Aizen egy kávézóban ült, előtte gőzölgött egy csésze kávé, a keze alatt ott pihent egy boríték, amit még nem nyitott ki. Fényképek voltak benne, amiket Ginről készítettek. Szerette ezt a régimódi bizonyíték gyűjtést, amikor még kézzelfogható volt a tény, nem csak telefonról telefonra érkezett adattal kereskednek. Aizennek feltett szándéka volt jojot megszerezni, de Gin az útjában állt. Direkt módon nem akarta eltávolítani több okból sem. Egyrészt azért, mert Gin valóban nem az a figura volt, akivel tanácsos volt tengelyt akasztani még neki sem. Másrészt Jojo nem vette volna jó néven, ha ilyen eszközökkel igyekezne behálózni. Aizen még nem tudta pontosan, hogy mihez kezd a képekkel, igazából arról sem volt fogalma, mi van rajtuk. Megbízta az egyik emberét, hogy kövesse és dokumentálja az érdekesebbnek tűnő jeleneteket. Rágyújtott, és felnyitotta a borítékot. szélesen mosolyogni kezdett, amint az első képet meglátta. Gin és Renji volt rajta. Ezt komolyan nem várta, nem számított ilyen fejleményre. A feszes úriember csúnyán becsapja Jojot. Ezen felül az is meglepte, hogy kivel. Renji régi ismerőse, barátja, valamije volt, aminek sosem tudtak nevet adni, nem is akartak, feleslegesnek tartották címkézni a kapcsolatuk. Elég abszurd párosnak tűnt elsőre Gin és Renji, és ebben a pillanatban egy merész gondolat is megfogalmazódott a fejében.

- Itt van, amit kértél – szólt Jojo, amint Aizen elé perdült. – Ó, kávé – nyúlt a csésze után. Nem is köszönt, amit Aizen szóvá sem tett. Jojo bele ivott a kávéba, majd megtörölte a kisujjával az ajkát, miközben Aizent nézte. Finoman húzgálta az oroszlánbajszát, de épp csak annyira, hogy érezze a másik, nagyon nem mert kacérkodni, mert a tűzzel játszani nem volt okos dolog, ezt gyorsan felismerte, mikor részegen ébredt Aizen hálójában.

- ...Köszönöm, nagy szolgálatot tettél ezzel, lekötelezel – mondta Aizen, miközben fellapozta a mappát. Jojo közben el akarta húzni a borítékot, de Aizen rácsapta a kezét. – Ez az enyém. A tiéd a zsebemben van.

- Bocsánat – húzta vissza a kezét. – Mi van ebben, hogy ilyen nagyon vigyázol rá?

- Magánügy – pillantott fel.

- Óh, értem – mondta Jojo és leült a székre Aizennel szemben. – Megfelel az anyag?

- Úgy tűnik, igen. Köszönöm.

- Na és, hol van az én részem?

- A zsebemben, mondtam.

- Melyikben? Lehet rajtad néhány, ahogy elnézem.

- Keresd meg – mosolyogta.

- Nem hinném, hogy a hely alkalmas lenne rá.

- Hát menjünk olyan helyre, ahol lehet keresgélni.

- Nem, köszi. Add ide, kérlek.

- Jól van, nem kell harapni – húzta elő a mellényzsebéből a borítékot, amit megígért.

- Na, mi van a másikban? – kérdezte Jojo amúgy mellékesen, közben a sajátját bontogatva.

- Semmi érdekes.

- Akkor láthatnám, nem?

- Nem.

- Semmi érdekes, értem – mosolyogta Jojo és megtámasztotta a könyökét az asztalon.

- Ebédelsz velem?

- Így terveztem, ezért jöttem ilyenkor.

- Főznék neked, ha beadnád a derekad – jegyezte meg Aizen.

- A helyzet változatlan, mint tudod.

- Még, mint tudod.

- Ugyan már – nevette halkan, bár igaz volt, hogy imponált neki, amit Aizen csinált. Várt, udvarolt, flörtölt. Gin már rég nem csinált ilyet. Legalábbis vele nem. Hogy mással újabban mit, és hogyan, arról csak elképzelése volt. Vagyis egy ideje mégis hízelgett Gin, ami gyanús is lehetett volna, ha annak akarja látni.

Aizen mosolygott, ő már látta a következő lépését, amiről Jojonak még fogalma sem volt. Jojo csak azt látta, hogy nagyjából tervei szerint alakulnak a dolgok, ahogy elnézte Aizent. Úgy gondolta, hogy ha Gin megteheti, akkor neki is jár egy kis játék. Aizen volt a játékszer.

- Gin tudja, hogy találkozgatunk? – érdeklődött Aizen, mire Jojo aprót billentett a fején, a férfit nézte maga előtt, a sötét szemeit. A szemeit, ami annyira tetszett neki.

- Nem mintha ez annak számítana. Ez munka – magyarázta Jojo.

- Tudja?

- Nem.

- Miért nem?

- Nem akarom, hogy kérdezősködjön.

- Miért?

- Mert akkor én is kérdezősködnék, és annak beláthatatlan következményei lennének.

- Ugyan mi? Csak nem vége lenne a cukormázas sztrorinak?

- Ez nem ilyen egyszerű.

- Sokkal egyszerűbb, mint hiszed. Az már más kérdés, ha ezt nem akarod tudomásul venni.

- Hosszú évek óta Gin a másik felem, azt gondolod, hogy olyan könnyen a kukába lehet ezt dobni? – Aizen kényelmesen hátradőlt, várta, hogy Jojo mivel áll még elő a haldokló kapcsolatát mentegetve.

Aizen nyelve hegyén volt néhány gondolat, amit ezzel kapcsolatban mondott volna, de inkább meghagyta magának. Nem is értette, hogy mi ez a kínlódás, amit ez a kettő művel. Gin Renjivel kavar, Jojo pedig itt ül és, most is, ahogy minden alkalommal, flörtöl vele. Arra gondolt, hogy ebből kezd elege lenni. Nem középiskolás taknyosok már, akik lopják a csókot egymástól, és negédes mosollyal az arcukon futnak tőle a naplementébe. Ő Jojot akarta. Szőröstől bőröstől. Eleget várt. Felvillantak a képek a fejében arról az alkalomról, mikor részegen összeszedte a bárban, és felvitte magához. Akkor ott Jojo mindenre készen állt, mert épp haragudott Ginre. Nem volt elég annyi Jojoból, amennyit kapott, amennyit csepegtet magából most is épp. Aizen feldühítette magát, ahogy egyre pörgette Jojo szavait és számos alkalmat, amikor bazsajgott, hízelgett neki. A továbbiakban nem is igen figyelt rá, aztán egyszer csak felállt és otthagyta Jojot, aki szólni sem érkezett. Jojo megdörzsölte az arcát, aztán dobott néhány bankót az asztalra, és ő is távozott az étteremből. Egy ilyen kínos jelenet után nem sok kedve volt még ebédelni is egyedül.

Aizen igen paprikás hangulatban vezetett át a városon, végig azon járt az esze, hogy ilyen marhaságot még nem csinált. Sosem kínlódott még senkiért ennyit, mint Jojoért, és nem is gondolta, hogy ezt tovább kéne húznia. Akarja Jojot, de a végtelenségig nem fogja a lovagot játszani, mert van egy harmadik fél. Mikor leállította az autóját fogta a borítékot és sietős léptekkel igyekezett fel Renji lakásához.

Renji egy trikót húzott magára, mikor csengettek. Nem várt senkit, az sem volt jellemző, hogy látogatják. Csak Gin, de ő előtte mindig szól. Naoval újabban nem beszélt, mert az komolyan nem akarta látni, míg Ginnel kavar. Az ajtóhoz sétált, kinézett a kémlelőn, de hátra is lépett egyet. Fogalma sem volt arról, hogy Aizen miért jöhetett ide. Kinyitotta az ajtót, Aizen pedig besétált. Az asztalra dobta a borítékot, majd Renji felé fordult.

- Nem tartozol nekem, úgy rémlik – mondta Renji a borítékot nézve.

- Te viszont nekem igen.

- Miről van szó? – kérdezte, közben egy szék támlájára támaszkodott.

- Nyisd ki – Renji kinyitotta a borítékot, és átlapozta a képeket.

- Ezzel most mit csináljak?

- Neked Gin kell, nekem Jojo. Segítsünk egymásnak.

- Nekem nem kell Gin – mondta Renji szárazon.

- Parancsolsz? – húzta ki magát Aizen. – Hogyhogy nem kell?

- Hát, ha azt gondoltad, hogy én majd segítek neked szétszedni őket, akkor tévedtél.

- Mi a faszom van ma mindenkivel? – ejtette hátra a fejét. – Adj valamit inni!

- Erőset, ugye? – nevette Renji és töltött két italt, az egyiket átadta a férfinek. – Elmeséled, mi folyik itt?

- Jojoval egy szaglászása során találkoztam. Nagyon jó firkász, tudod? És még jobb a szimata. Sajnos. A lényeg, hogy azóta ismerem. És kell nekem. Csakhogy Gin a képben van. Vele nem szívesen rúgnám össze a port. Tudod, hogy milyen kapcsolatai vannak, mindenhová elér a keze. Sajnos tudomásom van róla, hogy tudna nekem kellemetlenséget okozni. Nagyon is. Szóval, arra gondoltam, hogy mivel te kefélsz vele, majd kiiktatod, és Jojo majd az én vállamon kisírja magát.

- Miért sírná?

- Mert nem közömbös. Nem teljesen. Találkozgatunk.

- Akkor miért kellek én?

- Mert ez a hülye nem hajlandó elengedni Gint.

- Akkor itt vannak a képek, használd! – rántott a vállán.

- Nála ez nem működik. Túl direkt.

- Gin... Azt hittem, hogy valami robbanásszerű dolog lesz ez, amilyen már rég nem volt az életemben. Viszont Gin csak egy jóképű, dögös férfi, akit öröm megkapni. De többet nem akarok tőle. Nagyképű, finnyás... Állandónak macerás. Szóval, nekem nem kell többre. Ahogy én sem neki. Úgy hiszem, pont úgy gondol erre, ahogy én. Valami olyanra, amit eddig nem csinált. Ilyen férfivel nem kezdett, mint én. Két domináns személyiség, nem pár. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy még mindig Jojoval él, és gondolni sem gondol arra, hogy szakítana vele miattam.

- Ez az én nagy bajom, igen. Jojo valami hasonlót szajkóz.

- Akkor talán hagyni kéne őket, nem? Megérdemlik egymást. Azon kívül, komolyan azt hiszed, hogy Jojonak fogalma sincs erről az egészről? Azt mondtad, hogy jó a szimata. Ne akard velem elhitetni, hogy nem tud rólam. Csak gondold át. Újságíró, mindent megtud, amit akar.

- ...Akkor miért hagyja?

- Mert okos. Az anyám mindig azt mondta, hogy egy okos nő hagyja kóvályogni a férfit, ha meg akarja tartani. Hosszú póráz, mindig ezt mondta. Utáltam ezért, de igaza volt. Apám mindig visszajött. És szerelmesebb volt, mint előtte. Röviden, Jojo hagyja szórakozni Gint, mert tudja, hogy az övé marad. Teszi mindezt úgy, hogy Gin azt higgye nála a gyeplő. Briliáns, ugye?

- És nekem, mi a szerepem?

- Neki is jár egy kis szórakozás – kuncogta, mire Aizen dühösen vett egy nagy levegőt, majd lelökte az italát.

- Hát, az nekem is – mondta sötét tekintettel.

- Rossz emberrel kezdett, ő is tudja, ez biztos. Gondolom, ez leginkább menet közben derült ki számára. Ha engem kérdezel, formás revansot akar venni, te pedig barátom, az vagy.

- Nem szokás velem szórakozni.

- Azt teszi, mióta megláttad. Tulajdonképpen Gin szerencsés, mert keveseknek jut egy Jojo-féle – gondolkodott el egy pillanatra Renji.

Aizen letette a poharát, majd leült és a hajába túrt. Nem emlékszik, hogy valaha is így lóvá tette volna bárki is, mint most Jojo. Dühös volt, de inkább döbbent, hogy ilyen könnyen átverte. Végül nevetni kezdett saját magán.

- Annyi, de annyi férfi közül választhatott volna, de téged szemelt ki. És miért? Mert lenyomozott, és tudja, hogy ugatsz, de nem harapsz.

- Harapok is, ha kell, te is tudod.

- Igen, de nem őt. Egy dugásért nem koszolod a kezed. Azt hiszed, szívatna, ha tudná, hogy baja esik? Dehogy.

- Most kedvem ahhoz, hogy baja essen. Tényleg ennyire hülye volnék?

- Ó, nem. Csak azok a szemek bármelyik meleg hapsit megbabonáznák.

- És akkor most mit csináljak?

- Vidd ágyba, ha még nem tetted, ennyi neked is jár. Aztán felejtsd el.

- Tudod, most még jobban tetszik...

- Gondoltam, hogy ezt mondod.

- Talán megfogadom, amit mondasz. Majd megvigasztalsz.

- Azt már nem, elég volt egy próbálkozás – jelentette ki Renji határozottan.

Ezután Aizen nem mondott mást, intett egyet és elindult. Mire leért az autójához, már azt is tudta, hogy nem telefonálgat, egyszerűen elmegy Jojohoz. Telefonon lerázhatja, személyesen nehezebb lesz. Nem tartott sokáig, míg elérte a címet, kicsit meg is lepte, hogy relatíve ilyen közel laknak egymáshoz ők hárman. Egyre kevésbé volt már kedve ehhez a képtelenséghez, főleg az után, hogy Renji rávilágított az ő valódi szerepére. Nem emlékezett rá, hogy valaha bárki így megvezette volna, alig akarta elhinni, hogy ez Jojonak sikerült.

A liftbe lépve csaknem felnevetett saját ostobaságán, a fejét ingatva nyomta be az emelet gombját. Mint a szél, felhúzta a masina az emeletre. A folyosón megkereste az ajtót, majd csengetett és kopogott. Azt sem tudta, hogy itt találja-e Jojot, vagy épp Gin fog ajtót nyitni. Utóbbi variációra egyelőre nem volt ötlete. Bízott a jó szerencséjében, talán az még mellette állt. Nem kellett sokat várnia, Jojo ajtót nyitott. Legalább itthon van – gondolta magában és elsétált mellette. Jojo megkocogtatta az ajtólapot, majd néhány másodperc után becsukta az ajtót. El sem tudta képzelni, hogy miért is jött most ide. Vagy egyáltalán hová rohant el korábban. Egy biztos volt, a rossz érzése úgy általában Aizent illetően.

- Micsoda egy ördögi teremtmény vagy te – mondta Aizen. – Már-már rémisztő.

- Én? Ugyan már – mondta nyugodtan, miközben a mellén fűzte a karjait. – Biztos van nálam rosszabb is.

- De azok nem ilyen okosak. Komolyan... Kedvem lenne széttépni téged.

- Tulajdonképpen miért is?

- Na, ne szórakozz tovább! Így is elég dühös vagyok!

- ...Jól van – emelte a fejét Jojo. – Bocsánat.

- Ennyi?

- Mit akarsz, mit mondjak? ...Oké. Merész húzás volt épp téged kiszemelni, de egy hülyével nem állok le. Gin sem tette.

- Hát nem. De miért hagyod, hogy ezt csinálja?

- Mert ő az enyém, és nem adom senkinek. Hosszútávra semmiképp. Örökre meg pláne. Játsszon, ha akar. Most azt teszi, de lassan rájön, hogy itt a helye.

- És, ha nem?

- Olyan nincs. Nézz magadra! Szó nélkül benyaltál mindent, amit mondtam és tettem. Ő sem különb. Csak ő szeret is.

- Hazudtál. Ginnek is hazudsz.

- Dehogy. ...Nem mindenben. Szeretem, ezt neked is elmondtam. Hazudok rólad. Másról nem. Ő sokkal többet hazudik nekem. Jó ég, hányszor hazudta már, hogy dolgozik, miközben Renjivel kefélt...

- Ennek semmi értelme, tudod?

- Hát nem is én találtam ki – húzta a vállát. – Szóval, mit akarsz most?

- Mit? Hát, ötletem van épp egy.

- Hallgatlak.

- Besétálsz a hálóba, én pedig utánad megyek.

- Kizárt.

- Óh, dehogy. Indulj – intett a fejével. Jojo állta Aizen tekintetét, ami kezdett sötétedni. Végül Jojo félre nézett, aztán elsétált a férfi mellett egyenesen a hálóba. Ismét elszámolta magát, ahogy korábban tette, pedig azt hitte, hogy az még egyszer nem fordulhat elő. Tévedett.

Aizen követte, még az ajtót sem csukta be maga után, nem érdekelte most azt sem, ha Gin megjelenik és helyben lelövi. Jojo bűntudat nélküli viselkedése, az a természetesség, amivel beszélt arról, hogy átverte, egyszerűen túl sok volt már. Itt volt az ideje, hogy elmagyarázza Jojonak, kivel is kezdett játszani. Eddig csak mondogatta, most majd demonstrálja. Jojo állt az ágy mellett, miközben Aizen az ingét gombolta gyorsan végig, majd levette és felre dobta. Jojo vett egy mély lélegzetet, nyelt egyet és hátrált, amint a férfi felé lépett. Jojo igyekezett nyugodtnak tűnni, de nem volt az. Aizent így látni zavarba hozta. Itt állt előtte félmeztelenül, és mi tagadás dögösen. Jojo nem várta, hogy a puszta külső ilyen hatással lesz rá, ha Aizenről van szó. Nem emlékezett, hogy valaha volt ilyen helyzetben Aizenhez hasonló férfivel. Amint hozzáért, villámként cikázott végig rajta az érintése, és ez csak fokozódott, mikor lehúzta róla a vékony pulóvert. Aizen két nagy meleg tenyerét simította Jojo derekára, majd az ajkaihoz hajolt. Érezte Jojo remegős szuszogását, majd a falhoz szorította és megcsókolta. Jojo szemei elkerekedtek, egy pillanatra megbénult, aztán rájött, hogy itt tényleg elvesztette a játékot. Túl kombinálta a dolgokat, és belebukott. Megadta magát, már csak abban bízott, hogy ez nem fog kiderülni. Jojo teljesen eltompult, mikor Aizen fölé hajolt, ahogy kissé rá nehezedett, ahogy szétsimította a combjait, vagy az is lehet, hogy szétlökte, nem teljesen érzékelte a részleteket. Csak abban volt biztos, hogy megkívánt egy férfit, aki nem Gin volt. Hosszú évek óta nem ért hozzá más, ez pedig most nagyon különbözött attól, amit megszokott. Aizen mozdulatai durvának tűntek elsőre, de miután hozzászokott már egészen jól érezte magát a kezei alatt, miközben hozzáért, igaz ez korábban is tetszett neki. Aizen nem cirógatta, csak elvette, amit akart. Dühös volt és tényleg azt tervezte, hogy úthenger módjára fogja beledöngölni a matracba, hogy a későbbiekben Jojonak ne jusson eszébe vele játszani. De út közben változtatott a tervein. Jojo azt hitte, hogy szét fogja tépni, de kellemesen csalódott. Nem volt finom szűz avatás, távolról sem, de nem utálta, nagyon is kedvére való szex lett ez a végére.