Jojo Gin irodájában várt a férfire, közben a laptopján dolgozott. Egy cikket írt, sajnos nem nagyon érdekelte a téma, de muszáj volt megírnia felsőbb utasításra. Nehezen ment a dolog, amikor nem érdekelte a téma, csak kínlódott és véres verítékkel préselt ki magából minden mondatot. Legszívesebben a gépet is kivágta volna az ablakon. Felállt és keresett magának egy italt, aztán az órájára nézett. A drága időmérő lazán csúszkált a csuklóján. Egy pillanatra elmélázott rajta, ugyanis ajándék volt ez Gintől. Nem most, még korábban. Azon is gondolkozott, hogy megváltozott valami pár hete. Úgy vélte, hogy visszatért a kóbor kutyuskája, már kicsavarogta magát. Teljesen biztos nem volt benne, bár a megérzései ritkán csalták meg. Kortyolt az italból, majd a nyíló ajtóra pillantott. Renji sétált be rajta olyan nyugodtan, hogy az már feltűnő volt. Jojo a pohara mögül nézett végig rajta, miközben ő maga a hatalmas, tényleg hatalmas hófehér asztalnak dőlt.

- Visszahívlak – mondta Renji a telefonba, majd a zsebébe csúsztatta.

- Ne zavartasd magad, úgy látom, nem szoktad – szólt Jojo.

- Azt hittem, Gin van bent, bocsánat.

- Mondtam, hogy nem baj – intett felé hanyagul az italt tartó kezével. – Én is őt várom.

- Majd visszajövök később.

- Ne, várj. Becsuknád? – bökött az ajtó felé, mire Renji becsukta azt.

- Úgy tudtam, már nincs dolgod Ginnel.

- Nincs, csak a rendszert ellenőriztem. A munkám már befejeztem.

- Biztosan jól csináltad – töltött egy italt. – Úgy hallom, jó vagy.

- Hol hallasz rólam?

- Ahol akarom, újságíró vagyok – mondta, közben Renji kezébe adta az italt, és koccintott vele. – Igyunk a sikeres befejezésre.

- Igyunk – bólintotta. – Itt már nem lesz dolgom, ne aggódj.

- Úgy nézek ki, mint aki aggódik?

- Nem, dehogy. Csak mondtam. Hogy van Aizen?

- Ki? – kérdezte némi döbbent hallgatás után.

- Nekem nem kenyerem a szóforgatás, én nem ismerem a virágnyelvet. Szóval, nyugodtan kimondhatod, amit gondolsz, én is úgy teszek. Ahogy te, úgy én sem vagyok hülye. Gint hagyjuk meg abban a tudatban, hogy nagy zsonglőr. És, mint mondtam, nekem már nincs vele dolgom. És ne félj, nem fogok senkinek beszélni Aizenről. Gondolom, elmagyarázta, hogy rossz emberrel cicáztál – Jojo arca hol pirult, hol sápadt, ahogy hallgatta Renjit. Aizent említette, amitől a szívverése is felgyorsult. Elképzelése sem volt, hogy honnan tudhat róla. – Nos, akkor mindketten tanultunk valamit, ugye?

- Remélem, hárman – nyögte végül, miután kihúzta magát és igyekezett semlegesnek tűnni.

- Az már nem az én ügyem. Ezt itt hagyom Ginnek, nem muszáj velem találkoznia. Tudni fogja, mi ez. Ha kérdése van, hívjon fel.

Jojo nézte, ahogy Renji ledobta a mappát az asztalra, majd egyszerűen magára hagyta. Jojonak semmi kétsége nem volt afelől, hogy ez a dolog le van zárva, így aztán lelökte az italát és visszaült kínlódni a számítógépe mellé. Nem számított arra, hogy ők ketten összefutnak majd, pláne nem itt, Gin irodájában, de arra gondolt, hogy ez volt a legjobb történés. Kíváncsi volt arra a férfire, aki Gint megszédítette. Persze ebből a néhány mondatból nem tudott meg sok mindent róla, de annyit igen, hogy egyenes jellem. Már, ha nem arról van szó, hogy szerető szerepben tetszeleg. Azt is gondolta, hogy nem lehet ez gyakori, de ez már igazán csak spekuláció volt a részéről. Annak viszont örült, hogy nem valami ostoba tucat embert választott Gin, az sokkal jobban sértette volna az önérzetét. Az jobban felkeltette az érdeklődését, hogy Aizenről tudott. A férfi mondta, hogy ismerik egymást, de azt nem gondolta, hogy még most is ilyen bizalmas viszonyban vannak.

Evon a fogkeféjét a szájából lógatva sétált a lakásban, és megállapította, hogy ideje lenne valami hasznosat is csinálnia itt. Nao dolgozott, mióta ő itt volt lényegében minden nap valahova elindult a sok fotós cuccával. Nao mondta is, hogy hová, de annyira nem érdekelte a fiút, hogy meg is jegyezze. Kicsit kupisnak, talán koszosnak is találta a lakást. Visszacsoszogott a fürdőbe, befejezte a fogmosást, aztán összekötötte a haját és nekiállt rendet tenni. Egy jó nagy zsákot megtöltött szeméttel, aztán letette az ajtó mellé, és neki állt porszívózni, felmosni, port törölni. Nem volt sosem a kedvenc időtöltése a takarítás, de otthon gyakran kellett segítenie, így azért sokkal könnyebben és főleg gyorsabban végzett, mivel volt gyakorlata a dologban. Néhány óra múlva fogta a cigarettáját, a telefonját a zsebébe dugta, mivel épp befejezett egy hívást, aztán fogta a szemetet és kivitte a lakásból. Azzal viszont nem számolt, hogy huzat lesz, és az ajtó becsapódott. Nem is izgatta ez a tény nagyon azon kívül, hogy cefetül hangos volt, míg be nem akart menni a lakásba. Kizárta magát. Anyázott egy sort, aztán felhívta Naot, aki több órányira volt, és arról is biztosította, hogy a házmesternek nincs kulcsa a lakáshoz, így aztán maradt Renji, mint utolsó esély.

Nem kellett sokat várnia az ajtó előtt ülve Evonnak, mert Renji a közelben járt. Ezt több okból is üdvözölte a fiú. Renji Nao lakásának a kulcsát a sajátja mellett tartotta, így bármikor bejutott, amikor akart, vagy kellett. Evon nagyon furcsán látta ezt a tényt, nem talált rá magyarázatot, csak azt, hogy ezek ketten együtt vannak. Ráadásul Renji úgy mozgott a lakásban, mintha a sajátja lenne, mindennek tudta a helyét, vakon megtalált bármit. Renji egy szatyrot tett a pultra, és pakolni kezdett belőle. A szekrénybe, a hűtőbe, a mikróba.

- Ne mondd nekem, hogy te nem kefélsz a bátyámmal! – ült Evon a kanapéra. – Itt laksz lényegében. – Renji nevetett, aztán bekapcsolta a kávéfőzőt, ami mindig felvolt készítve, ezt is pontosan tudta. – Még ez is!

- Soha, de soha nem volt köztünk semmi és nem is lesz. Egyrészt, mert őt tényleg a testvéremnek tartom, másrészt hetero.

- Utóbbit rólad is el lehet mondani?

- Nem – mondta teljesen természetesen, és levett két bögrét a polcról.

- Nem csinálsz belőle ügyet, úgy nézem.

- Kéne? Nem írom a homlokomra, de nem fogok vetíteni senkinek, ha szóba kerül. Takarítottál? – nézett körül némi meglepettséggel.

- Igen, gondoltam, hasznossá teszem magam. Nao nem igen töri magát a dolog miatt, ami meglep. Olyan finnyás.

- Vagy én takarítok, vagy hív valakit újabban. Míg Nina itt lakott ő csinálta. Szerintem azt sem tudja, hogy néz ki a porszívója.

- Semmit sem tudok róla – ingatta a fejét Evon.

- A porszívóról?

- Naoról... Azt sem tudtam, hogy ennyit dolgozik. Bár lehet, csak engem akar elkerülni.

- Nem hinném. Bár igaz, hogy kissé tehetetlennek érzi magát. Beszélt az apátokkal, de nem hajlandó enyhülni. Elég nyakas figura, ez rémlik. Pedig Nao nagy békegalamb ám, párszor simított el nálam is balhét.

- Szóval, nagy a szar, mi?

- Hát, eléggé benne vagy, ez tény. Lényegében jelen állás szerint 18 évesen apa leszel. Ez azért meredek.

- Mondtam, hogy mit gondolok erről.

- Mondtad, de amíg nincs tisztázva, addig a helyzet így fest.

- ...És, mi van a kapcsolataiddal? – érdeklődött óvatosan, mert Renji megígérte, hogy utána néz a dolognak.

- Sikerült beszélnem az öreggel, nem vidám, kicsit sem. Addig nem tesz semmit, míg meg nem tudja, kié. Felesleges köröket nem fut. Ha a tiéd, akkor majd vakarózunk. Szóval pár hónap nyugi van még.

- Nyugi. Aha – előhúzta a cigarettáját és rágyújtott. – Hát, én nem vagyok nyugodt.

- Gondoltál volna erre, amikor ész nélkül keféltél.

- De bölcs vagy – húzta a száját gunyorosan.

- Nem, de az első, amit meg kellett volna tanulnod a nagy szexuális szabadosság jegyében, hogy mindig húzz gumit. Véd egy csomó szartól, meg persze a gyerektől. Gondolom, ezután már az ágylábára is húzol egyet.

- Abban biztos lehetsz – ütötte le a hamut.

- Gyere, hoztam kaját. Amúgy, miért nem vagy suliban?

- Nem volt kedvem hozzá.

- Legyen. Ne merülj még jobban a mocsárba.

- Mindenki tudja, mi a helyzet, ciki így bejárni.

- Légy férfi, emeld a fejed, és vállalj, az mindig bejön.

- Kösz, majd igyekszem – mondta és elnyomta a csikket. Renji levette a felsőjét, mert melege volt, így trikóban ült az asztalhoz.

Evon felmérte a férfit, tetszett neki az összkép. Renji helyes srác volt, és minden, amit látott Evon, illett hozzá. A tetoválások, az ékszerek, a frizurája. Mindet tudta viselni, egyáltalán nem tűnt soknak, ha Renjiről volt szó.

Renji a fiú elé tolta a dobozos ételt, evőeszközt, és nyitotta a saját dobozát.

- Mit látsz? – kérdezte Renji, fel sem pillantva. Tudta, hogy mikor figyelik, és általában azt is, hogy milyen céllal.

- Téged?

- A bőröm alá nézel, mire vagy kíváncsi? – emelte a fejét, mire Evon kényelmetlenül kezdett ficeregni. Evont zavarba hozta ez a szenvtelenség, Renji nagyon lazán kezelte a dolgait.

- Bocs, nem gondoltam, hogy ilyen feltűnő vagyok.

- Nem gond, kérdezz, ha akarsz – húzta a vállát.

- Csak... Arra gondoltam, hogy mennyire egyben vagy. Nem sok embert láttam így felvállalni önmagát, pláne, hogy ilyen jól álljon neki. A tetoválás, az ékszer ma már nem téma, de rengeteg embernek nem áll jól. Naon el sem tudnám képzelni. Ami azt illeti, magamon sem. Pedig tetszik, szeretem is őket.

- Naon én sem tudnám elképzelni, nagyon más személyiség. Rajtad talán. Valami kicsit, rejtve. Vagány vagy, de nem annyira, mint én.

- Hát, az, hogy itt vagyok, nem ezt mondja.

- Azt mondtam vagány, és nem azt, hogy hülye. Abban te nyernél, ez tuti.

- Kösz. Szóval, hogy van az, hogy te mindig ráérsz? Nem dolgozol? Nincs senkid?

- Dolgozom, sokat, csak saját magam osztom be az időm, főleg éjjel csinálom, nem alszom túl jól. Amúgy, meg ott vagyok, és akkor, amikor és ahol kellek. És épp nincs senkim. Ami azt illeti, jó ideje – gondolkozott el kissé. Gin más volt.

- Hogy bírod?

- Mit?

- Egyedül, szex nélkül.

- A kettő nem ugyanaz. Másrészt fiatal vagy ahhoz, hogy ennek ekkora figyelmet szentelj. Nem álszentség, én sem voltam sokkal különb a te korodban, inkább tapasztalatból mondom. Ráérsz. Macerás is, míg otthon vagy. A koli már más lesz. Az szabadrablás. A főiskola úgyis azért van, hogy kiéld magad. Négy év buli, a végén pedig egy diploma. Tiszta haszon. Tartogasd magad azokra az évekre, kell majd az életkedv hozzá.

- Hogy jöttél rá...?

- Már az általánosban tudtam, hogy valami nem kerek. Szerelmes voltam a tanáromba. Mind férfi volt amúgy. Szóval nekem természetes volt. Persze a kamaszkor az nehéz volt, mert mégiscsak mindenki csajozott, én meg egyedül szobroztam. Aztán egyszer azt mondtam, hogy elmehet mindenki a sunyiba, nekem is jár a kamszos próbálkozás. Aztán már ment magától minden. Szerencsém volt, jó fej pasikkal találkoztam, mikor naivan kiléptem a világba. Aztán persze jött egy rakás seggfej, de őket már könnyen kezeltem.

- Sosem volt csajod?

- Sose. Nem is csókolóztam egyel sem. Nekem az fura volna.

- Tök érdekes erről hallani.

- Csak mert új – vonta a vállát. – Naonak már a fülén folyik ki. Mindent tud rólam.

- Mindent?

- Mindent.

- Úgy érted... Mindent? – kérdezte óvatosan.

- Konkrétan?

- Hát, én kibeszélem mondjuk a szexet a haverokkal.

- Én is, ő is – Evon csaknem lefordult a székről, miután ezt meghallotta, azt gondolta, erről azért csak nem tájékoztatják egymást a nyilvánvaló különbséget tekintve a témában. Kezdett világossá válni Evonnak, hogy Renji és Nao tényleg valami egészen más szinten vannak, mint barátok.

- Ne ájulj el, a szex az szex, csak az én sztorijaimban egyel több a farok, mint a tiédben. Normál esetben – nevette, mire Evon beleköhögött a vizébe.

- Te aztán tényleg nem vagy szívbajos – törölgette a száját.

- Nem, egyáltalán nem. Amúgy te kérdeztél, én csak válaszoltam. De úgy látom, téged érdekel a téma. Érintett volnál?

- Kipróbálnám – vallotta be.

- Hajrá – tolta félre az időközben kiürült ételes dobozt.

- Most? – hőkölt hátra Evon.

- Most? – kérdezett vissza Renji, nem is értette, mi ez a kérdés.

- Veled? – folytatta Evon még mindig kicsit lefagyva.

- Velem? Mi van...? – rázta a fejét Renji.

- Nem ezt akartad mondani?

- Nem – nevette Renji. – Nao kiherélne, annyit nem ér.

- Gondolod, zavarná, ha én is meleg lennék?

- Nem, az zavarná, hogy én és te. De emiatt nem kell aggódni.

- Nem tetszem?

- Ami azt illeti, esetem vagy, de mint Nao öccse, ez nem lényeg.

- Szerintem, meg utóbbi nem lényeg.

- Nincs neked barátod, ugye?

- Van, bőven.

- Barátod. Nem haverod, abból nekem is van számtalan. Barátom, viszont csak egy van, és az Nao. Érted?

- Azt hiszem.

- Ha engem kérdezel, a legjobbkor jött ez a balhéd. Még semmi sincs veszve, változtathatsz az életeden. Szerintem jól jársz majd, ha kiszakadsz abból a közegből, amiben most toporogsz. Nem ártana sulit váltanod sem.

- Minek?

- Új lap, tiszta. Nem kéne azt hallgatnod, hogy a hátad mögött sutyorognak.

- Jól néznék ki, ha most előhozakodnék ilyesmivel – húzta a vállát, közben piszkálta az ételét. – Elcsesztem, nagyon. Tudom én. Most inkább meg kéne magam húzni egy sötét sarokban.

- Apád hívott már?

- Nem. Csak pár üzenetet váltottunk. Azt sem tudom, mi lesz velem. Nao nem biztos, hogy sokáig tűr itt engem. Pláne, ha Nina is vissza akar jönni. Akkor nekem mennem kell. Hogy hová, arról fogalmam sincs.

- Nem aggódnék azon, hogy Nao kitesz. Ismerd meg, és rájössz, hogy kivételes ember.

- Szerelmes vagy belé?

- Dehogy – nevette Renji. – Szeretem, de ő olyan, mint a másik felem. Szerintem nagyon kevés ilyen kapcsolat létezik, mint a miénk. Mindig ott volt nekem. Mindig. És fordítva. Nincs semmi, amit ne tudnánk egymásról.

Evon néhány percig csendben volt. Nézte Renjit, gondolkodott azon, amit mondott. Ahogy mondta. Meggyőző volt, és őszinte. Evon rájött, mióta itt volt, hogy szerette hallgatni, ahogy Renji beszélt. Tisztán, egyszerűen fogalmazott mindig, akármiről beszélt. A hangja is tetszett neki. Meg úgy az egész, amit látott. Mikor erre gondolt hirtelen felállt és elpakolta az asztalról a dobozokat, tett-vett, majd terelt. Eljutott a tudatáig, hogy miről is beszélt az imént, hogy kipróbálná esetleg egy sráccal. Nagyjából tényleg úgy hangzott, mintha ajánlatott tett volna. Ez gáz – gondolta magában. Vagy nem – tette még hozzá szintén fejben.

Renji kocogtatta maga előtt az asztalt, közben a szemközti tükröt nézte, amiben tökéletesen követhette Evon mozgását. Nagyon hasonlított Naora, még a mozgása is, és valóban úgy nézett ki, mint amikor ő volt ilyen fiatal. Micsoda pech! Gondolta magában, mivel tetszett neki Nao is és Evon is, és mindkettőt heteronak vélte. Bár Evon utolsó néhány mondata kételkedésre adhatott volna okot, ha nem tudta volna Renji, hogy milyen divatos ma melegnek, meg minden féle fura identitásúnak lenni. Az arcára simított, aztán halkan nevetett maga elé, amiért ilyen hülyeségeken jár az esze. Evon a szeme sarkából figyelte Renjit, majd a karjára fordította lassan a tekintetét, amin minden szőrszál égnek állt, miután hallotta Renjit nevetni. Végig simította a karját, remélte, hogy ezt a másik nem vette észre. Nem tudta volna, milyen magyarázatot adjon, ha rákérdez, mitől ilyen. A valóság az volt, hogy tényleg tetszett neki, amit látott, és hallott, Renji tetszett neki. Gáz. Vagy nem – ismételte magában a korábbiakat.

- Azt hiszem, ideje mennem – mondta Renji, még mindig a tükörből fixírozva a fiút.

- Nao későn jön, de várd csak meg, legalább addig sem vagyok egyedül – mondta, és becsukott egy szekrényajtót.

- Dolgoznom kéne.

- Mit csinálsz épp?

- Amit mindig, kockulok és közben jól szórakozom.

- Megnézhetem?

Renji fogta a felsőjét, miután felállt, és belebújt, igazából semmi dolga nem volt már, de nem volt biztos abban, hogy jó ötlet-e Evonnal a szükségesnél több időt eltöltenie. Épp csak kihűlt Gin helye, máris toporogjon az ajtóban valaki más? Ráadásul Evon, aki 18 éves és Nao testvére? Ez pont kettővel több ok arra, hogy elkerülje a fiút, minthogy közeledjen felé. De a fenébe is olyan csini – mondta Renji vállán a kisördög, aki még a villás farkát is megforgatta, közben pedig böködte Renji arcát, hogy figyeljen rá.

- Nem szabad? – billentette a fejét Evon, majd a pultnak dőlt.

- Nem túl érdekes a kívülállóknak.

- Nem tudod, hogy mi érdekel, vagy mi nem.

- Ez igaz. ...Inkább legyél velem, mint valami hülyeség jusson eszedbe. Írj Naonak, aztán indulhatunk.

- Oké, hozom a cuccom.

Renji zsebre tette a kezét, kifújta magát és hátra ejtette a fejét. Nem gondolta, hogy most bármit csinálna a fiú, elég nagy pácban volt. Akkor pedig az lesz az igazság, hogy Evon társaságra tart igényt. Nyilván való okokból. Ebből baj lesz – bólogatta maga elé, aztán rágyújtott, mert ismerte magát. Azt viszont még átgondolásra félre tette, hogy miért is akar ő egymás után két bajos esettel vesződni. Lefújta a jobb válláról a józan ésszel bíró angyalkáját, és pacsizott a villásnyelvűvel, aki addig böködte, míg szemet vetett a szőkére.

Egy üzenetet írt Naonak, mikor Evon újra felbukkant. A kis szemét – gondolta magában, mikor felpillantott, és végig mérte Evont. A fiú átöltözött és nem volt szívbajos, sajnos tudta azt is, hogy mi áll neki baromi jól. Renji szippantott egy jó nagyot a cigin, és igyekezett bent tartani a gondolatait. Evon szűkebb világoskék farmert húzott, ami épp a csípője fölé ért, hozzá egy testhez álló fekete pólót. A haját felkötötte, ami Renjinek amúgy általában is nagyon bejött. Elsétált Renji mellett, és lehajolt a cipőjéért. Viszlát ész – mondta magában Renji, ahogy végig nézte, amint Evon formás hátsója rámosolyog.

- Induljunk – szólt Renji és fogva a cuccát elsétált a fiú mellett, rá sem nézett.

Evon mosolygott maga elé, miközben a cipőjét felhúzta. Neki is volt radarja a figyelő tekintetekre, és Renjiét most erősen befogta csípőtájon. Épp, ahogy tervezte. Tervezte. Mióta? Fél órája, vagy tudat alatt hetek óta? Feltűnt neki, hogy amikor csak tehette kereste Renji társaságát. Nem csak azért, mert jó fej volt vele, hanem mert tetszett neki. Tudta ő, hogy ilyesmivel nem kéne a dolgait bonyolítani, de próbáljon bárki egy 18 éves Evon féle kölyöknek észérveket felsorakoztatni a józanész mellett. Fogta a kabátját, a telefonját és Renji után sietett, miután bezárt a lakást. Renji már a liftben várta, gyorsan mellé szökkent, de nem felé fordult, inkább az érdektelen szürke falat bámulta.

Evon a kocsiban beszéltette Renjit, a munkájáról. Lövése sem volt arról, hogy valójában mit is csinál a másik, de a téma érdekelte. Valamicskét értett a számítógépekhez, de abban biztos volt, hogy negyedét sem tudja annak, amit Renji. Evon figyelmesen hallgatta Renjit, nem volt unalmas, amit mondott, valahogy még ez a száraz téma is izgalmas volt, az ő szájából. Az persze sokat segített, hogy Evon értette is, hogy miről van szó.

- Ez igen – mondta Evon elismerően, miközben levette a kabátját már Renji lakásán. – A lakásod elég király. Nem gondoltam volna.

- Miért?

- Mert informatikus vagy. Azt hittem, hogy minden szabad felületen valami kütyü van, és a falon is videókártyákról vannak poszterek.

- Te hülye vagy – nevette Renji és bezárta az ajtót. – Van pár gépem, de azok a dolgozóban vannak. Szeretem a kényelmes életteret, és a szépet.

- Azt látom – nézelődött Evon. – Tényleg nincs senkid?

- Miért hazudnék erről?

- Nem azért, csak... Annyira rendben vagy, hogy nehéz elhinni. Gondolj bele! Dögös vagy, fiatal, okos, jó fej, gazdag, menő lakásod van. Kell ennél több?

- Van, akinek ez sok, másnak kevés – vonta a vállát. – De, köszönöm, jól esik a jellemzés.

- Ne szerénykedj – mondta Evon és hátat fordítva lépkedett a lakásban. – Tudod te ezt mind magadról.

- Azért hallani valakitől, hogy dögös vagy, az nem rossz.

- Az nem – ismerte el a fiú. – Én is szeretem hallani.

- Mondják?

- Nem igazán – mondta foghegyről.

- Miért?

- Hát, mostanában nem ez a legnépszerűbb jellemző, amit hallok, ha rólam van szó. De az előtt sem volt túl gyakori. Nem hiányzott, nem azért. Igazából, semmi különöset nem látok magamon.

- Nem? – kérdezte Renji, háttal ő is a fiúnak, közben a zsebében matatott. – A szőke hajad például elég különös.

- Az is azért, mert finnyás vagyok rá, és mindig a legjobb helyen csináltatom. Vagyis, eddig így volt. Mostanában azt hiszem, elég gázos lesz majd, ha elkezd lenőni. És a szőke hajon túl már nincs is érdekesség.

- Nem hinném, hogy Nao hagyná. Ő is finnyás rá, majd mentek együtt. ...Mellesleg – kezdte némi szünet után, majd rágyújtott. – Érdekesség van bőven, rajtad, ha van, akit érdekel.

- Az utolsó, akiről ezt hittem, az mást kedvel, de lehet, hogy az én gyerekemmel terhes. Nem hangzik jól.

- Ez igaz, de attól még úgy van, ahogy mondom.

- Hogy? – fordult Renji felé.

Renji lehajtotta a fejét, amolyan beletörődve, hogy megint valami nem túl okos dologba fog éppen. Evon cicázott vele, aminek két folyamánya lehet. Egyik, hogy nem lesz belőle semmi, a másik, hogy igenis lesz belőle valami. Leginkább botrány a végén, de a fenébe is, olyan mutatós. Ezen túl pedig tudtán kívül, de egy nagyon ütős kártya volt Evon kezében: érdekelte, hogy mi van Renjivel. A hangjából és a tekintetéből is ez sugárzott, az érdeklődés. Ez pedig Renjinek mézes madzag volt.

- Szóval, hogy van ez? – kérdezte újra Evon, mert Renji nem akart válaszolni.

- Tudod, te.

- Nem, nem tudom, kicsit elvesztettem a fonalat – mosolyogta, közben egy szék támlájára támaszkodott.

- Korábban kell felkelned ahhoz, ha velem akarod elhitetni, hogy hülye vagy.

- Nem szeretek korán kelni. És tudod, hogy nem vagyok hülye. Ahogy te sem.

- Ó, dehogynem – bólogatta, majd hátra ejtette a fejét. – Ide hoztalak, a nyilvánvaló gondolataiddal együtt. Ez nem hülyeség?

- Egyáltalán nem az. Én gondoltam valamit, amire te nem mondasz nemet, sőt!

- Fogalmad sincs, hogy mit akarsz!

- Már miért ne lenne? Tudom, hogy mit csinálok egy meleg hapsi lakásán!

- Dehogy tudod – ingatta a fejét. – Sosem csináltál semmit egy másik sráccal. Én sem tudom, mi keresel itt.

- Akkor, most mi van?

- Ha tudnám, megmondanám.

- Akkor majd én megmondom. Tetszem neked, talán esélyt látsz arra, hogy megkapd azt, amit eddig nem.

- Miről beszélsz? – emelte fel a fejét Renji már-már gyanakvón.

- Naorol, persze, hogy róla.

- Hülye vagy!

- Dehogy vagyok. Nézz rám, úgy nézek ki, mint ő. Mi másról lenne szó?

- Rólad. Megmondtam, hogy Nao más, sosem gondolnék rá úgy, ahogy most rád.

- Hogy? – csapott azonnal a kérdésre.

- Jaj, ne akad, hogy részletezzem, mert abba belepirulnék én is – mondta, majd a hajába túrt, végül rágyújtott.

- Azért hoztál ide, hogy ágyba vigyél?

- Nem! ...Ma biztos nem. Fenébe, miket beszélek! – motyogta maga elé. – Ide figyelj, ez meredek. – magyarázta, mintha nem lett volna világos eddig is.

- Az előző pasid nem volt az? Véletlenül hallottam, ahogy Naoval beszélsz valami fasziról. Úgy tűnt, elég gázos volt a helyzet.

- Az más miatt volt az. Csomó olyan dolgot csináltam miatta, amit normál esetben nem teszek, ez nem volt egészséges.

- Elmeséled? – kérdezte szelíden, de egy lépéssel sem ment közelebb.

Még mindig ott volt köztük a kanapé, a dohányzóasztal, és még néhány dolog. Valójában messze voltak egymástól. Renji sem közeledett, úgy érezte ez a távolság, a legjobb, ami most köztük lehet. Szerette, ha valaki érdeklődik az iránt, hogy is érzi magát, mi történik vele, mi zajlik benne. Sajnos Evont ez most tényleg érdekelte.

- ... Neki van valakije, akit szeret. Amolyan lelki társ. Ez csak kaland volt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak viszonyaim, de nem voltam sosem harmadik. Ez az egyik gázos dolog, amit miatta tettem. Hagytam magam elkábítani, tudod elég karizmatikus hapsi – mosolyogta.

- Te is az vagy. Úgy tűnik.

- A következő probléma épp ez lehetett. Két erős személyiség akart egymással cicázni, ami egy ideig szexi volt, aztán már terhessé vált. Itt nem arról beszélek, hogy épp ki akart felül lenni – mondta elnyomva a cigit, közben felpillantott, hátha Evon erre a mondatra megrezdül, vagy lát rajta valamit, amiből bármit le tudna szűrni, mire gondolhat. A fiú viszont csendesen várta a folytatást.

- Gondolom, ez egy fontos kérdés nálad.

- Nem igazán – ingatta a fejét. – Szóval egyikünk sem az a fajta, aki szívesen enged. Ezt talán még hosszútávon tudtuk volna kezelni, ha akarjuk, de ő nem akart szakítani a párjával. Ez pedig nekem nem jött be. Azt gondoltam, hogy egy dögös kapcsolatom lesz, csak ki kell várnom, de lassan felismertem, hogy ő csak kalandot akart. Azt megkapta. Jó volt, elmúlt.

- Szereted?

- Nem, nem. Akkor nem hagyom ilyen könnyen elmenni, pláne nem én adom ki az útját.

- Harcos vagy?

- Ha látom értelmét, akkor egy darabig hajlamos vagyok rá, igen.

- Azt hiszem, te nem vagy egyszerű ember.

- De, valójában az vagyok. Felmérem, hogy mi hasznos, és haszontalan. Csak a döntéseimmel vannak bajok. Azok... az esetek nagy részében nem jók.

- Nyers hozzáállás, ha érzelmekről van szó.

- Józan.

- Hívd, ahogy akarod, akkor is...

- Ha majd utolérsz tapasztalatban, talán megérted.

- Nem sokára kiderül, hogy lesz-e rá esélyem. Ha enyém a gyerek, biztosan kinyírnak – mondta meggyőződéssel, és odasétálva Renjihez, a cigarettájából vett egy szálat.

Renji tüzet adott neki, Evon a láng fölé hajolt. Renji a fiút figyelte, aki egyetlen mozdulatát sem kapkodta el, mivel jól tudta, hogy épp mi történik. Mégis csak tudja, hogy mit keres itt, akkor pedig tényleg bajban volt Renji. Eltette az öngyújtóját és elindult a dolgozója felé.

- Ha elszívtad, gyere utánam, megmutatom a gépszobám, ha már azért jöttél.

Evon a kanapé karfájára ülve hagyta füstölni a cigarettát az ujjai között, miközben egyre csak a nyitott ajtót figyelte, ami mögött ott volt Renji. A fiú néhányszor már gondolkozott azon, hogy mit is akar ő valójában Renjitől. Akar-e valamit? A válasza néha igen volt, néha nem. Nem értette, hogy mi az a vonzalom, amit érez. Most az igen válasz volt nagy, nyomtatott, piros betűkkel a feje felett. Remélte, hogy ez később is így maradt, mert egy olyan lépésre szánta el magát, amivel igencsak megégetheti magát. Elnyomta a cigarettát, aztán Renji után ment, aki épp az egyik gép előtt ült és bőszen kalapált a klaviatúrán. Beszélni kezdett a fiúhoz, de az meg sem hallotta. A szíve a torkában dobogott, mert olyasmire készült, ami igencsak felkavarja az állóvizet, ha volt még olyan egyáltalán bármelyikük körül is. Evon a forgószékkel maga felé fordította Renjit, az arcát a kezei közé fogta és nemes egyszerűséggel megcsókolta. Renji szemei tágra nyíltak, ahogy a szőke fiú minden szó nélkül megcsókolta. Renji hátra gurult a székkel, pihegve nézte a fiút, aki maga is kapkodta a levegőt. Evon felé lépett, amitől Renji magához tért és a szőke tincsekbe szántotta mind a tíz ujját, ahogy Evon újra felé hajolt, Renji felállt és beszállt az újabb hevesre sikerült csókba. Aztán szépen elcsendesedett és csak amúgy élvezetből csinálták tovább. Ismerkedtek egymás ajkával, egy új ember csókjával, Evon egyáltalán egy férfi csókjával. Evon Renji vállaira húzta a kezeit, majd visszalökte a székre, ami hangosan nyikorgott alattuk, mikor Evon felhúzódott Renji ölébe olyan természetes mozdulattal, mintha minden nap megmászna egy pasit. Renji a fiú feneke alá simította a kezeit és az abba nem maradó csók közben húzta szorosan a csípőjéhez. Érezte, hogy ebből baj lesz, de oda volt azért, hogy ez a szőke fiú így tekereg rajta. Vagány volt, bevállalós, nem szégyenlősködött, nem hezitált.

A történtek után Renji gondolatait jórészt Evon tette ki. Evon, Nao és Gin, ha pontosak akarunk lenni. Evon egy üde színfolt volt Renji újabban elég komor világában. Komor volt, mert úgy érezte, megint elvesztegetett egy csomó időt valakire, akivel nem haladt semmire. Gin volt ez a valaki. Álszentség lett volna azt mondani, hogy végig szenvedte a viszonyt, inkább azt mondta volna, hogy a hatásait. Kedvelte Gint, talán máshogy is alakulhatott volna, de rossz volt az időzítés. Ettől is többet várt, sokkal többet, mint, ahogy korábban is tette másokkal, aztán rá kellett jönnie, hogy Gin is csak az idejét töltötte vele, komolyabban nem gondolt rá. Legalábbis ezt mondta neki, ha akarta még érezte is ezt Renji. Most pedig itt van egy fiatal srác, aki szöges ellentéte Ginnek, inkább olyan, mint ő maga. Akár tökéletes is lehetne, ha nem az volna, aki. Evon, az ő másik felének a testvére, aki ráadásul alig-alig vette komolyan saját gondolatait azzal kapcsolatban, hogy érdeklik a fiúk. Nem akart az a meleg fickó lenni, aki belerángatja ebbe a világba, annál komolyabb ez a téma, hogy csak úgy beleugorjon bárki. Ez a kérdés is eléggé foglalkoztatta Renjit. Evon bevállalós volt, nem ijedt meg semmitől, de Renji egyelőre nem tudta, hogy mit csináljon. Fogja a kezét, vagy húzzon a közeléből olyan messzire, ahogy csak tud. Egyáltalán az sem tudta, hogy Nao, mit szólna ehhez? Naonak nem volt gondja sosem azzal, hogy Renji fiúkkal jár, de most ez egy merőben más helyzet volt. Szabad ilyet? Szabad neki szemet vetni Evonra? Valakire, aki ennyire bejön neki? Aki ennyire neki való? Aki ennyire érdeklődik iránta? Aki ennyire Nao öccse? Naon kívül régóta Evon volt az első, aki komolyan megkérdezte, hogy mi van vele? Evon észrevette, ha valamiért rosszkedve volt, olyankor valamit próbált kitalálni, hogy terelje a figyelmét. Ez nem volt megjátszott, nem volt görcsös, Evon természetesen volt Rejni körül. Olyankor akarta Renji a legjobban egészben felfalni, vagy legalább egy kicsit megkóstolni, de nem volt szabad. Renji visszafogta magát, nehezen, de tűrtőztette magát, eleinte a csókokat is szűken mérte, próbált kihátrálni a helyzetből Nao miatt. Aztán szép lassan kezdett ez a fal omladozni, a csókok szaporodni, elnyúlni, ahogy Evon is az ágyon Renji mellett időnként. Amikor Evon először végig feküdt Renji ágyán, az már tudta, hogy végleg elveszett. Renji sejtette ezt korábban is, abban a pillanatban, hogy Evont először meglátta és megszólalt, mivel épp az esete volt. Az utolsó csepp volt a pohárban, amikor Evon is komolyra vette a dolgot és beszállt a játékba. Eovon nem érezte a dolog súlyát Nao vonatkozásában, Rejni annál inkább. Ez kissé beárnyékolta a dolgait, és fogalma sem volt, hogyan is fogja majd ezt felvezetni, vagy milyen reakcióra számítson. Evon mideközben csak azt tudta, hogy van egy fickó, aki vonzza őt eléggé ahhoz, hogy olyasmivel próbálkozzon, amivel még eddig nem. Az, hogy fiúkkal cicázott korábban, az ehhez képest olyan volt, mint mikor a gyerekek egymás haját húzzák az oviban. Ez itt most komoly volt.