Renji fáradt sóhajjal tolta hátra magát a székkel, miközben dörzsölte az arcát. Egész nap itt ült a gépe előtt és dolgozott. Alig érezte a testét deréktól lefelé, minden el volt gémberedve. Úgy érezte, mára elég lesz a digitális világból. Felállt, átmozgatta a lábait, a karjait, a vállait, majd cigarettáért nyúlt. Rágyújtott és az ablakhoz állva kinyitotta azt. Mélyet szippantott és bámult maga elé. Megint azon járt az esze, hogy nem jól alakulnak a dolgai. Gin még képben volt, de már nem akarta annyira, mint az elején. Ezen gondolatait táplálta az is, hogy Nao tényleg nem szólt hozzá, mióta legutóbb elviharzott. Azt hitte, csak hisztizik, de mikor nem vette fel a telefont és nem válaszolt az üzeneteire, rájött, hogy komolyan beszélt. Ezt nagyon utálta. Sosem volt még hasonló helyzetben. Tudta, hogy Ginnel szakítania kell, csak mégis ott volt az az apróság, hogy mikor Gin megjelent, elvesztette a fejét. Csak a józan esze menthette meg ettől a viszonytól, de azt rendszerint a fiókban hagyta, mikor találkoztak. Tudta, hogy ezen változtatnia kell, záros határidőn belül.

Elnyomta a cigarettát, közben felvillant a telefonja. Nao hívta. Azonnal felvette, mert tudta, hogy jó oka van erre, ha a jelen helyzetben mégis felkeresi.

- Mi a baj? – kérdezte azonnal Renji.

- ...Kell, hogy az legyen?

- Hetek óta nem szólsz hozzám Gin miatt, szóval igen, kell, hogy az legyen.

- És nem vetettél még véget ennek?

- Amint találkozok vele, megteszem, szóval, mi a baj?

- Evon – sóhajtotta a szőke.

- Mi van a kölyökkel?

- Nem tudom, az apám kitette otthonról, senki nem mond semmit.

- Át akarsz jönni?

- Nem lehet, ide tart Evon. Azt hiszem, itt akar lakni. És nem tudom, mit kezdjek vele.

- Adj neki enni és, küldd aludni.

- Nem erre gondoltam.

- Tudom, de én ebben hogy segítsek? Nem sok kamasszal kellett kijönnöm eddig.

- Hát ez az, nekem sem. Evon izgága, azt hiszem ez a baj most is. Ha az apja nem tudja megfogni, én mit tehetnék vele? Egyáltalán azt sem tudom, hogy mit kellene tennem.

- Talán kérdezd meg, hogy mit történt, aztán gondolkozz ezen. ... Nao, sajnálom, hogy szemét voltam veled. Rég szédített meg így egy farok. De felébredtem. Ugye most már beszélsz velem?

- Épp azt teszem, te hülye – dohogta. – Találsz jobbat. Sokkal jobbat. Nem hozzád való, rájöttél, ugye?

- Legközelebb hallgatok rád – ígérte lelkesen Renji. – Átmenjek? Hátha ketten okosabbak leszünk. Úgyis rég láttam a kölyköt.

- Én is. Az apám másik élete kissé távol áll tőlem. A felesége se nagyon lopta be magát a szívembe.

- Emlékszem. Na, mindjárt ott vagyok.

Renji ugrott egyet örömében, miután letette a telefont, majd gyorsan szétnézett és kereste a kulcsait, aztán késlekedés nélkül indult.

Közben Nao igazított a ruháján, és igyekezett valahogy kitalálni, hogy mit fog kezdeni az öccsével. Nem különösebben álltak közel egymáshoz, több okból sem. Egyrészt nyolc-kilenc év különbség volt köztük, másrészt csak az apjuk volt közös. Gyerekként úgy érezte, hogy Evon elvette az apját. Persze később rájött, hogy nem volt korrekt így gondolni egy gyerekre, de akkoriban ő maga is gyerek volt még. Minden esetre nem voltak igazi fivérek. Nem voltak rosszban, csak távol egymástól.

Mikor csengettek, Nao talán össze is rezzent. Megérkezett Evon. Biztos volt benne, mert Renji kulccsal jött volna be. Nao vett egy nagy levegőt, majd ajtót nyitott. Ott állt előtte a tükörképe, igaz majd' tíz évvel fiatalabb kiadásban. Sosem érette, hogyan hasonlíthatnak ők így egymásra, de tényleg így volt. Evon is hosszú, szőkére festett hajjal bírt, magas volt és sportos, még a tekintetük is ugyanolyan volt. Hasonlítottak, míg Evon meg nem szólalt. Evon pimasz volt, szókimondó, őszinte és olyan laza, mint a Riga lánc. Renjire emlékeztette, ő volt ilyen kamasz, sőt még most is ilyen.

- Hello – mondta Evon, és igazított a táskáján.

- Gyere be – állt félre Nao, majd csukta mögötte az ajtót. – Jól vagy?

- Annyira nem. Azt hiszem, egy darabig itt dekkolok majd. Ha lehet.

Nao lehunyta a szemeit a fiúnak háttal, majd vett egy mély lélegzetet és megfordult.

- Elmondod, mi történt?

- Hát, kicsit hosszú a lista, nem tudom, hol kezdjem.

- Várjuk meg Renjit – sóhajtotta.

- Jó, addig innék valamit.

- Kólát, gondolom.

- Hogyne. Whiskyvel.

- Frászt. Igyál vizet, ha szomjas vagy.

- Ne már!

- Gondolom, ez hozta rád a bajt. Ha azt hiszed, hogy itt majd dorbézolsz, akkor meg se melegítsd a segged.

- Nincs hova mennem – mondta halkan.

- Tudom. ...Bassza meg, mi a fenét csináltál?

Evon szólni akart, mikor Renji besétált az ajtón. A kulcsával. Evon rég nem látta őt, akkor kissé szelídebb volt a külseje. Kevesebb ékszer, tetoválás, hétköznapibb haj. Fiatalabb is volt, nem mintha most olyan nagyon idős lett volna, de felnőtt férfi képét mutatta, hiszen az volt. Renji ledobta a kesztyűit az asztalra, mellé a sisakot, majd lehúzta a bőrkabátja cipzárját. Megölelte Naot, hiányzott már neki nagyon. Valamit motyogott is a fülébe, de azt Evon nem hallotta. Ettől a belépőtől Evon elbizonytalanodott abban a tekintetben, hogy itt kéne laknia.

- Hello – szólt Evon, mire Renji felé pillantott.

Renji levette a kabátját, aztán a csizmáját kezdte fűzögetni, mintha otthon lenne. Evon nézett egyikre-másikra, majd hátradőlt a kanapén.

- Lemaradtam valamiről? – kérdezte Evon.

- Ez még mindig vicces – mondta Renji, Nao pedig legyintett.

- Semmiről. Renji a testvérem.

- Úgy, mint én? – érdeklődött Evon, bár pontosan tudta, hogy erről szó sincs.

- Nem, én csak fogadott – szólt Renji, mielőtt Nao valami olyat mondott volna, amit nagyon nem kellett volna jelenleg.

- Na, szóval, mi történt? – kezdte Nao.

- Hát... kicsit vissza kell lépni az időben. Az előző születésnapom kicsit hangosabbra sikerült, mint terveztük. Volt néhány törött bútor...

- Hol? – bámult rá Nao.

- Egy bárban.

- Egy bárban – szólt egyszerre Renji és Nao.

- Ti nem voltatok tizenhét évesek?

- Hát nem törtünk össze egy bárt, ez biztos. Még Renji sem – jegyezte meg Nao.

- Jól van, nem én voltam. Csak balhé volt. Az elsimult, de egy ismeretség barátsággá alakult, később többé, amit például apa nem nézett jó szemmel. ...Oké, kicsit necces a csaj, de jó fej. Igazából félreértik.

- Nyilván – bólogatta Nao.

- Tudjátok milyen ez... Jön, riszál, aztán vége. Elvesztél, mész utána, mintha mézes lenne a...! – be sem fejezte a mondatot, mert Nao emelte a kezét, nem akarta hallani az utolsó szót. – Szóval, pár hülyeségre rávett. Apa most besokallt.

- Milyen hülyeségekre vett rá? – kérdezte Renji.

- ...Lopás, garázdaság, némi kábítószer. De csak fű! Semmi komoly. És a lopás is csak pár olcsó cucc egy butikból. A garázdaság meg csak graffiti. A rendőrség mindig olyan nagy szavakat használ... Apa meg csak ezeket hallotta meg.

- És mi volt az utolsó csepp? – sóhajtott Nao, lényegében mást se csinált, mióta megtudta, hogy ide fog jönni az öccse.

- Hát... annak köze van ahhoz, hogy ő a barátnőm. Vagy volt. Nem is tudom, igazából, mi a helyzet most.

- Ez eddig is világos volt, de mit csináltál?

- Nincs fantáziád, Nao? – kérdezte Renji. – Épp neked? Hát hogy működik ez felelőtlen kamaszok között?

- Nem tudom, én nem voltam felelőtlen kamasz. Az te voltál. Szóval, lehetne emberi nyelven találgatózni?

- Hát az biztos, hogy messziről látszik, hogy kivel lehet jót bulizni – motyogta Evon.

- A helyedben inkább hízelegnék – mondta Nao. – Na, elmondjátok, vagy találgassak még?

- Szerinted mitől borul ki egy apa, ha van egy ivarérett fia, annak meg egy barátnője? – nézett rá Renji, hátha Nao magától is kitalálja.

- Nem tudom, nyilván kefélnek, mi ebben a kiborító?

- Hát ez tényleg hülye – nézett Evon Renjire, de nem is tudta, hogy ezt kérdezte, vagy mondta. Renji intett Evonnak, majd Naora nézett, igyekezett szavak nélkül elmagyarázni, hogy miről beszélnek.

- Ó, ne! – temette Nao az arcát a kezébe, mikor leesett neki a tantusz.

- Nem biztos, hogy az enyém, nála nem lehet ezt tudni – tette hozzá gyorsan Evon.

- Öregem, én meg azt hittem, hogy bukásra állsz valamiből – nevette Renji. – Nálatok ez is elég ok lehet a balhéra.

- Ren, ez most nem vicces – szólt rá Nao, közben a halántékát nyomkodta, kezdett fájni a feje.

- Nem, tényleg nem az. Hogy lehettek ennyire különbözőek? – ingatta a fejét Renji. – Neked meg nincs annyi eszed, hogy ésszel kefélsz?

- Neked meg mi közöd ehhez? Egyáltalán miért vagy itt? Ne szólj bele az életembe!

- Ó, igazad van. Nem is miattad vagyok itt, hanem Nao miatt. Neki segítek, nem neked.

- Ugyan mivel? A belépődet elnézve elég fura testvéri viszonyban lehettek – biccentette a fejét a fiú, majd elnevette magát.

- Elég, ez nem segít – intette le őket Nao. – Szóval, terhes a lány. Akkor előbb-utóbb kiderül, hogy kié, nem? Miután megszületik a gyerek, már lehet vizsgálatot végezni. Egyáltalán megtartja?

- Meg. Ez is furcsa, nem igaz? Miért akarna gyereket szülni egy tizennyolc éves srácnak? Nem az enyém... Tippem is van, arra, hogy kié, de azzal nem állhat elő.

- Milyen alakokkal barátkozol te? – szólt Nao.

- Rosszakkal – mondta Renji. – Ha tippelnem kéne vagy egy másik gimis srác, vagy valami sokkal izgalmasabb.

- Izgalmasabb. Így is mondhatjuk.

- Evon, mondj el mindent – sóhajtotta lemondóan Nao.

- Nagy a szar Nao – vallotta be, miközben a szemébe nézett. Most nem volt flegma, inkább hátborzongatóan komoly.

- Ha így beszélsz, akkor valami nehéz fiúval kavarhatott a csaj, akkor pedig tanácsos volna jó messzire elkerülni. Sőt, úgy gondolom, a csaj is eleve ebben a közegben él – monda Renji. Ő hajlamos volt ezen a vonalon gondolkozni. – Érdekes.

- Nahát, ez magamtól is eszembe jutott, kedves, hogy így utólag figyelmeztetsz.

- Kiről van szó? – gyújtott rá Renji, figyelmen kívül hagyta a iróniát.

- Nem mindegy, úgy sem tudod, ki az – rántott a vállán, és ő is rágyújtott.

- Na, erre nem vennék mérget – mondta Nao és kinyitotta az ablakot.

- Ó, ugye most nem az a rész jön, hogy prédikálsz, közben meg egy cseppet sem vagy jobb? – nézett Renjire.

- Nem, kicsit másról van szó. Szóval?

- Mit számít?

- Talán segíthetek.

- Komolyan beszél, mondd el neki – mondta Nao.

- ...A csaj a sulimba jár. Az apjáról sokat nem tudok, nem beszélt róla, de azt tudom, hogy nem kispályás. Azt hiszem, valami fehér galléros bűnöző lesz, aki nem koszolja a kezét, inkább kiadja a melót. Van neki egy jobb keze, őt ismerem. Bele van esve a csaj, nyilván a hapsi meg volt olyan hülye, hogy kezelgetni kezdte. Utólag ez is kiderült. Hát azt gondolom, hogy az övé lesz a gyerek. Már csak azért is, mert ennyire ragaszkodik a terhességhez ilyen fiatalon. Én kéznél voltam, rám kente, ennyi.

- Várj – szólt Nao. – Szóval, a barátnőd igazából mással járt, és csak kamu barát voltál?

- Ennél kicsit bonyolultabb. Nyilván nem véletlenül mondta azt, hogy tőlem terhes. Együtt jártunk.

- Ez valami döbbenetes – ingatta a fejét Nao teljesen elképedve. – Az anyádnak van ilyen természete?

- Hagyd az anyámat, ne keverd bele – mondta indulattal a hangjában. – Különben azért apa is megéri a pénzét. Például azt tudod, hogy most épp a titkárnőjét dugja? Anyának is lejárt a szavatossága, úgy látom. Szóval, nem csak egyszeri gondolat volt a fiatalabbra váltás, mikor elhagyta az anyádat. Lehet ennek is csinál egy gyereket. Csodálkozol, hogy elcseszett vagyok?

- Mi van? Ezt csak kitalálod! – csattant fel Nao.

- Úgy nézek ki, mint aki mesét írni van itt?

- Ez már nekem sok – emelte a kezét és tett egy kört a szobában.

- Ha sűrűbben keresnél minket, erről is tudnál, gondolom – szúrta oda Evon.

- Van saját életem.

- És úgy látom, jól is halad. Mondjuk a csajoddal is minden oké, mert már megint nem lakik itt. Remélem, lelépek, mire ő visszajön. Mert úgyis visszajön. Nem is értem, miért nem vagy elég tökös ahhoz, hogy eldöntsd, mit akarsz. Ha kell, tartsd meg, ha nem, akkor meg küldd el a fenébe. Nem hinném, hogy egy nő fogja megmondani neked, hogy mit csinálj. ...Már, ha férfi vagy.

Renji felpattant és Nao elé állt, mikor az megindult a fiú felé. Nem gondolta, hogy most az lenne a legjobb megoldás, ha ezek ketten ölre mennének. Nao vett egy nagy levegőt, és hátrébb lépett, inkább szó nélkül hagyta ezt most. Ezt is, mint sok mindennel teszi általában. Renji most nagyon örült annak, hogy itt van, mert tényleg kell ide egy békebíró.

- ...Jól van, bocs! Nem kéne ilyeneket mondanom, a helyzetemben – ismerte el Evon. – Elég szarul érzem magam, szokásom ilyenkor pofázni. Nem úgy gondoltam.

- Mit akarsz most csinálni? – kérdezte Nao. Evon rágyújtott és felült a párkányra. A szájához húzta a hüvelykujját és az ajkát böködte vele.

- Nem tudom. Eléggé elszaródott most minden. Apa kivágott, anyának ehhez nem sok hozzáfűzni valója van. Egyrészt el van foglalva a házasságával, másrészt pedig... Pár éve már azt hajtja, hogy felnőttem. Röviden, már nem az ő dolga, hogy mit csinálok. Ha jól meggondolom, kurvára nem érdekel senkit, hogy mit csinálok, amíg nem kell a rendőrségre jönni értem, vagy fel nem csinálok egy csajt. Ez is csak azért, mert botrány van belőle. Drága apánk és a látszat túl jóban vannak. Ismered.

- Mennyi az esély rá, hogy tiéd a gyerek? – kérdezte Renji.

- Gondolom, 50% - szippantott a cigarettán. – Nem tudom, nem vezettem naptárt. Eszembe sem jutott ilyesmi.

- Tulajdonképpen most mi van a csajjal? – szúrta közbe Nao.

- Nemigen beszél velem újabban. Engem hibáztat.

- És apuka nem akart még kicsinálni?

- Nem tudok róla.

- Ez jobb, mint egy szappanopera – mondta Renji. – Te aztán szarban vagy, tényleg. Szóval, ki ez a lány, és ki az apja?

- Mond valamit a kabóca szimbólum?

- Hát nem az évszakváltást, ha rólad van szó – ciccentett, aztán Naora nézett. – Lehetne rosszabb is.

- Ez most mit jelent?

- Azt, hogy nem egy mészáros szeme fényét kezelgeti az öcséd, de ez nem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni. Tudhat arról, hogy az embere is képben van?

- Nem hinném, arról hallottam volna.

- Jól van, szerintem fújjuk ki magunkat mára, elég volt az infó, menj aludni – intett Renji.

- Bocs, de tényleg furán viselkedsz – mondta Evon és egyenesen a szemébe nézett.

- Én már csak ilyen vagyok – kacsintotta. – Majd megismersz jobban. Gondolom, itt leszel egy darabig. Hát én is itt vagyok gyakran.

- Milyen gyakran?

- Naponta.

Evon meglepődve nevetett egyet, majd lecsúszott a párkányról és a fürdő felé vette az irányt. Tényleg sok volt a nap, meg úgy az utóbbi időszaka, fáradt volt már.

- Nekem ne meséljétek be, hogy nincs köztetek semmit – szólt, mielőtt becsukta a fürdő ajtót maga mögött.

- Egy katasztrófát szakítottak a nyakamba – mondta Nao halkan. – Ez durvább, mint gondoltam. Mi a fenét csináljak?

- Meredek a kölyök, ilyet kitalálni se lehet. Ne aggódj, itt leszek, segítek.

- Mennyire veszélyes az a fickó?

- Alapból nem vészes, de nem tudok nyilatkozni egy apáról, akinek a lányát felkoppintották. Szerintem be kéne dobni a másik faszi tényét, akkor rá reflektálna, Evon talán felejtős lenne. Persze, nem volna rossz, ha nem az övé lenne a gyerek.

- Hogy lehet ilyen hülye?

- Nem hülye, csak elhanyagolt. Nemigen gondolt ő semmire, csak tette, amit akart. Ismerős. Csak nekem volt egy Naom, neki úgy tűnik nincs. Ha engem kérdezel, ideje lesz előlépned, mint nagytesó. Ne cseszegesd, le fog higgadni, jó nagy pofont kapott most.

- Kösz, hogy itt vagy most. Kell valaki, aki lazán kezeli a helyzetet, én nem tudom. Egyelőre.

- Majd belejössz. Amúgy... hogy a picsába hasonlíthat rád ennyire?

- Fogalmam sincs, olyan, mintha egy fotó sétálgatna rólam tíz évvel ezelőttről. Elég hátborzongató.

Renjinek nem ez a szó jutott eszébe, de nem feszegette a kérdést. Nao bejött neki mindig, Evon is jól festett. Persze ez a gondolata most századrangú volt, de azért a szemét mindig nyitva tartotta. Ő már csak ilyen volt. Nem mindig járt vele jól, de ezzel nem tudott mit tenni.

- Szóval, mi van Ginnel? – kérdezte Nao. Inkább erről beszélt most, mint Evon dolgairól.

- Hát, semmi különös. Véget vetek a viszonynak, itt az ideje, hogy vége legyen. Amúgy, egy vicces dolog is történt – mosolyogta, majd rágyújtott. – Emlékszel Aizenre?

- Ó, igen. Még most is kiver tőle a víz!

- Nos, képzeld nem rég járt nálam. kiderült, hogy ő és Jojo találkozgatnak. Nem úgy, mint én és Gin, de azért randiznak. Eljött egy rakás képpel rólam és Ginről, majd azt mondta, hogy dolgozzunk össze. Ő viszi Jojot, én meg Gint. Mikor mondtam neki, hogy nem kell Gin szexnél többre, lesápadt – nevette. – Aztán rávezettem, hogy Jojo tisztában van azzal, hogy mit csinál Gin, vele csak szórakozik. Azt hiszem, Jojot sosem dugták még úgy meg, ahogy Azien haza vágta. Dühös volt, olyankor a szuszt is kipréseli belőled.

- Ilyet kitalálni sem lehet...

- Ő is ezt mondta. De sokszor láttam ezt a taktikát az anyámtól, hogy felismerjem. Szóval, vicces dolgok lehetnek még a jövőben. ...És Nina?

- Randizgatunk. Beszélgetünk.

- Miről?

- Múlt, jelen és jövő a téma. Egyik sincs rendben. Talán most.

- Szurkoljak értetek, vagy lobbizzak ellene?

- Inkább ne mondj semmit. Majd szólok, ha valami érdekes történik.

Renji még váltott néhány szót Naoval, aztán fogta a holmiját és elindult haza. Motorral volt, így jó nagy kerülőt tett. Szeretett két keréken gurulni, szabadnak érezte magát úgy igazán. Mikor hazaért még egy cigarettára rágyújtott, mielőtt felment a lakásba. A telefonján talált néhány üzenetet Gintől is. Nem bánta, hogy belekeveredett ebbe, inkább azt sajnálta volna, ha kihagyja. Általában is így gondolkozott az életről, inkább tapasztal, mintsem később bánja, hogy nem tett meg valamit. Eddig bejött ez a gondolkodásmód.

Felment a lakásba, nyitott egy üveg bort és felhívta Gint. Nem tudta, hogy épp tárgyal, vacsorázik, vagy Jojot forgatja az ágyban, de nem is érdekelte. Beszélni akart vele. Nem kellett sokat várnia, elérte Gint. Nem tartotta fel sokáig, csak addig, míg elmondta, hogy beszélni akar vele. Gin az órájára nézett a vonal másik végén, és ígéretet tett, hogy egy órán belül ott lesz. Renji erre nem számított, de úgy gondolta, ez lesz a legjobb. Azt hitte lesz pár napja felkészülni, de úgy tűnik ez most olyan lesz, mint egy ragtapaszt letépni.

Mire Gin odaért már a bor is majdnem elfogyott, amit Renji korábban felbontott. Nem volt részeg, de érezte a fejében, hogy talán sok volt, amit megivott. Épp az arcát mosta, mikor csengettek, Gin megérkezett. Ajtót nyitott és a nyakába akasztotta a törölközőt.

- Mi volt ilyen sürgős? – kérdezte Gin.

- Szeretnék beszélni valamiről. Kettőnkről.

- Mi a gond?

- Nincs gond, csak más ez, mint amit vártam, ezért szeretném befejezni – Gin nem is tudta elrejteni a meglepettségét, erre nem számított.

- Legutóbb úgy tűnt, nagyon is jól érzed magad.

- A szexszel nincs gond, sőt. De a szerető szerepe nem tetszik. Az elején jó volt, és azt hittem, majd idővel elhagyod Jojot. Rájöttem, hogy nem így lesz. Azt gondolom, soha. Ami nem baj, szereted, mondtad is. Én viszont mást akartam. Arra gondoltam, hogy szuper lenne egy olyan férfi az életemben, aki ennyire más, mint a korábbiak, de csalódtam. Nem benned, az elképzeléseim voltak mások.

- Hát erre nem számítottam – mondta őszintén Gin a zsebében a kezeivel. – Viszont, megértem. Valami hasonlóra gondolok én is. A szex baromi jó, meg is kedveltelek, de komolyabbhoz kevés. Nem kezdek győzködésbe, igazad lehet, vége. Csak azt hittem, majd én szakítok egyszer.

- Remélem, ettől még maradhatunk barátok.

- Ó, ez de béna szöveg – ejtette hátra a fejét. – Legyünk barátok... Úgy hiszem, eddig is azok voltunk. Bevallom ilyen őrültséget még sosem csináltam, és élveztem nagyon. Nem volt szép, de izgalmas. Sosem gondoltam, hogy olyasvalaki a barátommá válhat, mint te, de igazabb vagy, mint sok más – mosolyogta. – Köszönöm neked ezt a pár hónapot.

- Most erre mit mondjak? Szívesen? – húzta a vállát.

- Nem kell semmit mondanod. Viszont, ha mást nem akarsz mondani, mennék haza Jojohoz.

- Ennyit akartam.

Néhány pillanatig álltak egymással szemben szótlanul, majd Gin megcsókolta Renjit. Ahogy mindig hosszan kiélvezte a csókot, most talán hosszabban is, mint máskor, mert az utolsó volt. Biztos volt abban, hogy ez hiányozni fog neki és mindig eszébe jut majd, ha találkoznak. Érezte a bor fanyarságát a csókban, de tudta, hogy nem bánatában ivott, sokkal inkább a megkönnyebbülés miatt. Azt sem gondolta, hogy a bor mondatta vele, hogy szakítsanak. Gin is tudta, hogy sokáig nem lehet ezt játszani, de talán ennél tovább gondolta. Renji sem sietett elengedni Gint, ő is szeretett vele csókolózni, és ki akarta élvezni az utolsó ilyen találkát.