, arra gondoltunk, hogy mivel elég kényes a helyzeted, és lehet ez még rosszabb is, talán biztonságosabb volna, ha... ide költöznél – mondta Nao.

- Biztonságosabb? – kérdezte faarccal, közben a mellén fűzte a karjait. – Miért?

- Mert Renji szerint jó volna, ha tudnák, hogy a közelében élsz. Tudod, őt ismerik bizonyos körökben.

- Tényleg, jó volna? – kérdezte kissé dallamosra sikerült hangnemben, de nem amolyan szivárványosan, hanem inkább gúnyosan, közben nézett Renjire. – Kinek az ötlete volt ez?

- Renjié.

- Csupa jó szándék vagy, nem igaz? – ütötte össze kissé a tenyerét színpadiasan, és továbbra is Renjit nézte, aki előbb a padlót bámulta, majd felnézett Evonra.

- Igen, úgy hiszem lassan fel kell készülni a nehéz időkre is – mondta Renji, Nao pedig egyetértőn bólogatott.

- És ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy Nina gyakrabban tűnik fel otthon, igaz?

- Ez egy ötlet, a döntés a tiéd. Ha úgy gondolod, maradsz, akkor úgy lesz. Nem foglak kitenni.

- Hát, néhány dolog lényegesen egyszerűbb volna, ugye Renji? – billentette a fejét oldalra Evon. Renji arca kissé megnyúlt, de próbált semlegesnek tűnni. – Az iskola például közelebb van.

- Hát ez eszembe sem jutott – mondta Nao.

- Át gondolom. Azt szabad, ugye? Vagy most válaszoljak?

- Nem, dehogy, gondold át – szólt Renji. – Itt is lenne saját szobád.

- Ó, már azt hittem, hogy az ágyadban akarsz altatni – szúrta oda a fiú, mire Renji halkan nevetett, remélte, hogy nem zavartan, majd felállt és kisétált cigizni, ami tőle már-már szokatlan volt, mert általában bent cigizett.

Evon legszívesebben utána ment volna, hogy kérdőre vonja, mi ez a cirkusz, de úgy gondolta, hogy egy másik alkalom, amikor Nao nincs velük jobb volna.

- Mit gondolsz? – kérdezte Nao.

- Nem tudom, fura egy gondolat. Bírom Renjit, de mi köze neki hozzám? Nem akarom zavarni.

- Ő ajánlotta fel, ha zavarnád, nem tette volna, nem igaz?

- Inkább azt gondolom, hogy téged akar összefésülni Ninával.

- Nem tagadom, egyszerűbb volna újra együtt élni így, de nem foglak kitenni ezért.

- Biztos, hogy az ő ötlete volt? – kérdezte Evon, közben kifelé bámult az erkélyre.

- Igen, esküszöm. Furcsán hangzott elsőre, de jobban belegondolva, igaza van. Necces a helyzeted, és ha meg tud védeni, akkor tegye meg.

- A kérdés, hogy mitől – mondta halkan maga elé, majd Naora nézett. – Adjatok pár napot.

- Mindenképp. Bocs, Nina hív – hadarta Nao és felpattant, majd kissé távolabb sétált, Evon pedig kiment az erkélyre.

- Neked elment az eszed? – szegezte Renjinek a kérdést a szőke, amint behúzta maga mögött az ajtót.

- Miért? Leegyszerűsít mindent, nem?

- Vagy megbonyolít. Belegondoltál, mi fog ezután történni?

- Ó, igen – nevette.

- Komolyan kérdezem. Együtt fogunk élni. És, ha nem jön be? Akkor visszaadsz megőrzésre, vagy mi?

- Ne szaladjunk ennyire előre!

- Még hogy a felnőttek megfontoltak – simította hátra a haját. – Őrült vagy.

- Merész, az jobban hangzik – húzta a vállát.

- És meddig akarod ezt Nao háta mögött?

- Nem tudom, amíg letisztul.

- Ja, mert nem tiszta a dolog, de azért ide akarsz költöztetni? Újra kérdezem, mi van, ha nem megy?

- Azon gondolkozunk akkor.

- Igen, csak nem biztos, hogy lesz hová mennem.

- Nem foglak kitenni.

- Te tényleg hülye vagy – mondta Evon meggyőződéssel, mire Renji odahajolt és megcsókolta, majd felhúzta a szőke felsőjét és a jobb oldalán kereste a foltot, amit néhány napja hagyott rajta. Nem volt nagy, túl élénk sem, de még látszott.

- Újra kéne csinálni, már alig látszik.

- A tiéd megvan még?

- Fáj is – nevette, mert az övé kicsit mélyebbre sikerült, és valóban érzékenyebb volt kissé.

- Bocs, nem tudtam megállni – mondta a megbánás leghalványabb jele nélkül, közben elnézett Renji válla felett amúgy a semmibe, és lehúzta a felsőjét. – A jobb oldalon szoktam aludni – tette hozzá, majd belépett a lakásba, Renji pedig hagyta hagy menjen, ő kényelmesen elszívta a cigarettáját.